Délmagyarország, 1954. június (10. évfolyam, 128-153. szám)

1954-06-03 / 130. szám

CSÜTÖRTÖK, 1954 JÚNIUS 3. DÉLMflGYflRORSZBG Takarékos város A Szegedi Városi Tanács versenyfelhívása karékbetétkönyv és az összes betétkönyvekben kezelt összeg egy könyvre eső átlaga a legmagasabb lesz. Néhány héttel ezelőtt. Vaskút szövetkezeti község indította cl az .Ahány ház, annyi betétkönyv"mozgalmat. A vaskútiak felhívása több mint 3000 községet mozgat meg. Szeged versenykihívása a községek mellé a városokat is versenybe állítja azért, hogy minél több dolgozót szervezzen a forint-takaré-, kossági mozgalomba. „Takarékos város" jelszóval indított el mozgalmat Szeged Város Tanácsa. Versenyre hívta az ország valamennyi városának tanácsát. A cél az, hogy a kampány időtartama alatt, amely június 30án zárul, minél számosabban, minél nagyobb összegű betételhelyezéssel kapcsolódjanak be az egyéni, a forint-takarékossági mozgalomba. A versenyt az a város nyeri meg, amelynek a területén a lakosság lélekszámához viszonyítottan a legtöbb lesz az új taSzögi József szegedi dolgozó paraszt már kiültette szabadföldbe a fűszerpaprika palántákat Szögi József, Szeged, Alsóváros, Daru-utca 20. szám alatt lakó dolgozó paraszt az elsők között volt, aki 404 négyszögöl földjére már kiültette fűszerpaprika palántáit. Szögi József is azok közé tartozik, akik kiválóan értik a fűszerpaprika termelést; A Daru-utcában lakó Szögi József a növényápolással sem majád le — idejében végzi el ezután/is a kapálást. A miháíyteleki dolgozó parasztok közül Virágh Ferenc, aki a Felszabadulás-utca 51. szám alatt lakik, cukorrépáját már háromszor megkapálta, Szálkái Ferenc levelező Nagy kedvvel végzik munkájukat a tápéi dolgozó parasztok Á tápéi dolgozó parasztok a pártkongresszus után, fokozottabb lendülettel láttak munkához. A növényápolást is végzik, s ugyanakkor a here és a fűféleségek jó betakarításával is elősegítik az állatállomány fejlesztését, a szükséges takarmány biztosítását. Az Ady Endre termelőszövetkezet tagjai okultak az elmúlt esztendő hibáiból és most jól felkészülve, gondosan végzik a soronlévő munkákat. A termelőszövetkezet példamutató munkát végez. Szépen fejlődnek vetései, is az állam iránti kötelezettségüket is pontosan teljesítik; l Csendes Pálné, levelező A kongresszus határozatainak megvalósításáért A cél: több és jobb munka A kongresszusi versenyszakasz végetért, de a Ládagyárban a versengés nem szűnt meg. A kongresszus határozatainak megvalósításáért harcolnak: több és jobb munka a cél. Főleg a jobb exportládák készítésére törekszenek. Herczfeld Mihály elvtárs, a gyár műszaki vezetője éppen ezt vitatta szerdán reggel az üzem műszaki dolgozóival. Az üzemben eddig 97 százalékos volt a munka minősége. Gyakran kanrak figyelmeztetést, hogy ezen még lehe". javítani. — Növekszenek az. igények, nagyobb a követeim íny — mondta Herczfeld elvtárs. — Ezért jo'o'oan meg kell értetni a dolgozókkal, mi a megrendelő kívánsága. Már azt is elhatározták a Ládagyárban, hogy a szélezők és a szegezők munkáját jobban ellenőrzik. Itt kell javítani legjobban a minőséget, mert ez kihatással van az egész üzem munkájára. „A második negyedévi tervet határidő előtt teljesítjük. Az első negyedévben lemaradtunk, azt bepótoltuk a kongresszusig és most úgy irányítjuk a termelést, hogy túlteljesítsük a tervet." így beszélnek az üzem vezetői a termelés fokozásáról. Vineze elvtárs, az igazgató kiszámolta: ha a júniusi tervet 105 százalékra teljesítik akkor a második negyedévben két