Délmagyarország, 1954. május (10. évfolyam, 103-127. szám)

1954-05-06 / 106. szám

OtLMBGYBRORSZÍG CSÜTÖRTÖK, 1954. MÁJUS (Í. Az indokínai katonai vereség a franeia kormány bukását idézheti elő A francia nemzetgyűlés az indokínai kérdés vitájával kezdte meg ismét munkáját Párizs (MTI). A francia nemzet gyűlés a húsvéti szünet után ked­den délután megkezdte munkáját. A képviselők felszólalásának kö­zéppontjában az indokinai kérdés állt. De Chambrun haladó képviselő rámutatott arra, hogy „a nemzetgyűlésnek ma meg­van az alkalma arra, hogy megteremtse a békét és helyre­állítsa Franciaország tekinté­lyét a Távol-Keleten. Ezt az al­kalmat nem szabad elmulasz­tani." A szocialista csoport nevében Charles Lussy nyomatékosan hang­súlyozta, hogy a lehető leggyor­sabban létro kell hozni a tüzszü­netet. Louis Vallon volt gaulleista kép­viselő feltette a kérdést, „Miért folytatjuk még ezt a háborút, amely már nem a mienk, legfeljebb kiontott vérünket tekintve," Laurent. Casanova kommunista képviselő hangoztatta, hogy a Laniel-kormány becsapta a francia parlamentet, eltitkolva azokat a lépéseket, amelyekkel ki akarta provokálni az ame­rikaiak beavatkozását Indoki­nában". A Szovjetuniónak és a Kinai Nép­köztársaságnak köszönhetjük, hogy a legrosszabbat sikerült elkerülni", Dániel miniszterelnök válaszolva a felszólalásokra kijelentette, hogy a kormány véleménye teljesen egy­séges. Ez az állítása azonban szem­mellálhatóan nem nagyon meg a képviselőket. „Bárkinek jo­ga van bírálni a kormányt — foly­tatta Laniel —, de senkinek sincs joga ahhoz, hogy bizonyos körül­mények között gyengítse ennek a kormánynak a tekintélyét" Ezt a kijelentését általános til­takozással fogadták a képvi­selők mind a haloldalon, mind a szélsöbaloldalon és középen. Szünet után Delmae bejelentette, az URAS-csoport nem kívánja, hogy a kormány azonnal válaszol­jon az interpellációra, mert véle­ménye szerint „a jelen körülmé­nyek között ez holytolen ós veszé­lyes lenne". A parasztpárti csoport szintén az azonnali vita ellen foglalt állást. René Mayer ezután előterjesztette a radikális csoport javaslatát,, hogy az indokínai kérdés megvitatását május 14-re tűzzék ki. Ebben a pil. lanatban incidens tört ki: Laniel megszegve a radikális csoportnak tett Ígéretét, szólásra emelkedett és kijelentette, hogy május ll-e túlságosan korai időpont, ezért kitart eredeti ál­láspontja mellett, vagyis, hogy az interpellációk megvitatásá­nak időpontját meghatározat­lan időre halasszák el. Ezt a bejelentést nagy felháboro­dással fogadták az egész nemzet­gyűlésben, különösen a radikálisok padsoraiban. Moro Oiafferi radiká­lis képviselő az ülés felfüggeszté­sét követelte. Miután a csend helyreállott, Jacques Duclos kért szót. Levonta a következtetést Laniel leleplezett mesterkedése! ről. „Ez is bizonyítja — mondotta a kommunista parla­menti csoport elnöke —, hogy a kormány ígéreteiben egyáltalán nem lehet megbízni. Éppen ezért elengedhetetlen az •interpellációk azonnali megvi­tatása". Az ülést ezután felfüggesztették. Indiai lapok a colomból értekezletről (MTI) Az Indiai lapok vezércik­kei nagy megelégedéssel fogadják a ©lényegében egybehangzó felfo­gást-, amely Colomboban az öt ázsiai ország között kialakult. A ©Times Of India© hangsúlyoz­za: ©Kandy a kezdetét és ne a vé­gét jelentse annak a folyamatnak, amely ázsiai ügyekben nemcsak hallatni, hanem