Délmagyarország, 1954. június (10. évfolyam, 128-153. szám)

1954-06-13 / 139. szám

VASÁRNAP. 1954 JÚNIUS 13. DELMflGYARORSZAG Egy üzemi szak§zervczeti könyvtár A „Uétmagyarországi levelező-brigádiának látogatása a Szegedi textilművek könyvtárában A „Délrnagyarország" február 11-i szerkesztőségi ankétján számos fontos probléma között felvetődött a szegedi üzemi könyvtárak helyzetének, nem kielégítő fejlődésének kérdése is. Az ankét határozata értelmében az időközben megalakult Szegedi Könyvtárközi Bizottság hozzálátott a szegedi üzemi könyvtárügy tüzetesebb megvizsgálásához, s ennek első lépéseként a „Délmagyarország" által megszervezett portyázóbrigád a közelmúltban meglátogatta a város egyik legnagyobb, s legfiatalabb üzemének, a Szegedi Textilműveknek könyvtárát. Egy év éta alig van fejlődés A látogatás több szempontból is tanulságosnak bizonyult, s némely vonatkozásban élesen tárta föl üzemi könyvtáraink jellegzetes, tipikus hibáit. Ezek annál tanulságosabbak, minthogy a Textilművek könyvtára nem a legelhanyagoltabb üzemi könyvtár: egyrészt évek óta függetlenített, jólfizetett könyvtárosi állással rendelkezik, másrészt a múltban az Egyetemi Könyvtár segítette, patronálta a könyvtár munkáját. Ám sajnálatosan ennek szinte nyoma sincs a könyvtár fejlődésében. Éppen egy éve. 1953. május 8-án foglalta jegyzőkönyvbe akkori tapasztalatait a könyvtárt patronáló Egyetemi Könyvtár dolgozója, Molnár István elvtárs, aki a levelezőbrigád munkájában *is részt vett. Sajnálatos, hogy egy év alatt a könyvtár úgyszólván semmit sem fejlődött! Az akkori 1333 kötet könyv ez idő alatt csupán 1459-re, tehát csak 126 darabbal gyarapodott, sőt, ha ebből levonjuk a mintegy 60, időközben elveszett könyvet, a könyvtár állománya csak 60—70 darabbal haladja meg az egy év előttit. A könyvtárnak katalógusa, bekötött leltárkönyve, munkaterve ma sincs, a könyvtárra vonatkozó minisztertanácsi rendeletek, SZOT-határozatok ma sincsenek meg, most sem jár a könyvtáros továbbképzéséhez nélkülözhetetlen szakfolyóirat: A Könyvtáros; de nincsenek meg a könyvtárra vonatkozó irattári anyagok, jelentések, beszámolók sem, így a mostani könyvtáros nem tud a tavalyi helyzetet föltáró és a föladatokat megszabó említett jegyzőkönyvről sem, A könyvtárosok cserélgetése Mindez azzal jár, hogy a mostani könyvtáros alig tud arról, mik voltak a könyvtár problémái, megoldandó kérdései régebben, milyen Sürgető föladatok várnak rá. De nem is lehet tervszerű, folyamatos munkáról, szerves folytonosságot megkívánó fejlődésről beszélni, ha az eltelt egy év alatt négy könyvtáros váltotta sűrűn egymást! Szabályos átadásról, a könyvtár problémáinak gondos megbeszéléséről sem lehot ilyen körülmények közt szó, hiszen valamennyi eddigi könyvtáros rosszul végezte a dolgát, nem kedvvel, hozzáértéssel kezelte a könyvtár ügyeit, örvendetes kivétel most, hogy a mostani könyvtáros, Bcrger Sándorné, aki január.óta vezeti az üzemi könyvtárat, igen alkalmasnak látszik erre a feladatra. De ez tisztán a véletlenen múlt, mert az a mód, ahogyan a könyvtárosságra őt is kiválasztották, nem olyan, amely általában célra vezetne, A könyvtáros kiválasztása Berger Sándornét 1951-ben „emelték ki" a fonóműhelyből az ÜB-irodába, ott működött ez év januárjáig, amikor egy létszámcsökkentés folytán onnét a könyvtárba helyezték. Nem mintha kérte volna magát, vagy különös érdeklődést tanúsított volna a könyvtárügy iránt, hanem, mert úgy véllek az illetékesek, majd csak el lesz vele valahogy. S bár a SZOT kulturális osztálya sem nem ellenezte, sem nem támogatta, ismételjük, csupán a véletlenen múlt, hogy Bergerné — az adott viszonyok közt — megállotta helyét. Számos dolgot, amit mint könyvtárosnak tudnia