Délmagyarország, 1954. augusztus (10. évfolyam, 181-205. szám)

1954-08-29 / 204. szám

TASARNAP, 1954 AUGUSZTUS 29. DELMR6YIR0RSZa& Egy félév munkája Űaemelnk feladatai a tervek teljesítésében | A kormányprogramm megjelené­se óta több mint egy év telt el. Ez az év új feladatokat, tennivalókat hozott a szegedi üzemekben is. Itt is voltak átcsoportosítások, első­sorban az élelmiszer- és a faipar­ban. Míg a kohó- és gépipar ter­melése 11.8 százalékkal csökkent, az élelmiszeripar 9.6, a faipar 4.9 százalékkal emelte termelését. A szegedi textilüzemekre és a többi üzemekre is fokozott fel­adatok hárulnak a kormánypro­gramm megvalósításában; számot kell tehát vetnünk az el­múlt félév munkájával, ellenőriz­nünk kell, megtettünk-e mindent, ami tőlünk telik a nagy célok ér­dekében. Vannak szép eredményeink is. Tíz üzemünk büszkélkedhetik az élüzem címmel. Exporttervünket 100 százalékig teljesítettük. A kon­gresszusi versenyben több üze­münk törlesztette első negyedévi súlyos lemaradását; első negyedévi tervünket ugyanis 92.5 százalékra, félévi tervünket 95.4 százalékra teljesítettük. Minisztériumi üze­meink első negyedévi 12.3 százalé­kos lemaradásukat hat százalékra csökentették; , ez a lemaradás azonban még mindig megdöbbentően sok: 30 millió forintot jelent. Súlyosbbítja a helyzetet, hogy a lemaradás elsősorban élelmiszer­iparunkban mutatkozik. A Papri­kafeldolgozó' Vállalat 26.9, a Sze­gedi Konzervgyár 5.5 százalékkal maradt le a tervteljesítésben. A ruházati cikkeket gyártó iparágak­ban is van lemaradás. A bőrcipő­ből 3.3, a kenderszövetből 5.1, a pamutfonálból 1.1 százalékkal gyár­tottunk kevesebbet. A lemaradások természetesen hátráltatják dolgo­zóink jobb és változatosabb- áru­cikkekkel való ellátását. Ezek a számok figyelmeztetők kell, hogy legyenek minden műszaki vezető, minden dolgozó számára. Életszínvonalunk állandó emelésé­nek alapja a tervteljesítés, a ter­vek túlteljesítése. Világosan kell látnunk, hogy minden elmaradás súlyos összegeket jelent, azt je­lenti, hogy népgazdaságunk keve­sebbet tud fordítani a lakosság jó­létének emelésére. Éppen ezért nem engedhető meg az a libe­ralizmus, amely megmutatko­zott és még ma is megmutat­kozik egyes párt- és gazdasági funkcionáriusnál a munkafegyelem lazulásával, a se­lejtgyártás, pazarlás, norma- és bérlazítással szemben. Magas még mindig a hiányzók és az elkésők száma. Sok helyen nem megfelelő a munkaerő kihasználása. Ez a ter­melékenység csökkenésére, az ön­költség növekedésére vezetett. Hoz­zájárult ehhez az egyes üzemekben tapasztalható normavisszatartás is. Megmutatkozott ez a Szegedi Ci­pőgyárban is az új modellek be­állításakor. A Szegedi Bútorgyár­ban a dolgozóknak mindössze 30 százaléka dolgozik műszaki normá­ban. A sok időbérben elszámolt munka is hozzájárult az önköltség növeléséhez. Ennek következménye, •hogy a szegedi üzemekben egy év óta 19.8 százalékkal csökkent a ter­melékenység. Ez a szám még el­rettentöbb a ruházati iparban, ahol 25.90 százalékos csökkenés van. Ez­zel egyidőben jelentősen növeke­dett az önköltség. Ennek egyik oka a béralap túllépés. Legtöbb üzem­ben a béralaptúllépés abból adó­dik, hogy helytelenül gazdálkodnak a munkaerővel, bujtatott és feles­leges