Délmagyarország, 1954. április (10. évfolyam, 77-102. szám)

1954-04-22 / 95. szám

csütörtök, ,1954. április 22. 5 DELMÜGY3R0RSZAG PÁRTÉLET • A tagjelölt felvételi munka megjavításéval erősítsük pártunkat A iminkósosztclly pártjának állandó kötelessége, hogy új tagok­kal, tagjelöltekkel erősítse a pár­tot, javítsa összetételének minősé­gét. Ennek gyakorlati megvalósí­tása a tag- és tagjelölttel vétel. A tag. és tagjelöltfelvétel, a párt egészséges növekedésének biztosí­tása nem külön feladat, hanem a napi pártmunkátral szorosan Ö3Z­s7,"kapcsolódó dolog. A helyes tag­jríöltf el vétel és ,a tagjelöltek fel­vétele taggá — a párt élcsapat jjüegének erősítését, a pártszerve­zetek erejének nökv«elését is jelenti. A párt erejének növekedésével mind nagyobb feladatok megoldá­sára képes ás sikcjrescn meg tudja valósítani feladatait, a dolgozó nép ügyének képviseletét, lia so­rai párthü, lelkes cs bátor kiállású dolgos munkásokkal, parasztokkal, értelmiségiekkel erősödnek. _ Sok pártszervezetünk ennek az igaz­ságnak tudatában körültekintő mó­don végzi ezt a munkát. Kisebb arányban vannak azonban olyan pártszervezetek IsJ. ahol még ma sem jelenti a tairjelöltfelvétel fe­lelősségteljes, szerves részét a pártvezetőseg mun kajának. Azok a pártsaervezetek, me­lyek a párthatározatoknak megfele­lően tőrödnek a ta^gjelöltfelvétcllel szembetűnő javulást" értek el c te­kintetben. Miután a pártvezetősé­gek a pártbizaimiak, a népneve­lők, a vezetőség tagjainak és a tömegszervezeteknek javaslata alapján megismerttíz — minden körülményt figyelembe véve — a tagjelöltnek alkalmas dolgozókat, meghatározzák a velük való fog­lalkozás módját, is. A Szegedi Ru­hagyárban például, ahol az el­múlt hónapok során állandóan volt tagjelöltfelvétcl — a mai taggyű­léseken is le«7, — tervszerűen, olű­ro meghatározott formában foglal­koznak elsősorban a voaotöség tag­jai a leendő tagjelöltekkel. Meg­ismerik véleményüket a pártról, a párt politikájáról. Meghallgat­ják javaslataikat, megismerik csa­ládi körülményeiket. A legjobb pártonkívüli dolgozókat a terme­lőmunkában ls megkeresik, beszél­getnek velük munkájukról, segí­tik őket eredményeik elérésében, s elvtársi barátságot fejlesztenek ki a pártszervezet és a dolgozók között. Ezeket a dolgozókat az­után beosztják pártoktatásbn, megbízzák őket társadalmi mun­kával. Ilyen munkával harcos és dolgos tagjelölteket nevelnek és tagjelöltségük ideje alatt is tovább tőrödnek fejlödésükkol a Ruha­gyárban, Következetea. rendszeres mun­ka a tagjelöltrelvétel a Szegedi Konzervgyárban, az Ujszegedi Kender-Lenszövő Vállalat Il-es nlapszervezetében, s létszámához viszonyítva a Kötél- és Hálóiizem­ben is. A Konzervgyárban minden hónapban vesznek fel tagjelöltet és a tagjelöltségi idő eltelte után ta­got. A Konzervgyárban elsősorban a fizikai dolgozókat, a tervteljesí­tésben, a minőségi munkában min­denkor példamutató és jó tömeg­szervezeti munkát végző dolgozó­kat veszik fel. A pártszervezetek­nél minden taggyűlésen napirenden van a tag- és tagjelöltfelvétel kér­dése. Az egész párttagság törődik ezzel a problémával. Ezektől a pártszervezetektől tanuljanak munkamódszert, kitartó