Délmagyarország, 1954. május (10. évfolyam, 103-127. szám)

1954-05-28 / 125. szám

I VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK t •s. .:t4geB-J3 *— Megkezdték Sztálinvárosban az Első Békekölcsön hatodik sorsolását AZ MDP CSONGRÁDMEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA X. ÉVFOLYAM, 125. SZAM I PÉNTEK, 1954 MÁJUS 28. ARA 50 FILLÉR Tanácskozik a Magyar Dolgozók Pártja III. kongresszusa Vita a Központi Vezetőség beszámolója felett Kristóf István elvtárs felszólalása Szerdán délután négy órakor Nagy Józsefné elvtársnő elnökletével folytatták a tanácskozást a* kongresszus résztvevői; A délutáni ülésen felszólalt Kristóf István elvtárs, a Politikai Bizottság tagja; Az előttünk álló nagy feladatok végrehajtásához szüntelenül erősíteni kell a párt vezetését, fokozni kell a kommunisták aktivitását az elet minden területén — mondotta. Az új 6zakasz politikája megköveteli, nélkülözhetetlenné teszi a tömegszervezetek aktivitását és különösképpen megnöveli a szakszervezetek szerepét. A Központi Vezetőség beszámolójában Rákosi elvtárs is hangsúlyozta e kérdés fontosságát: Amint a Központi Vezetőség beszámolója is hangoztatja, a szakszervezeteknek az új szakasz politikája megvalósításának érdekében végzett munkája akkor lehet eredményes, ha megjavítjuk a pártnak a szakszervezetek irányában végzett munkáját: A dolgozók anyagi, szociális és kulturális felemelkedésének megvalósításához nélkülözhetetlenül fontos a legszélesebb tömegek aktív közreműködése. Ehhez pedig feltétlenül szükséges a szakszervezetek harcos munkája; Az új szakasz célkitűzései azt a feladatot róják a szakszervezetekre, hogy mozgósítsák tagságukat, hathatós segítséget nyújtsanak népgazdasági tervünk megvalósításához, szervezzék a szocialista munkaversenyt, a Sztahánov-mozgalmat, az újító- és észszerűsítő mozgalmat, segítsék kibontakoztatni munkásosztályunk nagyszerű alkotó készségét. Az elmúlt évek sok-sok munkahöstette bizonyítja, hogy kimeríthetetlen az a tartalék, amely dolgozóink lelkesedésében, akaraterejében, kezdeményezésében rejlik. Nekünk ezt az új szakasz célkitűzéseinek szolgálatába kell állítanunk. A Loy Árpádokat, a Tajkov Andrásokat, a Porubszki Lajosokat, munkásosztályunk száz és százezer hős fiát kell felsorakoztatnunk e nagyszerű célok megvalósítására. (Taps.) Kristóf István elvtárs ezután a szakszervezeti mozgalom fejlődéséről, a munkaverseny szervezésének eredményeiről beszélt, majd így folytatta: A termelési tervek teljesítésével párhuzamosan eredményeket értünk el az emberről való fokozottabb gondoskodásban, a munkavédelem, az egészségvédelem fejlesztésében. Hathatósan segítette ezt a szakszervezetek sok tízezres aktívája, akik széleskörű szervező és nevelőmunkát fejtenek ki a balesetek elleni, védőberendezések használatáért a dolgozók oktatásától egészen a munkavédelem tudományos kutatásáig. Az ország lakosságának mintegy hatvan százalékára kiterjedő társadalombiztosítást is a szakszervezetek irányítják. Szakszervezeteink támogatásával közel 200 ezer dolgozónak biztosítanak az ország legszebb üdülőiben, szanatóriumaiban pihenést, gyógyulást, közel 40 ezer üdülő gyermek, anya és csecsemő élvezi államunk és a szakszervezetek gondoskodását. A Központi Vezetőség júniusi határozata óta eredményeket értünk el az anya- és csecsemővédelem terén, növeltük a bölcsődék, óvodák számát. A dolgozó nőről, a dolgozó anyáról való gondoskodás terén azonban még nincs minden rendben. Még ma is előfordul, hogy egyes gazdasági vezetők az e célra biztosított összeget nem használják fel, vagy éppen más célra fordítják. A szakszervezeteknek az MNDSZ-el közösen fokozottabb ellenőrzéssel kell biztosítaniok, hogy a rendelkezésre álló összeget maximálisan felhasználják és csak az arnya- és csecsemővédelemre hasz'r.