Délmagyarország, 1954. július (10. évfolyam, 154-180. szám)

1954-07-27 / 176. szám

KEDD. 1954 JÜLIUS 27. DÍIM1GYIR0RSZAG Az egyetemi és főiskolai vizsgák tanulságairól Befejeződtek az egyetemen és a főiskolán vizsgák. A hallgatók nyári szünidejüket töltik. Az oktató személyzet részint ugyancsak a szabadságát élvezi, más része pedig készül az új tanévre, az elmúlt év tapasztalataiból okulva. A tanév eredményeit, hiányosságait a vizsgaeredmények mutatják meg. Vessünk egy pillantást a statisztikákba: mit mondanak ezek a számok? Az átlageredmény: 3.86. Vessük össze a tavalyival: az 3.93 volt; 7 század százalékkal visszaesés van. Bizonyos visszaesés tehát mutatkozik — de azt is meg kell mondanunk, hogy igen csekély. S hogy ennek az okát láthassuk, nem szabad megfeledkeznünk azokról a feladatokról, melyeket a párt tűzött az egyetemi és főiskolai képzés elé. Az MDP III. kongresszusán a Központi Vezetőség beszámolójában Rákosi elvtárs ezzel kapcsolatban a következőket mondotta: "Továbbra is teljes mértékben időszerű a magasabbfokú oktatás fejlesztése; de a jelen helyzetben nem a menynyiségen, hanem a minőségen van a hangsúly!" A minőség fokozása pedig az oktatás színvonalának, tehát a követelményeknek az emelését jelenti. Ilyenformán érthető, hogy bizonyos — bár jelentéktelen — visszaesés mutatkozott az eredményekben a mult éviekhez képest. Ez érhető — de ugyanakkor azt a követelményt állítja a nevelők elé, hogy mélyrehatóbban foglalkozzanak a hallgatókkal, hogy az új követelményeknek megfelelő eredmények eléréséhez kidolgozzák a megfelelő módszereket, biztosítsák az ezekhez szükséges tanulmányi feltételeket. Ennek szükségességét bizonyítja az is, hogy ahol az ilyen mindenre kiterjedő gondoskodás fokozódott — ott jobb eredmények is születtek, mint például az elsőéves vegyészek, vagy a másodéves kémia-fizikaszakosok egyes kémiavizsgáin. Be kell ismerni azt is, hogy a vizsgaeredmények bizonyos gyengülésében szerepe van a régebben történt nagyarányú és sokszor túlzott, vagy inkább mechanikus és nem az egyének tehetségének és céljainak figyelembevételén és a helyes meggyőzésen alapuló mennyiségi fejlesztésnek is. Ehhez persze mindenekelőtt a minisztérium segítsége. gondos munkája szükséges. Sokszor a helytelen vizsgaelosztás és a tantervben mutatkozó — anyagbeosztási és egyéb — zavarok nehezítették meg a munkát. Ezt mind meg lehet szüntetni a tapasztalatokra szilárdabban támaszkodó és jobban átgondolt tervekkel. , Az egyes karokon különbözőképpen alakultak az eredmények. A bölcsészkar átlaga 4.01, a T. T. K. hallgatóinál 3.82, a jogi karon pedig 3.53. Itt már nagyobb eltérések mutatkoznak, s a számok megmutatják, hol kell még fokozottabb segítséget nyújtani a hallgatóknak — másrészt pedig hol kell segíteni az ifjúság tanulmányi munkáját. — A főiskolai átlageredmény 3.62. Ez a két évfolyam között a következőképpen oszlik meg: első éven 3.54, a másodéven pedig 3.74. A két évfolyam eredménye között szintén eléggé érzékelhető különbség van. Ez megint kötelezettségeket ró mind az oktatókra, mind a hallgatókra. Végül nem mehetünk el afölött sem, hogy az államvizsgák eredményei gyengébbek voltak. Mi okozta ezt? A komolyabb követelmények? A hallgatók nem eléggé komoly munkája? Vagy fáradtság? Magában véve egyik sem ad megnyugtató választ. Amellett, hogy — különböző mértékben — mindegyik oknak része lehet ebben, meg kellene vizsgálni: a mostani államvizsga rendszer mindenben megfelel-c a követelményeknek? Lehetséges, hogy változtatásokra lenne szükség ezen a téren s akkor ezekből az okokból eredhető hibák