Délmagyarország, 1954. június (10. évfolyam, 128-153. szám)

1954-06-29 / 152. szám

KEDD, 1954 JÜNIUS 29. A növényápolás, az aratás és a betakarítás munkájáról tanácskoztak Szeged élenjáró dolgozó parasztjai 3 DÉLMRGYRRQRSZRG Vasárnap délelőtt 9 órától megbeszélést tartottak Szeged élenjáró dolgozó parasztjai. Tsz tagok és egyéni gazdák, a mezőgazdasági termelési bizottság tagjai gyűltek össze, hogy megbeszéljék a növényápolással, az aratással, betakarítással kapcsolatos teendőket. Részt vett a megbeszélésen Dénes Leó elvtárs, a Szegedi Városi Tanács elnöke is. Ott volt és felszólalt Makra Mihály elvtárs, a Szegedi Párt Végrehajtó Bizottság mezőgazdásági osztályának vezetője. Nagy István elvtárs, a Városi Tanács elnökhelyettese tartott beszámolót az egyes kérdésekről. Az aratásra úgy kell készülni, — mondotta Nagy István elvtárs, — hogy a földeket gyomtalanná tegyük, elvégezzük a hasznos növényápolást. A kukoricánál például fninden kapálás holdanként egykét mázsával több termést jelent. Készenlétben kell állni, hogy amint a gabona megérett a szegcdi határban is, azonnal megkezdődjék az aratás. A mezőgazdasági termelési bizottság a nyári nagy munkában is jó segítséget tud adni a dolgozó parasztok felvilágosításában, egyben pedig személyes példamutatással. Azok, akik aratási szerződést kívánnak kötni, ezt késlekedés nélkül jelentsék a tanácsnál. A behordás jó elvégzésére ls készülni kell. Az igával nem rendelkező dolgozó parasztoknak segítséget kell adni abban, hogy a behordást késlekedés nélkül elvégezzék. Helyes, ha az igával nem rendelkező dolgozó parasztok már most elhatározzák, kivel hordatják be a gabonát Fontos megteremtenünk a szérűskertek tűzbiztonságát és különösen van teendőnk az alsóvárosi és mihályteleki részen. A kasza után járjon az eke, végezzük a tarlóhántást. A másodvetésre is kiváló az időjárás, — a másodnövények jelentősen segítik az állatok takar* mánnyal való ellátását. A dolgozó parasztoknak a gabonát — a rendelet szerint is — egyenesen a géptől kell a begyűjtőhelyre vinni. E téren is járjanak élen a szegedi dolgozó parasztok. Nagy István elvtárs beszámolója után megkezdődtek a hozzászólások- Tóth K. József, Oncsa-telepi dolgozó paraszt szóvá tette, hogy a baktói rámpát rendbe kell hozni, hogy a behordás zökkenőmentesen haladhasson. Bozsó István alsóvárosi egyéni gazda a szérűskerttel kapcsolatos egyéni problémájáról beszélt, melynek igazságos elintézését a tanács részéről megígérték. Elmondotta azt is, hogy a szérűskertekben a gazt is fontos kiirtani. Lele Antal, (Felsővárosi Feketeföldek) szóvá tette, nem kielégítő a kasza, kaszakő minősége. Kérte, hogy már most tegyen a tanács azért, hogy a begyűjtő helyeken rendben, gyorsan haladjon a gabonabeadás. Vásárhelyi Lajos (Baktó) elmondotta, hogy egyes állami tartalékföldet bérlők felvették ugyan a művelést elősegítő állami kölcsönt, de nem végeznek becsületes munkát a földön. A behordással kapcsolatban elmondotta, hogy az igaerők helyes elosztásával zökkenőmentesen és gyorsan el lehet végezni ezt a munkát. Katona Pál, a mezőgazdasági termelési bizottság növénytermelési szakcsoportjának elnöke arról is beszélt, helyes, ha a dolgozó parasztok tudják azt a napot, amikor a gép az ő gabonájukat csépeli. Helyes lenne, ha a zsákokért nem kellene a Terményforgalmi raktárához menni, hanem helyben kaphatnák meg a dolgozó parasztok, például a gépnél, vagy a szérűskert felelősénél. Császár István, alsóvárosi idős dolgozó paraszt szóvátette, hogy a székháti úton víz áll, s a kocsik a gabonaföldön járnak, s így károkat okoznak. Makra Mihály elvtárs, a Szegedi Párt