Délmagyarország, 1954. július (10. évfolyam, 154-180. szám)

1954-07-25 / 175. szám

VASÁRNAP, 1954 JÚLIUS 25. .3 DELMBGYBRORSZFLG A kormányprogramm megvalósításának útján % ÉJSZAKAI ŐKJÁKAT SZEGEDI ÜZEMEKEEM Este tiz óra után a Szegedi Textil művekben A Kdlváría-tér után sötét a Tolbuehin-sugárút. Valami hiba vgn a .vezetékkel, nem égnek a villanyok csak a kerékpárok tovasikló fénye világítja be az utat. Nemsokára tíz óra. Megkezdődik majd az éjszakai műszak a Textilmüvekben. Odasietnek a kerékpárosok. Á Textilművek előtt hangos csilingieléssel áll meg a villamos. Egész kis csapat száll le róla. Dorozsmáról jöttek. Nevetésük, hangos beszédük messze száll az éjszakába. A bejáratnál lévő órán hét perc múlva 10 óra. Az éjszakai műszak dolgozóinak többsége már a gépek mellett áll. Beszélgetnek társukkal. Az első kérdés: — Hogy megy a gép, milyen az anyag? A válasz megnyugtató. Az anyag jó. a gépek rendben vannak. A szavakat elnyomja a gépek ütemes moraja, de a dolgozók jól megértik egymást, megszokták már a zajt. A teremben kigyullad a jelzőlámpa: tíz órát jelez. Végetér a délutáni műszak. Ismét benépesül az öltöző, a folyosó. Két kósőnjövő most fordul be a kapun. Nem nagyon sietnek. Ugylátszik, megszokták már a későnjövóst- Süte Vilmos, a héten már másodszor késett el. Beke Jenőné is sorozatosan késik az utóbbi időben. A keresztorsózóban dolgozik, a munkahelyére érve nem is szól a művezetőnek. csak egyszerűen munkába áll, azt remélve, nem veszik észre, hogy elkésett. De tévedett. A teremmester szeme őt is észrevette.. ,, , : ' Az óra mulatója közben halad. Aki benn van az üzemben, nem is gondol arra, hogy kina sötét van, éjszaka van. Itt minden úgy megy, mint nappal. A lányok frissen mozognak a gépek között, a takarítók szorgalmasan sepregetnek. Mindenki a helyén van. A félvető gép azonban áll. Ez a gép jelenleg csak két műszakban dolgozik. Az egyik ieresztorsózó gépnél Garai István blokklakatos szorgoskodik. Egy nemrégen elkészült újítása alapján szereli á) a gépet. Az újítás bevezetésével simább lesz orsózás közben a fonál megtörése. s ezáltal csökken a szálezakadás, növekszik a termelés. A kártoló részlegben is találkoztunk szétszedett géppel. Itt is szerelés folyik. A rugalmas, gumírozott garnitúrák helyett merev garnitúrákat szerelnek fel. Hatalmas munka ez, de megéri, mert az új garnitúra felszerelésével megszüntetik a minden két órában jelenleg szükséges négy-öt perces gépállásokat. Ez a több, mint száz gépnél jelentős időmegtakarítást, tehát többtermelést jelent. A kürtöli, fonal minősége is jelentősen javul és ugyanakkor a munka is könnyebb lesz ezeken a gépeken. HŰS levegő csapódik a kártoló felé az előfonó gépektől. Egyegy gépen 132 orsó pereg villámgyorsan és felkavarják, hűsítik a levegőt. Az egyik gépen Szabó Ilona kötözi a szálakat. Két gépre vigyáz. Mozdulatai nyugodtak, megszokottak. Nem csoda, hisz négy éve dolgozik már ezeken a gépeken. Megkérdezzük álmos-e, hiszen 12 óra felé jár az idő. Ránéz a fali órára, nevet. Nem, nem — feleli. — Nem érünk rá álmosnak lenni. De azért három óra felé rendszerint elfog az álmosság — vallja be őszintén. Ez azonban csak pár percig tart. azután elmúlik. — Nem rossz éjszaka dolgozni —mondja Erdész Antal művezető, — sokká] nyugodtabbak a dolgozók és mi magunk is, mert nem zavarnak bennünket annyit. Nem tartanak fel a munkában (a sok látogatóra gondol és én