Délmagyarország, 1954. május (10. évfolyam, 103-127. szám)

1954-05-29 / 126. szám

2 SZOMBAT, 1954 MÁJUS 29. [Folytatás az első oldalról.) STunk Alkotmányában lefektetett demokratikus elvek és a szocializmus építése platformján új függetlenségi népfrontot kell létrehozni, melynek mint széles népi társadalmi és politikai mozgalomnak demokratikus elveken kell felépülnie. Országos és helyi szervekkel, molyok Jbrmájának kialakításában tág t£reg kell engedni a tömegkezdeményezésnek és a hngyományos formák, gazdakörök, olvasókörök, felelevenítésének. Az új népfrontnak szélesebbnek és demokratikusabbnak kell lennie, mint a múltban volt. Ennek megvalósítása azt jelenti, hogy az új népfront ne politikai pártoknak, vagy töredékeiknek legyen az egyesülése, hanem pártunk részvételével ós vezetésével a dolgozók legszélesebb rétegeit felölelő tömegszervezeteké és uépi bizottságoké, melyben helyet foglalnak a szakszervezetek, a Dolgozó Ifjúsági Szövetség, a Magyar Nők Demokratikus Szövetsége, a tudományos, kulturális, és szociális téren működő társadalmi szervezetek, az Országos Bcketanáes és bizottságai, a különböző népi bizottságok, termelési bizottságok, lakóbizottságok, állami, társadalmi és egyházi élet vezető egyéniségei, az értelmiség képviselői és így tovább. Pártunk Központi Vezetősége nevében javasolom, liogy a kongreszszus bízza meg a megválasztandó Központi Vezetőséget, hogy a tömegszervezőtök, és népi bizottságok széleskörű bevonásával mihamarabb dolgozza ki az új népfront miíküdési feltételeit, formáit, célkitűzéseit. Pártunk népfront-politikájában azem előtt kell tartani azt, hogyha azt akarjuk, hogy az új népfront valóban a népi demokrácia legátfogóbb társadalmi és politikai szerve legyen, fokozottabb és szélesebbkörű tevékenységet kell ki. fejtenie a középrétegek körében, a városi kispolgárság tömegeiben, értelmiségi és tisztviselői körökben, melyeknek komoly társadalmi súlyuk van és megnyerésük a népi demokrácia számára a nemzeti egység megvalósítására irányuló törekvések sikerének fontos föltétele. Az új népfrontnak nemcsak építői, de harcos mozgalomnak kell lennie, valóban frontot kell alkotTanácskozik a Magyar Dolgozók Pártja III. kongresszusa nia népi demokratikus vívmányaink, szabadságunk, függetlenségünk és nemzeti szuverénitásunk védelmére, a belső és külső reakciós-imperialista ellenséges törekvések és aknamunka ellen, a béke védelmére a háború ellen. Az új népfront akkor lesz emo nagy célokért folyó küzdelem hadserege, ha melyebb gyökereket ereszt a magyar nép tömegeibe. Gazdagítani kell az új népfront eszmei tartalmát. A függetlenség és szabadság eszméjét sokszázados nemzeti hagyományainkat, melyeknek hatalmas tömegmozgató erejük van, eggyé kell kovácsolni a demokrácia és a szocializmus eszméjével. A népfront társadalmi és politikai tömegmunkájában, a hazafiság és a népek barátságának eszméjét nagyobb súllyal kell kiemelni. Szélesebben és bátrabban mint eddig, fel kell eleveníteni az ellenállási mozgalom hősi cselekedeteit és a függetlenségi front antifasiszta hagyományait is. Népi demokratikus rendszerünk államhatalmi és igazgatási szervei annak idején a népfront jegyében jöttek létre, az országgyűlést és a helyi tanácsokat a függetlenségi népfront listáján választották meg, 8 a kormány is a népfront kormánya. A népfront az a társadalmi és politikai