Délmagyarország, 1954. április (10. évfolyam, 77-102. szám)

1954-04-01 / 77. szám

CSÜTÖRTÖK. 1934. ÁPRILIS t. DELMBGYflRORSZftG Az új ember kovácsa Maharcnkő halálának 15. évfordulójára Tizrnöt évvel ezelőtt, 1939 áp­rilis 1-én halt meg a kommunista nevelés nagy teoretikusa és kiváló gyakorlati megvalósítója, a kiemel­kedő szovjet író — Anton Szemjo­novics Makarenko. Makarenkóra kétszeresen is ér­vényesek Sztálin elvtársnak a szov­jet frókrcl mondott szavai: az írók emberi lélek mérnökei. Mokarenkó az emberi léleknek hozzáértő mér­nöke volt nemcsak mint író, aki korunk egyik legjelentősebb peda­gógiai művét alkotta, az „Uj em­ber kovácsát", hanem mint kima­gasló szovjet újító-pedagógus is, aki a nevelésben alkalmazta a marxizmus-leninizmus klassziku­sainak tanítását. Az író és pedagó­gus szerves egységben forr össze Makarenkó'oan: mint író is, első­sorban nevelő, pedagógiai tevé­kenységében viszont nemcsak nagy­szerű mester, hanem lelkes művész is. Makarenko életművét értékelve a nagy proletáríró, Maxim Gorkij ezt írta, a nagy szovjet pedagógus­nek szóló egyik levelében: „Gyö­nyörű dolgot művel ön, mely ki­váló gyümölcsöket -fog hozni... csodálatos ember Ön, és éppen olyan, amilyenekre Oroszországnak szüksége van". Makarenko 1888-ban vasúti mun­kás gyermekeként született a har­kovi kormányzóság Belopolje nevű városában. Az iskola befejezése után tanítóképzőbe iratkozott be, melyet 1905-ben végzett el és lé­pett a néptanítók nehéz útjára. Az, hogy vasutas technikumban taní­tott, igen közel hozta a munkás­mozgalomhoz, annak céljaihoz. Ez­ért természetes, hogy az októberi forradalmat Makarenko nagy lel­kesedéssel fogadta: ,,Október után soha nem látott távlatok nyíltak meg előttem. Mi pedagógusok any­nyira megittasodtunk ezektől a táv­latoktól, hogy még magunkat sem ismertük meg" — írta.; A szorjeíhalalom elé Lenin a győzelem első napjaitól fogva a szocializmus felépítésének világos feladatát állította. A szocializmus felépítése viszont feltételezte az új embertípus kialakítását is, amely egyrészt építi az új rendet, más­részt pedig éppen ennek az építés­nek a folyamatában nő fel, alakul, nevelődik át. Ezért vált halasztha­tatlan és igen fontos politikai fel­adattá ez a harc, amelyet a szov­jet hatalom vett fel a kapitalizmus egyik szégyenfoltjának, a fiatalkorú bűnözésnek a felszámolásáért. 1920­ban Makarenkót bízták meg a Poltava melletti fiatalkorú bűnözők javító­telepének vezetésével. Hét éven ke­resztül itt kifejtett fáradhatatlan alkotótevékenysége nagyszerű új oldalakat írt be a szovjet pedagó­gia történetébe. Rendkívül nehéz helyzetben kezd­te meg nemes munkáját Makaren­ko. A pénzügyi, és szervezési ne­hézségek, a bürokrácia útvesztői csak a kisebb részét alkották az akadályoknak. A fő nehézség ab­ban volt, hogy nem volt semmi új tapasztalat arra nézve, hogyan kell ezeket az ifjú bűnözőket szocialista emberekké átnevelni. A régire Ma­karenkó természetesen nem támasz­kodhatott, hiszen a kapitalizmus alatt ezeket nem ótnevelni, hanem csak büntetni akarták. De a fel­adatot meg kellett oldani. Ekkor folyamodott Makarenko gyermek­korának legkedvesebb és reá leg­nagyobb hatást tett írójához, Ma­xim Gorkijhoz. Gorkijtól tanulta meg, hogy állandóan hinni kell az ember legjobb tulajdonságaiban és ez a hit, ez a bizalom az ember iránt valóban új erőket adott Ma­karenko számára a nehézségek le­küzdésére. 