Délmagyarország, 1954. július (10. évfolyam, 154-180. szám)

1954-07-22 / 172. szám

BÍLMRGYIRORSZÍG í CSÜTÖRTÖK, 1954 JÜLIUS 22. PÁRÍÉLET * Az új púrtoktatási év előkészítésének eddsgi tapasztcslcstaiból Eddigi pártoktatásunk során nem kis nehézséget jelentett propagandistáinknak és hallgatói nknak az elmélet és gyakorlat megfelelő összekapcsolása. Gyakran clofordult, hogy klasszikusaink tanulmányozása, az elmélet elsajátítása els^iadt napi harcainktól, a szonaltz^ mus építésének gyakorlatától, sajátos hazai viszonyaink vizsgálatától. De nem ment ritkaság-számba a veríték-ízű, erőltetett -aktualizálás-, a helytől, időtől és körülményektől elvonatkoztatott, éppen ezért tudománytalan párhuzam-vonás sem. K hibák leküzdéséhez nagymért-'-!;l>on hozzásegít bennünket az új pártoktatási óv változott anyaga, mely döntően n kongresszus anya<••( és útmutatásait tartalmazza. 1'ártoktatásunk f6 feladata most ez, hogy a kongresszus eredményeit mélyreható elemzés és tanulmányozás révén tudatosítsa a párttagság tömegoiben és a legkiválóbb párlonkívüliekben. így a párt legjobbjainak tanácskozása a pártok tolás útján nz élcsapat tudatos cse'okvésének vezérfonalává lesz. lHi az agitáción, a mindennapi nevolömnn-kán keresztül történő kisugárzásával elliatol valamennyi becsületes magyar dolgozóhoz is. Az idei párloktatás anyagának hatalmas súlyt ad pártunk harmadik kongresszusának óriási jelentő: ''ffe. A kongresszus az alkotó, n valóságot átalakító, legyőzhetetlen marxista-leninista világnézetre ós saját gyakorlatunk tapasztalataira támaszkodva mély tudományos elemzés alapján felmérte népi demokráciánk, pártunk eddigi útját — eredményeinkkel és elkövetett hibáinkkal együtt, — a soron következő feladatokat és u célok megvalósításának eszközeit, A kongresszus anyaga megtestesíti, vallóra váltja az elmélet cs gyakorlat szétszakithatatlan egységét. Választ ad azokra a kérdésekre, melyek egész népünket foglalkoztatják és — a júniusi határozatokkal együtt — megszabja egy egész történelmi szakasz teendőit. Propaganda-munkánknak legfőbb coron következő feladata tehát: elősegíteni, hogy a párt egész szervezeti életét, politikáját, népi demokráciánk fejlődését, gazdaságát és kulturális életét meghatározó, a felismert objektív törvényszerűségeken alapuló útmutatások minél előbb és minél mélyebben elsajátított közkinccsé váljanak. i • ru l-l c : A pártoktatás idei előkészítése — bár a múlthoz képest sok tekintetben javult, — teljesen ma sem felel meg a követelményeknek. Kétségtelen eredményként könyvelhető el, hogy pártszervezeteink igyekeztek olyan megfelelő propagandistákat biztosítani, akik már évek óta dolgoznak a pártmunka ezen területén, így nemcsak a marxizmus-leninizmus alapvető kérdéseit ismerik, de jártasak az oktató-munkában is, a pártélet egyéb területein szintén rendelkeznek annyi tapasztalattal, hogy helyesen össze tudják kapcsolni az elvi kérdéseket a napi gyakorlattal. A jövő évben is propaganda-munkát fog végezni például Ríicz József (Textilművek), Bárkányi József (Gőzfürész), Ivánkú, Jánosné (Szegedi Kender). Nugygyörgy Tmre (Jutaárugyár) és sokan mások, akik régi, jó pártmunkásai nlapszervozetüknek. A városi párt-véigTohnjtóblzottság mindent megtett annak órdekébon, hogy a propagandista-konferenciák és szemináriumok vezetésére öthónapos pártiskolát végzett, vagy ennek megfelelő színvonalon képzett, vezető funkcióban lévő elvtársakat biztosítson. Bár a ló propagandista igen sokat