alap, amelyen állami hatalmunk és kormányzatunk nyugszik. Ezt a szilárd és tartós társadalmi és politikai alapot az új népfront létrehozásával és a népfront-politika bátor kibontakoztatásával tovább kell erősíteni. Pártunk új politikája, az új szakasz célkitűzéseinek következetes megvnlósítása, gazdaságpolitikánk átállítása a dolgozó nép szükségleteinek egyre jobb kielégítésére, népünk fokozódó bizalma és szeretete a párt és a kormány iránt, és most párlkongresz. szusunk határozatai, minden fel tételét megteremtik a népfront, politika sikeres kibontakozásának. Ennek érdekében a kongresszus hozzon olyan határozatot, hogy az új népfront tartson az ősszel or szagos seregszemlét, amely a Magyar Népköztársaság erejének, a párt, a kormány és a nép egységének, a hazafias demokratikus békeszerető erőknek hatalmas megnyilvánulása legyen. (Lelkes taps.) A munkásosztály tevékeny részvétele a hatalom gyakorlásában: fejlődésünk legdöntőbb kérdése Bizonyos elferdülések, a tanacsok helyes működési elvétől való eltérések, tevékenységük más területén is megmutatkoztak. A szocialista államnak döntően közre kell működnie a szocializmus gazdasági alapjainak lerakásában. Ugyanakkor azonban, hatalmas egyéb társadalmi, politikai, kulturális és szociális feladatai is vannak. Ezek a feladatok azonban eléggé háttérbe szorultak helyi tanácsaink munkájában, amely egyoldalúan, a gazdasági tevékenységre összpontosult. Ebből adódott, hogy lebecsültük a tanácsok tömegszervezeti jelentőségét, a munkás-paraszt szövetség és általában a dolgozó tömegek szerepét a politikai életben, főképpen a forradalom döntő kérdéseiben: a hatalom és az új államrendszer megszilárdításában. A munkásosztály tevékeny részvétele a hatalom gyakorlásában egész szocialista fejlődésünk legdöntőbb kérdése. Pártunk halaszthatatlan életbevágó feladata, a proletárdiktatúra megszilárdításának elsőrendű feltétele, a munkásosztály aktivizálása, minden irányú tevékenységének fokozása az államhatalmi szervekben. Pártunk új politikája, az új szakasz célkitűzései és pártkongreszszusunk iránymutatása minden szükséges feltételét megteremtik az államhatalom és igazgatás megszilárdításának, a helyi tanácsok felélénkülésének, melynek kezdeti eredményei már is mutatkoznak. Az új szakasz gazdaságpolitikája eredményeképpen növekszik a termelőszövetkezeti tagság, valamint a dolgozó parasztság, főképpen a középparasztság gazdasági és politikai tevékenysége, ami a párt és a helyi tanácsok részéről is olyan erőteljesebb politikai felvilágosító és nevelő munkát követel, amely alkalmas arra, hogy ezt a fokozódó aktivitást, a népi demokrácia célkitűzéseinek megvalósítására, a szocializmus építésére irányítsa, hogy a parasztság, főképpen a középparasztság, politikai ingadozását csökkentse és a termelőszövetkezeti tagsággal együtt fokozottabban bevonja . a népi hatalom és igazgatás helyi szerveinek munkájába. A középrétegek politikai aktivitása komoly lendületet adhat a helyi tanácsok sokoldalú tevékenységének. Ugyanakkor ez a körülmény feltétlenül szükségessé teszi, a termelőszövetkezeti tagságnak és a kisparasztságnak, a falu proletár és félproletár rétegeinek a helyi tanácsokba való erőteljesebb bevonását és aktivizálását a társadalmi, gazdasági és politikai tevékenység minden fontosabb területén. Tanácsaink váljanak valóban helyi, hatalmi és