megszűnnének. vagy legalább is jelentős mértékben csökkennének. Hiszen a komolyabb követelmények megkívánják a hallgatók öntudatos munkáját és azt, hogy kimerültség nélkül, nyugodtan készüljenek. Röviden összegezve, az idei eredmények azt mutatják, hogy a felsőbb oktatás megnövekedett követelményei érvényesültek a szegcdi egyetemeken és főiskolán is. Ugyanakkor azonban azt is megmutatják, hogy a jövő tanévre hol és miben kell segíteni, változtatni. Ezt követelik a fokozódó minőségi követelmények, az oktatás magasabb színvonalának megszilárdítására irányuló útmutatásai pártunknak. . PÁRTELEI • Elevenebb pörtmunkftt az alsóvárosi Uj Élet tsz-ben A Szegedi HÁY Igazgatóság 10.700 forinttal jutalmazza a „legtisztább állomásokat" 'A kiskunfélegyházi állomás dolgozói a III. pártkongresszus tiszteletére a „Legtisztább állomás" cím elnyeréséért versenyre hívták a Szegedi MÁV Igazgatóság valamennyi állomását. A versenyt — amelynek jutalmait, összesen 10.700 forintot augusztus 8-án, a vasutasnapon adják át — most értékelték első ízben. A „Legtisztább nagyállomás" címet és a vele járó 2500 forintot a bajai vasutasok nyerték el. Második, a versonymozgalmat kézív wv w* yw ' vvv wv 8 deményező kiskunfélegyházi állomás. A középállomások között a kiskőrösi vasutasok az elsők, akik az 1600 Ft-oe jutalmat az árvízkárosultaknak ajánlották fel. 2. kétegyháza, 3. Szentes. A szentesi vasutasok jutalma 600 Ft. A kisállomások között Tiszatenyö, az állomáskezelőségek versenyében pedig Pusztabánréve nyerte el a „Legtisztább állomás" címet. Második a deszki állomás, jutalma 500 Ft. A verseny tovább folyik. Az alsóvárosi Uj Élet termelőszövetkezet központi irodájában a napi munka befejezésével csaknem mindennap a késő esti órákig folyik a beszélgetés. Vitatkozó csoportok, az asztalnál magyarázó emberek mondják el egymásnak problémáikat, napi munkájuk eredményét. Megbeszélik egyben a következő napok közvetlen tennivalóit is. Egyik legutóbbi estén — néhány "napja — a munkaegységkönyveket egyeztették, írták be a szerzett munkaegységeket. Az intézőbizottság tagjai beszélgettek a tsz-tagokkal. A munkaegysógköllyvek rendezése sokakat érdekelt, hiszen másnap előleg oaxláa volt, a második negyedévben szerzett munkaegységek után. De nemcsak ilyenkor szokott összegyűlni ebben a helyiségben a tsz tagsága. Mindig vannak itt többen, mert nem tudnak úgy hazamenni, vagy lefeküdni, hogy egy kicsit be ne nézzenek, vagy vissza no jöjjenek a központba, egymás munkájáról érdeklődni, egymás tapasztalatait meghallgatni. Ezek után az első pillanatban azt hihetné mindenki, hogy itt minden a legnagyobb rendben van, a vezetők és egyszerű tagok, az emberek teljes egészében megértik egymást, mindenki a legjobb tudása szerint dolgozik. Ebben a gondolatban pedig elől a pártszervezet jó munkáját sejthetné bárki. Ha azonban egy kicsit behatóbban vizsgálódunk, azt tapasztaljuk, hogy nem mindenben kielégítő a pártszervezet tevékenysége. Nemrég például az egyik csoportgyűlósen a tsz vezetősége közölte a tagsággal, hogy a tartalék búzából az eddig szerzett munkaegységek arányában előleget osztanak ki. Az elosztás módja nyilván így igazságos és megnyugtató. Vannak azonban a csoportban olyanok is, akiknek „nem jár haszonnal" a juttatások e módszer szerinti elosztása, mert mulasztásaik miatt kevés a munkaegységük. Éppen ezért olyan követeléssel léptek fel, hogy a búza előleget a tavaly egész évben szerzett munkaegységek szerint adják ki. így tehát azok, akik az idén nem sokkal járultak hozzá a tsz jövedelmének, vagyonának növeléséhez, meg nem érdemelt