Délmagyarország, 1954. augusztus (10. évfolyam, 181-205. szám)

1954-08-29 / 204. szám

TASARNAP, 1954 AUGUSZTUS 29. DÉLMH GYARORSZttG PÁRTÉLET » Falusi pórtszervezeteink fontos időszerű feladatairól ÜZEMI ÉS FALUSI pártszerve­zeteink megfeszített munkával többségükben sikeresen oldják meg az üzemi és mezőgazdasági termelés időszerű feladatait, a tervteljesítés, illetve a betakarítás és begyűjtés segítését. Pártszerve­zeteink munkája során újabb szá­zak és ezrek tűntek ki odaadó har­cos helytállásukkal a kormány­programm, a III. pártkongresszus határozatainak végrehajtásában ta­núsított lelkesedésükkel. Pártunk III. kongresszusának nagyszerű ha­tározatai újabb és újabb ezreket kapcsoltak és kapcsolnak pártszer­vezeteink mellé, akik részt kíván­nak venni és részt is vesznek a 'ermelés frontján folyó harcon túl a politikai és társadalmi élet har­caiban is. Ezt bizonyitják a felszín­re kerülő új népnevelők százai és még ennél is szembetűnőbben a falusi termelési bizottságok széles hálózata, az áilandó bizottságok mellett működő egyre szélesedő ak­tívahálózat és nem utolsó sorban az Alkotmány ünnepén kitüntetett tsz és egyénileg dolgozó parasztok százai is. Pártszervezeteink előtt az egyik legfontosabb feladat most cz. hogy a társadalmi munkába újonnan bevont párttagokat és pár­tonkívülieket állandóan foglalkoz­tassák, rendszeresen bízzák meg őket megfelelő feladatokkal és munkájúk fontosságát elismerve állandóan értékeljék azt. A társa­dalmi munkások csak akkor tud­nak és fognak eredményesen har­colni a legfontosabb célkitűzésein­kért, ha érzik, hogy munkájukat megbecsülik, látják a végzett mun­ka eredményét ós minden időben meg vannak győződve arról, hogy amit végeztek és végeznek, az nem volt hiábavaló. ui NÉPNEVELŐINKNEK a most folyó feladatok mellett — azt nem elhanyagolva már most készülniök kell új, további erőkifejtést igény­lő feladatok elvégzésére. Nem ki­sebb feladatot kell megoldániok, mint felszabadulásunk tizedik év­fordulójának méltó megünneplésé­re való mozgósítást és a tanácsvá­iasztások sikeres előkészítését. Ah­hoz, hogy népnevelőink megfelelő­en fel tudjanak készülni ezekre a feladatok megoldására, * mindenek­előtt arra van szüksfeg, hogy párt­szervezeteink megteremtsék a fel­készülés feltételeit. Milyen módon kell megteremteni ezeket a feltéte­leket? A legfontosabb feladat első­sorban az, hogy mindenütt biztosít­sunk annyi népnevelőt és kisgyűlé­si előadót, mellyel területünket tel­jes mértékben át tudjuk fogni. Minden pártszervezetnek annyi ítépnevelőt kell biztosítani, ameny­nyivel nemcsak a községek belte­rületére, hanem a legeldugodtabb : anyavilágba is el tudja juttatni a oárt szavát. Ez nem kis feladat, különösen nem ott; ahol mint Öttö­mösön. Algyőn és még másutt nem foglalkoztatták eddig sem rendsze­rcsen a népnevelőket és most szer­vezetileg is meg kell teremteni a •szükséges népnevelő hálózatot. Vannak-e megfelelően képzett és ejegendő mennyiségben népneve­ók? Igen, mindenütt vannak. A régi, lapasztalt népnevelők mellett egyre több az új, még gyakorlatlan ugyan, de a párt szavát meggyőző­en továbbadni tudó ember. A be­gyűjtési táblák, a szakmai ankéto­kon megjelenők száma és vitakész­sége, az őszi munkákban élenjárók s kasága, a termelői bizottságok jól dolgozó tagjai, a kitüntetett pa­rasztok százai mind bizonyítják, hogy vannak alkalmas népnevelő­ink, akikre munkát lehet bízni. A