Délmagyarország, 1954. április (10. évfolyam, 77-102. szám)

1954-04-23 / 96. szám

PÉNTEK, 1954. ÁPRILIS 23. 3 DELMflGYfiRORSZlG SHAKESPEARE Háromszázkilencven esztendővel ezelőtt, 1564. április 23-án született Stratford <m Avon városában. a halhatatlan angol drámaíró, a világirodalom egyik legnagyobb költője, William Shakespeare. Hatásban és népszerűségben egyetlen író sem mérkőzhet az „avoni hattyú"-val, akiről Vörösmarty Mihály többek közt azt mondta, hogy ,.egy jó Shakespeare-forditás felér a leggazdagabb széplitteraturának is legalább a felével". Marx Lafargue-nak arra a kérdésére, hogy kiket tart a világirodalom legnagyobb alakjainak, Aischylost, Shakaspearet és Goethet sorolta fel. A Szovjetunióban Shakespeare ma is megelőz népszerűségben minden külföldi szerzőt. Hazánkban egy-egy Shakespeare-bemutató mindig a kulturális élet ünnepének számít. Shakespeare ma ls elevenen ható népszerűségének az a legfőbb oka, hogy olyan általános érvényű, magas művészi színvonalú kifejezést talált korának roppant feszültségeket rejtő problémáira, mely nemcsak az úgynevezett erzsébetkori Anglia társadalmát, annak tipikus alakjait ós helyzeteit tükrözi, hanem a mai ember számára is újat és érdekeset tud mondani. A XVI. század második felében Erzsébet királynő uralkodásának idején az angol abszolutizmus virágzásának évtizedeit éli. A polgárosodó Anglia tengeri hadereje tönkreveri a feudalizmus vezető országának, Spanyolországnak „győzhetetlen" 'Armadáját, Az egyre erősödő angol polgárság előtt hatalmas perspektívák nyílnak meg, s mivel a feudális anarchia felszámolásában vállvetve harcolt a királyi hatalommal, úgy érzi, hogy részesévé vált az államhatalomnak. Két érzés fűti: az életörömmel teli, túláradó optimizmus ée a nemzeti büszkeség. Ezeknek ad kifejezést Shakespeare a kilencvenes években irt vígjátékokban és történeti színművekben. A század végefelé i azonban a derűsnek látszó szemhatáron megjelennek a felhők. A polgárság segítségével megerősödött abszolút királyi hatalomnak csak a feudális anarchia felszámolása volt a célja, de nem azért, hogy megdöntse, hanem éppen azért, hogy megerősítse a feudalizmus megingott épületét. Nincs többé szükség a polgárság résztvételére az államhatalomban, ellenkezőleg, királyi hatalom és arisztokrácia együttesen igyekeznek a régi rend alapjainak körülbástyázására. A XVIL század első felében egyre jobban kiéleződnek a társadalom ellenmondásai, melyek végül is — Shakespeare halála után három évtizeddel "2- az angol polgári forradalomhoz vezetnek. Az elborult szeanhatárnak, a feudalizmus kibékíthetetlen ellentmondásainak problémái gigászi erővel elevenednek meg Shakespeare nagy tragédiáiban, melyeket a század első évtizedében irt, Shakespeare életeiről egyébként nem sokat tudunk. Apja jómódú iparos volt, egyidőben a polgármesteri tisztséget is ő töltötte be Strafcfordban, de később tönkrement. William elvégezte a városi iskolát, e fiatalon, 18 éves korában megnősült. Házasságából két lány és egy fiú született 1585-ben vagy 86-ban Londonba ment, s állítólag először a színházak előtt őrizte a nemesek lovait. Később súgó lett, majd segédrendező, egy ideig színész is, s ekkor kezdett hozzá régi darabok átdolgozásához. A kilencvenes évek elején már ismert író. Hamarosan a legelsők közé került, 1598 ban Francis Meres tanulmánya már úgy említi, mint a legnagyobb angol drámaírót. Színigazgató és színházi részvényes lesz, rendbeszedi eladósodott családjának anyagi ügyeit. Es közben tovább írja darabjait. 1612-ben leteszi a tollat, visszatér szülővárosába, Stratfordba, s utolsó éveit itt tölti. 