Délmagyarország, 1954. július (10. évfolyam, 154-180. szám)

1954-07-23 / 173. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK I A MAI SZÁMCNKBÖLi AZ MDP CSONGRÁDMEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA X. ÉVFOLYAM, 173. SZAM I PÉNTEK, 1954 JÜLIUS 23. Szeged dolgozói segítik az árvízsujtotta területek lakosságát Őrjárat a szegedi szérűkSn Mendes-France rádióbeszéde és Eden nyilatkozata az indokínai fegyverszünettel Kapcsolatban Szegedi gyerekek Szátokon Az árvízvédelmi kormánybiz- ; tosság jelentése Nyár a szegedi mozikban Nem csökkent a mozik látogatottsága: a sok jó film vonzza a közönséget ARA: 50 FILLÉR } Tárgyalások után — megegyezés (P. I.) A legtöbb ember, amikor valaminek nagyon örül, nem talál szavakat arra, hogy érzéseit, boldogságát akárcsak körülbelül is kifejezze. Ha most megkérdeznénk a vietnami harcosokat, vagy a francia anyákat, hogy mit éreznek az indokínai fegyverszünet aláírásakor, minden bizonnyal széles, boldog mosoly, néhány, öröm-okozta könnycsepp és egy-két, hirtelen eszükbe jutó szó lenne a válasz. És ez természetes is. Nehéz azt szavakkal elmondani, hogy mit jelent csaknem nyolcévi, leírhatatlan szenvedésekkel teli harcok után eljutni a békés, biztonságos élethez. Ugyanilyen nehéz a távoli őserdők mélyén folyó csatákba induló fiatal katona távozása, sebesülése, eltűnése, vagy fogságba esése miatt érzett fájdalmak után kifejezni azt a midennél nagyobb boldogságot, amit a közeli viszontlátás tudata ébreszt az annyit aggódó anyai szívben, örülnek tehát Indokínában és Franciaországban, de örülnek más ázsiai és európai államban, örülnek mindenütt a világon, ahol becsületes és békeszerető emberek élnek. Pedig — és mostmár el lehet mondani — a hosszúra nyúlt genfi értekezlet alatt sokszor éreztük úgy, hogy nem fog megegyezés születni. A nagy érdeklődés, amely az értekezlet első pár napját kísérte, fokozatosan közönnyé alakult át a kezdetben képmutató, a későbbiek során pedig mindinkább teljes valóságában megmutatkozó bidaulti és dullesi politika és magatartás következtében. Az értekezletnek ezt a — nagyobbik — szakaszát a mindkét fél számára előnyös megoldást biztosító, Molotov, Csou En-laj, Nam Ir és Fam Van Dong által beterjesztett javaslatok, Bidault virágnyelven elmondott, a korábbi statusquo-hoz mereven ragaszkodó beszédei és elfogadhatatlan feltételei, no meg Dulles szenvedélyes hangú kirohanásai jellemezték. A legkevesebb türelme Dulles-nak volt: egy hét múlva — sikertelensége felett érzett elkeseredésében — hazautazott. Nem sokkal volt több a türelme a francia nemzetgyűlésnek sem: még június első felében végleg betelt Bidault szemfényvesztésre épült, a francia nagyhatalmi helyzet teljes lejáratását eredményező politikájával és a Laniel-kormány megbuktatásán keresztül végetvetett Bidault csaknem egyévtizedes külügyminiszterségének. Az, hogy a genfi értekezlet e nehézségek ellenére is továbbfolytatta munkáját, az Molotov elvtárs és Csou En-laj elvtárs érdeme, kik türelmükkel, következetességükkel és kezdeményezőkészségükkel újra, meg újra megteremtették a további tárgyalások lehetőségeit és alapjait. Az értekezlet e szakaszának befejező részében az egyes részletkérdések tanulmányozására és a megfelelő javaslatok kidolgozására albizottságokat alakítottak* ^ . ' 1 - -« Az értekezlet mfiéodik, döntő szakasza a javaslatok elkészülése után az időközben hazájukba távozó külügyminiszterek viszszatérésével kezdődött. Franciaországot ekkor már Mendes-France, az új francia miniszterelnök és külügyminiszter képviselte, aki az indokinai háború július 20-i befejezésére tett ígéretével nyerte el beiktatásához a francia nemzetgyűlés bizalmát. Az értekezlet ezen szakaszában is Molotov szovjet külügyminiszteré az érdem, aki javasolta, hogy a teljes bizottságok ülése helyett a küldöttségvezető külügyminiszterek folytassanak egymásközötti