Délmagyarország, 1954. július (10. évfolyam, 154-180. szám)

1954-07-11 / 163. szám

VASÁRNAP, 1954 JŰLIUS 11. v>. Teremtsük meg a verseny nyilvánosságát * a szegedi tsz-ekben 3 DÍLMRGYIR0RSZI6 Néhány napja még csupán, hogy a szegedi Dózsa tsz augusztus 20. méltó megünnepléséért, a nyári munkák sikeréért versenyre hívta városunk valamennyi termelőszövetkezetét. A versenyhez csatlakoztak és a kihívást elfogadták először: az Alkotmány és Táncsics tagjai, majd sorra valamennyi tsz. Tart hát a nemes vetélkedés a szegedi (termelőszövetkezetek között. A verseny eredményességének egyik fontos feltétele, hogy megteremtsük szövetkezeteinkben a verseny nyilvánosságát. A tanács mezőgazdasági osztályának kell tenni azért, hogy jól és rendszeresen értékeljék a vetélkedést, s tudomására hozzák azt a szövetkezetek tagjainak. Hadd tndja meg minden tag, minden tag, minden szövetkezet: a vetélkedésben ki jár előttük, hol kell gyorsítani a munkát. Az eleven versenynyilvánosság erőt jelent. Olyan erőt, amely hogy ha kell, a nehézségek leküzdéséhez, új munkahőstettekhez vezet. A szegedi termelőszövetkezetek tagjai már nem egyszer adták nagyszerű példáját helytállásuknak. A kongresszusi versenyben a szövetkezeti földeken új hősei születtek a munkának. A hetvenkét esztendős Vetró Pista bácsi, — hogy csak egy példát említsünk — a Felszabadulás tsz-ben olyan munkát végzett és végez, hogy a fiataloknak is becsületére, válna. Ö is egyik hőse a kongresszusi versenynek. Nem kis feladat a nyári munkák sikerre vitele. A tanács — s különösen annak mezőgazdasági osztálya — a helyszínen adott fokozottabb segítséggel sokat tehet a verseny teljes sikeréért. Szövetkezeteink pártszervezetei, a tsz-ek vezetői, méginkább az eddigieknél, karolják fel a tagok kezdeményezéseit, javaslatait, — vezessék alkotó munkájukat. A munkában élenjárók megérdemlik, hogy nevük a dicsőségtáblára kerüljön. Csak helyeselni lehet, hogy a Felszabadulás tsz-ben egy szép, nagy táblára írják azok neveit, akik a legderekasabban dolgoznak az aratás, betakarítás kemény munkájában. A tsz pártszervezetei, kommunistái és öntudatos tagjai számos helyi érvvel magyarázhatják, — és magyarázzák is — hogyan függ össze a jó munka, a verseny sikere, a be-, csületes munka az egyén és a kÖ-> zös nagycsalád érdekével. A versenyben győzni, a versenyben sikereket elérni, haszon an egyénnek, haszon az egész szövetkezetnek, s egyben a hazának. A versenynyilvánosság jó megteremtésével is segítsük új eredmények elérését a szegedi szövetkezeti földeken. 72 EVES ARATÓ Isabdle Blume álveite a nemisiközi Sztálln-hákedilat Moszkva (ADN) Isabelle' Blume, a kiváló belga békeharcos, a belga képviselőház tagja, pénteken a Kreml Szverdlov-termében átvette *a népek közötti béke megszilárdításáért* elnevezésű nemzetközi Sztálin-díjat. Isabelle Blume-t a mult év végén tüntették ki a nemzetközi Sztálin-békedíj jal. Ilja Erenburg, ismert szovjet író, aki, mint a nemzetközi Sztálinbékedíj-bizottság tagja az oklevelet és az aranyérmet a kitűnő belga békeharcosnak átadta, méltatta Isabelle Blume hosszú éveken .át folytatott harcát a békéért és . a népek barátságának megszilárdításáért. Isabelle Blume meleg szavakkal köszönte meg a jókívánságokat és a kitüntetést, amelyet a béke megvédéséért küzdő belga mozgalom közös kincsének nevezett. Mint mondotta, a nemzetközi Sztálinbékedíj Nyugat-Európában sok ember számára újabb kapcsolatot fe-j remt a Szovjetunióval. Javítsák meg a konyhám küszöbét .