Délmagyarország, 1954. május (10. évfolyam, 103-127. szám)

1954-05-16 / 115. szám

DÉIMAGYARORSZAG VASARNAP, 1954 MA,TUS 16. Pedagógusaink feladatai az HDP Központi Vezetőségének határozata után Részletek NéhAnv nappal ezelőtt Toldi Ist­ván, Kossuth-díjas pedagógus, a Petőfl-telcpl I. sz. Altalános Is­kola igazgatója „Pedagógusaink feladatai az MDP Központi Veze­tőságének határoznia után" cím­mel előadást tartott a Pártoktatók Házában. Az alábbiakban Toldi elvtárs előadásából közlünk rész­leteket. Toldi elvtárs előadásának első részében ismertette a Horthy-rend­szer nevelési politikáját, majd a felszabadulástól napjainkig vázolta a legfontosabb elért eredményeket és hiányosságokat. A párt határozatai alapján a je­lenlegi helyzettel kapcsolatosan a következőket mondotta: Szeged ál­talános, közép, főiskolái és egye­temei egyenlőtlenül fejlődtek. A fejlődés a közép és felső oktatási intézményekre vonatkozik. Az ál­talános iskoláknál azonban alig ki­mutatható a fejlődés. Az egyik kö­zépiskola például bírálatot kapott szakminisztériumától, amiért nem tudtak már mit kérni iskolájuk ré­szére. Tanulmányi téren más a helyzet. Igényesebbek lettek a nevelők, fokozatosan emelkedtek a követel­mények, növekedett a tanulók tu­dása is. A hiba ott van, hogy nem arányos a fejlődés. Az alsó tagoza­Toldi István, Kossuth-díjas előadásából tok jó tanulmányi eredménye után a felső tagozatban hanyatlás mu­tatkozik. Elsősorban magyar nyelv­ből gyengék az eredmények alsó­és felső tagozatban egyaránt. A ta­nulók jól tudják a helyesírási sza­bályokat, azonban az írásuk hibás. Gyengék a matematikai eredmé­nyek is. Középiskoláink részéről jogos a panasz, hogy a beiskolá­zott tanulók zömének gyenge a számolási és helyesírási alapkész­sége, s nem tudnak helyesen be­szélni. Az igények és követelések az Is­kolákon belül, de az egyes iskolák között sem egységesek. Ezzel a kérdéssel helyi viszonylatban töb­bet kellene foglalkozni, elsősorban az iskolai általános és szakfelügye­letnek az oktatási osztály irányí­tásával. Még nagyobbak az eltéré­sek az általános iskola és a közép­iskola között. Mindez arra mutat, hogy még mindig nincsenek meg iskoláinkban az egységes nevelői elveket valló nevelői közösségek. Nincs következetes, célirányos ne­velői munka. Sok helyen bizonyta­lan a vezetés, különböző szervek még mindig jogtalanul avatkoznak be egyes nem rájuk tartozó kérdé­sekbe. A nevelőtestületek célkitű­zéseiket nem valósítják meg — újabb feladatokhoz fognak, az is­kolai munka kapkodó, s ennek kö­vetkeztében bizonytalan. Egyes pedagógiai munkákat szinte szóról­szóra lemásolnak. Ez azt igazolja, hogy még mindig nem fejlődött ki a pedagógiai bátorság. Keveset foglalkoznak még lényeges nevelé­si kérdésekkel, ezért nem találták meg ezidelg a legcélravezetőbb el­járásokat az Öntudatos fegyelem kialakítására, nincs meg az egysé­ges összhang az iskola és a szülők nevelése között. ^ Társadalmunk nagyrésze ezidelg nem figyelt V ' még fel a nevelés fontosságára. A f.