bizalmas megbeszéléseket és kíséreljék meg a véleménykülönbségek kiküszöbölését. Ez a magyarázata annak, hogy amíg az értekezlet első felében alig történt előrehaladás, addig az utolsó 12 napban minden akadályt sikerült elhárítani a megegyezés útjából. Természetesen ehhez a nagyszerű eredményhez megfelelő javaslatokra is szükség volt, amelyek legnagyobb részét szintén a Szovjetunió külügyminisztere terjesztette elő. Megkönnyítette a megegyezést az a reális politikai elképzelés is, amelyről az új francia miniszterelnök a tanácskozások során tanúbizonyságot tett. Nem képzelt hatalmi helyzetből való diktálásra törekedett, hanem az érdekelt tényezőkkel való közvetlen tárgyalásokon keresztül a tényleges helyzetből kiindulva járult hozzá ahhoz, hogy létrejöjjön a megegyezés. Szóval: ismét igazuk lett azoknak, akik a "tárgyalni, tárgyalni és tárgyalni* gyakorlat hívei. Egy esztendővel ezelőtt, 1953 július 27-én írták alá a koreai fegyverszüneti szerződést és most ismét újabb fegyvernyugvás következik: a koreai háború után befejeződik a nyolcadik éve tartó indokínai "melegháború« is. Aligha szükséges tehát annak bizonyítása, hogy napjaink nemzetközi kérdései csakis türelmes, egymás érdekeinek kölcsönös tiszteletbentartására alapozott tárgyalások útján oldhatók meg, illetve rendezhetők elfogadhatóan. .,.' , ,< ~ _ ^ A j Rövidesen tehát Indokínában is elhallgatnak a fegyverek, hogy azután teljes mértékben a diplomáciai térre terelődjék át a még függőben lévő problémák megoldásáért folyó erőfeszítés. Sok, nagyon sok feladat vár megoldásra. Meg kell teremteni Korea békés úton történő egyesítésének lehetőségét, amely — mint ismeretes — a genfi értekezlet során a koreai intervencióban résztvett 16 állam elfogadhatatlan feltételei következtében nem jöhetett létre. Meg kell valósítani a Szovjetunió által korábban javasolt kollektív európai biztonsági szerződést, Németország békés úton történő egyesitését, a Kelet és Nyugat közötti, mind közvetlenebb gazdasági kapcsolatok kiépítését, szóval mindazt, ami eddig megoldhatatlannak, vagy kevés sikerrel kecsegtetőnek látszott, de amelyek — mint a genfi értekezlet eredményei bebizonyították — megoldhatók. Az indokínai fegyverszünet aláírásának ténye nagy öröm. A békeszerető emberiség, amikor hálát és megbecsülést érez a megegyezés létrehozásáért a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság békepolitikája iránt, egyúttal arra is gondol, hogy a megegyezés még nem jelenti magát a békét és arra is, hogy az "erő politikája* és a "dinamikus külpolitika* néven ismert amerikai hatalmi törekvések a jövőben is megkísérlik, hogy célhoz érjenek. A genfi értekezlet tanulságai azonban meggyőzően bizonyítják, hogy Anglia és Franciaország nem az amerikai politika feltételnélküli kiszolgálói többé éshogy érdekeik egyre több ponton azonosak a bé-» ketábor érdekeivel. Ez egyik alapja a további tárgyalások politikájának, az újabb megegyezések létrejöttének. A genfi értekezlet az első nagy nemzetközi tanácskozás, amelyen a Kínai Népköztársaság mint az öt nagyhatalom egyike vett részt. Az elért megegyezésből következik, hogy a még függőben lévő nagyjelentőségű nemzetközi kérdések megoldása csak az öt nagyhatalom együttműködésén keresztül képzelhető el. A NÉP JÓLÉTÉÉRT t • > • Késsülünk a vasutas napra flz auguszlus 20-i verseny az Úiszegedi Néhány hét múlva ünnepeljük a IV. magyar vasútasnapot. Három kemény harccal teli év pergett le azóta, amióta pártunk javaslatára a kormány törvénybe iktatta a vasútasnap megtartását. Három év megfeszítet} termelési feladatainak nagyszerű elvégzése van mögöttünk. A vasútas dolgozók egysége e három esztendő alatt megszilárdult,' mélyült a dolgozók párt iránti szeretete ée harcosabb vasótas dolgozók indulnak most munkára, mint ezelőtt három évvel. A vasútasnap minden esztendőben közvetlen az alkotmány ünnepe előtt zajlik