Délmagyarország, 1954. augusztus (10. évfolyam, 181-205. szám)

1954-08-01 / 181. szám

VASARNAP, 1954 AUGUSZTUS f. 3 CllMíGYf RORSZllG Kofák9 üzérek, spekulánsok Gördülnek a szekerek kora reggel a Marx-térre. Egy sóm tud befordulni a sorba úgy, hogy megelőzőleg valaki fel ne libbentse az árufedő ponyvát. Egy valaki? Nagyon sokan. S ott vannak közöttük a piac hiénái (ahogy a dolgozók nevezik őket) s a primőr áru nemigan kerül az aszfaltos járdán eladásra. De mégis! Ott a hatodik scrban szép almák pirosodnak az egyik ládában. Hogy az alma? í— érdehbxlik egy garabolyos fiatal nő. — Négy forint —i válaszol egysierűen a paraszt. A nő pár másodpercig még nézegeti az almát, meggondolja, hány k.lót vegyen — vesztére. Felnéz. A parasztember ott susmog a kocsi oldalánál egy illetővel. A garabolyos nő kicsit későn szól: — Adjon öt kilót. — Nem lehet, el van már adva az egész — jelenti ki váratlanul az eladó. A nő bosszankodik, tesz is egykét megjegyzést, de tovább megy. Egyes kocsikon még égnek a viharlámpák — éjjel jöhettek Szegedre. Van, amelyikről csak üres ládákat pakolnák le — itt veszik bele a gyümölcsöt. A garabolyos nő az < lőbb látta, hogy a sor végén nagy ketrecben csirkét pakoltak le, cda siet. — Hogy adják a csirkét? Egy párt összekötnek néki, megemelgetik: megvan bőven két kiló, — Ötvenöt forint. A nő sokalja: r — Adja ötvenháromért. — Jó, adjon pénzt. A nő pénzért kotorász és odaadja, — Ez nem elég! ötvenhatért Imandtam. * — Dehogy, ötvenháromra egyeztünk. — Nem, csak ötvenhat — jelenti ki élesen a parasztasszony s közben a férjével társalog valamit, aki a kocsi oldalánál egy kékruhás illetővel tárgyalt közben. Ebből aztán parázs összeszólalkozás lett. S a végén ki győzött? A kékruhás — akivel a paraszlaszszony férje tárgyalt. S a kékruhásról az is kiderült, hogy még iparengedélye sem volt — ráígért a csirkére, megvette mind és elment spekulálni velük >— jóval drágábbért adta el őket. S hányan akadnak ilyen "illetőkiminden piac alkalmával! Nem is szegediek, özvegy Polczer Ferencné Békéscsabáról jött el városunkba gyümölcsöt vásárolni nagy tételekben — engedély nélkül. Hasonlóképpen Gera Sándomé, Kovács Lajosné Hódmezővásárhelyről, Győri Sándorné, Almási Mihályné Csongrádról, Herczig Károlyné Orosházáról — s még hányan vannak, akikről nem tudunk! Rósz Dezső például a budapesti 3. számú Kiskereskedelmi Vállalat kocsijával fuvarozott Szegedről Pestre gyümölcsöt saját céljaira: három-, Gyerekek az árvízkárosultakért A Kelemen-utca 11. számú ház kapujában egy virágokkal díszített felhívást olvastak a járókelők csütörtök délután: "Ma 6 órakor a ház gyerekei műsoros előadást rendeznek az árvízkárosultak megsegítésére. Szeretettel várunk mindenkit*. A nagy bérház 24 általános iskolás és óvodás pajtása lázasan készült az előadásra. Hat óra után néhány perccel Nagy Éva, a Mérei-utcai általános iskola tanulója lépett a függöny elé és üdvözölte a szép számmal megjelent házbelieket és a szomszéd házakból is átjött vendégeket. A bevezető után több mint egy órás műsort adtak a kis úttörők. A műsorban volt szavalat, ének, tánc, színdarab: Az előadás szervezője, rendezője és főszereplője Hegedűs Gábor pajtás, a Juhász Gyula általános iskola tanulója volt, aki a házban lakó gyerekek közül a legnagyobb. Feljegyezzük a többi szereplő nevét is: Bajszár