népnevelők kioktatása, felké­v.rítése az elkövetkező feladatok si­keres megoldásának legdöntőbb előfeltétele. Ahhoz, hogy népneve­id ndifogolycsere Vietnamban Peking (Uj-Kína). Viet-Tribcn a franciák 1200 polgári személyt ad­ik át az elmúlt napokban. Kö­; i.tük volt 15? beteg, aki a fran­úk rossz bánásmódja következ­; ben betegedett meg. A franciák ; cm osztottak ki moszkitó-hálókat • i sokan nem kaptak ruhakiuta­lást. A vietnami néphadsereg főpa­rancsnoksága 521 hadifoglyot adott f-t a franciáknak. Az átadott ha­i ifoglyok között volt 184 afrikai, 120 európai és idegenlégionárius f3 217 más hadifogoly. Ezek a igtyok kivétel nélkül két rend ru­i át. cipőket, kalapokat, moszkító­álókat, törülközőket. hátizsáko­kat ^tajtójpmló felszerelési cikke­lőinket megfelelően ki tudjuk ok­tatni arra van szükség, hogy min­den pártszervezet ismerje meg jól területének minden részét, dolgoz­za fel a község, a tanyavilág múlt­ját és tízéves fejlődésének ered­ményeit. Vannak igen helyes kez­deményezések erre vonatkozólag. Öttömösön a közelmúltban megtar­tott pártaktíva értekezleten elha­tározták, hogy egy bizottságot ala­kítanak a helyi értelmiség bevoná­sával és a község múltja mellett feldolgozzák és ismertetni fogják a tízéves fejlődés eredményeit is. A felszabadulás óta olyan eredmé­nyeket értünk el, melyeknek össze­gezése a leghatásosabb agitációs érveket szolgáltatja népnevelőink és kisgyűlési előadóink számára. Ha összevetjük a múlt gyűlölt köz­igazgatási rendszerét a helyi taná­csok munkájával, a műit sérelme­seinek és kisemizettjeinek százai, s a tanács által támogatottak ezrei jutnak eszünkbe. A gépállomás, az egészségház, a film és kultúrházak, az iskolák, az óvodák, a bölcsődék, a villany, az új utak, az ártézi ku­tak és a sporttelepek, a könyvtá­rak mind-mind az elmúlt tíz esz­tendő eredményes fejlődését tanú­sítják és ezek valóban megváltoz­tatták az elmaradott és meggyötört falu régi arculatát. A közép- és fő­iskolai hallgatók számának meg­négyszereződése, a rádió és motor­kerékpár tulajdonosok sokasága, a szövetkezeti boltok megduplázódott forgalma elvitathatatlan tényként állanak előttünk. MINDEN PÁRTSZERVEZET­NEK már holnap meg kell kezdeni a megfelelő összetételű bizottságok megalakítását, területük megisme­rését, feldolgozását. Népnevelőink és kisgyűlési előadóink az elkövet­kezendő idők harcaiban nem nél­külözhetik ezeket az érveket. Rö­vid néhány hét, s a tanácsválasz­tás küszöbére érünk. Ezzel párhu­zamosan megyénk valamennyi köz­sége felszabadulásának tizedik év­fordulóját is ünnepli. Vájjon el'Te­het-e képzelni tízéve? évfordulót ünnepelni úgy, hogy ne vegyük számba ezen idő eredményeit? Semmiképpen sem. De nem lehet A termelőszövetkezetek éleiéből Ketten — a kitüntetettek közül Kiváló termelőszö­vetkezeti tag jelvényt kapott a deszki Kossuth­tsz-ben Pósa hajós és Adamov Mihály is. Ok ketten is azok közül va­lók, akik viharban és napsütésben egyaránt helytálltak. Szeretik a közös gazdaságot, óvják, védik s tesznek érte, jobb legyen a munka. Milyen emberek ők ketten? Röviden néhány szóval soroljuk el... Szája felett ezüstös bajusz, kék szeme de­rűsen csillog. Termetre zömök, de fürgejárású. C3 esztendő múlott cl feletic. A neve: Pósa Lajos. 