Délmagyarország, 1954. július (10. évfolyam, 154-180. szám)

1954-07-01 / 154. szám

CSÜTÖRTÖK, 1954 JŰLIUS 1. 3 DELMQGYARGRSZfiG LEVELEZŐINK ÍRJÁK „Önköltségcsökhentés-c, vagy nincs rá fedezet ?u Ez a két kérdés foglalkoztat ja már bosszú idö ót^ a Gyevi-sor és a külső Csongrádi-sugárúton lakókat. Lzen az úton kora tavasztól késő őszig egyik autó a másik után halad el, s nemkülönben hetipiacos napokon, amikor a dolgozó parasztság hozza be értékesíteni áruját a piacra, amely szintén szaporítja a forgalmat és a port, ami az arra lakóknak igen sok kellemetlenséget rkoz. mert egészségi szempontból is ártalmas a por, ugyanakkor nem tudiák lakásaikat kellőképpen tisztántartani, illetve szellőztetni. Még kora tavasszal a nagy forjgalora láttán többen az erre lakók közül felkerestük a tanácsot, hogy az úttestet locsoltassák. Kérésünk megoldásra is talált, mert attól kezdve naponta locsolták az utat a Csongrádi-sugárúti iskolától egészen a vámházig, » Most azonban változás állott be, mert a locsolóautó a G.vevi-sorig megy, ott aztán visszafordul, s loesolatlanul hagyja a külső Csongrádi-sugárutat. "Ebben az 'ügyben magam is felkerestem a tisztasági telep vezetőjét, s kértem több arralakó nevében, hogy az utat úgy mint előzőleg, locsolják. Azt a választ kaptam, hogy hiába locsolják azt az utat, mert az soterból van és mindjárt beissza a vizet. Így nem érdemes locsolni, na meg azért a Városi Tanács semmit sem fizet. Kérésünk óta még semmi sem változott. A tisztasági telep ugyanúgy locsolja az utat, mintha nem is jelentettem .volna az arra lakók jogos panaszát. Kérjük az illetékeseket, mielőbb orvosolják a Gyevi-sor és a külső-Csongrádi-sugárúti lakosok jogos panaszát. Agócsi János Hozzák rendbe a Somogyi-utcában lévő elhagyott játszóteret Hatgyermckos apa vagyok. Dáni utca 1. szám alatt lakom. Gyermekeim máshol nem játszhatnak, csak az utcán. Ott pedig igen nagy a forgalom, mivel az utca végén egy molorkerékpárjavító van, ahová csak úgy száguldanak a. motorok egész napon át. Az utcában -lakó szülök gyermekeinek az enyéimmel együtt életük állandó veszélyI ben van. Féltjük gyermekeinket. Ezért már igen jó lenne, ha az illetékesek rendbe hoznák a Somogyi Béla-uteában lévő elhagyót^ játszóteret. Ha ezt rendbe hoznák, akkor a gyermekek nyugodtan mehetnének a térro játszani. Kérem az illetékeseket, mielőbb intézkedjenek a játszótér ügyében. Füredi Ferenc A vakok is megbecsült tagjai társadalmunknak A mult év november l-én> kezdte ímeg működését Szegeden a Tolbuchin-sugárút 45. szám alatt az ország harmadik, vakokat és csökkent munkaképességűeket foglalkoztató üzem: a Fanakmentő Vállalat. Pártunk és kormányzatunk segítségével lehetővé vá&t, hogy kenyérhez és tisztességes megélhetéshez jussanak azok az egyébként munkaképes vakok, akiknek _ a múltban csak az utcasarok volt osztályrészük. Az üzem megindulásáig nagy utat kellett megtenni, de megerte a fáradságot, hiszen ma már nincs Szegeden egyetlen olyan munkaképes vak sem. ki a Vakok Szövetségében való jelentkezés esetén, felvétel ne kapott volna a vállalatnál. Jáksó László elvtárs,. a vállalat igazgatója jelenleg is új munkaterületek beállításán dolgozik. Február 4-én megindult az üzemben a kongresszusi verseny, mely.ben a dolgozók a minőségi terv •betartása mellett a mennyiségi tervet április -hónapban 118^ május hónapban pedig 110 százalékra teljesítették. A verseny idején kifüggesztett faliújságon naponta megtalálhatjuk a nem-látó Gyurkovits házaspár, Sütő