Délmagyarország, 1954. április (10. évfolyam, 77-102. szám)

1954-04-02 / 78. szám

A7! állattenyésztés élharcosai: Nagy József, a Felszabadulás \sz brigádvezefője VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK t I Szép az állatállo­mánya a szegedi Fel­szabadulás termelő­szövetkezetnek. Szép és felelősségteljes az állattenyésztő brigád vezetőjének: Nagy József elvtársnak a munkája. Nagy elv­társ lelkiismeretes, szorgalmas ember és szívesen adja át ta­pasztalatait. Igaz, jó szava mindenkihez van, de azért megkö­veteli a fegyelmet is, amelynek betartásá­nál 5 maga mutat példát. Szeretik, be­csülik, nemcsak az állattenyésztők, ha­nem a szövetkezet tagjai is. Hol a tehenészet­ben, hol másutt tű­nik fel, s beszéli meg állattenyésztő társai­val a teendőket. Az algyői tanyákról, mintegy nyolc kilo­méterről jár munka­helyére Nagy József elvtárs. Akárhogy mm AZ MDP CSONGRÁDMEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA X. ÉVE. 78. SZAM I PÉNTEK, 1954. ÁPRILIS 3. ARA: 50 FILLÉR A szovjet kormány jegyzéke Franciaország, Nagy-Britannia és az Egyesült Államok kormányához esett a hó, akárhogy fújt a szél télen, min­dig pontosan érke­zet. Ez is mutatja, milyen ember ő. A tsz három tehe­nésze: Varjasi István, Kiss András, Győrfi László a tejhozamot tehenenként és na­ponként, a kongresz­szusi vállalás teljesí­tésén túl, egy literrel emelték. A sertésgon­dozó: Hódi Pálné, kongresszusi vállalá­sát már 70 százalék­ra teljesítette. Mind­ebben is benne van az állattenyésztő bri­gád vezetőjének jó munkája. Most új si­kerekért dolgozik bri­gádjával. H kongresszusi versenyben felszabadulási műszakkal köszöntik a szegedi üzemek április 4-ét Felszabadulási műszakot tartanak az Ujszegedi Rostkikészítő Vállalat dolgozói 'Az Újszeged! Rostkikésaítő Vál­lalat, amelyet a második világhá­ború elpusztított, ma Délmagyaror­ezág egyik legjobban termelő rost­kikészítő üzeme. A telepen április 4-re készül mindenki — felszaba­dulási műszakot tartanak a dol­gomók. A felszabadulási műszak­ban munkásaink azt akarják ki­fejezésre juttatni jobb teljesítmé­nyeikkel, hogy a szovjet nép iránti ezeretet és a szabadsághoz váló ragaszkodás lelkesíti őket terme­lő munkájukban. Ezt bizonyítják üzennünk dolgozóinak eddigi ered­ményoL Tudjuk, hogy országunk­nak több szál kenderre van szük­sége. Pártunk III. kongresszusára vállaltuk is, hogy 50 mázsa szál­lal többet termelünk. Ezt a felaján­lást neniosak teljesítettük, hanem sokszorosan túl is szárnyaltuk. Februárban 52 mázsa szállal gyár­tottunk többet, márciusban pedig 49 mázsával adtunk többet fono­dáinknak. Ugyanekkor dolgozóink jó munkájának eredményeképpen büszkén jelenthetjük, hogy negyed­évi tervünket 26-án, a felaján­lásunkat egy nappal túlteljesítve befejeztük. Ebben a sikeres mun­kában sok dolgozónknak része van. Ezeket a munkásokat a tex­tilteehnikum DISZ-istái dallal és tánccal köszöntötték. A jó mun­kások között van Márkus Jánosné, akinek eredménye állandóan 140 százalék fölött van. A turbinánál a Lippai-brigád teljesítménye 130 százalléik. Sitkei Istvánnó tilós jó minőségi munkájáért részesült ki­tüntetésben, hogy a DISZ-esek dal­lal köszöntötték, Szügyi Sándor Szeged Állomás és a Szegedi Fűtőház dolgozóinak kezdeményezése Szeged 'Állomás ás a Szegedi Fűtőház dolgozói április 4-re fo­gadalmat tettek. Felszabadulási őrséget tartanak felszabadulásunk |9. évfordulójának napján. Vala­mennyi vonatot menetrend szerint indítják, szolgálatúkat baleset­mentesen látják el. i Több pontban fektették le a fűtőház dolgozói együttesen a a 2000 tonnás-mozgalom eredmé­nyeit akarják tovább fokozni. En­nek érdekében napi 200 kilométe­res tervüket 220 kilométerre eme­lik. Ezen a napon a Fűtőház 5.5 százalékos szénmegtakarítási ter­vét 7 százalékra emeli. A nagy­szerű kezdeményezést Szeged Ál­lomás és a Szegedi Fűtőház dolgo­zói továbbították a többi