Délmagyarország, 1954. június (10. évfolyam, 128-153. szám)

1954-06-10 / 136. szám

CSÜTÖRTÖK. 1954 JÚNIUS 10. delmbgyarorszug • 9 && 9 • MERD MEG SZÜLŐFÖLDEDET A hónap végén megnyílik a Szegvári Falu-múzeum Szegvár az időszámítás előtti időben is lakott hely volt.i Igazolják ezt az itt talált kő-, réz- és bronzkorszaki leletek. A honfoglalás után fejedelmi bintok, majd a szeri Pósafiak, később; a Dóczycsalád birtoka, akik az. erős kastélyt építették, amit a Kurca felől várfallal és alagúttal is< megerősítettek. A neve ettől kezdve Szeg helyett Szegvár. Ez a várfal az idők folyamán javításra szorult, de még ma is fennáll., E falak védelmében épült a híres és rettegett megyebörtön, amelyről a szegvári és az alföldi nép nótát is szerzett, | Egyik: Hallottad-e hírét Szegvár vidékének, Kurca partján épült Erős tömlöcének, Abba bezáratott Elek Péternek?../ / < Másik: * Hallottad-e hírét Virágos Petinek? / Kurca partján épült Sötét tömlöcének? Hallottam bizony én, Szenvedtem is benne. Verje meg az Isten azt, Aki építette. A jobbágy lakosság a terheket alig bírta, sokszor a mogyorófapálca és a várbörtön volt az urak hatalmának fenntartója. A török hódoltság alatt, 1647ben a szentesi csata után visszavonuló török sereg Szegvárt elpusztította. A kastélyt 1725—35-ig újjáépítették, s az elpusztult és elüldözött jobbágylakosság helyébe Heves (Pásztó) és Szatmár (Béltek, stb.) megyékből újabb lakósokat telepítettek. 1776-tól 1883-ig, tehát több mint száz évig Csongrád megye, II. József idejében Csongrád-, Csanád- és Békés megyék székhelye. A közigazgatási reform után a falu fejlődése visszaesett, de most ismét egészséges fejlődésnek lehetünk tanúi. Ennek a fejlődésnek a népi demokrácia adott lendületet. A községjfen már villanyvilágítás van. Kendergyára sok munkásnak ad jó kereseti lehetőséget. Gazdasági vasútját átépítették és gépi erőre alakították át. Egészségházát, általános iskolájának épületét kibővítették. A gyermekotthon és a bölcsőde nyugodt munkakörülményeket biztosít a szülőknek. A község kultúrélete is eszerint alakul. A párt, a kormány támogatásával megvalósul a lakosság régi kívánsága is: e hó végén megnyílik a Szegvári Falu-múzeum, amely a község gazdag történetének számos dokumentumát tárja majd a szülőföldjét megismerni akaró magyar dolgozók elé. _: ' Jaksa János „A szoc'alista hazaszeretet, népi demokratikus hazánk szeretete nálunk egyre szélesedik és melyül, de még nem hatja át kivétel nélkül az egész dolgozó népet. De annál inkább építhetünk az egész népben régtől élő demokratikus hazaszeretet hagyományaira és azokra a nagy eredményekre, amelyeket tíz év alatt e hazafias eszményekből máris valóra váltottunk. A szülőföld, a haza szeretete, felvirágzása és békéjének védelme kivétel nélkül mindenk't mellénk állít, aki büszke arra. hogy a haza végre szabad, művelt és erős." (A Központi Vezetőség beszámolójából, Rákosi Mátyás kongresszusi beszédéből.) A szülőtöld szeretete: a hazafias érzés forrása Irfa : Péler László a TTIT megyei irodalmi szakosztályának elnökhelyettese Kölcsey Ferenc, a Himnusz költője arra tanít, hogy a hazaszeretet, a család, a ház, a község a város a lakóhely és a környék, a szűkebb táj alapos ismeretéből, szerető megbecsüléséből nő ki. A magyar irodalom legnagyobbjainak példája is azt igazolja, hogy a szülőföld rajongó szeretete az igazi hazafiság első forrása. Gondoljunk csak Petőfi verseire, melyek az Alföldet, a Kiskunságot, az ő szűkebb hazáját