Délmagyarország, 1954. május (10. évfolyam, 103-127. szám)

1954-05-01 / 103. szám

Éljen a világ népeinek szüntelenül erősödő békemozgalma! Éljen a népek közös harca az atom-és hidrogénbomba betiltásáért! Diadalmaskodjék a békés tárgyalások eszméje minden vitás nemzetközi kérdés megoldásánál! Ctcot Uftalc UutUzainU Csatlakozunk az építőipari dolgozók versenyéhez A Csongrádmegyei Építő és Tatarozó Vallalat szegedi telepének sztahánovista dolgozói a 65/1. Építőipari Vállalat munkásainak versenyfelhívását, amely a „Békés es Csongrád megye legjobb ács-kőműves építőipari segédmunkás brigád" cím elnyeréséről szól, elfogadjuk. Mi, a Cserepessori kislakások tatarozási munkálatain dolgozunk, amely a kormányprogramm keretében kezdődött meg. A munkálatok határidejét 15 nappal megrövidítjük. A Kendrusz sztahánovista kőműves-brigád mellett dolgozó segédmunkások pedig azt vállalják, hogv a brigádot folyamatosan ellátják anyaggal s takarékoskodnak az anyaggal. Ezen felül a versenyfelhívásban ismertetett összes versenypontokat figyelembe veszik. A csatlakozást aláírták: Kendrusz Ferenc brigádvezető, Sziráki Ferenc, szakszervezeti bizaími; a brigád tagjai: Makra István, ifj. Kendrusz Ferenc, Kiss Imre, Fcrenczi Pál, Baráth Imre, Patkós Ferenc sztahánovisták és Badarik István munkavezető. Kié a 800 négyszögöl föld Baklóban? Szeretnék foglalkozni a Szeged területén lévő állami tartalékföldek kezelésével. Béreltem 800 négyszögöl földet Baktóban. Amikor bementem a tanács mezőgazdasági osztályára, ott igen előzékenyen fogadtak és megcsinálták a bérleti szerződést azonnal. De a baj nem is itt történt, hanem akkor kezdődött, amikor megkérdeztük, hogy hol van a föld. A válasz az volt: A 81.151/c. helyrajzi szám alatt, s majd a dülőbiztos megmutatja. Később megkezdtük a hajszát két héten keresztül a dülőbiztos és a föld után, — végre megtaláltuk. A tartalékföldre megkötöttük a szántási szerződést, mert úgy voltunk vele, hogy ez a miénk, mert hiszen a szerződést a bérletére megkötöttük. De meglepetés ért akkor, amikor a földet valaki félig felszántotta. Most kié a föld? Havonta változhatnak a bérlők? Én megkötöttem öt évre a tartalékföldre a szerződést, de szeretném tudni, most igazán kié a föld? Tóth Miklós, Szeged, Ságvári-telep • A városi tanács mezőgazdasági osztálya késedelem nélkül intézze el Tóth Miklós ügyét, nézzenek utána, miként történhetett meg a visszásság. Tóth Miklós a tartalékföldre a bérleti szerződést megkapta, jogosan sérti őt, hogy földjén valaki más dolgozik. Súlyos visszaélés a kisteleki földművesszövetkezetnél ' Csiszár Sándor elvtárs, a kisteleki Felszabadulás tsz elnöke levelet küldött szerkesztőségünknek és hírül adta, hogy a helyi földművesszövetkezet boltjában milyen hibák fordulnak elő. A levél írója — bár több dologban tévedett — segítséget adott a földművesszövetkezetnél lévő hibák megszüntetéséhez. Nagyon helyes volt, hogy írt a bajokról. Megállapították, hogy a kisteleki földművesszövetkezet üzletében a boltvezető Rózsáné és az üzemágfelelős Kovács Béla a női lódenkabátokat, amelyek elsőosztályúak voltak, leértékelték. A teljesen jó lódenkabátokat, amelyeknek az ára 600 forint volt — mintegy 50 százalékkal leértékelték és saját céljaikra használták fel. A leértékelt lódenkabátokból Róvó Gézáné a tanácselnök felesége is vitt egyet. Nem véletlenül történt ez! A súlyos visszaélést elkövető Kovács Bélát és Rózsánét állásuktól