Délmagyarország, 1954. május (10. évfolyam, 103-127. szám)

1954-05-15 / 114. szám

dílmügyürorszkg 3 SZOMBAT, 1954 MÁJUS 15. A csehszlovák kuíúra ajándéka Ma mutatkozik be Szegeden a világhírű Sküpa-bábkabaré Régenvárt, kedves vendégek ér­keztek városunkba, a Csehszlovák Állami Bábegyüttes — Spejbl és Hurvinek színházának művészei, akik ma délután 5 órai, majd este 8 órai kezdettel mutatkoznak be a Szabadság filmszínházban. A ze­nés, énekes, táncos bábkabaré mű­sorszámainak megértéséhez egyál­talán nem szükséges nyelvtudás, a zene, a mozdulatok harmóniája és groteszkségc beszél itt és ez minden népnél egyformán érthető: mosoly­gást varázsol az arcokra. A Csehszlovák Állami Bábegyüt­tes rendkívül színes, változatos mű­sorának a magyar nézők ország­szerte, amerre csak ellátogattak a világhírű csehszlovák bábosok, el­ragadtatással tapsoltak. A gyerme­kek is, de mivel a bábkabaré mű­sorszámainak túlnyomórésze a fel­nőtt emberekhez szól. a felnőttek felszabadultan nevető közönsége döntötte el, melyek is a legsikerül­tebb számok. A budapestiek hetek óla lelkendezve beszélnek az együt­tes előadásairól, s a kis, örökké fiatal Hurvinekről, aki bár 1929­ben született, megőrizte tréfacsi­náló gondtalan gyermekségét, s Spejbl papáról és a Spejbl család legkisebb tagjáról, a bájos kis Ma­neckáról, aki két verse közül az egyiket, a közönség meghatott örö­mére, magyaiul mondja el. Felejt­hetetlenül szép és multságos is, amikor a kicsiny színpadon meg­jelennek a jellegzetesen cseh figu­rák, énekelve és muzsikálva. Mu­latságos, kedves ©emberkék©, akik élükön a karmesterrel, olyan ko­moly igyekezettel játszanak végig egy-egy számot, mintha igazi zené­szek lennének, nemcsak bábuk. So­kan emlegetik az együttes műsorá­ból az idomított malacot, a Iian­durfalvi tanítók híresneves kóru­sát, a tamburazenekart, a majom­cirkuszt és még sok már sikerült számot. A szegedi közönség várakozással tekint a Csehszlovák Állami Báb­együttes ma esti vendégszereplése elé. Az előadás a csehszlovák nép gazdag kultúrájának ajándéka lesz. A termelési bizottság elnöke Csongrád megye tanácsa versenyre hivta az „4hány ház, annyi betétkönyvw i mozgalom keretében az ország összes megyei tanácsait Csongrád megye tanácsának vég­rehajtóbizottsága Vaskút termelő­szövetkezeti község kezdeményezé­séhez csatlakozva, felhívta a me­gye valamennyi városi és községi tanácsának figyelmét az ©Ahány ház, annyi betétkönyv© mozgalom jelentőségére. A felhívás rámutat arra, hogy az egyéni takarékosság népsze­rűsítése, a megtakarításoknak betétkönyvben való elhelyezése jelentős eszköze az életszínvo­nal emelésének. * Csongrád megye tanácsának vég­rehajtóbizottsága ezzel egyidejűleg a harmadik pártkongresszus tiszte­letére versenykihívással fordult va­lamennyi megyei tanács végrehaj­tóbizottságához az egyéni takaré­kossági mozgalom tömegmozgalom­má fejlesztése érdekében. Csongrád megye tanácsa vállalja, hogy megyéje lakosságának többsé­gét meggyőzi arról, hogy az egyéni takarékosság mindenki számára előnyös. Felvilágosító munkával kívánja el­érni, hogy minden község lakossága csatlakozzék az ©Ahány ház, annyi betétkönyv© mozgalomhoz és a me­gye területén minél többen váltsa­nak betétkönyvet. A versenykihívás szerint az országos versenyből az a megye kerül ki győztesen, mely­nek területén a kampány befe­jeztéig, június 30-ig, a lakos­ság lélekszámához viszonyítva a legtöbb betétkönyvtulajdonos lesz, a legtöbb új betétkönyv nyílik és az egy betétkönyvre eső átlagbetét a legmagasabb. A verseny eredményeinek érté­kelésére a minisztertanács