juttatásban akarnak részesülni a becsületesen dolgozók rovására. Mindezt a párttagok és maga a titkár is hallották, s még sem álltak fel, hogy állást foglaljanak, megmagyarázzák a jogtalan igénynyel fellépöknek, hogy javaslatuk miért nem fogadható el. Éppen ebből a példából kiindulva odaadóbb munkára ösztönözzék a gyengén, a hanyagul dolgozókat. Szükséges ez most a betakarítás nagy munkájában, a másodvetés elvégzésében, a paprika palánták ápolásában. A pártaxerveaetneh a vltáa kérdésekben mindenkor Alidat kell foglalnia. Mégpedig helyesen kell állást foglalnia a párf szövetkezeti politikájának a reális helyzetnek megfelelően. Ezt kellett volna tenni Nagyi elvtársnak, a pártszervezet titkárának is, támogatva a tsz vezetőségének igazságos, helyes javaslatát, elmondani a párt véleményét. Ezt kellene tenni minden esetbon és egyénileg is magyarázni a tsz-tagoknak az esetenként előforduló hibás nézetük, magatartásuk hely telenségét. A politikai munka, a mozgalmi élet azonban igen csendes a tsz-ben, g csak gyér kísérletet tesznek arra, hogy másmilyen legyen. Taggyűlés már hónapok óta nem volt. Nincsen kellő befolyása a pártszervezetnek a tsz ügyeinek irányításában, ellenőrzésében, nem tudja segíteni és politikailag támogatni a tsz vezetőségének intézkedéseit. Pedig ez szükséges volna, hogy a tagok mindig megértéssel és azzal a tudattal _yégezzék napi munkájukat, hogy ez fontos feladatuk és egyben legfőbb egyéni érdekük. Most, miután az aratással már csaknem teljesen végeztek, — néhány nap mulva a zab is beérik — hétfő estig közel 80 hold földön végezték el másodvetés alá a szántást. Azonban a vetéssel már lassabban haladnak. Alig harminc holdon vetettek el eddig rövid tenyészidejű kukoricát. Do a pártszervezet mintha minderről semmit sem tudna, nem tevékenykedik, nem fejt ki agitációs munkát, hogy minél nagyobb területet vessenek be másodvetésű növényekkel és ezt a munkát a családtagok további bevonásával, minél gyorsabban végozzék el. Arról, hogy az Uj Élet tsz-ben gyenge a politikaj munka, s nlnea kellő tekintélye a pártaxérvexetnek, Nagyi elvtárssal együtt, a pártszervezet valamennyi tagja tehet. Ebbe beletörődni, ezt minden további nélkül tudomásul venni, súlyos hiba volna a tsz kommunistái ré zérói. Lehet ezen változtatni és kell is, legyőzni minden közömbösséget és kishitüséget. Az Uj Élet tsz-ben különösen nagy szükség van egy jól mükedő pártszervezetre, melynek tevékenységét a tsz tagjainak többsége becsülettel támogatja, s szavát meg. hallgatja. Ezt azonnal kezdetét vevő határozott munkával, szívós akarattal el is lehet érni. Lehet, hogy nem lesz könnyű, a párttagok határozottságán múlik. Hívjanak össze taggyűlést, s határozzák in- g az első tennivalókat a párt bef- lyásának növelése, tekintélyének eTŐsitése érdekében. Brigádonként — ahol egy-két kommunista van — szervezzék meg a politikai nevelőmunkát. s vegyék igénybe a brigádvezetök. a munkacsapatvezetek, a legdolgosabb tsz-tagok segítségét. Tartsanak velük is megbeszélést, mikor a munka engedi, és hallgassák meg javaslataikat. Szólaljanak fel a kommunisták csoportgyüléseken, brigádértekezleteken, s példás munkájuk mellett, magyaráxó, meggyőxő axóral ia lelkeaítaék munkára táraalkat, Segítse a pártszervezet a tsz vezetőségét is a munka szervezése, a tagokkal való foglalkozásban. Nagyi elvtárs, aki nehezebb körülmények között is eredményesen küzdött már a párt politikájának •érvényesítéséért. dolgozó társainuk érdekeiért, szemlélje bizalommal most is a maga területét. Képességének teljes latba vetésével, valamennyi párttag erejének