Délmagyarország, 1954. július (10. évfolyam, 154-180. szám)

1954-07-14 / 165. szám

SZERDA, 1954 JÜLIUS 14. Csatlakozások a Szegedi Texülművek versenyfelhívásához 3 DELM&GYHRORSZAG SZEGEDI FALEMEZGYÁR I A 12-én megtartott termelési ér­tekezleten megvitattuk dolgozóink­kal a Szegedi Textilművek ver­senyfelhívását és alkotmányunk múl tó megünneplésére az alábbi vállalást tesszük: L Lemez- és bútorlap gyártásra vonatkozó harmadik negyedévi ter­vünket szeptember 23-re befejez­zük és szeptember hó végéig az első félév lemaradásának részbeni megszüntetésére termelünk, 2. Valialj uk. a 111. partkongresz­szus hatarozatának szellemében minden területre kiterjedő takaré­kossági mozgalmat indítunk, aj a nyersanyag kihasználását jobb előkészítéssel, gondosabb be­méréssel az első iélev eredményé­nez viszonyítva 5 százalékkal javít­juk, Ennek eredményeként augusz­tus 29-ig 30 szobabútor, vagy há­rom vasúti személykocsi építéséhez elegendő anyagot takarítunk meg. b) Gozkazan telepünk dolgozói vállalják, hogy — a tüzeléstechni­kánk továbbjavításával — szénből és egyéb tüzelőanyagból június hó­naphoz viszonyítva, 2 százalékos megtakarítást érnek el. A megta­karított mennyiség augusztus 20-ig 143 mázsa szénnek felel meg. 3. Vállaljuk, hogy az első félév­hez viszonyítva 6elejt és csökken­tett értékű árutermelésünk részará­nyát 0.5 százalékkal csökkentjük. 4. Vállaljuk, a II. sz. 15 emeletes présünkhöz még ebben a hónapban hídemelő készüléket építünk, amellyel megkönnyítjük az anyag gépbe való rakását. 5. A karbantartó üzemrész vál­lalja, hogy júniushoz viszonyítva 8 százalékkal csökkenti a gépállási órákat; 6. Vállaljuk, hogy az exportra gyártó nehézipari vállalatok anyag­szükségletét tíz nappal a határidő előtt leszállítjuk, 7; Farost üzemi beruházásokkal kapcsolatban regie műhelyünk dol­gozói vállalják; I. sz. 7 emeletes hydralikus prést szeptember, 20-ra elkészítik, a II. sz. prést pe­dig november 7-re. Ezenkívül no­vember 7-re befejezik a lapképző berendezés elkészítését. Ezenkívül különböző gépek elkészítését feje­zik be november 7-re. 8. Július 31-ig gyermekjátszó te­ret létesítünk az üzem területén, december 31-ig pedig kibővítjük, s korszerűsítjük az üzemben lévő fürdőt; Mindezeken kívül vállaljuk még a Dózsa tsz és a sándorfalvi gép­állomás patronálását ifj Gera József párttitkár Molnár Vendelné ÜB. elnökhelyettes Arató István igazgató SZEGEDI BÚTORGYÁR A Szegedi Bútorgyár dolgozói a vállalat műszaki és sztahánovista körének javaslatára elhatározták, hogy augusztus 20. tiszteletére a Szegedi Textilművek versenyfelhí­vásához csatlakoznak és a követ­kező vállalást teszik: 1; A III. negyedévben jelenlegi gyártmányaink egy része helyett megfelelő értékben közszükségleti cikkeket készítünk. 2. Gyártmányaink minőségének további javítását, illetve a minősé­gi reklamációk csökkentését, a technológiai fegyelem fokozottabb megtartását vállaljuk. 3. Vállaljuk, hogy az összehason­lítható befejezett termelési terve­zet önköltségcsökkentését 0.5 szá­zalékkal javítjuk. Ezt úgy akarjuk megvalósítani, hogy a) a villamosenergia fogyasztását az előbbi időszakhoz viszonyítva csökkentjük; b) állandóan figyelemmel kísér­jük a segédanyagok felhasználását. 4. A munkafegyelem további megszilárdításával a késéseket és az igazolatlan mulasztásokat teljes mértékben megszüntetjük. 5. A műszaki rész vállalja: a dol­gozókat felajánlásuk teljesítésében segíti, késedelem nélkül ellátja őket munkaanyaggal. Kisházi Ferenc párttitkár Juhász Gyula igazgató Vigh István ÜB. elnök Molnár Mátyás DISZ titkár Még aratnak, de már készülnek a hordásra, cséplésre a szegedi Dózsa tsz-ben A szegedi Dózsa termelőszövet­kezetben is javában folyik az ara­tás, A munka itt sem könnyű. De mégis hetven holdnyi búzájukból' eddig már 40 holdat learattak. A dorozsmai gépállomásról segítette a kézi kaszásokat a kombájn is. Ott dolgozik földjükön a dorozsmai gépállomás aratógépe is. A Dózsában egyik-másik tagnál volt bizonyos idegenkedés a kom­bájnnal szemben. De most már azt mondják: "Kell a kombájn, mert sokat tud segíteni". A Dózsa tsz­ben jól állnak az aratással. Az aratógép segítségével a kézi kaszások, ha j'ó lesz az idő, nem lesz eső, napok múlva befeje­zik az aratást. A kombájn által elcsépelt búzát most szárítják a szövetkezetiek. Retkes Józsefné féltő gonddal for­gatja a gabonát, hogy aztán tisztí­tani lehessen. — A tisztítás után a kombájn ál­tal elcsépelt mintegy 45 mázsa bú­zát azonnal szállítjuk a begyűjtő­helyre, s megkezdjük állam iránti gabonabeadási kötelezettségünk tel­jesítését — mondotta Zina Miklós elvtárs, a tsz elnöke. Becsülettel és jól dolgoznak az aratók, köztük egyébként a kerté­szetben dolgozók, akik most segíte­nek a nagy munkában. A dorozs­mai gépállomás egy traktora a tar­lót szántja, egy gép pedig a vető­gépet húzza. Mert a tsz másodnö­vényeket is vet, tervek szerint har­minc holdat. Még aratnak, de azért már a hor­dásra, cséplésre is gondolnak — készülnek rá. Jól tudják, igen fontos, hogy a rendkívüli csapadékos, szeles nyáron a le­aratott gabona mielőbb aszta­gokba kerüljön. Ezért gondosan készülődnek a hor­dásra. A termelőszövetkezet foga­tai hordják majd a gabonát, de se­gítenek a Köztisztasági Vállalat igái is. A szérű helyét már kijelöl­ték, gondoskodtak tűzvédelmé­ről is. A cséplőgépet villannyal hajtat­ják meg. A mostani időjárás esetén a keresztekből való cséplés külö­nösen károkkal jár, — szem­veszteséget okoz. A Dózsa tsz tagjai éppen ezért asztagból csépelnek. Így kevesebb lesz a szemveszteség, nem ázik a gabona, gyorsabb a munka. S ha majd napok multán mfg­kezdi a munkát a villany-cséplő, a szövetkezetiek első dolga lesz, hogy a begyüjtőhelyre vigyék gabonabe­adási kötelezettségüket. Szeretnék a gabonát elsőként vinni a begyüj­tőhelyre, Szegeden. A kongresszusi versenyben Sze­geden győztes Dózsa tsz tagjai a város tsz-eit versenyre hívták a nyári munkák sikeréért, augusztus 20 méltó megünnepléséért. A ver­senykihívást valamennyi szegedi tsz elfogadta. A Dózsa tsz tagjai helytállnak és azon vannak, hogy az elsők legyenek a nyári munkák­ban is. De persze, a többi szegedi tsz-ben is serény, lelkes a munka. Nem tudni, ki lesz a győztes. De a vetélkedésnek a hasznát valameny­nyi tsz látja. DCít vidám hit a (Balcd&n&n SZEGEDI ECSETGYÁR Mi, a Szegedi Ecsetgyár dolgozói csatlakozunk a Textilművek ver­senyfelhívásához és augusztus 20-ra az alábbi felajánlásokat tesszük: 1. A III. negyedévi termelési tervünket, — amely most lénye­gesen nehezebb gyártási feltétele­ket kíván — szeptember 25-re befe­jezzük. A többtermeléssel elősegít­jük a kormányprogramm építkezési részének, valamint több iskolaecset gyártásával az iskolák megnöveke­dett szükségleteinek kielégítését. 2. Vállaljuk a negyedévi szinten a 97 százalékos tervszerűséget. 3. Ragaszkodunk a szabványelő­írások megtartásához és csak I. osztályú árut gyártunk; 4. Az anyagnormák szigorú meg­tartásával aiz anyagköltséget 3 szá­zalékkal csökkentjük. Hulladék­anyagaink felhasználásával körül­belül 300 kilogramm külföldi nyers­anyagot 7 ezer forint értékben megtakarítunk; t 5. Az újonnan alakult komplex brigád elsőrendű feladatának te­kinti, hogy az üzem területén fel­kutassa az önköltségcsökkentés le­hetőségeit, ezáltal 10 ezer forint önköltségcsökkentést remél elérni a tervvel szemben. 6. A gyártási zavar csökkentésére augusztus 20-ig üzembehelyezzük a hüvelyes padlóecsetek készítéséhez szükséges hüvelyek gyártását egy új nyomópad beállításával; Gera Júlia párttitkár Doktor Lajos Ü. b. elnök Barcsa Margit DISZ titkár Szabó Lajos igazgató Már majdnem három hete, hogy a hajnali gyorsvonaton két külön kocsira való gyerek indult el Sze­gedről. Amikor elsőt fordultak a kerekek, ezinte mind az ablakokban szorongott, még egyszer búcsút intettek a szülőknek, testvéreknek. Azután, bár még az alföldi tájat nézték, s néhány óra múlva külön autóbuszról a pesti utcák forgal­mát, azután már csak arra készült csillogó szemük, hogy a Balaton kék tükrét ragyoghassa vissza. Üdülni indultak a pajtások a szegedi általános iskolából. Ott volt köztük Molnár Pista, a Földmű­ves-utcai iskolából, Szabó Miklós, a Tanítóképző gyakorlójából, He­gyi Gyurka, Szűcs Jóska, Parragi Pista, Kalocsai Attila, Movik Ferkó, Szalai Imre ós még sok-sok pajtás. Sokan most kerültek el otthon­ról először. Az állomáson nem egy mama könnyet törölt ki a szemé­ből. Az aggodalom csalta azt oda, amelyet az öröm sem tudott egé­szen elűzni: aggodalom első „ön­álló" útjára indult csemetéjük miatt. Tudták persze, hogy nincs okuk félelemre, dehát a mamák szíve ilyen. Tudták, hogy gondos kexeh. sxemek vigyásnak a fiúkra < pedagógusok kísérték, és Balaton­lelién. a táborban 6zintén pedagó­gusoknak adták át okot. Nem is történt semmi baj. A lcét hét letelte után vidáman, lebarnul­tam épségben tért vissza mind­ahány. Csak a legutolsó órákban akadt egy kis izgalem: Kecske­mét után L. Andris keze az ab­lak nyitószerkezete helyett a vész­fék fogantyújára tévedt, meg is húzta. A kis gyerekkéz megállította a robogó gyorsot. Lett persze ria­dalom, s Itthon, az állomáson, a várakozók nézegethették türelmet­lenül az érkezési időn már túlha­ladt óramutatókat. Végül mégis mindenki megérkezett, s már az el­ső pillanatokban megindult a gye­rek ajkáról a beszámoló. A ma­mák ugyan félbeszakították a számháború érdekes történetét ilyen kérdésekkel: — Mindened megvan? Nem voltál beteg! Nem vesztettél el semmit! Mit kaptatok uzsonnára! — S csak amikor a mamai kíváncsiság kielégült, ak­kor kerülhetett sor a két, hét felejt­hetetlen, izgalmas eseményeire. Amikor először megpillantották a magyar tengert, már alkonyo­dott. — Ezüstszínű volt a víz, — me sélte az egyik pajtás. — Nagy ezüst tükör. Azután azt láttuk, hogy a nap minden órájában más a színe. De jó volt fürödni benne! Csak engedtek volna a mély vízbe is, de mellig érőnél tovább nem engedtek! Persze, és így a helyes. Féltő gonddal vigyáztak a gyerekekre a leilei 22-es számú SZOT Úttörő üdülőben. Fok László budapesti pedagógus volt a tábor vezetője. Szerettek a pajtások, megértette őket, szívből törődött velük. A két hét úgy repült el, mintha gyorsította volna