helyi titkárságát és az Országos Taka­rékpénztár központját kérik fel. Vaskút község kezdeményezésé­hez országszerte folyik a csatlako­zás. A legutóbbi jelentések s .int már több mint 500 község kapcso­lódott a versenybe. A színházi bérleiek rendezése Az az örvendetesen nagy érdek­lődés, amely az idei színházi évben bemutatott darabok iránt megnyil­vánult, szükségessé tette, hogy egyes darabokat a szegedi Nemzeti Színház vezetősége hosszabb ideig műsoron tartson. Ez az oka annak, hogy a bemutatott előadások mű­soron tartása kihúzódik az idei színházi év végéig. így a bérletben hirdetett 11 bemutató előadás le­játszására már nem áll kellő idő a színház rendelkezésére. A hirdetett utolsó bemutatót, Rossini: Sevillai borbély című operáját a . színház vezetősége már nem tűzheti Pz idén műsorra. A bérlők, a színházláto­gatók a május 22-én bemutatásra kerülő Csiky: Mákvirágok című ko­médiájával tíz előadást kapnak. A színház vezetősége nem enged­heti meg, hogy az egész évben lel­kes bérlőközönséget károsodás érje, ezért a következő intézkedésekel tette: a teljes bérleti összeget kifi­zető bérlő megnézheti egy alkalom­mal az ebben a színiévadban elő­adásra kerülő bármelyik eddig be­mutatott operát, vagy 1954. szep­tember l-ig az újszegedi szabadtéri színpadon műsorra kerülő bárme­lyik színházi előadást. Amennyiben a bérlő a két előbb említett lehető, seggel nem kívánna élni, úgy kí­vénsésrára visszakaphatja a® elma­radt bérleti előadásra eső hányadot A VIRÁGBABORULT gyümölcs­fák koszorújában húzódik meg Rácz György csorvai 13 holdas kö­zépparaszt takaros tanyája. Az ud­varon libák és malacok hasztalan kutatnak egy-egy szál fű vagy pa­réj után, hiszen mindenfelé csak homok és homok. — Bizony, itt már kicsi korától kezdve zsákból etetjük a jószágot — jegyzi meg Rácz néni. A „zsákból etetés" azt jelenti, hogy hiányzik ezen a környéken a jó gyep, ahol tavasztól késő őszig élelmet talál az aprójószág, disznó és tehén. Csorvának ez a része a gyümölcs- és a szőlőtermelés igazi hazája. És örvendetes: sok a fiatal gyümölcsös. — Én mondom, hogy olyan ter­melési kedv nem volt még a csor­vai parasztságban, mint az idén — adja meg szóval a választ Rácz György, aki a község termelési bi­zottságának elnöke, arra, amit sa­ját szemünkkel is tapasztaltunk a jó munka láttán. A HOMOKON nem könnyű a gazdálkodás. Nemcsak a már előbb említettek miatt, hogy kevés ter­mészetes lehetőség van a jószág takarmányozására, hanem amiatt is, hogy gabona alá eléggé táp­anyagszegény a homoki föld, ezen­kívül kevés vizet tart magában és a forróságban hamar kisül rajta a növény. Ezért ha valahol szükség van okos és észszerű gazdálkodás­ra, — itt szükség van. A jó ta­pasztalat itt különösen kincset ér és a termelési bizottság azt akarja, hogy a jó tapasztalatot minél több gazda hasznosítsa saját termése növelésére. És Rácz György, mint a termelési bizottság elnöke tudja, hogy elsősorban a példa a legjobb meggyőző erő. — Nem dicsekvésből mondom, hiszen a határszemle bizottság ál­lapította meg, hogy olyan rozs nem igen van a határban, mint az enyém — mondja és mindjárt el­HIREK — A SZEGEDI ÁLLAMI ZENE­MŰVÉSZETI SZAKISKOLA (Kon­zervatórium) DISZ szervezete Mo­zart: Varázsfuvola című operájából hangversenyt rendez május 15-én délután fél 6 órai kezdettel az is­kola hangversenytermében* — A SZEGED VÁROSI TANÁCS Város és Községgazdálkodási állan­dó bizottsága kezdeményezésére az Ipoly-sor lakosai a tavasszal elha­tározták, hogy társadalmi munká­val segítik az Ipoly-sor téglagya­logjárdájának elkészítését. Elkészült az Ipoly-soron