gyorsan elnézést kérek a zavarásért). A termelés is jobb és szavait mindjárt számokkal bizonyítja. A délelőtt dolgozó „C" műszak tegnap 105.1 százalékot, a délutános „A" műszak 106.4 százalékot és a mi éjszakás ,.B" műszakunk 107 százalékot ért el. De ha másik műszak az éjszakás, akkor is hasonló a helyzet. Pedig a géphibákat éjjel is kijavítják. A gyűrűsfonó páros oldalon álló 22-es gépénél többen körül állják a motort. Itt van Simon Mihály főművezető, Erdész Antaínó a gyűrűsfonó művezetője, língi Antal és Rabi János, blokklakatos. A gép motorját vizsgálják. Felszakadt a géptalp, s a motor ennek következtében állandóan rázkódik. Rázkódik a motorkapcsoló is és ez könnyen előidézheti a szikrafogó elégését. Ez gépállást okoz. Simon elvtárs azonnal kiadja az utasítást. Nincs vesztegetni való idő. Ez a gép sem eshet ki a termelésből. Az üzem árvízvédelmi műszakot tart. Minden gép munkájára szükség van, hisz pótolni kell a pillanatnyilag álló üzemele termelését is. Nem vallanak szégyent. A gépek homlokzatán kifüggesztett táblán nem igen találni 100-on aluli számjegyet. Helyt állnak a Textilművek ifjúmunkásai, ezt bizonyítja Pintér Mária elmúlt napi 120—125 százaléka, Fehér Irén múlt hónapi 107 százalékos átlagteljesítménye. Felvilágosító munka helyett árampazarlás Törődjenek a „kicsiségekkel66 is a Szegedi Kender fonógyárban I . 1*1 ! tel* ! I L Szalma Gézúné Sokat és egyre többet vár népgazdaságunk minden szegedi üzemtől, a kender- és téglagyáraktól, s a többiektől egyaránt. Ha például a Szegedi Kenderfonógyár nem készít elegendő és megfelelő jó minőségű zsineget, ezzel tétlenségre ítéli a kévekötő aratógépeket, hátráltatja a cséplést, ezen keresztül a gyors begyűjtést, a dolgozók jó ellátását. S nemcsak a hazai, egyre növekvő igények miatt jelentős ez a gyár; gyártmányainak egy része exportra is készül. Az éjszakai látogatónak éjfél felé első pillanatban az a benyomása, itt nincs zökkenő, nincs fennakadás. Ezt az érzést erősíti az is, ha az augusztus 20-ra tett felajánlásokat nézi. Egy példa a sok közül. Gyikó Józsefné okleveles sztahánovista a nagy ünnep tiszteletére eddigi teljesítményét, amely eléri a napi 160 százalékos átlagot, további két százalékkal akarja növelni A felajánlásában ezt tűzte maga elé, de hasonló fogadalmat tettek mások is. Az alaposabb körültekintés után, és főleg a Gyikónéval folytatott beszélgetés nyomán azonban már nem olyan rózsaszínű a való. Gyikóné ugyanis kétgépes, így mondják, mióta egy gép helyett kettőn dolgozik. Igaz, nem mindig és most sem. Nincs elegendő cséve — panaszkodik. Előbb a délutáni műszakbeliek közül Jó Matyi és Ördögh Pali nevét említi, mint akik -ludasak* ebben, mert nem készítettek be elegendő csévét és így csak egy géppel indulhatott. De Gyíkóné nemcsak panaszkodik, hanem maga is utánanéz, mi kárhoztatja tétlenségre második gépét. Gyorsan kiderül, hogy a polírozóban, a kiszerelőben van a fennakadás, ott áll a sok t.eli cséve. Erről pedig már nem a délutáni műszakbeliek, nem a kártoló1" sok, előfonósok tehetnek. Többféle okot sorolnak fel a polírozóban és kiszerelőben. A felsorolásra azonban nem javul meg a munka, tehát tenni kell, méghozzá sürgősen tenni kell, mert nemcsak Gyikóné felajánlásának teljesítése forog veszélyben, hanem ugyanakkor sztahánovista jelvénye is. Ezt pedig ő meg akarja szerezni az Alkotmány ünnepére, abban a nemes vetélkedésben, amikor