tehet hallgatói fejlődéséért azzal, hogy alaposan készül, rendszeresen segíti, ellenőrzi tanítványait, töródik egyéni problémáikkal, — ez nem egyedüli záloga az eredménynek. Az oktatáshun résztvevők fejlődése elsősorban magukon a hullgatókon múlik, akaratuktól, szorgalmuktól l'iigg. Ezért messzemenően helyes volt, hogy a júniusi párthatározatoknak az önkéntességre vonatkozó részét magára a pártoktatásra is alkalmaztuk. Jól dolgozó pártszervezeteinkben az oktatást előkészítő bizottságok a tavalyinál sokkal nagyobb mértékben figyelembe vették nz egyéni kívánságokat és csak azokat vonták be „- oktatásba, akik vállalták a tanulást. Viszont annál inkább elítélendő jelenség, hogy egyes helyeken az önkéntességet teljes spontaneitásnak értelmezték, lemondtak az oktatás jelentőségének tudatosításáról, nem propagálták a szervezeti szabályzat azon követelményét, hogy minden párttag sajátítsa el a marxizmus-leninizmus alapjait. Az önkéntesség elve semmiképp sem jelentheti azt, hogy a'.apos indok nélkül kihagyjunk párttagokat a rendszeres tanulásból is, az egyéni önképzésből is, hogy elnézzük egyes funkcionáriusoknak, ha egyáltalán nem müvelik magukat és tájékozatlanságukkal, egyre növekvő ideológiai elmaradásukkal rossz példát mutatnak azoknak, akik előtt vezetőként, példaképként kellene állniok. Szinte általános jelenség, hogy a bizottságok magukra hagyatva végezték munkájukat. A vezetőségi tagok, népnevelők, pártcsoportbizalmiak nem beszélgettek előzőleg a párttagokkal, nem hívtak fel figyelmüket az oktatás fontosságára. E konkrét kérdésben is tükröződött agitációs-munkánk általános gyengesége, elszigetelt, reszortjellege. Megállapítható az is, hogy alaposan megkéstünk a hallgatók kiválogatásával. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján a Központi Vezetőség azt az utasítást adta, hogy idén n© nz összefoglalók és a pártoktatási év befejezése után végezzük el a hallgatók jövő évi beosztását, hanem még a tanév folyamán, amikor a hallgatók együtt vannak és a propagandisták uktív bevonása is megvalósítható. A legtöbb helyen ez neim történt meg. Bár a szamólyi előkészítést június 15-ig pártszervezeteinknek be kellett volna fejezniök, a Villamosvasút pártszervezetéhen máig sem beszéltek a hallgatókkal; az SZTK-bnn e heten kezdik meg a boszélgetést és a beosztást. ICülön ki kell emelni viszont a szegedi kendergyári VB mellett működő oktatási bizottságnak és az üzem propagandistáinak a jó munkáját: itt a pártoktatók az utolsó foglalkozáson, illetve az összefoglalón minden hallgatójuknak megmondták — az évi munka értékelése során —, hogy a következő oktatási évben milyen tanfolyamra javasolnák. A propagandisták e véleményüket az oktatási bizottsággal is közölték, amely továbbította a javaslatokat az alapszervezetek kiválogató-bizottságaihoz. Ez nagymértékben megkönnyítette az előkészítés munkáját. A kiválogató-bizottságok sem állottak a legtöbb helyen feladatuk magaslatán. Mindenekelőtt hiba volt az, hogy — bár a párttagság 60—70 százalékával küzvetlonül alkalmuk volt elbeszélgetni — ezt a szervezett, széleskörű lehetőséget nem használták fel általános politikai és termelési mozgósításra, tapasztalatszerzésre, jóllehet erro óta rendszeresen és idejekorán felhívjuk a figyelmet. A kiválogató-bizottságok jó munkáján keresztül alapszervezoti vezetőségeink a párttagság zömének egyéni véleményéről értesülhetnének a pártmunka, a termelés, az országos politikai sokoldalú