a 300 méter hosz­szúságú téglagyalogjáró 22.000 fo­rintos költséggel, melynek 34 szá­zalékát a lakosok társadalmi mun­kával végezték el; — AZ I. SZAMU MAGASÉPITÖ­IFARI TECHNIKUM a Szülői Munkaközösség támogatásával má­jus 16-án „Szülők napját" tart. A nap műsora délelőtt 10 órakor kez­dődik az iskola nagytermében. sorolja, minek köszönheti a sikert a mostoha időjárás ellenéré: — Elsősorban a korai vetésnek. Még szeptember 26-án elvetettem hat holdon a rozst. (Érdekes, hogy mások viszont itt a homokon a kései rozsvetés mel­lett kardoskodnak.) — Persze előzőleg másfél holdat szervestrágyával megszórtam — folytatja — most tavasszal pedig a hat holdból további másfél holdat ugyancsak szervestrágyával, fél holdat pernyehamuval, a többit pe­dig műtrágyával fejtrágyáztam. Vannak, akik a pernyehamut az út­ra hordják ki — jegyzi meg moso­lyában sok rosszallással — pedig ha tudnák, hogy a pernyehamu milyen jó fejtrágya... Még talán rozsom­nak az a legszebb része, amely per­nyehamut kapott. Itt van tehát az élő példa: az eredményt minden csorvai termelő láthatja és a módszert ősszel alkal­mazhatja. De itt van egy másik példa is, amely rövidesen időszerű lesz. A rozsok kalászba szöktek csaknem mindenfelé és nemsokára virágoznak. Közeledik a pótbepor­zás ideje, amelyről így beszél a termelőbizottsági elnök: — A rozs pótbeporzását már ta­valy is alkalmaztam és mondhatom, hogy 50—100 kilóval több termés várható ezzel az egyszerű munká­val. A „Szabad Föld"-ből olvastam a módszert tavaly és aszerint csi­nálom: a fél virágzásban lévő rozs­táblán két ember kifeszített kötelet húz végig, hogy megmozgassa, ösz­szeütögesse a rozskalászokat. Majd másodszorra ugyanezt teljes virág­zásban megismétlik, úgy reggel 7— 8 óra tájban. A TERMELÉSI BIZOTTSÁG el­nökének lenni hivatás: hiszen az elnöknek a parasztság többségének bizalmát kell birnia. Rácz György ilyen ember. Sokszor harcolnia kell még az értetlenség, a közömbösség ellen, ahelyett, hogy a tanács és a pártszervezet segítene elhárítani Csórván is a termelés útjában álló akadályokat, nehézségeket. Említsük példaként a gyümölcs­és szőlőtermelést. Most alakult meg a gyümölcstermelő szakcsoport Posta Miklós kiváló gyümölcster­melő elnökletével, aki fél holdat felajánlott kísérleti telepnek szép gyümölcsösében. — Ezen a vonalon is halad a munka, de baj van a községben a permetezéssel, — jegyzi meg Rácz György —, mert a pusztámérgesi gépállomás ígért ugyan permetező­gépet, de nem adott. A meglévő permetezőkhöz a hiányzó alkatré­szeket nem lehet beszerezni. (Alkatrészt a Szegedi Vas- és Mű­szaki Nagykereskedelmi Vállalattól rendeljen sürgősen a csorvai föld­művesszövetkezet, mert kapható* Permetező a vásárhelyi növényvé­delmi gépállomástól bérelhető. — A szerk.) — Nem ígéretre, hanem alkat' részre és permetezőre van szükség, mert másként nem tudunk piacké' pes gyümölcsöt termelni. Rövide­sen itt lesz a szőlőpermetezés ideje is, annál inkább sürgősen intézked­ni kell, — mondja befejezésül Rácz György. IGY DOLGOZIK a csorvai ter­melési bizottság elnöke. Amikor megválasztották, nem akarta elfo­gadni a tisztséget azzal, hogy öreg ő már ehhez. Most mégis fiatalos energiával tevékenyekedik. Vissza­emlékszik még azokra az évekre, amikor Szűcs Tamás kulák földjén dolgozó, a munkában kirepedt ke­zű gyermekeit így vigasztalta: — Ne sírjatok, majd éltek még emberi életet, eljön az az idő.-.