összefogásával szervezze és irányítsa a politikai munkát, mert ezzel tartozik a pártnak, a termelőszövetkezetnek, s önmagának. Most, a nagy dologidőben fogjon össze minden dolgos kéz a csoportban, tsz-beliek és otthoniak egyaránt, g a pártszervezet útmutatása alapján dolgozzanak továbbra is valamennyien úgy, hogy a zárszámadáskor örömmel gondoljanak majd vissza évi munkájukra, s elégedettek legye* nek magukkal. Gera Józsei A VASÚT SZEME Ahol a vonatok útját figyelik TELJES CSEND uralkodik a szobában. A város forgalmának jellegzetes zajai nem érnek el idáig. A sűrű redőkbe rakott vászon amely a falakat és a mennyezetet borítja, jó hangfogó. A szoba nyugalmas csendjét azonban mégis sűrűn megzavarják. A szelektoros SZEGEDI JEGYZETEK Nem győzhet le minket se viz, se vész Csendesen susognak a szőke Tisza hullámai. A parton ezrek zsonganak, gyermekek csacsognak, kisebbek sikongnak és mindenki jókedvűen keresi az enyhülést a habokban, hogy hétfőn még több és jobb munkát végezhessen. Akik lakásaikban maradtak, azok a vasárnap koradélutáni csendjét élvezik. A házak behunyták üvegszemeiket, hogy hűs nyugalmat adhassanak lakóiknak. Az élet csak úgy 5 óra felé áramlik az utcákra. A Tiszán sétahajó indul, a cukrászdák, vendéglók megtelnek, a tereken zsongó sokaság hullámzik. A Valéria-tér mellett a Tábor-u. 5. számú házban a vasárnapi csendben magasfeszülségű izgalom vibrál: Nagy dolog készül.:: A ház kis lakói már rapok óta figyelemmel kísértie a nagyok beszédét, a rádió híradásait, de az újság híreit is. A dunai árvízre gondolnak. Ck még nem láttak nagyobb vizet a Tiszánál és arra gondoltak, nem egyszer: milyen nagy erőfeszítés kell már a Tiszában is az ár ellen úszni. Hát akkor milyen pusztító ereje lehet a megáradt Dunának, amely gátakat, házakat söpört el. Segíteni kell azoknak, akik otthonukban nyugalmukat, ingóságaikat veszítették el átmenetileg a pusztító ár miatt. A kicsik jól meghányták-vetették a nagy gondolatokat. A mi új nemzedékünknél a gondolat és tett már édes testvér. Ezért volt természetes Papp János úttörőnek, a nagy terv értelmi szerzőjének és társainak, hogy elmentek a tanács népművelési osztályára és bejelentették: vasárnap délután bábelőadást rendeznek a ház udvarán, a bevételt az árvízkárosultaknak juttatják. Megkezdődött a lelkes készülődés. A kicsik segítségére sietett az egész ház. Kerül innen illvdnv, onnan szőnyeg a bábszínpadhoz szév zöld fövények dísznek eléje. Papp János anyukája segít a darab betanulásánál. Színlapot is tettek, a ház kapujára. Innen tudjuk meg, hogy a bábok jelmezeit a nagymama varrta. Vasárnap ebéd után a ház ajtajában még a kis jegyszedő őrzi az utolsó próbát, amely lelkesen folyik a lépcsőházban. Büszkén csacsogják a kis közreműködők, hogy már 87 forintért adtak el jegyet. Mire eljön az 5 óra és a vidám izgatott gyermeksereg elfoglalja helyét az udvarban a lakók által összehordott székeken, padokon, már jóval 100 forinton felül van a bevétel. Megkezdődik az előadás. Az ügyes kis gyermekkezek szeretettel, nagy hozzáértéssel mozgatják a kis bábukat. A „közönség" csilingelő kacaja fáradtságuk méltó elismeréseként visszhangzik. A boldog, önfeledt gyermeksereg vígan felelget Maki és Miki találós kérdéseire is. Nemcsak ők örülnek, velük nevetnek a mamák és papák is. ..Nagyon boldog vagyok, hogy kisunokám máris segítségére van az országnak" — fejezi ki érzéseit az egyik. ,,főszereplő", Sallay Gábor, nagymamája. Gyorsan peregnek a percek, pedig a gyerekek szívesen néznék egész délután a kedves kis műsort. Énekszámok, szavalatok követik egymást, hol a színpad mögött