1925-től fogva levelezés indult meg a telep lakói és az ak­kor Olaszországban gyógyuló Gor­kij között. Ez a közvetlen kapcso­lat a világhírű szovjet író és a te­lepesek között még jobban segítet­te Makarenkót nehéz munkájában. Végtelen büszkeséggel töltötte el a telepes ifjakat az, hogy Gorkij be­leegyezését adta, hogy róla nevez­zék el a telepet. Az pedig, amikor 1928-ban Maxim Gorkij személye­sen is ellátogatott az akkor már mintaszerű és gazdag telepre, való­ságos diadalünnepévé vált a „gor­kijistáknak". Mindez természetesen nem ment könnyen. Sok kísérlete­zésbe, kudarcba került Makarenkó­nak, amíg megtalálta a helyes utat. Ennek a nagy harcnak művészien nagy képét adta regényében, az 1 Elméleti színvonalunk emelését segíti elő az MAG­^ADATSZOLGÁLTATÁS t^mmmmmmmmm—mmmmm „Uj ember kovácsában", melyet ő „pedagógiai hősköltemény"-nek ne­vezett. Ez a könyve tette világszer­te ismertté Makarenkót, az írót. Könyvének első lapjain elénk állítja a nagy feladatot: új embert kell új módon formálni. Meg kell szabadítani ezeket a fiatalkorú bű­nözőket a múlttól öröklött burzsoá vonásoktól, új, nagyszerű emberré, a szocialista ország méltó gazdáivá kell őket átnevelni. Legnagyobb reményeket Maka­renko a kollektíva létrehozásához fűz. És valóban, a százfelé húzó, anarchisztikus tömegből sikerül neki céltudatos kollektívát összeko­vácsolni, mely saját maga alakítja ki áttéphetetlen törvényeit. Maka­renko megmutatja a telepeseknek azokat az óriási előnyöket, melyek­kel ez az új, hasznos munkán ala­puló közösség bir, — és ezáltal az új, szovjet élet harcos híveivé ne­veli a fiatalokat. A társadalom számára hasznos munka hat a másik legnagyobb erőként a telepesek fejlődésében. Éppen a szabad, szocialista munka adja meg nekik a teljes rehabili­táltság, a maradéktalan megbecsü­lés biztos tudatát. Hatalmas lelke­sedést szül a telepesekben az, hogy érzik: az ő bár kis munkájuk is be­leolvad a dolgozók köztársaságá­nak nagy munkájába — ekkor éb­rednek rá igazán, hogy milyen nagy boldogság a szabad szocialista hazá­ban dolgozni, alkotni. Makarenko, a Gorkij-telep megalapítója és lelke, a legnagyobb türelemmel és megbecsüléssel ne­veli „fiait és leányait", akik ennek a szerető és tapasztalt kertésznek a keze alatt igazán űj emberekké válnak. Az ő osztályrészük a kapi­talizmusban a bűnözés, a börtön, a társadalmi mocsár legalja lett vol­na, a szocialista rend viszont biz­tosítja nekik is a teljes értékű em­beri egyéniség fejlődését, hogy a társadalom megbecsült tagjaivá válhatnak. 1927-től 1935-ig Makarenko a Dzerzsinszkijről elnevezett gyer­mekkommunát vezette. Itteni mun­káját egy másik regényéből az „Igor és társai"-ból ismerhetjük meg. A 30-as évek közepén válik ne­ves íróvá. Nevelési rendszerének elismeréséért hosszú harcot kellett folytatnia a tudománytalan nézetek (pedológia stb.) ellen. Ebből a harc­ból Makarenko került ki győztesen. Az ő nyomdokain, pedagógiai örök­ségének legjavát alkotó módon fel­használva fejlődik a szovjet peda­gógia. Még M. Gorkij jegyezte meg neki: „Az ön meglepően sikeres pedagógiai kísérletének világraszóló jelentősége van." Makarenko eszméi, műveinek alapjai bennünk élnek, az ifjú nem­zedék nevelőiben. Az 6 könyveiből merítünk erőt az új harcokra, ab­ban a nemes munkában, melyben mi is kikovácsoljuk az új, szocia­lista embert. Fenyvesi István Murakában a tavaszi feladatok elvégzéséért Szegeden és ftsrnvéfcén megkezdték a paprikamsg vetését Szegeden és környékén csaknem tízezer egyéni termelő, több mint 70 termelőszövetkezet 5100 hold fűszei paprika termelésére kötött szerződést a Sze­gedi Paprikafeldolgozó Vállalattal. A szerződött te­rületekre a vállalat elegendő mennyiségű