Délmagyarország, 1954. május (10. évfolyam, 103-127. szám)

1954-05-09 / 109. szám

delmbgyororszüg VASÁRNAP, 1954. MÁJUS 9. KÉ 7 FIATAL Az ifjúsági mozgalom problémái­ról beszélgettünk Szabó Ferenc elvtárssal, a DISZ-bizöttság irodá­jában. — Valóban, ha a fiatalok férjhez mennek, vagy megnősülnek, — so­kan nem végzik tovább a Dísz­munkát — mondta. — Van-e olyan fiatal pár, aki végzi? — Van! — vágta rá szinte gon­dolkodás nélkül, de aztán vissza akarta ©szívni-: — amelyikre hir­telen gondoltam, nem újságba való. — Nem?! — Kicsit kényes a helyzet, de érdekes a történet... — A fiatalok problémáiról van benne szó? — Igen. Éppen arról. Akkor ez újságba való! Sőt. Ami­kor megismertem Goóg Máriát és Varga Lászlót, Ady szavai jutottak eszembe ... Ady írta egyszer: ©Az a riporter mit tudta, hogy ebbe egy kész regény van végleg eltemet­ve. ..» S hogy e két fiatal élettörténete ne legyen végleg eltemetve, röviden leírom. 0 Mind az öt testvér ott sündör­gött az anyjuk körül. — Neked kell elmenni a csend­őrékhez Sándorfalvára, — mondta csendesen beteg anyja a kis Ma­rinak — nővéred itthon marad a kisebbekkel, neked kell szolgálnod helyette. Még friss volt a hant a temető­ben: apjukat nemrég temették. Másnap már a kis Mari, az alig hat éves kislány, ott volt a csend­őréknél. Sokszor megverte az asz­szony, pokol volt az élete. Egyszer este Mari sírt, zokogott, meg akart szökni. De csak ottmaradt. Anyjéék Mindszenten, ő itt Sándorfalván, nem tudott a Tiszán átmenni, — maradt. 1944. október 6-án egy nappal a szovjet csapatok felszabadítása előtt, felpakoltak a csendőrék egy kocsira, a nagy ládák mögé hátra ültették a kis cselédlányt és: -me­nekültek©. Elkerülteik Fadra, egy nagy gaz­dához. Már nem volt cipője, lesza­kadt a lábáról, de minden vasárnap ott kellett állnia a hideg templom­ban és imádkoznia Hitler győzel­méért, tőjüknek. A lakodalmi adósságot is kifizették. Lacit — 21, éves volt — ősszel behívták katonának. 0 0 Karácsonykor ért haza, mezítláb. Hat hónapig ágybem feküdt, aztán behurcolkodtak abba a kis házba, amelyet a Goóg család kapott, ő is elkezdett dolgozgatni hat hold földjükön, — a sajátjukon. Anyja ismét beteg lett, pénzt is kellett valakinek keresni, — Mari ra esett a választás. A mindszenti temetkezési vállalkozóhoz került cselédnek. Teltek az évek, Goóg Mária 16 éves lett, de nem tudott eljutni se moziba, se bálba, pedig nagyon nagyon szeretett volna nem engedték el még vasárnap sem a munkából. Azt mondták, hogy elcsavarják fejét a legények, nem neki való az, hogy képzeli... 1950. május elsején délután azon­ban kiszökött a majálisra, a pályá­ra. Tetszett is ott minden. S egy fiatal, szőkés-barna fiú szemet ve­tett rá. Mari sem sütötte le a sze­mét — a legény nekibátorodott. 7- Jöjjön el a mozi felé, aztán elmegyünk megnézzük az előadást. — Nem lehet, a jószágokat kell megetetni. — Dehogy is nem. — erősködött a legény, s ha moziba nem is men­tek el, legalább hazakísérte. Ettől kezdve Varga Laci minden szombaton meg vasárnap ott leste kerékpárjával a temetkezési bolt kirakata előtt a leányt. Mari min­dig várta a szombatot. Laci Szol­nokon volt kőműves átképzős és akkor jött haza. A kirakatban lesősdinek azonban egyszer vége lett: 1951. pünkösd­kor megvolt az eljegyzés és augusz­tus 11-én megesküdtek. Ágyhuzaton, s a ruhán kívül semmije sem volt a fiatalasszony­nak, még nagykabátja sem, csak fcgy fekete kiskabátja. — Nem félünk az élettől, fiata­lok vagyunk, keresünk rávalót, — mondta Laci, az újdonsült férj lel­kesedésével. A szót tett követte: két hónap alatt vettek nagykabátot mindkét­©Én otthon üljek, várjam míg a férjem leszerel és megveszi a bú­tort? ...