Délmagyarország, 1954. június (10. évfolyam, 128-153. szám)

1954-06-06 / 133. szám

VASÁRNAP, 1954 JÚNIUS 6. 5 DÉLMAGYARORSZAG Képek a szovjet életből A Szovjetunió iskoláiban megkezd ődtek a vizsgák. A moszkvai 131. számú iskola tizedik osztályának tanulói irodalom dolgozatot írnak. A voronyezsi terület „Progresz" kolhozában ebben az évben 130 hek­táron vetettek cukorrépát. A kolli ozparasztok felajánlották, hogy hek­táronként 400 mázsa répát gyűjtenek be. A kolhozban kultivátorok­_ 1_i kai művelik a cukorrépát. A kirovi fafeldolgozó gyárban négylakásos, összeszerelhető lakóháza­kat készítenek. Ezeket a házakat a gyár a szüzíöldekrc szállítja. Le­veszik a futószalagokról az elkészült falrészekct. Szép Erzsi ismét- győzni a!<ar Egy halk csattanás, s a gép futása meg­áll. De nem történt különösebb baj, csak az összetoldozott szij szakadt el. Az Autó­javító Vállalat al­katrészgyártó részle­gének „Varga bácsi­ja" már ott is terem, hogy fiatalos fürge­séggel segítsen a ba­jon. — Ide már új kell. — szól Szép Erzsihez, a gép kezelőjéhez. Az helyeslően bólint és kéri, minél előbb cseréljék ki a szíjat, hogy folytathassa munkáját. Nem telik bele tíz-tizenöt perc, ismét odaállhat ked­venc gépéhez. Szereti a gépet, örömmel dol­gozik ezen a nehéz masinán. Többféle kar lát­ható Szép Erzsi gé­pén. Hot az egyiket húzza, hol a másikon igazit. Mikor, milyen műveletet végez. Anyacsavart vág, 27 millimétereset. Fúr­ja és vágja is. Gyors és biztos mozdulatai Crról beszélnek, nagy gyakorlata van a munkában. Bizony tizenkét munkás esz­tendő nem rövid idő. Mégis észrevétlenül elszaladt. Jól emlék­szik a barna hajú Erzsike, hogy egészen fiatal roll, mikor a gyárba kerüli. Már ktidcijicnz bam^bv _ ejtette a műhely dol­gozóit tanulékonysá­gával. Jól megfigyelt mindmit és ennek most nagy hasznát veszi. Munka közben szá­molni is szokott. Leg­inkább a gép karjai­nak mozdulatait ve­szi számba. Megfi­gyelte, hogy ta 1800-szor a karokat: százalékot Az Autójavító Vál­lalatnál a kongresz­szusi verseny liösei közé tartozik. A kongresszusi héten 278 százaléka - volt, napon­igazítja 200—225 teljesít. Ezicl az eredményé­vel c.z üzemrész leg­jobbja lelt. Azonban hamar versenytársa is akadt. Visszájái I szabadságáról Czuth Margit, aki friss erő­vel a kongresszusi hét egyik napján 280 százalékkal hajazta Szép Erzsi teljesít­ményét. Ez a diadal azonban nem tartott sokáig, mert a követ­kező napon már ismét Szép Erzsi győzött. Es mosf folyik a verseny tovább. Szép Erzsi ismét győzni akar. • ir. ÍA A dolgozókat súlyosan megkárosító körmönfont dorozsmai iizért lepleztek le Rendkívül ravasz módon, hosszú hónapokon át károsította a dolgozó parasztokat egészen napjainkig a dorozsmai Veres Károly. A 27 éves, életében soha nem dolgozó férfi a kormányprogramm meghirdetése után nagyvonalú üzérkedésbe kez­dett. Hogy mesterkedését leplezze, apjától formálisan bérbe vett öt hold földet azzal, hogy 6 műveli. A földet apja munkálja, s a szerző­dés csak arra volt jó, hogy felelös­ségrevonás esetén tudja igazolni: »ime, nem munka nélkül