éneklik meg meleg szeretettel, vagy Kisfaludy Károly versére, a szülőföld „szép határa" utáni vágyakozás klasszikussá vált költői megfogalmazására. Juhász Gyula költészetének újra visszatérő motívuma Szeged és a Tisza tája — természeti szépségeivel, vizeivel, füzeseivel és történeti hagyományaival. Attila emlékével, Petőfi Zoltán nyomaival együtt. Ady, aki alig írt tájleíró költeményt, a világjáró, Párizsba bújdokló Ady számára is döntő élmény a szülőföld: mint ,.föl-földobott kő" tér meg időről-időre szülőfalujába, Érmindszentre, Anteusként új erőt meríteni az űj csatákra az élettel, a pénzzel, a lelkére csüggesztően, „magyar sorsként" ülő feudálistőkés világgal. S hogy József Attila mennyire szerette, s szinte szülőföldjének fogadta ,-kicsi városát", Makót, arról nemcsak a szemtanúk beszélhetnek, nemcsak kezeírásával hitelesített levelei bizonykodnak, de sok szép verse mellett leginkább az „Elköszönő szelíd szavak" olyan meleg sorai, amelyek a magyar irodalomban páratlanul örökítik meg Makó emlékét, hírét, nevét. A haza fogalma valamenynyiünk számára elsősorban a szülőföldet, a lakóhelyet jelenti. Helyesen mondta tehát a Magyar Dolgozók Pártja III. kongresszusán fölszólalásában Erdey-Grúz Tibor oktatásügyi miniszter: nemzeti kultúránk megbecsülése arra serkent minden magyar nevelőt, hogy „faluja, városa történelmi emlékeiből, természeti szépségeiből és értékeiből kiindulva, konkrét élményeken és példákon át nevelje a fiatalságot egész hazánk megismerésére, fényes jövőjéért való lelkesedésre, vagyis a szocialista hazaszeretetre és ezen keresztül az internacionalizmusra." Megyénk községeinek, városainak helyi haladó hag y omány ai és a szocializmus építésében elért eredményei joggal tölthetik el büszkeséggel ifjúságunkat, dolgozóinkat. Ha pedagógusaink, tanulóink, érdeklődő dolgozóink körülnéznek falujukban, városukban, gondosan összegyűjtik lakóhelyük múltjára, jelenére vonatkozóan az összes föllelhető nyomtatott írást, könyvet, füzetet, újságcikket; kézírásos oklevelet, ittott még őrzött régi, elsárgult írásokat, krónikákat, kalendáriumi följegyzéseket, naplószerű katonakönyveket; s megszólaltatják a legöregebb, legemlékezőbb falubelieket, sok értékes, tanulságos és már-már feledésbe merülő eseményt, hagyományt, történetet, szokást, dalt örökíthetnek meg, menthetnek meg az utókor számára. Hasznosabb, illőbb, szebb föladatot nevelőink és ifjúságunk számára, különösen a nyári szünidőre, elképzelni sem lehet. Nincs megyénknek szinte egyetlen helysége sem, amelynek ne lenne meg valamilyen helyi jellegzetessége, történelmi, gazdasági, néprajzi vagy irodalmi sajátossága. A kistelekiek büszkék lehetnek 48-as őseikre, kiknek oroszlánrészük volt a szenttamási csata győzelmében. A nagylakiak, Csanádiak joggal ápolhatják Dózsa György emlékét, akinek serege e községek határában aratta — most 440 esztendeje — nagy győzelmét az űri csapatok fölött. A kiskundorozsmaiak nemcsak széksósfürdőjük értékeit tudatosíthatják a község népében, ifjúságában. de büszkék lehetnek falujuk elfelejtett szülöttjére. Jerney Jánosra, rokonnépeink egyik első I kutatójára. A csanytelekiek nyoI mozhatnák a népi emlékezetet, miért hívják Síróhegynek határuk egyrészét? A mindszentiek az ősi juhászat és a nem kevésbbé régi halászat hagyományait, történetét kutathatnák föl. Pusztamérges, Kún László egykori kedvelt nyári tanyázó-hejlye a hagyomány szerint, szépen mutatja a pásztoréletből a kerti kultúrába, a