- — töprengett a fiatal­asszony. Nővére Szegedet lakott és egy alkalommal, amikor otthon volt látogatóban, megemlítette, hogy a Szalámigyárban — úgy hallotta — munkásokat keresnek. — Lakhatnék én nálatok? — tet­te fel halkan a kérdést Mari. — Persze, csak gyere. Mari nagynehezen megtalálta a tiszaparti üzemet. Bement, jelent­kezett. Másnap már a gyárban dolgozott. Ekkor 1952. január 9-et írtunk. Az első dolga volt, megírni mind­ezt férjének. Laci meg visszaírta, hogy dolgozzon szorgalmasan, ő is jó harcosa akar lenni néphadsere­günknek. Nyáron odakanyarította nevét a DISZ belépőre: Varga Lászlóné. ősszel már vezetőségi tag lett, be­lépett a kultúresoportba, táncolt, színdarabban szerepelt, szorgalma­san járt a DISZ szemináriumra, olvasott, tanult, sportolt, súlyt do­bott, röplabd ázott. Felvitték jó munkájáért a Népstadion megnyi­tására. Budapesten a Kinizsi ver­senyén súlylökésben második lett. Javasolták DISZ iskolára. Az első szemináriumon még szólni sem mert, — a második héten azt mondta a szemináriumvezető: — Hagyj másokat is szóhoz jutni Vargáné elvtársnő. Mindent megírt Lacinak. A kato­nai egység párttitkárától pedig, ahol férje szolgált, kapott egy le­velet, amelyben nagyon megdicsér­ték Lacit, milyen kiváló katona, mindenütt megállja a helyét, di­cséretben is részesült többször, a DISZ-munkából is jól kiveszi ré­szét. S mindig, amikor Laci hazajött szabadságra, vagy eltávozásra, meg­beszélték, ml történt velük, hogyan élnek, hogyan dolgoznak. — Tudod -x- mondta a szerel­mes férj és magához ölelte fele­ségét — megírom a mi életünk tör­ténetét. Azt adom címnek, hogy -két fiatal, akik nagyon szeretik egymást-, Már több füzetet tele­írtam .. • Egy alkalommal, amikor ismét hazajött szabadságra, este a Szalá­migyár kultúresoportja éppen elő­adást tartott. — Gyere el te is Laci. 1 ' •— Nem megyek. — Gyere na, én is táncolok az előadáson. — Nem megyek, te se menj. Egyszer jövök haza, s neked fon tosabb a tánc?! — Ne haragudj, de én vagyok a szólótáncos, nélkülem ... Nem le­het. Csak nem hagyom ott őket, úgy szeretek köztük. — Hát ha őket jobban •zereted, mint engem, akkor eridj! Mari ment, Laci pedig széttépte a vékony füzetbe írt élettörténetet. Elkeseredve ment vissza az egység hez. Amikor Laci leszerelt, akkor a DISZ ismét egy nagy feladattal bízta meg Vargánét: vezessen poli tikai kört. — Én?? — Igen. te — mondta neki az üzem párttitkára is — kiválóan végezted tavaly is a szemináriu­mot .., Laci a 65'1-néI kőműves lett, s mindketten a városi DISZ bizott­ság aktíváiként dolgoztak. Otthon keveset voltak, a DISZ, s az egyéb társadalmi munka nagyon lekötöt­te őket. Laci semmiképp sem akart belenyugodni abba, hogy Mari jár a tánccsoportba is, többször szó­váltás támadt közöttük emiatt. — Ha neked fontosabb a tánc, akkor el kell válnunk. — Már pedig én nem hagyom ott a csoportot. Egész életemben szenvedtem, most sem csinálhatom azt, amit szeretnék?!.., 1953. december eleje