területeit illetően, ebből bőséges tapasztalatokat gyiijthetnónek saját politikai munkájukra, az üzem vagy intézmény termelő- ós hivatali munkájára, a felmerülő nehézségekre ós azok megoldási módjaira vonatkozóan. Igen sok jelzést kaphatnának alulról, nem egy esetben olyanokat is, amelyek felsőbb szervokhez történő továbbítást igényelnek. Ugyanakkor az egy,mi beszélgetések nem szolgálták azt a célt sem, hogy mozgósítsák a kommunistákat az állami- és pártfeladntok megoldására, az ogyénl agitációsés fölvilágosító-munkában való részvételre, a sajátos helyi nehézségek leküzdésére. A bizottságok általában megelégedtek szűkebb feladatuk prakticista megoldásával: megkérdezték a párttagokat, akarnak-o szervezetten tovább tanulni, milyen formában, és ahol esetleg indokolatlan vonakodással találkoztak, próbáltak meggyőzéssel hatni. Do megrekedvén e roszortTeladat falai közt, nem adtak segítséget a pártmunka egészének megjavításához. A legkirívóbb hibákat alapszervezeteink és kiválogató-bizottságaink a pártoktatás jellegének helytelen értelmezése miatt követték el. Evek óta ismétlődő jelenség, hogy pártvezetőségeink hajlan: dók a pártoktalást általános tömegoktatásként felfogni és nem látják világosan, hogy a pártoktatásnak elsősorban a párttagok, a kommunisták nevelését kell szolgálnia. Az elmúlt évek során például jelentős számban tanultak és végeztek becsületes pártonkívüli dolgozók a párttörténet I—II. évfolyamán. Vezetőségeink valahogyan kényelmetlen dolognak tartják, hogy ezeket az elvtársakat most a tömegszervezetekben folyó oktatás, vagy az egyéni tanulás felé irányítsák. Ehelyett inkább magukra vesznek erejüket meghaladó feladatokat: a mennyiséget hajhászszák okkor is, ha nem áll rendelkezésükre elegendő számú, megfelelően képzett propagandista. Nem törődnek azzal, hogy a párttagok jelentős része kiszorul az oktatásból. hogy a tanfolyamok összetétele felhígul, hogy egyes esetekben megfeledkeznek a kötelező éberségről, stb. Nem látják be, hogy a pártonkívüliek indokolatlanul széles, tömegméretű bevonásával voltaképpen a tömegszervezetek sajátos feladatait vállalják magukra, ezzel elveszik munkaterületük és tömegeik egy részét és hozzájárulnak elsorvasztásukhoz. Az ilyen elvtársak a figyelmeztetésre azt válaszoljak, hogy őszig majd ..helyrehozzák az arányt" és igyekeznek megfelelő számú párttaggal „feltölteni" a tanfolyamokat. Vagyis: a gombhoz varratják a kabátot. Egyes nagyüzemekben, ahol a párttagság megfelelő mozgósítását elhanyagolták valóban nyílhat még mód arra, hogy több kommunistát vonjanak be az oktatásba. Do például a Vendéglátóipari Vállalat pártvezetősége hiába ragaszkodik helytelen elképzeléséhez: itt aligha történik őszig ugrásszerű minőségi változás a dolgozók összetételében! Kisebb mértékben ugyan, de előfordul az ellenkező irányú hibás véglet is. Egyes termelőszövetkezeteink (így az Alkotmány tszto) teljességgel le akartak mondani a becsületes pártonkívüli tsz-tagok pártoktatásáról, holott a szövetkezetek politikai megerősítésének ez Is egyik fontos eszköze volna. Mezőgazdasági jellegű területi pártszervezeteinknél is előfordult, hogy nem ügyeltek kellőképpen a pártonkívüli egvénlleg dolgozó parasztok bevonására. Ez történt például az Alsóváros és Rókus II. szervezeteinkben. A fentiekből önként adódnak a legfontosabb teendők. Be kell fejezni a kiválogatást, de nem szabad befejezni, sőt, az oktatási év megkezdéséig állandóan fokozni kell a politikai