Délmagyarország, 1954. május (10. évfolyam, 103-127. szám)

1954-05-22 / 120. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK I AZ MDP CSONGRÁDMEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA " X. ÉVFOLYAM, 120. SZAM SZOMBAT, 1951 MÁJUS 22. I ARA 50 FILLÉR Á KONGRESSZUSI HÉT SZEGEDEN —\j—vy—w—v—x/—v* Győzelmi jelentés az Ujszegedi Ládagyárból Teljesítették kongresszusi vállalásukat Vineze elvtárs, az Ujszegedi Lá­dagyár vállalatvezetője pénteken • reggel fokozódott érdeklődéssel lé­pett be a tervosztályra. — Számoljátok csak ki, hogyan állunk a tervvel — szólt Sipos elv­társnak. — Mennyi van még hátra a lemaradásból. Sipos Gyula hozzá is kezdett a számoláshoz. Kis idő múlva jelen­tette: „511 ezer fprint értékű áru hiányzik még"* — Hogy lehet ez? Negyven nap alatt többet kellett hogy bepótol­junk. A dolgozók eredménye azt mutatja. Számold csak újra. Bejött Fodor Imre főkönyvelő is. Most már két számológéppel szo­roztak, osztottak. Az eredmény új­ra az előbbi lett. Később azután, amikor mégegyszer átnézték az egész számadást, maguk sem akar­tak hinni szemüknek. Az ered­mény: május 20-án délután 3 óra­kor bepótolták az első negyedévi lemaradást — teljesítették kon­gresszusi felajánlásukat. A szám­adás után nem telt el egy negyed­óra sem, a hangos híradó közölte a diadalt a dolgozókkal. Jól hallották a szegezőműhely­ben, az anyagtéren is a munkások, hogy mit mondott a hangos hír­adó. Egy pillanatra megállt a mun­ka — lelkes, hurrá kiáltásban ad­tak kifejezést örömüknek a dolgo­zók. Kispéter István ifjúmun­kás amikor meghallotta az öröm­hírt, szalad a stúdióba. Ott a bent­lévők arcáról olvasta le, hogy való­ság az, amit hallott. — No akkor kétszáz százalékom lesz ma — jelentette ki örömmel és ment vissza gratulálni munkatár­sainak. Morvái Antal kéziszegező ezalatt szorgalmasan kopácsolt. — Ma én is „ráverek" a munká­ra — mondta a körülötte állóknak. — Eddig 171 százalékos átlaggal dolgoztam a kongresszusi héten, a mai nappal ezt az átlagot megeme­lem 175 százalékra. Lelkesedés hullámzott végig a munkarészlegeken. Hogyan sike­rült a Ládagyár dolgozóinak ez a győzelem? Ha végigtekint valaki a munkásokon, megfigyeli miként dolgoznak, azután megnézi a ver­senytáblát, ahol ilyen kiváló ered­ményeket olvashat: Kovács Péter 165 Kispéter István 195, Vörös j gyermekek után az Lobogo-bngad es Santa anyagfel- vezetösége ne­hordo-brigad 158—158 szazalek — ebből láthatja, hogy mi a győzelem titka. A pénteki nap még egy megle­petést tartogatott a Ládagyár dol­gozóinak. Ebédszünetben az újsze­gedi általános iskola nyolcadikos úttörő pajtásai látogattak el az üzembe. Tudomást szereztek ők is a győzelemről. Virággal kezükben, dallal köszöntötték az üzem élen­járó munkásait. A pajtások nevé­ben Stég Irénke sok sikert kívánt a további eredményekhez, | 'hojiaá(öaujláa a kong-teddzudfaiz \ Erdélyi Albert befejezte 1958 évi tervét j A legnagyobb üzem­I rész a 10-es munka­. terem a Szegedi Ru­I hagyárban. Az egyik gépnél egy középma­j gas termetű ember I gyorsan forgatja a munkadarabokat. Ne­; ve: Erdélyi Albert. I Nemcsak Szegeden, de az egész ország ! ruházati iparában is­I merik őt jó munká­járól. Örömünnepet 1 ült a kongresszusi I hét péntekjén Erdélyi j Albert, az üzem mun­J kaérdemrendes, két­I jelvényes sztaháno­! vistája: délelőtt 9 j óra 50 perckor befe­| jezte 1958-as évi ter­I vét. | Büszke öröm sugár­• zik a kiváló munkás amikor az arcan, üzemi napközi otthon apróságai köszöntik őt „Fegyver a mun­ka" című verssel. A dorné üb. elnök me­leg szavakkal kö­1.