arról van szó, ki állja meg jobban a helyét a termelő munkában, kéz a kézben, azokkal, akik a Duna partján az ár ellen küzdenek. A finomítóban Széli Mihály kendervágó, aki az I. számú kendervágógépnél dolgozik, tétlenül áll. Kezében kulcsokat tartogat, azokat rakosgatja egyik tenyeréből a másikba. Gépe pedig üresen jár. Széli Mihály nem tud dolgozni, mert nincsen anyagja. Nem Készítette elő a délutáni műszak. Egy óra telik el, unalmas hatvan perc, mire 11 óra után öt perccel munkát kap az őszhajú kendervágó. Végigjárjuk az üzemrészeket. Sok helyen égnek ott is a lámpák, ahol azt a termelés nem teszi szükségessé. Észreveszik-e azt a művezetők, vagy éppen a dolgozók? Egyáltalán nem. Egyszerűen csak arról van szó, hogy nem törődnek ilyen "kicsiség,gel«. Pedig ezek az "apróságok* az államnak sokezer forintba kerülnek. Mégis pazarolják sok helyen az áramot. A gömbölyítő üzemrész egyik munkatermében például éjszaka senki sem dolgozik, csak egy lakatos végez javításokat. A terem mégis 9—10 hatvanas égővei I van kivilágítva, sőt az üres míihelyirodában is egész éjjel ég egy asztali- és egy függőlámpa — a műhelyiroda ajtaja fölött is egy — amelyre azután ilyen fényárban semmi szükség! —, mert a nyolc órai munkaidőből csupán egy órát ha tartózkodik ott a művezető. Miért nem oltják el a villanyokat? — kérdezzük kíváncsian. Léber Istvánná a gömbölyítő szakmányvezetőjo válaszol: — Azért égnek abban a munkateremben is a villanyok, mert oda szokott beliúzódnj egy-két fegyelmezetlen lakatos -szundikálni néha. Ha világos van, hamarabb megláthatjuk őket, no meg nem is mernek akkor bemenni. Hát ez aztán furcsa módszer: felvilágosító munka helyett árampazarlássa] javítani a munkafegyelmet... Ezen sürgősen változtatni kell! Ez év februárjában — nem is olyan régen, hogy már feledésbe mehetne — a minisztertanács nagyjelentőségű határozatot hozó'} a villamosenergia terme'é cnek és fe'.használá-ának szabályozásáról. Ezek gazdaságos felhasználásáért a vállalatok igazgatói is felelősek, de a dolgozóknak is fontos érdekük a rendelkezések lelkiismeretes megtartása. Felhívja a határozat a figyelmet arra is. hogy megfelelő műszaki ellenőrzést végezzenek az áramtakarékosság felhasználásánál. A határozat megjelenését követő napokban a Szegedi Kenderfonóban „átszervezték a munka menetit, állandóan ellenőrizték az áram felhasználását" — de meddig... ? Négy-öt hónap telt el azóta, és az áramlakarékosságnak az üzemben már se híre, se hamva. Pedig annakidején — jól emlékezhet rá a Szegedi Kenderfonó is — az áramkorlátozások fékezték üzemeink termelését, nem egy helyen csökkent a munkások teljesítménye, keresete. a tervszerűtlen áramfogyasztás m'att. Az áremtakarékosság elemi követelménye; ne égessük hiába a villanyt, ne járassuk feleslegesen a motorokat! Feleslegcsen járt egy órán keresztül Széli Mihály kendervágó gépje is. Az új törőben meg n'gy gépet hajt az áram és csak két gépen dolgoznak. A másik kettő üresen jár. Ezt sem veszi észre senki. Számtalan villanykörte ég feleslegesen az üzemrészekben, műhelyirodákban, WC-ben egész éjszaka. Pedig ha városunk utcáin nappal is égnek a lámpák, bizonyosan a Szegedi Kenderfonógyár dolgozói is felháborodnak az árampazarlás miatt. Egy KW-óra elektromos energia bizony nem kicsiség. A Szegedi Kenderben mégis sok fogy el haszontalanul, nemtörődömség mialt. Alkotmányunk ünnepere tett felajánlások közöt} az üzem dolgozói a további árajiíakarékosságot is tűzzék ki célul, mert a jelenlegi hibákon sürgősen segíteni kell! ' I i Kiss Mária J