álják fel. Ezután a szakszervezetek kultui ális tevékenységét, nemzetközi kapcsolatait és békeharcát ismertette Kristóf elvtárs, majd így folytatta: a szakszervezetek a pártnak köszönhetik eredményeiket, és sikereiket. A szakszervezetek ereje a párt vezetésében rejlik. Ezért szakszervezeteink teljes erejükkel, a legnagyobb odaadással támogatják a párt és a kormány programmját. Az új szakasz politikája megköveteli a szakszervezetektől, hogy új módon, de sokkal bátrabban, sokkal határozottabban kezdeményezzenek és harcoljanak azért, hogy maradék nélkül megvalósuljon mindaz, amit pártunk és kormányunk határozatai célul tűztek lei. Az új szakasz politikája ugyanakkor azt is megköveteli a szakszervezetektől, hogy mozgósítsák a dolgozókat kötelességeik teljesítésére. Komoly hiba volt, hogy sem az állami szervek, sem a szakszervezetek az elmúlt időkben nem tanulmányozták eléggé a dolgozókat érintő törvények, rendeletek végrehajtását. Az elmúlt esztendőkben igen gyakran találkoztunk olyan esetekkel az üzemekben, a munkahelyeken, amikor nem tartották be a Munka Törvénykönyve rendelkezéseit, nem hajtották végre a kollektív szerződéseket, amelyeket pedig az üzem alkotmányának szoktunk nevezni. Nem ismertük eléggé a termelés, az élet problémáit sem. Emiatt nem jelezhettük kellő következetességgel és alapossággal a pártnak és a kormánynak azokat a problémákat, amelyeket a dolgozók felvetettek és amelyek foglalkoztatták őket. Nem élt elevenen bennünk, nem hatotta át munkánkat Lenin elvtársnak a szakszervezetekről tett az a megállapítása, hogy a szakszervezetekben dolgozó elvtársaknak mélyen a munkások életében kell gyökerezniök, ismerniök kell a dolgozók törekvéseit, szükségleteit, ezek kielégítésével kell kivívniok a tömegek határtalan bizalmát. A szakszervezeti tagság joggal bírálta a szakszervezetek vezetését azért, hogy nem harcol következetesen a kollektív szerződések vállalásainak teljesítéséért, a törvényes rendelkezések betartásáért. A szakszervezetek — különösen a Központi Vezetőség júniusi határozata után — a mult évben megkötött kollektív szerződések végrehajtásáért már sokkal következetesebben harcoltak eddig. Ennek eredménye, hogy idén már — a vasút, a posta, a helyiipar, a belkereskedelem és a mezőgazdaság kivételével — az állami vállalatok csaknem százszázaléka kötött kollektív szerződéseket. Lényeges eredményeket értünk el a mezőgazdaságban is, ahol az 1953 évi 35 kollektív szerződéssel szemben 1954-ben 235 kollektív szerződést kötöttünk. Az olyan elmaradott területen, mint a magasépítőipar, ahol 1953-ban 120 kollektív szerződés volt, az idén 350 van. Ugyanezek az eredmények a kereskedelemben is megtalálhatók. A most megkötött kollektív szerződésekben már érezhető, hogy a szakszervezetek munkájának kulcskérdésévé kezd válni a dolgozók mindennapi érdekvédelméért folyó küzdelem. A mult években sokszor előfordult, hogy a SZOT is és a szakszervezetek központi vezetőségei is elnézték a kollektív szerződésben vállalt kötelezettségek elhanyagolását, nem teljesítését, vagy azt, hogy a termelési érdekekre való hivatkozással, egyes állami szervek, vagy minisztériumok indokolatlanul törölték azokat a beruházásokat, amelyekre a vállalatoknak szükségük lett volna, hogy biztosítsák a kollektív szerződésekben vállalt kötelezettségek végrehajtását. Ez károsan hatott a dolgozók hangulatára, a tcimegek aktivitására, a párt és a tömegek kapcsolatára is. Szakszervezeteinknek döntő feladata harcolni azért, hogy a kétoldali kötelezettségvállalás végrehajtását biztosítsák. Az új szakasz politikájának megvalósítása megköveteli, hogy az igazgatók teljesítsék kötelezettségeiket a dolgozók iránt, de ugyanakkor a dolgozók is teljesítsék az állammal szembeni kötelezettségüket. Egyes helyeken az ellenség tudatosan törekedett arra, hogy túlhajtsa azokat a jogokat, amelyeket a Munka Törvénykönyve biztosít és demagóg módon indokolatlanul követeléseket állítson fel. Ugyanakkor, amikor következetes harcot indítunk a Munka Törvénykönyvének betartásáért, harcot kell folytatnunk azért is, hogy a Munka Törvénykönyvét le ne járathassák. A dolgozókkal való nyílt, őszinte beszéd megsokszorozza aktivitásukat A Központi Vezetőség a kongresszus elé tárta a termelékenység, a termelés önköltségével kapcsolatos nem kielégítő helyzetet. Előttünk világos, hogy a nép jólétének emelése csak azoknak a termékeknek az olcsóbb, gazdaságosabb előállítása révén történhet, amelyet az iparban és