tömegszervezetekké l j államhatalmunk — a nép hatalma Tisztelt Pártkongresszus! A döntő győzelemért, amelyet pártunk vezetésével a munkásosz. tély a teljes hutalom megszerzéséért folytatott, nehéz, de sike res küzdelemben kivívott, a nagy fordulatot, amelyet ezzel a győze. lemmel a hatalom teréü terem tett, Népköztársaságunk Alkotmánya rögzítette le, amikor alaptörvényünkbe iktatta, hogy „A Magyar Népköztársaság a munkások és a dolgozó parasztok állama", »A Magyar Népköztársaságban minden hatalom a dolgozó népé*. (Taps.) Alkotmányunk eme megállapításában benne van szocialista típusú államunk egész lényege és az a gyökeres különbség, amely a régi államrendszertől alapjában megkülönbözteti. Népi demokratikus államrendszerünk hatalmas lehetőségeket teremtett népünk, munkásosztályunk és dolgozó parasztságunk képességeinek kifejtésére, az állam építése, a közügyek intézése, az ország vezetése terén. Felszabadultak azok az erők, amelyek népi demokratikus államunk sziklaszilárd alapját alkotják. Ez a magyarázata annak, hogy a régi népelnyomó állammal szemben, amely évszázadokon át alakult ki és erősödött meg, az alig három és félesztendős múlttal rendelkező zsenge tanács szervezetünk egy új társadalom építésének nehéz és bonyolult feladatai közepette, hűséggel és becsülettel, odaadással és eredményesen szolgálja népünk, hazánk felemelkedését,. a szocializmust. (Taps.) A régi világban, ahol az állami ügyek intézése kevesek, a vagyonosok kiváltsága volt, a dolgozókat azzal zárták el az állami ügyek intézésétől, hogy ahhoz egyszerű emberek nem értenek. Tanácsaink három és félesztendős működése elegendő volt ahhoz, hogy szertefoszlassa ezt a hazugságot, dolgozó népünk megalázását és becsmérlését. Tanácsaink munkájában népünk egyszerű fiainak tiz- és százezrei vesznek részt. Hivatottságukról, rátermettségükről, a legbeszédesebben azok a nagyszerű eredmények tanúskodnak, amiket új szocialista társadalmunk építésének minden terén, a gazdasági, politikai, kulturális és nevelő munka terén elértek Mielőtt bárki pálcát törne tanácsaink munkája felett, mielőtt ítéletet mondana tanácsaink vezetőinek, tagjainak és munkatársainak tevékenysége fölött, erre kell gondolni. Áldozatkész, fáradságot nem ismerő munkájukat, a szocializmus ügye melletti helytállásukat eredményeikkel és hibáikkal együtt csak megbecsülni lehet. (Taps.) Ezt a megbecsülést juttatja kifejezésre az is, hogy Népköztársaságunk Elnöki Tanácsa, a kormány előterjesztésére a mai napon a helyi tanácsok több, mint 200 dolgozóját állami kitüntetésben részesíti népi demokratikus államunk megszilárdítása terén kifejtett odaadó, becsületes munkájukért. (Hoszszantartó taps.) A helyi tanácsok létrehozásával olyan államszervezetet építettünk föl, amely megfelel a népi demokrácia követelményeinek, el tudja látni a proletárdiktatúra funkcióit. A helyi tanácsok a demokratikus centralizmus elvei szerint működnek, és területükön a dolgozó nép egységes államhatalmát képviselik. Munkájukban közvetlenül a lakosságra támaszkodnak és mint a dolgozók széles tömegszervezetei mozgósítják a lakosságot a társadalmi, gazdasági és kulturális tevékenységben való fokozottabb részvételre. Az új államgépezet, a helyi tanácsok szervezete létrehozásánál azonban nem kellő elvi alapossággal és körültekintéssel jártunk el. Nem vittük át a tanácsi szervezetbe