1616. április 23-án, ötvenkettedik születésnapján halt meg. írói működése tehát nem egészen egy negyedszázadot tesz ki. De ez az Idő döntő fontosságú az angol 6zinház történetében. Shakespeare Londonba érkezésekor a városban két színház volt, a város közönsége azonban olyan szenvedélyes érdeklődést tanúsít az előadások iránt, hogy számuk rohamosan nő. 1599-ben épül ffol a híres Globe-színház, amelynek Shakespeare is részvényese és ettől az .időtől kezdve ennek a számára ír. Drámaírói munkásságának első szakaszában írta vígjátékainak legnagyobb részét. Legjobb vígjátékai a „Szentivánéji álom", a „Velencei kalmár", a „Windsori víg nők", az „Ahogy tetszik" ős a „Vízkereszt". Közülük formailag cb tartalmilag egyaránt a „Szentivánéji álom" a legkiemelkedőbb mű. A görög keretbe helyezett cselekmény boszorkányos ügyességgel szövi össze az arisztokrácia és a királyi udvar köreinek problémáit az egyszerű londoni kézművesek életével és az angol nép képzeletvilágában akkor még elevenen élő tündérvilággal. A megelevenedett népmesében érezzük magunkat, s ebben a költő megtalálja a módját, hogy a feudalizmusnak a családi érdekeken nyugvó, elavult házassági felfogásával szemben diadalra juttassa a szerető szív szavát. Nem véletlen, hogy éppen a király parancsolja meg az önző, szívtelen apának, hogy ne álljon útjába leánya boldogságának. Az abszolutizmus virágzása idején a polgárságnak olyan elképzelései voltak az uralkodóról, amilyennek Shakespeare rajzolja Thesieust Ugyanakkor a darab kegyetlen szatira a korabeli érzelgős színdarabok és a rossz színészek ellen. Ugyancsak ebből az időből valók történeti 6zinművei, melyek közül a legkiemelkedőbbek a „IIL Richárd", a „II. Richárd" és a „IV. Henrik". A „III. Richárd" egyetlen alakba sűrítve eleveníti meg a feudális anarchia mindem borzalmát és kegyetlenségét. A feudális anarchia eszközeivel uralkodó Richárddal szemben Richmond gróf, a későbbi VII. Henrik király a bé ke és igazságosság jelszavait hangoztató abszolutizmus képviselője. Nemcsak ezek a darabjai optimista színezetűek ebben a korszakában, hanem még ifjúkori tragédiája, a „Romeo és Júlia" is távoláll attól a pesszimista életszem lélettől, mely későbbi tragédiáiban megnyilvánul. A két szerelmes tragikus halála is a feudális anarchia következménye, de egyúttal kiindulópontja az anarchia felszá' molásának Veronában. Hogy miért változott keserűre Shakespeare derűje, azt a korviszonyok eléggé megmagyarázzák. A századforuló után mélységes pesszimizmus vesz rajta erőt. Ekkor születnek nagy tragédiái, a „Julius Caesar", a „Hamlet", az „Othello", a „Lear király* és a „Macbeth". A „Lear király" például elvi síkom veti fel a kérdést: lehet-e valaki a nép oldaláról király, megértheti-e az uralkodó az elnyomottak hangját! A válasz határozott, nemi, Shakespeare meglátta, hogy a dolog nem a király jó- vagy rosszakaratán múlik, a feudális királyság Intézménye alapvetően rossz. Legnagyobb tragédiájában, a „Hamlet"-ben egy ember lelkébe koncentrálja két világnak, a réginek és az újnak a gigászi harcát. Hamlet, az új világ, a humanista életfelfogás képviselője, de nem tud elszakadni a feudalizmus, a régi világ erkölcsi parancsától, és ez az ellentmondás felemészti. Ebben a műben, mely ugyancsak mélyreható bírálatot mond az udvar és az arisztokrácia erkölcsi romlottságáréi, szintén módját leli Shakespeare annak, hogy elmondja véleményét az irodalom, a színjátszás kérdéseiről. Abban az utasításban, melyet Hamlet a színésznek ad, lényegébem megtalálható a realista színjátszás ábécéje. A színjáték feladatául azt jelöli meg, hogy „tükröt tartson mintegy a természetnek; hogy felmutassa az erénynek ön ábrázatát, a gúnynak önön képét, és maga az idő, a szá zad testének tulajdon alakját és lenyomatát." Pályafutásának utolsó éveiben a kor ellentmondásokkal teli életébe belefáradt, sokat