Délmagyarország, 1954. július (10. évfolyam, 154-180. szám)

1954-07-06 / 158. szám

BÉLMBGYBRORSZBG KEDD, 1954 JŰLIÜS «. Vita a megyei pártaktíva értekezletén elhangzott beszámoló felett A „DéJmagyarország" vasárnapi szá­mában ismertettük a megyei párt­aktíva értekezleten elhangzott be­számolót, amelyet Németh Ká roly elvtárs, a megyei pártvégre­hajtóbizottság elsőtitkára mon­dott el. A beszámolót vita követte. Több felszólalás után Biczó György elvtárs, a szegedi városi pártbizottság másodtitkárának fel­szólalása következett Beszámolt arról, hogy a pártkongresszus ha­tározatának végrehajtásáért mit tettek. A DISZ munkájának meg­javítása érdekében 25 elvtársat hív­tak össze, de ugyanúgy megbeszél­ték a pártvezetőkkel, a mezőgazda­sági szakemberekkel is, hogy mi­lyen formában segítsék a kongresz­6zus határozatainak a végrehajtá­sát. A tapasztalat azt mutatja; Igen helyes volt, hogy a párt­bizottság a szakemberek bevo­násával nyújtott segítséget a tsz-ek megszilárdításához. Hangsúlyozta Biczó elvtárs azt is, hogy ügyelni kell a kulákok mes­terkedéseire, mert olyan hangokat ütnek meg, hogy ráérünk az ara­tással, ráérünk a beadással. A gépállomásokról szólva elmon­dotta Biczó elvtárs: olvasták az új­ságban, hogy a deszki gépállomás milyen jól felkészült az aratásra. Az ellenőrzés során azonban nem ezt tapasztalták. Beszélgettek az igazgatóval és akkor derült ki, hogy éppen azért nem tudnak munkába állítani egy aratógépet, mert szegecs hiányában nem tudják azt ponyvával felszerelni. Ebben az volt a döbbenetes, hogy egy egyszerű munkás majdnem sír­va jött be oda, ahol erről beszél­getek és elmondotta: ő már egy évvel ezelőtt mondta, hogy hozza­nak szegecset és mégsem történt intézkedés; Elmondotta ezután Biczó elvtárs, hogy az iparban előforduló hibák — amit a beszámoló főleg a szege­di üzemekkel kapcsolatban hang­súlyozott — elsősorban a szegedi pártbizottság munká­jára vezethetők vissza, amely elmaradt az üzemek kezdemé­nyezése mögött. A pártbizottság az augusztus 20-ra szervezett munka versenyt július 3-án akarta nyilvánosságra hozni, de az üzemek ebben megelőzték, mert még a mult héten foglalkoz­tak ezzel. Nagyon sok hibát kell kijavítani, ezért a legfontosabb fel­adat, hogy a pártszervezetek mun­káját segítsék. Eredmény, hogy megszervezték az ipari üzemek tervteljesítésének pártellenőr­zését. Ebbe bevonják a műszaki vezető­ket is. Hozzászólása végén Biczó elvtárs is elítélte azokat az igaz­gatókat, akik minősíthetetlen han­gon beszélnek a dolgozókkal és nem biztosítják számukra a Munka Tör­vénykönyvében lefektetett jogokat. Ahhoz, hogy ezek a hibák megszűn­jenek, a pártvégrehajtóbizottság tagjainak sokkal többet kell kint lenniök a dolgozók között ott, ahol a kongresszus határozatát végre kell hajtani. Nóvák Károly elvtárs megyei fő­agronómus felszólalásét az­zal, kezdte hogy a pártkongresz­szus a megye mezőgazdasági fej­lesztési tervének megvalósításában nagy segítséget nyújt. Ezután is­mertette az elért eredményeket és a legfontosabb szakmai feladato­kat. A tsz-ek és az egyéni dolgozó Darasztok igen sok istállótrágyát felhasználtak, de arra rendszeresen oktatni kellett őket, hogy hogyan használják fel helyesen. Van a me­gyének sok 6zikes talaja. Ezeket jól ki lehet használni, ha a.gronó­musaink állandóan tanulmányoz­zák ezt a kérdést és tanulmány­útra mennek tapasztalatokat gyűj­teni; A . , takarmánytermesztésben és a homoki lucerna termesztésében igen szép eredmény mutatko­zik. A kedvező időjárás következtében most a 200 mázsás cukorrépa ter­mésért folyik a harc, de jó termés ígérkezik a burgonyánál és a zöld­ségféléknél