szorgalmat, tervszerűséget a tag­jelölfelvételi munkában a Gyufa­gyár, a Vágóhíd, a Csongrádme­gyei Nyomdaipari Vállalat, és más pártszervezetek, ahol az idén még egyetlen tagjelöltet sem vet­tek fel, különböző nehézségekre és más akadályokra hivatkozva. A va­lóság azonban az, hogy rosszul vég­zik ezt a munkát és nem érzik kellő jelentőségét. Külön meg kell említeni az épí­tőipari pártszervezetet és a Sertés­hizlalda pártszervezetét, ahol telje­sen helytelenül, kapkodva végzik a tagjelöltfelvételi munkát. A 65/1. Építőipari Vállalatnál a rossz po­litikai munka és a dolgozók nem alapos ismerete oda vezetett, hogy hosszú ideig csak irodai dolgozó­kat javasoltak felvételre, elhanya­golták a fizikai dolgozók nevelé­sét, s azt mondták, hogy nincs kit felvenni. A valóságban közel más­félezer ember dolgozik az építő­iparban a szegedi vállalatoknál s most kezdik csak felvenni tagje­löltnek a kőműveseket, a vasbeton­szerelőket stb. Ez is bizonysága annak, hogy igenis vannak minden területen olyan dolgozók, akiknek a helye a pártban volna, de még nem találták meg az utat a párthoz, mert nem törődtek velük. Felelőtlen munkát végez a Sertéshizlalda pártvezetősége a tagjelöltfelvételnél. Nem folyama­tosan, hanem rendszertelenül java­solnak tagjelölteket, egyszer egyet, máskor ötöt. A kiválogatást nem meggondoltan és nem a legjobb tu­dásuk szerint végzik. Felvesznek olyanokat tagjelöltnek, akikről né­hány hónap múlva megállapítják, hogy nem alkalmasak a párttag­ságra, s kizárásra javasolják őket. Mindez elkerülhető lenne, ha a ve­zetőség és a pártszervezet tagjai tisztában lennének a tagjelölfelvé­tel fontosságával, éreznék felelős­ségüket ajánlásaikért és tervsze­rűen folytatnák a kiválasztás és a nevelés munkáját. Ezekből a példákból látszik, hogy eredményes, megnyugtató munkát azok a pártszervezetek végeznek, ahol nem a könnyebb megoldást választják: a spontán jelentkezést, a válogatás nélküli felvételt, ha­nem a dolgozók megismerésére tö­rekedve tervszerű nevelő, előké­szítő munkával, az egyéni elbírá­lás érvényesítésével foglalkoznak a tagjelöltnek alkalmas pártonkí­vüli dolgozókkal. Fokozottabb gonddal kell tö­rődni a tagjelöltfelvétellel, a párt­építés egyik legjelentősebb kérdé­sével a termelőszövetkezetekben a dolgozó parasztok között. A közsé­gekben és a termelőszövetkezetek­ben is megvan az a lehetőség, ami az ipari üzemekben. Ott is vannak olyan tsz-tagok és dolgozó parasz­tok, akiknek a pártban van a he­lyük, csak ebbe az irányba kell őket vezetni. Hiszen azok, akik minden tudásukkal és szorgalmuk­kal a szövetkezeti vagyon gyarapí­tásáért, a szövetkezet erősítéséért dolgoznak, fegyelmezettek a mun­kában és tanácsaikkal segítik a tsz vezetőségét — ilyen emberek. Gk a párt által mutatott úton jár­nak s a párt szava nyomán hajtják végre a párt célkitűzéseit. Ezt teszik azok az egyénileg dolgozó parasz­tok is. akik példamutató munká­val művelik földjüket — küzdenek a magasabb terméshozamért, az egész nép jólétéért és pontosan tel­jesítik beadási kötelezettségüket. A szocialista társadalom építői ők va­lamennyien, szeretik népüket hazá­jukat és szeretik pártunkat