Végrehajtó Bizottsága mezőgazdasági osztályának vezetője felszólalásában a többi között rámutatott, hogy a nyári nagy munkáknál is fontos az ellenség különböző mesterkedéseinek leleplezése. Az ellenség nem alszik, és a legkülönféleképpen zavarni, akadályozni igyekszik munkánkat. Hangoztatta, á párt mindenben segíti, támogatja a dolgozó parasztok munkáját, hogy sikerrel vívják meg az aratás, betakarítás nagy munkáját. A hozzászólásokra Nagy István elvtárs, tanácselnökhelyettes válaszolt. Megállapította, hogy a tanács dolgozik az elhangzott hibák megszüntetéséért, — a javaslatokat figyelembe véve végzi majd munkáját. A Délmagyar országi Áramszolgáltató Vállalat határidő előtt elkészítette a villamos eséplőhelyeket X Délmagyarországi Áramszolgáltató Vállalat dolgozói már téliesítettek első félévi tervüket s eddig _ jóval a kitűzött június 30-i határidő előtt — befejezték a községekben s a mezőgazdasági üzemekben & villamos cséplés előkészítését. Csongrád megye állami gazdaságai, termelőszövetkezetei közül az idén eddig hetet villamosítottak. Ezek közül a gorzsai állami gazdaságban, a szegedi Felszabadulás, a szőregi Petőfi, a ferencszállási Úttörő, a hódmezővásárhelyi Úttörő és az ásotthalmi Szabadságharcos tszek-ben a nagyfeszültségű transzformátorállomásokat úgy szerelték fel, hogy ezek a helyek alkalmasak villamos cséplésre. Ezenkívül tizenegy községben a szérűhely- vagy egyéb változásoknak megfelelően átépítették a villamos eséplőhelyeket. így például Mindszenten a régitől másfél kilométerrel távolabb szervezték meg a közös szérűt, s így ennek megfelelően átszerelték a villamos cséplőhelyet is, A DÁV. dolgozói most két csongrádmegyei község: Szikáncs és Szatymaz villamosítására készülnek. A dolgozók testi épségének, egészségének fokozottabb védelméről tárgyalt a megyei munkavédelmi konferencia Szegeden Szombaton tartották meg Szegeden a Közalkalmazottak Szakszervezete kultúrotthonában a megyei munkavédelmi konferenciát. Erre a megbeszélésre eljöttek megyénk üzemeinek, állami gazdaságainknak, gépállomásainknak munka- i védelmi felelősei, szakszervezeti funkcionáriusai és a gazdasági vezetők. A konferencián Kiss László elvtárs, a SZOT megyei munkavédelmi felelőse számolt be az elmúlt hónapok tapasztalatairól. Bevezetőjében elmondotta, hogy júniusi párt- és kormányhatározat és az azt követő határozatok mindegyikét. a III. pártkongresszus határozatait a doigozókról való fokozottabb gondoskodás batja át. A kormányprogramm megjelenése) óta üzemeinkben komoly összegeket fordítottunk munkavédelmi beruházásokra. Például a Szegedi Bútorgyár porelszívó berendezést kapott, a Szegedi Kenderfonógyárban több min) 2 milliós költséggel födém átépítés folyik, korszerű fürdő, öltöző épült. De sorolhatnánk tovább a Jutafonót, az Eesetgyárat, mert csaknem minden üzemben fordítottunk kisebb, nagyobb öszszegeket munkavédelemre. A Munka Törvénykönyv részletesen szabályozza, milyen intézkedésekkel kötelesek vállalataink dolgozóink testi épségét, egészségét megvédeni. Például kötelezővé teszi a dolgozók kioktatását a balesetek elhárítására, új munkakörbe való állítás előtt. Igen jó a balesetelhárítási propaganda és a balesetek elhárítására hozott intézkedések az Újszegedi Kender-Lenszővö Vállalatnál. Jól beváltak a bevezetett kéz- és újjvédők, amelyek csökkentették a kézi sérülések számát. Példás a' Hódmezővásárhelyi Malom Vállalat munkavédelmi munkája. De mindezen kívül egész sor üzemben és gépállomáson értek el jelentős eredményeket a balesetek csökkentésében. Vannak azonban még olyan üzemek és gazdasági intézmények, ahol nem tesznek meg