Délmagyarország, 1954. május (10. évfolyam, 103-127. szám)

1954-05-04 / 104. szám

KEDD, 1954. MÁJUS 4. DELMRGYRRORSZAG Budapest dolgozói színpompás felvonulással köszöntötték a nemzetközi munkásosztály nagy ünnepét Nagy esemény színhelye volt a zászlódíszbe öltözött Budapest leg­fiatalabb és legszebb tere, a Sztá­lin-tér: fővárosunk dolgozói vonul­tak el itt a párt és az állam vezetői előtt. Hatalmas tapssal, szívbőljövő ©Éljen a párt© felkiáltással köszön­tötték a Sztálin-szobor talpazatá­nak mellvédjén helyet foglaló Rá­kosi Mátyás, Nagy Imre, Dobi Ist­ván, Gerő Ernő, Hegedűs András, Apró Antal, Farkas Mihály, Ács Lajos, Hidas István, Zsofinyecz Mihály, Földvári Rudolf, Kristóf István, Bata István, Szalai Béla, Vég Béla, Rónai Sándor és Pon­grácz Kálmán elvtársakat. A felvonulók áradatát fehéringes úttörők és VIT-ruhás fiatalok több­százfőnyi csoportja nyitotta meg, majd a középiskolások és az egye­temi ifjúság után a sportolók szín­pompás menete következett, ezt követően pedig a dolgozók vonultak el gyártmányaik modelljeivel, ter­melési eredményeiket hirdető táb­láikkal, piros- és nemzetiszínű zász­laikkal. Délelőtt 10 órától délután fél ket­tőig tartott ez a nagyszerű káprá­zatosán szép felvonulás. Délután muzsikától, jókedvűen ünneplők énekétől volt hangos a Margitszi­get, a Népliget, a Vidám Park és a Városmajor: Budapest népe vidá­man, gondtalan szórakozással ünne­pelte a tizedik szabad május else­jét. Május elsejei ünnepségek a béketábor országaiban Május elsején Moszkvában a Vörös-téren tartották meg a mosz­kvai dolgozók nagy ünnepi felvo­nulásukat. Az ünnepség 10 órakor vette kezdetét, amikoris N. A; Bul­ganyin, a Szovjetunió marsallja, a Szovjetunió honvédelmi minisztere megszemlélte a május elsejei dísz­szemlén résztvevő csapatokat, majd beszédet intézett a szovjet fegyve­res erők valamennyi katonájához, a Szovjetunió dolgozóihoz és a má­jus elsejei ünnepségekre a Szovjet­unióba érkezett küldöttségek tag­jaihoz: Bulganyin marsall beszéde után kezdetét vette a katonai dísz­szemle; katonai akadémiák hallga­tói, határőrök, ejtőernyősök, páncé­losok, gárdalövész-hadosztályok ha­ladtak el a mauzóleum és az emel­vények előtt. A levegőben lökhajtá­sos bombázók és vadászgépek je­lenték meg, hatalmas gyorsasággal haladtak el a Vörös-tér felett és eltűntek a felhők között: Ezután került sor Moszkva dol­gozóinak felvonulására, A felvonu­lási menetet ifjú pionirok nyitották meg, majd végeláthatatlan sorok­ban vonultak el a moszkvai üze­mek, tudományos intézetek dolgo­zói és a Moszkvai Állami Egyetem hallgatói. Az öt órán át tartó fel­vonulás megmutatta a szovjet nép, a kommunista párt és a szovjet kormány megbonthatatlan egysé­gét, megmutatta a szovjet embe­reknek a béke fenntartására és megszilárdítására, a nemzetközi fe­szültség további enyhítésére, a nemzetközi együttműködés elmélyí­tésére irányuló rendíthetetlen tö­rekvését: Pekingben, a Kinai Népköztársa­ság fővárosában félmillió ember vonult fel a dolgozók nagy ünne­pén. Az ősi Tienanmen-téren elhe­lyezett emelvényen Mao Ce-tung elnök a párt és a kormány vezetői­vel együtt nézte végig a pekingi dolgozók három órán át tartó szín­pompás felvonulását. Hasonlóan színpompás felvonu­lással ünnepelték Varsó, Prága, Bu­karest, Szófia, Tirana dolgozói és tettek bizonyságot a béke és a né­pek barátsága mellett: ! [Folytatás a rndsodik oldalról.f és Kodály: Szabadság című műveit. himnusza fiatal, tehetséges növendékeket a közönség szeretettel fogadta és vas­tapssal