úlnagv tananyag miatt a tanórákon nevelni alig le­hetett. Másodrendűvé vált ez a kérdés az iskolákon belül is. Pe­dig elsősorban a nevelésen van a főhangsúly. Igazgatóinkra hárul az a feladat, hogy összehangolják a nevelői munkát. Ez a feladat sür­gető, mivel naponta találkozunk nyugtalanító jelenségekkel. Neve­lők, szülők panaszkodnak a gyer­mekekre. S ilyenkor a nevelők a szülőkre, szülők pedig a nevelőkre hárítják a felelősséget. Itt felmerül a felelősség kérdése. Az igazság az, hogy hiányosságok vannak az is­kolai és szülői ház nevelésében egyaránt. Felelős az a szülő,- ki gyermekének nevelését teljes egé­szében az iskolára bízza, de fele­lős az a nevelő is, aki csak oktatni akarja a tanulót. A Központi Ve­zetőség határozata értelmében: „az iskola a nevelés sokoldalú felada­tát csak az egész társadalom er­kölcsi támogatásával oldhatja meg, ha az oktatással és neveléssel kap­csolatos állampolgári kötelessége­ket mindenki teljesíti." Tehát a gyermeknevelésért egész társadalmunk, annak minden része felelős. Felelősek a szülők egyenkint és együttesen, mert fel­adatuk és hivatásuk a gyermekne­velés, mégpedig az egész társada­lom érdekeinek megfelelően. Sű­rűn hangoztatjuk, nem mindegy, milyen emberek lesznek társadal­munk új tagjai. Mivel ez igy van, soha még nem válhatott ennyire társadalmi kérdéssé a nevelés ügye, mint éppen napjainkban. A hiba az, hogy ezideig nem szü­letett meg a széleskörű társadalmi összefogás az iskolák nevelesi munkájának támogatására. Még mindig nem foglalkoznak úgy és annyit a társadalmi szervek, üze­mek, egyes intézmények a gyer­mek nevelésének kérdéseivel, mint kellene. Sok esetben jó szándékkal, de nagyon helytelenül kívánnak segíteni. A párthatározat a következőket mondja: „a szülőknek fokozottab­ban kell támogatni az iskolai ne­velőmunkát, és az iskolának is a családi nevelést." Ez azt jelenti, hogy a pedagógusok elsőrendű tár­sadalmi munkája a tömegek között végzett pedagógiai felvilágosítás. A hibák nagyrésze abból eredt, hogy társadalmunk egy része nem látta helyesen a nevelői munka nagy fontosságát/^' •" Szeged társadalma nagy lépést tett ezen a téren előre. Közös an* kéton tárgyalta meg a tennivaló­kat. A hiba ott van, hogy nem­sokára véget ér a tanév, s mind­ezideig nem sok történt. Az ille­tékeseknek tudniok kellene, hogy a pedagógiai következetességnek nemcsak az iskolák falain belül kell érvényrejutnia. Itt az ideje már, hogy eljussunk az igazán megnyugtató megoldásokhoz, s a nevelés valóban társadalmi kérdés­sé váljon. Toldi elvtárs a továbbiakban a hazafias nevelés kérdéseivel fog­lalkozva. rámutatott a történelem­könyvekben rejlő jelenlegi hibák­ra. A VI. o. könyv száraz, túlsá­gosan tudományos a VI. o. korú gyermekek számára. A nevelő ha­tásokat a pedagógusnak kell ilyen esetben színes elbeszéléssel, iroda­lommal biztositania. Naoiaink leg­fontosabb kérdése az anyanyelvi oktatás. Hiba. hogy iskoláink még nem foglalkoznak érdemileg éle­Fclhivás a herékpáron közlekedőkhöz A B. M. Csongrádmegyei Főosz­tálya közli: Az utóbbi időben igen elharapód­zott a járdán való kerékpározás. Maguk a dolgozók követelik a fe­lelőtlen járdán kerékpározók el­lenőrzését. Az új Közlekedési Szabályzat ki­mondja: járdán kerékpározni ti­los! — azonban, ha az úttest ke­rékpárközlekedésre járhatatlan vagy nyáron esős időben annyira tcl­ázott, hogy azon kerékpárral köz­lekedni nem lehet, abban az eset­ben lehet csak a járdán 5 km-es, vagyis lépésnek megfelelő sebes­séggel közlekedni. A Belügyminisztérium Csongrád­megyei Főosztálya felhívja a ke­rékpáron közlekedőket, hogy az elkövetkezendő időben fokozottan ellenőrzi a járdán, valamint egy­más mellett való kerékpározást és ahol szabálytalanságot észlel, a szabálytalanság elkövetőivel szem­ben szigorúan eljár, _ * get ezzel a kérdéssel. Elsősorban az irodalommal, az anyanyelv helyes céltudatos oktatásával kell öntuda­tos hazafiasságra nevelni. E tárgy fontossága túlnő csak az irodalmi, vagy nyelvi óra keretein. Vala­mennyi nevelő egyaránt kell, hogy foglalkozzék vele. Szoktassuk rá a tanulókat a szép, helyes kifejezé­sek gyűjtésére, de azok használa­tára is. A szép magyar beszéd nem máról-hoinapra alakul ki. Tegyük tudatossá anyanyelvünk becsülését, foglalkozzunk vele állandóan, s ak­kor a gyermekek is igyekeznek azt tökéletesen használni. A földrajz oktatásában a kör­nyezet, a haza tájainak természeti kincseinek, szépségeinek, népünk alkotó munkájának bemutatására, megszerettetésére kell törekedni — mondja a Központi Vezetőség határozata. Azonban nem elég csak a földrajz órán tanultakra építeni, nem elég csak térképen, képeken, filmen szemléltetni. Szervezzen az iskola a szülők segítségével a kör­nyékbe vagy a távoli országrészek­be kirándulásokat. A növendékek lá­tóköre szélesül • megismerik ha­zánkban folyó hatalmas építő mun­kát, megtanulnak látni, gyönyör­ködni a természeti szépségekben. Ezzel már el is érkeztünk egy másik lényeges nevelési kérdéshez: az esztétikai neveléshez. Elégeé járatlan terület. A lehetőség min­den tárgyban megvan, de különö­sen az irodalmi, rajz és ének órá­kon. Ifjúságunk egyrészére jellem­ző, hogy erősen hódol a giccses, íz­léstelen öltözéknek, zenének. A jazz zenén kívül más zene szinte nincs is számukra. Ezt igen sok, egyébként jószándékú, dolgos fia­tal kifejezésre is juttatta. Nagyon fontos kérdése ez jelenleg ifjúsá­gunknak. Azonnal és határozottan kell itt cselekednünk. A komoly, szórakoztató muzsika megszeret­tetésére nem elegek az iskolai énekórák nyújtotta lehetőségek. Fiataljaink a legtöbb esetben már 13—14 éves korban hamis útra té­vednek, mert nem elégednek meg Bf. ízléses táncmuzsikával, minden esetben eljutnak a nyugatról be­szivárgott, emberi méltóságot meg­semmisítő, üresen rikoltozó zene­bonához. Ez a hatás folytatódik az öltözködésben, a beszéd mód­ban, majd az egész magatartásában és életfelfogásában. Semmi szük­ségünk sincs erre. Szerezzék be iskoláink a komoly klasszikus és szórakoztató zenedarabokat, tegyék ezekkel példáül a VIII. o. zenétörté­neti órákat színessé, élvezetessé. Kendezzenek bemutatókat. Hasz­nálják fel ezeket a lehetőségeket a zeneirodalom gyöngyeinek be­mutatására; Tanulóink gyorsan megszeretik az igazi muzsikát, s nem fognak vonzódni az ízléstelen nyugati zenei giccsekhez. Termé­szetesen ezen nemcsak az iskolák nevelőinek, hanem a rádiónak, szórakozóhelyek vezetőinek, dolgo­zóinak is kellene gondolni. Toldi elvtárs befejezésül a kö­vetkezőket mondotta: a magyar közoktatásügy hosszú utat tett meg rövid idő alatt. A központi gondo­lat mindig a jobb tanulmányi eredmények biztosítása. Ez pedig elsősorban nevelési kérdés. Pár­tunk Központi Vezetőségének ha­tározata a nevelőket megszabadí­totta minden másirányú elfoglalt­ságtól. Minden erőt az alapos fel­készülésre, a színvonalas, mély tartalommal telített tanórákra, s a gondjaikra . bízott gyermekek neve lésére fordíthatnak. Ehhez segítsé­get nyújt az egész magyar társada­lom. Valósítsuk meg tehát pártunk kérését, úgy, hogy ;az -Oktató és nevelömunka' színvonalának emelé­sével dolgoá, hazát szerető, a bé­ketábor nagy ügyéért lelkesedő, a szocialista Magyarországot építő, öntudatos és képzett ifjúságot ne­veljünk. A Társadalom- és Természetiudomáoyi Ismeretterjeszőt Társulat rovata A termonukleáris reakció és a hidrogénbomba Anyakönyvi hirek 1954 május 8­HAZASSAGOT KÖTÖTTEK | Nagy János — Rovó Irma, BSdő Jó­zsef — Szélpál Mária, Tóth Antal — 1 Papp Mária, Szűcs Sándor — Kerék­gyártó Hona. Molnár Ferenc — László Ilona, Novaszád Muiaiy — Szekeres Er­zsébet. Tombácz Antal — Csiszár Irén, Börcsók Imre — Bakó Rozália. Kálló Sándor — Szabó Ilona, Kókal Gyula — Tóth Ida. Kószó Mátyás — Borzáé An­na. Terhes László — Vlasits Mária, Pus­kás Ferenc — Gáspár Mária. Siklós Endre — Erdei Ilona. Bajusz Sándor — Kosztolányi Mária, Komáromi István — Lasanc Valéria. SZÜLETETT Lovász! Imre — Simon F.telkának Er­zsébet, dr. Vén Rezsó — dr. Sáfár Ste­fániának Ildikó. Ábrahám Sándor — Paplogó Rozáliának Rozália, Oltyán Sán­dor — Gémes Juliannának Sándor, dr. Faragó Endre — Arkosl Olgának Gábor. Lobmüller Lajos — Csala Gizellának Márta. Schreier Vilmos — Kovács Ho­nának Vilmos. Czóvek László — Kasza Ibolyának László. Sólya Vince — Hebők Erzsébetnek Erzsébet. Dobó Antal — Szitkai Ágnesnek Katalin. Bábel .Józsel Vass Piroskának József. Pópity Péter — Törók Annának Anna. Forral I.ákzló — Hetényl Piroskának László, Krajcsovicz János" — Balogh Annának János, Pap­logó Ádám — Jung Máriának Márta, •tói ,14-lg Kér.deresi Sándor — Kálmán Julianná­nak Zsuzsanna, Szemerédl István — Bar­dóczky Irénnek István, Kiss József — Sándor Zsuzsannának Győző. Kovács Imre _ Tóth Krabót Rozáliának Imre, Farkas József — Papp Ilonának Gyön­gyi, Kovács István — Seres Erzsébetnek István, Tóth Dániel — Frank Annának Mihály. Deme György — Marótl Anná­nak Erzsébet. Danszkl Győző — Bódl Honának Attila. Gál József — Karácso­nyi Mártának József, Lajos Tmre — Ku­csera Rozáliának Ágnes. Magony János — Pópity Arankának Ilona, Nagy Ist­ván — Botka Erzsébetnek László, Nyit­rai Zsigmond — Molnár Juliannának Zsuzsanna. Pataki József — Rébl Idá­nak Klára nevű gyermeke. ELHALTAK Ágoston Pál 86, Török György 80, Nagy Kálmán 66 Bitó Rozália 66. Dell Lajos I, Szekeres Mihályné Márton Ma­ria 80, Savanya Andrásné Simon Rozá­lia 71). Mi ha lek Lipót 42, Faragó Józset­né Rózsa Veronika 91, Heim Antalné Barkóczl Aranka 76, Farkas Károlyné Schmelkó Júlia 68. Laukó János 10 hó­napos. Jenei Antal 91. Tolnai Piroska 69, Szeleli György 66. Nagy János 62, I.en­gvel Istvánné .Zsembe i Anna 75. Bödő József 41, Megyeri András 14. Kövesi Ro­zália 51. Iványi Judit 10 hónapos. Nagy Pál 71, Huszta Ferencné Balogh Julian­na 66, Ludvig József 40 évds korában. Az elmúlt évben a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok bejelentették,' hogy a hidrogén­bombával, azaz a „termonukleáris" reakciókkal kapcsolatos kutatások­ban lényeges eredményeket értek el. Ebben az évben pedig a csen­desóceáni hidrogénbomba robban­tási kísérletekről hallottunk. A tudományos irodalomban ta­lálható hiányos és gyér közlemé­nyek alapján megkíséreljük, hogy ez újtípusú „termonukleáris" re­akciónak nevezett folyamat lénye­gét és kiindulási nyersanyagát az olvasókkal megismertessük. Az elemek atommagjainak al­katrészeit nagy erők tartják össze. Minden egyes elem atommagja kü­löböző számú nukleonból: proton­ból és neutronból áll. Ha egy anyag­ból, azaz atomból energiát — úgy­nevezett atomenergiát — akarunk termelni, akkor az atom magjára az összetartó erőknek megfelelő energiával kell hatni. Ha sikerül egy elem atommagalkatrészeinek a számát energiabefektetéssel megváltoztatni, akkor „tömegel­tűnés" közben új elemhez jutunk. A keletkezett új elem, vagy ele­mek atommagjainak tömege ki­sebb lesz, mint az őt alkotó pro­ton és neutron tömegek összege. (Például a hélium tömege: 4,00386, holott 4,03404-nek kellene lennie, mert a hélium atommagjában két proton — melynek tömege 2,0162 és két neutron van, melynek tö­mege 2,01784. A tömeghiány 0,03018). Ez a tömegveszteség vagy tömegdefektus új energia alakjá­ban jelentkezik, melynek értékét az Einstein-féle összefüggés alap­ján: E = m-c! (E = energia, m = , tömeg, c = fénysebesség 300,000 km/sec.) lehet kiszámítani. A tö­megdefektus minden esetben be­következik, ha egy atommagban a nukleonok számát megváltoztatjuk. Az atommagban végbemenő átren­deződés következtében keletkezeit energia, sugárzás vagy az új atom­magokkal közölt mozgási energia alakjában távozik. Ezek szerint egy elem atommag­ajlf^trészeinek a megváltoztatásá­ra — aza2 atommagból energia-1 nyerésre — kétféle lehetőség van: atomhasítás és atomej/csítés vagy magfúzió. Alomhasítás Nehéz atomok, például a Plutó­nium vagy a 235 atomsúlyú Urán­izotóp (izotopnak nevezzük azokat az elemeket, melyek csak atom­súlyban különböznek egymástól, kémiai sajátságban megegyeznek) atommagjait neutronokkal bom­bázva azok stabilisabb, közepes atomsúlyú elemekre hasadnak szét. A bekövetkezett tömeghiány ener­gia alakjában szabadul fel (egy gr. tömeg eltűnésének körülbelül 3000 tonna kőszén égéshője felel meg). A folyamat lejátszódását úgy kell elképzelni, hogy minden egyes maghasadásnál 2—3 úgyne­vezett secunder neutron is kelet­kezik, melyek újabb magba ütköz­ve megint maghasadást és a se­cunder neutronok további szapo­rodását idézi elő. Tehát kejvc.'ő feltételek mellett egyetlen neutron kezdeményezheti az egész előbbi ' „láncreakciónak" nevezett folya­matot, mikor a robbanás 1/2 mil­liomod másodperc alatt bekövet­kezik. A kedvező feltételek mellé tartozik a maghasadásra alkalmas Urán-izotop vagy Plutónium kellő mennyiségben való alkalmazása. A láncreakció tudniillik csak egy bizonyos mennyiségű anyag ese­tén indul meg, melyet „kritikus" tömegnek nevezünk. A kritikus tömeg alatt nem következik be robbanás. (Az Uránnál és a Plu­toniumnál ez körülbelül 10 kg.) A bombába két darab kritikus tömegen aluli Urán vagy Plutóni­um darabot illesztenek be, melyek a kioldás pillanatában egymás felé tolódnak. Amikor a két tömeg érintkezik, a kettő együtt eléri a kritikus tömeget és a légtérben mindig jelenlévő neutronok Itatá­sára megindul a láncreakció és a bomba felrobban. Az explózió te­hát az úgynevezett „hidegen" kö­vetkezik be, energiabefektetés nél­kül. A számítások szerint a Pluto­niumnak vagy az Uránnak körül­belül 1/100 része alakul át ener­giává, tehát a hatásfok elég ala­csony. Ez volt az elve a már el­avultnak mondható, Hiroshimánál ledobott atombombának. Alomegyesítés vagy magfúzió Spektroszkópiai vizsgálatok alap­ján tudjuk, hogy a Napban cs az áljó csillagokban rendkívül sok Hidrogén és Hélium van. Bethe elméleti fizikus a Nap sugárzó energiáját azzal magyarázta, hogy 4 Hidrogén atommag egyesül 1 Héliummá. A folyamat nem más, mint