mindent a munkavédelem fejlesztésére. Például a cserebökényi gépállomáson kapcsolók hiányában nem egy helyen a csupasz vezetékek összeérintésével oldják meg a világítást, ami könnyen bármelyik dolgozó életébe kerülhet. Azonban gyakran megtörténik az is, hogy dolgozóink sem minden esetben használják a meglévő védőberendezéseket és könnyelműségükkel veszélyeztetik testi épségüket. Például a Makói Gépgyárban az elektromos hegesztésnél sem mindig használják a jelentős költséggel létesített védőfüggönyöket, ami megvédi a dolgozók szemét az ártalmas fényhatásoktól. Eltűrik a Nagylaki Kendergyárban is a műszaki vezetők, hogy szintén a sok költséggel elkészítet) védőberendezéseket a dolgozók leszereljék gépeikről azzal a kifogással, hogy gátolja őket a zavartalan munkában. Nem engedhető meg üzemeinkben, az ilyen könnyelműség. A balesetelháritás egyes gépállomásaikon sem kielégítő. Nem fordítanak gondot az oktatásra és a munkavédelmi rendszabályok betartására. Ezért részben a felsőbb szervek is felelősek, mert elhanyagolják az ellenőrzést. Az értékes beszámoló részletesen ismertette a megye területén folyó munkavédelmi munkát. A beszámoló után egymás után emelkedtek szólásra a jelenlévők. Sárosi Béla, a Szegedi Textilművekben előforduló balesetek jellegéről beszélt. Elmondta, nagyon sok baleset abból adódik, hogy a fonónők nem megengedett helyen nyúlnak az orsókhoz, sok baleset származik abból is, hogy a parkettre lecseppen) olajat nem törlik fel azonnal és megfeledkezve róla, elcsúsznak. Kukánszki János, a Szegedi Kézlszerszámgyárban előforduló balesetekről számolt be. Elmondta, hogy üzemünkben, különösen a csiszoló műhelyben gyakran előfordul kisebb baleset, amely három napon belül gyógyul. Most azt vizsgálják, hogy még ezeket a kisebb sérüléseket is hogyan tudnák teljesen megszüntetni. Vörös László elvtárs, a vasútról, Kovács Ferenc a Mérleggyárból, Buza Bálin) elvtárs a nagymágocsi állami gazdaságból arról beszéltek, hogyan harcolnak munkahelyükön a balesetek elhárításáért. Tarnai László ügyész ismertette a már 1948-ban megjelent törvényt, melyet a dolgozók testi épségének védelmére, a mulasztók súlyos megbüntetésére hozott államunk. Felháborító esetről számolt be Török László elvtárs. Elmondta, hogy a nagyfai célgazdaságban az egyik dolgozó felesége beteg lett és az igazgató nem adott kocsit, hogy minél előbb orvoshoz vigye. Ugyanakkor a felesége, amikor ruhát próbálni megy, elég gyakran igénybe veszi a gazdaság kocsiját. Ilyen esetek azonban szerencsére ritkán fordulnak elő, de ez sem megengedhető és igen helyesen teszik a munkavédelmi felelősök, hogy nem tűrnek meg ilyen mulasztásokat. A felszólalások után a területi bizottságok jutalmat adtak a legjobb munkát végző munkavédelmi felelősöknek. Megnyílt Szegeden a Délmagyarországi Vállalatok elfekvő készleteinek kiállítása Hétfőn délelőtt TI Órakor az Építőipari Technikum Horváth Mihály-utcai épületében nyitották meg a Délmagyarországi Vállalatok elfekvő készleteinek kiállítását. A kiállítás megnyitásán jelen voltak a párt megyei és városi végrehajtóbizottsága, a Könnyűipari Minisztérium képviselői, ipari és kereskedelmi vállalatok küldöttei. A kiállítás megnyitására eljött a délvidék három megyéjéből, Csongrád. Bács-Kiskun és Békés megyékből többszáz vállalatvezető, anyagbeszerző és dolgozó, hogy megnézzék, nincs-e a kiállításon olyan áru vagy anyag, amire szükségük van és amit egyáltalában nem vagy csak hozzú utánjárás után tudnának beszerezni; A kiállítást a könnyűipari miniszter nevében Sárosi Sándorné, a minisztérium főkönyvelő helyettese nyitotta meg. Beszédében