jutalmazta ©matróztáneu­kat© —i amellyel talán a legna­gyobb sikert érték eL Ezután az erős emberek versenye követke­zett. Előbb a fiatal súlyemelők mutatták meg erejüket. A szabad­téri színpad közönsége lelkesen biztatta Király Józsefet, Lőcsei De­zsőt, Horváth Gergelyt, Szoboszlai Sándort és a többi fiatal verseny­zőt. A szünetben sem unatkozott a közönség. A Ruházati Bolt ruha­bemutatót rendezett, s asszonyaink a szebbnél-szebb ruhákban gyö­nyörködhettek. A honvédség műsora is nagy si­kert aratott. Hat órakor a műsorközlő húsz perces szünetet jelentett be és azt, hogy szünet után a rendőrzenekar, a kiváló egyetemi énekkar és a szegedi Nemzeti Színház művé­szeinek műsora következik. Egyik percről a másikra pezsgő zsibon­gással telt meg a nézőtér, s a szín­padon egyszeriben újból mozgoló­dás támadt. A rendőrzenekar he­lyezkedett el. ök nyitották meg az első májusi napot köszöntő és egy­ben búcsúztató műsort. A lassan felhősödő égen itt-ott kigyúltak a csillagok. Erkel: Hunyadi-nyitányát játszotta a zenekar. Magasan szár­nyalt a szép muzsikaszó az első igazi tavaszestében. Azok is hal­lották, akik a liget legnépesebb útján, a főfasoron sétáltak, vagy emlékekkel gazdagodva, jóleső fá­radtsággal hazafelé indultak. A rendőrzenekar után az egyetemi énekkar fegyelmezett sorokban vo­nult a tágas színpadra. Kertész Lajos vezényletével három kórus­művet adtak elő Prudell: Tölts a borból, Bárdos: Tréfás házasító Igen nagy tetszést aratott Ko­vács Mária, a szegedi Nemzeti Színház tagja Romhányi: Rejtegető Kázmér és Babonás Bálint című tréfás verseinek előadásával. A né­pes közönség szűnni nem akaró tapssal jutalmazta Káldor Jenő ének- és táncszámát. Németh Já­nos és Wágner József is megérde­melten kaptak a tetszésnyilvánító tapsból. Hasonlóképpen Várady Ár­pád, aki tréfás verset mondott. Inke László és Ambrus Edit, a népszerű színészházaspár sikerül­ten adta elő Darvas Szilárd: Szere­lem és zöldtrágya című vidám je­lenetét. A szemerkélő eső sem tudta el­riasztani az ünneplő közönséget, önfeledten tapsoltak, nevettek egy-egy jólsikerült szám után és sajnálkozva vették tudomásul, hogy a rendőrzenekar Farkas: Szov­jet dalegyvelegével befejezi itt Új­szegeden, a szabadtéri színpadon a tizedik szabad május gyönyörű ün­nepét. Dulles Hétfőn délben elutazott Genfből A genfi értekezlet eseményeiről A genfi értekezlet hétfőn kezdő­dő második hetének első eseménye Dulles amerikai külügyminiszter elutazása a tanácskozás színhelyé­ről. Vasárnap Genfbe érkezett Lu­ce asszony, az Egyesült Államok római nagykövete, aki elkíséri Dul­lest Milanóba és résztvesz az ame­rikai külügyminiszter és Scelba olasz miniszterelnök rövid megbe­szélésén. E tanácskozások tárgya laptu­dósítók szerint az ©európai vé­delmi közösség© olaszországi ratifikálása és ezzel kapcsolat­ban a trieszti kérdés. Dulles, aki Bedell-Smith -külügy­miniszterhelyettesnek adta át az értekezleten résztvevő amerikai küldöttség vezetését, délben eluta­zott Genfből. Dulles Genfben vasárnap zárt­körű sajtóértekezletet tartott, ame­lyen csak amerikai újságírók ve­hettek részt. Az amerikai külügy­miniszter búcsút vett az amerikai sajtó Genfben tartózkodó képvise­lőitől és kijelentette, hogy ©Genfben lehetetlen volt követ­kezetesen érvényre juttatni az amerikai álláspontot, miután az Egyesült Államokat legfonto­sabb európai szövetségesei cser­benhagyták©. A svájci sajtó általában úgy véle­kedik, hogy Dulles távozása után sokkal termelékenyebbé válik a genfi értekezlet munkája. A