ókor, kora délután kezdhette a négy nagy kemence fűtését Gajdos bácsi, a Szegedi Kenyérgyár Gyöngy-utcai 4-es számú üzemében, mert már fél 10-kor, pár méterrel arébb a bejárattól, az úttesten salakrakások növekedtek. Még izzik a szén, itt-ott tarajos, kék-piros, lángok libegnek, utat keresve a salakból. Aki elmegy a kupacok mellett csöpp ízelítőt kap abból, milyen lehet az időjárás odalent a sütődében. Gajdos bácsi hátán patakokban csorog a verejték, amint ott hajlong a kemencék meleget ontó szája előtt. Egyelőre csak ketten vannak a sütődében Karácsonyi Györggyel, aki délután 4 órakor lekovászolt négy csészére, meg két öblös dagasztóteknőre való lisztet. Mikor majd érkeznek a többiek, hat óra hosszás erjedés után jöhet a dagasztás, a tisztára súrolt táblához állhat Gazsi Tóth Imre bácsi, meg a fiatal Bóz-ó Ferenc, aki tavaly augusztusban lett segéd és Mihálytelekről jár be dolgozni. Ilyenkor szombatra virradó éjszakákon a szokásos 35 mázsa kenyér helyett 55 A-iázsa kenyér készül ebben ) sütődében. i T

íz órakor, amikor az első, táblán dolgozó mester, Gazsi Tóth Imre megérkezik, Karácsonyi Gyuri bácsi megkezdi a dagpsztást. Szelíd zümmö-' géssel jár a dagasztógép karja. Olyan a tészta, mint a fánk tésztája, pedig ebből kenyér lesz, méghozzá szép likacsos, könnyű félfehér kenyér. Hat férfi dolgozik itt naponta. Munkájuk elég fáradtságos, mégis jut erejük a hétvégi nagy „iramra". Derékig mezítelenül, fejükön kis sapkával állnak, ki-ki a maga posztján: Váratlanul kocsi áll meg a bejárat előtt. A lovak patáinak dobogásából, a kerekek gördüléséből látatlanból is megállapíthatja az ember: terhelt a kocsi. Az állomásról hatvan zsák lisztet hoztak, még hozzá az első zsákok megérkezése után kiderül, hogy új, július 20-i őrlésű lisztet. Egy percre sem áll meg a munka. Gajdos bácsi már tisztogatja a kemencéket a hamutól, a rakodómunkások hordják a teli zsákokat, amikor befut a fiatal Bózsó Feri és a berakó Szabó Sándor. — Hát akkor indulhatunk is! — adja a biztató szót mosolyogva Karácsonyi elvtárs. » Munkához lát a táblánál dolgozó két ember és a hosszúkás szakajtók — számszerint 227 — csakhamar megtelnek. Szabó Sándor, mert neki még nincs dolga egyelőre, de amint mondja: — Inkább hamarabb legyen itt az ember, mint később — egy négyliteres fazékban teavizet JCéA dil CL tesz be a felső kemencébe. Itt, ahol a fullasztó hőség csak úgy szívja az ember erejét, nagyon jól esik ez az ital. l-l alad az idő. Lassan * ' mindenki megérkezik, még a kenyér-kirakó is, aki a frissen sült kenyeret hordja a polcokig, csak Pető Sándor késik, a betevő, az itt dolgozó pékek brigádvezetője. Ahogy tréfásan maguk között nevezik, a főpék. Fél tizenkettő az idő, az öreg lisztes óra pontosan járja az útját. Nem állhat meg a munka egy hiányzó ember miatt, mert a gyorsan kelő tészta „szervezi" a versenyt. Sietni kell, így nincs más megoldás, Bózsó Ferenc veszi a kezébe Pető sütőlapátját, de előbb a berakó Szabó Sándornak adogatja oda a teli szakajtókat. A táblánál még tán az ördög motollánál is gyorsabban kell dolgoznia Gazsi Tóth Imrének, az iramot a tészta diktálja, amely ki-kibuggyan a csészékből. Az l-es számú alsó kemencéből alig pár perces sülés után máris szedik ki a kenyeret. Egynémelvik nagyon sápadt