Délmagyarország, 1954. május (10. évfolyam, 103-127. szám)

1954-05-09 / 109. szám

delmbgyororszüg VASÁRNAP, 1954. MÁJUS 9. KÉ 7 FIATAL Az ifjúsági mozgalom problémáiról beszélgettünk Szabó Ferenc elvtárssal, a DISZ-bizöttság irodájában. — Valóban, ha a fiatalok férjhez mennek, vagy megnősülnek, — sokan nem végzik tovább a Díszmunkát — mondta. — Van-e olyan fiatal pár, aki végzi? — Van! — vágta rá szinte gondolkodás nélkül, de aztán vissza akarta ©szívni-: — amelyikre hirtelen gondoltam, nem újságba való. — Nem?! — Kicsit kényes a helyzet, de érdekes a történet... — A fiatalok problémáiról van benne szó? — Igen. Éppen arról. Akkor ez újságba való! Sőt. Amikor megismertem Goóg Máriát és Varga Lászlót, Ady szavai jutottak eszembe ... Ady írta egyszer: ©Az a riporter mit tudta, hogy ebbe egy kész regény van végleg eltemetve. ..» S hogy e két fiatal élettörténete ne legyen végleg eltemetve, röviden leírom. 0 Mind az öt testvér ott sündörgött az anyjuk körül. — Neked kell elmenni a csendőrékhez Sándorfalvára, — mondta csendesen beteg anyja a kis Marinak — nővéred itthon marad a kisebbekkel, neked kell szolgálnod helyette. Még friss volt a hant a temetőben: apjukat nemrég temették. Másnap már a kis Mari, az alig hat éves kislány, ott volt a csendőréknél. Sokszor megverte az aszszony, pokol volt az élete. Egyszer este Mari sírt, zokogott, meg akart szökni. De csak ottmaradt. Anyjéék Mindszenten, ő itt Sándorfalván, nem tudott a Tiszán átmenni, — maradt. 1944. október 6-án egy nappal a szovjet csapatok felszabadítása előtt, felpakoltak a csendőrék egy kocsira, a nagy ládák mögé hátra ültették a kis cselédlányt és: -menekültek©. Elkerülteik Fadra, egy nagy gazdához. Már nem volt cipője, leszakadt a lábáról, de minden vasárnap ott kellett állnia a hideg templomban és imádkoznia Hitler győzelméért, tőjüknek. A lakodalmi adósságot is kifizették. Lacit — 21, éves volt — ősszel behívták katonának. 0 0 Karácsonykor ért haza, mezítláb. Hat hónapig ágybem feküdt, aztán behurcolkodtak abba a kis házba, amelyet a Goóg család kapott, ő is elkezdett dolgozgatni hat hold földjükön, — a sajátjukon. Anyja ismét beteg lett, pénzt is kellett valakinek keresni, — Mari ra esett a választás. A mindszenti temetkezési vállalkozóhoz került cselédnek. Teltek az évek, Goóg Mária 16 éves lett, de nem tudott eljutni se moziba, se bálba, pedig nagyon nagyon szeretett volna nem engedték el még vasárnap sem a munkából. Azt mondták, hogy elcsavarják fejét a legények, nem neki való az, hogy képzeli... 1950. május elsején délután azonban kiszökött a majálisra, a pályára. Tetszett is ott minden. S egy fiatal, szőkés-barna fiú szemet vetett rá. Mari sem sütötte le a szemét — a legény nekibátorodott. 7- Jöjjön el a mozi felé, aztán elmegyünk megnézzük az előadást. — Nem lehet, a jószágokat kell megetetni. — Dehogy is nem. — erősködött a legény, s ha moziba nem is mentek el, legalább hazakísérte. Ettől kezdve Varga Laci minden szombaton meg vasárnap ott leste kerékpárjával a temetkezési bolt kirakata előtt a leányt. Mari mindig várta a szombatot. Laci Szolnokon volt kőműves átképzős és akkor jött haza. A kirakatban lesősdinek azonban egyszer vége lett: 1951. pünkösdkor megvolt az eljegyzés és augusztus 11-én megesküdtek. Ágyhuzaton, s a ruhán kívül semmije sem volt a fiatalasszonynak, még nagykabátja sem, csak fcgy fekete kiskabátja. — Nem félünk az élettől, fiatalok vagyunk, keresünk rávalót, — mondta Laci, az újdonsült férj lelkesedésével. A szót tett követte: két hónap alatt vettek nagykabátot mindkét©Én otthon üljek, várjam míg a férjem leszerel és megveszi a bútort? ...