lapok az indokínai kérdésben — amely­nek érdemleges vitája hamarosan megkezdődik —> pozitív, legalább is kompromisszumos megoldást várnak. A Journal de Géneve és más svájci lapok híradása szerint Genfben a hét közepén, való­színűleg szerdán megkezdődik az indokinai kérdés vitája, amelyen kilenc kormány, a Szov­jetunói, a Kínai Népköztársaság, Franciaország, Anglia, az Ameri­kai Egyesült Államok, a Vietnami Demokratikus Köztársaság, a Bao Daj-féle Vietnam, Laosz és Kam­bodzsa képviselői vesznek részt. A kilenc kormány képviselői első ta­nácskozásukon határoznak majd arról, hogy megbeszéléseikben más országok, mint ' India, Pakisztán, Indonézia, Burma stb. küldötteit is bevonják-e. A genfi értekezlet hétfői ülésén Eden angol külügyminiszter elnö­költ. Közölte, hogy a ceyloni miniszterelnök a dél­keletázsiai miniszterelnökök colombói értekezlete nevében levelet intézett a genfi értekez­lethez. Á levél szövegét sokszorosították és a genfi értekezlet résztvevőinek hétfői ülésen kiosztották. Á hétfői ülésen négyen szólaltak fel: Pjun Jnng Tao délkoreai külügy­miniszter, Nam Ir, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság külügy­minisztere, Sztefanopulosz, Gö­rögország képviselője és végül Csou En-laj, a Kínai Népköztársaság külügyminisztere. A délkoreai külügyminiszter új­ból megismételte azt, hogy a Ko­reai Népi Demokratikus Köztársa­ság javaslata elfogadhatatlan. Új­ból hangsúlyozta azokat a javas­latokat, amelyeket már előzőleg elő­terjesztett. Nam Ir, a Koreai Népi Demo­kratikus Köztársaság külügymi­nisztere kijelentette! a koreai küldöttség javaslatá­val kapcsolatban elhangzott felszólalások nyomán szűkség van arra, hogy egyes kiegészítő megjegyzéseket tegyen javas­latának különböző pontjaira vo­natkozólag. Korea egységének gyakorlati megteremtése szempontjából Nam Ir hangsúlyozta: nagyjelentőségű az összkoreai választások megtar­tása. — Űgy vélekedünk — mondotta —, hogy a külföldi csapatok koreai je­lenléte elkerülhetetlenül kül­földi beavatkozást von maga után Korea belügyeibe. Mi, javaslatunkban hathónapos ha« táridőt jelöltünk meg valamennyi külföldi csapat kivonására, de ha más javaslatok merülnek fel a ha­táridőre vonatkozóan, ezt a kér­dést újból meg lehet tárgyalni. Az Egyesült Államok és más olyan országok, amelyek szintén résztvettek az országunk ellen foly­tatott intervencióban és országunk pusztításában — mondotta Nam Ir — a külföldi csapatok kivonása ellen foglaltak állást. Nam Ir megjegyezte, hogy az Egyesült Államok képviselője fel­szólalásában — nyilván nem vélet­lenül —i hallgatással mellőzte a koreai népi demokratikus küldött­ség javaslatának harmadik pontját Nam Ir megelégedéssel állapí­totta meg, hogy a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság küldöttségének ja­vaslatát a Kínai Népköztársa­ság és a Szovjetunió küldött­sége támogatta. Dél-Korea képviselőjének felszó­lalására vonatkozóan Nam Ir kije­lentette: Dél-Korea képviselője hazug, abszurd beszédet mondott, amely nem is szorul cáfolatra. Ha­zug beszédében leplezni próbálta a déikoreai hatóságok erőszakosko­dásait Dél-Korea lakosságával szemben. Meg kell jegyezni — mondotta Nam Ir —, hogy az efajta kűtmérgezö beszedek semmiesetre sem segítik elő Korea nemzeti egységének de­mokratikus alapokon történő megteremtését. Nam Ir kijelentette, hogy L1 Szín Man és klikkje napról-napra háborúra uszít Észak-Korea ellen, hogy erőszakkal rákényszerítse rendszerét Észak-Koreára. Ha azonban — hangsúlyozta Nam Ir — a Li Szín Man-klikk