azokat a tapasztalatokat és módszereket, rmiket a népi bizottságok a tömegek mozgósítása terén már kialakítottak, amivel megfosztottuk az új államgépezetet, elsősorban a helyi tanácsainkat, a tömegek saját tapasztalataiban rejlő hatalmas erőforrástól, amit az állami munka terén a múltban már megszereztek: nem alkalmaztuk következetesen a demokratikus centralizmus elvét, ami odavezetett, hogy helyi tanácsaink, főképpen gazdálkodás terén kevesebb önállósággal rendelkeztek, mint a volt önkormányzatok: nem eléggé gondosan és körültekintéssel készítettük elő a helyi tanácsok szervezését és megfelelő felkészültségű vezető funkcionáriusokkal való biztosítását; Népi demokratikus államszervezetünkben a tanácsok kettős, államhatalmi és államigazgatási feladatokat látnak el. Az államhatalmi szervek vezetik, irányítják az állam és szervei működését, az államigazgatási szervek megvalósítják, végrehajtják az államhatalmi szervek határozatait. A helyi tanácsok szervezete e kétirányú állami tevékenység egységét teremti meg. Az államhatalmi feladatokat a választott tagokból álló tanács van hivatva helyi vonalkozásbpn ellátni, melynek során a dolgozó tömegek széleskörű és tevékeny közreműködését kell biztosítania, ami világosan mutatja, liog.v tanácsainknak, mint helyi államhatalmi szerveknek, széles tömegszervezeteknek is kell lenniük. Visszapillantva helyi tanácsaink több mint háromesztendős működésére, arra a következtetésre kell jutnunk, hogy az elért nagy ós komoly eredmények ellenérc, e kettős feladatuknak nem mindig tudtak kellőon megfelelni, nem váltak minden tekintetben népi államunk valóságos helyi hatalmi- cs tömegszervezeteivé. Szocialista típusú állam szervezésének alapelve, hogy a tanácsok mint államhatalmi szervek irányítását legfelsőbb fokon csak államhatalmi szerv — nálunk az országgyűlés, illetve nz elnöki tanács láthatja el, mégpedig közvetlenül olyan formában, hogy maga vitatja meg és adja ki a tanácsok legfelsőbb irányításával I kapcsolatos határozatokat, és maga gondoskodik azok végrehajtó- ] sónak ellenőrzéséről. Helyi tanácsaink államhatalmi feladatainak ellátását megnehezítette, hogy működésükben nem nz országgyűlésnek, vagy az elnöki tanácsnak voltak, sőt vannak még ma is alárendelve, annak ellenérc, hogy alkotmányunk erre kifejezetten utal, hanem államigazgatási szerveknek, legfelsőbb fokon a minisztertanácsnak. Amellett, hogy ezzel megsértettük a szocialista államszervezés egyik fontos elvét, amely a hatalmi szerveket helyezi az igazgatási szervek fölé és nem megfordítva, súlyos csorbát ejtettünk a tanácsoknak, mint a hatalom szervcinek tekintélyén és ami a legsúlyosabb, rendkívül korlátoztuk a tanácsok hatalmi körét és jogát. Pedig a tanácsoknak n proletárdiktatúra rendszerében, a népi demokrácia viszonyai között is a munkásosztály által ráruházott teljes hatalommal és tokintéllyel kell rendelkezniük és annak gyakorlásához számukra minden szervezeti. politikai és egyéb feltételt biztosítani kell. (Lelkes taps.) Csak így szilárdul meg népi demokratikus államunk, így számoljuk fel tanácsaink gyengeségét. Meg kell változtatnunk helyi tanácsaink felső irányításában eddig követett gyakorlatot és ennek szervezeti és politikai következményeit egységes tnnáesszorvezetünkön következetesen keresztül kell vinnünk. Ezt célozza nak, mint államhatalmi fs