érvényesíteni is kívánja a szabad Ázsia illetékes hangját©. A ©Hindustán Standard© kije­lenti, hogy ©a sötét tervekkel és erős nyo­mással szemben elért megálla­podás az ázsiai nczet diadala. Sohasem várt teljes egyhangúság nyilatkozott meg minden megvita­tott kérdésben. A ©Free Press Journal© kijelenti, hogy ©a kapcsolat Genf és Colombo között rendkívül létfontossá­gúvá vált« és felhívja a Genfben tárgyaló nagyhatalmakat, hogy ©szívleljék meg Ázsia hangját©, _ Az újrakezdés után a nemzet­gyűlés elhatározta, hogy csütörtökre napolja el az ülést, minthogy a miniszterelnök úgy döntött, hogy felveti a bizalmi kérdést. A franeia nemzetgyűlés tehát csütörtökön délután szavaz a bi­zalmi kérdésről. * A francia nemzetgyűlés keddi ülésével kapcsolatban Harold King, a „Reuter" párizsi tudósítója a kö-1 nak életét, hogy a bizalmi kérdés vetkezőket írta: . . i ; Ifelvetésének fegyverével élt". „Az indokínai katonai vereség veszélye és az a Párizsban na­gyon elterjedt aggodalom, hogy Bidault külügyminiszter ösz­szejátszik az Egyesült Államok kormányával Amerika részvé­telét illetően az indokínai há­borúba, a kormány bukását idézheti elő. Laniel kedden este is már csak azzal tudta megmenteni kormányá­fl genfi francia küldöttség szóvivője közülié: szerdón már találkozó várható a Vielnami Demokratikus Köztársaság és Franciaország között Rövid külpolitikai hírek Helsinki (TASZSZ). A finn kor­mány megalakításával kapcsolatos tárgyalások, nem vezettek ered­ményre. Az a kísérlet, hogy öt párt (Agrár Szövetség, Szociáldemokra­ta Párt, Koalíciós Párt, Svéd Nép­párt, Finn Néppárt) képviselőiből alakítsanak kormányt, sikertelenül járt. Jelenleg tárgyaliisok folynak olyan kormány alakításáról, amely csak a négy pártból állna, vagyis az előbbiekből, kivéve a koalíciós pártot. • Peking (Üj Kína) Nehru, India miniszterelnöke május 3-án üdvöz­lő táviratot intézett Csou En-laj­hoz. a Kínai Népköztársaság kül­győztc ügyminiszteréhez abból az alka­lomból, hogy a két ország aláirta a Kína Tibet körzete és India kö­zötti kereskedelemről és közleke­désről szóló egyezményt. • New-York (TASZSZ). A „U. S. News and World Report" című fo­lyóirat cikket közölt, amely rámu­tat, hogy ha az Egyesült Államok kongresszusának most kellene dön­tenie afelől, hogy kell-e harcolniok az amerikai csapatoknak Indokí­nában, elvetné ezt a javaslatot, mert a kongresszus tagjaira hatást gyakorol az amerikai nép határo­zott szembenállása. • (MTI) A londoni rádió jelenti, hogy az egyiptomi kormány bezá­ratta az A1 Miszri, Egyiptom leg­nagyobb példányszámban megjele­nő lapja szerkesztőségének helyisé­geit. A lapbetiltásra azután került sor, hogy a bíróság ítéletet hozott Mah mud és Husszein Abul Fath — a lap tulajdonosa, illetve főszerkesz' tője ügyében. Az ítéletet a forra­dalmi tanács is jóváhagyta. A két fivért államellenes tevékenységgel vádolták. • Az „AFP" jelenti, hogy Dulles amerikai külügyminiszter kedden este Washingtonba érkezett. Dul­les fogadására megjelent a repülő­téren Nixon, az Egyesült Államok alelnöke is. Dulles szerdán megbeszéléseket folytat Eisenhower elnökkel, majd a délutáni órákban a köztársasági párt és a demokrata párt vezetőivel tárgyal. A „La Suisse" című genfi lap szerdai vezércikkében az indokínai kérdés rövidesen megkezdődő tár­gyalásával foglalkozva a többi kö­zött a következőket írja: „Ma már