volt. Laci a vállalat munkásszállására költözött, Mari ott maradt nővérénél, — kü­lönváltak. mennyire helytelen, hogy külön él­nek. — Ezt én is tudom — mondta mindkettő, de fiatalos dac volt ben­nük. Karácsonykor Mari hazament Mindszentre édesanyjához. Amikor leszállt a vonatról, látta, hogy Laci is hazajött. A fiatalasszonyt nagyon bántotta, hogy így élnek, hisz még alig voltak együtt, és elhatározta: ha Laci nem jön el hozzájuk, ő megy el Laciékhoz. Ott kuporgott a kemence padká­ján, sírt is, — már délfelé járt az idő. ©Hogy elterveztük, ha le­szerel így lesz, meg úgy .. .© Egy­szer csak belépett Laci. Férje nem szólt egy szót sem, Mari anyja ké­szített ebédhez, egymás mellé ül­tette a két fiatalt, délután meg el­zavarta őket a moziba. Laci akkor otthon maradt. Sze­geden pedig bútorozott szobába költöztek. Nemsokkal utána — ez év janu­árjában — ünnepséget rendeztek a Szalámigyárban. Mari tudta: ek­kor kapja meg a sztahánovista ok­levelet. — Gyere el az ünnepségre — kérte Lacit, s nem mondta meg, hogy mi lesz ott, meg akarta lepni. i— Nem megyek, te se menj. Ha­zamegyünk édesanyádhoz. — Ne most. Laci kötötte az ebet a karóhoz és Mari kibökte, .hogy milyen meg­tiszteltetés éri majd őt az ünnep­ségen. Ez sem hatott, — Laci el­ment Mindszentre. Mari könnyes szemmel vette át az oklevelet, és a 200 forint jutalmat Másnap büszkén, mosolyogva mu­tatta férjének az oklevelet, ami­kor az Mindszentről hazajött. - Ez szép, mondta csende­sen Laci, — nagyon szép.», Te lehagytál engem, de majd meglá­tod, nekem is lesz sztahánovista oklevelem. S Mari ekkor elárulta, hogy ki­váló munkájával jól keresett, és ötezer forint spórolt pénze van. Mindjárt hozzá is tette: Vegyünk bútort, meg lakást. Laci össze-vissza csókolta felesé­gét. Megvették a bútort, kis szoba­konyhás lakást is szereztek és Mari egy napon kipirult arccal jött ha­za. Kezében vékony kis piros köny­vecske: a húsz éves DISZ fiatal, kiváló, szorgalmas munkájáért fel­vették a párt tagjelöltjeinek so­rába. Laci elkísérte feleségét a röplab­da tréningre, segített a szeminári­umra való felkészülésben, s öröm­mel hallgatta, mikor Mari újsá­golta: — Senki sem hiányzik az én po­litikai körömből! — Milyen aranyos, ügyes kis asszony vagy! Márciusban Laci ls hazahozta tagjelölt könyvét: ő is még csak 23 éves. Május elseje előtt ismét büszkén állított be. — ötletnap volt a vállalatnál, két ötletért kaptam hatvan forin­tot. — Gratulálok, — mondta kedve­sen Mari. — Most azt akarom, hogy a dauerodat ebből a pénzből csinál­tasd meg. Ez legyen a májusi aján­dék. Ugy is volt. De Mari még nem árulta el, hogy gyűjtött megint pénzt ágytakaróra. Vesz egy csörgő­órát is, mert már nagyon kell, — ezzel lepi meg férjét. Május elsején ünnepelték a ne­gyedik évfordulóját annak, hogy Mindszenten megismerkedtek. Még ebben az évben elkészül Juhász Gyula szobra 'A' ,,Délmagyarország" május 7-i számában „Haladó hagyományaink jelképei: a szobrok ég emléktáb­lák" címmel cikk jelont meg. A cikkíró többek között megemlítette, hogy a Társadalom, és Természet­tudományi Ismeretterjesztő Tár­sulat megyei irodalmi szakosztá­lyának elnöksége' „megyeszerte ja­vaslatokat lesz a tanácsoknak a helyi irodalmi öröksig látható je leinek létesítésére és megbecsü­lésére". A társulat Szegeden „kez­deményező lépéseket" kíván