tömegszervezeteknek legfelsőbb irányítását az országgyűlésnek, illetve az Elnöki Tanácsnak kell ellátnia, hogy ilyen módon az Elnöki Tanács az államhatalomban betöltse alkotmányunkban is lerögzített szerepét. Helyi tanácsaink államhatalmi működését ma is akadályozzák egyes minisztériumoknak, söt magának a minisztertanácsnak a szocialista állam működési elveit gyakran sértő intézkedései, amikor választott hatalmi szerveknek egyszerűen utasításokat adnak. A földművelésügyi, a pénzügyi, a kereskedelemügyi, a város és közgazdálkodási minisztérium, de gyakran más minisztérium is, hol a tanácsoknak, hol a végrehajtó bizottságoknak adnak szigorú utasításokat bizonyos feladatok végrehajtására. A példa ragadós, aminek az a következménye, hogy nemcsak a minisztériumok, hanem alárendelt szerveik is utasítgatják a tanácsokat és végrehajtó bizottságaikat. Jellemző erre a csőngrádmegyei begyűjtési hivatal esete, amely május első hetében utasította a járási tanácsok végrehajtó bizottságainak elnökeit egyea begyűjtési feladatok végrehajtására azzal a figyelmeztetéssel, hogy, ha nem hajtják végre a megyei begyűjtési hivatal, a megyei tanács végrehajtó bizottsága és a megyei ügyészség felé megtorló lépéseket tesz (élénkség). Nyilvánvaló, hogy az ilyenfajta helytelen eljárásnak véget kell vetni. De módosítani kell majd azokat a jogszabályokat is, amelyek szerint a minisztertanács megsemmisítheti, vagy megváltoztathatja a helyi államhatalmi szervek által hozott határozatokat. Ezt a jogot az Elnöki Tanácsnak kell majd átadni, annak kell majd gyakorolnia. Helyi tanácsainkat, a működéi sükben megnyilvánuló hiányosságok, rendellenességek és lazaságok is akadályozzák abban, hogy tevékeny szervei legyenek az államhatalom gyakorlásának. Helyi tanácsaink működésében, államhatalmi funkciójuk gyakorlásában a tanácsülésnek döntő szerepének kell lennie. Az eddigi gyakorlat szerint azonban a tanácsülések többnyire reprezentatív és formális megnyilvánulások. A tanácstagoknak az ülések nem kellő előkészítése miatt sem módjuk, sem idejük nincs arra, hogy alaposan, elmélyülten elemezhessék a végrehajtó szervek munkáját. A tanácstagokat nem ritkán munkahelyük vezetői is gátolják tanácstagsággal járó funkcióik ellátásában, ami a tanácsi munka megengedhetetlen lebecsülésére vall. A tanácsülések sok helyen még ma sem kollektív megnyilvánulások, munkájukban sem a kollektív vezetés, sem a tanácstagok egyetemleges felelőssége nem jut kellően érvényre. A tanácsnak; mint választott szervnek, vagy tömegszervezetnek a problémái nemigen kerülnek napirendre. A dolgozókat közvetlen érintő kérdések, mint a kereskedelem, az oktatás kérdései, vagy a szociális ügyek, a tanácsüléseken háttérbe szorultak. Egyrészt ez, másrészt az ülések formális, tartalmatlan volta; csupán a lakosság kötelezettségeit tárgyaló napirendek okozzák, hogy a tanácsok tagsága nem eléggé aktív, nem veszi ki részét a tanács munkájából, amit a tanácsülések látogatottsága világosan mutat, * A tanácsok munkájának hiányosságai A hiányosságok főképpen a tanácsdemokrácia sorozatos megsértéséből fakadnak. Gyakran előfordul, hogy a végrehajtó bizottság indokolatlanul és törvényellenesen leváltja a megválasztott tanácstagok egy részét, néha nagyrészét. Erre vall az is, hogy a végrehajtó bizottságok számos helyen nem számolnak be a tanácsülésnek, aminek kirívó