még, de már megvan mindnek a formája. Azt mondja Gyuri bácsi, a dagasztó, hogy az átrakással gazdaságosabb a sütés. Igy mennek aztán a kenyerek egyik kemencéből kemjér a másikba, ahonnan majd Klonkai Sándor szedi ki őket, ha eltelt a háromnegyed óra. Megerőltető ez a tempó. Ahogy ürülnek a szakajtók, újból meg is telnek. Hiányzik Pető Sándor. Kerékpáron indul el a futár, Tóth Lajos megtudni, hogy hol késik a brigádvezetője. — Egyik lábod itt, a másik ott — hangzik a tréfás útravaló. Pedig ennek fele se tréfa már. Nem fiatal — erőtől duzzadó ember a táblán egyedül dolgozó Imre bácsi, Bózsó Feri nélkül nem sokáig győzi a tésztát, Ferire pedig a kemencénél igen nagy szükség van. Háromnegyed egyet mutat az óra. Klonkai Sándor avatott kezében hajlong a sütőlapát, befut a kemencébe, hogy széles hátán két barnapiros héjjú kenyeret hozzon ki. Gyuri bácsi újból kovászok — Hát így születik a kenyér. Csak már jönne ez a Lajos és hozná Petőt, vagy más segítséget. Eltelik jó háromnegyed óra, míg visszaér a kerékpáros. — Valami baj van °etőéknél. Az asszony otthon van, Pető meg kint heverészik a fűben a Tiszaparton. Nagyon haragos. — De az ördög a haragjába — csattan fel Tóth Irrue bácsi — az én bőrömre ne tartson haragot. — Nem jön be > — kérdezi tűnődő csodálkozással Szabó Sándor — hát ilyen is iehet? — Azt mondta, nem jön. Percekig csend telepsúk a cigarettájukat idegcsen morzsoló férfiakra. — Felhívom Magyar elvtársat — indul a telefonhoz Szabó Sándor és már a kezében a hallgató, tárcsáz. Sokára veszik fel a vonal túlsó végén a hallgatót. De amikor felveszik, katonában, fegyelmezetten jelenti Szabó Sándor a bajt, segítséget kérve. — Nincs ember, elvtársak — jön a lehangoló válasz. — De majd keresek valakit. A többiek is körülállják a telefont. — Mondd meg Sándor, nem győzzük a munkát. Nem tudjuk megcsinálni az 55 mázsa kenyeret. Imre bácsi kidől a táblánál c—-tol. \/-ta nincs. Magyar elv" társ, az igazgató úsv látszik, nem tartia pondjának. hogv az emberei jókedvvel dolgoznak-e vagv szitkozódva. A — majd jön valaki — sovánv vigasztalás ezekben az órákban. Az emberek ismét visszaáiinak a munkátokhoz. Időnkint ki-kinéznek, jön-e vplnkí. Sehn* es?v teremtett lélek. A briaádvezető azóta tán megunta a csillagos eget nézni a hűvösödő éjszakában, hazament és talán éppen úgy aludt el, mint a lelkiismerete, sokkal korábban. öt óra után sorban érkeznek a kocsik. Útjára indul a kenyér. Mire a gazdasszonyok felkelnek, bevásárolni indulnak, már ott találják a mosolygó, szép formájú kenyereket az üzletek polcain. Reggel hat óra tájban megjön a fél 2-kor ígért segítség, Rovó Ferenc, a Kenyérgyár igazgatóhelyettesének személyében. Nem teljes mértékben, de azért áll a mondás: eső után köpenyeg. Fanyar mosolygás fogadja, de aztán a munka lendülete csak elfeledteti az emberekkel, hogy a legnehezebb időben magukra maradtak. Ezer ággal süt már a nap, amikor megérkezik Pető Sándor is. Nyolc óra. Szó nélkül megy az öltözőbe, majd a helyére áll, dolgozni kezd. mintha jóvá tehetné a többórahosszás késést. Magasan áll már a nap, tizenegy óra, amikor egy nehéz éiszaka után nagy lélegzetvétellel törlik meg a homlokukat szinte egyszerre a brigád tagjai: — Hát készen is volná"'-:.. £sak ezután jön a meg^ érdemelt pihenés, de előbb eev-két szót é-deme* lenne váltani Pető Sándor brieádvez.stővel és Maevar elvtárssal. az igazgatóval. László Ibolya