is. Ott van tehát az ő helyük az élcsapat­ban. Ennek az eléréséért is kell dolgozni a tsz és a falusi pártszer­vezeteknek. A Sertéshizlalda pártszervezeté­nek rossz munkája is figyelmez­teti pártszervezeteinket, hogy a válogatás nélküli tagjelöltfelvétel a pártba nem való elemek bekerülé­sét is lehetővé teszi. Alapos, kö­rültekintő munkával végezzék ép­pen ezért pártszervezeteink a tag­jelöltfelvételi munkát, hogy az az ellenség elleni harc és pártunk erősítésének minél hatékonyabb fegyverévé váljon. A lagje'öltfelvélel tehát nem olyan kérdés, melyet kam­pányszerű feladatnak tekinthetünk. A pártszervezet rendszeres mun­kája szükséges ahhoz, hogy a leg­jobbak közül is a legjobbakat tud­juk felvenni pártunkba: jól dolgo­zó üzemi munkásokat, példamuta­tóan teljesítő tsz-tagokat és dolgo­zó parasztokat, s a szocializmus építésében kitűnt értelmiségi dol­gozókat. Ezt kívánja pártunk to­vábbi erőgyarapodása és még ered­ményesebb harcunk a magyar nép ügyéért, népünk jólétéért. Gera József Az iskolai fegyelemről Ószentivánon pár nap múlva a kukorica vetése is befejeződi k A Pedagógus Szakszervezet központi vezetősége határozatot hozott: „Március, április hónapban Budapesten és minden megyeszékhelyen — a társadalmi szervek bevonásával — ankétot kell tartani az iskolai fegyelem Javítása érdekében." A Csongrádmegyei Területi Bizottság szegedi ankétja Igen érdekes és hasznos volt. Az előadást Kiss Jenő elvtárs, a Megyei Tanács oktatási osztályának csoportvezetője tartotta. Az előadást követő vitából két felszólalást közlünk: Szinok Gábor sándorfalvi általánosiskolai igazgató A falusi általánosiskolák hely­zetét vizsgálva megállapít­hatjuk, hogy a fegyelem fokozato­san kialakulóban van, de ifjúsá­gunk magatartása még mindig nem megfelelő. Az iskolai fegyelem,, a tanítási órák fegyelme sem ki­elégítő. S főleg nem alakult még ki az öntudatos fegyelem. Kirívó esetként említem meg azt, ami ná­lunk előfordult. A VIII. fiúosz­tály tanulói novemberben osztály­főnökük távolléte idején — tanfo­lyamon volt — bejelentették, hogy kilépnek az úttörőcsapatból. Az in­dok: terhesnek tartják magukra nézve az úttörőfegyelmet. Meg kell mondani, hogy a különböző tanfolyamok miatt ebben az osz­tályban havonta változtak az osz­tályfőnökök, változott a csapatve­zető is. Az esetet vizsgálva megál­lapítottuk, hogy a tanulók egy pár hangadó befolyása alá kerültek. Ezekkel egyenként beszéltünk. Az ©önkéntesség© elvére hivatkoz­tak. (A júniusi párt- és kormány­határozat helytelen magyarázata a felnőttektől a tanulók egy részére is ráragadt.) Megállapítottuk, hogy a rendbontók most is azok közül kerültek ki, akik bizonyos okokból tanévet vesztettek, osztályukban túlkorosak, akik a tanítási órán kívüli időben nincsenek szülői el­lenőrzés alatt, vagy olyan szülők gyermekei, akik szembehelyezked­nek az állami fegyelemmel. Meg kell említeni azokat is, akiknek baráti körét az iskolából már ki­maradt, de a termelőmunkában még el nem helyezkedett, tovább nem tanuló, az utcákon tétlenkedő fiatalok alkotják. Ezek figyelembevételével igye­keztünk a hangadókat egyéni be­szélgetésekkel meggyőzni helyte­len álláspontjukról, s