egy alacsony atomsúlyú elem (Hidrogén) atommagja nukleonjai növekednek, miközben egy maga­sabb atomsúlyú elem (Hélium) képződik. A tömegveszteség ener­gia alakjában szabadul fel. A kí­sérletek azt mutatták, hogy Hidrogén-magok közti reakciók nehezen valósíthatók meg, mivel az ahhoz szükséges magas hő­mérséklet csak az álló csilla­gokban van meg. A további kuta­tások és számítások bebizonyítot­ták, hogy a Hidrogén két izotóp­jának — a Duterium és Tritium — magjai közötti reakció aránylag alacsony hőmérsékleten (körülbe­lül 20 millió fok Celsius) gyorsan megy végbe és Hélium, valamint neutronképződés mellett óriási energia szabadul fel. önként adó­dott a megoldás, hogy egy Plutó­nium vagy Urán-izotop maghasadá­sos bomba alkalmas lenne arra, hogy robbanása közben a másod­perc tört része alatt előidézze a szükséges 20 millió fok hőmérsék­letet és működésbe hozza a nálá­nál például 10—20-szor nagyobb energiát felszabadító Hidrogén­bombát. Az elmondottakból látható, hogy a Hidrogén-bombánál a magátala­kitós magas hőmérséklet hatására játszódik le és ezért a végbemenő folyamatot termonukleáris reakció­nak nevezzük. A későbbiekben a»» tán egy még al"4tmásabb termo­nukleáris reakciót találtak, mely Hélium képződése méllett a fenti­vel hasonló nagyságrendű energiát szabadít fel. Ez á Lithium és Tri­tium magjának reakciója. A további -probléma az, hogy az említett elemeket hogyan alkal­mazhatják kellő mennyiségben. A Deuteriumat és Tritiumot gázalak­ban nem lehet jól alkalmazni. Alacsony hőmérsékleten és nagy nyomáson cseppfolyósítva, eltartá­suk nehézkes. Oxigén tartalmú vegyületeik — a nehézvíz és szu­pernehézvíz — könnyen kezelhe­tők. Az első megoldás tehát az lenne, hogy a maghasadásos bom­ba egyenlő súlyrésznyi keverékű nehéz — és szupernehézvíz belse­jében robbanna. A másik lehetőség volna a két bomba egyesítése, amennyiben Plutoneumdeuteridet és Plutoniumtritidet alkalmaznánk. Mindkét vegyület szilárd halmaz­állapotú és könnyen kezelhető. Vé­gül volna a harmadik lehetőség, a Lithium ritid alkalmazása, mely­nél ugyancsak egymaghasadásos bomba adná az iniciálást. Végül néhány adafot szeretnénk megemlíteni. Keller és Schatzman számításai alapján a Hidrogén-bomba detonációs hullá­ma elérheti az 5 km/sec. sebessé­get és a hőmérséklet a robbanás magjában mintegy 100 millió fok­ra emelkedhet. Egy kg Tritüim magreakciója 140 ezer tonna Tri­nitrr-toluolnak felel meg. I,átható, hogy az emberiségnek milyen óriási energiaforrások áll­nak rendelkezésére. Sajnálatos tény, hogv az imoerialista körök ezt az óriási energiát nem az em­beriség hasznára, békés céljára és kényelmére óhajtják felhasználni, hanem háborús célokra. Hircs József egyetemi docens As egyetemi és főiskolai hallgatók jut alomüdülésben részesülnek Az elmúlt évekhez hasonlóan, ezen a nyáron is ingyenes jutalom­üdülésben részesülnek az egyete­mek és főiskolák hallgatóinak leg­jobbjai. Az ország valamennyi egyete­meiről és főiskoláiról mintegy há­romezer hallgatót részesít népi demokráciánk jutalom-üdülésben: egy-egy hallgató üdülése 10 napig tart. A kitüntetettek a Balatonnál, Fonyódon és Révfülöpön, az Alföl­dön Sóstón es Gyopároson, a hegy. vidéken pedig Boldogkőváralján él vezhetik majd a nyár örömeit. Az üdültetésben a hazánkban tanuló külföldi ösztöndíjas hallgatók, is résztvesznak-

Next

/
Thumbnails
Contents