-1 szönti és továbbra is eredményes munkát kíván. Gyönyörű virág­csokor díszíti Erdélyi Albert gépét és így beszél: „Nem könnyű dolog az élre törni. Számtalan újításom­nak köszönhetem mindazt, hogy 1958. évi tervemet befejez­hettem. Szerszámmal I a kézben harcolok J családom békés, bol- ' dog jövőjéért". . Erdélyi Albert ki- ! váló munkája mellett 2 segíti, tanítja dolgo- I zótársait, s a kon- • gresszusi műszakon I 200 százalékos ered- | ménnyel dolgozott, j Zs. J. I Megváltoztatták az áztatósok munhaütemét — a kongresszusi hét napjaiban túlteljesítik a tervet El sem hinné az ember, hogy a szeszélyes tavasz milyen sok örö­met és milyen sok gondot okoz. Gondot okozott az Ujszegedi Kost­kikészítő Telepen is. Arról van szó ugyanis, hogy a kenderkórók szá­rítása csak lassan haladt, folyton esett az eső — az üzem lemaradt áprilisban is és május elején is terve teljesítésében. Az áztatósok­nak eddig pontosan be volt osztva, mennyi időt fordítsanak a kórók áztató medencébe való berakására, kirakására, majd a száradás után a kötözésre, a kazalbarakásra és a behordásra. Ezzel a módszerrel azonban a szeszélyes időjárás miatt nem tudtak úgy haladni, hogy a feldolgozó üzemet ellássák ele­gendő anyaggal. Szügyi Sándor, a gyár vezetője, Szügyi János, az áztatok műveze­tője és Selmeczi János, az áztató dolgozók szakszervezeti bizalmija azon tanakodott május első nap jaiban, mikor arról volt szó, ho­gyan készüljenek fel a kongresz­szusi hétre, hogy mit kell tenniök az anyagellátás biztosítása érdeké­ben. Közösen egy új munkaszervezési formát ter­veztek meg: amikor jobb az idő, van elegendő megszáradt kóró, akkor elsősorban a kazal­barakásra fordítsák az időt, — ott még pihenni kell pár napig az anyagnak — esős időben berak­ják a medencébe 'az áztatandó kó­rót, de csak folyamatosan, üteme­sen engedik rá a vizet — egyszóval alkalmazkodnak az időjáráshoz és ugyanakkor biztosítják ezzel a munkabeosztással a terv teljesíté­sét — a rostfeldolgozó üzem anyag­ellátását. Május 12-én, 13-án és 14-én három nap alatt ezzel a mód­szerrel több mint 1600 mázsa ken­dert hordtak be feldolgozásra. A műszakiak ezzel még nem lát­ták biztosítva a kongresszusi hét sikerét. A nyersanyag ugyan már a számításuk szerint megvolt, de a kenderkóró törésével is előre kel­lett haladni. Két műszakban, négy törőgép dolgozott az anyag előké­szítésén — így kezdődött a kon­gresszusi hét. A jó munkaszervezés sikert ho­zott. A gyár dolgozói vállalták, hogy 27 -ig a kongresszus ülésszakának napjaiban teljesen letörlesztik a májusi 25 mázsás elmaradásukat. És a kongrésszüsi hét első napján már — hetek óta először — túltel­jesítették a tervet. 