szőlőtermelésbe való átalakulás sajátos típusát: ennek megörökítése, akár szájhagyományának, akár tárgyi emlékeinek összegyűjtése szép föladata lehet az odavalósiaknak. Baks szintién típus: az uradalmi cselédfalu típusa; az ottani kutató arra van hivatva, hogy fölkutassa a cselédéletforma emlékeit, a Pallaviciniek rabságában élt majorok népének sorsát, történetét, kultúráját a kezdetektől — máig,, a fölszabadulás tizedik évfordulójáig. A példákat lehetne soroilni végnélkül csak megyénk községei, falui szempontjából is. s városainkról még nem is szóltunk. Pedig Szeged, Hódmezővásárhely, Makó, Szentes, Csongrád múltja, jelene szintén áttekinthetetlenül gazdag megörökíteni való hagyományt és mai eredményt őriz. Vásárhely földiének beszédes vallomásai az ősidőkről, a régészeti korszakok homályába vesző múltról, kerámiaés hímzés-művészete. népzenei kincse. Szántó Kovács Jánoshoz. Nagy Györgyhöz fűződő politikai hagyományai, Adyhoz, Gonda Józsefhez kapcsolódó irodalmi múltja, s Tornyai János, Endre Béla stb. életművében tükröző kiváló festészeti értékei éppen úgy büszkeséggel tölthetik el a város fiait, leányait, mint a szentesieket az a tudat, hogy az ő városuk adta a nemzetnek Koszta Józsefet, Horváth Mihályt, Négyesy Lászlót, Kis Bálintot, Ecsery Lajost, Vadnay Andort, Tóth Józsefet. Ha e jelentős helyi egyéniségek mai szemmel nem is mindig a legnagyobbak, a leghibátlanabb politikai látásúak is, kétségtelen, hogy korukban becsületes, demokratikus gondolkozással, tollúkkal, ecsetükkel, művészetükkel népükért éltek, dolgoztak. Még inkább így van ez Makó helyi hagyományainál, közülük is a legnagyobbnál, József Attilánál, akit a makóiak joggal tarthatnak városuk „fogadott fiának"; de a Makóhoz sok szállal kapcsolódó Juhász Gyulánál; a makói szülött Dobsa Lajosnál is, s bizonyos fokig a tragikus sorsú Makai Emilnél is. Espersit János írókat, festőket istápoló példamutatása, Hollósy Kornélia nemzet-ébresztő énekművészete, Bereczki Máté gyümölcskultúrát teremtő munkában önzetlenül leélt áldozatos élete, s sorolhatnánk még tovább, szintén erősítheti Makó népében a helyi kultúra eredI ményei miatti büszkeség, szülőföldszeretet érzését. A szülőföldszeretet természetesen akkor válik építő, az egész országot befogadó hazaszeretetté, ha arra int, arra tanít, miként válhat a mai nemzedék méltóvá e nagy helyi hagyományokhoz. A múlt értelme a jelen számára a jövő szebbé tételéhez, a haza újabb és újabb gazdagításához tapasztalatot, buzdítást, ihletet adó szerepében van. Egészen biztos, hogy aki megismeri faluja, városa történelmi emlékeit, népművészeti értékeit, irodalmi hagyományait, példamutató nagyjait, az öntudatos munkával fogja folytatni ennek a történetemnek további alakítását. Mozgalmat indít ma a megyei népművelési osztály és az Ismeretterjesztő Társulat a megye múzeumainak, könyvtárainak közreműködésével megyénk haladó helyi hagyományainak fölkutatására. Pályázat szólítja föl megyénk népét. különösen a pedagógusokat és a tanulóifjúságot, hogy a nyári szünidőben lássanak hozzá lakóhelyük, szülőföldjük népművészeti, történelmi és irodalmi értékeinek számbavételéhez. Hisszük, hogy ez a szép, hazafias munka megyénkben is sok lelkes munkásra talál, gazdag eredményekre vezet, s már ez év őszére megyénk múltjának sok eddig ismeretlen értékes kincsét takaríthatjuk be haladó hagyományaink szérűskertjébe. Egy életre szóló élmény önéletrajzi részlet a kétszeres Kossuth-díjas Illyés Gyula „Puszták