felfüggesztették, s ügyüket a rendőrségnek adták át. A földművesszövetkezet vasáru boltjában Kapás Dánielnek 80 deka drótot adtak el az előírt 4.60 forint helyett 7 forint 20 fillérért. Az ilyen és ehhez hasonló árdrágítás joggal sérti a dolgozó parasztokat. Megállapították, hogy a vasüzemben lévő tanuló számította tévesen a drót árát és a többletpénzt Kapás Dánielnek megtérítették. A vasbolt vezetőjének, Kiss Lajosnak felhívták figyelmét arra, hogy gondosabban ügyeljen arra, r,e forduljon elő, ilyen, vagy másféle tévedés. Nyilvánvaló, a boltvezető feladata törődni a tanulóval, s jól megismertetni vele az egyes cikkek árait is. I begyűjtési minisztérium versenyjelentése Á megyék rangsora április 28-án S következő: 1. Békés, 2. Zala, 3. Somogy, 4. Vas, 5. Győr, 6. Komárom, 7. Veszprém, 8. Szolnok, 9. Fejér, 10. Tolna, 11. Baranya, 12. Pest, 13. Csongrád, 14. Heves, 15. Nógrád, 16. Hajdú, 17. Szabolcs, 18. Borsod. 19. Bács. A földmüvelésügyi minisztérium értékelése szerint a tavaszi mezőgazdasági munkák végzésében a kongresszusi versenyben az április 25-i adatok szerint a járások között első a csongrádi járás. Ahol a községek vezetői a dolgozók nélkül akarnak versenyezni Még a kongresszusi verseny megkezdésekor Tápé minden mezőgazdasági munkára versenyre hívta a megye valamennyi községét. Emcliet a régi versenytársat, Algyőt begyűjtési párosversenyre is. A vállalások pontjait azonban Tápén nehéz volt megállapítani, mert maguk a vezetők sem voltak tisztában, hogy a nagy versenylázban a különböző felhívásokra milyen vállalásokat tettek és kiket is hívtak versenyre. Előkerült a versenynapló. Szép, bekötött könyv ez, amiben nagyon sok versenyvállaló neve elférne. Sajnos, a füzet majdnem üres, csupán 10 név szerepel benne. Ezzel a tíz versenyzővel bajosan tudja lápé régi versenytársát legyőzni. Node mit látunk Algyőn? Abban a községben, amely elfogadta Tápé kihívását? A versenynapló itt is csupán 14 beadásra kötelezett vállalását őrzi. Teljesítési adatok nincsenek feltüntetve, mert eddig a vállalások teljesítését nem érékelték. Mivel értékelés nem volt — a versenyzők népszerűsítéséről sem beszélhetünk. Megnéztük a vezetőfunkcióban lévők adatait, hiszen gondoltuk, bizonyára őket követi a falu parasztsága a beadásban. Hosszú keresés után meg is találják a névjegyzéket. Sötét kép tárul elénk: Kabók János, Pósa Bálint, Szél Gábor tanácstagok és mások még nem adtak be ebben az évben semmit. A gondosan elrejtett névsorból arra következtettünk, hogy ezekkel aa emberekkel sem foglalkozik senki. Igazunk volt: a községi tanács végrehajtó bizottsága még nem gondolt arra, hogy először a funkcionáriusok közölt csináljon rendet a begyűjtéssel kapcsolatban. A rossz példa azután ragadós: Antal Istvánné, Cékó János, Bíró Ferencné ebben az évben szintén nem adtak be semmit, sőt a mult évről is hátralékosak. Az nem lehet, hogy mindenben hiba legyen — gondoltuk — és ezért megvizsgáltuk a begyűjtési cperatív bizottság működését. Feltételeztük, hogy ez a bizottság segíti előbbre a begyűjtést. Azonban itt is csalódás ért bennünket. A bizottság megszervezése megtörtént ugyan, de működéséről nemigen beszélhetünk. Határozatokat is hoz az operatív bizottság, de mivel mindenki csak javaslatokat tesz, igy a hátralékosok meglátogatása csak örök javaslat maradt. A tanács dolgozói hiába írták össze a hátralékosok nevét a felvásárló szervek képviselőinek, a