- — töprengett a fiatalasszony. Nővére Szegedet lakott és egy alkalommal, amikor otthon volt látogatóban, megemlítette, hogy a Szalámigyárban — úgy hallotta — munkásokat keresnek. — Lakhatnék én nálatok? — tette fel halkan a kérdést Mari. — Persze, csak gyere. Mari nagynehezen megtalálta a tiszaparti üzemet. Bement, jelentkezett. Másnap már a gyárban dolgozott. Ekkor 1952. január 9-et írtunk. Az első dolga volt, megírni mindezt férjének. Laci meg visszaírta, hogy dolgozzon szorgalmasan, ő is jó harcosa akar lenni néphadseregünknek. Nyáron odakanyarította nevét a DISZ belépőre: Varga Lászlóné. ősszel már vezetőségi tag lett, belépett a kultúresoportba, táncolt, színdarabban szerepelt, szorgalmasan járt a DISZ szemináriumra, olvasott, tanult, sportolt, súlyt dobott, röplabd ázott. Felvitték jó munkájáért a Népstadion megnyitására. Budapesten a Kinizsi versenyén súlylökésben második lett. Javasolták DISZ iskolára. Az első szemináriumon még szólni sem mert, — a második héten azt mondta a szemináriumvezető: — Hagyj másokat is szóhoz jutni Vargáné elvtársnő. Mindent megírt Lacinak. A katonai egység párttitkárától pedig, ahol férje szolgált, kapott egy levelet, amelyben nagyon megdicsérték Lacit, milyen kiváló katona, mindenütt megállja a helyét, dicséretben is részesült többször, a DISZ-munkából is jól kiveszi részét. S mindig, amikor Laci hazajött szabadságra, vagy eltávozásra, megbeszélték, ml történt velük, hogyan élnek, hogyan dolgoznak. — Tudod -x- mondta a szerelmes férj és magához ölelte feleségét — megírom a mi életünk történetét. Azt adom címnek, hogy -két fiatal, akik nagyon szeretik egymást-, Már több füzetet teleírtam .. • Egy alkalommal, amikor ismét hazajött szabadságra, este a Szalámigyár kultúresoportja éppen előadást tartott. — Gyere el te is Laci. 1 ' •— Nem megyek. — Gyere na, én is táncolok az előadáson. — Nem megyek, te se menj. Egyszer jövök haza, s neked fon tosabb a tánc?! — Ne haragudj, de én vagyok a szólótáncos, nélkülem ... Nem lehet. Csak nem hagyom ott őket, úgy szeretek köztük. — Hát ha őket jobban •zereted, mint engem, akkor eridj! Mari ment, Laci pedig széttépte a vékony füzetbe írt élettörténetet. Elkeseredve ment vissza az egység hez. Amikor Laci leszerelt, akkor a DISZ ismét egy nagy feladattal bízta meg Vargánét: vezessen poli tikai kört. — Én?? — Igen. te — mondta neki az üzem párttitkára is — kiválóan végezted tavaly is a szemináriumot .., Laci a 65'1-néI kőműves lett, s mindketten a városi DISZ bizottság aktíváiként dolgoztak. Otthon keveset voltak, a DISZ, s az egyéb társadalmi munka nagyon lekötötte őket. Laci semmiképp sem akart belenyugodni abba, hogy Mari jár a tánccsoportba is, többször szóváltás támadt közöttük emiatt. — Ha neked fontosabb a tánc, akkor el kell válnunk. — Már pedig én nem hagyom ott a csoportot. Egész életemben szenvedtem, most sem csinálhatom azt, amit szeretnék?!.., 1953. december