is. A MEZÖKER igaz­gatósága hibát követett el azonban, mert csak a szerződéskötéskor lá­togatta meg a termelőket, de a ter­melés közben nem nyújt segítséget. Nóvák elvtárs ezután ismertette, hogy eddig 180 vagon burgonyát vet­tek át és 90 vagonnal expor­táltak. A burgonya ára a pia­con egyre esik. Hiba az is, hogy a mezőgazdasági szerszámok között nagyon sok van még olyan, amit nem tudnak be­szerezni. Nem megfelelő a cukor­répa csokrosításához való kapa mi­nősége, ezért jó volna, ha megkér­deznék azt a dolgozót, aki a szer­számokat használja, hogy mi a hiba és ezentúl csak jó szerszámo­kat gyártanának. Végül arról be­szélt Nóvák elvtárs, hogy egyes tsz-ekben még mindig bizalmatlanság tapasztalható a kombájnokkal szemben, amit csak szívós meggyőzéssel tud­tak eloszlatni. Elmondotta, hogy a burgonyabogár elpusztításához kellő mennyiségű rovarirtó áll rendelkezésre és a dolgozó parasztságnak is szakelő­adásokat tartanak, hogyan véde­kezzenek a burgonyabogár ellen; Rózsa István elvtárs, a szegedi járási pártbizottság elsőtitkára is a termelőszövetkezetek problémáival foglalkozott hozzászólása bevezető­jében, majd a párt és a tömegek kapcsolatáról a következőket mon­dotta: — Altalános tapasztalat a szege­di járásban, hogy a dolgozók bi­zalma egyre növekszik a párt iránt. Különböző kérdésekkel a pártonkívüliek közül is egyre töb­ben keresnek fel bennünket, ör­vendetes, hogy a községi párttit­károk is mind jobban megismerik a dolgozók problémáit. Hiba azon­ban, hogy még mindig lassú az intézke­dés és ez vonatkozik a taná­csok munkájára is. Ezen sürgősen változtatni kell, mert rontja a tömegek és a párt közötti kapcsolatot. Elsősorban az alapszervezetben dolgozó elvtár­sakat kell megtanítani arra, hogy önállóan intézzék el a nép külön­böző problémáit. Hozzászólása végén arról szólt Rózsa elvtárs, hogy a járásban két-három hónap óta leállt a be­gyűjtés és mivel a szegedi járás legnagyobb a megyében, ez húzza visszafelé a megyo egész tervtelje­sítését. Ez a helyzet nem tartható fent sokáig. Kosik Imréné elvtársnő, a ma­kói járási pártbizottság tagja fel­szólalásában szervezési kérdésekkel foglalkozott, majd Papp Sándor elvtárs, a megyei tanács elnöke szólt hozzá a beszámolóhoz. Meg­állapította. hogy a beszámoló hű­en tükrözte, hogyan állunk a munkákkal a megyében, majd a többi között a következőket mon­dotta: — Előttünk a betakarítás és a begyűjtés. Erre részleteiben nem akarok kitérni, de a mezőgazdaság fejlosztését és a tsz-ek megerősí­tését illetően miég sok a hiányos­ság. Mi sem adjuk meg azt a se­gítséget, amit megkíván a hely­zet. Tanácsainknál bár van javu­lás, de még nem adnak minde­nütt olyan segítséget a tsz-nek, hogy a szervezésben és a nyilván­tartásban se legyen hiba. Az agronómusok, de a megyei főagronómus sem tett meg min­dent azért, hogy a szakembe­rek több szaktanácsot adjanak a tsz-tagoknak. Pedig a mezőgazdaság fejlesztését el sem lehet képzelni enélkül Ha mi a terméshozamot a jövő évben is fokozni akarjuk, akkor a talajelőkészítésnél kell kezdeni a munkát és legkésőbb novemberig az utolsó barázdát is fel kell szántani. Ha ezt nem tesszük meg, hanem tavasszal szántunk, akkor ugyan­csak papíron marad a mezőgazda­ság fejlesztése. Az aktívaértekezlet vitájában fel­szólalt Komócsin Zoltán elvtárs, a Központi Vezetőség agit. prop. osz­tályának vezetője. Komócsin Zol­tán elvtárs felszólalását legközeleb­bi számunkban ismertetjük; A BÁTRAK NAPTA Változatos műsorú ejtőernyős- és repülőbemutatót rendezett vasárnap a Magyar Repülőszövetség szegedi szervezete A REPÜLŐKRE „Adenauer revolvert szorított Franciaország homlokára" " " " rA sajtó a Franciaországra gyakorolt nyomásról Párizs '(TASZSZ). A .Combot" közölte Mioihol Dobrének, a köz­társasági tanács tagjának cikkét. A oikkiró tiltakozik a párizsi szerződés ratifikálásának kélrdésé­vel kapcsolatban Franciaországra nehezedő külföldi nyomás ellen. Mint Debré rámutat, a» utóbbi időben nagy mérték­ben fokozódott az amerikai, angol és nyugatnémet diplo­máciai támadás Franciaor­szág elten. !