hátralékosok meglátogatására senki nem vállalkozik. Felderül az arcunk, amikor a nyilvántartók közlik, hogy van begyűjtési állandó bizottság is a községben. Megnéztük ezt a névsort is, azonban csupa beadással hátralékos személyre bukkantunk. Időközben megérkezett a tanács elnöke, aki egy másik névsort mutat — ugyanis újjászervezték az állandó bizottságot. Mivel azonban sent egyik, sem másik állandó bizottság nem működött, így nem zavart senkit, hogy két névsor is van. Legfeljebb abban követik elődeik példáját, hogy szintén hátralékosok. Adorján Sándor, Molnár Sándor. Bálint Sándor, az állandó bizottság új tagjai szintén nem adtak be eddig semmit. Tápé és Algyő község tanácsának a pártszervezetek segítségével arra kell törekednie, hogy a községi funkcionáriusoknak mindegyike teljesítse beadási kötelezettségét, példát mutatva ezzel a község többi termelőinek. A másik tanulság viszont az, hogy csak olyan község tegyen és csak olyan fogadjon el versenykihívást, amely a beadásra kötelezettek széles rétegének vcrst.iyvállalásaira támaszkodhatik. Ha nem ezt teszik a községi tanácsck és nem szervezik a versenyt, legfeljebb csak a hátralékosok számával kérkedhetnek. (D. J.) llnmfuúqek \$te#edm Jókai Ihói fatálának 50 éned énfaidutóip alkalmától Az idén országszerte megemlékeznek Jókai Mór, a nagv magyar regéinyíró halálának 50 éves évfordulójáról. Szegeden is méltó keretek között emlékeznek meg a legnagyobb magyar mesélőről. A Társadalom és Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat, az Írószövetség szegedi csoportja ts a Népművelési Osztály közös rendezésében emlékkiállítás, a Jókai-szobor megkoszorúzása és emlékest szerepel a műsoron. Az ünnepségek részletes programmja a következő: május 4-én, kedden délután 4 órakor a Betoiannisz-téri Pantheonban levő Jókaiszobor megkoszorúzása. Beszédet mond Dér Endre, az írószövetség szegedi csoportjának titkára, utána 5 órakor a Móra Ferenc-múzeum kupolacsarnokában rendezett Jókai-emiékkiállítás megnyitása. Megnyitót mond Nagy Sándor, Sztálin- és Kossuthdíjas író, a T. T. I. T. irodalmi szakosztályának elnöke. Este 7 órai kezdettel a Központi Egyetem aulájában (Dugonics-tér) irodalmi emlék-est lesz, melyen az ünnepi beszédet Láng István megyei irodalmi szakfelügyelő tartja. A fémgyűjtés hírei A ©Délmagyarország© múlt vasárnapi számában megjelent versenykihívás eredményeként a szegedi kisipari termelőszövetkezetek és egyéb vállalatok dolgozói nagylelkesedéssel kapcsolódtak be a vas- és fémgyüjtő hónap munkájába. Ezekben az üzemekben és műhelyekben dolgozó DlSZ-fiatalok, de az idősebb dolgozók is egymással versenyezve gyűjtötték a vasat és a fémet azért, hogy minél több nyersanyagot adjanak az olvasztóknak. Nagyszerű gyűjtési eredményt, jó gyűjtő munkát végeztek a Vegyesipari KSZ dolgozói — több mint 20 mázsa vasat gyűjtöttek össze. A Vas- és Fémipari KSZ 10 mázsa, a Kovács-bognár KSZ 5 mázsa, az Orvosműszer felszerelés és gyermekkocsi KSZ 10 mázsa, a Kályhajavító KSZ 10 mázsa vasés fémhulladékot gyütöttek. Az üzemi DISZ-szervezetek is erőteljesebben kapcsolódtak be a fémgyűjtés munkájába, átvizsgálták az üzemeik minden zegét-zugát és így sikerült a fiataloknak a Textilművekben 20 mázsa, a Déma Cipőgyárban 8 mázsa, az Ujszegedi Ládagyárban 12 mázsa, az Ecsetgyárban 4 mázsa, a Fürdő és Hőforrás Vállalatnál 5 mázsa vas- és fémhulladékot összegyűjteni és átadni a begyűjtő szerveknek. Szeged járás területén a földművesszövetkezetek segítségével folyik a vas- és fémhulladékok gyűjtése. Azokban a községekben, ahol a helyi tanács, valamint a tömegszervezetek — MNDSZ, MSZT — segítségére vannak a gyűjtőknek, ott igen szép eredményeket érnek el. Kübekháza például vasgyüjtési tervét eddig 96 és színesfémgyüjtési tervét 222 százalékra teljesítette. A Könnyűipari Minisztérium módosította a ©Kiváló fémgyüjtő© jelvény elnyerésének feltételeit. A kitüntető jelvényt elnyerhetik azok az úttörők 14 éves korig, akik negyedév alatt 10 mázsa és ifjúsági gyűjtők 14—26 éves korig, akik negyedévenként 15 mázsa vashulladékot gyűjtenek össze. Az átadott színesfémhulladék tízszer annyi ócskavasnak minősül. Elnyerhetik még a jelvényt azok is, akik társadalmi munkában vesznek részt a lakóterületi gyűjtésben, de megkaphatják a kiváló fémgyüjtő jelvényt az üzemi gyűjtésben kitűnt dolgozók és a hulladékgyűjtő szervek dolgozói is. Tangyos szél fújdogált, a felhők közül ki-ki kacsintott a nap. Á május elsejei menet lassan hömpölygött az utcán, fel a hídra, hogy a menet tagjai Újszeged ligeteiben szórakozzanak, kikapcsolódjanak a város szürke hétköznapjaiból. A menet némaságra volt kárhoztatva. A munkások között csendőrök és detektívek mentek, figyelve minden neszre, minden szóra, hogy az esetleges „lázongót" azonnal eltávolítsák a többiektől. Nehogy véletlenül valami „baj" történjék, ami megzavarja a városháza urainak dús reggelivel feldíszített vasárnap délelőttjét. Ott a menet közepe táján mentek Radóék: a két testvér, az aszszony, meg a három gyerek. Mellettük sétált Jóska bácsi, az öreg esztergályos, meg családja. Békésen beszélgettek erről-arról, ami eszébe jut az embernek, és amit az okosság cenzúrája megenged. A híd közepe felé jártak. Radó Jancsi Jóska bácsival, Radóék szomszédjával beszélgetett. — Igen, tegnap este jöttem Csabáról a bátyusékhoz. Kidobtak. — Miért? Csak úgy? — Igen, csak úgy. Sokalták a számunkat. Még ha legalább, azért bocsátottak volna el, mert valami jó sztrájkot csináltunk. De így?! Már egy hete. Csabán nem volt semmi lehetőség, azért jöttem ide. Egy ideig ellakom Mihályéknál... — Hát öcsém, itt se nagyon találsz munkát — dörmögött az öreg. — Ha nem lesz itt Szegeden sem, pkkor megyek Pestre, a nagy sülyA UtUzQUUws léfyfö-mí lyesztőbe. — Hát öcsém, jól szívd tele a tüdődet, hogy bírhasd szusszal. De egy ilyen fiatal embcT mindig megtalálja a helyét. Haj, még mikor én... A mesélés kezdetét azonban megzavarta a kis Radó Piroska hangja: — Nézd apu, kalap! — valóban, egy kalap lebegett a zavaros vizű Tisza felé. Erősbödött a szél. Csak ne boruljon be. — mormogták az emberek. Az idősebbek azonban pesszimistábbak voltak. Pedig be fog. A híd túlsó végén egy ember léggömböt árult. A kis Piroska nyugalma azonnal elpárolgott, mihelyt meglátta a kicifrázott magasan lihegő gömböket. — Édesapám, vegyen egyet nekem. — Ugyan mit te? — Hát olyant. — mutatott kis kezével a léggömbök felé, mert addig még nem terjedt a tudománya, hogy nevén nevezhette volna őket. — Luftballont? — Azt. — bólintott a kislány nagyra nyitott kérő szemével. — Aztán minek az neked? — Olyan szép, szeretnék egyet.,. — Hát az a húsz fillér, — gondolta Radó Mihály — az a húsz fillér nem sok. Igaz, mikor se pénz, se kenyér, akkor nagyon sok: minden. Eszébe jutott, liogy előző este is hogyan számolták, méricskélték a pénzt az asszonnyal. ö ült a széken, felesége