tenni, hogy Juhász Gyulának szobrot emeljenek. A szegedi Móra Ferenc Múzeum 1954. február 3-án hivatalos előter­jesztésben kérte az illetékes Nép­művelési Minisztériumot, hogy a szegedi Pantheonban lévő szobro­kat és plaketteket egészítse ki, Kérto azt is, hogy többek között Juhász Gyulának, Mikszáth Kál­mánnak, Gárdonyi Gézának, Bar­tók Bélának szobrait készíttesse cl, illetőleg megfelelő hitelkeret biztosításával azok kivitelezését iktassa programmjába. A Népművelési Minisztérium még február 26 án, 863—1—4—1954. sz. leiratával a következőket kö­zölte a Móra Ferenc Múzeummais Hivatkozással 81 — 1954. sz. levelükre, értesítem az elvtársakat liogy Juhász Gyula szobrát az 19S4. éves szoborterviinkbe betervezlük Á szo­bor a tervek szerint kb. 3 métere-, nagyságban készül el. A Pantheon hiányzó szobrainak pótlásával Is foglalkozunk. Kivitelezésül re azonban csak későbbi Időpontban kerülhet sor. Tóth József s. k. osztályvezető Ezek szerint a Népművelési Mi­nisztérium, kormányprogrammunk keretében biztosítja nemzeti, • ha­ladó hagyományaink megbecsülé­sét és különösen örvendünk, hogy Juhász Gyuláról még ebben az évben, valóban méltó és impo­záns miérotü szobor készül. Itt említjük meg, hogy a Cson­grádmegyei Népművelési Osztály a közelmúltban tárgyalt a helyi ké.pzőmüvészetj bizottsággal arról, hogy József Attila, Juhász Gyula, Móra Ferenc és Szántó Kovács Já­nos emlékét szobrokban, képekben megyei alkotó művészeink .— a Népművelési Osztály személyié szóló megbízása alapján — még ebben az évben örökítsék meg. Bálint Alajos, a Móra Ferenc Múzeum vezetője Az országban Szegeden mutatták be először a „DÍVSZ tevékenysége" című kiállítást Szombaton délután nagyszámú ér­deklődő jelenlétében nyitották meg Szegeden a Városi Testnevelési Sportbizottság épületében a „DÍVSZ tevékenysége" című kiállítást. A világ ifjúságának életét és harcos békeakaratát bemutató képeket, festményeket — amelyet most mu­tatnak be először hazánkban — Szeged ifjúsága nevében Nagyiván Mihály elvtárs, a szegcdi városi DJSZ-bizottság titkára vette át Fóti Pál elvtárstól, a DÍVSZ küldöttétől. Csütörtökön Kiss Árpád elvtárs, könnyűipari miniszter előadást tart a Pártoktatás Házában Kiss Árpád elvtárs, könnyű­ipari miniszter május 13-án, csü­törtökön. délután 5 órakor a Pórt­oktatás Házában előadást tart: „Iparunk időszerű feladatai" cim mel, . „ .. • Az előadásra ezúton is felhívjuk az üzemek műszaki vezetőinek, párttitkórainak, DISZ-szervezetek titkárainak figyelmét. A szegedi egyetemi énekkar vendégszereplése a debreceni Csokonai színházban Jelentős mozgalom Indult meg nemrégen az egyetemi városok között. A kulturális kapcsolatok el­mélyítése céljából, az egyes tudo­mányegyetemek kölcsönösen ven­dégszerepelnek és látogatást tesz­nek egyetemi városainkban. En­nek jegyében láthattuk és hallhat­tuk néhány héttel ezelőtt a pécsi egyetemek és főiskola együttesének vendégszereplését itt Szegeden. Es ugyanennek a mozgalomnak a ke­retében készül Debrecenbe most, május 10-én, a Szegedi Tudomány­egyetem központi énekkara. A vendégszereplés a debreceni' egye­tem meghívására történik a Cso­konai színházban. Egyetemünk l énekkarának ez lesz az első ko­moly erőpróbája, mivel alig két hónappal ezelőtt alakult meg; de ez a fiatal, száz tagból álló kórus már eddig is igen szép