az osztályfe­gyelem kialakításában feladatokkal bíztuk meg őket. Ezek a tanulók általában hatnak a többiekre és az állandó irányítás, ellenőrzés mel­lett meg is fordították az osztály hangulatát. Néhány hét után az újra szervezett őrsökben aktív munka indult meg. A rendbontók­kal való egyéni foglalkozás, az osz­tályfőnöki órák jobb megszervezé­se, a tanítási órák nevelési alkal­mainak következetes kihasználása, a tanulók állandó ellenőrzése, eb­ben az osztályban is célhoz veze­tett. Rosszabb a tanulók iskolánkívüli magatartása. Pár évvel ezelőtt még a megye egyik legjobb falusi DISZ­szervezete volt a miénk, egyik ak­tív részese a balkáni ifjúsági talál­kozó megrendezésének. A régi ve­zetőségi tagok eltávozása óta azon­ban alig él szervezeti életet. A ve­zetőségi tagok állandó és gyors változása miatt elmaradt az új ká­derek nevelése. A DISZ most nem tudja tömöríteni azokat az ifjakat, akik még nem helyezkedtek el a termelőmunkában. Ezeknek lenne pedig a legnagyobb szükségük a szervezeti életre. Legtöbbször célta­lanul, semmittevéssel töltik idejü­ket az utcán, a mozi előcsarnoká­ban. Kapcsolatot tartanak tanuló­inkkal és lazítják munkafegyelmü­ket, a felnőttekkel szembeni tiszte­letlen magatartás példájával nevel­nek. Ma még a társadalom sem ne­veli eléggé kötelességteljesítésre a tanulókat. Felnőttek gyakran mu­latnak utcai fegyelmezetlenségei­ken. Verekedésre buzdítják a fiú­kat. Szülők nem biztosítják az ott­honi tanulási lehetőségeket, nem vonják felelősségre a gyermekeket. A szülői ház nemtörődömsége és helytelen fegyelmezési eljárása kö­vetkeztében a nevelők által alkal­mazott jutalmazások és büntetések eredménytelenek maradnak. Feladatunk — égetően fontos fel­adatunk —, hogy a szülőket, egész társadalmunkat családlátogatások­kal, a párt- és tömegszervezetek segítségével megmozgassuk az ifjú­ság iskolánkívüli magatartásának megjavítására. A kezdő lépéseket már megtettük, ennek első eredmé­nye, hogy csökkentettük a tanulók esti mozilátogatásait, Annus Antal az újszegedi tanítóképző tanulmányi vezetője U özvetlenül a felszabadulás ^ utáni években gyakran hall­hattunk ilyenféle — éles iróniával előadott ellenséges megnyilatko­zást: ©Most már nincs illem, egy­más iránti tapintat, figyelmesség. Nincs is rá szükség, hiszen a kom­munista embert a nyers, durva, fa­ragatlan modor jellemzi©. Ez a nyilvánvaló romboló cél­zatú híresztelés viszonylag gyor­san alábbhagyott, mert egyrészt sok sok gyakorlati példával cáfol­hattuk, másrészt, mert mind töb­ben tanultak, olvastak a kommu­nista erkölcsről. A népi demokrácia elleni vád­ként hangoztatták és a szülők ré­széről itt-ott ma is elhangzik még, hogy ©mcst azért rosszabbak a gye­rekek, mert megszűnt a hit- és er­kölcstan kötelező oktatása©. Dokumentációs anyaggal, de szá­mos, a múltból felidézett példával is bizonyítható, hogy a Horthy­rendszer nevelési eredményeiben — mostani eredményeinkhez viszo­nyítva — sokkal több volt a nega­tívum. Természetesen nem állít­hatjuk, hogy semmi javítanivaló nincs. Tanulóink nagyobb százalé­ka — s azt hiszem ez országos je­lenség — nem ismeri a kulturált magatartás követelményeit. Nem