eleje volt. Laci a vállalat munkásszállására költözött, Mari ott maradt nővérénél, — különváltak. mennyire helytelen, hogy külön élnek. — Ezt én is tudom — mondta mindkettő, de fiatalos dac volt bennük. Karácsonykor Mari hazament Mindszentre édesanyjához. Amikor leszállt a vonatról, látta, hogy Laci is hazajött. A fiatalasszonyt nagyon bántotta, hogy így élnek, hisz még alig voltak együtt, és elhatározta: ha Laci nem jön el hozzájuk, ő megy el Laciékhoz. Ott kuporgott a kemence padkáján, sírt is, — már délfelé járt az idő. ©Hogy elterveztük, ha leszerel így lesz, meg úgy .. .© Egyszer csak belépett Laci. Férje nem szólt egy szót sem, Mari anyja készített ebédhez, egymás mellé ültette a két fiatalt, délután meg elzavarta őket a moziba. Laci akkor otthon maradt. Szegeden pedig bútorozott szobába költöztek. Nemsokkal utána — ez év januárjában — ünnepséget rendeztek a Szalámigyárban. Mari tudta: ekkor kapja meg a sztahánovista oklevelet. — Gyere el az ünnepségre — kérte Lacit, s nem mondta meg, hogy mi lesz ott, meg akarta lepni. i— Nem megyek, te se menj. Hazamegyünk édesanyádhoz. — Ne most. Laci kötötte az ebet a karóhoz és Mari kibökte, .hogy milyen megtiszteltetés éri majd őt az ünnepségen. Ez sem hatott, — Laci elment Mindszentre. Mari könnyes szemmel vette át az oklevelet, és a 200 forint jutalmat Másnap büszkén, mosolyogva mutatta férjének az oklevelet, amikor az Mindszentről hazajött. - Ez szép, mondta csendesen Laci, — nagyon szép.», Te lehagytál engem, de majd meglátod, nekem is lesz sztahánovista oklevelem. S Mari ekkor elárulta, hogy kiváló munkájával jól keresett, és ötezer forint spórolt pénze van. Mindjárt hozzá is tette: Vegyünk bútort, meg lakást. Laci össze-vissza csókolta feleségét. Megvették a bútort, kis szobakonyhás lakást is szereztek és Mari egy napon kipirult arccal jött haza. Kezében vékony kis piros könyvecske: a húsz éves DISZ fiatal, kiváló, szorgalmas munkájáért felvették a párt tagjelöltjeinek sorába. Laci elkísérte feleségét a röplabda tréningre, segített a szemináriumra való felkészülésben, s örömmel hallgatta, mikor Mari újságolta: — Senki sem hiányzik az én politikai körömből! — Milyen aranyos, ügyes kis asszony vagy! Márciusban Laci ls hazahozta tagjelölt könyvét: ő is még csak 23 éves. Május elseje előtt ismét büszkén állított be. — ötletnap volt a vállalatnál, két ötletért kaptam hatvan forintot. — Gratulálok, — mondta kedvesen Mari. — Most azt akarom, hogy a dauerodat ebből a pénzből csináltasd meg. Ez legyen a májusi ajándék. Ugy is volt. De Mari még nem árulta el, hogy gyűjtött megint pénzt ágytakaróra. Vesz egy csörgőórát is, mert már nagyon kell, — ezzel lepi meg férjét. Május elsején ünnepelték a negyedik évfordulóját annak, hogy Mindszenten megismerkedtek. Még ebben az évben elkészül Juhász Gyula szobra 'A' ,,Délmagyarország" május 7-i számában „Haladó hagyományaink jelképei: a szobrok ég emléktáblák" címmel cikk jelont meg. A cikkíró többek között megemlítette, hogy a Társadalom, és Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat megyei irodalmi szakosztályának elnöksége' „megyeszerte javaslatokat lesz a tanácsoknak a helyi irodalmi öröksig látható je leinek létesítésére és megbecsülésére". A társulat Szegeden „kezdeményező