munkát végzett, A napi munka után az auditórium maximumban össze­gyűltek az énekkar tagjai, — hall­gatók, tanárok, egyetemi dolgozók — és Kertész Lajos karnagy ve­aetésével lelkesen tanulták be a számokat. A vendégszereplésen résztvesz az egyetemi pártbizott­ság részéről Krajkó elvtárs, egye­temi részről pedig Martonyi Já­nos rektorhelyettes elvtárs. TV. E. A szegedi termelőszövetkezetek kongresszusi versenvében a Táncsics tsz vezet 0 A Szalámigyárban és a DISZ bizottságban is megtudták, hogy a Varga házaspár külön él. Szabó elvtárs, a DISZ bizottság agit-prop. titkára mindkettőjükkel elbeszélge­tett, Marival az üzem párttikára is. Arról akarták meggyőzni őket, 0 Ma a fiatal békeharcosok nagy tavaszi seregszemléjén a Varga házaspár is ott van. Ünnepelnek, ünneplik szabad, határtalan lehető­ségekkel teli fiatal életüket. Éle­tük, munkájuk olyan, mint sok­sokezer DISZ fiatalé, akik szívük­kel, lelkükkel, a szebb élet kiala­kításán fáradoznak. És nagyon szeretik egymást. Markovits Tibor A szegedi határ tsz-ei, — mint ismeretes — a közelgő pártkon­gresszus tiszteletére versenybe lép­tek egymással. A Táncsics és a Felszabadulás tsz között folyik a párosverseny is. A Táncsics és a Felszabadulás tsz tagjai igen komolyan veszik a nemes vetélkedést. Nem elégednek meg csak azzal, hogy milyen a helyzet egy-egy tsz-ben az elmon­dás után, — hanem ellátogatnak egymáshoz, s ott nézik meg, hogy s mint áll a vetélytárs. A minap a Táncsics tsz-ből Csúcs Mihály elvtárs, az elnök és Kószó István elvtárs, a növénytermelési brigád vezetője ellátogatott a Fel­szabadulás tsz-be. Határszemlét tar­tottak, s jegyezték a tapasztalató­kat. Ezután a Felszabadulás tsz elnöke: Árendás György elvtárs tett látogatást a Táncsics tsz-nél. A kölcsönös látogatás, alapos el­lenőrzés után a versenybizottság megállapította: a Táncsics és a Fel­szabadulás tsz párosversenyének eddigi szakaszában a Táncsics tsz jár az élen. A soros mezőgazdasági munkákat, terveiket előbb teljesí­tették, mint a Felszabadulás tsz tagjai. Igaz, hogy a Felszabadulás tsz-ben is dicséretes és lelkes a munka, — ott járnak a Táncsics nyomában. A Felszabadulás tsz tag­jainak az a véleménye: elhagyjuk a Táncsics tsz-t, mi leszünk az el­sők. A Táncsics tsz-ben úgy tart­ják: nem engedjük át az elsőséget így folyik a szép verseny. A szegedi tsz-ek kongresszusi versenyében is a Táncsics termelő­szövetkezet jár az élen, a növény­termelés terén. A második a Dó­zsa tsz, a harmadik pedig a Fel­szabadulás tsz. A kertészet terén a Haladás tsz tagjai büszkélkedhet­nek a legjobb eredménnyeL Az angol sajíó az amerikai diplomácia genfi szerepi éséröi London (TASZSZ). Angliában egyre növekvő elégedetlenség ta­pasztalható az Egyesült Államok erőszakra és fenyegetésre épített politikája miatt. A „New Statesman and Nation" oímü lap megállapítja, hogy Dutles genfi elutazását már az értekezlet megkezdése előtt az erő aktusaként tervezték meg. ehelyett azonban, elutazása „az el-' kell kijelentenie; »elég 1. képesztő kudarc szimbóluma" lett. A „New Statesman and Nation" felhívja a figyelmet arra, hogy az Egyesült Államok kormánya a kudarcok ellenére „mégis ál­talános kereszteshad járatot szándékozik szervezni a Távol­Keleten Kína ellen", és azt írja, hogy éppen Angliának -l-ulí-ís

Next

/
Thumbnails
Contents