improduktív munkásokkal növelik a létszámot. Az első félévben több mint 6 millió forintot fizettünk ki ber­alaptúllépés miatt. Jelentős béralaptúllépés van a Konzervgyárban, a Ruhagyárban, bár június hónapban már tapasz­talható volt némi javulás. Ezt a ja­vulást tovább kell fejleszteni, fő­leg az improduktív munkavállalók számának csökkentésével és a munkaerőgazdálkodás megjavításá­val. ' Akad tennivaló üzemeinkben a termelés egyenletessé tételében is. Még mindig sok helyen tapasztal­ható a hónap elejei "munkanélküli­ség* és a hóvégi rohammunka. Egyes üzemek nem fordítanak elég gondot az ütemes tervteljesitésre. A Gyufagyárban például június hó­napban 16.5 százalékkal termeltek kevesebbet, mint májusban. Mutatkoznak hiányosságok a technológiai fegyelem megtartásá­nál Ls. A Bútorgyárban a szallagi csiszolásnál műveletet hagytak ki. Az Újszegedi Kender-Lenszövő Vállalatnál minden száz méter le-: gyártott anyag után állítani kell a gépen. Ez minőségi szempontból el­engedhetetlen. A valóságban azon­ban ennek a követelménynek a megtartását elhanyagolják. A tech­nológiai fegyelem elhanyagolásából minden esetben a gyártmányok mi­nőségének romlása következik. A minőség megjavítása érdekében, te­hát ezen a területen is fokozottabb, rendszeresebb ellenőrzést kell meg­valósítani. Az anyagfelhasználás sem kielé­gítő egyes üzemeinkben. Jelentősen megnöveli az előál­lítási költséget, hogy sok eset­ben nincs üzemeink részére megfelelő nyersanyag. Sokszor olcsóbb nyersanyag he­lyett jóval drágább nyersanyagot kell felhasznáLniok. Persze, ez meg­található fordított esetben is. Gya­kori, hogy nem tartják be az anyagnormákat, mint például a Kéziszerszámgyárban és a Délrost­nál. Még mindig sok tennivalónk van a selejt elleni harc és az anyagtakarékossági mozgalom ki­szélesítésében. Takarékosságról nem sokat beszélhetünk egyébként sem: a második negyedévben több mint tízmillió forinttal többet költöttek egyéb kiadásokra üzemeinkben, mint a megelőző negyedévben. El­szaporodtak a felesleges utazások. Sok pénzt emésztett fel a.szer­vezetlenségből adódó felesleges anyagmozgatás is. A 651. Építőipari Vállalatnál rész­ben ezért is közel kétmillió forint a veszteség, mellyel a vállalat a második negyedévet zárta. A Cson­grádmegyei Téglagyári ES 5.8 szá­zalékkal, a Szegedi Konzervgyár 13 százalékkal növelte a különböző ki­adásokra fordított költségeket. Mindez természetesen azt eredmé­nyezi, hogy növekszik gyártmá­nyaink önköltségi ára. Az elért eredmények azt mutat­ják, hogy alaposabb körültekintés­sel, jobb munkaszervezéssel válla­lataink nagymértékben felszámol­hatják a meglévő hiányosságokat. A kezdeti lépések már meg is tör­téntek a kongresszusi verseny idő­szakában. Most azonban némi visszaesés tapasztalható. Ez megmutatkozott már az augusz­tus 20-i versenyszervezés idején is. Vezetőinknek most az a feladata, hogy a harmadik negyedévi terv, az évi terv teljesítéséért minden meglévő erőt mozgósítsanak, mert csak így válik lehetővé, hogy a még hátralévő tartozásukat is le­törlesszék, és, hogy büszkén jelent­hessék: teljesítettük a kormány­programm megvalósításából ránk háruló feladatokat. ŐRJÁRAT a Szegedi Gőzfűrészben Tápé felé menet sokakat megállí­tott már az a gyönyörű