tapasztalt ember rezignált böleseségét szólaltatja meg tragikomédiáiban, a „Cymbelino"-ben. a „Téli regó"-ben és a „Vihar"-ban. Shakespeare 37 színdarabot irt, s ezenkívül lirai ós epikus költeményeket is. Nehéz dolog egy rövid cikk keretében összefoglalni csak legfontosabb mondanivalóit is, hiszen a rója szóló irodalom hatalmas könyvtárat tesz ki a világnak szinte valamennyi nyelvén. Befejezésül még annyit, hogy a teljes magyar Shakespeare már a mult század második felében, 1878-ban megjelent Arany János irányítása mellett. Legnagyobb költőink, Vörösmarty, Petőfi és Arany egyaránt fordítottak belőle. Népi demokráciánkban 1948-ban jelent meg az utolsó teljes Shakespeare kiadás, de még az idén megjelenik művei új, teljes kiadásának egy része. Népi demokráciánk döntő fontosságúnak tartja, hogy a klasszikus irodalom legnagyobbjai a legszélesebb dolgozó tömegekhez is eljussanak. PÓSA PÉTER egyetemi adjunktus Számos intézkedéssel csökkentjük az önköltséget Hozzászólás a „Délmaáyarország" vitaindító cikkéhez. Az önköltség csökkentése népgazdaságunk további erősödése szempontjából állandóan napirenden tartandó kérdés, s szakadatlanul keresnünk kell az önköltségcsökkentési lehetőségeket. Vizsgálnunk kell a feldolgozásra kerülő nyersanyagot olyan szempontból, hogy abból a kívánt minőségű végtermék gyártható-e, illetve, hogy a nyersanyag magasabb osztályú, jobb minőségű termék gyártására mennyire alkalmas. Üzemünkben azzal, hogy a 34-es láncfonal gyártásához a tervezettnél alacsonyabb minőségű gyapotot használtunk fel — az első negyedévben 1,283.000 forint önköltségcsökkentést tudtunk elérni. Természetesen biztosítanunk kellett feldolgozás közben azokat a feltételeket, melyek lehetővé tették, hogy alacsonyabb minőségű gyapotból készült fonalak minősége ne romoljék. A segédanyagfelhasználás terén bevezettük a limit rendszert. Ez 19.6 százalékos megtakarítást eredményezett. A limit rendszer bevezetése az összes termelő üzemekben minden egyes segédanyagra, fogyóeszközre és gépalkatrészre normamegállapítást jelentett. A termelő üzemrészek minden hónapban minden segédanyagra és fogyó eszközre limit-lapot kapnak. A kivételezés alkalmával a raktár levonja a kiadott segédanyag, illetőleg fogyóeszköz mennyiséget, feltünteti egyúttal a még fennmaradó keretet. A keret esetleges kimerítése esetén további kivételezés csak a főmérnök engedélye alapján lehetséges, aki azt a limit-lap megfelelő rovatában a fonódavezető által javasolt mennyiségre adja meg. A segédanyaggal való takarékosság további biztosítéka ezen felül az, hogy a segédanyag és fogyóeszközfelhasználást havonta üzemrészenkint tételesen kimutatjuk az anyagkönyv adatai alapján. Ezáltal a művezető hónapról-hónapra tételesen figyelemmel kísérheti a segédanyag felhasználását és a túllépésekről, vagy az esetleges megtakarításokról havonként a műszaki értekezleten beszámol. Az önköltségcsökkentés elősegítésének további fegyvere az önálló műhelyelszámolás, ahol a termelékenységi mutatók mellett a hatásfokokat, a hulladékképződést, az egységköltség alakulását, a munkaidő kihasználását is kimutatják. Legdöntőbb azonban, melyet műszaki dolgozóink leghasznosabban alkalmazhatnak, a dolgozókkénti normateljesítés, hulladékszázalék, selejtszázalék, minőségi osztályozás, kötözési minősítés és kötözési idő kimutatása további 100 kg termelésre eső megtakarítás. Az önköltség csökkentését segíti elő az energiatakarékosság. Ennek keretén belül felülvizsgáltuk üzemünkben az összes energiafelhasználó helyeket és megállapítottuk, milyen mértékben szükségesek a termelés előmozdítására. Ennek keretén belül nyert megálla* pítást például, hogy a klimaház folyamatos üzemeltetése hűvösebb időjárás esetében nem