mezőgazdaságban maguk a dolgozók állítanak elő. Ez pedig csak a termelékenység növelésével, az önköltség csökkentésével érhető el. Ha következetesen harcot akarunk indítani a termelékenység fokozásáért, az önköltség csökkentésért, a takarékosságért, akkor harcolnunk kell a munka jobb megszervezéséért, a munkások javaslatainak, kezdeményezéseinek felkarolásáért. A dolgozók mozgósítása, a szocialista verseny szervezése nem képzelhető el úgy, hogy ne tárjuk fel előttük őszintén a helyzetet. Amikor pl. a mult évben pl. a Dejhajógyárban nyíltan megmondottuk, miért fontos az egész nép számára, hogy export-tervüket teljesítsék, a munkások csodákat tudtak művelni, 15 tonna helyett napi 40 tonnát dolgoztak fel naponta. Ugyanezt tapasztalhattuk az energiarendelet bevezetése idején az üzemek százaiban; jó felvilágosító munkával sikerült a kontingens megfelelő elosztása, be lehetett vezetni az energiagazdálkodás új rendszerét. A munkások joggal kérdezik a szakszervezetektől, miért laposodtak el pl. a termelési értekezletek, miért hiányzik a munkások többsége ezekről az értekezletekről egyes üzemekben? Azért, mert az üzemek felelős vezetői lebecsülik azt a tényt, hogy a munkásokat csak akkor lehet kellőképpen mozgósítani a nehézségek megoldására, ha őszintén feltárjuk előttük az üzem, a műhely termelési és szociális problémáit. Ne csak általában beszéljünk a munkásoknak arról, hogy mi a feladat, hanem konkrétan rá kell mutatni a nehézségekre, a nyílt őszinte beszéd megsokszorozza a dolgozók aktivitását. A dolgozók azt várják, hogy választ kapjanak a felvetett javaslataikra, kérdéseikre. Minden eszközzel harcolni kell azért, hogy ne becsüljék le, ne fojtsák el a dolgozók kezdeményezését. Sokkal következetesebb harcot kell folytatni a szocialista munkaverseny öncélúsága, elsekélyesítése ellen. Még igen szép számmal akadnak a bürokraták fajtájából olyanok, akik elegendőnek vélik a felajánlások megszervezését és azután azt mondják: gyerünk elvtársak, nyomjuk meg egy kicsit, majd csak kijön belőle valami. Az ilyen bürokratákat minél sürgősebben ki kell iktatni a szocialista munkaverseny szervezéséből. A legjobb szervezés sem vezethet azonban eredményre, ha nem tudjuk megnyerni az üzem parancsnoki karát, a mérnököket, a technikusokat és a mestereket. Sajnos, a szakszervezeti munka igen kezdetleges még az értelmiség, elsősorban a műszaki értelmiség soraiban. Ma a szakszervezetekben jogos követelményként vetődik fel, hogy jobb szakszervezeti munkát kell végezni a mérnökök, technikusok, az üzemvezetők között, hiszen az üzemek termelési parancsnokainak kell megteremteniök a szocialista munkaverseny elengedhetetlen feltételeit. Nekik kell biztosítaniok azt, hogy a szocialista munkaversenyhez megfelelő anyag, szerszám álljon rendelkezésre, hogy a dolgozók versengése valóban segítse az üzem egész termelését. Pártunk III. kongresszusára szervezett szocialista versenymozgalom munkásosztályunk, dolgozó népünk, pártunk iránti ragaszkodásának tanúbizonysága volt. A dolgozók űj és új munkahőstettekkel nyilvánították hűségüket, szeretetüket és a munka új hősei gazdag tapasztalatokat adtak szocialista versenymozgalmunk továbbfejlesztéséhez. Mindent meg kell tennünk, hogy a kongresszusi verseny után, a kongresszusi határozat szellemében ezeket » tapasztalatokat fel is használjuk termelési terveink megvalósítása érdekében. A szén, az energia, a közszükségleti cikkek, a mezőgazdaság terén kell elsősorban ezt hasznosítani. A munkásosztály nagyfokú aktivitását kell kiváltani az önköltség csökkentése, a fegyelmezetlenség megszüntetése és a rend megteremtése érdekében. Ez azonban nem kismértékben attól függ, hogy pártszervezeteink mennyire állnak a feladatok megoldásáért indított harc élére és nem kismértékben attól is, hogy a szakszervezetekben dolgozó kommunisták hogyan érvényesítik munkájukban a párt határozatait. A pártszervezetek egyrésze elhanyagolta a szakszervezetek segítését. A szakszervezetekben végzett munkát nem tekintették igen fontos pártfeladatnak, miként ezt Rákosi elvtárs is mondotta, nem egy helyen lebecsülték a szakszervezetek