szolgá­lati helyekre, hogy az ottani vas­szegcdiek forgalmi szolgálat dolgozóival, hogy milyen eredményt akarnak [ utas dolgozók lássák a ezen a napon elérni. Többek kö-1 példamutatását. Zött az 500 kilométeres-mozgalom és| LJJjLutij Szilddi Sándor Miről beszél a Szegedi Erőmű versenyhiradója? A Szegedi Erőműben naponta Ismertetik a kongresszusi verseny legfrisebb híreit. Most arról be­szél a versenyhiradó, hogy a dol­gozók kezdeményezésére felszaba­dulásunk 9. évfordulójának meg­ünneplésére pénteken és szomba­ton felszabadulási őrséget tarta­nak a dolgozók. Az előkészületek már folynak. A karbantartó laka­tos-műhelyben a DISZ-fiatalok fel­ajánlásukon kívül a műhely belső helyiségeinek széppé tételével fog­lalkoznak. Az idősebb szakmun­kások az anyagokat és a szerszámo­kat hozzák rendbe, hogy a felsza­badulási őrség mindkét napján za­ya/talanol dolgozhassanak. A karbantartó részleg dolgozói közül Hanosurek Mihály vállalta, hogy a gőz-automata javításánál a bét nap alatt 130 százalékos ered­ményt cr el, Komócsin Balázs 120 százalékot ajánlott fel a szén és a salakos csillék javításánál. Majz­lik Imre és Gémes Tibor egy újí­tás elkészítését vállalták 118 szá­zalékos teljesítménnyel. Szitkai Péter és Lázár József azt ígérték, hogy ezen a két napon 115 száza­lékos teljesítménnyel dolgoznak. A szénkirakó dolgozók közül el­sőnek Kacmalyer János brigádja tett felajánlást felszabadulási őr sógre. A vagonkirakásnál 190 szú zalékos átlagteljesítményt ígértek, ezenkívül a vontató ház rendben tartását. Mivel a két szénkirakó brigád versenyben van egymással. Bozóki Mihály brigádja sem ma­radt le a felajánlás megtételében. A Bozóki-brigád túl akarja szár­nyalni ezen a kétnapos ünnepi mű­szakon versenytársát azzal, hogy 200 százalékos teljesítményt akar­nak elérni. Misán György Moszkva (TASZSZ). V. M. Molo­tov, a Szovjetunió külügyminiszte­re március 31-én fogadta L. Joxe urat, Franciaország nagykövetét, W. Hayter urat, Nagy-Britannia nagykövetét és Ch. Bohlen urat, az Egyesült Államok nagykövetét. Át­nyújtotta nekik a szovjet kormány­nak Franciaország, Nagy-Britannia és az Egyesült Államok kormányai­hoz intézett azonos szövegű jegyzé­keit. A szovjet kormánynak Francia­ország kormányához intézett jegy­zéke így hangzik: „A szovjet kormány szükséges­nek tartja felhívni Franciaország kormányának figyelmét az aláb­biakra: A Szovjetunió következetesen folytatta és folytatja a békének és az államok közötti kapcsolatok megjavításának politikáját. Ez ki­fejezésre jutott azokban a javasla­tokban, amelyeket a szovjet kor­mány az Egyesült Nemzetek Szer­vezetében az államok fegyverzete általános csökkentésére, valamint az atomfegyver és egyéb tömeg­pusztító fegyverfajták eltiltására előterjesztett. A fegyverzet egyetemes csökken­tésének, valamint az atomfegyver és a többi, legveszélyesebb tömeg­pusztító fegyverfajta eltiltásának megoldása hatalmas mértékben könnyítene azon a súlyos terhen, amely a folytatódó fegyverkezési hajsza következtében a népekre ne­hezedik, megszüntetné annak ve­szélyét, hogy a rombolás céljaira alkalmaznak olyan nagy tudomá­nyos felfedezéseket, mint az atom­energia felhasználása módozatainak felfedezése. E feladat megoldása igen nagyjelentőségű lenne a bé­kének és a népek biztonságának megszilárdítása szempontjából. Eddig, mint tudjuk, nem sikerült megfelelő nemzetközi megállapodá­sokra jutni az említett fontos kér­désekben, mert nehézségek merül­tek fel. Ennek a körülménynek azonban nem szabad csökkentenie az államok és mindenekelőtt a nemzetközi béke fenntartásáért kü­lönösen felelős nagyhatalmak ilyen egyezmények elérése érdekében tett erőfeszítéseinek jelentőségét. Ami a Szovjetuniót illeti, tovább­ra is kitart amellett, hogy jelentékenyen csökkenteni kell az államok fegyverzetét, fegy­veres erőit és olyan egyezmé­nyeket kell kötni, amelyek biz­tosítják, hogy az