Jánosné, Frányó Imre, Suti Lajosné, Szabó Sándor s a többiek neveit. Zsecz András, a vállalat művezetője, odaadó, önzetlen munkájával, valamint a nem-látóknak adott szaktanácsaival nagyban hozzájárult az elért eredményekhez. Ma már elmondhatjuk, hogy sikerült ledönteni azt a válaszfalat a látók és nem-látók között, amelyet a régi rend magukat hivatottnak képzelt szociálpolitikusai szinte tudatosan neveltek bele intézeti és kinn élő nem-látókba egyaránt. Nem csoda, hogy ilyen körülmények között számos, egyébként pedig tehetséges vak került háttérbe. Vannak munkaterületek, így például a telefonközpontok, ahol . a nem-látók beállítása szociális szempontok mellett, egyben nemzetgazdasági érdek is. Mechanikus berendezésű, automata alközpontokban a látókkal teljes egyenértékű munkát végezhetnek. Ilyen helyeken a munkába állításról minisztertanácsi rendelet gondoskodik. Budapesten más több mint 260 telefon alközpontban vakok teljesítenek szolgálatot. Szegedi üzemeink és intézményeink némelyike azonban kitér a felvételek elől. Helytelen magatartás ez, hiszen az egészségesek máshol is megfelelnek. Megoldásra vár a feladat a közlekedés terén is. Nem egyszer előfordult, hogy a villamoson közlekedő vakot némely lelkiismeretlen utas, szinte lesodort a mozgó kocsiról. Súlyossá váló baleseteknek lehetnek okozói a járdákon nyitvahagyott szénlerákó aknanyílások is. A Somogyi-utcai villamosmegállónál, valamint a Vakok Intézete körül, hónapok óta felbontott és a munkálatokat abbahagyott úttest-, valamint járdaburkolatok torlaszaira ezúton hívjuk fel az illetékesek figyelmét. A szocialista országépítésből a vakok is kiveszik részüket, s a velük szembeni megbecsülésnek egy kis figyelemmel, egy kis jóindulattal és segítő készséggel mindenki tanúságát adhatja. • Kusz Jenő, Szívvel és lélekkel, a munka nemes szeretetével dolgoznak a gyárimunka becsületéért Két órát jelez az Űjszegedi Kender-Lenszövő Vállalat öblös hangú kürtje, most van a váltás ideje. A délutániak már ott állnak egytől-egyig a gépeik mellett, akik pedig kettőig dolgoztak, ki kerékpárral, ki gyalogszerrel kis csoportokba verődve indulnak haza. Lassan elnéptelenedik a gyár udvara és környéke. Akik együtt jöttek kifelé az üzembe, még kiáltanak egyet-kettőt egymásnak, aztán a munka zaja veszi át a szót. Csattognak a vetélők, a hengeren pedig növekszik a hibátlan kész anyag. A tömlőszövőben a tizenegyes parti tizenhárom szövőnője mind a helyén van. figyelik a szálakat, a vetélők ördögmotollás gyorsaságát. Jól szolgálnak az öreg masinák. Vannak 1911-ben készült angol szövőgépek, melyek legkevesebb már száz munkaévet dolgoztak eddig. Ha beszélni tudnának! Sok szövő, szövőnő állt mellettük. Szinte beleszőtték az ifjúságukat a ponyvákba, a vásznakba, amint Kormos Jánosné, a parti népszerű Kormos mamája — aki húsz éve dolgozik itt — elmondja. Mert régen bizony dolgoztak itt tizennégy-tizenötéves gyereklányok is. Amikor az ember beszél ezzel az egyszerű asszonnyal, aki januárban lett sztahanovista, most kapta meg ezt a megbecsülést, amikor jóval túlhaladta a negyedik tiz évet, megérti azt a bátorságot, ami június elején a parti dolgozóit arra vitte, hogy elfogadják a Győri Lenszövőgyár versenyfelhívását. A felhívás fő pontja mondhatni egyetlen mondatban »a gyári márka becsületének megvédése*. A győriek versenyfelhívása azóta országos mozgalommá hatalmasodott, de az első büszkeség joga azért a szegedieket illeti, az Űjszegedi Kender tömlőszövőjének tizenegyes