újból ha© borút mer Indítani, kétségtelen, hogy a koreai nép még megsem© misítőbb csapással veri vissza az agresszorokat. Görögország képviselője után Csou En-laj szólalt fel. Csou En-laj hangsúlyozta: az Egyesült Államok képviselője elle© nezte, hogy egyidejűleg vonjanak ki minden külföldi csapatot Dél© Koreából és Észak-Koreából. Arra hivatkozott, hogy az amerikai csa© patok jellegükben mások, mint a kínai önkéntesek. Igaz — mondot© ta Csou En-laj — van különbség. A különbség abban áll, hogy az amerikai csapatok agresszorként érkeztek Koreába, a kínai önkén­tesek pedig azért, hogy visszaver© iék az agressziót. A hadifoglyok kérdését illetően Csou En-laj. a Koreai Népi Demo­kratikus Köztársaság küldöttségé­vel egyetértésben 3 pontból álló ja­vaslatot terjesztett elő. A hétfői ülésen több felszólaló nem volt. Az elnöklő Eden angol külügyminiszter kijelentette, hogy a keddi ülésre a kanadai küldött­ség vezetője iratkozott fel szóla­lásra. A Szovjetunió nagykövetségének személyzete elhagyta Ausztráliát Moszkva (TASZSZ) Mint előző jelentések, közölték, az ausztráliai kormánynak a nemzetközi - érintke­zés elemi követelményeivel össze­egyeztethetetlen és olyan helyzetet teremtő cselekedeteivel kapcsolat­ban, amelyek nemcsak, hogy kizár­ják a szovjet nagykövetség normá­lis diplomáciai tevékenységének lehetőségét, hanem veszélyeztetik a nagykövetségi személyzet személyi biztonságát is — a szovjet kormány elhatározta, hogy visszahívja a Szovjetunió ausztráliai nagykövetét és a szovjet nagykövetség egész sze­mélyzetét. Ezzel egyidejűleg a szovjet kor­mány bejelentette, hogy lehetetlen az ausztráliai nagykövetség sze­mélyzetének moszkvai tartózko­dása. Április 29-én N. I. Genyeralov, a Szovjetunió nagykövete és a szov­jet nagykövetség személyzete Ausztráliából visszautazott hazájá­ba. A szovjet nagykövetség eluta­zása után a Szovjetunió ausztrá­liai érdekeinek védelmét a szovjet kormány felkérésére Svédország canberrai követsége látja el. Ápri© lis 30-án a szovjet kormány köve© telésének megfelelően Ausztrália moszkvai " nagykövetségének sze­mélyzete elhagyta a Szovjetunió területét. A Jókai ünnepségek mai műsora Mór Sze© Ma emlékezik meg Jókai halálának 50. évfordulójáról ged népe is. A gazdag műsor dél© után 4 órakor kezdődik a Reloian© nisz-téri pantheonban lévő Jókai szobor megkoszorúzásával. Délután 5 órakor nyílik meg a Móra Ferenc Múzeum kupolacsar­nokában a Társadalom és Termé­szettudományi Ismeretterjesztő Társulat Jókai emlékkiállítása. Este fél 7 órakor az Egyetemi Könyvtár előcsarnokában! Jókai műveit bemutató kiállítás nyílik, 7 órai kezdettel a Központi Egye­tem aulájában (Dugonics-tér) Jó­kai emlékünnepély lesz. Választások Törökországban ANKARA (MTI). Az ankarai rá­dió jelentése szerint a vasárnapi törökországi általános választások eredményeként a Demokrata Párt nagy többséggel ismét hatalomra került. A választások hivatalos eredményét még nem közölték: nélkülözhetetlen az agitáció® -nunk^bqn 85. Nem találta kinyom­tatva a nevét, bár az újság egész oldalt írt a zendülésről. Az öreg­asszony közben elbeszél­te, a szerencsétlen' Vin- ' czénének mindenki küld valamit. Felszakajto lisztet, bögre zsírt, egy kis pénzt, ki mit tud. Ő is küldött tíz tojást Imrétől, huz se tes­tének, se lelkének nincs semmije. A fia ke­resett, szegény, amit keresett. A férfi a lopásokról, eljegyzésekről, ki­nevezésekről esküvőkről szóló újsághíreket böngészte a szemüveggel. Nem szólt semmit, csak bólintott az asszonynak, hogy