váloga­tott vetőmagot bocsát a szövetkezetek és az egyé­nileg gazdálkodók rendelkezésére. Ezidáig 6200 kiló zártcsomagolású, minőségi vetőmagot küldtek a ter­melőknek. A szegedi és szegedkörnyéki határ azon részein, ahol már kellően felmelegedett a talaj, megkezdték a paprik; mag vetését a hideg ágyakba. A fűszer­paprikatermelés igaz, sok munkával jár, de az is igaz, jó jövedelmet jelent és nagyon számottevő a szerződött terület után a beadási kedvezmény. A szegedi Üj Elet, termelőszövetkezet mintegy 40 hol­don termel fűszerpaprikát. A szövetkezetiek vetik már a paprikamagot, A paprikatermeléshez kivá­lóan értő 1sz-tagok eddig 25 tíz méteres melegágyba vetették el a fűszerpaprika-magokat. A Szeged-mihályteleki Szabad Tisza tsz-ben száz hold öntözött fűszerpaprikához szükséges mag vetését kezdték meg. A Szabad Tisza tagjai is kivá­lóan értenek a fűszernövény termeléséhez és egyik fő termelési águk, jövedelmi forrásuk. A szegedi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet ku­tatói a paprikamag jarovizálási kísérleteit is foly­tatják. Megkezdték mintegy 150 holdhoz elegendő vetőmag jarovizálásót. A Paprikafeldolgozó Vállalat mintegy 150 millió palántát nevel fel arra az esetre, ha esetleg a dolgozó parasztoknak fagy, vagy egyéb kár érné a palántáit, — akkor segítségükre tudja­nak sietni. Taraszi szántás és vetés m (Liebmann Bé;a felvétele. Fény. Szöv) A jó egyéni gazdák igyekezn ek a tavaszi szántással, vetéssel. Az időben végzett, gondos munkának nem marad el az eredménye, — a bő termés hasznot jelent a termelőnek. Képünkön Széli Pál, Szeged. Vásárhelyi-sugárút 47 szám alatt lakó nyolchoidas egyéni gazda végzi a tavaszi szántást, hogy mielőbb el vethesse az árpát is. edz áfLZtgedi JCaladás tíz tavábbpiltlzUp zöldiig. éj ggiimöUitermeléjJt Fodor István elvtárs, az újszegedi Haladás ter­melőszövetkezet elnöke is részt vett a termelőszö­vetkezetek dolgozóinak országos tanácskozásán. Ta­pasztalatairól a többi között a következőket mon­dotta: — Sok hasznosat tanultam az országos tanács­kozáson. Mi eddig is nagy gondot fordítottunk a jól jövedelmező termelési ágakra. Az országos ta­nácskozás rámutatott arra is, hogy fontos a lehe­tőségek kihasználása. Az elmúlt évben, dicsekvés nélkül mondhatom, tizenöt holdas öntözéses kerté­szetünk holdanként 18 ezer forintot jövedelmezett. Az idén még több jövedelmet akarunk. A kerté­szetben is folyik a munka. Mészáros András brigád­vezetővel az élen. A tavalyi nyolc hold helyett az idén 42 hold zöldségféle termesztésére kötöttünk szerződést. Ez is mutatja, hogy rátértünk a nagy­üzemi zöldségtermelésre. — A tanácskozás arra is rámutatott, hogy fon­tos a gyümölcstermelés. A mi 40 holdas gyümöl­csösünkben 1953-ban mintegy 15 vagon alma, szilva, cseresznye, meggy és barack termett. Az elkövet­kezendő években még több gyümölcsöt akarunk adni a dolgozóknak, ipari munkásoknak. Elhatároztuk, hogy az idén újabb tíz hold gyümölcsöst telepítünk. Gyümölcsösünkben egyébként motoros géppel vé­gezzük a fák permetezését. Tovább fejlesztjük gyü­mölcsfa-iskolánkat, — újabb hét holdon létesítünk faiskolát. Mindezzel is segítünk megvalósítani azo­kat a feladatokat, amelyeket az országos tanácsko­zás is elénk tűzött. Elmondotta azt is a tsz elnöke, valóban úgy van, ahegy a tanácskozás is megállapította: a szö­vetkezeti tagok gondos, jó munkáján múlik a bő jövedelem. Vetik a b urgonyót a szőregi Petőfi tsz*ben A szőregi Petőfi tsz tagjai: asz­szenyok cs férfiak végzik a tavaszi munkákat. Már elvetették a zabot, az új lucernát, a