Délmagyarország, 1954. május (10. évfolyam, 103-127. szám)

1954-05-19 / 117. szám

SZERDA, 1954 MÁJUS 19. ít&l Uh.aU íeudezGink Előrendelése* kiszolgálás 'A kereskedelmi dolgozók igyek- zárva a legegyszerűbben történik, szenek a legegyszerűbb és leggyorsabb úton kiszolgálni a vásárlókat. A dolgozók igen sokat panaszkodtak, hogy munkájuk elvégzése után s0lc felesleges időt töltenek el a ^vásárlással. A Szegedi Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat elhatározta, hogy fővárosi mintára Szeleden is bevezetik az előrendelése.-? vásárlást, Az előrendeléses kiszolgálás bevezetését a Széchenyi-téri 8-as szám,j áruda, a Lenin-utca 17. szám alatti 31-es áruda dolgozói kezdeményezték, és az Április 4 útja 65. szám alatti 53-as számú áruda is ^vezette. Az előrendelés minden felesleges könyvelést és adminisztrációt ki3 DELMBGYHRORSZAG A dolgozó reggel papírra felírja, hogy mire van szüksége és beadja a boltba. A kereskedelmi dolgozók a nap kisebb forgalmú óráiban elkészítik az árut és a dolgozó munka után készpénzfizetés után megkapja a kért árut. így a lciszolgá'ás gyors és ponti? lesz, csökken az esti csoportosulás az árudákban. A kezdeményező árudák dolgozói, az Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat 8-as, 31-es és 53-as számú árudák versenyre hívták a két nagy Csemege dolgozóit, hogy az előrendeléses vásárlók számát növelik és pontosan és jól szolgálják ki a vevőket. Molnár Istvánná, Munkásszinjátszók találkozója Nagy Dezső szegedi muzeológus tanulmányt írt a Szegedi Munkás Színpad életéről. Nagy elvtárs tanulmánya megírásához kapcsolatot teremtett a Szegeden lakó volt színjátszókkal. Nagy elvtárs vasárnap délelőtt a tanulmány első részét (1890—1920) a Szegeden lakó volt színjátszók előtt felolvasta, s arra kérte a megjelenteket, hogy az egyes szakaszok ismertetése után az emlékek hatására mondják el észrevételeiket és a még hiányzó adatokat pótolják, 1 200 százalék A Szegedi Munkás Színpad történetének első szakasza ezideig tisztázódott, de az adatgyűjtés még •nincs lezárva.- A két világháború igen megritkította a volt munkásszínjátszók sorait, de még élnek Szegeden és az országban olyan elvtársak, akik fontos adatokkal bővíthetik az eddig ismert anyagot. Kérünk tehát minden munkásszinjátszót, aki megőrzött valamilyen emléket (fénykép, plakát, színlap, műsor), bocsássa a Múzeum rendelkezésére. Waltner Mihály A kongresszusi küldött A" Szegedi Erőmű fizikai és műsiaki dolgozói jól felkészülten kezdték a kongresszusi műszakot Az első nap már kimagasló eredményeket értek el a dolgozók. Különösen szép teljesítmények vannak a karbantartóknál, akik az l-es számú nagykazán javításánál minőséji munkát végeztek. A gőzszelepek javításában Szűcs György, Edelényl János, Mojlik Imre lakatosok 201—201 százalékos teljesítményt értek eL Komócsin Balázs, Hancseruk Mihály kazánkormolók 185 százalékos eredménnyel dolgoztak. A kazánfűtők °is becsülettel teljesítik fogadalmunkat. A 144 tonna szénmegtakarítási vállalásukat a kongresszusi műszakban túlteljesítették, eddig több mint 116 tonnával. Filák Ignác kazánmosó brigádja átlagosan 130 százalékra teljesítette normáját. Az üzemben mindenütt a kommunisták járnak az élen" a versenyben, és példamutatásuk serkenti a többi dolgozókat! i. , Misán György Vita a népszínműről Áa Irodalomtörténeti Társaság délalföldi csoportjának második negyedévi vitaülésén a magyar drámatörténet egyik legvitatottabb problémáját, a népszínmű kérdését vitatják meg az irodalomtudomány művelői ma, szerdán délután 3 órakor az egyetem Ady-téri Irodalomtörténeti Intézetében. A