jól tette, segíteni kell, ez magától értetődik. így olva­sott, elmerülten. Az asszony font, nem akarta háborgatni, ám az öreg egyszerre csak ra­csapott az asztalra a tenyerével, hogy a po­hár felugrott. , , , — A megváltó úrlstenit ezeknek a pá pista csnhásoknak! — Na mi az? Vasasné meglepődve tekintett föl. Az embere igen ritkán és nagy okkal jöjt csak ki a sodrából. — A Vinczéné fiát egyik pap se temeti eí. A rablógyilkosért meg egész nap imád­koznak. — Benne van az újságban? — Ehol van ni. Az öreg komikusan eltartotta jó messze az újságot, mert csak így volt képes kibe­tűzni a sorokat és olvasta: — Megírtuk, hogy a szatmári törvényszék kötéláltali halálra ítélte Francz Lajos foglal­kozásnélküii rablógyilkost, aki egy kisgyer­mek és három nő életét oltotta ki. Az elítélt . lelkésze, Jandricsies János esperes apátplé­kovacs mihály regénye bános a siralomházban egész napon át együtt imádkozott kivégzése előtt a rablógyilkossal. Az apácazárdában is egész nap imádkoztak az elítélt lelkiüdvéért, s a fejedelemnő egy szentelt érmet küldött neki, amelyet az ke­gyelettel fogadott és hálásan megköszönte a fejedelemasszonynak. 'Az elítélten az ítéletet hétfőn reggel végrehajtották. Az öreg letette az újságot az asztalra, az újságra rátette a szemüveget, s köhécselve rámeredt az asszonyra. — A gyilkosért imádkoznak, a tisztessé­ges szegényember gyerekét meg nem akarják beengedni még a temetőbe se. — Bágyadt szavakkal beszélt, mint aki jobban szeretné, ha nem volna igaza, de sajnos, ez a kegyet­len igazság, s őt ez boldogtalanná teszi. — Mondom én rég, hogyha már pap, lacibetyár mindegyik. Pláne a szoknyásak... — Undo­rodva legyintett és üres szemmel nézett az újságra. — Ó szegény asszony, do rosszul eshet neki — sajnálkozott Vasasné. — Templomos..., Dehát hová temetik el, hogyha nem a teme tőbe? Az öreg még mindig bámult előre, aztán felkapta a fejét. — Csak oda temetjük! — mondta. — Csak oda temetjük! — Hangja keményen recsegett, érzett rajta a dac. A katonai őrjáratok egész éjjel masíroz­tak yégig.végig a nagyobb utcákon! Őrizték az urak és a gazdagok nyugalmát. 'A kutyák kórusban ugattak és vo­nítottak, az idegenszagú katonaság ingerelte őket. Ezen az éjszakán Vasas keveset aludt és még koromsötét volt, mikor felrázta Imrét. — Öltözz, aztán megyünk — mondta kurtán. — Hová? — Majd meglátod. Felöltöztek. Az öreg a rossz gúnyáját húzkodta magára, A házelött, a könyöklőnél már ott volt az ásó, mellette a nagy lapát. — Fogjad — mondta az öreg. Elmentek a sötétségben, vállukon a szer­számokkal. A kutyák már szundikáltak éjsza­kai nagy házőrző munkájuk után. A kakasok vették át a szót tőlük, akik most nagy szor­galommal kukorékolták a reggelt felváltva. A két Vasashoz egy távolabbi szomszédból még két ember csatlakozott. Négyen baktat­tak tovább. A hajnal még csak sötétlilában derengett a város fölött, amikor a katolikus temető szélső sirja mellett, jó messzi a csősz házától, bemélyedtek az ásók a nedves tavaszi földbe. Früstökre a airt kihányta a négy ember és egyenként szállingóztak ki a temetőből, ne­hogy a csősz megneszelje, mit csináltak. Vasas odahaza lerúgta a rossz gúnyát, felvette a fekete ünneplőjét, úgy ment el Vinczénéhez, hogy segítsen, amit lehet. Egy óra tájt, déli harangszó után, Vasasné meg Imre is készülődött. Vasasné felkötötte az ünneplő fejkendőjét, Imre. meg az apja fe­kete kalapját nyomta a fejébe saját szürke köcsögkalapja helyett és elindultak. [Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents