Délmagyarország, 1954. április (10. évfolyam, 77-102. szám)

1954-04-17 / 91. szám

SZOMBAT, 1954. ÁPRILIS 17. D£LMü£YIRORSZftG Erről írnak levelezőink Adósságunk 69 százalékát leiörleszljiik a kongresszusig .Január hónapban ' szövetkezetünkben a halina-csizmákhoz, valamint a gazda-csizmák készítéséhez felsőbőrön és kruppon-talpon kívül egyéb anyag nem állt rendelkezésünkre. Februárban vixosfelsőbőrt nem kaptunk és a termeléshez sem állt rendelkezésre megfelelő mennyiségű gép, — elmaradtunk alaposan első negyedévi tervünk teljesítésével. Nemcsak objektív nehézségek okozták az elmaradást. A vezetőség hibája volt, hogy nem ismerte fel olég korán annak a lehetőségét, hogy a hiányos munkaerő létszám problémáját megoldja. Később a felsőrész osztályon a tűzéshez férfi munkaerőket állítottak be, akiket az aljarészlegnél jobban tudtak nélkülözni. Ha ezt a kérdést korábban oldja meg a vezetőség, a tervteljesítés sokkal eredményesebb lett volna. Nem folyt megfelelő felvilágosító mun. ka sem az üzemben. Pár nappal ezelőtt termelési értekezletre jöttek össze az Első Szegedi Cipész KSZ dolgozói. Az értekezleten arról volt szó, hogyan szüntessük meg a lemaradást, amely 3091 pár halina-csizmát jelent. Teljes egészében — számításunk szerint — a lemaradást megszüntetni nem tudjuk, d© mégis tőrlesztenünk kell az adósságból — állapították meg többen. Több felajánlás született ismét a kongresszus tiszteletére, s a szövetkezet dolgozói vállalták: az . első negyedévi lemaradás 60 százalékát május 24-ig, a kongresszus napjáig pótolják, a második negyedévi terv teljesítése mellett. A hátralévő 40 százalékot pedig a negyedév végéig maradéktalanul teljesítik. Rékasi László FegYelmezeüebb munkával törlesszék le adósságukat a Vasöntöde dolgozói Hetvenötezer forint értékű árut készítünk terven felül a kongresszusig rK Szegedi Kéziszerszámgyár első negyedévi tervét 83.9 százalékra teljesítette. Adósa maradtunk népgazdaságunknak, egész népünknek. De nem akarunk tovább a tervet nem teljesítő üzemek sorában lenni és ezért műszaki konferencián részletesen meghatároztuk azokat a foltételeket, amelyek biztosítják lemaradásunk felszámolását. A szükséges 'feltételek biztosítása érdekében megjelöltük a részlet megöl. dásokért felelős személyeket is. A feladat felmérése és ismertetése után lelkesen tették meg felajánlásaikat a vállalat dolgozói. A vállalások alapján elhatároztuk: május l-ig első negyedévi lemaradásunkból 50 ezer forint értékű árut törlosztünk, május 24-re, a pártkongresszus tiszteletére pedig további 25 ezer forinttal teljesítjük túl tervelőirányzatunkat, Pukánszky János A szegedi MEZÖKER DISZ fiataljai készülnek az Ifjúsági Béketalálkozóra Nagy öröm számunkra, hogy városunkban tartják az ifjúsági béketalálkozót. Mi, a MEZÖKER fiataljai nagy lelkesedéssel készülünk erre a nagy eseményre. Vezetőségi ülésen megbeszéltük május 9-vel kapcsolatos feladatainkat. DISZszervezetünk kultúrfelelőse összeállította azokat a táncszámokat, amelyekkel az újszegedi szabadtéri színpadon szerepelünk. Május 9 méltó megünneplésére munkánk megjavításával készülünk. Ifjúmunkás rakodóink vállalták, hogy jobb munkájukkal segítik elő a városunkba érkező vendégek élelmiszerellátását. Mi, a MEZÖKER fiataljai felhasználjuk ezt a béketalálkozót DlSZ-szervezetünk megerősítésére és ifjúságunk mozgósítására. ígérjük, hogy jó munkánkkal segítjük az ifjúsági béketalálkozó sikerét. Bárányi Sándor. MEZÖKER DISZ-titkára A Szovjetunió Neveléstudományi Akadémiája állást foglalt a közös oktatás kérdésében Célszerű-e a fiúk és leányok külön oktatása? Az utóbbi években a szovjet társadalom legszélesebb köreiben merült fel ez a kérdés. A "Lityeraturn aj a Gazeta* hasábjain is nagy vitát folytattak erről. A vitában résztvevő pedagógusok, szülők, párt- és komszomol-funkcionáriusok és írók túlnyomó többsége saját tapasztalatai alapján úgy vélekedett, hogy a normális iskolai tanító-nevelőmunka legkedvezőbb formája a közös oktatás. De mi az elméleti pedagógia álláspontja? Melnyikov professzor, a neveléstudományi akadémia alelnöke a többi között a következőket mondotta a "Lityeraturnaja Gazeta* tudósítójának: — Az Akadémia 1953-ban bizottságot alakított, amely egy éven át alaposan tanulmányozta az iskolákban folyó közös és külön oktatási munkát. A külön oktatás évtizedes eredményeinek tanulmányozása során mindenekelőtt az vonja magára a figyelmet, hogy mindezideig nem sikerült meggyőző és világos formában meghatározni a fiú- és leányiskolák tanító-nevelőmunkájának sajátos tartalmi és módszertani vonásait. Nincsenek külön módszerek, amelyek mások volnának, mint a közös iskolákban. De ez nem is lehet máskép. Éppen ezért a gyakorlat vetett el minden kísérletet, amely a fiúés leányiskolák külön programmjának összeállítására irányul. A fiú- és leányiskolák munkájának tanulmányozása alapján nem beszélhetünk a külön oktatás előnyeiről. Ellenkezőleg, a tapasztalatok azt mutatják, hogy a külön iskolákban a nevelés nagy nehézségekbe ütközik és lényeges hibákkal jár. A munka tanulmányozása során szerzett adatok összehasonlítása meggyőz bennünket arról, hogy a közös iskolákban a nevelőmunkában nincsenek olyan komoly nehézségek, mint a külön iskolákban. A fegyelmezetlenség nem olyan nyers és tömeges jellegű; a diákkollektíva élete harmonikusabb. A külön oktatás rendszerének kialakulásakor egyes pedagógusok azt a feltevésüket hangoztatták, hogy lényeges különbség yan a fiú- és leányiskolák növendékeinek iskolánkivüli munkája között. Ez a feltevés azon alapult, hogy a fiúknak állítólag komolyabb érzékük van az exakt tudományok iránt. Egyesek azt állították, hogy műszaki téren a fiúk képességei fölülmúlják a leányokét. A gyakorlat határozottan megcáfolta ezeket a tudománytalan elképzeléseket. A közös iskolában az együttes munka és a közös érdekek hozzájárulnak a fiúk és leányok egészséges iskolai kapcsolatainak megszilárdulásához. A külön iskolákban ez az alap hiányzik. A bizottság által összegyűjtött terjedelmes anyag és annak tudományos elemzése arról győz meg bennünket, hogy a külön oktatás napjainkban nem indokolt. Hazánkban azonosak a kétnemű ifjúság nevelésének és oktatásának céljai és feladatai. Az ország iskoláiban kivétel nélkül mindenütt egységes a tanmenet, ugyanazokat a tankönyveket használják, az oktató- és nevelőmunka azonos formáit és módszereit alkalmazzák: semmi alapunk sincs arra, hogy célszerűnek tartsuk a külön fiú- és leányiskolákat. Ezek megbontják a szovjet, iskolarendszer egységét és ezért meg kell szüntetni őket. A neveléstudományi akadémia elnökségének ülésén minden felszólaló egyhangúlag támogatta a bizottság következtetéseit, s azokkal az elnökség is egyetértett. Az akadémia konkrét javaslatot dolgozott ki az összes iskolák egységesítésére. Nézetünk szerint a különböző nemű gyermekek már a következő tanévben beiratkozhatnak a legközelebb eső fiú- és leányiskolák első osztályaiba és ott együtt tanulhatnak. A második, harmadik és pegyedik osztály tanulóit együtt kell tanítani a tanév kezdetétől. Az összes újonnan megnyílt iskolákba fiúkat és leányokat is fel lehet venni az elsőtől a tizedik osztályig. A fiú- és leányiskolák hatodik, hetedik és nyolcadik osztályait az 1955—56. tanév elején kell egyesíteni, minthogy ez komolyabb előkészületeket igényel. A neveléstudományi akadémia a vizsgálat eredményeit és javaslatát átadja az OSZSZSZK közoktatásügyi minisztériumának, Nagy adóssággal kezdte meg a Szegedi Vasöntöde a második tervnegyedévi munkát. Igen súlyos és szinte sorozatos hiányosságok idézték elő a nagyarányú tervlemaradást. Bár voltak anyagellátási nehézségei is az üzemnek, de az szinte eltörpült az egyéb hibáit mellett. Melyek azok? A selejt oka Az üzemen belül műszaki szervezetlenség uralkodott. Nem volt meg a termelést irányító és a technológiai osztály között megfelelő kapcsolat, legtöbbször technológiai utasítás-terv nélkül dolgoztak a munkások és a selejtszázalék felfelé való ívelése is részben ebből és a munkaközbeni ellenőrzés hiányából adódott. A selejt januárban 17.6 százalékra, februárban 19.1 százalékra emelkedett, míg a megengedett selejt csak nyolc szálalék. Az egyre szaporodó selejt okát kereshetjük a rosszminőségű, kiégett formázó homokban is és abban, hogy a selejtgyártókkal szemben az üzem vezetői nem jártak el megfelelő szigorral. A törvény által előírt selejtbirságolást nem alkalmazták, de a minőség javítása céljából a jó munkások premizálását sem vezették be. így hát a dolgozók nem érezték kellően a felelősséget munkájuk iránt. A műszakiak segítsége sem kielégítő. Az öntőműhelyben tartózkodó Temesvári művezetőn kivül keveset látják a dolgozók a műszakiakat. Egy-egy nevezetes ünnepet megelőző műszak alatt adnak csak kielégítő segítséget. Most a kongresszusi versenyben még ezt sem tették. A Szegedi Vasöntődében nem tartják be a mindenkire kötelező bérfegyelmet Drága költségen állítanak elő egyes munkadarabokat, túlzott mértékben alkalmazták a pótidőket. Ez oda vezetett, hogy a dolgozó kényelmesen elérte a 200 százalékot és e mögött csak fele termelési érték mutatkozott. "A bér adja az időt* — ezt az elvet vallották egyesek a formázok között. Illés Ferenc is amíg olyan munkát kapott, amellyel 1700—1800 forintot megkeresett havonta, nem volt szűk neki a norma. Mihelyt azonban új munkadarab készítéséhez kellett hozzálátnia, s látta, hogy azzal nem lesz meg minden nap a 200 százalék teljesítménye, azt hangoztatta, hogy szűk a norma. Knál Tibornál is hasonló volt a helyzet. Egy munkadarabhoz kevese! te a megadott 15 percet. "Kiszámolta*, hogy 17 perc idő kell a 100 százalék teljesítéséhez. Munkatársai pedig bebizonyították neki, hogy az adott 15 perc elegendő, sőt ezzel a munkával 140 százalékot is el lehet érni. H ónyzotl a felvilágosító szó A szakszervezet pedig segítette, támogatta a dolgozók jogtalan bérkövetelését. Emellett persze háttérbe szorult, figyelmen kivül maradt a kongresszusi munkaverseny szervezése. Sem a szakszervezeti bizottság, sem a bizalmiak nem törődtek eleget a dolgozók mozgósításával. A pártvezetőség többszöri figyelmeztetésére bürokratikuson intézték el a felajánlásokat. Egyszerűen beírták, kinek mennyit kell vállalnia. A kongresszusi emléklapoknak egészen kis hányadát függesztették csak ki az öntődében. Ezek egyrésze leesett a falról, mert nem törődött velük senki. Az emléklapok nagyobb része a szakszervezeti bizottság elnökének íróasztalában hever. A pártszervezet látta a szakszervezet hiányos munkáját. Megbeszélte vezetőségi ülésen és határozatot is hozott, hogy miképpen lásson hozzá a szakszervezet a hiba kijavításához. A határozatot azonban nem hajtották végre és így még ma sem gazdája a szakszervezet a versenynek a Vasöntődében. Hiányzik