élek, bérelt földem van«. Az elmúlt év őszén elhatározta Veres Károly, hogy a dorozsmai dolgozó parasztoknak »segít« a ku­koricabeadás teljesítésében. Több dorozsmai kuláktól, s a volt kocs­márostól, Jenei Lajostól tökét szer­zett, mondván nekik: "szívessé­gükért szívességet tesz, s nem bán­ják meg*. Veres Károly számos dorozsmai dolgozó paraszttól, s dolgozó em­bertől pénzt vett fel azzal, hogy a Dunántúlra utazik, ott olcsón vásárol kukoricát, s azzal ő tel­jesíti a neki pénzt adó dolgozó parasztoknak kukoricabcadási kötelezettségét. Például Pesti Jánostól 800 forintot, Fábián Istvántól 1500 forintot csalt ki. Pesti János még a mai napig sem kapta meg az igért kukoricát, s a minden hájjal megkent Veres Károly a 800 forintot sem adta vissza. A Dunántúlon, Somogyhatvan­ban is, igaz a dorozsmaiak nevé­ben — azoknak egy részére, akik­től pénzt vett fel — adott be 500 mázsa csöves tengerit. A dolgozó parasztok rút becsapása volt ez:, a kukoricavásárlásra kapott pénz egy részéből vett csak kukoricát s a be­adott kukorica után kapott pénzt is megtartotta magának. Sőt: a dolgozó parasztoknak drágábban számolta el a kukoricát, mint ahogy vette. Ezen az üzleten mintegy 14 ezer forintot zsebelt be. Veres Károly a Dunántúlon, So­mogyhatvanban és más községek­ben az állam megbízottjának adta ki magát. A kicsalt pénzből állan­dóan a kocsmában volt, kártyázott, dorbézolt. Az «állam embere- a keszthelyi állami gazdaság egyik üzemegységének is szállított kuko­ricát, burgonyát. Sajnos, de igaz, hogy Veres Károly üzelmeihez a dorozsmai helyi tanács, s , annak akkori, már leváltott Szilágyi Já­nos nevű elnökhelyettese is segítsé­get nyújtott. A tanács is adott Ve­res Károlynak 3600 forintot azért, hogy a község tulajdonában lévő állatok részére kukoricát hozzon. Kutyára bízták a hájat, — ahogy mondani szokták. Veres hónapokon át üzletelt a tanács pénzével, .de kukoricát nem szállított. A dorozsmai helyi tanács orra előtt egyre-másra követte el az üzérkedést Veres Károly. Eléggé cl nem ítélhető módon, a helyi tanács vezetői nemcsak hogy eltűrték, hanem még tá­mogatták is. Veres Károly vago-ntételben szál­lított Dorozsmára burgonyát, kuko­ricát. Nem merte a vagonokat sa­ját nevében feladni, mert úgy gon­dolta, akkor gyanús lesz. Szemte­lenségében — a helyi tanács éber­telensége, a galamblelkű akldbri el­nök és helyettese miatt — odáig merészkedett, hogy a Dunántúlról hozott burgonyát a Pénzügyőrség, a Fodrász Szövetkezet, a Bognár Szövetkezet és egyéb szervek ne­vére küldte. De persze a burgonyá­val ő kereskedett. A Dunántúlról 90 forinttól 120 forintig vett burgo­nyát 180—200 forintért árusította, A helyi földművesszövetkezet, ahol Veres Károly apósa dolgozik, 75 zsákot adott az üzérnek. Néhány hónap leforgása alatt a körmönfont módszerekkel dolgozó Veres Ká­roly a burgonya és kukorica üzér­kedésen 25 ezer forintot keresett. Veres Károly valóságos kis gyapjúfonódát is rendezett be. Különböző zugcsatornákon keresz­tül 30—60 forintig vásárolta a gyap­jú kilóját s a gépen gyorsan meg­fonva, nagyban 