atomenergia nem lesz felhasználható rombo­lásra, az emberek tömeges pusztítására. Az államok ilyenirányú erőfeszíté­seinek jelentősége egyre növek­szik, különösen azért, mert az atomfegyver rombolóereje állan­dóan nő és ezenkívül megjelent a hidrogénfegyver, amelynek ható­ereje sokszorosa az atomfegyveré­nek. Kétségtelen, hogy az atom­és hidrogénfegyver háborús al­kalmazása mérhetetlen szenvedé­seket okozna a népnek, a békés la­kosság tömeges pusztítását, nagy városoknak, a modern ipar, kul­túra és tudomány olyan központ­jainak — köztük a civilizáció leg­régibb központjainak szétrombolá­sát jelentené, amilyenek a világ államainak nagy fővárosai. A szov­jet kormány megfelelő erőfeszíté­seket tesz az említett fontos kér­désekben kötendő megállapodások lehetőségének megkönnyítése cél­jából. Kiindulási alapnak tekinti azt is. hogy vannak még a béke megszilárdításának más, eddig fel nem használt lehetőségei. Ezzel kapcsolatban mindenek­előtt az európai biztonság megszi­lárdítása kérdésének jelentőségét kell megemlíteni. Az európai béke fenntartására ugyanis döntő jelentőségű az egyetemes béke fenntartása és az új világháború megakadá­lyozása szempontjából. A szovjet kormány ettől vezé­reltetve Franciaország, Anglia, az Egyesült Államok és a Szovjet­unió külügyminisztereinek berluii tanácskozásán javaslatot terjesz­tett elő az „európai biztonság biz­tosításáról" és ezzel kapcsolatban benyújtotta az „összeurópai kollek­tív-biztonsági szerződés" alapjai­nak tervezetét. A szerződéstervezet összeurópai biztonsági rendszer megteremtését írja elő valamennyi európai ál­lam kollektív erőfeszítései alap­ján. A szerződésben résztvehet minden európai állam, függetlenül társadalmi rendjétől. Résztvehet benne tehát Németország is. Né­metország egyesítéséig rcsztve­het a szerződésben a Német Demo­kratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság. A szerző­dés előírja, hogy amennyiben a szerződés vala­melyik aláíróját fegyveres tá­madás éri, a megtámadott ál­lamnak minden rendelkezésre álló eszközzel, beleértve a fegyveres erő alkalmazását is, segítséget kell nyújtani az euró­pai nemzetközi béke és bizton­ság helyreállítása és fenntartá­sa céljából. Ilymódon az összeurópai szerződés alapjainak tervezete arra irá­nyul, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete alapokmánya elveinek megfelelően megteremtődjék Euró­pában a kollektív biztonság haté­kony rendszere. Az összeurópai kollektív bizton­ság megteremtése végetvetne an­nak, hogy Európában egymással szembenálló katonai államcsopor­tosulások alakulnak. Az ilyen csoportosulások alaku­lása elkerülhetetlenül kiélezi az államok közti viszonyt, fokozza köztük az ellenséges érzületet és a bizalmatlanságot, nem is szólva arról, hogy fegyverkezési hajsza kíséri, annak a népekre kiható minden következményével együtt. Számolni kell azzal is, hogy egyes államok katonai csoportosulásának megalakítása elkerülhetetlenül megfelelő intézkedéseket vált ki más államok részéről, biztonságuk megóvása érdekében. Ennek következtében olyan hely­zet alakul ki, hogy az államok közti kapcsolatok nem a béke fenntar­tása érdekében folyó kölcsönös együttműködést szolgáló törekvé­seken alapszanak, hanem egyes ál­lamoknak más államokkal való szembeállításán. Ez a helyzet elkerülhetetlenül a feszültség növelésére vezet az államok közti kapcsolatok­ban, azaz az új háború veszé­lyének fokozására. Ezzel kapcsolatban feltétlenül szá­mításba kell venni azt is, hogy mind az első, mind pedig a máso­dik világháborút megelőzte egy­mással szembenálló katonai állam­csoportosulások alakítása, Európa két ellenséges táborra szakadása. Emellett nem szabad elfeledkezni arról, hogy a német militarizmus­nak különösen veszélyes szerepe volt az ilyen katonai csoportosulá­sokban, továbbá az első és máso­dik világháború kirobbantásában. Mindez kidomborítja annak a