vitaindító referátumot Osváth Béla tudományos kutató, a T. T. I. T. megyei titkára tartja, korreferens Majvar Bálint, a budapesti Nemzeti Színház főtitkára. rA" vltaülést drámatörténeti körökben nagy érdeklődés előzi meg. hiszen először kísérlik meg a népszínmű, a népdráma — s ezen keresztül a legtermékenyebb magyar drámaíró, — Szigligeti Ede munkásságának korszerű, marxista értékelését adni. Beméljük, a vita előbbre viszi majd a magyar drámatörténeti kuta/tás eddig eléggé elhanyagolt, de nagyon fontos ügyét. í; _ •< Papp néni 125 százaléka Papp Sándor bácsi és a feleség^ • szegedi Táncsics tsz-ben dolgozik. Idős emberek mindketten, túl vannak a 70 éven. Azonban jól birják magákat. Papp néni igen szorgalmas asszony és felveszi a versenyt nem egy fiatallal. Most a neve ott a diesőségtáblán, mert a soros munkák elvégzésénél 125 százalékot ért el. Szeretik, becsülik a tsz-ben Papp nénit, aki ha a sor úgy hozza, el is tréfálkozik. A Táncsics tagjai elhatározták: május 17-töl kongresszusi hetet tartanak. Mind a növénytermelők, mind a kertészek vállalást tettek. És Papp néni a kongresszusi hét során is semmi kétség benne, elismerésre méltó, jó munkát végez. ROHAMOSAN KÖZELEDIK pár. tunk harmadik kongresszusának ideje. Szerte az országban, bányákban, üzemekben, földeken és építkezéseken komoly céltudatossággal, lelkiismeretes, lelkes munkával készül erre a napra egész dolgozó népünk. Széles és nagyszerű, új munkahősöket teremtő versenymozgalom bontakozott ki a párt harmadik kongresszusának tiszteletére. Mikor a kongresszus majd megkezdi munkáját, a termelés növekvő eredményei, az egyre magasabbra ívelő grafikonok az ország népének szeretetét, lelkesedését jelzik a kongresszus résztvevőinek. Ezek az eredmények népünk egységének, a párthoz való ragaszkodásnak, a nép gazdag, •alkotó erejének és törhetetlen békevágyának kifejezői. Örömmel telik meg a szív, ha most, a kongresszus előtti napokban, mikor a műszak végén az ember leteszi a szerszámot, vagy átadja váltótársának a gépet, rövid fejszámolást csinál ós úgy látja, teljesítette, amit vállalt. Örömmel telik meg, s nem csupán a jólvégzett munka örömével. Több ez az öröm. Ugy érzi az ember, hogy bár szózkilométerekre lesz . a kongresszustól, mégis, máris jelen van ott. Jelen van a munkával, az alkotással, az értékkel, amit létrehozott, amit keze, gondolkodása, szíve erejével és szeretetével adott a népnek, a pártnak, s amivel erősebbé, gazdagabbá, hatalmasabbá vált a nép, a párti Meleg jóleső érzés e® az öröm, s aki ezt az örömet egyszer megízlelte, azt többé nem hagyja nyugton. Sarkallja az új, meg új eredmények felé, az al_ kotóbb, tevékenyebb élet felé. Ez az öröm meg akarja sokszorozni magát, és megsokszorozza az ember erejét. Ez az öröm nem a ma gános öröme, hanem a közösségre talált, munkájának, életének értelmét megtalált ember öröme. Ez az öröm a napjainkban teremtődő szocialista embernek egyik legféltettebb kincse és legnagyobb erénye. SZÁZAN ÉS EZREN ízlelik most a kongresszusi verseny során ennek az örömnek az ízét, s válnak a szocialista teremtőmunka élharcosaivá. Százan és ezren, akik nem utaznak el a kongresszusra, de mégis jelen lesznek ott, s ha a kongresszusi beszámolókat és határozatait olvassák, büszkén érzik, hogy ők is részesei a kongresszus eredményeinek. Nagy ez az öröm, s talán csak egy van, ami nagyobb: résztvenni a kongresszuson. Kovácsné elvtársnő, a Szegedi Kenderfonógyár Üzemi Bizottságának elnöke ebben az örömben él már hetek óta. S most, mikor az üb.-ben az íróasztal mellet beszélgetünk, még mindig úgy érzi, mint mikor a megyei pártértekezleten a jelöléskor érezte: talán nem is igaz! — Leszaladt az arcomból a vér, s úgy éreztem erre a bizalomra, erre a kitüntetésre talán nem is vagyok én méltó — mondja. Ezt az érzést azonban azóta egyre inkább túlnövi az öröm érzése, mely megnövelte felelősségérzetét. Ugy érzi, a kongresszuson a párt legjobbjai vesznek részt, s neki harcosabbé, gondosabbá és megértőbbé, következetesebbé kell válnia, hogy tiszta lelkiismerettel vállalhassa a megbízatást. Az út amelyen idáig jutott, hogy a Szegedi Kenderfonógyár párttagságának küldöttje lesz a kongreszszuson, nem volt könnyű. Az egykori szövőlány, aki — ahogyan József Attila mondta — cukros ételekről álmodik, nem tud kartellekről, s ha szombaton kezébe nyomják, a pénzt, s a büntetést levonják — kuncog a krajcár — ennyiért dolgoztál — nem épp semmiért! nyomorgatva a 4 testvér gondjától, a munkanélküliség félelmétől, a heti 8—10 pengős keresettől, dehogy is gondolhatott arra, hogy valaha „a hozzáértő dolgozó nép okos gyülekezetében" tárgyaija meg az ország gondját, terveit, készítheti gazdagabb holnapját. De ami a Ilofthy-fasizmus éveiben leletctlen volt, az ma valóság, s Kovácsné elvtársnő az egész néppel együtt, ma a kongresszusra készül BESZÉLGETÉSÜNK még alig indult, máris megakad. Egy aszszony jön be. Panaszkodik. Nehezen kezdi, mint mindenki, ha régóta gyűlik valamiért benne a harag. Családi iigy. Ahogy az előadásból kiderült, elég bonyolult dolog. Kovácsné nyugodtan, egyszerűen válaszol. — Jó elvtársnő — majd holnap délután kimegyek. Ma nem, do holnap bizonyosan. Az asszony hálásan köszöni és elmegy. Vau valami szokatlan ebben a jelenetben. Ha „ügyrendszerűen" nézzük, Kováesnénak ehhez a dologhoz semmi köze nincs. S mégis kimegy. Kimegyek — mondja, s hozzáteszi egyszerűen: — Sok ilyen ügyben voltam már kinn családoknál. Néha többször is. — Hogy várjunk el kiváló munkát olyan emberektől, akiket belülről mar, rág valami? Asszonyoktól, akiknek férjükkel van bajuk, anyáktól — akiknek gyerekeik gondját nines hova tenni — hiszen kicsi a napközink, 6 néha ilyen baj Is előfordul. Az em berekkel törődni kell! — s . mosolyogva teszi hozzá: a gondjaiban megsegített, nem magára hagyott ember a legelső „műszaki alapfeltétel!" — Mindig ilyen közvetlenül gondolt az emberekkel! — Nem. nem, sajnos nem! — válaszol. Egyidőben, különösen akkor, amikor 1953-ban a Területi Titkárságról visszajöttem az üzemhez, elég szétzilált, szakszervezetbe, nagyjából már ismeretlen körülmények közé, leragadtam kissé az íróasztalhoz. Tudja, úgy volt valahogy, hogy én itt ültem az íróasztalnál — azon túl meg volt a gyár, a dolgozók, — az élet. Hanem aztán egyszer megbíráltak az elvtársak. Akkor éreztem, hogy igazuk van, — dehát a tervek, a jelentések, az értekezletek, — még közvetlen munkatársaimhoz sem volt elég időm. Legigazabban a júniusi párthatározat mutatta meg nekem, hogyan kell dolgoznom, — élnem. Felosztottuk a munkát, így megszabadultam sok olyan tehertől, ami azelőtt se az én munkám lett volna, s több időm maradt az embereknek. — Üzemünk dolgozóinak javarésze no. Anyák, — asszonyok. Az ő kéréseiket nem lehet „adminisztratívan" elintézni. Emberi szó, emberi segítés kell, hogy érezzék a munkánk mögött a szívet, a szeretetet, amely megérti bajaikat és segíteni kíván. CSAK AKI KÖZEL JUT az emberekhez, csak az tud nehéz pillanatokban is az emberek bizalmába maradni, s annak számára nincs „kellemetlen feladat", amelynek megoldásától visszarettenne. A gombolyító osztályon a legutóbbi hetekben bérlazulás volt. A dolgozók közül néhányan nem értették meg a hoíott intézkedések