köztudomású, hogy Genfben nincs olyan szilárd nyugati egységfront, mint Ber­linben volt. Az amerikai meg­figyelők sem leplezhetik, hogy Dulles amerikai külügyminisz­ter Genfben elszigetelődött. Mindez természetesen komoly hely­zeti előnyt jelent Molotov számá­ra". A lap ezután francia kor­mányválság lehetőségéről ír, majd leszögezi: „A Laniel-kormánynak felelnie kell azért, hogy teljesen kilátástalan háborút folytat, emberi életeket és milliárdokat áldoz olyan területért, amely Franciaország számára mindenképpen elveszett"* A „Le Monde" a genfi értekezletről Három munkáspárti képviselő lemondott alsóházi tisztségéről London (MTI). Az Angol Mun­káspárt alsóházi csoportjának há­rom vezető tagja hétfőn benyújtot­ta lemondását a pártban viselt ügynevezett vitarendezői tisztségé­ről. A három képviselő — Charles Royle, John Taylor és Kenneth Robinson — szembehelyezkedett a Munkáspárt vezetőségének utasítá­sával cs az alsóházban a Bevan ál­tal benyújtott határozati javaslat mellett szavazott. Bevan javaslata azt követelte, hogy a parlament előzetes jóváhagyása nélkül ne gyárthassanak hidrogénbombát. (MTI) A francia sajtót a genfi értekezlettel kapcsolatban tovább­ra is elsősorban az a kérdés fog­lalkoztatja, mennyiben vezethet­nek a genfi megbeszélések az in­dokínai kérdés rendezésére. A ©Le Monde© egyik genfi kü­löntudósítója hosszú cikkben mél­tatja a Szovjetunió Franciaország iránti magatartását s kiemeli, hogy milyen szívélyes és barátságos magatartást tanúsítottak a szovjet delegáció tagjai Genf­ben. A tudósító utalva arra, hogy az utóbbi hónapok eseményei is ar­ról tanúskodnak, hogy a Szovjet­unió akarja az indokínai kérdés megvitatását, hozzáfűzi, hogy ©a Szovjetunió velünk együtt szándékozik meghatározni a közös érdekeket is, amelyek különben nem vitathatók©. A tudósító elismeri cikkében, hogy a szovjet külpolitika támogatja Franciaország érdekeit és ennek kapcsán felveti a kérdést, hogy váj­jon Bidault nem támogathatná-e bi­zonyos mértékig a Szovjetunió po­litikáját Genfben. Uj tantermeket létesítettek Sándorfalrán A télen az oktatási állandó bi­zottság elnökének 52 perces beszá­molóját túl hosszúnak találta a községi tanács vb-elnöke. Ezen a tanácsülésen ugyanis az oktatási állandó bizottság elnöke, a neve­lők és a gyermekeik tanulmányi eredményéért aggódó szülők nevé­ben szükségtermeket kért a belte­rületi tanulók számára, mivel a 20 tanulócsoport részére csak 11 tan­terem volt. A tanítás állandó két­váltása következtében az óránki­vüli foglalkozásokra nem volt hely. A szükségtantermeket már évek óta kértük a tanácstól. Jogos bírálatunk hatására a decemberi vb-ülés foglalkozott is­kolánk problémáival és határoza­tot hozott szükségtanterem létesí­tésére. A tanács már januárban ta­lált megfelelő épületet a Sztálin­utcán és engedélyt kért a szegedi járási tanács város és községgaz­dálkodási csoportjától arra, hogy az épületet iskolának utalják ki. Közben számos intézkedés történt, aminek az lett az eredménye, hogy iskola céljára átalakított és az rendbehozott épület már március 28-án tisztán és készen várta a tanítás megkezdését. A Sztálin-ut­cai épületben létesített két tante­rem és nevelői szoba április 1-én megnyitotta kapuját a tanulók előtt. Meg kell még írnunk azt is, hogy a közel nyolcezer forintos munkát a tanács az elfekvő anya­gok felhasználásával társadalmi munka megszervezésével 