£ÍL (LEVÉL) 6 : i Slár Hosszabb idő óta nyolcad íimgtimmal lakom Szivárvány-utca 46. szám alatti házban, szobakonyhás lakásomban. Az elmúlt íól igen kegyetlen volt, a erősebb hófúváskor konyhámban vastagon állt a hó, mivel a konyhaajtó kiiFzöbj*' már régen elkorhadt, s az njtó alatt csaknem harminc centiméterei- nyílás tátong. Még ezév januárjában elmentem m Petőfi Sándor-sugárút és Rákóczi-utca sarkán lévő KIK házkeeelőséghez, ahol elpanaszoltam lakásommal kapcsolatos problémáimat. Az ott lévő elvtársnő. — •ahogy látszott —, igen a szívérc yette a dolgot, mert azzal bocsátott el, hogy a közeli napokban ínég fogja nézni lakásom. Meg is pézte, és márciusban ellátott reményekkel, Hogy a küszöböt megcsinálják, s a konyhám mozaik lappal rakják ki, mert a padlót erősen korhadlnak találta. Április hónapban azonban bejelentették, hogy sajnos a mozaik-lap elfogyott és konyhám az ő irodájából felszedett még jó padló-deszkával javítják meg. -<• Sajnos ez is csak ígéret maradt, mert sem az ajtó-küszöb, sem a padlózat a mai napig som készült el. — hogy miért nem tudom. Az illetékeseknek eszébe juthatna, hogy hat hónap után már illő lenne legalább a konyha küszö bét megjavítani, hogy ne ilyen körülmények között várjuk isméF a telet. » • |'|l % Kurucsai Sándor Szegedi Vasöntöde dolgozója, FORRÓ NYÁRI NAP. Szél sem fúj, s por kavarog a dűlőúton a léptek nyomán. Tiszta kék az ég. De ki tudja? Holnap, vagy este még eső is lehet, hiszen szeszélyes az időjárás. Lábunk alatt a dűlőút pora. Lépkedünk az aratók egy csapata felé. Pár méter még és tisztán látni a kaszások, marokszedők arcát. A szegedi Felszabadulás tsz-tagjai vágják a gabonát. Egy barázdált és barna arcú, deresedő hajú, ingét nadrágjából szabadjára engedő, fekete kalapos férfi erős, inas karjával szemkápráztató gyorsan feni a kaszáját, Villog a kasza acélja. Tán egy perc sem telik el és beáll megint a gabona táblába. —i Gyere lányom utánam, — fordul hátra tréfásan a rózsás arcú, nevető szemű lányhoz: Mészáros Terihez, a marokszedőjéhez. A lány is megteszi a magáét. Ha látná édesapja, a szövetkezet kovácsa, bizonyára örülne leánya ügyességének. Teri előtt legényes formán hosz•szúkat lép a kaszás. Néha felveti fejét, előre néz; messzi e még a tábla széle. tJjra és újra suhintja a kaszát. Rendre dől a gabona — jó a munka. Mert ő, Vetró István — akit mindenki megbecsüléssel és szeretettel, egyszerűen csak úgy hív: Pista bácsi — igen érti a dolgát a földön; legyen az aratás, vagy más. Életkorát is érdeklődjük. — NEM OLYAN SOK.i-. hetvenkettő, — s kedves hamiskásan hunyorít. Hangjából, igen a hangjából csendül és arca redöiböl árulkodik a hét évtized és két esztendő. Egyébként:, még most is egyenes tartású, keménykötésű. Szemüveg nélkül ír és olvas. És kaszál, kapál, de úgy, hogy akármelyik fiatal megirigyelhetné. Jutalmat is kapott a tanácstól, egy szép cigaretta, •— illetve dohánytartót. Azért, mert az MDP III. kongresszusára tett vállalását túlteljesítette t-t adott szavának ele(Llebmann Béla felvétele. Fény. SzöA get tett. Mutatná is az ajándékot, s inge zsebébe nyúl. — Ejnye, most nincs nálam — és csóválja a fejét, •— Pedig szép ám az a szelence. Vele lépegetünk, úgy váltunk szót. Pista bácsi rendületlenül arat. Nehéz, fárasztó, izzasztó és derékfájdító munka a kaszálás. A termelőszövetkezetben igaz gép is arat, de a kézi lcaszások sem hiányoznak. S az ember azon kapja magát, hogy elgondolja: „Pista bácsi jó erőben van, még sok éveivel is, de azért csak hetvenkét éves, nagy