partiját, mert ők fogadták el először a nemes vetélkedésre szólító felhívást. A tömlőszövők exportárut gyártanak és bár személytelen marad * a szövőnő, aki szőtte a tömlőt, amelyet külföldön megdicsérnek, szívvel-lélekkel dolgoznak, hogy dicsőséget szerezzenek a magyar szövőiparnak. Hibátlan árut, a legjobbat! Ez a jelszó a partin belül, sőt a váltószakmányon Tóth János vezette brigádon belül is. Négy sztahánovistája van a tizenegyes partinak, az ő szakmai segítségükkel, tanácsukkal aztán megy a munka. Nem hagyják magukra az idősebb szakmunkások a fiatalokat. ,, , u. i Egy szövőnő két gépen dolgozik. Halasi Lászlóné, aki szintén sztahánovista, húsz éve dolgozik már a szövőgépen itt, ebben a gyárban. Húsz éves nemtörődömségért kárpótolta az üzem vezetősége, amikor jó munkájának eredményeiért megkapta a kitüntető sztahánovista címet májusban és a szakszervezet elküldte üdülni két hétre Hévízre. — Meg is látszik magán a gyógyfürdő — tréfálkozik Kiss Antal művezető —, egészen megfiatalodott. — Halasiné gondokkal barázdált arcán derű árad el. Cseréli az orsót, igazítja a szálakat. Olyan gyors kezekkel, hogy alig tudja követni az ember. Gépén ott van legszebb bemutatóként a kongreszszusi emléklap. 100 százalékos minőségi munka mellett 130 százalékos teljesítmény. De így van ez a tizemegyes parti valamennyi szövőnőjének a gépén. Egyetlen egy gépről sem hiányzik a kongresszusi emléklap és a minőség is mindenütt 100 százalékos. — Tudunk mi jól dolgozni, ha hibátlan anyagot kapunk — mondja Kiss Antal. — Ezért kapcsoltuk be a Szegedi Kendert is a versenybe, onnan kapjuk a fonalat. Aztán itt a szomszédban, a kopszolóban a keresztorsókról csigákra csévélik a szálat. Ha ennél a munkafolyamatnál elszakad a szál. rosszul csomózzák össze, kész a hiba. Pedig exportra megy, világot látni ebből a munkateremből, sek elkészült tömlő. Most, hogy a tömlősök tervét felemelték és ez az idő egybeesik a szabadságolásokkal, nem a legkönnyebb feladatok közé tartozik becsülettel állni a sarat. A tizenegyes parti dolgozói mégis derekasan küzdenek a jobb eredményekért. J y £ Átlagteljesítményük 103—104 százalék minőségi munka melleit. Kiss Antal úgy jár-kel a szövőnők között, mintha ennek a kis családnak, a tizenhárom embernek a családfője lenne. Pedig egyik-másik asszony a szövődé veteránja már, jóval idősebb az alacsonytermetű, cgupaszív embernél. Ha valahol megáll a gép, Kiss Antal szempillantás alatt ott terem. — Mi baj van lelkecském, ez, meg ez? Na, ne búsulj, megy ez mindjárt. — Igazít a kerekeken, megnézi a gépet, boszorkányos ügyességgel teremt -rendet*. Ö is öreg szövő, 18 éve dolgozik itt és 1949-ben végezte el a szakmunkás, majd ezután a művezetőképzőt. Még nagyon elevenen emlékezik arra, hogyan beszéltek a régi művezetők a munkásokkal. Azt mondja: — lelkecském, kedveském — és kinyílnak a szivek. Az emberi hang, a mindenirányú érdeklődet bizalomra bátorítja a parti dolgozóit, így nemcsak akkor szólnak, hogy: — Tónikám, vagy Tóni bácsi baj van —, ha megáll a gép. Akkor is hozzámennek, ha más, üzemen kívüli problémával küzködnek. Kiss Antal népnevelője és művezetője ts a tizenegyes partinak. Nem fiatal, nem is idős ember, negyven éves és nagyon büszke arra, hogy most fejezi be az általános iskola nyolcadik osztályát. Jövő hónap tizennyolcadikán vizsgázik. — Nagy versenybe voltam a kislányommal. Évával, aki most lesz hatodikos. De lefőztem az én vén fejemmel. Kiss Antal a hetedik osztály vizsgáját kitűnő eredménnyel