az alapos felvilágosító, az agitációs munka az üzemben. A műszaki és gazdasági vezetők nem igyekeznek megmagyarázni a legfontosabb kérdéseket, problémákat a dolgozóknak — kevesen vannak közülüli népnevelők. A párt népnevelői nem állnak eléggé szilárdan a posztjukon. A munkafegyelem megsértőit például figyelmen kívül hagyják, pedig-vannak belőlük szép számmal. Az elkésőkből minden napra jut egy, a selejtgyártók is sokan vannak. Ezenkívül számtalan olyan probléma adódik, amely sürgős orvoslásra szorul és ezekre sem figyelnek fel a népnevelők. A dolgozók egészségvédelmét sem kezelik elsőrendű feladatként a vállalatnál. Szűk, zeg-zugos, tisztátalan helyen öltöznek a munkások. A meglévő öltözőhelyiség nem alkalmas arra, hogy ott a dolgozók lerakják utcai ruhájukat. Erről tudomása van a minisztérium illetékes osztályának, mégsem tett eddig semmit annak érdekében, hogy rendesebb öltözőhöz jussanak a Vasöntöde munkásai. Természetesen addig sem szabad, hogy elhanyagolt legyen a fürdő és az öltöző. Jobban kell ügyelni a tisztaságra, mert például az öltöző ablakán nem lehet kilátni az udvarra a rárakódott portól. Az üzemnek orvosa is van, azonban őt hosszú hónapok óta nem látták az üzemben, pedig több dolgozónak gyógykezelést kellett volna nyújtania. Fellendüli a munka Jó úton indultak el a Vasöntöde vezetői, amikor a felszabadulási műszak megszervezéséhez hozzáláttak. Kiadták a műveleti utasításokat minden formazónak, magkészítőnek, sűrűbben felkeresték az öntőcsárnokban dolgozókat és szükség esetén gyakorlati segítséget is nyújtottak az akadályok leküzdéséhez. Meg is mutatta a felszabadulási műszak eredménye, hogy nem hiábavaló a fáradozásuk. A tervteljesítés ezen a napon 112.5 százalék volt. Jóval kevesebb selejtet gyártottak, mint máskor. Tíz százalékot tett ki a selejtes öntvény mennyisége az előző napi 19 százalékkal szemben. Az öntőbrigád valósággal remekelt a felszabadulási műszakban. Máskor 106—108 mázsa vasnál többet nemigen öntöttek. A felszabadulási műszakban 124 mázsa vasat sikerült önteniök. A jó munkások példája mindenkire átragadt. A formázok, öntők, magkészítők lelkesedése pedig nem ért véget a felszabadulási műszakkal — azóta is minden nap teljesítik tervüket. Törleszlenek adósságukból A megkezdett helyes úton haladjon tovább a Vasöntöde vezetősége a hibák kijavításának munkájában. Az üzem vezetői, pártszervezete, a fiatalok szakmai, politikai, kulturális nevelésére fordítson több gondot, hogy közülük is minél nagyobb számban elnyerjék a sztahánovista címet. A termelés és a politikai munka megjavítása nagy feladatot szab a pártbizalmiak elé. Ezt csak úgy tudják megoldani, ha a pártvezetőség rendszeresen ismerteti velük feladataikat. Az üzem vezetői nagyobb ellenőrzést gyakoroljanak az egyes osztályok munkája felett és vonják felelősségre a hiba elkövetőit. Alkalmazzák a selejtkárok levonását, hozzák mindenki tudomására a selejtgyártók neveit, hogy a minőségi munka jobb legyen. Szilárdítsák meg a bérfegyelmet, azokat pedig, akik selejt nélkül dolgoznak, részesítsék jutalomban. A pártszervezet felvilágosító munkával nevelje a munkafegyelem megbontóit türelmesen és az élenjáró dolgozók jó munkamódszereit rendszeresen népszerűsítsék. Sokkal többet törődjenek a munkások jogos érdekeivel és lépjenek fel a normalazítók ellen. Az üzem kommunistái álljanak élére annak az országos kezdeményezésnek, hogy a kongresszusig letörlesszék első negyedévi adósságukat. E feladatok gondos végrehajtásával a kongresszusi verseny élővé válik az üzemben — győzedelmeskednek a hibák felett, teljesítik