helyességét, tudatosan, vagy öntudatlanul zavart keltettek. Kovácsné elvtársnő felment az üzemrészbe, felkereste gépjeiknél volt munkatársait, ott beszélt velük. S az elégedetlenek közül már nem egy azóta javuló termelési eredménnyel bizonyítja, hogy megértette: nem az az életszínvonal javításának útja, hogy többet keressen kevesebb, vagy rosszabb muri. kával. Csak az állandóan nüveVrő termelékenység biztosítja az életszínvonal tartós, állandó javulását. Sok helyütt megesik még ma is, hogy a szakszervezetek funkcionáriusai húzódoznak az ilyen kérdésektől, a dolgozókkal való megvitatásától. Mikor megkérdezem Kovácsné elvtársnőt, hogy ő nem gondolt-e arra, hogy nem- megy ki. látatlanba veszi a dolgot — majd elmúlik — vagy. hogy mást küld fel maga helyett, — olyan hangon válaszol, mint aki nem érti, hogy is lehet ilyen kérdést még fel is tenni: — Nem, ez nem lett volna kommunista dolog! ELBUCSUZUNK. A kongresszusi küldött a kongresszusra készül. Nem kevés a feladata. A kongreszszusi hét megszervezése az Üzemi Bizottságra is komoly feladatot ró. A szervezésnek és a legjobb eredményeket elérő dolgozók népszerűsítésének új, gazdagabb útjai vannak az Üzemi Bizottság munkája nyomán kialakulóban. A kongreszszusi munkaverseny eddigi eredményei biztatóak. Kovácsné elvtársnő, a Szegedi Kenderfonógyár kongresszusi küldötte most egész szívével azon van, hogy ragyogó eredményekről számolhasson majd be a nép, a párt előtt. Segítsünk neki mi is, Elvtársak! I • SM. G. Válaszolnak az illetékesek A „Délmagyarország" április 21-i számában az Uj-Petőfi-telepi óvoda mellett működő hatósági főzőhely hiányos szennyív-levezetésével kapcsolatban „Sürgős intézkedést kérünk" címmel megjelent cikkre a Városi Tanács szociálpolitikai csoportja a következőket válaszolta: A Városi Tanács Végrehajtóbizottsága már huzamos ideje foglalkozik ezzel a kérdéssel, a meg98. — Ne mutasd meg "dafönnt, ha. kihallgatok — ajánlotta Füredi. ~ Ne ám, öcsém, tassdd el. Hátha kiszaha'lalhatsz. — Ezt a kis arga pattogta. Az öreg Csikós lemondóan fi __ .. 'yÖBzörgött: — Nem ér az már semmit se. A»t csinálják velünk, amit akarnak. — Nem úgy van az, Lajos bátyám — 'síelt neki Füredi. — Százszor többen va-lunk, mint ők. Ha összefog a munkásság, ''tiporja őket, mint a férgeket. Amint a véres kötést bámulták és aho'ían vitatkoztak fölötte, a megfontolt, kevés ^szédű Füredi, a mindig mérges, nagyhangú Wors mozgású kis Varga, de még az öreg ' úkós is olyan együttérző volt, hogy Tamás hálát érzett irántuk. A jó tanácsok, m't adtak, s az aggódó érdeklődés, a szentnek ezek az apró kis jelei, szinte megsülték Tamást. Édes szülei és testvérei, •m később a felesége társaságában érzett spán eddig ilyet. Az egykori béreslegény 11;lst tudta meg, mi is az a testvériség, amimár nóta is volt. Ez a pillanat, anélkül, hogy Tamás szátmt adott volna magának róla, a szocializn önkéntes katonájává tette őt az egész 'et«re. Csendes szóval, lehajtott fejjel, de -en nagy önérzettel szólt bele a másik hát0|á vitájába: — Innen csak kiszabadulunk valahogy. Ilndenkit nem kötnek föl. De odakint se tud ngélni a* nép. Én azt tartom, ha összefog :;i,den munkás, segíthetünk magunkon. Es szaggatottan, szégyenkezve, mint aki Pap előtt gyón, elmondta szép sorjában, KOVÁCS MIHÁLY REGÉNYE amit eddig eltitkolt. Azt, hogy tagja az Egyletnek, sőt a minap Zsófi is megfogadta, szocialista lesz ő is. Az öreg Csikós lehunyt szemmel, lázasan feküdt, a másik három a priccsen ült. Ugy hallgatták, mintha egy test vérek volnának Tamással. Körülbelül dél lehetett, amikor egy börtönőr beszólt, hogy Vasas Tamás menjen