tette le. arnig a kislánya, Éva jeles lett. Nemcsak a művezető tanul a tömlőszövő tizenegyes partijában, többen is. Ezért van az, hogy olyan napokon, amikor délután iskolába mennek, délelőtti műszakba dolgoznak. Itt van . Maróti Jánosné, aki Dorozsmáról jár be az Űjszegedi Kenderbe, gyermekei vannak, jó édesanya és jó szövőnő, mégis talál időt arra, hogy tanuljon. Most vizsgázik a nyqjcadik osztály anyagából. Sokféle szép igyekezet fűti ezeket az embereket. Meg akarnak felelni a 'jövőt alakító mának és amit elvett tőlük a mult, a tanulás lehetőségét, azzal most szabadon élnek. Van mit pótolni, van mit csinálni bőven. Hogy még sem elfáradt emberek a tizenegyes parti dolgozói? — Mért volnának azok! — Fáradt ember nem lenne képes arra a hősi versenyre, amelyben a lömlőszövők résztvesznek. Már pedig résztvesznek és megfogadták, hogy nem hagyják magukat l Nagy költőink közül sokan írtak már a szövőnők álmairól, a tömlőszövő tizenhárom szövőnőjének két nagy álma van: — győztesen kikerülni a versenyből és ezzel is becsületet szerezni a magyar iparnak külföldön. Aztán másodszorra kiterjeszteni ezt a nagyszerű mozgalmat a hazai fogyasztásra gyártó mindenféle üzemekre. Mert mi kell ahhoz, hogy ipari munkások megvédjék a gvári márka becsületét? Szív és lélek, a munka nemes szeretete. | { 1 László Ibolya A selejtgyártók védelmezője . ! írVakok Szövetsége helvi, csoportjának titkára ILYEN szívesen.:: — Akár hiszik, akár nem, kijönnek — magyarázta nagy hévvel az udvarban az egyik lakó. — Kijönnek?? — Ki! Telefonáltam, egy elvtárssal beszéltem, azt. mondta, hogy igaz szombat délután van, nemkötelessége, de kijön, mert megérti mit jelent, ha egy házban már napok óta n-incs viz, gyerekek, csecsemők vannak, meleg van... Ve csak egy negyedórára nyitja ki a csapot, addig mindnyájan szedjünk vizet. Tíz perc múlva itt lesz, a vízművektől jön kerékpárral. A lakók szétrebbepiefc, kés&tefli edényeket. Tiz perc sem, telt el egészen, már az utcáról behallatszott: — Hol kellt kinyitni a csapotf — Itt, itt, — kiáltották az emeleti ablakból — a ház előtt van a főelzáró. A kék munkaruháé, mezitlábos ember lebujt az aknába. Kern volt jó a kulcs, amit hozott. A lakók adtak harapófogót, különböző kuA~sokat, — pár perc múlva folyt a víz. — Miért zárták el a vizet? — kérdezte a kékruhás. — Csőrepedés van a házban — válaszolták. — Szóltunk a KIKnek, három vagy négy papja le is zárták, de még nem csinálták meg, \ A „megmentő" türelmesen megvárta, míg minden lakó veit vizet magának. — Készen vagyunk, köszönjük szépen. — Szívesen, én többet nem tudok tenni. — Sagyon köszönjük• ezt is! Csak a KIK is igy tenne.., — Ez ugyan nem tartozik ide, — folytatta egy másik lakó, — de viszont a háztetőről meg állandóan befolyik a víz. Már hónapok óta kérjük, javítsák meg. Beázik a szobánk fala.., cm ér semmit. Csak úgy igyekeznének, mint az elvtárs. Ilyen szívesen. Mégegyszer köszönjük. M. T, Színes plakátok jelentek meg a Szegedi Kenderfonógyár vizes- és szárazfonó üzemrészében. A plakátok két-két női alakot és két-két jó csévét ábrázolnak, melléjük írva az üzemrész két legjobb minőségű munkát végző dolgozójának neve. Például a vizesfonóban Széli Katalin, Kónya Ilona, Klivinyi Lászlóné és Sisák Kati neve. Ugyanezen a táblán látható a selejtgyártókat ábrázoló három hibás cséve és egy meghökkent női alak. A plakát felhívja az előfonó dolgozóinak figyelmét: keressék ki maguk közül a selejtgyártókat, figyelmeztessék őket, vonják felelősségre rosszminóségű