kérdésnek jelentőségét, hogy az egymással szembenálló katonai ál­lamcsoportosulások alakítását szol­gáló politikával szembe kell állí­tani valamennyi európai állam ha­tékony együttműködésének politi­káját a béke fenntartásában és megszilárdításában az összes euró­pai államok — nagyok és kicsi­nyek — ilyen együttműködése, függetlenül társadalmi rendjüktől, lehetővé termé annak a helyzetnek az elkerülését, hogy Európát idő­szakonként pusztító háborúba ta­szítják, amit az európai államok legutóbbi évszázadbeli történetének tapasztalatai mutatnak. A szovjet kormány éppen ezért többízben felhívta mind Francia­ország, mind pedig Anglia és az Egyesült Államok kormányának figyelmét arra a veszélyre, amely a katonai államcsoportosulások alakításával kapcsolatos. A szovjet kormány a többi kö­zött felhívta a figyelmet ezzel kapcsolatban az úgynevezett "európai védelmi közösség* megalakításának terveire. E ter­vek a német militarizmus újjá­teremtésére vezetnek, annak az európai békét, különösen a Nyugat-Németországgal hatá­ros államok biztonságát fenye­gető minden veszélyes követ­kezményével együtt. Mint ismeretes, az »európai vé-i delmi közösség* megalakításának tervei hat európai állam zárt ka* tonai csoportosulásának alakítását írják elő. E csoportosulás zászlaja alatt szervezik meg az úgyneve* zett "európai hadsereget*, amely Franciaország, Olaszország, Bel* gium, Hollandia, Luxemburg, va* lamint Nyugat-Németország íegy* veres erőiből áll. A főszerep ebben az "európai hadsereg*-ben a hitleri tábornokok vezette nyugatnémet fegyveres erőknek jut. Ez ellentétes azokkal a kötele­zettségekkel, amelyeket Fran­ciaország, Anglia és az Egye­sült Államok a Szovjetunióval együtt vállalt, hogy megakadá­lyozza a német militarizmus újjászületését. Emellett már ma többtucat nyugat* német hadosztály alakítását terve* zik. Közismert az is, hogy Nyugat* Németország kormánykörei az európai hadsereg* megszervezésé* nek terveivel kapcsolatban nyíltan célul tűzik ki Nyugat-Németország gyorsított remilitarizálását és a minden fegyvernemet felölelő re* guláris fegyveres erők alakítósára irányuló intézkedések végrehajtó* sát. Már nem is tartják szüksé* gesnek titkolni a szomszédos álla* mok ellen irányuló agresszív cél* jaikat. Európa békeszerető népei* nek és különösen Nyugat-Német* ország szomszédainak éppen ezért feltétlenül jogosan aggódniok kell biztonságuk miatt, mert az újjá­születő német militarizmus és Nyugat-Németországnak az euró* pai védelmi közösségbe való bevo* nása fenyegeti őket. A német militarizmus újjáterem­tésének és az európai katonai cso­portosulások alakításának útján járni nem csak azt jelenti, hogy nem segítik elő a béke megszilár­dítását, hanem ellenkezőleg, azt, hogy az új háború előkészítése felé viszik a dolgozókat. Pedig mostanában minden eddi­ginél jobban szükség van arra, hogy minden békeszerető állam és kiváltképpen a nagyhatalmak az új háború megakadályozá­sára. arra irányítsák erőfeszí­téseiket, hogy Európa népei, köztük a német nép, ne kerül­jenek új háborúba, amely a mostani körülmények között különösen veszélyt jelent a népekre. Ez a feladat sikeresen megoldható, ha az európai államok egymással szembenálló katonai csoportosulása helyett Európában valamennyi európai állam együttes erőfeszíté­sein alapuló biztonsági rendszerié­lesül. Ilyen európai kollektív biz­tonsági rendszer megteremi ése egyben az egyetemes béke megszi­lárdításának érdekeit is szolgálja. Éppen ezért az európai kollektív biztonság eszméje, különösen a ber­lini tanácskozás után, már aktív támogatásra talált jónéhány állam részéről, valamint széles nemzet­közi körökben is. Az összeurópai szerződés meg­kötéséről szóló szovjet javaslat tár­gyalása során a berlini tanácsozá­son nézeteltérések merültek fel. Ezek megakadályozták, hogy meg­LFolytatás a második oldalon.}

Next

/
Thumbnails
Contents