valaki az idő kerekének forgását. A tá­bor élete lényegében úgy zajlott, mint általában az üdülő-táboroké. A hét órai ébresztő, torna, tábor­rend, zászlófelvonás és napipa­rancs után játék, éneklés, sport, fürdés, csendes pihenő és szabad foglalkozás váltották egymást. No és persze bőséges étkezések. Reg­gelire például mindig vajat, mé­zet, vagy vajat és lekvárt kaptak a pajtások és annyi tejet vagy kávét, amennyit csak akartak. Volt olyan, aki őt bögrévé! ls ivott. Nem kaptak gyomorrontást a „repetáktól", mert napközben azután leugrálták a fölösleges kalóriát. Ping-pong, futball, für­dés edzette a gyerekek izmait, sé­ták, kirándulások a szomszédos tá­borba, s az egyik vasárnap egy egész napos izgalmas szémhábo­rú-játék a boglári begyen, szintén a szomszédokkal. A borús napo­kon, mert sajnos ilyenek is voltuk, elmélyült sakk-csatákat folytattak a 12—14 éves „mesterek" vagy más társasjáték, könyvek fölé hajoltak a napszítta hajú fejek. Izgalmas, érdekes ifjúsági regé­nyeket kaptak kézbe: szellemi gya­rapodást ja jelentett a tábor. Uj játékokat is tanultak és egész sereg új dalt. A szabadidőben főfoglal­kozás volt a levélírás is. A sok új élményt azon frissiben meg kel­lett írni. És hát • honvágy lm megmmólalt néha-néha. Ördög Matyi, aki először volt el otthonról egyedül, fokozottan érez­te ezt és hiába volt szép a Bala­ton, meg a tábor-élet. hazahúzta a szíve. 26 levelet írt a két hét alatt. Rekord teljesítmény. Á legtöbb pajtásnak azonban zavartalanul szép, felejthetetlen él­ménye marad az első táborozás a Balatonnál. Az utolsó este, a bú­csútábortűznél szinte mindannyian arra gondoltak: de jó lenne jövőre megint eljönni ide, megismételni ezt a két hetet! i! . 7- « ­a) A Mákéi Gépgyár kombájnokhoz készítet! rossz minőségit szalmagyüjtö kocsijai késieiletik az aratást a szegedi földeken SZEGEDI JEGYZETEK Baráti beszélgetés a Szovjetunióról Nagy köteg fényképekkel, pok százaival. könyvvel, Sándor Sztálin-dijas, villant fel, s az előadás ban, Nem tudjuk elég képesla- Kossuth-díjas író. Kai- olyan érdekes volt, hogy gyorsan kijavítani, színes, már IAszló Kossutli-dí- senkit sem zavart a érdekes dokumentumok- jas professzor, üb, elnö- félsötét. Aztán mikor kai jött be Rudas Lász- kök, a kereskedelmi és vége volt ló elvtárs, az MSZT kulturális élet vezetői, nak, a jelenlévők sor­Csongrádmegyei titkára mérnökök, fiatalok, ban tettek fel kérdéseket, a klubhelyiségbe. Már igazgatók, békebizottsá- Kérték az előadót, égtek a lámpák, a gi aktívák. széljen többet a Lenin­mennyezeti csillárok fé- Rudas elvtárs közvet- hegyen épült egyetemről, vállaljuk — jelentette ki nye visszaverődött az lenül, egyszerűen mond- Hogyan érték el a 100 határozottan. És hoz­egyik sarokba állított ia el élményeit. Járt mázsás kukoricatermés záfüzte. zongora tetejéről, a kis Abbáziában, Leningrád- átlagot7 Beszéljen töb fotelek barna karfájáról, ban, Moszkvában, Minszk- bet a szovjet a csipketerítővel leta- ben gyárakba, üzemek- röl. kart kis asztalokon lévő be is ellátogattak a Nem maradt kérdés porcelán hamutartókról, küldöttség tagjai. El- válaszolatlanul, s köz­Halk zsongás töltötte be ragadtatással beszélt ben sós a szegedi MSZT első Rudas elvtárs a gyö- kerültek az emeletj barátságos ter- nyörű színházakról, sörrel oltották szomja­mét. A tömegszerve- képtárakról. Szovjet em- kat a vendégek. Még dött meg a segítésnek