munkájukért és ezáltal javuljon a feldolgozásra kerülő fonal minősége. A cél helyes volt, pártunk III. kongresszusa is egyik legfontosabb feladatnak jelölte meg a minőség javítását. A plakát pedig a minőségért folytatott harc ötletes serkentője. A Szegedi Kenderfonógyárban azonban, mint a későbbi eseményekből kitűnt, nem mindenki értette meg a plakát célját, nem minden ember tekinti szívügyének a selejt elleni harcot, ördögh András elvtárs, az előfonó művezetője a plakátot meglátva felháborodott és személye ellen való támadásnak vette a plakát szövegét, Mindenki seperjen a saját portáján. A viZesfonóban is vannak selejtgyártók. miért nem azokat írták ki először? Ott is van tennivaló— fakadt ki nagymérgesen és aljas cselekedetnek minősítette a plakát kiakasztását. Az üzemi bizottságnál is reklamált. Tiltakozott, nem érezte, hogy szavaival kommunistához nem méltóan az ellenség malmára hajtja a vizet, szembeszáll a kongreszszus határozatával. Szavaival igazat adott a selejtgyártóknak, védelmezte őket. Egyesek úgy mondják: *lovat adott alájuk-. A selejtgyártók még jobban felbátorodtak az üzemben, amikor Ördögh elvtárs kirohanása után a plakátokat leszedték. A gyár vezetői ezzel letették a hatásos fegyvert, ami pedig úgy látszik, az egyik legfájóbb ponton célba talált, mert valóban van mit javítani az elfonó munkáján Ördögh elvtársnak, mint kommunistának, mint pártvezetöségi tagnak látnia kellene azt. Az előfonóban nap mint nap kis kocsikkal viszik vissza a selejtes fonalat, azaz a kártolóba viszik nagyrészét, mert újra fel kell tépni, elölről kell kezdeni a munkát. A napi három szakmányban általában 35—40 kiló az előfonó hibájából eredő hulladék. A szalag hiányos, elvékonyodott, vagy a megengedettnél vastagabbra fonott fonal, de van úgy is, hogy eléri a napi 50—60 kilót is. Ez igen jelentős mennyiség, ha megnézzük, hogy 35—40 kiló hulladék körülbelül 200 ezer méter fonalnak felel meg, ami értékben is igen jelentős összeget tesz ki, , Igaz, nem kell szemétbe dobni, mert újra feldolgozzák, de a hétszeres munkára! előállított fonál már minőségileg jóval alacsonyabb osztályú lesz és értékben is jelentősen kevesebbet ér. A jó nyersanyagból tehát, amiből jóminőségű előfonással elsöosztályú anyag lett volna, ekkor már 2—3, sőt ennél is alacsonyabb osztályú fonál lesz, ugyanakkor kétszer kellett kifizetni előállításához a munkabért. Ez természetes nem segíti elő az üzemben az önköltségcsökkentést. ördögh elvtársnak tehát mindezzel tisztában kell lennie és ahelyett, hogy másokban keresi a hibát, a saját portáján kellene először alaposan körülnéznie. Az üzemrész dolgozói már többször panaszkodtak Ördögh elvtárs gorombáskodása miatt, a pártszervezet is többször bírálta ezért, azonban kevés javulás mutatkozott. Súlyos hiba. hogy egyik oldalon nem egy esetben igazságtalanul gorombáskodik a dolgozókkal, máskor pedig megtűri, védelmezi a selejtgyártókat, akikkel szemben joggal lehelne szigorú. Saját üzemrészeben kell először megkeresni azokat, akik valóban nem megfelelő munkát végeznek és jogosan érte őket a vizesfonó, szárazfonó dolgozóinak bírálata. Természetes, ez nem jelenti r* í, hogy a szárazfonóban és a töb! ben nem akad tennivaló. Itt is v~n javítanivaló a munka minőségi \ de ahhoz, hogy több jóminö?-' í fonalat tudjanak előállítani, el' sorban a kártolónak és az előfcr.í üzemrésznek kell javítani a m"-kán, mert ha ők több jóminii?' i anyagot adnak, elősegítik n :•>: .. termelést és a jobbminős*? i m