kort megért. Hát kell neki aratni?" Szép óvatosan kérdezzük ezt tőle. Kicsit megbuktatja fejét, néhány pillanatra megáll, összébb húzza szemét. Érti, persze, hogy érti, mit akarunk tudni. — Hát igaz, nem kellene, nem hát aratni. Mondták ezt a gyerekek ÍS A „gyerekek"-en itt meglett férfiak értendők. A jó öreg Pista bácsi, a nála évekkel fiatalabbakat, „gyerekeimnek" hívja, ahogy a családban szolcás. „A tsz, — az egy nagy család." t— Mit mondtak? — kér. dezzük. Az öreg kaszás gondolkozás nélkül kivágja: — Azt mondta Gyurka is, meg többen, idős ember vagyok, senki nem kívánja el tőlem, hogy kaszáljak. PISTA BÁCSI — és ez nagyon jól van így — Gyurkának hívja Árendás György elvtársat, termelőszövetkezete elnökét. — Akkor.. t Felnéz, nem suhintja a kaszát. Meleg, fiatalos fény szemében, s nevet: — Kaszálok én, amíg birok. Hát bírok! Csak nem maradok ki ebből a munkából. Igyekeznünk kell, hogy mielőbb levágjuk a gabonákat. Nem mehet itt gabonaszem veszendőbe — ennyit mond és kaszál tovább. Pista bácsi vígan, örömmel szorgoskodik azért, hogy legyen kenyér. Vetettl Most arat! Amikor a termelőszövetkezetbe állt, tizennégy holdját is hozta. Bánja-e? Nem! Nagy, érző emberi szívével szereti, óvja és melengeti a közös vagyont. Hogy így van, egy bizonyíték rá: idős kora ellenére is kaszál. Igaz, van még baj a szövetkezetben, de sokkal kevesebb, mint régebben. Nem megy úgy minden, mint a karikacsapás, de jó úton járnak. Ami kell, az ezévben is meglesz — nem lesz hiányuk semmiből. AZ ÖREG KASZÁS kiér a gabonatábla széléhez. Kicsit feljebb tálja fején kalapját, röpke kis pihenő, néhány percig tart csupán. Jókedvű és az arató pálinka is szóba jön. „Mert az ital is azért van, hogy mértékkel fogyassza az ember." Aztán hátranéz a Teri lányra, a marokszedőjére. összenevetnek. Nekünk és magának is mondja: — Ugye, az öreg kaszásnak milyen fiatal, takaros marokszedöje van?! Választ sem vár, arat tovább és mosolyog, Morvay Sándor ifyty tzakkaú fofrlalUazMOH Kérdőív lapunk olvasóihoz Közel egy éve, hogy a „Délmagyarország" szerkesztősége kérdésekkel fordult az olvasókhoz. Most ismét arra kérjük olvasóid inkát, hogy válaszoljanak a következő kérdésekre: J. Egy év óta milyen változásokat tapasztalt a lap munkájában? Ilelyesli-e ezeket? 2. Milyen cikkeket olvas legszívesebben? S 3. Hogyan segítik munkáját a lapban megjelent cikkek? 4. Véleménye szerint milyen hiányosságai vannak a „Délmagyarország"-nak ? 5. Kózöljünk-e rendszeresen folytatásos regényt? , Itt minden ember szereti a virágot — a Kertészeti Vállalat dolgozói különböző színpompás növényekkel bíbelődnek a nap nyolc órájában. Aztán sietnek haza. majdnem'mindannyiójuknak otthon is van kertjük.,. De szerdán délután nem csukódik be utánuk a kapu. Hol vannak? —» Szakköri foglalkozáson — feleli a portás. Nézzünk csak be a kultúrterembe. Az ajtó nyitva van, kellemes hangú férfi beszéde hallatszik. Biztosan előadást tart... Ne zavarjuk, üljünk le Itt az ajtó melletti lépcsőre, s hallgassuk csak, miről van szó. A szavak tisz- | tán kivehetők: * ... A gyümölcs- és a zöldség termelés növelését is nagyban elősegíti a gondos megtermékenyítés... Ezt a munkát tervszerűen végezzük ... A paradicsomnál is például sokkal nagyobb termést érüok el, ha a virágzó paradicsomot megütögetjük, hogy. a virágpor ráhulljon a bitlifé"... Hasonlóan a szamócán^ a megtermékenyítés fontos előfeltétele, hogy szép, üde, hútios szamóca teremjen... A rozs fölé például, amikor virágzik, kötelet húznak, hogy a virágok hozzáütődve egymásra hullassák megtermékenyítő pórjukat. A napraforgó pótbeporzása, hasonlóképpen a kukoricáé, igen jelentős, és megéri a fáradozást, mert két-három mázsával többet terem... A pótbeperzást különbözőféleképpen végezhetjük ... A virágoknál, a dísznövényeknél is ügyelnünk kell erre ...