Délmagyarország, 1954. március (10. évfolyam, 51-76. szám)

1954-03-18 / 65. szám

DCLMBGYRRORSZAG CSÜTÖRTÖK, 1954. MÁRCIUS 18. PÁRTELET Több támogatást a deszki pártszervezetnek! Három htile már, hogy a deszki kommunisták is újjá­választották a községi pártszervezet vezetőségét. Segített a taggyűlés előkészítésében a szegedi járási pártbizottság is, de a választás megtörténte után ügyet sem vetett tovább Deszkre. Természetesen meg tudják magyarázni, hogy miért. Kö­zeledik a járási pártértekezlet és a beszámoló összeállítása sok gond­dal, vesződséggel jár. Ez igaz is. A pártbizottság tagjai ós munkatársai közül azonban törődnie kellene va­lakinek a községi alapszervezetek­kel is; törődnie kellene az új veze­tőségekkel. Ml a hiba I Deszken? A pártvezetőség újonnan megválasztott tagjai csetlenek-bot­lanak, munkájukban bizonytalanok. Márpedig a pártszervezet vezetői­nek a feladatokat tisztán látó, ha­tározott embereknek kell lennlök, ha az egész községet meg akarják mozgatni a fejtrágyázás, a vetés, a növényápolás sikere céljából. Kot­lár Sándor egyéni paraszt vezető­ségi tagnak czekjjen a napokban nemcsak jópéldát kell mutatnia a termelésben, hanem meg kell ala­posan szerveznie az állandó politi­kai tömegmunkát. Viszont Kotlár elvtárs még nem járatos a vezetés­ben. Még a népnevelöértekezletről írandó jelentós is gondokat okoz ne­ki, hiszen nem foglalkozott azelőtt ilyesmivel. A járási pártbizottság kiküldötteit pedig nem is látta a taggyűlés óta. Lohol, hogy azt mondják erre a járásnál: miért nem segít neki a párttitkár, aki régebben is tagja volt a veze­tőségnek? Álljunk meg egy szóra! Kószó Jánosné párttitkárnak is megvan a véleménye a segítséget illetően. Azon a vezetőségi ülésen, ahol elosztották sietve-kapkodva a reszortokat, Farkas elvtárs, a járási pártbizottság instruktora valahogy ilyenformán instruálta: „A párt­szervezet feladata, hogy segítse a tanácsot"* Nem nagyon tudott mit kezdeni a párttitkár ezzel az „út­mutatással". Azóta volt ugyan egy titkári értekezlet, amit Terhes Jó­zsef elvtárs tartott, de ott se lett sokkal okosabb. Még azt is csak mintegy véletlenül tudta meg Kó­szó elvtársnő, a Megyei Pártbizott­ság egyik kiküldöttjétől, hogy Desz­ken ezentúl községi pártszervezet lesz a községi pártbizottság helyett. Egy alkalommal Terhes elvtárs azt mondotta a párt­titkárnak: „Most a tavaszi munkák a legfontosabbak". Igaz, ezt csak úgy mellékesen említette meg, mert sokkal „fontosabb" ügyben, a vál­tozásjelentések dolgában járt kint a községben. Dehiszen, hogy a ta­vaszi munka a legfontosabb, ezt minden dolgozó paraszt tudja Desz­ken. Tavaly tavasszal muszájkép­pen kihordták a trágyát a faluszéli kubikgödrökbe, mert nem tartották érdemesnek, hogy növeljék vele a talaj termőerejét. Ma már minden trágyát összeszedtek ezekből a göd­rökből és felhasználták. Kétségtele­nül azt mutatja ez, hogy a község­ben nagy a termelési igyekezet. Csakhogy most sokkal többről van szó. A deszkieknek is meg kellene szórniok pétisóval az összes őszi kalászosokat, hogy elősegítsék fej­lődésüket, hogy nagy termést arat­hassanak. Deszken is teljes erővel vet­ni kellene már a tavaszi búzát, hogy kenyérellátásunkban ne legyen töb­bé fennakadás. És az a baj, hogy sem a fej trágyázás, sem a tavaszi búzavetés nem halad jól. A párt­szervezet pedig majdnem tétlenül nézi a nyugodalmat: nem mozgósít, nem agitál annak érdekében, hogy vegyék át és vessék el késedelem nélkül a tavaszi kenyérmagot. A párttitkárnak még nincs kellő te­kintélye a tanácsnál, amit eddig javasolt, a végrehajtó bizottsági ülésen elengedték a fülük mellett. Egyszóval olyan se hideg, se meleg állapot van most a deszki párt­szervezetben, de a járási pártbi­zottságtól nem mennek ki hosszabb időre, hogy megmutassák az új ve­zetőségnek a határozott utat. Aa a véleményünk. hogy itt nem csupán a pártmunka öncélú megjavításáról, hanem a mezőgazdasági termelés fellendíté­séről, a nép mind jobban növekvő igényeinek kielégítéséről van szó. Deszk elég nagy község, határszéli fekvésénél fogva politikailag is fon­tos