17-én 110.5, 18-án 117.5, 19-én 123.2 százalékos tervteljesítést értek el, ugyanakkor a szál érték teljesítés is állandóan fokozatosan emelkedett: 113.6, — 118.4, — 127 százalék tükrözi ;z első három nap eredményeit, Szeged dolgozói készülnek a pártkongresszus rádióközvetítésének meghallgatására Egy felajánlás teljesítésének története Kedden reggel hét óra lehetett, amikor Sugár Miklós elvtárs, az Ujsze­gedi Kender-Lenszövő Vállalat főmérnöke te­lefonált a diszpécser osztályra. — Palotás elvtárs7 — Igen, én, vagyok. — tizenhárom per ti­zenhatossal baj van. Ugy hallottam nem lesz meg a terv, a kongresz­szusig. Legycnszivcs el­lenőrizze, hogy mit le­het tenni, s aztán te­gyen nekem jelentést róla. Palotás László fődisz­pécser végigjárta az üzemrészeket. Kiderült, hogy a főmérnök által említett exportra ké­szülő ponyvával alapo­san el vannak maradva: öt ezer négyzetméterrel. Ez a ponyva nyugati országokba kerül, és a kongresszus napjáig fel­tétlenül készen, kell len­niük, hogy a raktár­ból vagonokba kerüljön: haláridőre szállítsák az export gyártmányokat. Felkereste Lebák Józse­fet, a szövő diszpécserét. — Ötezer négyzetmé­terrel lemaradtunk a ti­zenhatos minőséggel. A lemaradást meg kell szüntetnünk. Itt va­gyunk a kongresszusi hét nagy munkájában, vállaltuk, hogy mara­déktalanul teljesítjük az export tervünket. , L — Nehéz dió lesz az — válaszolta Lebák elv­társ, amikor latolgatta a körülményeket. •— Ho­gyan oldjuk megf — Tíz géppel többet állíts erre a munkára. — Igen ám, de mi­nek a terhére? Külön­böző anyagok futnak a szövőgépeken. Számba vették, hogy melyek azok az anyag­féleségek, amelyekkel előbbre vannak a terv­teljesítéssel. Palotás ha­tározott. — Tehát a négyféle gyártmány közül két­három gépet leállítasz, ezekkel jól állunk, vi­szont a tizenhatost kell most sürgősen csinálni. — Igen ám, de nincs hengerem, amit berak­hassak. Együtt mentek el az előkészítő üzemrész diszpó "seréhez, Koncz Györgyhöz. Elmondták mi a tervük: készítsen elő tíz hengert felvetés­re. — Egy gépre már ad­hatok is egyet és ket­tőt mindjárt utána elő­készítünk. Kedden délelőtt már három géppel több szőt­te a 13/16-os ponyvát. 'A műszakiak ügye­sen dolgoztak, jól szer­vezték meg a munkát. „Napközben már hatra emelkedett, este tízig pedig kilenc gépet szereltek a 13/16-os ponyva szövésére. Szer­dán délelőtt a felemelt gépparkszám, az export­terv sikeres teljesítésén dolgozott. A szövőben megtudták a dolgozók, hogy milyen nagy fel­adat vár rájuk, — nagy szorgalommal igyekez­tek. Körmendi Lászlóné. aki 17-én 130 százalé­kos teljesítményt ért el szövőgépén, 20-ig már 153 százalékra fokozta eredményét. Kormányos Istvánné, amikor ked­den azt a feladatot kap­ta, hogy a 13/16-os mi­nőségű ponyvát szőjje, nem érte el a 100 szá­zalékot: 20-án már 118 százaléknál tartott. A 13/16-os volt az egyik főprobléma a kon­gresszusi hét harcában, a másik pedig a stoppoló üzemrész tervteljesíté­se. Ezen az osztályon áll, vagy bukik az egész üzem terve: innen ke­rül ki a kész anyag. Hétfőn sikeresen beál­lították a nyírógépet, de ez még nem hozta meg a döniö fordulatot. Ekkor is csak 96.6 szá­zalékos volt a stoppoló tervteljesítése és az elő­ző napokban