>. a külső támadás összefonó­dik az „európai hadsereg" híved r -zéről indított belső támadással. Churchill ée Eisenhower nem­régiben megtartott washingtoni tárgyalásait érintve Debré a kö­vetkezőket írja: „Az angolok és i.-. amerikaiak egy ponton meg­i győztek: eltávolítani Francia­országén a nemzetközi vitákban való részvételtől és ilyen módon magukhoz ragadni azt a straté­giai ós politikai pozíciót, amellyel Franciaország rendelkezik". Az -Obscrver" című lap kom­mentálvta Adenauor július 2-i rá­dióbeszédét, úgy nevezi azt, mint „Adenauer ultimátumát az. euró­pai védelmi közösséggel kapcsolat­ban". A lap közli Haffnernak, bon­ni tudósítójának cikkét. A tudó­si tó a kővetkezőket írja: „'Adenauer ténylegesen revol­vert szorított Franciaország homlokához: vagy ratifikáljá­tok az európai védelmi közös­ségi szerződést a jelenlegi for­májában, vagy hozzájárultok Németország korlátlan tIjra­fclfegyverzéséhez.. A' „Reynolds News" diplomáciai szemleírója a következőket írja: „Az az ultimátum, amelyet Aden­auer július 2-án Franciaország­nak szögezett, annak a határozat­nak volt az eredménye, amelyeit az Egyestilt Államok a mult héten adott át a nyugatnémet kancellár­nak és amely ezerint abban az esetben, ha Francia­ország a legközelebbi hetekben nem ratifikálná az európai vé­delmi közösség szerződését, új szerződést írnak alá Németor­szággal. Az új saorződés lehetővé tenné Németország számára, hogy önálló I hadsereget alakítson". I I francia szocialisták kongresszusának állásfoglalása Párizs (MTI) A Francia Szocia­lista Párt kongresszusa új vezető­séget választott, amelynek tagjai Edouard Depreux kivételével az -európai védelmi közösség" szószó­lói. A kongresszuson Lacoste határo­zati javaslatot terjesztett elő, amely az EVK ellen foglalt állást, azon­ban a küldöttek elvetették határo­zati javaslatát. Egyhangúlag elfogadta azonban a kongresszus Lacoste határo­zati javaslatának az ázsiai po­litikára vonatkozó pontját. Az elfogadott határozat az erőszak útján megteremtendő béke ellen és a kelet-nyugati gazdasági és kultu­rális kapcsolatok kiszélesítése mel­lett, továbbá a békés együttélés biztosítására irányuló tárgyalások mellett foglal állást. A kongresszus az EVK ügyében Christian Pineau határozati javas­latát fogadta el, amely a háborús szerződések ratifikálása mellett fog­lal állást. az Megjelent „Anyák könyve" -Anyák könyve" címmel régóta várt tanácsadót adott ki a kis­gyermekes anyák számára az Egészségügyi Könyvkiadó. A könyv tartalmazza mindazt. amit az anyáknak tudniok kell a terhes­ségről, a szülésről, a gyermek láp­lásáról, gondozásáról t és az ejtőer­nyősökre mél­tán mondják: bátor emberek; s a repülésre, ejtőernyősugrásra, hogy a bátor emberek sportja. Akik éle­tüket a földön élik le, azok között mindig különös varázsa van a re­pülőnek, valami afféle varázs, mint amilyen a távoli vizek vándorait, a tengerjáró hajósokat övezi ós az emberek többsége még mindig úgy néz a repülőkre, mint különleges, a levegőeget meghódító bátor, me­rész emberekre. Repülős, ejtőernyős körökben sok vita folyik erről a különleges­ségről, s a viták eredményeként azt állapították meg: A repülő­sporthoz, az ejtőernyős sporthoz nem kell különleges bátorság. Min­den egészséges ember megtanul­hatja, gyakorolhatja, edződhet ben­ne. A mércével persze óvatosan kell bánni: ne mutasson többet, de aztán kevesebbet se! I A VASÁRNAPI I ejtőernyős 1 I nap szerep­lőinek nagyrésze szegedi fiatal volt, de velük együtt pestiek, hód­mezővásárhelyiek, makóiak . is résztvettek a vasárnapi tornán. Bár a műsor csak vasárnap dél­előtt 11 órakor kezdődött, az izja­lom (legalábbis a szereplök szá­mára) már szombat délután meg­kezdődött. A rókusi tornacsarnok­ban csaknem egész nap folyt az előkészület. A sikeres ugrás leg­fontosabb kellékét, az ernyőt haj­togatták az ugrók — mindenki a sajátját. Már itt kiderül, hogy ' az ejtőernyős ugrás igen hasznos jel­lemvonásokat fejleszt művelőiben. Az ugrásból készült fényképek rendszerint ereszkedő ejtőernyősö­ket, vagy a. gép törzse alatt gom­baként kinyíló fehér ernyőkupolá­kat ábrázolnák: ez az ejtőernyős ugrás. Pedig itt kellene lefényké­pezni az ugrót, miközben átvizs­gálja az ernyőkupolát, a zsinóro­kat, hevedereket, csatokat. Mennyi alaposság, figyelem van egy-egy jir­con! A város fölött pirostestű kis gép végez látványos loopingokat, orsó­kat és fordulókat — hangulatot és propagandát csinál a vasárnapi be­mutatóra. A készülődő ejtőernyő­sök ki-kimennek a teremből nézni a gépet, s rágyújtani egy cigaret­tára. Az izgalom már belopózott közéjük, Vasárnap reggel az ég tündök­lően tiszta — szép nap, igazi ejtő­ernyős nap ígérkezik. Az autóbu­szok, villamosok nem győzik hor­dani a repülőtérre a számtalan ér­deklődőt, akik ellepik a repülőtér melletti vasúti töltést és környékét, s végig a bajai műút szakaszát is. Negyven vagy ötvenezren Van­nak? Az ugrók türelmesen várnak, míg az első csoport parancsot kap és a LI 2-es, a „teve" elrepül 13 ugróval. Tizenegy óna. I A NYAKAK I háttaszegezve, ! I mindenki az eget kémleli, s közben az egyik motoros kisgép felvontatja a „Lu­nak" nevű vitorlázót Pálinkás Györggyel. Délkelet felől egyenle­tes morgással közeledik a „teve" 200 méter magasan. Aztán látszik, hogy valaki mellel kidől a gépből, utána könnyű porfelhő, s egy vil­lanással kibomlik a fehér kupola. Aztán a másik, harmadik, negyedik villanás, s tizenhároman ereszked­nek lefelé. Van, aki állva marad az esés után — az nagyobb tapsot kap a közönségtől. Ilyenkor a gép­be szerelt acélsodrony segítségével automatikusan nyílik az ernyő. A zuhanóugrés és a kézinyitás már izgalmasabb. Apró emberalakok válnak el a géptől és forogva ka­limpálva jönnek lefelé egyre gyor­suló, szédítő sebességgel. Hangosan számol az egész repülőtér: huszon­három, huszonnégy, huszonöt... Ilyen az ugrás alulról. Izgalmas, lélegzetállító, hátborzongató, de azért a néző közben érzi lába alatt a szilárd talajt, tudja, hogy őt baj nem érheti. De milyen az ugrás felülről, az ugrók szemével nézve? Sokan ismerik már Szegedet fe­lülről is a MASZOVLET járat uta­sai; a forduló, billenő épületeket, a gyufaszál-talpfákat, a csillogó vasúti-sínfonalak alatt, sokszor lát­ták mint kisebbedik a távolság a Tisza szalagja és a Fehértó tükre között, hogyan zsugorodnak a há­zak. az autók és villamosok. A vá­ros képe most is ilyen — ebben nincs különösé?. De a repülőgép utasára rácsukják az ajtót, nem süvít mellette a szél, biztonságban érezheti magát. Az ejtőernyős pe­dig azzal a tudattal ül a mély gép­ülésbe, hogy néhány perc múlva ki kell lépnie a halványan kéklő semmibe. A gép alatt mélyen, más­fél kilométer mélyen simul a re­pülőtér tompa zöldje, ott a piros­tetejű épületek, a feketéllő tömeg az emberek — az ott lent a Föld; De mindez olyan hihetetlen mesz­sze, mintha