népe" című művéből. Egy tavaszi reggel a küszöbön kuporogva mohón és gyanútlanul olvastam egy testes könyvet; nagyanyám még a téli tollfosztások derítésére kölcsönözte valami vándor kereskedőtől. Hirtelen forró bizsergés öntött el, kifejezhetetlen boldog kéj, nemcsak lelki, de testi is. A vér arcomba ömlött; föl kellett állnom. Azt olvastam, hogy Petőfi, Petőfi Sándor évekig itt élt Sárszentlőrincen. itt járt gimnáziumba. Nem volt tévedés, elolvastam másodszor, harmadszor, tizedszer is. Nem Sárszenten, nem valamelyik más Szentlörincen, hanem, itt, ebben a faluban járt, ott arra a jegenyék mögött: „..1831. szept. 28-tól fogva a tolnamegyei Sárszentlőrincen tanult az ev. gimnáziumban; 1833 nyarán itt végezte az I. donatista osztályt ••" Egy pillanat alatt megváltozott előttem Sárszentlőrinc, ragyogni kezdett, aranypor szállt rá. Ha villám csap belé, ha valamelyik kútban ott is megjelenik Szűz Mária, ami akkoriban arrafelé elég gyakran megesett, — nincs olyan isteni csoda, amely csodásabbá, azonnali látásra érdemesebbre tette volna a falut. Fölugrottam. s úgy ahogy voltam, hajadonfőtt, mezítláb megindultam. Két óra múlva ott álltam porosan és lihegve a falu térnek is beillő széles, gyönyörű főutcája végén. A régi kollégium, nádfödeles, egyszerű, földszintes parasztház, amely a többitől semmiben sem különbözött, talán csak az utca felé eső része volt valamivel hosszabb, a falu szélén feküdt, mintha csak elém jött volna a telkes találkozásra. Álmélkodva néztem be a tenyérnyi ablakon, elbűvöltem lépkedtem a szobácskában, amelynek agyag-\ padozata kellemesen hűsítette csupasz talpamat. Semmiben sem csalatkoztam. Petőfi szelleme mindent beragyogott, még a csizmadia-asztalkát is, mert a házban egy csizmadia lakott. — Ezt a kilincset fogta, ez alatt az eresz alatt állt, — könnyekkel küzdöttem, úgy volt. Ezen a kapun ment ki, ezen az úton is járt. ahol most én járok, tán még Rácegresre is felment, — miért ne ment volna föl. a pajtásai bizonyosan fölcsalták. Körülnéztem a zöldelő tájon; később, valahányszor az igazi hazafiság érzésére gondoltam, ennek a délelőttnek érzelmei újultak föl bennem. Ugrálva és fütyöngve, majd futva tértem vissza a pusztára, hogy a könyvet tovább olvassam. A következő oldalon azt olvastam, hogy később is járt ezen a vidéken, járt Cecén, Ozorán, ott Borjádon egy sereg verset is írt. Elkeseredésemben majd sírva fakadtam: ha nem vagyok oly türelmetlen, Borjúdra is átmehettem volna, ott ran rögtön Lőrinc után! A táj megszépült, patinát és lelket kapott. V • T ' • Csanád többszázéves múltjából • 1 \ • 3 Csanád község egyrészének régi neve Apátfalva nagyközség. Makótól keletre, a helyenként partját szaggató Maros folyó jobb partján terül el. Teljesen sík talajon. A tőle 12 kilométerre fekvő Makónál jóval magasabban fekszik. Régi monográfiában nyilvántartott hiteles mérnöki mérések alapján a község talaja egyszinten van a makói református Kálvin-téri öregtemplom erkélyével. A község történelmi múltja az I. István korabeli időkben gyökeredzik. A község ezen X—XI. századbeli történelmére vonatkozóan azonban biztos adatok nem állanak a rendelkezésünkre, mivel ez a környék a történelem minden viharát átélte. Annyi azonban már bizonyos, hogy 1332-ben település volt ezen a helyen. Nevét onnan kapta, hogy I. István korában Marosvárban, a későbbi Csanádvárban boldogasszony tiszteletére egy templomot emeltek, a templomnak külön apátja volt, aki a Maros északi partján egy falut (Apátfalvát) kapott donatióba. 