sem teljesí­tették a tervet. Ezen változtatni kellett. Frá­nyó József, a stoppoló vezetője, Kiss Ferenc, a kikészítő üzemrészek diszpécsere, Bakó Lász­ló, a kikészítő üzem részek osztályvezetője a stoppoló jobb munka­szervezésén fáradozott. A nyírógépből kikerülő kész ponyvákon még volt simítani való — két stoppolónő dolgozott ezen a munkán. Az egész üzemrész munkamene­tét gondosan tanulmá­nyozták és különböző apróbb utasításokat ad­tak ki. Az eredmény már kedden meglátszott: 107 százalékra teljesítet­te a stoppoló a tervét, szerdán pedig 106.8 szá­zalékra, biztosítva volt, hogy a stoppolóba ke­rülő export ponyván az utolsó simításokat idő­ben elvégezzék. Szerdán estig már 1600 négyzetméterrel csök­kent a 13/16-os ponyva készítésében lévő elma­radás. A harc tovább folyt. Csütörtökön a stoppoló ismét kiug­rott terve teljesítésében, kiváló eredményt értek el az üzemrész dolgo­zói: 122.6 százalékot. Es pénteken délelőtt 11 órakor 500 méterrel több 13/16 -os export-ponyva került a stoppolóba, mint , az előirányzott terv: festhették az ex­port-ponyvát — szállít­hatják az újszegedi gyár dolgozóinak kezemunká­ját a nyugati országok­ba. íny győzték le a kongresszusi héten az akadályokat a szövő, a stoppoló dolgozói, a lel­kes műszakiak: köszön­lik a párt III. kongresz­szusát. Markovits Tibor A SZEGEDI f KEDERFONÖGYARBAN A "kultúrteremben sokan ültek: édesanyák. Péntek délután volt, a délelőtti műszak után, s a Szegedi Kenderfonógyár dolgos asszonyai most a színpadot figyelték: anyák napja ünnepséget tartanak a nap­közi otthon apróságai — erre vál­tak. Egyszercsak fellibbent a függöny, csak épp egy kicsit a súgólyuk előtt s egy pillanatra be lehetett látni a kivilágított színpadra. — Nézd, ott az enyém az enyém is ,,, A függöny felgördült. Taps vi­harzott. s a sok-sok rakott szok­nyás, kék, fehér blúzos, piros ar­cú gyerek mosolygott a rivalda fé­nyében és énekelt. Két gyorsmoz-, gású gyerek, egy lány, meg egy fiú pattant középre, vörös szekíűvel kezükben: az édesanyákat köszön­tötték egyszerű óvodás szavaikkal, az igazgatónénit is, az UB-t a pártot. — Néki -köszönünk mindent — mondták dalban és szavakban, s a gyerekek egyik nevelője is arról beszélt, hogy a párt mennyit tett az édesanyákért, a gyermekekért. A sorokban az édesanyák látták — minden nap látják, mily szépen fejlődnek gyermekeik, milyen gon­dosan öltöztetik őket a napköziben, tisztán tartják. Így terelődött a szó a széksorok között a párt kongresszusára. Bür­gés Mihályné mondta, hogy már csak két nap, s megkezdődik a pártkongresszus tanácskozása és már arról is beszéltek Harangozó Gézánéval, hogy hétfőn este már közvetíti a rádió a kongresszust, hallgathatják — odahaza család­juk, gyermekük körében. Hódi Ist­vánné is otthon akarja hallgatni.