esete mutatkozott meg az elmúlt esztendőkben Békés megyében. I A tanácstagok elköltözése, más területen történő elhelyezkedése esetén, a visszahívásnál, vagy kooptálásnál is gyakran megsértik a tanácsdemokráciát, önkényesen jelölnek ki új tanácstagokat, vagy régieket egyszerűen póttagnak minősítenek. Nem ritka eset, hogy a kijelölt tanácstagot hónapokig nem választják meg, vagy pedig a vb-nak olyan elnöke és titkára van, akit a tanács meg sem választott. Az államhatalmi feladatok jó ellátása érdekében elsődleges' feladata a tanácsülés jó megszervezése, előkészítése, a tanácstagok aktivitásának biztosítása, a kollektív vezetés, a kollektív munka és felelősség elvének alapján. Feltétlenül biztosítani kell a tanácsülésnek, mint a helyi hatalmi szerv legmagasabb megnyilvánulásának tekintélyét és felsöbbségét a végrehajtó bizottsággal szemben, amelyet alája kell rendelni és biztosítani a tanácsülés határozatainak maradéktalan végrehajtását. A tanácstagoknak a tanácsüléseken való kollektív munkája mellett, egyéni feladataik is vannak, elsősorban a tanácsok és a tömegek közötti minél jobb és szorosabb kapcsolatok kifejlesztése érdekében. Ezt kellene szolgálniok a rendszeresített beszámolóknak és fogadóóráknak. Azonban eddig sem a helyi tanácsok, sem maguk a tanácstagok, kevés kivételtől eltekintve — nem fordítottak erre kellő gondot. A beszámolók, amelyek pedig a lakosság legszélesebb érdeklődésére tarthatnának száaz a javaslatunk, hogy a tanácsok, mot, nem rendszeresek, nem köte- , lezők, sok esetben egyáltalán nin-' csenek. Számos helyen a tanácstagok bizonyos százalékát, máshol kiválogatva a képzettebbeket, „ütemezik" be beszámoló tartására; szempontok, irányelvek megadása nélkül. Az ilyen beszámolókban nincs sok köszönet, nem keltik fel a lakosság érdeklődését, nem szolgál* ják a tanácsok és a dolgozók kapcsolatainak kifejlesztését, nem ér* vényesülhet a tanácsok felé a vá* lasztók alulról jövő ellenőrzése és kezdeményezése. Előfordul persze az is, hogy a tanácstag azért nem tud beszámolni, mert mint tanácstag nem fejt ki tevékenységet. S ha a nép küldöttei, a tanácstagok nem végeznek a dolgozók között felvilágosító, nevelő, társadalmi és politikai munkát, a tömegek önmaguktól nem kapcsolódnak be az államügyek helyi intézésébe. Nagyobb gondot és figyelmet kell tehát fordítani a tanácstagok beszámolóira és fogadóóráira, több felelősséggel kell azokat az illetékes tanácsi szerveknek, de maguknak a tanácstagoknak is szervezni, előkészíteni és lebonyolítani. A helyi tanácsok éltető ereje tömegkapcsolataik fejlesztése, ilyen* irányú tevékenységük igen fontc* eszközei az állandó bizottságok. Ezen a téren is számos megoldatlan kérdés van. A legnagyobb hiányosság abban van. hogy az allandó bizottságoknak alig a fele működik tevékenyen. Ez indokolttá teszi annak újbóli megvizsgálását, hogy a tanácsi szervezetben a különböző tagozatokon milyen állandó bizottságok működjenek. Az állandó bizottságok működésében mutatkozó hiányosságok jórészt abból erednek, hogy az állandó bizottságok létesítésével gyakran megsértették a tanácsdemokráciát, amely előírja, hogy az állandó bizottságok tagjait a tanácstagok közül kell választani. Meg kell szüntetni azt a helytelen és káros gyakorlatot is, hogy egyes minisztériumok úgy kezeljék az állandó bizottságokat, _ (Folytatás a harmadik oldalon)