szükséges—» egy-egy órahosszra leállítható. Ezzel óránként 85 kilowatt áramot tudunk megtakarítani. A felsoroltak és ezenkivül még számos apró intézkedések és nem utolsósorban újítóink leleményessége nagymértékben hozzájárulnak ahhoz, hogy önköltségünket a lehető legnagyobb mértékben csökkentsük és ezzel elősegítsük a kormányprogramm megvalósítását. Bodó Zoltán, r a Szegedi Textilművek főtechnikusa Április 27-én: « „Irodalmi törvényszék" Szegeden A Magyar írók Szegedi Csoport ja, a Városi Tanács népművelési osztálya és a »Délmagyarország« szerkesztősége elhatározta, hogy megteremti az irodalmi vitáknak Szegeden eddig még nem ismert formáját, az "Irodalmi törvényszéket". Az "Irodalmi törvényszék" április 27-én, kedden este 7 órai kezdettel ül össze a Közalkalma zottak Szakszervezetének kultúrotthonában és a Tiszatáj 1954. évi első számát vitatja meg. A vitaesten felszólal Halász Előd egyetemi tanár, Madácsy László főiskolai docens, Pósa Péter egyetemi adjunktus, Szekeres László egyetemi tanársegéd, Dér Endre, az írócsoport titkára, Somfai László, a Tiszatáj szerkesztője. Baláslyán is jól akarják végezni a soros teendőket A balástyai mezőgazdasági termelési bizottság segít abban, hogy a növénytermelésben, a gyümölcséé szőlészeti munkákban jó ered. ményeket érjenek el a dolgozó parasztok. A balástyaiak ls időbein akarják elvégezni a soros teendőket. \ A balástyai egyéni gazdák között egyre jobban kibontakozik a párosverseny. Például Böröcz István, Újvári Jánossal, Tanács József Bozsó Istvánnal, Tóth Imre Süli Józseffel áll versenyben,' Erről írnak levelezőink Váltójavító munkások A vasúti forgalomhoz szükséges, hogy a váltók óramű pontossággal működjenek. A Szeged Rendező Pályaudvar soksok váltója javításra szorul. Ugyanis igen nagy rongálódásnak vannak kitéve a nagy forgalom és tolatások miatt. Áprilisi hűvös szél száguld végig a pályaudvaron. Esik az eső is, de ennek ellenére Lapu Sándor és Bajcsi Tamás zavartalanul dolgozik az egyik váltó bélelésén. A csavarlazítás megtörtént, de jelenteni kell, hogy kiemelik a tősint. Bajcsi Tamás futva indul az őrsre, hogy ezt megtegye, mert addig szünetelni kell a tolatásnak. Minden perc drága. Iparkodnak is, hogy' hamar elkészüljenek munkájukkal. Együttes erővel felemelik a csúcssínt, elhelyezik a bélelő lemezt, megolajozzák és a felemelt részt visszaeresztik, Igen ám, csakhogy az nagy, kisebb bélelő lemez kell. Nem sokat teketóriáznak, hanem perceken belül előkerítik a szükséges bélelőlemezt és helyreállítják a váltót. Kész. Megteszik a jelentést. Közben ömlik az eső, de ők mit sem törődnek ezzel, más munkához látnak. Kongresszusi vállalásukat 122 százalékra teljesítették. Horváth György Áramtakarókossági javaslatok Hogyan lehetne még jobban takarékoskodni a villanyárammal? Ez a kérdés' foglalkoztatja városszerte a dolgozókat. Nekem az lenne a javaslatom, hogy az üzemekben jobban kell ügyelni arra, hogy a transzmisszió üresen ne járjon. Ügy osszák be a munkát, hogy egy transzmisszión lévő gépek egyszerre dolgozzanak, mert így kevesebb az áramfogyasztás. A gyárakban az udvari világítást, amely csupán az éjjeli-őrök útját világítja meg, a legminimálisabbra lehet csökkenteni és kisebb égőket is lehet alkalmazni az udvar meg* világítására. A 144-es Csemegebolt iroda, rak* tár és mellékhelyiségeiben is nagy gonddal ügyelünk, hogy ne pocsé* koljuk a vülamo6energiát. A he* lyiségekben táblákon feltűnő írással hívjuk fel a figyelmet arra, hogy nemzetgazdaságunk érdekében milyen fontos a villanyárammal való takarékosság. Drégely Józsefné Több és jobb könyvet juttat az olvasók kezébe a könyvtárak együttműködése A „Délmagyarország" szerkesztősége egy vitaindító cikk nyomán a város könyvtári szolgálatának