« Most női hang szól, kérdez valamit. Lélegzetvételnyi szünet — gyerünk be a terembe. A linóleummal letakart asztal körül — nyilván ebédlőnek is használják a kultúrtermet — vagy húszan ülnek. Idős, szemüveges férfi, nők, gyereklányok, — kertészek. Még vendégük is van: Drégely József elvzetője Átjött, kíváncsi volt a kertészeti szakkör munkájára. Itt vannak a tanács népművelési osztályától is í— összefutottak többen, de ez nem zavar senkit. Az előadó — Piros István, a Kertészeti Technikum tanára — megfontoltan, érthetően, lelkesen és érdekesen magyaráz. Előtte az asztalon nagy, sárga, rózsaszín virágszirom porzókkal, bibékkel — preparált minták az előadás szemléltetésére. Éppen arról van szó, hogy mi a célja a szakkörnek. »... Nem tudhatják az elvtársak — figyelmezteti Piros elvtárs a hallgatókat —, hogy ki mikor kerül olyan helyre, ahol az itt hallottakra nagy szüksége lesz. Csak egy példát mondjak: Kecskeméten egy jó szervező elvtársat odaállítottak egy gazdaság élére. Egy dologról megfeledkezett: a virágzó paradicsomot nem ütögették meg és bizony nem lett bő termésük. A mesterképző tanfolyamon is hasznosíthatják az itt hallottakat, vagy elmondhatják a szomszédjaiknak, kertjeikben maguk használják fel. és Aztán kérdéseket tesznek fel a hallgatók. Sári Bandi bácsi elmondja, hogy a múltkor egy ismerősét látogatta meg, aki megmutogatta neki kalarábéját. Kérdezte is tőle, hogy amilyen kalarábéd van, kékszalonna, vagy Robbi, mert olyan furcsa színe van*. A kereszteződés furcsaságairól beszél, kérdez Bandi bácsi és Piros elvtárs azonnal válaszol rá. Aztán Gyikó bácsi veszi le a szemüvegét és mondja el tapasztalatait. Sőt Göndör Józsefné, meg Kisbcdri bácsi, mint régi kertészek tapasztalataikkal járuljanak hozzá a szakkör érdekessé tételéhez, eredményességéhez. S a most érő gyümölcsről, a meggyről is szó esik, mert *Űgy jó a meggyfát ültetni, hogy egy sor szentesi, egy sor cigánymeggy. A virágszirmokról a por, ha így keveredik, akkor szép lesz a meggy ...-« Senki nem siet el. Érdekes, tanulságos mindaz, amit itt hallanak. itt a kertészetben is értékesíthetik I »Legközelebb ismét jövünk« így a szakkörön szerzett tudásukat.. .* I búcsúznak. M. T. A Fővárosi Népi Zenekar budapesti sikerei uián most Szegedre készül A Fővárosi Népi Zenekar Budapesten a Zeneművészeti Főiskolán nemrég új műsort mutatott be Dankó Pista emlékezetére „Eltörött a hegedűm" címmel. A híres, szegedi születésű nótaköltő dalai egy műsorba összeválogatva hatalmas sikert arattak Budapesten: az előadást tizenkétszer megismételték. A műsort a Fővárosi Népi Zenekar most szegedi vendégjátéka alatt is bemutatja. A Fővárosi Népi Zenekar 37 tagú együttese most lelkesen készül szegedi vendégjátékára, és az együttes tagjai július 15-én, csütörtökön este G órakor — a hangverseny előtt — koszorút helyeznek el a Hungária előtt lévő Dankó Pista szoborra. Megnyili a nyári iárlai Szombaton keretek között budapesti termeiben délben ünnepélyes nyitották meg a Ernst-múzeum kiállító a nyári tárlatot, ametár§, az ujszsaecü, letúró ttboaz^ite«» íms^^m ncia ezeígaai^^ legújabb alkotásaiból több mint 230 olajfestmény, szobor, grafikai pasztellkóp, akvarell és tom-