látvány, amelyet a Szegedi Gőzfűrész rönk­tere nyújt egy-egy áruérkezés után, amikor a hatalmas ^zálfák törzsei egymás hegyén, hátán ágaskodva valóságos hegyeket alkotnak. A lát­vány — kicsiben — a fakitermelő vidékek kepét idézi; még a levegője is hasonlatos. Az alföldi nyárutó enyhén poros, fülledt levegőjébe belesimul a tölgy, a bükk, a nyár fanyar és a fenyők gyanta illata­Olyan levegő ez, hogyha az ember nagyot szippant belőle, képzeleté­ben, — mint valami rejtett film­vásznon — megelevenedik a távoli erdős, hegyes vidék, önkéntelenül gondol arra, milyen hosszú utat tesz meg a fa, amíg elérkezik ide. Mert hosszú utat tesz meg a fa­anyag, amíg a megmunkálókhoz elkerül. Ha a megérkezést látjuk, az elindulásra is gondolunk; arra, hogy nemrég még zúgó, suttogó lomb koronázta a sudár törzseket. De más volna a Szegedi Gőzfű­rész helyzete, ha nem ilyen mesz­sziről jött anyaggal dolgozna. Mostanában gyakran megesik, hogy késlekedik az áru, a gőzhaj­tású gatterok, — a keretfűrészek — és a körfűrészek kénytelenségből lassítják a munka ütemét, nem egyszer meg is állnak. Pedig fa­iparunkra száz százalékos tervsze­rűséget ró a népgazdaság. Lehetet­len dolog a száz százalékos terv­szerűség betartása? Távolról sem az, hiszen a Szegedi Gőzfűrész há­rom ízben volt már élüzem és egy­ízben az elmúlt évben elnyerte a Csongrád megyei Párt-végrehajtó­bizottság vándorzászlaját is. De akikoriban — ahogy beszélik a Gőz­fűrész dolgozói — jobb volt az anyagellátásuk, rendszeresen érke­zett a faáru és minden nehézség áthidalása a városszerte hirneves gatterosokon, rönktéri dolgozók erején, találékonyságán múlott. Ment is a munka rendjén, nem volt baj a tervszerűséggel. Nem úgy, mint most, a harmadik terv­negyedben, amikor a Gőzfűrész tervét július hónapban 108 száza­lékra teljesítette ugyan, de a meg­rendelt fenyőfagömb hiányában a tervszerűséget csak 76.8 százalékra tudott betartani. Mást termeltek a megrendelt áru helyett és amikor az utolsó dekádban megérkezett az irányvonattal a gömbfa, már nem tudták behozni a lemaradást. Az utóbbi hónapok erősen próbá­ra tették a Szegedi Gőzfűrészt, nemcsak hogy nem tudtak úgy dol­gozni, ahogy azt elvárta tőlük a népgazdaság, de elmaradt az any­nyira áhított élüzem cím is. Sok szó esett mostanában a ter­melési értekezleteken és párttag­gyűléseken a szállító vállalatok munkájáról, ami rendes körülmé­nyek között alapjául szolgál a fel­dolgozó üzemek munkájának. Sok gondot adtak mostanában a várat­lanul érkező — 40—50 vagon fa­anyagot szállító — irányvonatok a gőzfűrész dolgozóinak. Nemcsak a vendéget, az anyagot is fogadni kell és az irányvonatokkal érkező áru fogadására nem tudlak megfe­lelő számú embert biztosítani. Igy történhetett meg, hogy a Tisza-pá­lyaudvar közelében lévő külső rönktérre rendezetlenül került ese­tenkint az áru és a műszaki veze­tőség nem tudta számbavenni, mi­lyen faanyag van és miből szen­vednek tényleges hiányt. Igy for­dulhatott elő, hogy a főművezető, Árendt Andor távollétében állító­lagos dongafa hiány miatt két gat­ter leállt a termeléssel, és kezelőik szabadságra mentek, holott, ha az áru folyamatosan érkezik, rendezé­se nem vesz a megengedettnél több munkaerőt igénybe, a vastagabb rönkökből