3100 fo­rintos összeggel hozta létre. Ez azonban nem minden, még több segítséget is kaptunk. Terv­bevették, hogy a Sztálin-utcai épü­let Tolbuchin-utcai részét is átala­kítják iskolának. Ugyanakkor az általános iskola napközi otthona számára készül egy kilencszer öt­méteres tanulószoba, iroda, kony­ha, kamra, valamint egy szobás konyhás gondnoki lakás. Ehhez az átalakításhoz már csak a s-egedi járási tanács tervcsoport vezetőjé­nek segítségét várjuk, hogy a szakmunkák megkezdődhessenek. Sáska István, a sándorfalvi általános iskola igazgatója „A kormány és a kongresszus veze­tői . . . fontaiéra vették annak lehető­ségét, hogy légi és tengerészeti egy­ségeket kitldenek Indoklnába." (Know­land amerikai szenátor.) •— Kis Ágnes, kicsit más már ez a mi városunk, mint amikor először jártam ben­ne. Rózsa nénénk lakodalmára érkeztünk éppen. — Nagy a 6Ötétség, édesanyám, — pityeregtem én az öblös állomásépület előtt. — Nem vagyunk otthon, édesanyám, nagy a sötétség. — Ó, fiam, — kacagott anyám, — eb­ben a percben otthon is nagy a sötétség. S otthon is, meg körülöttünk is világ lesz csakhamar. S csakugyan: mire nagyanyámékhoz értünk, kibukott keleten a messzeség szür­ke habjaiból a hajnal, aranyhajáról lefej­tette a fekete pántlikát, s olyan tündöklő sugarakat hintett a messzeségek minden tájára, hogy egyszeribe nagyot nyújtózott a világ, csak úgy ropogtak a csontjai! Nagyanyáim szemébe is jócskán jutott a hajnali fényből; ezt mindjárt láttam, mi­helyst megölelt. S lám. alig kacagja el magát anyám a tornácon, kilibben ám hosszú, fehér ingben a hangra valaki. Én szédelegve bámészkod­tam: vájjon lánya lehet a hajnalnak ez a kíváncsi kis csudaság, aki az ajtóban áll két ragyogó szemmel, meg olyan hajjal, mintha a hajnalt lopta volna meg? — Ne ügyetlenkedj, kisfiam — koppin­tott fejen anyám vidáman — öleld meg a te húgodat! Ágneska ő, Rózsa nénéd urá­nak, Antal bátyádnak kistestvére, s neked is testvéred! Én persze csak álltam, mint az jó tus­kóhoz méltó s mivel te, Ágnes rámmoso­lyogtál szépen, duzzogva morgolódtam: — Nekem ugyan nem testvérem! Nem is barátkoztunk mi meg igazság szerint másnap sem. Ok pedig lett volna a barátkozásra bőven, mikor megpihentünk a pázsiton. Nagyanyám háza tövében húzó­dott a pázsit, könnyű volt hát kiülnünk a kéken lebegő, végtelen ég alá. Szellő dudo­rászott. kicsi pillék, a kéken lebegő végtelen­be szálltak. Minden élt, minden dalolt a nyári áradásban és csodálatosképp csend volt mégis. Nevetésed összetörte a csendet, Ágnes. Csúfolódva nevettél s rámnéztél egyre. Szerencséd, hogy közbül ült az öcskös — aki fél héttel eiőbb érkezett, mint én — mert ha te ülsz mellettem, bizony odakorco­Fehérházi fontolgatók lok egyet az aranyhajadra.;: Dehát lusta voltam felállni s mivel nem ismertelek el rokonomnak, odamorogtam az öcskösnek: — Kérd meg tőle, mit nevet? öcsém buzgón közvetített: — Ágnes, azt kérdi, mit nevetsz? — Öt nevetem, mondd meg néki — súgtad öcsém fülébe, Piros lettem. — Te, Laci! — S úgy szóltam, ahogyan a bátyámtól hallottam, ha nevetik. — Mondd meg neki: ha engem nevet, akkor már nem ls él! Te, még jobban rákezdettél és én csí­pőre tett kézzel ugrottam eléd. — Nevetsz még?! — S olyat csavar­tam a karodon, hogy rögtön orrabuktál a fűben. Én hüledezve láttam, hogy nem sírsz, csak a nevetést folytatod lankadatlan. Majd így szóltál: — A nadrágod szára