1950-ben közé p­paraszlként, 16 holddal lép'ii a Kossuth tsz-be, s bizony alapító tagnak számít. Szakértelmét, életének tapasztalatát jószírvel hasznosította és hasznosítja most is a neki clyan leedves szö­vetkezet előrehaladása­in. 11a sürgetett a munka s egyesek húzódoztak tőle, a jó öreg Pósa La­jos bácsi nem tétovázott. Nekifog< tt a munkának s rendüli tlenül végezte. A húzódozóknal nem ma­radt nyomnélkül e pél­da — serényen dologhoz láttak ók is. A szövet­kezet elnöke így mesél Pósa Lajos bácsiról: — Jó az egészsége Lajos bácsinak és bi­zony nem fél a munká­tól, akármelyik fiatallal felveszi a versenyt. Becsülik, szeretik Pó­sa Lajost. A tagság be is választotta öt a veze­tőségbe. Elnökhelyettese a tsz-nek — persze nem függetlenített. Lajos bá­csi ismeri az életet. Tud­ja azt is, rajtuk, a szö­vetkezet tagjain, az em­bereken áll; hogy mi­lyen a jövedelem. Leg­először a munkájával, s aztán szavával viszi elő­re a közös ügyet. Több eredményt akar ő is. Uisz' jól tudja, számos erre a lehetőség a közös gazdaságban. Magabiztosan néz elő­re s tudja, ha harcok, bajok árán is, de előre­mennek a gazdag élet útján. Adamov Mihály sem fiatal már. Szemüveget visel s arcát fekete ka­lap árnyékolja. Alapító tagnak szárr" ő is. Nemcsak a 8 hold föld­jét, hanem szívét, lelkét, igaz meggyőződését is hozta a közösbe. Meg­élt ő akkor is, amikor egyénileg gazdálkodott. A tsz-be azért állt, hogy jobb legyen a sora. Még egyéni dolgozó paraszt korában, 1948-ban „Min­tagazda" jelvényt ka­pott. A tovatűnő évek során a tsz-ben az ő okos sza­vára, javaslatára is hallgattak. Vezetők és tagok együtt értek el új sikereket. S bizony meg­hitten szép, megható volt Adamov Mihály számá­ra, amikor alkotmá­nyunk évfordulóján ün­neplő fekete kabátja haj­tókájára rátűzték az aranylóan csillogó „Ki­váló termelőszövetkezeti tag" jelvényt. A tsz au­gusztus 20-i ünnepségén ott volt egész családja. Felesége, egyik lá nyá->. nak katonatiszt férje és aztán az unokák is vi* gadtak és szórakoztak... — En már csak úgy vagyok vele — igv szőtte a beszéd fonalát Adamov bácsi — a kö­zös gond az én gondom is, a közös öröm az én örömöm is Aztán úgy igyekszünk ám, hogy több legyen a jövedel­münk. — Hogy érzi magát a tsz-ben? — Hogy érezném? Jól! Jobban, mint az egyéni földön. Persze a tsz-ben sem megy minden úgy, mint a karikacsapás. Előadódik ilyen, meg olyan baj is. De ez az élettel jár. Ami a fő: jó úton vagyunk, haladunk. A Kossuth tsz 610 holdnyi földjén ilyenkor is sok a tennivaló. Igye­keznek a tagok — egy­kettő kivételével —* minden feladatot jól el­végezni. Köztük az első sorokban halad Adamov Mihály és Pósa Lajos. További jó munkát, jó egészséget! (m. s.) Munkában az Űj Élet tsz tagjai Napokkal ezelőtt hazahordták. röszkei gépállomás traktorainak se- ségletének biztosítását elősegíti a már a tsz kocsijai a tagság gabo- í gítségével. Kukoricájuk szép és najárandóságát. Az augusztus l-ig elért minden munkaegységre •— mint már ezt jelentettük is — 4 kiló 70 deka buza jut. 4 kiló 30 deka búzát már kiosztottak az egységekre. Nem tétlenek ezekben a napok­ban sem az Űj Élet tagjai. Szedik a krumplit is. Tanács Jánosné, Guczi Istvánné, Csamangó István munkacsapatá­nak tagjai és mások tevékenyked­nek a krumpliiöldön. Néhány nap múlva pedig,,a krumpliszedés befe­jeztével újból járandóság mérés lesz. A krumplit mérik majd, a munkaegységekre. Három holdon paradicsomot ter­a tanácsválasztás nagy feladatait meltek. Szedését folyamatosan vég­sem megoldani anélkül, hogy ne ismertetnénk a gyűlölt régi közi­gazgatás tevékenységét és