napos tervelőnyünk lesz. A műszaki vezetővel történt beszélgetés alkalmával azonban már háromnapos előnyről tervezgettek. Ez meg is lesz, hiszen a DISZ-fiatalok lelkesedése sem csökkent egy pillanatra sem. A DSZ-esek az idősebb munkásokkal versenyeznek és azt ígérték, hogy a kongreszusi műszakban elért átlagteljesítményüket továbbra is megtartják, — a kongresszus utáni eredményük igazolják lelkes munkájukat. Az élüzemcím megszerzése fűt most mindenkit a Ládagyárban. Május első két dekádjában a Vegyesipari Igazgatóság üzemei között az első helyet biztosították maguknak. Minden remény megvan arra, hogy továbbra is az első helyen maradnak. Az önköltség csökkentésének alakulása is kedvező képet mutat, mert a tervezettnél több, mint két százalékkal alacsonyabb, a béralap felhasználás ugyanakkor S3.8 százalék. Az anyaggal való takarékoskodás is szívügye az üzem dolgozóinak. A szortírozok nagyság és méret szerint rakják máglyákba a felhasználható faanyagot. A fűrészcsarnokban a gépes dolgozók úgy forgatják a deszkadarabokat. hogy a legkevesebb hulladék essen le. A munkában akadály nem igen mutatkozik. Ha van is, hamar félreállítják az útból, önfeláldozó munkások vannak a gyárban, olyanok, mint Vajda- László, Bata Imre, Török László, Triff Lázár, Kovács István. Legutóbb mindannyian a gőzkazán javításán dolgoztak, öt nap helyett két nap alatt végezték el a munkát. A félig kihűlt kazánban ahol 45 fokos meleg volt, megállás nélkül szerelték le az alkatrészeket és rakták vissza, csak hogy minél előbb üzemképes állapotba helyezzék a gőzkazánt. Kiváló munkájukkal az új tervek, új feladatok megvalósítására magukkal ragadják a gyár egész koU lektiváját. nAs a baj, hogy nincs munkásom" Csupa gaz a borsója Komlósi Imre és Csűri János kulákoknak Szép lenne a borsóvetése idős Komlósi Imre, Szeged, Sándorutca 16. szám alatt lakó kulák nak —, ha nem lenne gazos. A kulák egy holdnyi borsótábláját még egyszer sem kapálta meg. Pedig jól bírja magát és ott van életerős fia is, ciki szintén ©földművelő© leri/fe.' A mezőőr nem egyszer szólt már Komlósi Imre kuíáknak, hogy nagyon itt lenne az ideje a borsó kapálásnak, de az csak a vállát rándította. A tanács mezőgazdasági osztályának egyik dolgozója is a határ- ellenőrzése során felfedezte a kulák gazos borsótábláját. Ha nem kapálja meg, akkor veszendőbe megy a borsó jórésze. "Beszélt a kulákkal, s megmondotta, végezze el a soron lévő mezőgazdasági munkákat, kapálja meg a borsót is, családtagjaival. A kulák hunyorított egyet és nem átallotta kijelenteni: ©Az a baj, hogy nincs munkásom«. Ilyenek ők — a kulákok. Még most is arról álmodoznak, hogy napszámosokkal, fogadott emberekkel műveltessék a földet — zsebrevágva a hasznot. S idős Komlósi Imre fia nem teljesítette első negyedévi tojás- és baromlibeadási kötelezettségét sem. De ott van Csűri János, Vásárhelyi-sugárút 111. szám alatt lakó kulák, akinek kocsmája is volt. Ezer négyszögöl borsója csupa gaz. Mit törődik ő ezzel? Inkább valami üzlet lebonyolításán töri a leijét. A beadást nem teljesítő, a mezőgazdasági munkákat szabotáló s ellene izgató kulákok törvényeinknek megfelelően nem kerülik el a felelősségre vonást. — Megvan már a te szekrényed is — újságolta Hoffner Andrásné az új öltöző gondnoka Nagy Lajosnénak, aki alig pár napja jött viszsza Hévízről — két hétig üdült ott. — Nagyon jó, örülök neki, — felelte, miközben ruháit gondosan elhelyezte kis szekrénykéjébe, le. adta a lakatkulosot ós sietett dolgozni. Most már csak egy szekrény van