miért ér térden alul, hallod-e? Én zavaromban csak annyit feleltem: — Ilyen a szokás minálunk ..: — Rossz szokás — felelted te, és be­küldtél a házba: — Vedd fel a másik nad­rágodat, én addig tűt. cérnát kerítek. Föl is hajtottad, Ágnesem, olyan pom­pásan azt a nadrágszárat, hogv édesanyám­nak a könnye hullott nevettében. — Hát te mit csináltál a nadrágoddal? — Ágnes kurtított egyet rajta, mert ez így divat városon. Miután ilyenkép megnyesegettél, sem­mi akadálya nem lehetett annak, hogy együtt játsszunk a pázsiton. Vadászt, meg vadásznét. Előzőleg Lackó volt a vadász, de hát én erősebb voltam és Laci a fiunkká töpörödött. Persze én sem maradtam sokáig erős. Vagy hat esztendő múlva, mikor kezd­tem nagvlegénvnek érezni magam, — s kézzel-lábbal hadonászva védelmeztem az „elnyomottak" igazát, sudár bátyám magas­ra emelgetett engem kezével, hogv ked­vemre kikalimpálhassam magam a levegő­ben. Egv alkalommal nevetve szóltál: — Emelje fel engem is, Jani! Én akkor nem nevettem veled, mert éreztem, hogy vadász többé nem lehetek, csupán vadészfi. Dehát nem haragudtam rád, mert lehet-e haragudni a napsugár­ra? . .: Csakhamar Jani is lemaradt. Nagybá­tyánk, Pali bátya katona volt épp s mi több, huszár. Két kemény kis csillag, sar­kantyús csizma, bajusz, miegymás... Egy­szer csak azt tapasztalta Jani, hogy olyan a nevetésed, mintha Pali bátyám sarkan­tyújától leste volna el a csengés tudomá­nyát. Dehát Jani sem haragudott rád, mert hiszen lehet-e haragudni a napsugárra? Nem lehet, Ágnes, kiváltképp ilyenkor, látod, mikor itt áll az ember az újsággal a kezében s arra a napra gondol — 44 őszére — amikor itt kerestünk téged a romok és a füst között, a sötétségben. Romok és füst között gubbasztott a világ, amikor örökre lecsuktad kedves kék szemed ... A te aranyhaj ad árán, és sok kacagó­szemű édesanyának sok-sok csillagos sap­kájú, nótás legényíia élete árán ugyan, de ránk köszöntött a hajnal, kilenc eszten­deje. Nagyon vártuk! S az egyszerű emberek letörölték arcukról a könnyeket s csákányt, vakolót és tollat fogtak a kezükbe, hogy a hajnal eluralkodhassék s a napsugár be­ragyoghasson a szegények ablakán. S négy esztendeje a haszonra éhes go­nosztevők felelőtlen bandája egy távoli kis ország népe felett ismét füsttel és korom­mal vonta be az eget. A népek azonban erősebbek voltak s Koreában — esztendeje lesz — elhallgattak a fegyverek mégis. S most ismét „fontolgatnak" és fon­dorkodnak ezek az urak, akik nem élhet­nek úgy, hogy a kis Ágneskák kacagása becsilingeli napjainkat s aranyhajuk be­ragyogja az emberek életét... Ezórt ón kivágom az újságból ezt a cikket s a kisfiadnak küldöm cl, aki 17 esztendős, pirosarcú, s vállas legény ma már. Hadd olvassa fel a többi legénykének, hadd hagy­ják abba egy percre a röplabdázást az is­kolaudvaron s figyeljenek fel erre a cudar szóra! Róluk van szó, az ő jövőjüket „fon­tolgatják" odaát aí urak a Fehér Házban. Az ő fiatal arcukról akarják örökre le­lopni a mosolyt, az ő szájukból akarják ki­verni — ököllel — a kacagást. Azon is gondolkodtam, hogy a „fontol­gatóknak" is küldök valamit, a tengeren­túlra: ezeknek a fiataloknak a képét, amint labdát repítenek kacagva a kéken lebegő végtelen égnek .;: Ezt az utóbbi levelet mégsem küldöm el. Félek, hogy nem tudják elolvasni. Fé­lek, hogy nem ért embernyelven a csi­kasz ... DÉR ENDRE

Next

/
Thumbnails
Contents