160—180 forintért értékesítette. Az üzérnél nyolc da­rab .iárlat is volt, de egy jószágot sem tartott. A járlatok arra voltak jók. hogy a jószágfeketézéshez is segítséget adjanak. Birkát és kost is vágott feketén. A dolgozókat megkárosító üzért, spekulánst a szegedi járási kapi­tányság leleplezte. Fény derült al­jas mesterkedéseiért. Veres Károlyt az államügyészség letartóztatta, s elnyeri majd megérdemelt bünte­tését. Ez az eset is arra kell. hogy intse a helyi állami szerveket, szükséges éberen őrködni arra. hogy ne kapjon teret a speku­láció, az üzérkedés. Az üzérek, a spekulánsok, kupe­cek elleni harc állandó feladata a helyi tanácsoknak is. „Meghálálja a föld, ha törődünk vele" A röszkei Lenin Isz-ben — a pártkongresszus ulán Melegen tűz a nap a földekre, s bizony, akik ott dolgoznak, verej­tékeznek is. De ez cseppet sem szá­mít, mert hiszen jól tudja azt Csá­szár János elvtárs, a röszkei Lenin tsz brigádvezetője, és valamennyi tag: „A verejtékük saját földjükre hull — saját maguké, munkájuk haszna. S nem az uraság, kulák vágja zsebre a hasznot". A pártkongresszus után cseppet sem csökkent a munka üteme — fokozódott! A kongresszuson sok szó esett arról is, hogy termelő­szövetkezeteink a lehetőséget ki­használva, jó munkával dús ter­mést takaríthatnak be, s egy-egy tag jövedelme így nemcsak eléri, hanem meghaladja a középparaszt jövedelmét. A Lenin tsz tagjai: asszonyok és férfiak egyaránt úgy dolgoznak, hogy megfelelő legyen a pénz- és természetbeni járandó­ság, jusson annyi, sőt több, mint a középparaszti bevétel. Hadd írjuk ide Császár János, brigádvezető szavait: „Meghálálja a föld, ha törődünk vele". Valamennyien tudják ezt ott Röszkén, a Lenin tsz tagjai. A hat­van holdnyi négyzetesen vetett ku­korica táblában U 3-as traktor dübörgött. S a vontatógép után hét ekekapát kapcsoltak. A röszkei gépállomás gépei végezték a növényápolást, s ennek feltételét a négyzetes vetés­sel a szövetkezetiek teremtették meg. Az is az elhatározásuk, hogy holdanként 30 mázsás kukoricater­mést érnek el, — csatlakoztak ők is a sárbogárdi Vörös Hajnal tsz által kezdeményezett mozgalom­hoz. Boldogság nézni a szép kukori­cát, amely már harminc centi ma­gas és fia gyomot sem lehet közte lelni. A napokban újból géppel ka­pálják meg a kukoricát. A gépek nagy könnyebbséget jelentenek, hiszen addig a tsz tagjai más mun­kákat tudnak elvégezni. Hordják a tsz tagjai a lucernát, a fűféleségeket. Kell az állatoknak a takarmány. Krumpli-táblájukról sem feledkeztek meg. A tíz holdon először és másodszor is elvégezték a kapálást. S most majd töltögetik a krumplit. A cukorrépa egyelésé­vel is elkészültek. Császár János, a növényápoló brigád vezetője a tag­ság nevében állapította meg: „Elő­ször azt határoztuk el, hogy hol­danként kétszáz mázsa cukorrépát termelünk. De a kongresszus után világosabban láttuk, hogy okos be­osztással, gondos munkával többre is képesek vagyunk. Ugy határoztunk hát, hogy hol­danként nem 200 mázsa, hanem 250 mázsa cukorrépát termelünk". Az őszi kalászosokról is szó esik. „Szépen