kellene, nem ismer, de nem ő tehet róla, hanem azok. akik őt előképzettség nélkül megbízták, illetőleg megbízása jután teljesen magára hagyták, A SZOT és az üzemi könyvtárügy E tekintetben természetesen felelősség terheli az üzemi bizottságot is, az üzem pártbizottságát is, minthogy még a tavalyi jegyzőkönyv által föltárt helyzet ismeretében sem tettek meg semmit az üzemi könyvtárügy megjavítására, noha a jegyzőkönyv rámutat az égető föladatokra. A legnagyobb felelősség azonban a SZOT megyei területi bizottsága kulturális osztályának munkatársaié, akik — legalább is Szegeden — a legteljesebb közömbösséget tanúsítják az üzemi könyvtárak kérdései iránt. Mi sem jellemzőbb ennél, minthogy a SZOT eddig egyetlen alkalommal sem képviseltette magát a különféle könyvtárügyi megbeszéléseken, söt a „Délmagyarország" szerkesztőségének meghívása ellenére sem vett részt a Textilművek könyvtárának fölülvizsgálatában. Nemcsak a portyázóbrigád, de a Szegedi Könyvtárközi Bizottság tagjainak egyöntetű megállapítása szerint az üzemi könyvtárak elhanyagolt helyzete elsősorban a SZOT kulturális szerveinek tűrhetetlenül közömbös magatartásának következménye! Az üzemi könyvtár anyagi fejlesztését is elhanyagolják A múlt év óta nem történt javulás a könyvtár anyagi ellátmányának rendszeres kiutalása terén sem. Az a tény, hogy a könyvtár egy év alatt csupán 160 kötettel gyarapodott, az ellátmány sűrű elmaradásának szükségszerű következménye. Ez volt ' tavaly is a helyzet, s sajnálatosan nem javult meg mostanáig sem. A kollektív szerződés szerint, amint Bernemé elvtársnő elmondotta, havonta 550 forintot irányoztak elő könyvvásárlásra. Ezzel szemben május végéig mindössze 1100 forintot, tehát öt hónap helyett két hónapnak megfelelő összeget kapott a könyvtár. Érthető tehát, ha ebből csak 57 új könyvre futotta az idén, afni korántsem elégíti ki a Textilművek dolgozóinak növekvő könyvigényét. Súlyos hiba, hogy a sport- és a fotoszakkör támogatását az illetékesek a könyvtár fejlesztésének rovására tudják csak elképzelni! A könyvtári munka lebecsülése Ebben is, csakúgy, mint a könyvtáros személyének tervszerűtlen, gondatlan kiválasztásában végső soron általában a kulturális munka, különösen a könyvtárügy lebecsülése mutatkozik meg. Ez a magyarázata annak is, hogy a könyvtár helyiségét lelkiismeretfurdalás nélkül használják különféle egyéb célokra, s ez miatt a könyvtáros nem tudja munkáját zavartalanul végezni. A kicsi, bár egyébként jó elhelyezésű könyvtárszoba berendezése sem mutat valami nagy gondoskodásra. Támogassák az illetékesek is a könyvtárat Az üzem vezetősége, az üzemi bizottság, a pártbizottság kötelessége, hogy gondoskodjék a dolgozók kulturális igényeinek kielégítéséről, a könyvtár fejlesztéséről. Ez necsak abban a helyes módszerben álljon, hogy időnkint beszámoltatják a könyvtárost munkájáról, vagy megbeszélik vele, hogy milyen könyveket szerezzen be. Sokkal inkább abban, hogy szerezzenek érvényt a kollektív szerződésnek, s biztosítsák a könyvtár számára a rendszeres könyvtárfejlesztéshez nélkülözhetetlen havi ellátmányt. Gondoskodjanak arról, hogy a könyvtáros, akinek tapasztalatlanságát jószándéka, szorgalma még nem ellensúlyozza, de akiben az ügyszeretetet mutatja az is, hogy dolgozók iskolájába jár, s könyvtárostanfolyamra jelentkezett, tehát hivatásának tekinti ezt a munkát, necsak zavartalanul végezhesse munkáját, képezhesse magát, hanem állandóan számíthasson az üzem vezetőségének segítségére is. Csak e föltételek biztosíthatják, hogy a Szegedi Textilművek könyvtára a mostani pangás, stagnálás állapotából a fejlődés útjára léphessen. Hogy ennek az egy üzemi könyvtárnak problémái menynyire tipikusak, mennyire jellemzők a város