-. Ez az idő, az emberi élet ideje, itt van. Rácz György középparaszt paraszttársaival együtt serényen az­ért dolgozik, hogy ez az élet még emberibb legyen, még több jót ad­jon minden dolgozónak. (r. l) A vásárhelyi fémipari vállalat versenyre hivta a szegedi fémipari vállalalot Á kongresszusi hét versenymoz­galma magával ragadta a megye valamennyi üzemét. A Hódmező­vásárhelyi Fémipari és Gépjavító Vállalat dolgozói pénteken reg­gel röpgyűlést tartottak, amelyen elhatározták, hogy hétfőn reggel­től kezdve kongresszusi hetet tar­tanak, s a kongresszusi hétre pá­rosversenyre hívják a Szegedi Fém­ipari és Finommechanikai Válla­latot. — Üzemünkben kitűnő egyéni felajánlások vannak — mondotta a dolgozók nevében az üzem veze­tője — s erre biztosan alapozhat­juk a párosversenyt Éppen ezért is határoztuk el, hogy pórosver­sonyre hívjuk a Szegedi Fémipari és Finommechanikai üzemet A párosversenykihívás pontjai a következők: 1. Átlageredményünket az előző dekádhoz viszonyítva kétszázaink­kal emeljük. 2. Olyan közszükségleti cikkek sorozatgyártásához kezdünk hozzá, amelyet eddig nem készítettünk. 3. Selejtszázalékunkat, apiely most egy százalék, fél százalékra csökkentjük. 4. Vállaljuk, hogy a kongresszusi hét alatt igazolatlan mulasztási nem fordul elő. A vásárhelyi fémipari vállalat vezetősége ezúttal hirdette ki a sztahanovista szint elnyerőinek ne­veit is. Az üzem sztahánovistáinak létszáma ezúttal hárommal gya­rapodótt. fl Szovjetunió ratifikálta Finnországnak nyújtandó kificsönrűl szóló sovjct-fmn egyezményt Moszkva (TASZSZ). A Szovjet­unió Legfelső Tanácsának Elnök­sége 1954. május 11-én ratifikálta a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége által a Finn Köztársa­ságnak nyújtandó kölcsönről szóló egyezményt, amelyet a Szovjetunió és a Finn Köztársaság kormánya 1954 február 6-án kötött meg Moszkvában. 95. Régebben, még egy évvel ezelőtt is, végtele- . nül szégyenkezett volna így a csendőrök közt, a nyilt utcán, hátrakötö­zött kézzel, hiszen csak a tolvajokat, rablókat és gyilkosokat kísérik Így. Most azonban nem volt benne semmiféle szégyenérzés. Nem azért, mert éjszaka volt és nagyon kevesen láthatták, hanem, mert Igaznak és tisztának érezte magát, akitől a bűnnek még az árnyéka is messze van. Sőt valami olyan érzés hatalmasodott el rajta, mintha ő lenno a győztes, meg a többi mun­kásember. Mert igaz, hogy a csendőrök keze közt van, de ki verte be a városháza ablakait s kishíjján a kaput isi... Egyetlen szó el nem hagyta az ajkát, de magában azt gondolta, nincsen olyan hata­lom és nem lehet, ami őt elválasztaná sze­gény lábadozó, árván maradt Zsófikától. A gyűlölet, s a szerelem fölkorbácsolta a vérét., esztelen és szenvedélyes ötletei támadtak. Most azonnal megugrik és elbujdosik a ta­nyák közt, gondolta. Csak hetenként egyszer­kétszer éjszakánként jár haza a városra és megfizet a hóhéroknak kegyetlenül mindenért, mint Rózsa Sándor, a betyár. De az a baj, átlőtt lábbal nem szaladhat messzire, egy­kettőre elfogják, A keze is meg van kötve. Tehetetlensége fölháborította, de meg volt bóla győződve, hogy ha ma nem, holnap ki­szabadul. S aztán fizet, kinek-kinek érdem szerint. A kisfia haláláért, Zsófi betegségé­ért, Jancsi pusztulásáért, saját meghurcolta tásácrt, a nép sanyargatásáért. Imre Tamás mögött haladt. Ő sem be­szélt egy szót som. a csendőrök nem enged­ték. kovács mihály regénye Tamás arra ls gondolt, a csendőrök oda­bent megverhetik a gyereket, holott semmi része nem volt semmiben. Képesek úgy el­verni, hogy nyomorék marad világóletére. Saját magát egy cseppet sem féltette. Egyrészt bízott a testében Ugy érezte, az izmai, a csontjai mindent elviselnek, mindent kihevernek. Másrészt látta ezeket a csend­őröket vasárnap a