tanácsa­ink, tanácstagjaink négyéves mun­kájának eredményeit. Ezek a fel­adatok, melyek csak részét képe­zik feladataink egészének, már a holnapi, a mai nap feladatai. Köz­ségi. falusi pártszervezeteink önálló kezdeményezésükkel álljanak élére s vezessék az újabb feladatok ma­radéktalan megvalósításáért folyó harcotj ..kUíftí^unl »' 1 t t ! '"'i&llIJ!I*iTIT Siklós Sándor zik. A paradicsom is hoz pénzt a közös kasszába. Elcsépelték már a lent is. A jövőre is gondolnak, s mér most tesanek azért, hogy a következő gazdasági évre elősegít­sék a jó termést. A búza tarlóján, 210 holdon el­végezték már a nyári mély­szántást. Ebbe a főidbe majd kukorica, paprika, mák és bur­gonya is kerül. Gondolnak arra, hogy az őszi be­takarítás után nyomban nekikezd­jenek az őszi mélyszántásnak, a gyommentes a 130 holdon. Jó ter­méssel biztat. Megfelelő termést ígér 40 holdnyi fűszerpaprikájuk. A termelőszövetkezetben most készül majd a következő gazdasá­giév terve. Ügy alakítják ki a ve­tésforgót, hogy kalászos után ne le­gyen kalászos. Igen helyes, hogy fokozottabb gondot kivannak fordítani az állattenyésztésre, a hozam emelésére, atz állo­mány fejlesztésére. Tyúkot és kacsát is jelentősen töb­bet kívánnak tenyészteni. Az ál­latállomány téli takarmány szük­40 holdnyi másodvetés is. Az elmúlt év óta a jó munka, szorgalom nyomán új eredménye­ket ért el az Üj Élet tsz. Előtt ok is a további haladás útja. Naszrádi Györgyné, aki 4 hold­dal lépett be a termelőszövet­kezetbe, hónapokkal ezelőtt megírta a kilépési nyilatkoza­tot. Most azonban úgy határo­zott, hogy tsz-tag marad. — Jobbnak látom a közös gazdál­kodást, mint az egyénit, ezért ma­radok a tsz-ben — így állapította meg. Vissza is kérte kilépési nyi­latkozatát. Serény munka a kenderföldeken A gabona learatása után a köny­nyűipar egyik fontos alapanyaga: a kender vágására került a sor. A kenderföldeken serény a munka. Kübekházán a Sarió-Kalapács tsz­ben gép is segít a kendervágásban. A szövetkezetieknek 130 holdon volt kender, azonban a víz jelen­tős részét tönkretette. A megma­radt kender jó termést ígér. A szö­vetkezetiek 25—35 mázsás holdan­kénti kendertermést várnak. Ha holdanként 35 mázsa terem, akkor egy hold után 5197 forint jövedel­mük lesz. Nemcsak a termelőszö­vetkezetnek jár haszonnal a ken­dertermelés, hanem az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok­nak is. Hiba, hogy a megyébe nem ér­kezett kellő számú kenderaratógép és nincs elegendő aratókés sem. A Délmagyarországi Rostkikészitő Vállalat többször kérte az illetéke­seket a kérdés rendezésére, de ez eddig még nem történt meg. Pedig a kender aratásával igyekezni ke'l, nehogy kárára legyen a késői vá­gás. | | (8) " I V Hű, az nagyszerű lesz! — örvendeztem én a bátyám fele. — Egész délelőtt szíttam ezt a rossz kúti vizet, s egy­re szomjasabb lettem! Feltápászkodtunk hát a gerendákról, s lusta mozgással indultunk az öreg után. Vagy 200 méterre integetett felénk a tanyaházak akácosa. Szikfoltokkal tarkázott legelőn veze­tett az út odáig. Vakítófehéren hányta széjjel a szik a nyári sugarakat. A sárga bakszakáll, a lilaszirmos papsajt, s a vérpiros hérics érez­te is, hogy megárt a sok jóból: mindenáron igyekeztek a levelek alá rejtőzni. Hasztalan! A nagyerejű nyári nap csúfondárosan neve­lett a világ tiltakozásán, s olyan kedvet ka­pott az ellenállástól, hogy mi is tikkatagon ballagtunk be az elsöbéres