odabújt hozzá és hallgatta, amint vagy háromszor is kibukott száján a súlyos mondat: nem tudom, hogy lesz elég a pénz ... — Pedig Pistikének cipőt is kell venni — szólt közbe egyszerre felesége. — A cipész azt mondta, ezt már nem lehet megjavítani, teljesen tönkrement: a talp is, meg a felsőrésze is. A tegnapi fizetésből, meg a jövőhetiböl ki kell valahogy szorítani. T^rre gondolt Mihály, de azíán csak a zsebébe nyúlt: egyszer van május elseje az évben, hadd örüljön a gyerek, — és megvette. Piroska boldogan fogta kezébe a léggömböt, mintha valami hatalmas kincset tartanaMár az újszegedi fák alatt mentek, — egyesek ki-kiléptek a sorból a vendéglő felé. Egyszerre egy heves szélroham kitépte a léggömböt a kis kézből és vitte pirosan, cifrán fel egy nagy öregfa lombja közé. Piroska sírni kezdett. Legörbült a szája és olyan bánatos volt, mintha nem is a léggömböt, hanem a világot vesztette volna el. — Ne sírj, ne sírj, — csitítgatta anyja, meg apja. — Csak egy luftbalon volt. A kislányt azouban nem lehelctt megvigasztalni. — Le kell hozni a fáról — jegyezte meg egy öreg bácsi, aki sajnálkozva nézte az esetet. — Na, majd felmegyek, — mond. ta Mihály. — Nem — ellenkezett az aszszony. — Mindjárt visszajön Jancsi, Pista bácsi hívta meg egy sörre, ő fiatalabb. (VI ihály oda se hederítve, nckivágott a fának. Hamarosan embergyúrú vette körül a fát az emberrel, aki egyre közeledett a léggömbhöz. Mihály mellének magasságában egy vastag száraz ág volt. — Arra kellene rálépnem, — gondolta. Ha a tövére lépek, nem törik le. Akkor éppen elérem. — Rálépett. Izmos termete egyre jobban kifeszült. Lenn lélegzetvisszafojtva nézték az emberek. — Még három centi — mormogta. A következő pillanatban azonban megperdült előtte a borús ég, a fa rügyező lombja. Még hallott valami hangott, s aztán minden elsötétült előtte. Jancsi futva jött: — Mi van, mi történt?! — Száraz volt — emelte fel valaki a letört ágat. — Nem lett volna szabad rálépni. — Egy húszfillóres gömbért, — csóválta fejét egy sétapálcás, keménykalapos vasárnapi sétáló, valami jómódú polgár. — Egy húszfilléres gömbért! \ z asszony ráborult urára és élesztgette, csókolgatta, hiába, Mihály ájulatba hullott. János közben egy rendőrnek mondta el az esetet, ki ezalatt eltaszigálta az embereket. Pár perc múlva megjelentek a mentők. Mihályt ráemelték a hordágyra, vitték a kórházba. Kórház! Az asszony szíve kétszeresen összeszorult: Minden pénz elúszik. Nemcsak Pistike cipője, de az ö ebédjük is. Miből fognak élni? Szegény embernek nem szabad betegnek lenni — tartja a mondás. Egyszer egy erős férfikéz szorította magához, János, aki közben elintézte a rendőrrel is, meg a mentőkkel is a dolgot. , — Ne sírj, majd én itt maradok nálatok, amíg Mihály újra felépül. Csak találok valami munkát, most már kétszeresen is kell találnom. Felnézett a teljesen beborult, szürke, áthatolhatatlan égre. — Csak kiderülne már, most nagyon ki kell derülnie. t assan megindultak hazafelé: a három ijedt gyerek, a meggörnyedt asszony, meg a dacosan kiegyenesedő férfi. Pár pillanat muiva eltűntek a hullámzó tömegben. Csak a szél fújt egykedvűen, pert seperve a rügyező fák alatt. * A szerencsétlenségről annak idején rövid cikkben számoltak be a lapok. A kis cikk felett egy nagyobb háromhasábos írás terjeszkedett: ©Garden-party a tiszti kaszinóban©. Alcím: ©Egy ismert közéleti személyiség ezer pengőt vesztett tarokkon«. András Sándor