rámutatott, hogy a forgóeszközcsökkentési mozgalomban jelentős állomás mind országos, mind helyi viszonylatban a most megrendezett kiállítás, mely terjedelemben és feladataiban is jóval meghaladta a tavalyi első ilyen kiállítást. Vázolta ezután Sárosi elvtársnő azokat a feladatokat, amelyeket pártunk III. kongresszusa iparvezetőink számára megjelölt, melyek az önköltségcsökkentés és ezen belül az anyaggal való takarékoskodás, a pazarlás megszüntetése érdekében végre kell hajtani. Ennek a kiállításnak a célja — mondotta Sárosi elvtársnő — a délvidék anyagellátásának megjavítása. Kérte az üzemek vezetőit, hogy a kiállítás után is folytassák a munkát az elfekvő készletek feltárása területén; Szabados István elvtárs, a Csongrádmegyei Párt-végrehajtóbizottsága nevében szólalt fel és köszönetet mondott a kiállítás megrendezőínek jó munkájukért. A kormányprogramm értelmében — mondatta Szabados elvtárs — mindent meg kell tennünk a lakosság igényeinek maximális kielégítésére. Ezt a célt szolgálja ez a kiállítás is. Ez a kiállítás önkritika a vállalat vezetői részéről, mert ezen a kiállításon derül ki az, hogy egyes vállalatoknál még menynyi olyan felesleges áru hever, amire más vállalatoknál szükség van. Dolgozó népünk felemelkedését szolgáljuk azzal is — mondotta befejezésül Szabados elvtárs — ha a forgóeszközök csökkentésével is hozzájárulunk az önköltség csökkentéséhez, a jobbminőségű, olcsóbb áru előállításához. A kiállítás első óráiban hatalmas érdeklődés mutatkozott a kiállított elfekvő áruk iránt. Boldogan szorongatta a hóna alatt Koczka Pál, az Orosházi Lakáskarbantarló KTSZ anyagbeszerzője a kiállításon talált sokfajta vízvezetéki kelléket, amelynek hiánya miatt eddig nem tudtak egy munkát befejezni. A paksi földművesszövetkezettől Kiss Tivadar tíz darab kerti locsolót vásárolt. — Egy fél óra alatt el fogom adni — mondotta Kiss Tivadar — olyan nagy szükség van rá a falumban és nem tudtam eddig, csak nagynehezen szerezni. A kiállítás első napján már többszázezer forint értékű áru, anyag cserélt gazdát. SUHAN A KASZA a megérett árpában. Aratnak a kisteleki Felszabadulás tszben. Vágja a rendet Gyovai Ferenc is. Alacsony termetű ember. Arca baraztlas és annyi éven át napégette, szél fújta Fején fakó színű fekete kalap. Rekkenő a meleg, s bizony az óráról-órára való kaszasuhintásek egész embert kívánnak. Pár pillanatra megáll Gyovai Ferenc, kezével a derekán tokban csüngő kaszakőért nyúl. Feni a kaszát. Aztán újra vágja a gabonát. Éveinek száma negyvenhat és sokszor aratott már életében, — ezen a tájon is. 1943-ban elszegődött aratónak a kisteleki -vitéz* Tóth Lajos hetven holdas kulákhoz, a csendőr tiszthelyetteshez. Ügy egyeztek meg, hogy gabonát kapnak az aratásért. Szóval résziben vágták a kulák kalászosát. Amikor eljött az elszámolás ideje, -vitéz* Tóth Lajos elintézte a jegyző úrral, hogy-nem gabonát, hanem a kora hajnaltól egész kesoig tartó nehéz aratás után mindennapra nyolc pengőt kaptak. Volt olyan arató, aki levett kalappal, szinte koldult. Pedig nem lett volna ok a koldulásra, hiszen a jogos, megdolgozott bérről volt szó. De kérhették vitéz Tóth Lajost, hogy gabonát adjon, hisz' kenyér nélkül maradnak, otthon sírnak az apróságok; kell a kenyér. A kulák szétvetette lábát, s odavagta a szavakat: , , , • , _ Ha nem kell a pénz, akkor mehettek isten hírével, gabonát nem adok. Hat válasszatok ... Vagy, ha sokat jár a szamjwn -pusm -.tF-Mf^gi^^k Nehéz a munka, de víg az aratás lendítette előre karját. Értették, tudták, mire céloz: majd jön a csendőrség. * ELKÖVETKEZIK A DÉL, az ebéd ideje, Gyovai Ferenc is jó kosztot falatozik