is ismerheti. Ezekről sem otthon, sem az iskolában nem hallottak elegendő mértékben. Azt is meg kell mondani őszintén, hogy gyak­ran maguk a szülők, néha a neve­lők is nélkülözik azokat az isme­reteket és tulajdonságokat, ame­lyek birtokában eredményesebben nevelhetnének. Több esetben reménytelennek látszó helyzet elé kerülnek neve­lőink. Nem egyszer azt tapasztal­ják, hogy kitűnő, vagy jelesrendű tanulók is nyers modorúak, maka­csok, hiányzik belőlük a közösségi érzés. Szülőikkel szemben nem őszinték, nevelőiket nem tisztelik, a társadalmi tulajdont nem becsü­lik. Iskolánkban, az ujszegedi tanító­képzőben már félév előtt kidolgoz­tuk a kulturált magatartásra neve­lés tematikáját és ezt valamennyi osztályfőnöknek átadtuk azzal, hogy minden osztályfőnöki órán legalább 10 percet fordítsanak egy-egy kér­déscsoport megbeszélésére. (Tapasz­talatunk szerint ez az idő kevés.) A gyakorlati példákkal illusztrált témák megvitatása rendkívül nagy érdeklődést vált ki tanulóinkból. A még meglévő hibák, hiányossá­gok folyamatos javítása, a maga­tartás állandó ellenőrzése azonban — országszerte — akkor lenne még sikeresebb, ha az igazgatók és ne­velők időt fordíthatnának a tanú© lókkal való egyéni beszélgetésre, nevelésre. Jelenlegi munkakörül­ményeink mellett erre nincs mód. Sürgős és fontos tennivalókat kí­ván a szülők nevelése is. A tanulók gyakran a kettős hatás következté­ben a nevelők, de a szülők szemé­ben is ©javíthatatlanok«-nak tűn­nek. A családi nevelés különösen akkor sikertelen, ha a szülők nem ismerik a szocialista nevelés elveit. Ezeket az elveket viszont csak megbeszélések, előadások, megfe­lelő könyvek útján ismerhetnék meg. Komoly feladatot vállalhatná­nak ezen a téren a munkaadók. Az üzemekben, termelőszövetkezetek­ben olykor helyt kellene adni neve­lési tárgyú előadásoknak is. Ügyes módszert alkalmazva ezek az elő­adások bizonyára találkoznának a hallgatók tetszésével. Előnyt jelen­tenének a termelés fokozása szem­pontjából is, hiszen a kommunista erkölcsöt ismerő dolgozók nyilván nagyobb értéket képviselnek mun­kafegyelem terén is. összefoglalva: minden iskolában — egységes nevelói eljárással —< elsősorban az osztályfőnöki órákon, továbbá a diákotthonokban sürgő­sen meg kell kezdeni a kulturált magatartás követelményeinek rend­szeres ismertetését. Elsőrendű fel­adat a társadalom, a dolgozók szé­les tömegeinek megismertetése a szocialista nevelés alapelveivel. Csak így alakulhat ki jó összhang az iskolai és a családi nevelés kö­zölt. Kiváló minőségű fűszerpaprika és rízsvefőmago! termesztenek a szegedi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet gazdaságában A szegedi járás községei között Ószentivánon különösen jó ütem­ben halad a tavaszi munka. Ezt a sikert a dolgozó parasztok között széleskörben kibontakozott kon­gresszusi versenynek köszönhetik. A tegnapi napig 1044 hold kukori­ca .veipei- tetybél -9ŰJ, Jjotóat _ már teljesítettek, így néhány napon be­lül már a terv túlteljesítésére ke­rül sor. Ábrahám Péter, Bitó Ist­ván, Ábrahám Antal, Bódi István, Bódi Mihály és mások már utána vannak a kukoricavetésnek. Ószentiván község dolgozó pa­rasztságának