le. Ez a körülmény aláhúzza számunkra a vasútasnap fontosságát. Nem nehéz kapcsolatot keresni e két ünnep között. Az alkotmány, moly dolgozó népünk számára jogokat ós kötelességeket biztosít, lehetővé tette a munka megbecsülésének olyan fokát, amely számunkra többek között a vasútasnap rendszeresítésében is megnyilvánul. A vasútasnap nemcsak az ünneplés napja hanem a munka napja is, mert ekkor indul meg hazánkban az idei őszi forgalom. Mi, vasútas dolgozók kötelezzük magunkat arra, hogy pártunk politikájának, a kormány új, nagyszerű programmjának megvalósítása érdekében helylállunk e nagy feladat megoldásában. Mi, műhelyi dolgozók arra gondolunk, amikor a IV. vasútasnap méltó megünneplésére készülünk, hogy minél }öbb gépet, kocsit, pályamesteri hajtókát, pályakocsit és sorompót adjunk a forgalom számára, amellyel bizonyítjuk a zavartalan forgalmat. A mi üzemünk, a MÁV Felépítményi Vasanyagjavító Vállalat dolgozói eddig még mindenkor teljesítet tél: és a jövőben is teljesíteni, túlteljesíteni akarják vállalásaikat. Teljesítményeik szép eredményét igazolja, hogy az 1954. I. felévi tervünket 110 százalékra teljesítettük ós biztosítottuk a III. negyedévre való zökkenőmentes átmenetet. Dolgozóink versenylendülete }Ovább fokozódik. A hó elején megtartott termelési értekezleten vállalták dolgozóink — a IV. vasútasnap tiszteletére — júliusi termelési tervünknek a határidő előtt két nappal való teljesítését. Műszaki vezetőink a munkához szükséges feltételek biztosítását vállalták, ezzel segítik elő dolgozóink vállalásainak teljesítését. Ezekben a napokban népnevelőink minden dolgozóval beszélgetnek, megmagyarázzák becsületes munkánk egész népünk elismerését vonja maga után. Ez az elismerés pedig arra buzdítja üzemünk valamennyi dolgozóját, hogy a vasútasnapot hősi helytállással, példamutató termelési eredményekkel tegyék emlékezetessé. . I ! jXl-ÉL. 1 * Katona Lajos Kender-Lenszövft Vállalatnál Üzemünkben a III. negyedévre a munkaverseny szervezése a Szegedi Textilművek augusztus 20-ra, Alkotmányunk ünnepére tett felhívása után indult meg. A vállalatvezetőség a pártbizottsággal együtt megbeszélte a feladatokat és felbontotta azokat az egyes műhelyekig. Ezután az osztályvezetők összehívták a művezetőket és közösen beszélték m^g az egyes munkaterületek hiányosságait, a hibák kijavításának módját. Ezzel egyidöben a komplex-brigád is megkezdte működését. Legfontosabb feladatuknak tekintették a harmadik negyedévi önköltségcsökkentés biztosítását. E cél érdekében előadásokat tartottak, s részletesen ismertették az önköltség- és a termelékenység alakulásának problémáit. Ezenkivül megbeszéléseket tartottak az anyag- és munkabértakarékosságról is. Az üzemek között a verseny főleg az önköltségcsökkentés, a termelékenység emelése érdekében folyik. A verseny lendületét fokozza az igazgatóság által kitűzött önköltségcsökkentési cél jutalom és az önköltségcsökkentésben élenjáró osztály feliratú vándorzászló. A dolgozók szinte egy emberként tették meg vállalásukat alkotmányunk méltó megünneplésére. Kelin László szövő ifjúmunkás vállalta, 100 százalékos minőségi munkájával és termelése állandó emelésével segíti az üzem tervteljesítését. Legutóbbi termelési átlaga 142 százalék volt és három hónapi jó termelési eredménye jutalmául megkapta a sztahánovista oklevelet. Dékány Józsefné szövőnő naponkinti fokozatos termelésemelésével tűnt ki. 121, 135, majd 148 százalékos átlagteljesítményt ért el. Hozzá hasonló eredményekkel dicsekedhet Kiss Pálné is, aki 127, 128, majd 142 százalékos átlagot ért el. Minőségi munkájának javításával tűnt ki Csányi Jánosné szövő, aki 95 százalékról 100 százalékra javította munkája minőségét, Fazekas Erzsébet 99, Katona Piroska 100 százalékos minőséget ért el az utóbbi hetekben. Jó munkát értek el az utóbbi időben Gulyás Ilona cérnázó ifjúmunkás, Lehotai Józsefné, a