szedhettek volna ki any­nyi faanyagot, hogy az üzem a don­gatervet is teljesíteni tudja. Ha az ember valamilyen okból nem tud­ja fogadni a vendégét, bocsánatot kér. Az irányvonatok nemíogadásá­nak súlyos ára van. Ha érkezés után nem rakják ki kellő időben az árut, az államvasút jogosan lép fel fekbérköveteléssel, mint ahogy ezt meg is tette. A Szegedi Gőz­fűrész ez évben július hó végéig kSzel 48 ezer forint fekbért tizetelt kl, ami az önköltséget nem hogy nem csökkenti, erősen megnöveli. A külső bajok természetes kö­vetkezményeiként belső bajok is jelentkeztek. A sorozatos hóvégi megfeszített munka mellett elha­nyagolták az emberekkel való fog­lalkozást, elgyengült az üzem párt­szervezete és a szakszervezet is. Ezért történhetett meg, hogy a kül­ső rönktéri áru kirakásával rendsze­rezésével meghízott Babarczi Gyula vezette brigád néhány tagja a ve­zetővel együtt a munka kellős kö­zepén otthagyta a rönkteret azért, mert fizetésüket nem hetenként kapják. Ha a vezetőség nem az utolsó pillanatban nyúlt volna a meggyőzés, a nevelés fegyveréhez — eső után köpönyeg — ha az el­ső naptól kezdve szemmel tartotta volna Babarcziékat, akkor az izgá­ga brigádvezető nem jelenthette volna ki fennhangon, hogy: „Rám nem vonatkoznak ilyen törvények, vagy fizetnek hetenkint, vagy me­gyek". Annál is inkább terheli a felelősség a vezetőket, mert tudták már a szerződés megkötésekor is, hogy Babarczi és az az 5—6 em­ber, aki vele távozott, eddig alkal­mi munkával kereste a kenyerét, hogy lestek a vonatérkezéseket és mindig ott jelentkeztek munkára, ahol a nagymennyiségű áru kiraká­sa, esetileg elszállítása gondot oko­zott. Ilyen alkalmakkor a pénzt há­rom-négy óra munkájáért azonnal SZEGEDI JEGYZETEK Világító szúnyogok Sötét, viharfelhők gyü­lekeztek Szeged felett. A Fehértón a Termé­lódott nem viszgál- szájú üveget készített elő szúnyog, amelynek pot­hatták meg élve. De így és figyelt a sötétbe. Egy- rohája tele volt parazi­is igen érdekes, eddig szer csak egy falevélen ' " szetvédelmi Tanács ku- még ezen a vidéken, de több kis apró világító tató házában heten tar- másutt sem a szentjános pontocskát észlelt, Öva­bogáron kívül nem is- tosan aláhelyezte az üve­biológiai mertek más bogarat, get, a másik kezével rá­tudományok kandidátu- amely világított volna, szorította a világító pon- zitáktói kapta a szúnyog sa, és hat fiatalember — Igaz mondták az éjjel tokát a levéllel együtt az a fénykisugárzást. A akik ide- járó halőrök, hogy lát- üvegre. Tovább figyelt, szentjánosbogárnak az tak ők néha a sötétben A világító pontok mo- idegekkel kapcsolatban a leveleken, ágakon csiL zogtak, lekerültek az lógni valamit, dehát Be- üveg aljára. Az odaszo­reczk Péter is úgy gon- rult gallyat sikerült el­tózkodtak: Bereczk ter főorvos, a tákkal, atkával — kis élősdiekkel, vo\t ame­lyiken egyáltalán nem talált semmit. Tehát nem ezektől a kis para­egyetemisták, jöttek ki nyári gyakor­latra, 1953. júliusát írtuk akkor. A nádas zúgott a fokozódó szélben, teljes sötétség borult a Fehér- dolta; valószínűleg szent­tórra. Viharos este volt. — Nézzük már meg mi jános bogarak lehettek. De most itt van ez a lesz — mondta Bereczk csöpp bogár világított, Péter a hallgatóknak s saját szemével