többi könyvtárára is, arról a napokban összeülő üzemi könyvtárosok értekezlete ad majd számot. Vincze András Molnár István Péter László Juhász Zsuzsa a „Délmagyarország" levelezőbrigádjának I tagjai A mórahalmi földeken ..» Magasra nőtt a rozs a homokon — nemsokára aratni lehet Szép, zöldelő fákkal teli maga a tógépet vásárolt s végezte vele a község: Mórahalom és az egész tanyavidék is. Ameddig a szem ellát — homok. S mégis a vidéken buján zöld a burgonya, szépek a szőlősök és a földön rállig ér as embernek a rozs, ha betéved közé. Nem túlzás azt mondani, hogy a szorgalmas nép kertté varázsolta a vidéket. Ott vagyunk a tanácsházán, Pálinkó Lajos elvtársnál — a tanácselnöknél. Sűrűn nyílik szobájának ajtaja. Jön oda dolgozó parasztember, pedagógus és asszony, hogy ügyes-bajos dolgát intézze. Kinek mi a búja, öröme, az; megosztja a kormánykitüntotett Pálinkó Lajossal. Most lép be éppen fekete fejkendővel fején Szécsi Lajosné. Mintha otthon beszélgetne, úgy szól, adja elő problémáit. Lakásüg> ben jár. Odamegy egészen közel a tanácselnökhöz, s azt mondja: — Hát fiam, azért jöttem, hogy megbeszélgessük a dolgot... A tanácselnök, aki nem fiatal ember már, hanem javakorbeli, meghallgatja Szécsi néni kérelmét s aztán úgy, ahogy kell. szépen, takarosan eligazítják a dolgot. Alig csukja be az ajtót Szécsi néni. belép Vas Vince csupaősz bajuszú és hajú dolgozó paraszt. A munkáról folyik elöljáróban a szó. •S as öreg parasxtember szavai is mutatják, hogy másabbak már az emberek ott a imórahalmi homokon, mint ezelőtt. Bizonyíték erre az is, hogy a jó öreg Vas Vince bácsi is pertbeporozta a rozst. Amikor először beszéltek erről a községben, bizony idegenkedtek tőle. Pótbeporoztak a tsz-ek -— holdanként egy-kettő, sőt három mázsával is több lett a termés. — En is nekibátorodtam — beszéli Vas Vince bácsi — és pótbeporoztam a rozst. — Kis szünet után folytatja: — Az igazat megvallva a rozstáblám felét pótbeporoztam, mert a magamén akarom látni a különbséget. Elbeszéli még, hogy a fia műtrágyázta a földjét. Nagyon jól tette ezt, mert nyomában megerősödtek az őszi kalászosok. Ezután az öreg Vas bácsi is műtrágyázza a földet. Persze azt minden gazdaember tudja, hogy azért az istállótrágyázás nem maradhat el. A rozsra kerül a szó. Nehéz lenne leírni, milyen mozdulatokkal, milyen nagy szeretettel beszélt az öreg a rozsról, amely már szűkülni, vagy ahogy arra mondják, pirkadni kezd. Néhány hét csupán és az éiett gabonába belesuhannak a kaszák. De kérdezzünk meg egy dolgot az öreg mórahalmi parasztembertől : — Milyen a kedvük a parasztoknak, bíznak-e a jövőben? — Hát igen ... Csak széjjel kell nézni a határban, ott megvan rá a felelet — ennyit mond, s csakugyan igaz. A kipusztult szőlőtőkék helyébe sokan újakat telepítettek. Szabó József 1013 négyszögöl, a királyhalmi idős Pakai István 1000 négyszögöl, a nagyszéksósi Kispéter József 800 négyszögöl szőlőt telepített És hosszan lehetne folytatni a sort. Szécsi Szilveszter (Királvhfűi-n 753 ) ekét vett. Tóth András (Királyhalom, 276.) vadonatúj vemunkát. Az 567. szám alatt lakó Vér István ekét, a 602. szám alatt lakó Vőneki József boronát, a 483. szám alatt lakó Király István pedig kocsit vásárolt. l'an hit, bisalom Mórabalmán is. Jó gazdákból, tevékeny emberekből áll a mezőgazdasági termelési bizottság. Létszáma 90, s tsz-tagok és egyéniek együtt beszélik meg, hogy mit tegyenek a jobb eredményekért. Kopasz Szilveszter, egyéni gazda a termelési bizottság elnöke sem rest és a jó gazdálkodással együtt elbeszélget paraszttársaival problémáikról és arról is, hogy mi volt a pártkongresszuson. Igaz, ezt nem nagyon Ismerik a mórahalmiak, de lehet ezen segíteni. Szerepe van abban is a termelési