lépéseket" kíván tenni, hogy Juhász Gyulának szobrot emeljenek. A szegedi Móra Ferenc Múzeum 1954. február 3-án hivatalos előterjesztésben kérte az illetékes Népművelési Minisztériumot, hogy a szegedi Pantheonban lévő szobrokat és plaketteket egészítse ki, Kérto azt is, hogy többek között Juhász Gyulának, Mikszáth Kálmánnak, Gárdonyi Gézának, Bartók Bélának szobrait készíttesse cl, illetőleg megfelelő hitelkeret biztosításával azok kivitelezését iktassa programmjába. A Népművelési Minisztérium még február 26 án, 863—1—4—1954. sz. leiratával a következőket közölte a Móra Ferenc Múzeummais Hivatkozással 81 — 1954. sz. levelükre, értesítem az elvtársakat liogy Juhász Gyula szobrát az 19S4. éves szoborterviinkbe betervezlük Á szobor a tervek szerint kb. 3 métere-, nagyságban készül el. A Pantheon hiányzó szobrainak pótlásával Is foglalkozunk. Kivitelezésül re azonban csak későbbi Időpontban kerülhet sor. Tóth József s. k. osztályvezető Ezek szerint a Népművelési Minisztérium, kormányprogrammunk keretében biztosítja nemzeti, • haladó hagyományaink megbecsülését és különösen örvendünk, hogy Juhász Gyuláról még ebben az évben, valóban méltó és impozáns miérotü szobor készül. Itt említjük meg, hogy a Csongrádmegyei Népművelési Osztály a közelmúltban tárgyalt a helyi ké.pzőmüvészetj bizottsággal arról, hogy József Attila, Juhász Gyula, Móra Ferenc és Szántó Kovács János emlékét szobrokban, képekben megyei alkotó művészeink .— a Népművelési Osztály személyié szóló megbízása alapján — még ebben az évben örökítsék meg. Bálint Alajos, a Móra Ferenc Múzeum vezetője Az országban Szegeden mutatták be először a „DÍVSZ tevékenysége" című kiállítást Szombaton délután nagyszámú érdeklődő jelenlétében nyitották meg Szegeden a Városi Testnevelési Sportbizottság épületében a „DÍVSZ tevékenysége" című kiállítást. A világ ifjúságának életét és harcos békeakaratát bemutató képeket, festményeket — amelyet most mutatnak be először hazánkban — Szeged ifjúsága nevében Nagyiván Mihály elvtárs, a szegcdi városi DJSZ-bizottság titkára vette át Fóti Pál elvtárstól, a DÍVSZ küldöttétől. Csütörtökön Kiss Árpád elvtárs, könnyűipari miniszter előadást tart a Pártoktatás Házában Kiss Árpád elvtárs, könnyűipari miniszter május 13-án, csütörtökön. délután 5 órakor a Pórtoktatás Házában előadást tart: „Iparunk időszerű feladatai" cim mel, . „ .. • Az előadásra ezúton is felhívjuk az üzemek műszaki vezetőinek, párttitkórainak, DISZ-szervezetek titkárainak figyelmét. A szegedi egyetemi énekkar vendégszereplése a debreceni Csokonai színházban Jelentős mozgalom Indult meg nemrégen az egyetemi városok között. A kulturális kapcsolatok elmélyítése céljából, az egyes tudományegyetemek kölcsönösen vendégszerepelnek és látogatást tesznek egyetemi városainkban. Ennek jegyében láthattuk és hallhattuk néhány héttel ezelőtt a pécsi egyetemek és főiskola együttesének vendégszereplését itt Szegeden. Es ugyanennek a mozgalomnak a keretében készül Debrecenbe most, május 10-én, a Szegedi Tudományegyetem központi énekkara. A vendégszereplés a debreceni' egyetem meghívására történik a Csokonai színházban. Egyetemünk l énekkarának ez lesz az első komoly erőpróbája, mivel alig két hónappal ezelőtt alakult meg; de ez a fiatal, száz tagból álló kórus