látta... kilépett a kisház torná­cára. Távolról villámlott, dörgött és a világosról ki­lépők csak koromsötétet láttak maguk körül. — Nézd, ott valami vi­lágit — vett észre Be­reczk Péter gyakorlott szeme (ki ne ismerné a gyönyörű „Fehértó állítás" alkotóját) Akkor nem találtak többet. Hiába virrasztot­tak éjtszaka az új jelen­ség nyitjára nem tudtak rájönni. „Hátha a jövő júliusban..." — gon­dolta Bereczk Péter, Eltelt egy év. A fő­orvosnak nagy az el­ki- foglaltsága — csak szom­egy hatonként tudott ki­lévő kis készüléke van — ennek a szúnyognak nem volt. Akkőr mi vi­lágít? Gondos kísérlet után rájött, hogy a szúnyog­nak vízben oldódó szö­vetnedve sugározza a fényt. S ez a nedv hon­nan kapja ezt a világi­kis ágon valami apró fé- menni a Fehértóra, ahol nyességet — hozzatok csak egy villany lámpát. Odavilágítottak: egy szúnyog volt. Furcsa je­lenség. — Fogd csak meg, ez érdekes, megvizsgáljuk. Az egyik hallgató nem tó állatvilágában. Sok új is gondolva arra, hogy állatfajtára bukkant és most nagyon fontos dol­got csinál, nem volt elég óvatos, nagyon erősen fogta meg a csöpp bo­garat és az megroncso­távolítania: vagy hat vi­lágító szúnyogot megfo­gott, Igaz több elszállt s olyan látvány volt, mintha apró, izzó per­nyét a szél elkap — a szúnyogok élénk zöld fényben izzottak. Mint- tóképességét? egy két méterről is lát- Még sok a kérdés, hatók voltak — az üveg- amely eldöntetlen. Vő­ben lévőket még 10—15 lószínűleg egy új faj ez méterről is láthatta. a világító szúnyog. Megkezdődött a kuta- amelyre még nincs iro­tás. Ujfajta-e ez a szú- dalom, de még gondos, nyog, miért világít, hon- türelmes, hosszadalmas nan szerzi ezt a tulaj- kutatásokra van szükség, donságot. Egy-kettőt a hogy a világító szúnyog már hosszú évtizedeken kezén eldörzsölt, az titkát felderítsék. Lehet, keresztül annyi sok ér- egész tenyere foszforesz- hogy csak a Fehértón tékes, a tudományos vi- kált. A csöpp állat mi- van ilyen bogár, lehet, lág számára felbecsülne- kroszkóp alá került. A hogy másutt is. Maga a tetlen értékű megfigye- kisugárzott fény miatt felfedezés azonban na­alig láthatta a test kör- gyon érdekes és minden vonalait — még elpusz- bizonnyal új eredmé­tulása után is órákon nyekkéi gazdagítja Be­keresztül fokozatosan, reczk Péter állatvilágban lassan halványult el a eddig végzett kutatását és a szegedi Fehértó je­leseket, zett — kutatást vég­eredményesen a most ez az egy évvel ez­előtti jelenség izgatta, fénye. Egy hónappal ezelőtt, jú- Milyen szúnyog ez? lius 22-én a Fehértón A him is, a nőstény is lentőségét. töltötte az éjjelt. Széles- foszforeszkál. Volt olyan Markovits Tibor kézhez kapták és hamar koccint­gathattak a könnyen megszerzett fizetség örömére. Amíg a külső rönktéren Babar­czi és társai, akiknek sehogysem fűlt a foguk a rendszeres mun­kához azon vitatkoztak, hogy nem hajlandók dolgozni normára és he­ti fizetés nélkül, az üzem még a meglévő anyagra is várni vol't kénytelen. De jolentös kiesést oko­zott az a szíves gesztus is, amcly­lyel a raktáron lévő fűrészlapok­ból kisegítették Barcs, Eszakma­gyarország és Budapest gőzfürész­telepeit abban reménykedve, hogy az üzemben lévők mé|g jók, miro felmondják a szolgálatot majd megérkeznek a jelzett új