kihallgatásra. — Csak okosan — súgta oda neki Varga. Füredi csak a szemével és fölemelt ujjával intette, hogy legyen elővigyázatos. Tamás megértette. Az imént arról is beszéltek, hogy minden szót meg kell rágni, mielőtt az ember a vizsgálóbíró előtt kimondaná. A folyosón és az udvaron mentek át a lépcsőházig, e onnan föl az emeletre. A szobában, ahová a börtönőr Tamást vezette, egy szemüveges úriember iilt az asztal mögött, mellette meg az asztalra támaszkodva állt egy másik, egy borotvált képű, bajusztalan, őszes hajú, sötét szemű. Ez volt a nagyobb kutya, Tamás észrevette rajta. Finom, tiszta, diva tos polgári ruhában voltak. Tamás megállt előttük. Széles válláról úgy omlotf alá termetén a piszkosfehér szürkankó, hogy eltakarta az egész embert. Vörös haja kócos fürtökben csüngött a homlokába és izzadt, hogy mi lesz most? A sebe, ami a lépcsőmászás folytán újra vérzett, a combjától a lábfejéig lüktetett, égett és szúrt, de az arca — és ez Tamásnak nem kis erőfeszítésébe került — nyugodt maradt. Félt a bajusztalan őszhajútól. Ugy érezte, csúnya, fekete szemével keresztülláb a szűrén-. Az úriember, — a pesti vizsgálóbíró, — először is megkérdezte, sebcsüll-e? Tamás azt hazudta, nem. s a fejét is tagadóan rázta meg. Az úr ezután különböző, egymáshoz nem tartozó, többnyire munkásfelkelést egyáltalán nem érintő kérdéseket szegzett neki, s tekintetét le nem vette róla egy percig se. Tamás iparkodott higgadtan és közönyösen válaszolni. Bevallotta, hogy vasárnap való ban járt a piacon, de ennél többet nem árult el. Azt mondta, hogy amikor a városházát elkezdték a kövekkel dobálni, ő már ment is hazafelé. Verekedni nem szeretett soha életében. Az úr eljött az asztaltól, sétálgatott a szobában, rneg-megéllt elölte, hol az arcába nézett, hol a szűrén siklott föl-le a szeme. Tamásnak úgy tünt, hiszi, amit ő mond neki és sikerült az eszén túljárnia. Tagadott és megadóan tűrte a kínt. a szenvedést, a lüktető fájdalmat a bal lábában, s a vallatás Izgalmát. — Tehát maga azt mondja, nem vett részt, a zendülésben — mondta az úr, s rákönyökölt az asztalra, mint az imént. — Amj igaz, azt mondom. Az úr hirtelen fölegyenesedett és megrázta a fényes asztali csengőt. — No vegye le a válláról azt a szűrt — ordított rá ijesztő hangosan. '[Eólylatjuk.l _ oldáshoz szükséges fedezet azonban mindezideig nem állott rendelkezésre. A Vb. mérlegelve a helyzet sürgősségét, ez évben a vállalati terven felüli nyereség-részesedésből a Juhász Gyula-utcában felállítandó új napközi otthonos konyha megvalósítására 388 ezer forint hitelt, az Uj-Petőfi-telepi hatósági főzőhely szennyvíz-levezetésének megoldására pedig 30 ezer forintot biztosított. A napközi otthonos konyhának a hatósági főzőhelytől való különválása lehetővé teszi a szennyvízlevezetésének a biztosított 30 ezer forinj hitelkereten belül való maradéktalan megoldását. Mindent elkövetünk, hogy a csatornahálózat felújítása, a szükséges terveknek a Tervező Iroda által való elkészítése, s a kivitelezés soronkívül megtörténjék. A hatósági főzőhely vezetőjét utasítottuk, hogy a csatornahálózat felújításának megtörténtéig a főzőhely dolgozói a szennyvíz kezelésére az eddiginél sokkal nagyobb gondot fordítsanak. Rák Kálmán, a szociálpolitikai csoport vezetője A DÍSZ Központi Vezetőségének Xil. kibővített ülése A DISZ Központi Vezetősége kedden tartotta XII. kibővített ülését a Szakszervezetek Országos Tanácsa székházának nagytermében. Az ülés tárgya az úttörők és iskolások között végzendő DISZ-munka volt. Beszámolót Petrák Lajos, a DISZ Központi Vezetőségének titkára tartott, ? '':...:':':" —