udvarába. Nosza, neki a kútnak! Még az arcunkat is megcsap­kodtuk az enyhetadó vízzel. — Csuporral könnyebben megy az . ivás — szólalt meg mellettünk valaki. Egyszerre kaptuk fel fejünket, még a kobakunk is ösz­szekoccant. Az öreg Nyéki eladólánya mo­solygott ránk s egy kékvirágos bögrét kínált. — Hiszen ... köszönjükszépen, — mon­dotta Jani. De nem nyúltunk a csuporért. A bátyusnak sürgős dolga akadt hirtelen: gu­bancát iparkodott rendbekaparni a vizes ke­zével. Én meg azon csodálkoztam el, hogy lám, ilyet is ritkán látni barna Biharorszag­ban! Olyan ennek a lánynak a szeme, mint a kék virág azon a ragyogó csupron. A kék virág kelyhére aranyszárnyú lepkét pingál­tak Lám, á haja meg olyan Nyéki Veronnak, mint az aranypille rászórta volna szárnyának porát... Veron telemerte a bögrét s kedvesen nyújtotta a bátyám felé. Jani ugyan teleitta magát előzőleg, de azért olyan hevesen haj­totta fel a vizet, hogy majd a csupor után kaptam; azt hitte, lenyeli azt is... Veron pedig csengősen kiáltott a ház felé: AZ ELSŐ PRÓBA Irta: DÉR ENDRE -— Szereted a verseket Julika?­Tizenkét év körüli lányka futott felénk, s én megintcsak elcsodálkoztam! Olyan volt a szeme, mint a kék virág a csupron, s olyan a haja, mintha az aranypille rászórta volna szárnyának porát.. . -Hászen csitri ez! Nem olyan kedvesen gömbölyödő, mint az én Etu­cám V — gondoltam fitymálóan. Vékonyka volt, csakugyan még, hanem az aranyhaja dúsan szikrázott a napon, s oly csintalanul nézett rám a két kacagó búzavirágjával, hogy cseppet se szabadkoztam, amikor ke­zcmícgva berángatott a hűvös pitvarba. A bátyus hangját hallottam közben az udvarról; — Mink még ugyancsak ráérünk — mondta Veronnak. S leültek kicsit a hűvösre. -. ^%a^r.-Hozzál Jútogy. törülközőt is,. Julika;. „ az ákác alá, A félhomályos pit­varban Julika hihetet­len-fürgén rakosgatta elém kincseit: pettyes labdáját, babáit, csepp sporját — majd ismét kézenfogott s kifutott velem az udvarra. Be­mutatáskép megnyivákoltatta a macskát, megugattatta a kutyát, közben a nyelve per­gett szakadatlanul, picurka szünet nélkül... -Olyasmi ez, — gondoltam magamba, — mint mikor az ereszünk alá berepül az anyafecske s a kicsik éktelen csiviteléssel fogadják ... Persze az anyafecske hamar kireppen, oszt megint csend lesz. Viszont jelen esetben nem lesz csend egy ideig, az biztos!- Nahát — gondoltam — ilyen lánnyal se szíttam meg egy levegőt! Ez ugyan nem sütögeti lefelé a szemét, nem hallgat elpirosodva, ha rápislog az ember! Jó negyedóra múlva aztán kezdtem érez­ni, hogy nekem is közbe kéne nyekkentenem valamit, nem játszhatom örökké a siketne­mát ... A kislány a -plimut- — kakas taréj­baja után a libagúnár lábszára hámlását ma­gyarázta lankadatlanul, amikor kirobbant belőlem a kérdés: — Szereted-e a verseket, Julika? — ... még egy kicsit neki. de nem so­kára begyógyul. A verseket? Háthogyne sze­retném, mértneszeretnéma tanítónéniis meg­dicsértamultkor, mikor ... — Na, akkor idehallgas! — vágtam köz­be. — Ilyen verset úgyse ismersz még! Belekezdtem: Hej, iharfa ... Itt megakadtam, mert belémdöbbent, hogy ennek a versnek sehogyse vág a véger — Aztán — megemelkedett a fejem s tuli­pánvöbösen szavaltam világgá az átformált strófát, életem első rigmusát: Hej, iharfa, vesszőke ... Patyolating kiszőve. Tudod, pajtás, ki szőtte? Az a kislány, az a kislány, a szőke' L i (Folytatása követkejikl mm i

Next

/
Thumbnails
Contents