már eddig is igen szép munkát végzett, A napi munka után az auditórium maximumban összegyűltek az énekkar tagjai, — hallgatók, tanárok, egyetemi dolgozók — és Kertész Lajos karnagy veaetésével lelkesen tanulták be a számokat. A vendégszereplésen résztvesz az egyetemi pártbizottság részéről Krajkó elvtárs, egyetemi részről pedig Martonyi János rektorhelyettes elvtárs. TV. E. A szegedi termelőszövetkezetek kongresszusi versenvében a Táncsics tsz vezet 0 A Szalámigyárban és a DISZ bizottságban is megtudták, hogy a Varga házaspár külön él. Szabó elvtárs, a DISZ bizottság agit-prop. titkára mindkettőjükkel elbeszélgetett, Marival az üzem párttikára is. Arról akarták meggyőzni őket, 0 Ma a fiatal békeharcosok nagy tavaszi seregszemléjén a Varga házaspár is ott van. Ünnepelnek, ünneplik szabad, határtalan lehetőségekkel teli fiatal életüket. Életük, munkájuk olyan, mint soksokezer DISZ fiatalé, akik szívükkel, lelkükkel, a szebb élet kialakításán fáradoznak. És nagyon szeretik egymást. Markovits Tibor A szegedi határ tsz-ei, — mint ismeretes — a közelgő pártkongresszus tiszteletére versenybe léptek egymással. A Táncsics és a Felszabadulás tsz között folyik a párosverseny is. A Táncsics és a Felszabadulás tsz tagjai igen komolyan veszik a nemes vetélkedést. Nem elégednek meg csak azzal, hogy milyen a helyzet egy-egy tsz-ben az elmondás után, — hanem ellátogatnak egymáshoz, s ott nézik meg, hogy s mint áll a vetélytárs. A minap a Táncsics tsz-ből Csúcs Mihály elvtárs, az elnök és Kószó István elvtárs, a növénytermelési brigád vezetője ellátogatott a Felszabadulás tsz-be. Határszemlét tartottak, s jegyezték a tapasztalatókat. Ezután a Felszabadulás tsz elnöke: Árendás György elvtárs tett látogatást a Táncsics tsz-nél. A kölcsönös látogatás, alapos ellenőrzés után a versenybizottság megállapította: a Táncsics és a Felszabadulás tsz párosversenyének eddigi szakaszában a Táncsics tsz jár az élen. A soros mezőgazdasági munkákat, terveiket előbb teljesítették, mint a Felszabadulás tsz tagjai. Igaz, hogy a Felszabadulás tsz-ben is dicséretes és lelkes a munka, — ott járnak a Táncsics nyomában. A Felszabadulás tsz tagjainak az a véleménye: elhagyjuk a Táncsics tsz-t, mi leszünk az elsők. A Táncsics tsz-ben úgy tartják: nem engedjük át az elsőséget így folyik a szép verseny. A szegedi tsz-ek kongresszusi versenyében is a Táncsics termelőszövetkezet jár az élen, a növénytermelés terén. A második a Dózsa tsz, a harmadik pedig a Felszabadulás tsz. A kertészet terén a Haladás tsz tagjai büszkélkedhetnek a legjobb eredménnyeL Az angol sajíó az amerikai diplomácia genfi szerepi éséröi London (TASZSZ). Angliában egyre növekvő elégedetlenség tapasztalható az Egyesült Államok erőszakra és fenyegetésre épített politikája miatt. A „New Statesman and Nation" oímü lap megállapítja, hogy Dutles genfi elutazását már az értekezlet megkezdése előtt az erő aktusaként tervezték meg. ehelyett azonban, elutazása „az el-' kell kijelentenie; »elég 1. képesztő kudarc szimbóluma" lett. A „New Statesman and Nation" felhívja a figyelmet arra, hogy az Egyesült Államok kormánya a kudarcok ellenére „mégis általános kereszteshad járatot szándékozik szervezni a TávolKeleten Kína ellen", és azt írja, hogy éppen Angliának -l-ulí-ís