György, Zsólér András, Tóth László, Nagy Mária, Nagy Ilona, Masa Julianna, Zsótér Gizella és egy kis pesti vendég kislány, Mór Judit nevét, okik a nagy ügyhöz méltó buzgalommal szerepeltek. A gyerekek lelkes, nagyszerű munkája meg is hozta az eredményt, mert 153 forint jött össze a dúsai - ámzízkárosulti na.ilAsoknak. — és a szabadpiac | négyszeres árért adta tovább. De Szegeden is akad, aki azzal az ürüggyel, hogy ő egy vállalatnál dolgozik, annak a részére vásárol, ráígér más állami vállalatok alkudozásaira — és a felvásárolt árut ő maga, vagy a megbízottja adja el a piacon. És amikor a kofáktól, üzérektől számonkérik, hogy miért ígérnek rá az árakra, miért vásárolják fel a dolgozók elől az árut, azt felelik: — Elvégre szabadpiac van. Nekem is jogom van élni. A kormányprogramm a szabadpiacot a dolgozó parasztok részére engedélyezte, hogy felesleges termékeiket szabadon eladhassák s a városi dolgozók bőségesen és egyre olcsóbban hozzájuthassanak a parasztság termeivényeihez. De a szabadpiac nem azonos a kofakereskedelemmel, az üzérkedésekkel. Joga van az iparengedéllyel rendelkező kofáknak tisztességes haszon mellett tovább adni árujukat, de arra senki nem jogosította fel egyikőjüket sem, hogy a háziasszonyok orra elől ráígérjenek, felvásárolják az árat és busás haszonnal, egyesek nagykereskedelmi módon adják tovább, emeljék az árakat, akadályozzák a kormányprogramm megvalósítását, az életszínvonal emelkedését. Világosan kell látni, hogy a kormányprogramm engedélyezte szabadpiac mind a parasztoknak, mind a városi dolgozóknak egyaránt kedvező. A zöldségféle — zöldbab, burgonya, karfiol, tök stb. — sokkal olcsóbb, mint a mult év hasonló időszakában. A csirke és a kacsa ára is esett — a szabadpiac eredményeképplen. A feladat tehát az, hogy megszüntessük a piac hiénáinak elhatalmasodását — s a szabadpiac, az árubőség nyomán tovább fognak csökkeni az élelmiszerárak a piacokon. A kormányprogramm lehetőséget ad a dolgozók áruellátásának érdekében. a kiskereskedelem tevékenységének — de az illetékesek fékezzék meg a garázdálkodókat. Leplezzék le az üzérkedőkel, a spekulánsokat, az engedély nélkül kereskedőket. Az elmúlt két szegedi hetipiacra rengeteg árut hoztak be a környékbeli dolgozó parasztok. A szabadpiac okozta lehetőség, a bőséges kínálat nem ad oly nagy lehetőséget az üzérkedők működésére s ha ellenük mindenkor időben fellépünk, az élelmiszerárak tovább csökkennek: a szabadpiac az életszínvonal további emelkedéséhez vezet. M. T. Ma nyílik meg Moszkvában az Összszövefségi Mezőgazdasági Kiállítás Hatalmas lendületű munkaverseny és nagyarányú szervezőmunka előzte meg a ma Moszkvában megnyíló Összszövetségi Mezőgazdasági Kiállítást, melyet nyugodtan nevezhetünk a mezőgazdaság élenjáró tapasztalatai kiállításának is. Már a kiállító mezőgazdasági üzemek száma is utal a kiállítás jelentő ségére: 800 kolhoz, 300 szovhoz, 200 traktor- és gépállomás, több mint 300 állattenyésztő farm, sokezer kiváló mezőgazdasági dolgozó és sok ipari üzem mutatja be elért eredményeit. A kiállítás több mint 200 hektár területén 300 különféle pavilont, épületet és egycb berendezést építettek a kiállításra kerülő tárgyak minél szakszerűbb és szebb elhelyezéséért. A pavilonok felépítésében és díszítésében, valamint abban, hogy a szovjet mezőgazdaság sikereit