megjavítása érdekében néhány héttel ezelőtt ankétra hívta össze Szeged könyvtári szakembereit és a legszorgalmasabb könyvtárlátogatók néhányát. Az ankét egyebek közthatározatot hozott, amely szükségessé tette a szegedi könyvtárak együttműködésének megteremtését. Ennek az együttműködésnek elvi és gyakorlati kérdéseit tárgyalta meg kedden az Egyetemi Könyvtárban megtartott nagyjelentőségű könyvtárosi értekezlet, amelyen a szegedi könyvtárak vezetőin és dolgozóin kívül résztvett Barabási Rezső, a Népművelési Minisztérium könyvtári osztályának vezetője, Berza László, a Népkönyvtári Központ vezetője, Szalontai József, a megyei tanács népművelési osztályának vezetője, Nagy István, a szegedi városi tanács vb. elnökhelyettese. Képviseltette magát az értekezleten a városi tanács népművelési osztálya és a járási tanács oktatási osztálya is. A vendéglátó könyvtár nevében Hencz Aurél, az Egyetemi Könyvtár igazgatója nyitotta meg az értekezletet, ismertette az idáig vezető utat és vázolta a megtárgyalandó problémákat. A megbeszélés alapjául szolgáló beszámolót „Szeged könyvtárügye" címmel Péter László egyetemi könyvtáros tartotta meg. Ebben áttekintést adott az egyes szegedi könyvtárak utóbbi A szegedi könyvtárosok értekezlete az Egyetemi Könyviárban Bizottság elnökéül, ugyancsak Barabási Rezső elvtárs javaslatára az értekezlet Péter László egyetemi könyvtárost választotta. A megbeszélésen hosszasan fogévekben megtett fejlődéséről, jelenlegi helyzetéről, nehézségeiről, és bírálta a szegedi könyvtárügy előbbre jutását gátló hibákat? A beszámolót követően 10 megvitatandó kérdés lerögzítésével indult termékeny, részletekbe menő vita, melynek során Barabási Rezső elvtárs javaslatára konkrét formát öltött a szegedi könyvtárak együttműködése: az értekezlet határozatot hozott Szegedi Könyvtárközi Bizottság megszervezésére. E bizottság, mely az Egyetemi, Somogyi, Orvosegyetemi, Megyei, Járási, és Gorkij-könyvtár vezetőiből, illetőleg határozati joggal fölruházott képviselőiből, valamint a szegedi városi tanács népművelési osztályának megbízottjából és a SZOT megyei kultúrfelelőséből áll, a közeljövőben meghatározza az egyes szegedi könyvtárak sajátos jellegét, „profilját", kialakítja az ennek megfelelő tervszerű beszerzési politikát, s ezzel kiküszöböli a könyvtárak gyarapításában eddig megmutatkokozó következetlenséget. fölösleges és költséges párhuzamos anyaggyűjtést. Ugyanakkor — a könyvtárak katalógusrendszereinek összhangba hozásával — az Egyetemi Könyvtárban létrehoz egy Szegedi Központi Katalógust, amely az olvasóközönséget könnyűszerrel tájékoztatja egy-egy keresett speciális mű hollétéről, hozzáférhetőségéről. A Szegedi Könyvtárközi lalkoztak a résztvevők az ifjúság könyvvel való ellátásának kérdésével, különösen az iskolai háziolvasmányok egyidőben és több példányban való biztosításának nehézségeivel. Rully János, a Radnótigimnázium tanára hangot adott annak a kívánságnak, hogy a régebbi Baross- és Klauzálgimnáziumok anyagából egyesített, mintegy 10.000 kötetes gimnáziumi könytáruk főhivatású könyvtárost kapjon. A vita során megbeszélésre kerültek a szegedi városi fiókkönyvtárak, valamint az üzemi-szakszervezeti és üzemi-szakkönyvtárak problémái is. Ezekkel kapcsolatban számos hibát, mulasztást tártak föl a hozzászólók. Ezekből kitűnt, hogy mind a fiók-könyvtárak, mint az üzemi könyvtárak terén sok tennivaló vár a szegedi könyvtárpolitika irányítóira. Az értekezlet, mely mindvégig az elvtársias együttműködés, egyben a szókimondó őszinteség légkörében folyt le, nagy lépést jelent előre azon az úton, mely Szeged dolgozóinak, könyvszerető olvasóinak, tanulóinak és tudományos kutatóinak a minél több és jobb könyvhöz való juttatásához visz.