három holdnyi borsót, az öt holdnyi mustárt, a négy hold tavaszi takarmánykeve­réket. A 370 holdat kitevő őszi ka­lászosukat már napokkal előbb fej­irágyázták. Most végzik az őszi mélyszántás simítőzását is. A szövetkezetiek e hét keddjén kezdték meg a burgonya vetését és hamarosan elkészülnek ezzel a munkával is. Az asszonyok, férfiak kedvvel szorgoskodnak a burgonya vetésénél. A takarmányrépa veté­sét és a cukorrépa vetését is vé­gezték. Külön dicséret illeti a szö­vetkezet asszonyait, akik becsüle­tes. jó munkájukkal jól segítik a bő termés elérését. A szövetkezet kertészetében a melegágyakban szépen fejlődnek a zöldségfélék. A kertészeti munka­csapat is végzi a soros teendőket. VUnita" leleplezései Piccioni és Spataro hamis adóbevallásairól ezer lirát, Róma (MTI) Az olasz miniszter­tanács kedden rendeletet hozott, amelynek értelmében hat hónapig terjedő elzárással büntetik azokat, akik a valóságnak meg nem fe­lelő adóbevallást tettek és évi jö­vedelmük meghaladja a hatmillió lirát. A »l'Unitá« keddi száma leleplező cikket közöl arról, hogy milyen kiváltságos elbá­násban részesülnek a kleriká­lis vezetők a kincstár részéről. Az Olasz Kommunista Párt lapja hivatalos adatok alapján közli, hogy Piccioni külügyminiszter 1951­ben és 1953-ben 38 ezer lira adót fizetett. 1953-ban pedig 45 vagyis kevesebbet, mint amennyit egy átlagos tiszt­viselő fizet. A kincstár Piccioni adóbevallá­sát becsületesnek, a valósággal megegyezőnek találta és ezen az alapon adóztatta meg. A cs-anádaí&tbti „csodadMai doktor" páciensei közül. Hallottuk ugyanis, hogy Mészáros Ferenc minden­féle betegséget úgy „gyó­gyít", hogy alaposan ösz­szerázza, majd feje port kell keverni és a láb­ujjakat ezzel kenegetni; ha eiípőficamtól rövidebb a lábad, feküdj le a „csoda­doktor" deszkájára és S7.3­telejére kercével majd egyformára baj, hogy ekkor már sok­ütögeti lábaidat. És így kul nehezebb segíteni a be­sorolhatnánk tovább a sok tegen. Vagy mint az egyik AZ EMBER AZT HINNÉ, hogy 1954-ben, amikor a modern orvostudomány olyan nagyszerű sikereket arat, mint a szív műtéti gyógyítása vagy a tuberko­lózis újabb hatásos gyógy­szereinek felfedezése, a va­jákosság, a kuruzslás. a babona már nem talál a halóság pártfogására. Va- aI.lltj^ f ^S^et. Ke ki­lójában pedig Mészáros Fe- .voltunk a *csoda­rene, a csanádalberti „cso- tev" gyógyszerekre is. Es dadoktor" a rendőrség és ™)st orvostudomány cso­az államügyészség elnéz: só- dalkozz mert az ismerőiek bői bátorságot merítve évek csodalatos arhaza nyílik óta szédíti, butítja a hiszé- meg előtted. Csodot mond kenv embereket. Mi a tél minden evszazados ta­folyamán hallottunk elő- pasztalat; sulba kell itt szőr híreket arról, hogy mi- dobni a penicillint, strepto­lyen trükkökkel manipulál mycint, digitálist és a töb­ez a kártevő. Terjeszti a bi hatásos gyógyszert. Van vallásos hiedelmet. mely ennél eredményesebb: ha szerint a betegségek gyó- valakit például szélütés ér, gyítását ne az orvostudo- kössön éjtszakára a köl­mány fejlődésétől várja az dökérc húsz deka tejben emberiség, hanem az úgy- áztatott reszelt földi tő­nevezett „csodáktól". A köt, amint azt például V. I. esanádalberti kuruzsló fel- makói cipésznek kcminen­hajtól azután gondoskodnak dálta a „csodadoktor". A arról, hogy ezek a „csodák" gyomorbajos sós zsíros kc­mincl valószínűtlenebbek és nyérrel borogassa éjszakára latinul, úgy sem tudja, minél kevísbbé ellcnőrizhe- a gyomrát, a derékfájós vi- hogy az előbbi közönséges tők legyenek, hiszen ez esa- gzont ugyancsak sós-zsíros