— így mondta: feltétlenül. A színpadról ismét dal hallat­szott: ©Édesanyám nagyon-nagyon szeretlek..." A vörös szekfűk a gyerekek^ kezéből az édesanyák ke­zébe kerültek és sok taps hangzott el a kedves, éneklő, táncoló gyerme­kek láttán, s az egész anyák napja ünnepség boldog örömben telt el, és mindenki érezte, hogy egy ilyen őrömteli nap is a pártot köszönti, mint délelőtt két kezük munkájá­val, a kongresszusi hét versenyé­ben. Az ünnepségnek vége volt, gyer­mekeikkel hazatértek az édes­anyák. Sok helyen beszéltek arról, hogy családjukért mit tettek, mi­lyen munkát végeztek, hogyan ké­szülnek a kongresszusra, ahol az ő küldöttük is ott lesz: Kovács Jó­zsefné, akivel együtt dolgoztak hosszú éveken keresztül. Lehet, hogy elmondja hozzászólásában a Szegedi Kenderfonógyár édesanyái­nak is kiváló tetteit — Götz Gyu­láné, Kovács III. Istvánné is ott akar ülni a rádió mellett és nall­gatni a pártnak tanácskozását .— tudják: róluk lesz szó, A SZEGEDI RUHAGYARBAN A kongresszus közeledtére sok szó esett már a hét folyamán a Ruhagyárban is arról, hogy minél több részletét ismerjék majd meg a kongresszus lefolyásának. Mind­egyik dolgozó kíváncsi az elhang­zott beszédekre, a felszólalásokra, s mint ahogy Valkó Péter szalagve­zető mondta: ©A párt III. kon­gresszusán olyan határozatok szü­letnek, amelyek ismét előbbre len­dítik a dolgozók jobblétét, mun­kánkat, megmutatják az utat, ame­lyen tovább kell haladnunk©. Valkó Péter is és sokan mások a rádió mellett akarják majd hall­gatni már hétfő este a kongresszus tanácskozását. Zimonyi Róbert, a gyár pártbizottságának oktatásfele­lőse úgy tervezi, hogy mivel hétfőn pártoktatás van, a propagandisták­kal közösen hallgatják majd meg este a rádiót. Kocsis Jánosné bé­ketitkár így mondta: ©Nagyon sok dolgozó itt benn a gyárban hall­gatja majd meg, hisz oly kíván­csiak vagyunk a rádió közvetítés­re, amelyben 'hallgathatjuk a kon­gresszuson elhangzottakat és már több dolgozó mondta, hogy odahaza és a szomszédba megy át rádiót hallgatni©, A TÁNCSICS TERMELŐSZÖVETKEZETBEN A szegedi Táncsics - termelőszö­vetkezetből Farkas Sándorné elv­társnő, a növénytermelő brigád tagja is részt vesz a pártkongresz­szuson. Érthető tehát, hogy a Tán­csics termelőszövetkezet tagjai kü­lönösen készülnek a pártkongresz­szuson történtek rádióközvetítése meghallgatására. Hétfőn már a; rádió közvetítést ad a pártkongresszusról. A Tán­csics tagjai — amint Csúcs Mi­hály elvtárs, a tsz elnöke mondotta — estefelé, a munka végeztével központi tanyájuknál lévő kultúr­termükben gyűlnek össze, s hall­gatják a rádiót. Nagyon figyelik majd, hogv fel­szólal-e Farkas Sándorné elvtárs­nő. tsz-ük tagja — a kongresszusi küldött. Az újságból is elolvassák azt, hogy mi történik a pártkon­gresszuson, de szóval is hallani akariák; a rádión keresztül. Jól tudják, hogy a pártkongresszus a népjólét további emeléséért, előre­haladásunkért is megjelöli a fel­adatokat s ezért jó munkájukkal köszöntik a pártkongresszust. Hat nappal előbb befejeztük a karbantartási munkálatokat A Tisza Malom dolgozói április 26-tól kezdve karbantartási mun­kákat végeztek. Május 24-ig a kongresszus napjáig volt előirá­nyozva ennek a befejezése.. A kon­gresszus tiszteletére a dolgozók vállalták, hogy a karbantartási időt négy nappal lerövidítik, tehát 24. helyett 20-ára teljesítik, örömmel jelentem, hogy a vállalat dolgozói négy nap helyett hat nappal előbb teljesítették kongresszusi fogadal­mukat^" Hussár Mihály

Next

/
Thumbnails
Contents