kopszoló dolgozója is. A művezetők közül Molnár Endre szövő művezető tűnt; ki vállalásával. Megfogadta, augusztus 20-ra a partitervét 100 százalékról 102 százalékra emeli, a minőséget pedig 97 százalékról 98 százalékra javítja. Július első dekádjában 107.3 százalékos termelési átlag mellett száz százalékos minőségi munkát végeztek. Barna Istvánná Kitüntetett fiatalok között Egy hete, hogy a müszakváltás után ünnepélyes keretek között átvették a Textilművek ifjúmunkásai a DISZ Központi Vezetőségének vándorzászlaját. A nehéz vörös selyemzászlót a fiatalok ott helyezték el az üzem előcsarnokában, hogy mindenki, aki belép a Textilművekbe, láthassa. Az új birtokosok büszkék a Szolnoki Cipőgyár Díszeseitől elnyert zászlóra. Azonban nemcsak a jogos büszkeség jele ez a zászló, hanem egyúttal figyelmeztetés is. Naponként köszönti az üzembe belépő fiatalokat, figyelmezteti őket, hogy a következő félévben ugyancsak meg kell állniok a helyüket, ha azt akarják, hogy sokáig náluk legyen. A nagy közös kitüntetés mellett tíz fiatal kapott dicsérő oklevelet a Könnyűipari Minisztérium Pamutipari Igazgatóságától. Egy nappal az ünnepség után ezek az ifjúmunkások az eddiginél is nagyobb lelkesedéssel álltak gépeik mellett. Emlékezetükben még nagyon sokáig ott fog élni az oklevelek átadásának örömteli izgalma és sokáig ad erőt napi munkájuk elvégzéséhez az az elhatározás, mondhatni fogadalom, amit ott tettek kipirult arccal a vándorzászló alatt: még többet termelünk, még jobban dolgozunk. Az oklevéllel kitüntetettek közül ketten, Tóth Istvánné és Bakacsi Júlia a délutáni C műszakban dolgoznak. Tóth Mihályné 29 éves fiatal asszony. Azt mondja: — Két nagy gyerekem van. — Elő is veszi egy nevelőszemű kilenc év körüli kislány és egy hét év körüli kisfiú arcképét, mint valami igazolványt. Mindig vele vannak ezek a képek. Talán azért is dolgozik példamutatóan, a gyerekek miatt, hogy nekik jó legyen. Két éve van csak a Textilművekben, a nyújtónál. — Eleinte — mondja — nem szerettem itt. Szokatlan volt az állandó gépzaj és amíg meg nem ismertem a gyapottal való munka szépségeit, bizony nem nagy lelkesedéssel álltam naponta a gép mellé. A fizetésemen is meglátszott az oktalan idegenkedés. Nem tudnám én már megmondani mikor, de azután megszerettem a munkámat. Öröm sugárzik az arcán, amikor a teljesítménye iránt érdeklődünk. — Ha még négy hónapig tudom tartani a 106—109 százalékos átlagot, sztahánovista leszek. A hengerekről lassan lefogy az anyag. Búcsúzásképpen még azt kívánjuk, sikerüljön tartania az elért szintet Néhány géppel arébb, a szalagnyujtón dolgozik a C műszak másik oklevéllel kitüntetett fiatalja, Bakacsi Júlia. Ö már „öregebb" munkás az üzemben. 1951-ben került ide és az elmúlt hetekben Balatonszéplakon üdült jó munkája jutalmául. Amig a munkája felől kérdezősködünk szótlan, csak enynyit mond: — Egyszerűen megy ez, csak kicsit szeretni kell a gépet. Akkor lesz csak beszédesebb, amikor a balatoni napokról szeretnénk megtudni valamit. Egészen közel hajol: rrr. JÓ volt, szép volt, de a második hét elején már nagyon jöttem volna haza. Megszoktam, megszerettem az üzemet, hiányzott. Beszélgetés közben kikigyullad a szalagegyesítő jelző lámpácskája. Ilyenkor gyors kezekkel cseréli a hengert, a megtelt helyébe újat tesz fel. Érzékeny vendég meg is sértődne tán, ha a házi gazdája többet gondolna munkájára, mint rá. Mi természetesnek találjuk, hogy akkor áll csak meg velünk beszélgetni, ha már megy a gép. Drága az idő és hogy Bakacsi Júlia jól kihasználja ezt az időt, arról tanúskodik a gép homlokzatán elhelyezett kis fekete tábla: 120 százalék Nyolc kitüntetettet nem látogathatunk meg, mivel javarészük éjszakai műszakban dolgozik. Tóth Istvánné és Bakacsi Júlia egyszerű szerény szavain keresztül azonban ők is ismerőseinkké váltak. Méghozzá olyan közeli ismerősökké, okikét becsülünk és szeretünk is. 11