Kossuth-tórcn. Ezek se fél­istenek, vissza lehet ütni nekik. Hiába volt a puska a kezükben, a munkásság megfuta­mította őket. Félórába beletelt, mire a Kossuth-térig értek. Itt a csendőr, aki elől ment, a járda szélén, balra fordult. A városháza jobbra esett. Tamás eddig azt hitte, a városházába hajtják be. S hogy a' csendőr két lépéssel tá­volabb volt, mint az előbb, ismét eszébe öt­lött, hogy ki kellene ugrani, el kellene sza­ladni, most azonnal. Józan eszo azonban egy kettőre felülkerekedett. Eddig se jutott volna messzi ha megugrik, mert elcsípné a sok fogd­meg, most meg késő is lett volna próbálkozni, hisz a téren rengeteg az őrjárat, a csendőr, rendőr, katona. Elfognák azon nyomban. Megfordult hát, s balra ment a csendőr után. Elhaladtak a Korona.szálló előtt. A ká­véházból vidám zene szüremlett ki. Ez a ze­ne, s az a tudat, hogy az urak éppen most is vigadnak, külön dühítette Tamást. A szálloda közvetlen szomszédságában állt a járásbíróság. Földszinti és emeleti abla­kaiból fény vetődött az utcára. „Ide megyünk" ismerte föl rögtön Ta­más és szorongva gon­dolt rá, hogy bizo­nyára bevezetik öt majd egy nagy terembe, a bíróság kihallgatja s nyomban el is ítélik. Két hónapra, vagy fél évre ... Esetleg a csendőrök megpofozzák, még mielőtt a bíróság színe elé kísérnék ... A nyakát és a homlokát kiverte a verejték. Odaértek a kapuhoz, s egyik csendőr azt mondta: állj! Mind a hatan megálltak. Két katona meg egy foglár őrködött a kapuban. Kitárták a kapu szárnyát, Tamás átlépte a küszöböt, utána Imre, majd a ki­sécrőik. A keramittal kirakott boltozatos kapu­bejérás alatt, ahonnan jobbra is, halra is lépcsők vezettek az emeletre, hűvös léghuzat legyintette meg a fejét. Zavartan állt, s bá­mészkodott, Még soha nem járt ebben az épü­letben. A füstös lámpa alatt, amely homá­lyosan világított meg egy kis kört a falon, nyögve állt föl a székről egy fogházőri egyen, ruhás, testes, idős ember. Elöl egy nagy, régi módi pisztoly csüngött le a derékszíjjáról. — Még mindig nem fogytak el a jóma­darak, káplár úr! — kérdezte a csendőröktől és döcögve, mint egy kihízott kacsa, odament a hátsó kapuhoz, kizárta, kinyitotta. A csendőrök megtámaszkodtak a falnál és elkezdtek beszélgetni csendesen, mint akik a dolgukat elvégezték. A fogházőrt válaszra se méltatták. Tamást és Imrét a rendőrök kí­sérték bo ezen a második kapunk, amit aztán a börtönőr be is zárt mögöttük mindjárt. (.Folytatjuki Előadás az építkezésekről Az Építőipari Tudományos Egye­sület szegedi csoportja rendezésé­ben csütörtökön Biczók Imre, a Földmérő és Talajjavító Iroda igazgatója „Épületek védelme agresszív hatások ellen" címmel tartott előadást. Az előadás anyaga felölelte az alapozási munkánál a keserű vizek ellen eddig alkalmazott védekező eljárásokat, amelyek többlet-cement felhasználásával klinkert tégla és aszfalt, tehát igen drága építő­anyagok felhasználásával történt. Az újabb szovjet és magyar kuta­tási eredmények alapján lehetővé vált, hogy ezeket a drága anyago­kat a természetben jóformán in­gyen található anyaggal, pelyvával, stb. helyettesítsük. A védekezés ol­csóvá válik. A mérnöki tudomány a védeke­zésnél a baktériumok egyik fajtá­ját is bekapcsolja, és így a védeke­zési eljárásnál — hasonlóan az or­vostudományhoz — a biológiai el­járásokat is bevezeti, s ezáltal az épületek időtartamát meghosszab­bítják. E módszerek alkalmazásá­val az alapozási költségek bizonyos nehéz esetekben egyharmadára, egynegyedére csökkentek, egyetlen épületnél például 509 0") forint megtakarítást értek el*

Next

/
Thumbnails
Contents