a bábuk hangjával, hol előtte jelentkeznek az aranyos kislányok, fiúk. Felhangzik a búcsúszó. a Tisza-parti kis úttörők üzenete a Dunamentére: Köszönjük, liogy eljöttetek erre a műsorra, Köszönjük a látooatist, a forintokat. Köszönjük az árvízkárosult családok neveljen. Akiknek tön'—ement oitimna a Duna mentében. Elküldjük őnekik együttérzésünket S ezen forintokat, ho"v gondjaikat enyhíts-. Kívánjuk őnekik, hogy minél hamarébb. Szép ú| otthonokban élienek vidáman. Tudjuk, hogv igv lesz, nem úgy. mint régen. Amikor tűz. vapv árvíz ko'déssá tett vy"'"* Ma az orszéo n'nadja segítségét . . . Berde Mihály né készülék szinte percenként újabb állomás bekapcsolódását jelzi. A 700-as menetirányítónál vagyunk a MÁV Igazgatóságon. Dobó András teljesít szolgálatot. A Cegléd—Szeged közötti 24 órás menetrend g;-afikomos ábráját szemléljük, s közben ahogyan az állomások jelentkeznek, Dobó elvtárs az előtte fekvő gondosan vonalazott papírlapra jegyez. Körülötte telefon, hívó, jelző készülék fekszik, amelyek segítségével a szolgálati helyekkel érintkezésbe léphet. A szemlélődést és Dobó Andráshoz intézett szavainkat félbeszakítja egy hang: — Menetirányító! — Tessék — jelenkezik Dobó András. — A 793-as tehervonat eljött-e már? A menetirányító felel, amint később megtudjuk, Nagykőrös forgalmi szolgálattevőjének. — Eljött már. Most Kiskunfélegyházán van. — Köszönöm — felel vissza a másik. Ismét szólnak: — Menetirányító! — ezúttal Baiástya jelentkezett. — A '72-es és '78-as merre van? Dobó menetirányító azonnal felei: ; — A '72-es halad át Szegedig* a '78-as Nagykőrösön van. — Ezután Szatymaz jelent: — A 712-es 39—40+7. Ennek a szerelvénynek hét perces késése van. I — Hová küldjük a rácsosszerelvényt? — hangzik a hívó hang újra a készülékben. — Szegedre. EZ A SZERELVÉNY gyümölcsöt, hagymát szállít majd. Pestről jött, Cegléden megállt és vízvétel után indul tovább. Közben Kistelek jelent: — 46-kor áthaladt a 772-es, kinn a váltón túl megállt. A menetirányító intézkedik: — Rögtön nézzék meg, mi törS tént és kérem, jelentsék. Dorozsma ke-1 I Egy pillanat mulva hívja a menetirányítót. — 54-kor a 712-es élesen resztezett. Hol van a 772-es? — Kisteleken áthaladt, de a vo* nalon megállt, befékeződött. Cegléd szól ismét a szelektoros készüléken. 16—17 perc mulva megy a rácsos szerelvény — tartalék-géppel Nagykőrösig. Egy alkalmas masinára majd át keli kapcsolni. A menetirányító — a vasút szeme — a grafikonról látja a vonatok útját. Az állomások jelentéseiből tudja, hol, milyen intézkedésre van szükség. Gyorsan kell dolgoznia, gyakran csak pillanatokig gondolkozhat. Dobó Andrásnál nincs hiba. Becsületes vasutashoz illően dolgozik. Hívja, sürgeti az állomásokról a jelentéseket, hogy a következő szolgálati helyet, állomást pontosan tájékoztassa. A gyümölcsés hagymaszállító szerelvényeknek biztosítja az utat. A késések okait felderíti. A vonatok érkezését tudakolja. Szeged állomástól is jelentést kér a személyvonat érkezéséről. Az a következőt jelenti: — Ceglédről indult a 712-es személyvonat, 13 perc késéssel, öt kocsit kapcsoltak rá. Az érkezés már rendes. Ez igen. 13 perc késést Ceglédtől Szegedig pótolni — szép teljesítmény. Kandó Ferenc mozdonyvezetőt ezért dicséret illeti. A SZELEKTOROS készüléken újabb állomás jelentkezik. Nincs megállás. A napnak mind a huszonnégy órájában éberen kell dolgozni g vasút szemének. A menetirányító szolgálat jó munkájától függ, hogy az igazgatóság területén olcsóbb legyen a szállítás, csökkenjen az önköltség, zavartalan legyen a vonatok közlekedése, az ország vérkeringése. Rikk Júlia