fűrészla­pok. Nem érkeztek meg, emiatt peidig a gépidő kihasználás 147 óra veszteséggel dicsekedhet, ami annyit jelent, hogy egy gatiter a hónap háromnegyedére kiesett a termelésből. Augusztus hónap első dekád értékelése szerint a íóhlrfl Szegedi Gfizlűrész adósa maradt népgazdaságunknak. tervét 85.6 százalékra teljesítette. A második dekádot 115.2 százalék­ra* do még ez az eredmény is visszacsúszott 100 százalékra az augusztus 20 tiszteletére indított műnkaverseny idejében. A harma­dik dekád nap-nap után gyenge eredményeket mutat fel, egy tel­jes napi lemaradást, amit a hát­ralévő péhány nap alatt már nem tudnak felszámolni még emberfe­letti munka mellett sem a Szegcdi Gőzfűrész dolgozói. Pedig öreg famun­kások dolgoznak itt, olyanok, akik 15—20—25 év alatt nagyon meg­ismerték a fa leikért, a famunka minden csinját-binját és akik nem cserélnének mesterséget 6cnkivel. Az üzem vezetősége majd minden hónaipban 2—3 dolgozónak ad 25 éves it? töltött munkaidőért hű­ségjutalmat Összeforrt, kipró­bált munkásgárdája van a Sze­gedi Gőzfűrésznek. — Ezt beszé­lik róla nemcsak vároe-, ország­szerte. Igaz is ez. Mégsem lett élüzem, pedig, nagyon szerették volna a dolgozók. Addig csak régi dicsőségként emlegethetik az élüzem címet, amíg az üzem vezetősége lehetőséget nem talál akár a belső rönktér tágítá­sára, akár a külső rendezésére és az újonnan idekerülő emberek ne­velésére. Mert pusztán a nevelé­sen, a párt- és a tömegszervezetek jó nevelési munkáján múlik, hogy a dolgozó, aki még délelőtt makk­egészséges volt és bejött fahajért, az délután nem jön dolgozni. Nem az öregebb munkások engednek meg maguknak ilyen igazolatlan távolmaradásokat, hanem az újak. Pedig Minden monkiskéz számit ott, ahol a tervszerűség száz száza­lékot követel. Mindjárt lelassul, megbomlik a termelés dinamikája, ha akárcsak egy ember is hiány­zik, megérzi az üzem, kárát szen­vedik a lelkiismeretes, pontosan dolgozók is. Nemcsak az egyén hi­bája, ha nem lelkiismereti kérdés nála a munka, a közösségé is, kü­lönösen pedig az üzem kommunis­táinak, népnevelőinek hibája, fele­lőssége. A szállító vállalatokkal karöltve hamarosan megoldást kell keres­nie a rendszeres áruellátásban a Szegedi Gőzfűrésznek. Az irányvo­natok könnyebbséget szerezhetnek a szállítóknak, jó pontok az állam­vasutaknak, de a megmunkáló üze­meknek a kellettnél sokkal na­gyobb gondot, zavart a termelés menetében. Sokkal jobb a helyzet a vízin Ion érkező anyagnál, amely az átvétel után ott ring békésen a Tisza vi­zén, míg sor nem kerül a feldol­gozására. De víziúton nem minden érkezhet. A pécsi erdőgazdaságból például a képtelenséggel határos gondolat lenne víziúton küldeni a rönköket. Sürgősen rendezésre vá­I ró feladat, hogy a szállítókkal és a vasúttal megkeresse a Szegedi Gőzfűrész vezetősége a rendszeres ellátás lehetőségeit, mert pillanat­nyilag ez okozza a legnagyobb fel­fordulást a külső rönktéren —> amint kicsit kesernyés humorral a dolgozók elnevezték rönktemető­nek — és ez hozza felszínre a bel­ső bajokat is az üzemen belül. A jelenlegi körülmények között pe­dig csak nagyon távoli gondolat­ként vetődhet fel, hogy: — Szeret­nénk újra megszerezni az élüzem címet. László Ibolya ~

Next

/
Thumbnails
Contents