a Holdból nézné az ember. Mert közben, a gép és a föfld közörtt nincs semmd szilárd pont, amiben meg lehetne támasz­kodnia a támaszt annyira megszo­kott embernek. Csak az a zöld cso­mag a háton és a hason, amelyben szabályosan összehajtva, némán és mindig titokzatosan lapul az ernyő hűvös selyme, az egyetlen reménybeli támasz az alulról ásító másfélkilométeres mélységben. Az­tán vezényszó és ki kell lépni, vagy fejest ugrani a támasz nélküli űr­be. Ki kell! Nem kötelező: min­denki önként megy ejtőernyősnek; Itt csupán a saját akarata kötelez mindenkit, s ez teszi valóban ne­mes sporttá az ejtőernyőugrást. Fe­lülről hát lényegesen izgalmasabb az ugrás! | A KÉT SZEGEDI jgft és Kónyával startol két motoros is­kolagép, a két „Galamb". Ok egyé­ni, tizedmásodperces zuhanóugrást végeznek majd. Közben a vitorlá­zó „Lunak" leoldja magát a vonta­tókötélről és Pálinkás elkezdi a műrepülést. Looping, zuhanóspirál, harcforduló, hátonrepülés, emelke­dő orsó .:: Egyre lejebb jön a gép és a merész íveknél a földig hal­latszik a műszercsövek torkolatá­nak süvítése. Egy-egy újabb for­dulónál elismerés morajlik végig a tömegen. Aztán mégegyszer Pálin­kás következik, mostmár motoros géppel, a pirostestű „Fecskével" műrepül; Már félegy és ragyogóan tűz a nap. A repülőtér keleti sarkáról hatalmas piros léggömbök, "luft­ballonok" emelkednek a magasba, A "Fecske" és a két "Galamb­ezekre csap rá. A pilótákat s a kö­zönséget elkapja a harci láz. Hgn­gos helyesléssel vagy hurrogással fogadják, ha a vércseként lecsapó gép légcsavarja elkapja a ballont, vagy sikertelenül elsuhan mellette. Ilyenkor a gép után húzó légör­vényben apró köröket táncol . a ballon — szinte kárörvendően. . S aztán új forduló és újra rá! A "NAGY SZAMOK" a bemu­tató vé­gére maradtak. Zuhanóugrás e?er méterről. A szokott moraj lent. s aztán kinyílt az első ernyő. Alól —• ahogy a levegőben a legelsőket mondják — három pesti ugró . a -nagy menők" közül, utánuk ne­gyediknek a szegedi Székely Tibor, akit szombaton úgylátszik nem egé­szen alap nélkül ugrattak a fiúk, hogy "Guriga, te vagy Szeged leg­híresebb esernyőse". Aztán ezeröt­száz méterről ugranak, köztük . a húszéves Nádaslaki Margit, az ej­tőernyősugrás- érdemes sportolója, Majd a 19 éves Neu József érde­mes sportoló és Davidovics László ugrik három-három ernyővel, Pócs­földi Ferenc néggyel, végül Hollosi Lajos érdemes sportoló öt ernyő­vel. ök budapesti ugrók. Délután háromnegyed négykor a Tisza fölött a híd felől húz a "te­ve- 120 méter magasan, benne 14 ugró, főleg szegediek. Az öltözék most csupán fürdőnadrág, torna­cipő és az úgynevezett "vízi ka­bát", ami a vattakabáthoz hason­lít. Csak ujja nincs és olyan hosz­szú, hogy combtőben át lehet gom­bolni az alját. A gép pontosan tartja az irányt a folyó fölött, s hullnak belőle ugrók. Nyílik az er­nyő, egy-két lengés a levegőben és máris a vízben vannak. Ilyen ala­csonyról még nem ugrottak vízbe Magyarországon, s a Tiszába való ugrásra is ez az első próbálkozás. A próbálkozás azonban sikerrel jár és az Indiai fűvel tömött vizika­bátban lubickoló ugrókat motorcsó­nakkal szedik össze a Tiszából. A kabát remek dolog, mert minél jobban átázik, annál jobban fenn­tartja őket a vízen. ^^ IVASARNAP I ?? ugrók a.naP ' I hősei — a varos­ban mindenfelé róluk folyik a szó. Mégiscsak a bátrak sportja az ejtőernyős ugrás! A Magyar Repü­lőszövetség minél több szegedi fia­talt vár sorai közé, akik résztve­vői vagy bajnokai akarnak lenni ennek a nemes sportágnak. Bátor embernek lenni: büszke dolog. S aki bátor emberré akar vélni: itt a lehetőség. Fejér Dénes

Next

/
Thumbnails
Contents