tevékenységét és igen szép számmal akadtak olyan pártfunkcionáriusok, akik úgy vélték, hogy most mar nincs is szükségük erős tömegszervezetekre, mert a párt közvetlenül is meg tudja oldani a feladatokat. Ezzel az alapjában helytelen nézettel a legsürgősebben szakítani kell, pártunknak erősíteni kell a szakszervezeteket és minden olyan tevékenységet, amely elősegíti a szakszervezetek munkájának megjavítását, mert ez egyik legfontosabb feltétele annak, hogy a párt munkája a tömegek között javuljon. A szakszervezetekben végzett munka feltétlenül hozzájárul ahhoz, hogy munkásosztályunk, dolgozó népünk még egységesebben, még szorosabban zárkózzék fel nagy pártunk mögé. (Nagy taps.) A Francia Kommunista Párt üdvözlete Ezután Etienne Fajon elvtárs, a Francia Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja — hosszantartó, lelkes taps közepette — a Francia Kommunista Párt központi bizottsága nevében üdvözölte a kongresszust. Kedves Elvtársak! A Francia Kommunista Párt nevében Franciaország dolgozói testvéri üdvözletét tolmácsolom a Magyar Dolgozók Pártjának és III. kongresszusának. (Taps.) A francia kommunisták igen nagy érdeklődéssel kísérik az önök békés építőmunkáját a szocializmus útján, örülünk annak, hogy a magyar nép életszínvonala állandóan emelkedik. Örömmel tölt el minket államuk minden sikere, melyet helyes politikájuk segítségével és a Szovjetunió tapasztalatai felhasználásával elérnek. Biztosak vagyunk abban, hogy III. kongresszusuk tanácskozásai és határozatai • újabb győzelmeket készítenek elő. E győzelmeknek nemzetközi jelentőségük van. Segítenek nekünk, hogy a kapitalista országokban még több dolgozót nyerjünk meg a szocializmus ügyének és erősítve a béketábort, megkönnyíti azt a harcot is, melyet mi Franciaországban vívunk a háború ellen. Ebben a harcban a francia és magyar nép különösen szolidárisak, hiszen mindketten szenvedtek a német militarizmus gaztetteitől. Ami a mi pártunkat illeti: ma az a legfőbb törekvésünk. hogy a bonni és párizsi szerződések meghiúsítására összefogjuk a munkásokat, minden hazafit, hiszen ismeretes, hogy ezek a szerződések az amerikai háborús gyujtogatók utasítására — újra fel akarják támasztani Nyugat-Németországban a bosszút lihegő Wehrmachtot. Ezután Fajon elvtárs a francia dolgozók növekvő békeharcáról beszélt, majd a következőket mondotta: Az új Magyarország számithat munkásosztályunk hű barátságára. A francia dolgozók kegyelettel emlékeznek a magyar Frankéi Leóra, aki a Párizsi Kommün egyik kiváló vezetője volt. A francia dolgozók annakidején harcoltak, hogy kiszabadítsák Rákosi elvtársat a fegyházból (Hosszantartó ütemes taps.). Nem felejtik el, hogy Magyarország felszabadítása előtt magyar elvtársak éltetés harcoltak a mi hazánk földjén és, hogy egyesek közülük életüket áldozták a hitlerista megszállók elleni francia ellenállásban, őrködünk afelett, hogy a két testvérpártot összefűző szálak sohase lazuljanak meg. (Lelkes ütemes taps). Éljen a Magyar Dolgozók Pártja! (taps) Éljen a Szovjetunió dicsőséges Kommunista Pártja, a világ kommunista és munkáspártjainak példaképe és útmutatója! (taps) Éljen a magyar nép, a francia nép és valamennyi nép összefogása a békéért, a demokráciáért és a szocializmusért vívott harcban! (A kongresszus résztvevői helyükről felállva perceken át tapsolnak.) A Vietnami Dolgozók Pártja Központi Bizottságának távirata Ezután az elnöklő Nagy Józsefné elvtársnő felolvasta a Vietnami Dolgozók Pártja központi bizottságának táviratát: ©A MAGYAR DOLGOZÖK PARTJA III. KONGRESSZUSAHOZ! Kedves Elvtársak! Ismeretes, hogy népünk ellenállási harcot vív. Emiatt — nagy sajnálatunkra — nem állt módunkban kongresszusukra baráti delegációt küldeni. De elküldjük Vietnam munkásosztályának és népének nevében ferró üdvözletünket és s o k sikert kivánunk kongresszusuk tanácskozásához. (Nagy taps.) A Magyar Dolgozók Pártja, élén Rákosi Mátyás elvtárssal, nagyszerű sikerekre vezette a szocializmust építő magyar munkásosztályt és a magyar népet. Meg vagyunk győződve arról, hogy kongresszusuk hozzá fog járulni a szocializmus építéseben elf lFolytatás a második oldalon.'}