szikfűvirág. az utóbbi pe­logatja Csanádalbertiro a lapulevéllel gyógykezelje dig ánizs. Mindkettő a hiszékeny gyógyulnivágyó- magát. A tüdőbajos! Ennek gyógyszertanban valóban kat. Hallottunk arról, hogy js van gyógyszere: kössön úgy szerepel, mint hatásos a „görbehátóak kiegyene- a mellére elől és hátul szer egyes betegségek gyó­sedtek", a „némák megszó- ny0lc kiló avas szalonnát, gyítására. Ha aztán ez a laltak". mérsékelni kell — mi tör­ténhet! Legfeljebb, ha a csodaszer nem basznál, a hiszékeny beteg elmegy az igazi doktorhoz. Csak az a „csodás" gyógyszert. Ezen­kívül 15—20-féle gyógynö­vény főzető is szerepel eb­ben a különleges „gyógy­szertáriban, Persze Mészá­ros variólja őket, nehegy túlságosan feltűnő legyen az egyöntetűség. S ha mindehhez, a pati­kában is beváltható recept­re, a jó öreg orvosi köny­vekből kimásolja a kuruzs­ló néhány gyógynövény la­tin nevét, leesik az áll a csodálkozástól. Mert ugye­bár nagyon jól hangzik a „Matricaria Chamoinilla", vagy a „ Pimpinella Ani­pilvarosi tüdőbetegen, már nem is lehetett segíteni. A MENDEMONDA meg száll szájról-szájra, visz'k a vasutasok és a páciensek, ú sznék hozzá, hogy érde­kesebb legyen, vesznek el belőle, ahol úgy gondolják, liogy hazugságnak tűnik szavuk. És az ország min­den részéből akad látogató­ja a C3anádalberti kuruzs­lónak. Van nap, amikor „csak" 50, — mint például szombaton mi is láttuk, — a községi tanácselnöknő sze­rint viszont volt már úgy, hogy 200 páciens is akadt vagy például egyik beteg gyomrából lenyelt kishal hozta ki ma­gával a hajszálat. NEM SAJNÁLTUK a fá­radtságot, liogy megláto­az (Hogy miért éppen kifejezés. Aki nem éit egy napon. Pénzt ugyan nem kér Mészáros, de láto­gatói így mondják: „egy­két százast a terítő alá kell helyezni és utánunk azután csak nem dobja a pénzt". Az, hogy ezzel a „csodadok­tor" a kuruzslás mellett el; jó adócsalást is követ nyolc kuruzsló teát és pálinkát ír hogy a szomszédoknak kilót, ennek csak a „csoda- fel például a szívbetegnek, doktor" a megmondhatója), mint például M. F.-né ma­A süketnémának kovászt kói parasztasszony esetében kell tenni a fejére; ízületi — holott köztudomású, hogy bántalmaknál viszont fűz- ennél a betegségnél a fo­assunk néhányat a „csoda- favessző oldatába puska- lyadókfogyasztást éppen jövedelmi forr&3 a vidéki betegek kvártéiyozása, — mindez nem elég bizonyí­ték sem a rendőrségnek, sem az ügyészségnek, hogy megszüntesse ezt a köz­egészségügyi botrányt. Ugy látszik, az sem elég bizo­nyíték, liogy a kuruzslóst maga Mészáros sem ta^ gadja. Érdekes, hogy sem Csa­nódalbertiről, sem a kör­nyező községekből nem akad látogatója a „esoda­doklor'-nak. A közelben la­kó lakosság joggal nem bí­zik Mészáros vajákosságá­ban. Sőt nem biznak Mé­száros családtagjai sem, akik fejfájás ellen inkább kalmopirint vásárolnak a gyógyszertárban, semmint apjuk gyanús főztjeibő! igyanak. Ha orvos kell, ak­kor is inkább a körzeti or­voshoz szaladnak. Ha a leg­kisebb olyan betegségről van szó, ahol orvosi beavat­kozás szükséges, mindjárt csődöt mond a „cscdadok­torság". SZÁZ SZÓNAK is egy a vétre: minden jóérzésű embert megbotránkoztat és a népért, a betegekért oda­adóan dolgozó orvosokat, valamint a tudományt mé­lyen sérti ennek a kuruzs­lónak működése. Ha majd néhány hónapot a börtön­ben eltölt Mészáros Ferenc, majd elmélkedhet a világ változandóságáról; arról, hogy a XX. század világá­ban, a szocializmust építő társadalomban a kuruzslás­nak a babonának, a nép­butításnak nincs létjogo­sultsága. RACZ LAJOS

Next

/
Thumbnails
Contents