bizottságnak, hogy egyéni gazdák is pótbeporozták a rozst. Az Uj Világ és a Vörös Október tsz. termelési bizottságban lévő tagjai javasolták ezt. S el is fogadták, mert a példa — a tsz. példája ott volt előttük. A pártkongresszus arra is rámutatott, hogy nem kielégítő az állattenyésztés alakulása. A termelési bizottság ezzel a kérdéssel is foglalkozott. A faluban lévő apaállatok — bikák és kanok — elöregedtek már s ebből bizony az állattenyésztésre baj származik. Kevesebb a Tnalac, a borjú. Ez pedig nem kis dolog, és az illetékeseknek elő kell segíteni, hogy e téren is javulás legyen. A termelési bixottság legutóbbi ülésén foglalkoztak a növényápolással, az aratás kérdéseivel is. Ónozó Imre helyénvaló javaslatot tett a peronoszpóra elleni védekezésért. Kétségtelen, hogy a termelési bizottság tagjai eddig is jó munkát végeztek. De ezután tegyenek még bátrabban javaslatokat s ne hallgassák el a falu egy égető problémáját sem. Itt kell megmondani, hogy nincs minden rendjén Morahalmon, nem is egy dolog keseríti még az életei. Panaszkodnak az adókivetésre s ebben a járási tanács pénzügyi osztálya a ludas. Dóczi Jánosnak is például gyenmektelenségi adót vetettek ki, pedig két gyereke van. Baj az is, hogy nem megfelelően halad a beadási terv egyéni megbeszélése a dolgozó parasztokkal. Ezen is kell és lehet is segíteni. Gyakran kifogásolható a mezőgazdasági szerszámok, kapák és más egyéb áruk minősége. A mórahalmiaknak az az óhaja, hogy ezen változtassanak az illetékesek, teljesen jogos és indokolt. Kellenek a jó szerszámok, de a minőség e téren még sokszor igen kifogásolható. A tanácselnök meséli el, hogy az Uj Világ tsz-nek. a Vörös Októbernek különösen szép a rozsvetése. Kiváló minőségű magot vetettek, nem is egy egyéni gazda fordult olyan kéréssel a tsz-hez, hogy adjon nekik rozsvetőmagot. Szívesen megteszik ezt. A két tsz különben gazdasági gépekkel is segítségére sietett a kívülállóknak. De nagyon fontos ügyelni arra, nehogy az ellenség mesterkedése miatt nézeteltérés támadjon a szövetkezetiek és az egyéniek közötr. Pálinkó Lajos elvtárs, a tanácselnök a falu szorgalmas népét ismerve, kijelenti: — Tavaly öt napig tartott nálunk az aratás. Most is elvégezzük annyi idő alatt, vagy tán még előbb is egy nappal. Felkészültünk az aratásra, létrehoztuk már a tűzfigyelő szolgálatot is. ... Szürkülni kezd, s kicsit hűvösebb a levegő. Igen jó ez. mert még mindig dolgoznak a földön. Csak a sötétedéskor indulnak haza. (morvay) Élenjáró DISZ fiatalok A Szeged-Rendező IV. Pályamesteri Szakasz dolgozói a III. pártkongresszus tiszteletére indított munkaverseny után eredményes, jó munkával harcolnak, hogy első féléves tervüket sikeresen teljesítsék, illetve túlteljesítsék. Ebben a nemes küzdelemben élenjárnak a DISZ-fiatalok, akik közül az „IFI" brigád tagjai a legutóbbi értékeléskor 124 százalékos teljesítményt értek el. Füle József 122 százalékos tervteljesítéssel jár élen. Dolgozóink megfogadták, hogy a továbbiakban is munkájuk elsőrendű feladatául az önköltségcsökkentést. az anyag mindjobbani s gazdaságosabb kihasználását, a munka minőségének állandó javítását tűzték ki célul. Horváth György Megnyílt a csehszlovák képzőművészeti kiállítás Szombaton délben az Országos Szépművészeti Múzeum új magyar képtárában ünnepélyesen megnyitották a csehszlovák képzőművészeti kiállítást. A megnyitó ünnepségen megjelent Rónai Sándor, az -vrszággyűlés elnöke, Boldoczki János külügyminiszter. Darvas József népművelésügyi miniszter, Zsoldos Sándor egészságügyi miniszter, Nagy Dániel az Elnöki Tanács elnökhelyettese. Bernáth Aurél, a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetségének elnöke megnyitó beszéde után Vladimír Huska, a Csehszlovák Köztársaság magyarországi nagykövetségének ideiglenes ügyvivője mondott ünnepi beszédet. Dr. Frajitisek Petas, a Csehszlovák Képzőművész Szövetség képviselője ünnepi beszédében elmondotta: a Magyar Népköztársaságban kölcsönösen megrendezett kiállítások, a művészek kölcsönös látogatásai lehetővé teszik, hogy mindkét nép megismerkedjék a másik nép kultúrájával, ezáltal gazdagítsa saját kultúráját és elősegítse új, boldog életének építését. 