második negyedévi tervüket. * R. J. Üzemanyag tároláshoz szükséges felszerelésekkel segítette ki a sándorfalvi gépállomást a patronáló szegedi Lemezárugyár A téli gépjavítási munkák komoly feladatok elé állították gépállomásunkat. Különösen a hiányzó alkatrészek beszerzése gördített nehézségeket a határidőhöz kötött gépjavítások elé. A Szegedi Lemezárugyár és az Óbudai Lenárugyár azonban elküldötte hozzánk legjobb szakembereit, ugyanakkor alkatrészeket is juttattak a gépek kijavításához. Patrcnálóink segítsége nagyban hozzájárult ahhoz, hogy három nappal a határidő előtt befejezhettük a gépjavítást. Az a baráti kapcsolat, melv a gépjavítások során eggyéforrasztoti bennünket a patronáló üzemeitkei, most is megvan közöttünk. Rendszeresen tudatjuk egymással eléri eredményeinket. A Szegedi Leimezárugyár a napokban is újra segítségünkre sietett, hogy még eredményesebben harcolhassunk a tavaszi kenyércsatában. Eddig nagyban nehezítette a gépállomás tavaszi munkáját, hogy kevés üzemanyaghordó állt rendelkezésünkre. Igen nehéz szervezési munkát igényelt az, hogy az ÁFORT-tól rendszeresen készletet szerezzünk be, ugyanakkor kint a munka színhelyén is legalább kétnapi készletet tároljunk. Most azonban a Lemezárugyártól egy 28 hektóliteres tartályt, továbbá különböző méretű csöveket kaptunk. A tartályt pótkocsira szerelve üzembe állítjuk, s ezáltal pótoljuk az eddigi hordóhiányt. A különböző méretű csövekből pedig elkészítettünk egy régóta tervezett üzemanyag-szivattyút, amellyel a földbe épített tartályból közvetlen a mozgó üzetnanyagkocsira tudjuk az üzemanyagot szivattyúzni. Ezzel komoly munkaidőt takarítunk meg. A Szegedi Lemezárugyárnak ez az újabb segítsége — számokban kifejezve — legalább 7 százalékkal járul hozzá éves tervünk teljesítéséhez. Pártunk megyei lapján keresztül mondunk köszönetet a Lemezárugyár pártszervezetének és vezetőségének ezért a támogatásért és ígérjük a Lemezárugyár dolgozóinak, hogy munkánk legjavával járulunk hozzá a terméshozam növeléséhez. Hrebik József sándorfalvi gépállom^g Kü3önl@ges adóbehajtás Egy névrokonomnak 240 forint tartozását, amely az 1948-ban történt válóperéből visszamaradt ítéletilletékből származik, rajtam akarja behajtani a szegedi járási tanács pénzügyi osztálya. Már három esetben írásban kértem a behajtás megszüntetését, mert: 1. nem váltam el a feleségemtől, tehát ilyen címen tartozásom nem lehet; 2. nem laktam Kisteleken, holott az ügyirat szerint az adós kisteleki lakos; 3. feleségem mégcsak névrokonságban sincs az elvált feleségével. De úgy látszik, hogy mindez nem fontos. Hat éve havonként felkeresnek a végrehajtók. Bár egyszer írásban is értesített a járási tanács pénzügyi osztálya a végrehajtás beszüntetéséről, de ettől függetlenül a rendszeres Végrehajtói látogatások nem ma-. radnak el. Végül már kénytelen voltam a megyei tanács pénzügyi osztályához fordulni az ügy rendezése érdekében, ahol Lihoczki csoportvezető a legutolsó zálogolási értesítésre rávezette: »Az eljárás beszüntetendő". Ennek ellenére április 2-án újból megjelent a végrehajtó és fizetési kötelezettségre vonatkn:- i felhívását újra elismételte; sőt i megszokott 336/1948. számú ügygyel kapcsolatos zálogolási értesítést nálambagyta három napi haladék kikötésével. Érthető, hogy a szegedi járá-i tanács pénzügyi osztálya mindent megtesz a hátralék behajtása érdekében, de az nem érthető, hogy a tényleges adós kényelmesen, zavartalanul él ki tudja hányadik feleségével ós engem, akinek valóban semmi köze nincs a hátralékhoz, állandóan zaklatnak. Szaszkó István erdőmérnök