előkészítést, az agitációt. Bátran ki kell Javítani a kiválogatás során elkövetett hibákat: biztosítani kell a párttagok megfelelő arányát. El kell érni, hogy ne legyen egyetlen olyan vezető vagy funkcionárius sem, aki valamilyen formában ne képezné tovább magát. Nem szabad megfeledkezni azokról sem, akik ezután kerülnek az alapszervezet területére. Az előkészítő munka minőségi megjavításával jelentősen hozzájárulhatunk fő célkitűzésünk — a kongresszus teljes anyagának alapos megismertetése, a júniusi politika, a kongresszusi határozatok végrehajtása — sikeres megvalósításához, a propagandamunka eszmei-politikai színvonalának további emeléséhez. Elérhetjük, hogy egy párttagunk se szemlélje tétlenül vagy közömbösen az eseményeket, de lelkes harcosa legyen pártunk politikájának. Ha vannak még paszszív párttagjaink, a legtöbb esetben nem ott keresendő az oka, hogy ezek az elvtársak általában nem akarnak dolgozni, kifáradtak, vagy megunták a pártmunkát; a magyarázat abban rejlik, hogy az agitáció és a propaganda nem magyarázta meg hatékonyan nekik azokat a legfontosabb elvi kérdéseket, melyek nélkül a júniusi programm végrehajtásáért folyó harc jelentősége nem érthető meg. Ha valaha fontos volt a színvonalas, a gyakorlati élettel egészségesen összekapcsolt propagandamunka, akkor az idei szervezett, iskolán kívüli pártoktatásra rendkívüli súlyú feladatok várnak párttngiaink és a legjobb pártonkívüli dolgozók mozgósításában. Ha pártszervezeteink haladéktalanul hozzálátnak a fent érintett hibák kijavít*-ához e feladatok sikeres megoldásának feltételeit teremtik meg. Karácsonyi Eszter ÜZENET A TISZA-MENTÉRŐL Hős honfitársak a Duna-mentén! Veletek érez a Tisza-tája! Kezünket nyújtjuk, s közös erőnkön megtörik minden pusztítás árja! Hiába tört át a víz a gáton, hiába játszott földünkön tengert, visszaszorítjuk medrébe holnap, nem gyűrhet ő le tengernyi embert! Városok, falvak, s laktanyák népe egy hadseregként árral csatáztok! Mi itt, e tájon, gyárakban, földön tettel segítjük hősi csatátoki Erőnk a gépnél megsokszorozzuk. Nem marad tarlón kalász egy szál sem. Időben cséplünk, s másodhoz szántunk. Ha így segítünk, népünk csatát nyer! Hős honfitársak a Duna-mentén! Veletek érez a Tisza-tája és velünk vannak testvéri népek! Mindent legyőző roppant erőnknek nincsen határa! UJ REZSŐ Hírek a Szovjetunióból Ssinháx a gépkocsin Kópzeljék e!, hogy verőfényes nyári vasárnapon kolhozban vannak, amely távol esik a várostól. Az országúton könnyű poTfelhő támacl. A felhő egyre nő, közeledik és rövid idő múlva autóbusz bontakozik ki mögötte, amelyhez egy különleges formájú teherautópótkocsit kapcsoltak. Az autóbuszból színészek szállnak kl. Amig megismerkednek a kolhozparasztokkal, pár porc alatt elkészül a színház is. Kiderül, hogy a teherautó-pótkocsi magas falait nagyon könynyen le lehet szedni. Néhány porc múlva az autó helyén széle® színpad áll, hatméteres portállal. A teherautóban találjuk a szétszedhető padokat is, amelyekon majd a nézők ülnek. Az így — percek alatt — elkészült színház fölé szükség esetén tetőt is lehet húzni a könynyű állványzatra. Még egy óra sem telt el a színészek njegÍTkezés© óta és már széttárul a függöny, megkezdődik a mozgószinház előadása. A színház nézőterére 180 ember fér be. Az autón helyezik ©1 a 80 darab hat méter hosszú szétszedhető padot, a ponyvát (ez a mozgószínház tetőzete) a tekercsekbe csavart knlisszákat, jelmezeket, stb. Az autó a színházi kellékeken