üresen — Götz Gyulánéó, — ö még most is a Balatonon üdül. 600 dúlíjúzé no áj öltöző je. Sok öröm, szórakozás jut osztályrészül a Szegedi Kenderfonógyár dolgozóiunk, — ez az új hatszáz személyes női öltöző, fürdő is a gyár munkásasszonyainak kényelmét szolgálja. Belépünk. Hoffner Andrásné szerényen, kis állandó mosolygással kísér bennünket. De csak pár lépést teszünk. — Várjanak csak egy pillanatra. Visszamegy a bejárathoz, kilép rajta, katlant egy kapcsolón, s benn, a teremben halk apró szaggatott moraj fut végig: egymás után gyulladnak ki a neonlámpák, kellemes kékes fény árad a sorba rakott öltözőszekrényekre, a hófehér fényes zománcú padokra, s a falakon a nagy, s a kisebb met szett tükrökről visszaverődik a fény. —r* Szép? — kérdezi. — Nagyon. — Erre tessék. — kalauzol Hoffnerné, s belépünk a fürdőbe. Hófehér csempézett fal, tusok, mosdók sora, a tussolok mellett porcellán szappantartók, melegvíz, tisztaság, kényelem. Sz. Nagy Józsefné már közel húsz éve dolgozik a gyárban. — Hogyan tetszik az új öltöző? — kérdezzük. — Nagyon tetszik — feleli, aztán nem is szól többet. Mi meg várjuk, hogy még mondjon valamit, kérdezzük is, s ő csak így szól: — Nem tudok ón többet mondani... Hát nagyon szép. Nem is hittem volna, hogy valaha lesz ilyen öltözőnk nekünk, asszonyoknak. Régen vödrökben mosakodtunk ... Mindenki, akit esak megkérdeztünk, azt mondta nagyon szép és felderült az arca. S bárki belép ebbe az új öltözőbe, a gyönyörűségtől telik meg szíve — és felderül az arca. (m. t.) SZEGEDI JEGYZETEK Szellő lebbenti a szegedi korzó fáinak levélét. A piros csikozású új székeken öregek, fiatalok iilnek, — főleg> így, délutánonként, estefelé, l'an olt szövőlány a Szegedi Texthilinűvekből, könyvbe mélyedő egyetemista, gépírónő, esztergályos. Az egész korzó a jókedvtől, kacagástól, beszédtől hangos. 'A lányok a fiúkról beszélnek, vagy már azt tervezgetik, mikor lesz az esküvőjük. Egy csupa ősz, öreg ember elnézi a fiatalokat ... Rollerrel rohan egy bátorszemű kisfiú és közben nagyokat rikolt. Utána egy másik ' apró emberke igyekszik a rollerral. Felhevült arca azt mutatja, hogy nem akar elmaradni kis cimborája mögött. De miért mosolyog most az a csupa ősz, öreg ember; olyan pajkosan: neki feledkezve? Egy vén fa alatt ülő barna hajú fiú — ifjú férj — csinos feleségéhez beszél, s dehogy venné le pillantását róla. Ahogy az lenni szokott, a két fiatal szeme egymásba kapcsolódik rs... a fiú hirtelen A korsón mozdulattal megsimogatja ifjú felesége haját. Hát a két fiatal boldogságán derült az öreg. Nem gúnyosan Jc<r.?agott, hanem megértően. Ut az óra a tanácsháza tornyában. Azt jelzi: hat óra van. Édesanyák jönnek, gyermekük kezét fogva. Hófehér babakocsit tol egy fiatalasszony, s aztán leül ö is az egyik székre. Szép ez az estébe hajló délután, a búcsúzkodó nap, a babakocsiban szunnyadó apróság. Az ifjú nemzedéket néző öregek. A fák, a virágok, — az egész korzó. Nagy, békességes nyugalom, derű ömlik el. De szokatlan zaj, tompa koppanás hallatszik a. korzón. a széles betonon tompán puffan egy ember falába. Megy előre. Koppan és újra koppan a . faláb. Lehalkul a beszéd, s mindenki akaratlanul azt a falábú embert nézi. A gyermekek megállnak a rollerrel, s még a férfi szem is kerekre tágul. Mintha az emberi színeken koppanna a faláb... Riasztó ez! S az ember, kinek egyik lába fából von, észre veszi, hogy nézik. Valami magyarázat félét ad, halkan: . „A háborúban vesz- < tettem el a balláhom". S ekkkor, mintha azt kérdezné a korzón lévők szeme: Van-e biztosíték arra, hogy elkerüljük a háborút? Mert a faláb koppanása oly' döbbenetes erővel érzékeltette, micsoda kincs a békességes nyugalom. Van-e hát biztosíték? Van! S ezek: az emberek, a földkerekség valamennyi táján; — ott a szegedi korzón is. Ki-ki a maga posztján, a maga módján , cselekedhet, egysze- \ ril hétköznapokon. II ja Erenburg szavai jutnak eszembe: a háború nem számum, nem földrengés, hanem emberek csinálják és az emberek meg is akadályozhatják. * ... Újra nyüzsög a korzó. Játszanak már a gyerekek. Tovább figyel a bácsi is. Dalt dúdol egy lány. A nagymama már most köti a téli pullóvert unokájának. Szép az élet. Erős az élet szava. MORF AY SÁNDOR Török Isfván vágószabász Ezer tüzes szikra szóródik szerteszét, amint a köszörűkő a vágóélhez ér. Pillanatok alatt beretvaéles újra a szabászgép vágószalagja — biztosabban lehet vele dolgozni. Ügy vágja a szövetet, mint a vajat. Török István vágószabásznak csak arra kell ügyelni, hogy pontosan a jelzés mellett haladjon a vágóéi. Szakaszosan igazítja az anyagot, így nem lesz visszavetése. „Mestere a munkának" — szokták mondogatni róla a szabászteremben. Ennek igyekszik is megfelelni, átlaga 190 százalék. Ennek a magas százaléknak is megvan a maga története. Második hete már, hogy a gyártás egyre sürgeti a Ruhagyár vágószabászait: „több kell, több anyagot adjatok, gyorsabban szabjatok". Gyorsabb ütemet diktált magának minden szalag dolgozója a kongresszusi héten és a nagy tanácskozás ideje alatt is. Török István homloka gyöngyözött az izzadtságtól, úgy belemelegedett a munkába, csakhogy a gyártás meg ne akadjon őmiatta, mert ha a Ruhagyár sokszáz dolgozója rákapcsol, nemigen lehet azokat győzni, bármilyen ügyesek is a szabászok. Egyszóval az történt, hogy a kongresszusi műszakban minden szalag dolgozója mkigyürkőzött, de úgy ám, hogy legénynek kellett lenni annak, aki elég munkát akart nekik adni. Ezt a „felfutást" jól látta Török István is. Aggódott is, mi lesz, — ha egyszer nem tudnak elegendő kiszabott kabátot adni Tudta, hogy egyik társa betegeskedik, a másik meg szabadságot kapott. Amiatt aggódott, hogy munkatársai hiányzása miatt a gyártásnál anyaghiány lesz. Beszélt erről a művezetővel. Az csak annyit mondott: „majd megleszünk valahogy". A munkatermek dolgozói mindebből nem tudtak és nem is vettek észre semmit: az ünnepi műszakban, a kongresz-. szusi őrségen mindenki megkapta időben a leszabott anyagot. Török István vágószabász tudta, mi a titka a zavartalan munkájuknak: büszke örömtől csillogott a szeme. Béres József vágószabász versenytársa Török Istvánnak — ő jobb eredményt ért el. De Török István nem hagyja magát. Most a kongresszus után is tartja nagyszerű teljesítményét, sőt tovább akarja fokozni, hogy had hirdesse az ö nevét a többi kiváló munkáséval együtt a vcrsenytábla az új győzelmek sikereiben. R. J. Új kiinyvek A Szépirodalmi Könyvkiadó júniusban számos, általános érdeklődésre számottartó alkotást bocsát közre. így díszes kiadásban bibliapapiron kerül az olvasók kezébe Ady Endre verseinek gyűjteménye. lTj, illusztrált kiadásban lát napvilágot Mikszáth Kálmán: „A Noszty.fiú esete Tóth Marival" címül tötték egybe. regénye. Móricz Zsigmond művei közül megjelenik „A boldog ember" és a „Légy jó mindhalálig". E hónapban indítja meg a kiadó a világirodalom klasszikusainak sorozatát. Első kötetében Boccaccio válogatott elbeszéléseit, a Decamerőn novelláinak mintegy felét gyiijNtPNlViLOHtS WurtmiMiM HiM.,. ,, nélkülözhetetlen az agitációs munkában V V