ez zeti vezetők jöttek itt berekkel, lcitünö egyéni- hosszan beszélgettek a a formája is. össze baráti találko- ségekkel ismerkedett béke országáról. Szó — Segítünk mi — jegyezte meg Siprikó beszámoló- elvtárs. a Vízművek igazgatója. Tíz sürgő­sen kijavítandó csőre­be- pedés javítását augusz­tus 20. tiszteletére el­Más vállalatok is emberek- segíthetnek. Maguknak teszik. Szeged lakóit segítik... Az estén a szovjet sütemények emberekről voit szó, a asztalokra, segítőkészségről — en­nek nyomán pecsételő­Az egyik zára és a résztvevők meg. kis csoportokban az asz- Rudas talok körül beszélgettek, mólóját elvtárs esett arról, hogy beszá- lünk, hogy van csoportból ná- az asztalok körül ének­olt szó csendült fel. Hang­mindenki fi- volt a KIK igazgatója, lemezek is felkerültek a nézegették a képeket és gyelmesen hallgatta. Komócsin Antal elv- rádió várták, hogy Rudas Közben rövidzárlat tör- társ is. s megjegyezte: Voltak, elvtárs elmondja a Szov- tént. Félhomály ural- — Nekünk még sok jetunióban tett tanul- kodott a teremben, csak problémánk van. mányútján szerzett él- a cigaretták parazsa, sok csőrepedés ményeit. Eljött Nagy egy-egy gyufa lobbanása egyes szegcdi háza gramofonjára, akik táncra perdültek — késő este Még ért véget ez a meghitt, van baráti találkozó. M. T. A Makói Gépgyár a kombájnok­hoz szalmagyüjtö kocsikat készí­tett. Igen helyes volt ez, s megyénk gépállomásain ott vannak a Makói Gépgyár által készített szalma­gyüjtö kocsik. De igen nagy baj, hogy a makóiak által gyártott szal­magyüjtö kocsik közül nem is egy selejtes, gyatra minőségű. Most ez a rossz munka az aratásnál a sze­gedi földeken késlekedést, károkat okoz. , A dorozsmai gépállomás is há­rom szalmagyüjtö kocsit kapott, amelyet a makóiak gyártottak. Mind a három szalmagyüjtö kocsi hegesztése "kinyílott" s így abba kellett hagyni a munkát jónéhány órára. Így történt ez a szalmagyüj­tö kocsival a szegedi Alkotmány­tsz-ben is. Persze, ebben a gépál­lomás dolgozói nem hibásak, mert hiszen ki látja azt, hogy a szépen befestett kocsikat rosszul ls he­gesztették? 1 A dorozsmai gépállomás dolgozói becsülettel igyekeznek helytállni. De megfelelő, jqpiinőségű alkatré­szek is kellenek a gépekhez, hogy zavartalan legyen a munka. Gyatra szalmagyüjtö kocsit küldtek a ma­kóiak. S ez az eset is intse őket arra; ügyeljenek jobban a minő" ségre, Átszereltük a malmunkat — jobb minőségű lisztet őriünk Kisteleken, a malmunkban be­fejeztük az átszerelési, nagyjaví­tási munkálatokat, s mint ahogy a dolgozók a kongresszus tiszteleté­re ígérték, valóban sikerült ki is emelnünk a kisteleki malmot az el­maradottságból. Az átszerelésnél ugyanis több újítást vezettünk be. Egy szovjet rendszerű őrlési el­járást is alkalmazunk, s ezzel a minőséget jelentősen emeljük. Most már a vámőrlés mellett a he­lyt kereskedelmi őrlést is el tud­juk látni. Megvan a kisteleki dol­gozóknak is az & kívánságuk, bogy, kaphatnak tőlünk grizes finom lisztet, nem kell érte elmenniök vidékre. Az eredményes átszerelési mun­kálatokban különösen kitűnt Ma* gar István molnár, Varga Imre és Simon István asztalos, valamint Sisák József és Muher József la­katos. Sinkó József művezető je­lentős újítást vezetett be a kazán­nál, az úgynevezett tápvízelőmele­gítő szerkesztésével, melynek al­kalmazásával tüzelőanyagot takarít meg a malom. -i ilaihái Utjain

Next

/
Thumbnails
Contents