szemléletesen bemutathassák, sok tudós, újitó, mezőgazdasági szakember, gépész, építész és fényképész vett részt. A könnyebb áttekinthetőség kedvéért nemcsak egyes szövetségi köztársaságok, hanem egyes termelési ágak is külön, pavilont kaptak. A kiállitás központjában a főpavilont és a szövetséges közA *Szovjetunió mezőgazdaságának gépesítése és villamosítása" pavilonja. társaságok 16 kiállító helyiségét helyezték el. Ezenkívül az „Ural", „Szibéria" és egyéb övezeti pavilonok mutatják be saját vidékeik termékeit. A kolhozok, a gépállomások és a szovhozok harcá) a gazdag termésért a „Földmüvelés", „Gabona", „Cukorrépa", „Burgonya és zöldségek", s egyéb elnevezésű helyiségek mutatják be. A krasznodár-vidéki Kirov kolhoz a „Gabona"-pavilonban mutatja be például munkamódszerének dokumentumait, amellyel 1953-ban 6000 hektáron átlagban 23 mázsa őszibúzát termelt. A „Burgonya és zöldségfélék" pavilonjában a moszkvai terület Vorosilov kolhoza mutatja be többek között azokat a hatalmas káposztafejeket, amelyekből tavaly hektáronként 602 A szegedi járáslian továbbra is őrzi elsőségét és a vándorzászlót a zákányszéki Ábrahám lózset cséplőbrsgádia Szeged határában Ábrahám András cséplőcsapata jár az élen mázsás termése volt. A kiállításon résztvesznek még szűzés parlagföldeket meghódító legjobb gépállomások képviselői is. Sok látogatót vár a „Micsurinkert", ahová 5C0 féle gyümölcsfát gyűjtöttek össze, ebből 2300at el is ültettek. Ezenkívül szemléltetve mutatják be majorok, kolhozok, szovhozok helyes fásítását. A gepesités hatalmas arányait tárja a látogató elé a kiállitás egyik legnagyobb pavilonja: „'A szovjetunió mezőgazdaságának gépesítése és villamositása"-pavilon. A kiállítási helyiség betonból és üvegből készült. 26 termében több mint 800 géptipust mutatnak be. — a traktortól kezdve a mezőgazdaságot szolgáló repülőgépekig. Nem kisebb érdeklődést keltenek az állattenyésztés eredményeit dokumentáló kiállítási tárgyak és grafikonok. A kiállításon a legkiválóbb tudósok és szakemberek vannak a látogatók segítségére, hogy átadják n legjobb kolhozok, szovhozok tapasztalatait. Az elért és bemutatott eredményeket, módszereket az egész országban — brosúráktól a dokumentumfilmekig — mindenféle módon népszerűsíteni fogják. Szeged határában és szerte. a szegedi járásban búgnak a cséplőgépek, ömlik a zsákokba a gabona. Sok függ a gépek felelős vezetőitől, a cséplőcsapatoktól; a rpielőbbi szemveszteség nélküli cséplés elvégzéséért. Az elmúlt vasárnap beszámoltunk arról, hogy . a Szegedi Járási Párt-Végrehajtóbizottság vándorzászlóval jutalmazza, tünteti ki azokat a cséplőmunkásokat, akik a legjobb eredményt érik el. A vetélkedés a szegedi járás cséplőcsapatai között tovább tartott és tart a Járási Párt-Végrehajtóbizottság zászlajáért. A versenybizottság — az újabb egy hét munkája alapján — értékelte a cséplőcsapatok versenyét. Továbbra is a zákányszéki Ábrahám József nagyszerű cséplőbrigádja érte el a legkiválóbb eredményt, a mórahalmi gépállomás cséplőjénél. A gép felelős vezetője Lengyel Imre s ő is jól megtette a magáét azért, hogy tovább tartsák a szegedi járásban az elsőséget. Az Ábrahám-csapat hat nap alatt 1038 mázsa gabonát csépelt —napi átlaguk 173 mázsa. Ábrahám József és cséplőcsapata ezután is tovább akarja tartani az elsőséget, de nyomukban ott