1573-ban Csanáddal egmn Ayattaqya is tőrök kézre került, lakossága elszéledt. 113 évi ismeretlen sors után Budavár visszafoglalásakor Apátfalva is kincstári „határőrvidéki jószág" lett. Lakossága minden esetben helytállt határainak védelmében és igen sok jó harcost adott a magyar történelem különböző korában fellángoló szabadságküzdelmeinek. Igv például igen sokszor megfordultak a községben Rákóczi híres kurucai is. Ennek emlékét a Maros folyó romániai oldalán lévő Nagykuruc és Kiskuruc nevű határrészek őrzik. Minden bizonnyal a nép kuruckatonát is adott Rákóczi szabadságzászlaja alá. Ezt a nép nagy szabadságszeretetéből és lángoló hazaszeretetéből lehet minden bizonysággal — történelmi dokument hiányában is — állítani. A XVIII. század közepén (1750 körül) Jászságból, pontosabban Jákóhalmáról és Heves megyéből számos magyar ajkú család telepedett Apátfalvára. Szalma István igazgató —; Pályázati felhívás 1. A Csongrádmegyei Tanács Oktatási és Népművelési Osztálya, a Társadalom- és Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat megyei szervezetének támogatásával, csatlakozva a Néprajzi Múzeum és a Népművészeti Intézet által megrendezendő 1954. évi országos néprajzi gyüjtőpályázathoz, új kormányprogrammunk útmutatását követve, az iskolai és iskolánkívüli honismereti nevelés elősegítése, valamint haladó hagyományaink föltárása céljából megyei szülőföldismereti pályázatot hirdet. A pályázaton megyénk minden dolgozója részt vehet. Különösen számítunk megyénk pedagógusainak, pedagógiai főiskolásainknak és a tanítóképzőintézetek tanulóinak részvételére. 2. A pályamunkák a helyi források (szájhagyomány, helyi okleveles anyag) feltárására, illetve közvetlen megfigyelésre támaszkodó eredeti helyszíni gyűjtésen alapuljanak. A gyűjtés színhelyére vonatkozó irodalmi forrásokból származó adatok csak jegyzetben, függelékben közölhetők, a forrás pontos megjelölésével. 3. A pályázat két fokozatban kerül lebonyolításra: Alapfokozata a szülőföld ismereti kérdőív részletes feldolgozása a megye valamelyik helységében. Felsőbb fokozata a kitöltött szülőföldismereti kérdőív adataiból kiinduló, részletesebb gyűjtésen alapuló szülőföldismereti pálya* munka összeállítása. 4. A legjobb pályamunkák mindkét fokozatban díjazásban részesülnek. A pályázat alapfokozatában a legjobb szülőföldismereti kérdőívek kidolgozói járásonként egy-egy járási I. díjat (300 Ft), egy-egy járási 11. díjat (200 Ft) és egy-egy járási III. díjat (100 Ft) nyernek. A pályázat felsőbb fokozatában a legjobb pályamunkák szerzői egy vagy két megyei 1. díjban (1000— 1000 Ft), egy vagy két megyei II díjban (500—500 Ft) és egy vagy két megyei III. díjban (300—300 Ft) részesülnek. 5. A pályamunkákat két példányban a hódmezővásárhelyi Tornyai János-múzeum címére (postafiók: 70) kell beküldeni. Határidő: október 1. 6. A pályázni óhajtók részvételi szándékukat levelezőlapon, vagy levélben legkésőbb július l-ig jelentsék be a hódmezővásárhelyi Tornyai János-múzeumnak. A bejelentés alapján megkapják ..A szülőföldismereli mozgalom tájékoztatója" című füzetet, amely a részletes tudnivalókat és a kérdőívet tartalmazza. A pályázat felsőbb fokozatában résztvenni óhajtók jelentkezésükkel egyidejűleg ismertessék pályamunkájuk vázlatos tervét, Ezt az oldalt a Társadalomés Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat csongrádmegyei szervezetének irodalmi szakosztálya szerkesztette. :v'7 4 J vu'j y