a dűlő akácfái alatt. Kis pihenőre elnyúlik az árnyékban. Kalandozik a gondolat, s valahogy eszébe jut az is, hogyan arattak -vitéz* Tóth Lajosnál. Ha kérded, beszél az életéről. Megtudhatod saját szavaival, hogy a magafajta emberek -gok bajon mentek keresztül«. És hozzáfűzi: -De ami a fő, már egyenesben vagyunk*. Felnez, eltekint az árpaföld felé, majd körülpillant az egész határban, ahol érik a rozs. s kis idő multán kaszára vár a búza is. Szép, a kisteleki Felszabadulás tsz gazdasága. Egyik birtokosa Gyovai Ferenc is. Ügy is mondják errefelé sokan a tsz tagjai közül: -A birtokunkon szépen mutat a kukorica is*. S a most pihenő arató 1945-ben hét és fél hold földet kapott. 1949 őszén aztán több más társával elhatározták, hogy öszszeadják erejüket, új úton indulnak el. Megalakult a Felszabadulás tsz. Mint futótűz, úgy szaladt akkor végig a határban a hazug hír; ilyen is, olyan is a szövetkezetről. * Vitéz- Tóth Lajos és a sógora: Eke János, aki szintén csendőr tiszthelyettes is volt, riogatta a tanyasiakat. Ahol csak tehették, útját akarták állni — az üggyel, bajjal, de kitéphetetlen gyökereket vert a napsütötte homokon a szövetkezeti mozgalom. VOLT VIHAR tavaly ősszel is. -Vitéz* Tóth Lajos ismét megjelent a színen. Nagy hangon a tanyát követelte vissza a tsztől, amit a Gyovai Ferencek véres verejtékéből, nyomorúságából rakott. Szív egyet a cigarettájából Gyovai Ferenc és elmeséli, hogy a kulák a mult őszön, arpikor a piacon találkozott vele, megállította és azt mondta: — Hát ugye — húzta gúnyolódva a szavakat —, vissza kell adni már a földem, meg a tanyát. Gyovai végignézte, s azt válaszolta, in^-rt jól tudta, hogy itt ebben a hazában örökre a nép az úr: — Nem játszunk visszaadócskát! Haragos lövelő fények a kulák szemében. Jól értette Gyovai Ferenc, hogy olyasmit hümmögött: -Na majd megbánod*. Persze eszében sincs Gyovai Ferencnek -•megbánni-. S azóta már *vitéz- Tóth Lajos kulák, volt tiszthelyettes csendesebb, igaz, feni a fogát. De résen vannak a szövetkezetiek. Még tart az ebédszünet. Beszél tovább Gyovai Ferenc. íme még az életéből: Hét családja van. Matild, a legidősebb, a tsz könyvelője, ö lesz apja marckszedőjé, amikor a rozst vágják majd. Az Ilonka és ápg^g^^iüslfegg^jg-- ott^sg^cttea^ majd az aratásban, hozzák a vizet, hadd oltsák szomjukat a kaszások, marokszedők, kötők. Nincs hiánya a tsz-ben az apának, megvan, ami kell családjának is. ' Nevetve és örömmel sorolja, hogy minden hónapban kapnak valamit a gyerekek. Az egyik cipőt, a másik ruhát és így soriában valamennyi. Családi segélyt is kap. havonta 208 forintot. De másképp sem lennének pénz szűkében, mert minden tsztag rendszeresen kap pénzelőleget. Legutóbb is, másfél hónapi egységre előlegként 249 forint 60 fillért kapott. VÉGE AZ EBÉDNEK, a kis pihenőnek. Gyovai is indul újra az árpaföld felé. Vállán a kasza, s lépdel. Napjában egy kaszásnak 1400 négyszögölről kell levágni a gabonát, — annyi a -norma*. — Tavaly is arattam, meg azelőtt is a földünkön — beszéli csendesen. — Kétezer négyszögölet napjában most is levágok. Persze, ha a gabona úgy kívánja, akkor vasárnap sem tesszük ám le a kaszát. Már újra ott az árpatáblában. Kaszája széles rendet vág. Az egyik marokszedőlány, talán a Bencsik Erzsi, énekel. Megállás nélkül suhog a kasza. Szedik a markot a tarkaruhás asszonyok, lányok. Kinn az aratógép is, hogy segítsen a nagy munkában. Készenlétben a traktor, hogy felhasítsa a tarlót, megművelje a földet a másodnövényeknek. És gyűlnek a kévék. Súlyosak. Megfelelő a termés a homokon is. A délután már estébe hajlik. Nincs megállás. Csak eső ne legyen.