kifejlődtek az őszi kalá­szosok, szinte rá sem mertünk gon­dolni, hogy úgy megerősödjenek". Fűszerpaprikát 38 holdon ter­mesztenek a Lenin tsz tagjai. A palántákat az asszonyok, a tsz­tagok feleségei nevelték nagy gonddal, szakértelemmel, a háztáji kertekben, munkaegységért. Lepár Pálné, Takács Gyuláné, Herédl Istvánné, Császár Jánosné és a többi asszony szép palántákat ne­velt. A napokban nagy munkához fognak: megkezdik a fűszerpaprika palánták szabad földbe való ülte­tését. Erős, kemény munka ez is. „A palántaültetés úgyszólván na­gyobb, keményebb munka, mint az aratás" — így vélekedik a brigád­vezető. De tudják ezt jól a papri­katermelők, hogy így van. Most a paprikaföldet készítik elő, hogy megfelelő legyen a palánta ültetése. Móra Illés, Császár Szil­veszter, Kiss András munkacsapata Ls ekekapózta a paprikaföldet. Pap­di Antalné, ez a helven esz'endős, szorgal­mas néni is készülődik a palántaültetésre. „Dehogy maradok én ki az ültetés­ből, ott leszek én is, s rakom a pa­lántát. Ugy bizony ..." Papdi né­nit nagyon szeretik a szövetkezet tagjai. Kedves mindenkihez és a munkában a fiatalokkal is felveszi a versenyt. Jól szolgál az egészsé­ge. Ott volt eddig a növényápolás­nál is, s dehogy marad távol a pa­lánta ültetéstől. Hogy milyen asz­szony, azt az is mutatja, hogy az elmúlt hónapban 25 munkaegységet ért el. Férfinek is dicséretére vá­lik az ilyen eredmény. A paprikaültetés nagy munkájá­ban mintegy 80 asszony is részt­vesz. Megkezdődött az aratás a Szovjetunióban Moszkva (TASZSZ) A Szovjet­unió deli területein megkezdődött a gabonanövények aratása. Meg­kezdték az aratást a többi között Turkménia kolhozaiban is. Az ás­habadi terület 3 kolhozában már befejezték a búza és az árpa ara­tását. Az Ashabad közelében levő Vorosilov kolhozban a termésátlag liektáronkint eléri a 25 mázsát. Az aratás megkezdődött Üzbe­kisztánban is, a munkálatokat gé­pekkel végzik. A hét könyvei E héten a többi között a követ­kező könyvek jelentek meg: A Magyar Dolgozók Pártja Köz­ponti Vezetőségének beszámolója és a Magyar Dolgozók Pártja felada­tai. Rákosi Mátyás előadói beszéde az MDP III. kongresszusán, 1954. V. 24-ón. 95 o. Dobozy Imre: Pártmunka egy nyirségi termelőszövetkezetben. 203. oldal. Berzsenyi Dániel válogatott ver­sei. 150 o. (Szépirodalmi Kiskönyv­tár 65) Mikszáth Kálmán: A Noszty fiú esete Tóth Marival, (regény) 548. o. (Mikszáth Kálmán válogatott müvei.) „Előre, harcra ifjúmunkás!" 1919—1945. válogatott írások a ma­gyar ifjúmunkásmozgalom harcos múltjából. II. kötet. 829. o. Darwin: Egy természet tudós uta. zásai (Útleírás.) 2. kiad. 476, o. 50 kilós vizát fogtak a paksi halászok Ülmulatást nyújt a mindennapi ' pártmunkában , Ritka zsákmányuk akadt a napok­ban a paksi halászoknak: 50 kilós vizát foglak a Dunán. A viza a Káspi- és a Fekete-tengerben él. [fsak iváskor úszik fel a tengerbe torkoló folyókba. Ikrája az any­nyira kedvelt kaviár. A kifogott viza húsát a paksi halászok új­pesti csárdájába szállították, fejét és bőrét a mezőgazdasági múzeum vette át, -

Next

/
Thumbnails
Contents