szorgalma kövélésie­, méltó,, A Szegedi Mezőgazda­sági Kísérleti Intézet tu­dományos kollektívája — élén dr. Somorjai Fe­renccel, az intézet igaz­gatójával és Obcrmayer Fi nő Kossuth-díjas aka­démikussal — a neme­sítéseknél, új fajták ki­tenyésztésénél szép ered­ményeket értek el. Az országos és világ­hírű szegedi fűszerpapri­ka szántóföldi termesz­tése már 120 éve folyik, de nemesítése csak 35 éve kezdődött. A felsza­badulás után nagy lép­tekkel haladt előre a ku­tatás és új, tökéletesebb, csípős és csípősségmen­tes paprikafajtákat ne­mesítettek ki. A paprika nemcsak étkezési cikk, hanem nagyfontosságú gyógyászati anyagot: capsaicint is tartalmaz. A paprika különben szá­mottevő kiviteli cikkünk is. A nemesítés arra is irányul, hogy minden eddiginél jobb fajta pap­rikát tenyésszenek, ki. melyben a capsaicin is nagyobb mennyiségben meglelhető. Fontos a csípős és csípősségmen­tes paprikafajtánál a koraiság, a termőképes­ség és a festéktartalom fokozása. A Szegedi Mezőgazda­sági Kísérleti Intézet idén létesült több mint ezer holdas gazdasága nemcsak nemesítést és agrotechnikai kísérletek­kel biztosit nagyobb te­ret a paprikának is, ha­nem sokkal nagyobb mértékben lehetővé te­szi a kitűnő minőségű elit vetőmag termelését. Az intézet tenyészkert­jében ezévben hat má­zsa csípős és hat mázsa csípősségmentes elit ve­tőmagot termel, hogy az­tán a szaporító gazda­ságok egyre jobban ki­elégíthessék a szükség­letet. A nemesített vető­magok továbbszaporítása már olyan nagymértékű, hogy 1954-től az ország egész fűszerpaprika te­rületét évenként el tud­ják látni friss, kiváló vetőmaggal Az elmúlt évben ha­zánkban 48 ezer holdon termeltek rizst. Kitűnő minőségű és biztosan be­érő fajták: a tUrkesztáni Dunghan Shali és az Ár­pa Shali, melyeket hosz­szú évekkel ezelőtt kezd­tek tovább nemesíteni. A szegedi kutatóintézet­ben nemesítették ki a szegedi szakállas fajta rizst. Most egyrészt az a feladat, hogy a meglévő fajtákkal azonos tenyész­idejű, de azoknál többet termő, erősebb szalmájú, nem pergő, a barnulásos betegségeknek ellen­állóbb, még nagyobb fe­hérje és „B 1" vitamin tartalmú rizst hozzanak létre. Természetesen kí­sérletek folynak több héttel rövidebb tenyész­idejű és így később is vethető fajták előállítá­sára. Arra is törekednek, hogy kisebb vízigényű rizsfajtát nemesítsenek. Jelentős kísérleteket kezdtek a rizs műtrá­gyázására is. Az elmúlt évben az intézet 20 mázsa „szege­di szakáll"-as rizs elit vetőmagot adott tovább­szaporításra. Az idén is jelentős mennyiségű elit rizsvetőmagot termeszte­nek. A szegcdi intézet tu­dományos kollektívájá­nak legfontosabb két ku­tatási feladata: a rizs és a fűszerpaprika tovább nemesítése, s a legalkal­masabb agrotechnikai el­járások kidolgozása. Az intézet kutatói, munka­társai hasznos gyakorlati segítséget is adnak a termelőszövetkezeteknek, dolgozó parasztoknak. A szegedi Dózsa termelő­szövetkezet öt holdon rizstelepet létesített. Vá­rosunkban a rizstermelés úttörői a Dózsa tsz tag­jai. Dr. Somorjai Fe­renc, az intézet igazga­tója segít abban, hogy a Dózsa tsz-ben jó ered­ménnyel folytassák a rizstermelést.

Next

/
Thumbnails
Contents