járnak más cséplőcsapatok, amelyek az élre akarnak törni. A szegedi határban munkálkodó cséplőcsapatok között a mihályteleki szérűn dolgozó Ábrahám András brigádja jár most az élen. A gép felelős vezetője Engi József. Tervüket jelentősen túlteljesítik nap, nap után. A Szegedi Városi Tanács szombaton — tegnap — meglepetésben részesítette a szegedi határban élenjáró Ábrahám András eséplőcsapatát. Tíz üveg családi sörrel kedveskedtek nekik. Ezt a történetet a századparancsnokunk mesélte egy liarcl gyakorlaton, pihenőnk alkalmával. Én olyan jőt mosolyogtam rajta, hogy le is írtam a történetet. HOGYAN ÉS MIKÉNT keletkeznek a csodák, azt nehéz lenne mind elmondani. De, hogy keletkeznek, az tény. Valaki elindít egy hírt, és később csodává nő az egyszerű történet. Hogy ez valóban így van, legyen példa erre az az eset, ami Székely Lalival és velem történt még kamaszkorunkban, a mi kis falunkban A történet már azzal kezdődött, hogy az öreg Székely és az apám a falu végére építették a házukat. Laliék háza volt a legszélső, miénk a mellette lévő. Valaki később az ég iránti jámborságból a falu végére — tőlünk talán ötszáz méterre — egy nagy kőkeresztet állíttatott. Éppúgy állt ott az a kőkereszt, ahogy állni szokott mindenütt a falu végén. Alit, állt magasranyúljva szürkén, itt-ott zöldes mohával, porosan. Lakott etz alvégen egy parasztasszony is, nem is olyan messze tőlünk. Az idős asszonyt Baloghr.énalc hívták, aki egyik leghíresebb asszonya volt a falunak. Nemcsak azért, mert a világon mindent tudott és reggel hét órakor már ott ült a gyóntatószékben és hazafelé a csordábeverődött vénasszonyoknak a legérdekesebb pletykákat tudta elmondani, hanem azért is, mert gyakran voltak látomásai. Igaz, hogy ezek a látomások hasonlítottak a tisztelendő úr által A KŐKERESZT SZENTJEI dikáció példáihoz, de mégis csak érdekességek voltak. Már néha attól tartottunk, hogy egy szép napon megjelenik a tüzes szekér és elragadja özvegy Balogh Andrásnét. mint hajdan elragadta Illést. Bár, hogy a hites ura mellé-e, azt nehéz lett volna megmondani, mert Baloghné szép menyecsl& volt hajdanaben s férje korai halála után járt is egy s más pletyka róla. (De melyik szép asszonyról nincs pletyka? — kérdik egyesek. Ez is igaz, — de nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél.) Szó, ami szó, azóta már megvénült az egykori tetszetős menyecske és ami bűne még volt, az a sok ima közben megbocsáttatott. (Azért is mondják a rossz nyelvek: most imádkozza le a régit.) JELEN ESETBEN nem is erről van szó. hogy észrevettük: Baloghné minden este, hét óra tájban elindul a falu vége felé. Ilyenkor nyár este, már szürke alkonyat borult a falura. Nem hagyott minket nyugton a kíváncsiság. Egy szép napon az árokparton utánaosontunk és láttuk, hogy a búzatábla szélén álló kőkereszt előtt térdepel Baloghné. Furcsa látvány volt ez a külsőségekben gazdag vallásosság. Már nem tudom, hogy a látottak miatt érzett bosszúság, vagy a fiatalos bolondság vitt bennünket erre, de elhatároztuk, hogy elmondott vasárnapi pré- megtréfáljuk Baioghnét. Másnap már délelőtt elcsentük a ruhásszclcrényből apánk hosszú fehér ingét. Mikor a szürkület eljött, láosuntunk a búzatáblába: és vártuk az özvegyasszony jöttét. Nem is váratott magára sokat. A szürkületben egyszeresük kirajzolódott szikár alakja. Nosza, gyorsan