'Araszkorja Miliajlovna Leleckaja tizennyolc eve dolgozik a traktorosbrigádban. A tapasztalt traktorosnöt, a boborovi gépállomás kiváló brigádvezetöjét ismerik egész Voronyezsterületen. ö volt az, akinek felhívására az első háborúutáni tavaszon, 1945-ben sokszáz traktorosbrigád kapcsolódolt be a bö termésért, a nagy traktortel jesitményért. a növénytermesztő brigádokkal való együttműködésért indult szocialista munkaversenybe. Lelezlcaja brigádja évről-évre megvédi a gép és traktorállomás becsületét. A gépkezelök következetesen harcolnak azért, hogy bevezessék a mezőgazdasági termelésbe az agrotechnikai tudomány legújabb vívmányait, javítsák a talajmüvelés minőségét, megrövidítsék a mezei munkák elvégzésének idejét. — Rossz gyerekekkel semmire sem megy az ember, de az enyéim igazi sasok — mosolyog Leleckaja. — Nézze például Kudra Nyikolajt, Vanya ,Artyemou)ll lelj/J, ZoíéivTRAKTOROSOK tit, Alekszej Filimonovot, Vaszilij Krejgyint, meg a többieket. Valamennyien tiílteljesítik a normákat, példásan karbantartják a gépeket, kiválóan teljesítik a feladatokat. Hát még Olga Malejcva, aki 13 éve dolgozik a brigádban! Leleckaja brigádja a gépkezelök nagyszerű iskolája. Számos traktoros sajátította itt el tökéletesen a szakmát. ..Drága Praszkovja Mihajlovna — irta nemrégiben Leleckajúnak Nyikolaj Fjodorov, a volt traktoros. — önnél kaptam meg az éltlevelemet az életre. Hálás-há lás köszönet érte. Most a repülőiskolán tanulok, rövidesen pilóta lesz belőlem. És milyen nagy segítségemre van a tanulásban mindaz, amire a traktorosbrigádban tanítottak!" Leleckaja mindenben szereti a rendet. Nézzük csak a brigád mezei szállásál. Kényelmesen. s*er.é>>uw* éhe _ aííiOieg berendezett szállás ez. Minden gépkezelőnek tiszta ágya, törülközője, mosó- és mosdószappana, tiszta váltás ágyneműje van. Az asztalon könyvek, vízzel telt üveg, pohár. — Ez pedig az én irodám — mondja tréfásan Leleckaja, amikor belépünk egy kis szobába. Az ágyon gondosan lesimított. hófehér terítő. Mellette asztal, két szék, az asztalon Pasa naplója, füzetek, könyvek. A traktorosok így beszélnek: „Nálunk piszkosan senkisem mehet be a szállásra, nem iilhet asztalhoz. Rrigádvczetőnk ezt nem engedi". A traktorosok szállásán könyvtárat is látunk. Vannak itt a mezőgazdasági gépek szerkezetéről és kihasználásáról szóló könyvek, agrotechnikai könyvek, szépirodalmi művek, folyóiratok. A traktorosok szabadidejükben érdek-' lödéssel olvasnak, ta— Szeretjük a gépeket. — mondja Viktor Marnontov traktoros. — Ezért •minden új gép. új szakkönyv külön érdekességet jelenf számunkra. Még a legnagyobb dologidőben is szakítunk időt az olvasásra. Amikor tavaly szóba került a gabonafélék aratásával egyidejű tarlóhántás, Leleckaja kinyitotta „A szántóföldi növények agrotechnikája" című könyvet és felolvasott. belöla a traktorosoknak arról, milyen óriási jelentősé ge van az időben végiéit tarlóhánt ásnak a termés további növelése szempontjából. Az oktatás eredménye hamarosan meg is mutatkozott: a traktorosok néhány nap alatt mintegy 300 hektárnyi területen végezték el a tást. ... Amikor eltávoztunk a szállásról, a zők felett szárnyalt a harmonika hangja és a traktorosok messze csengő, vidám éneke. "z. il besz^a/er'to tarlóhánIcéső este brigádbúzame-