kívül kis filmvetílőgépot, rádiót és könyvtárat ís visz magával. Az ilyen színház elkészítéséhez nem kell különleges autót gyártani. Az eg.'szet fel lehet szerelni a moszkvai „Sztálin" autógyárban készített ZISZ-150 típusú teherautóra. Csupán pót-favázat kell hozzá készíteni. Moszkvai egészségügyi dolgozók utaztak az új földek vidékére A napokban indult útnak a moszkvai Kazanyi pályaudvarról a moszkva-terülcti egészségügyi dolgozók első nagy csoportja az altáji határterület romanovszki gabonaszovhozába. A csoport tagja; gyógyszereket és orvosi berendezést vittek magukkal a 25 ágyas kórház, a közegészségügyi állomás és a gyógyszertár számára. Nehéz volna megmondani, hogy a moszkvai terület melyik gyógyintézetében vetették fel az ötletet: szervezzenek és küldjenek falusi kórhőznt nz altáji határvidékre. Talán azt mondhatnánk, hogy ez a kezdeményezés egyszerre több kollektíva körében született meg. A moszkvai területi egészségügyi osztály egymás utón kapta a kérvényeket orvosoktól, felcserektől, szülésznőktől és ápolónőktől, hogy küldjük ókat az új fö'dck vidékér©. így azután hamarosan együtt vo'.t a leendő falusi kórház személyzete. A legelsők között a főorvos kapta meg kinevezését. „A moszkvai területi egészségügyi osztály — így szól nz okmány — kérésének megfelelően oz altáji határterület megművelendő új földjeinek vidékére kü'di Grigorjeva Nyina Yasziljevnát, hogy ott a lakosság orvosi ellátásúról gondoskodjék". N. Y. Grigorjeva hétéves gyakorlattal rendelkező fiatal szakorvcsnő. A ljuberocki városi kórház tüdőgondozó osztályán dolgozott. Mikor a kollektíva tagjai tudomást szereztek Nyina Vasziljovna kinevezéséről, egyszerre többen kijelentették, hegy vele tartanak. T. A. Gogojeva belgyógyász orvosnő kérto, hogy családjával együtt küldjék az Altáji-hatérterületre. Az orvosnőt beosztották a kórházba és fárje számára Is találtak szakmájának megfelelő munkát. Hasonló kéréssel fordult az egészségügyi osztályhoz Szóin sebészorvos is. Vele együtt utazik feleség©, aki pedagógus. A személyzet kiválogatásával párhuzamosan folyt a falusi kórház berendezésének összeállítása. Előkészítették a műtő, a röntgenszoba, a fizika-terapias rendelőt, a laboratórium, a fogorvos) rendelő berendezésiét. áramfejlesztő telepet. mentőkoosit, fertőtlenítő-kamrát, zuhauyozóberendézést szereztek be. A moszkvai terület egészségügyi dolgozóinak kezdeményezés© máris lelkes visszhangra talált. A Iírim egészségügyi dolgozói szintén kórházat és gyógyszertárat szereltok fel. hogy útnak indítsák a szűzföldek vidékére. 230 ezer fiatal szakembert kap a szovjet ország népgazdasága A szovjet főiskolákon nemrégiben befejeződött a tanév. A vizsgák megmutatták, hogy milyen jó eredményeket értek el a tanuló fiatalok mind az általános, mind pedig a szaktárgyakban. A Szovjetunió főiskoláiról több ir'nt 230 ezer fiatal szakember került ki. Csupán a moszkvai föiskolákut kb. 37 ezer mérnök, agronómus, zoóteehnikus, pedagógus, orvos, jogász és művész végezte el. Közel 3 ezer szakembert képeztek ki a moszkvai Lomonoszov egyetemen, amely befejezte első tanévét a leninhegyi új palotában. Több mint ezren kaplak diplomát a moszkvai „Molotov" energetikai főiskolán. Az új szakemberek már megkapták beosztásukat. Egyesek az Uraiba é3 Tévol-Kclctro, mások Ukrajna, Bjelorusszia, vagy a Balti-tengermenti köztársaságok üzemeibe utaznak. Sokszáz agronómus és más mezőgazdasági szakombor indult a megművelendő új földek .vidékére.