fel az inget, s föl a keresztre. Pár percen belül úgy ültünk ott a kereszt két luirján, mintha a szobrász a két latort is a kereszthez mintázta volna. A szürkeség mindinkább nőtt, mikor egyszeresük megszólalt kenetteljesen Lali barátom. — Ne ijedj meg jó aszszony. Péter és Pál apostolok vannak itt az égből, hogy meghallgassák panaszaidat. Mondd el híven, mi a panaszod. A térdeplő Baloghné meglepetésében felállt, de Lali barátom folytatta: — Régen figyeljük igaz szíved tiszta szándékait. Szívünk örül buzgóságod láttán. A szent asszony dacára a szép szavaknak, úgy látszott, hogy mégis megré-i mült az égi látogatástól, s futott a falu felé. Lali barátom még utána is kiáltott: — Üdvözöljük a tisztelendő urat ... Miután az asszony elszaladt, mi is sietve lemásztunk a kőkeresztről. Attól tartottunk ugyanis, hogy Baloghné föllármázza a faluvéget és jaj lesz árva fejünknek, Iszkoltunk is a búzatáblában a legközelebbi dülőútig, amilyen gyorsan csak lehetett. DÖBBENTES HÍRT hallottunk másnap odahaza. Édesanyám mesélte ebéd közben apámnak, hogy Baloghné ma reggel azt mesélte a tisztelendő úrnak, hogy tegnap a kőkeresztnél látomása volt, miszerint szóbeszédbe elegyedett Péter és Pál apostolokkal. Bizony, nem volt ez mindennapi hír. Járt is szájrólszájra A következő vasárnap már a szomszéd faluból is átjöttek a vénasszonyok, hogy a csoda helyét, a „szent" kőszobrot lássák. Mint egy „csodadoktorhoz'', jöttek az emberiek látogatóba. A tisztelendő úr is felvetette azt a gondolatot, hogy jó lenne a szenttéavatás kérdését is felvetni Baloghnéval kapcsolatban, hisz már oly sok látomása volt, hogy külön könyvet lehetne róla írni. Kezdtük kényelmetlenül érezni magunkat. Ha erről esett szó ebédközben, majd megakadt torkunkon a falat. Töprengtünk és tanácskoztunk Nem tudtunk semmi okosat kissütni. A hír közben egyre terjedt. Már a szomszéd városból is jöttek a kövér papok helyszíni szemlére és nagy igyekezettel nézegették a kritikus helyet. Talán nem is lett volna semmi baj és Baloghné talán már a szentek között tisztelnék, ha történetesen nem rendezgeti ruhásszekrényét édesanyám. Ahogy emelgette az egyik ruhát a másik mellé, megakadt a szem az ingen. Először gyanakodva nézte rajta a szürke port, majd a zöldes mohát. Apámat is megkérdezte, hogy mi lelte az inget. Apám nem tudott mit felelni. Ereztem már, hegy szorul a hurok. Amikor az öcsköst megkérdezték, ő már félreérthetetlenül megmondta. hogy látott engem a szekrényben foglalatoskodni. Nosza megkezdődött a vallatás. Én meg rendületlenül tagadtam még akl:or. De anyámban már felébredt a gyanú. Sietve átment iAtliékhoz. Lali anyjával együtt, meg is találták a második számú „szellemkeltéket" — a mohától zölden, a portól szürkén. Amikor a tisztelendő úr magához hívatott minket, majd kipukkadt széles termete a dühtől. Már féltem, hogy mentem megüti a guta. Adott is két akkora pofont, hogy elsötétült előttem a világ. De mit bántam én már akkor a pofont. Mi voltunk a falu hősei: Lali, meg én. Rólunk beszélt minden ember és nagyokat nevettek a hopponmaradt szentasszonyon. ATTÖL AZ IDÖTÖL KEZDVE megszűntek az én kis falumban a csodák. Az öreg Baloghné is meghalt, a fiatalok is megnőttek, érett emberekké váltak. De Szent Péter és Pál apostolok történetét azért még néha most is emlegetik,:: BÁNFALVI JÓZSEF