terület, amit nem szabad figyel­men kívül hagynia a szegedi járási pártbizottságnak. Éppen azért keil sokkal jobban patronálnia a deszki pártszervezetet, hogy a járási párt­értekezleten nagyobb termelési eredményekről számolhasson be a párttagság küldötteinek* N. I. Á magyar tudós, ha külföldön jár, népének, a béke népének követe Fodor Gábor elvtárs, Kossuth-dijas egyetemi rektor beszámolója az egyetemi békegyűlésen csupán. Akármerre jártam, a kan­tonok bármelyik egyetemére láto­gattam el, újra és újra jóleső ér­zéssel, büszkeséggel töltött, hogy ismerik és becsülik a magyar tu­domány eredményeit. Vendéglá­tóim kifogyhatatlanok voltak kér­déseikben. Érdeklődésük közép­pontjában a szakmai munka mel­lett az állt, hogyan áll Magyaror­szágon a tudomány szabadsága, igaz-e, hogy a magyar egyeteme­ken csak fiatal tanárok taníthat­nak, az idősebbek nem megfelelőek a fennálló rendnek, s kérdéseikben felvetették azt is, többek között, hogyan folyik a tudós utánpótlás. Fodor elvtárs válaszában elmon­dotta, hogy a mi tudományos éle­tünk szabad, mindenki olyan terü­leten dolgozik, amilyen terület leg­inkább felkelti érdeklődését, az ál­lamunk minden segítséget megad a kutató tudósok munkájához. Ami pedig a fiatal tanárokat illeti, jön­nének csak el, megláthatnák egye­temeinken, hogy újságjaik nem"az igazat írják. Fodor Gábor elvtárs kéthetes útja alatt számtalan tanújelét vet­te annak az érdeklődésnek, melyet tudományos életünk iránt tanúsí­tanak a svájci tudósok. Kifejezés­re juttatott és őszinte kívánságuk, hogy közös témájú kutatómunká­inkkal ne fussunk versenyt, han.em A Szegedi Egyetem Természettu­dományi Kúrának Békebizottságn rendezésében szerdán délután 1 órakor a Béke-épület Beloiannisz­termébon Fodor Gábor Kossuth-dí­jns egyetemi rektor, a Magyar Tu­dományos Akadémia levelező tagja beszámolt kéthetes svájci útjáról. A hatalmas előadótermet zsúfolásig megtöltötték n hallgatók, egyete­misták, tanárok, most érettségiző diákok, akik jövő ilyenkor mér ta­nítván/ai lesznek Fodor Gábornak ós az elnökségben helyet foglaló professzoroknak. Szőkefalvi Nagy Béla Kossuth­díjas matematikus üdvözölte Fodor Gábor rektort, a kiváló tudóst, aki a napokban kapta meg eredményes kutatómunkájának elismeréseként másodszor n Kossuth-dijat. A hall­gatóság örömteli ünneplése után Fodor elvtárs emelkedett szólásra, hogj- elmondja kéthetes svájci út­jának tupnsztalatait. Beszámoló­jában elmondotta, hogy 11 éve tagja annak n svájci kémiai tudo­mányos társaságnak, melynek meg­hívására Zürichbe utazott, hogy ott egy tudományos kongresszuson beszámoljon a magyar kémiai tu­domány fejlődéséről, személyes ku­tatásainak eredményeiről. — Meg­tisztelő, de nem könnyű feladatnak tettem eleget akkor, amikor a vi­lág szine elé állítva beszéltem vég­zett és most folyó munkáinkról, Nyugaton élő és dolgozó tudós tár­saim olőtit. A magyar tudós, ha külföldön jár, népének, a béke népének követe. Ez a gondolat ve­zérelt. Bo kellett bizonyítanom Zü­richben, ahol első ízben tartottam idegen nyelven előadást, hogy a magyar kémiai tudomány nem jár gyermekcipőben, hngy megérdemli a világ tudósainak figyelmét. A tro­pán alkaloidok területén végzett kutatásaim eddigi eredményét fel­keltették u nyugati tudósok érdek­lődését a magyar tudományos élet. a kémiai tudomány iránt. A kon­gresszuson az idő rövidsége és a programm zsúfoltsága miatt nem bocsátkozhattam hosszú vitába n résztvevőkkel, viszont Bázelben, ahova lleinstein professzor moghí­x ásóra érkeztem, korlátlan időt bocsátottak rendelkezésemre, így itt a vita szalindabb szárnyalású volt. Bázelben úgy beszélhettem, mintha Szegeden, lennék, Zürichben úgy, mint amikor Pesten beszélek. Azt mondja Petőfi, n hcg.v-völgy vidékéről: „Tán csodállak ám, do nem szereitlek". Igy voltam én Ziiriehhel. A bázeli látogatás után rengeteg meghívást kaptam olyan tudósok­tól, akik velem egy munkaterüle­ten dolgoznak. Ezeken a találkozá­sokon érthettük meg legjobban egymást, mert a kongresszuson a vita korlátok között mozoghatott időnként cseréljük ki tapasztalata­inkat, mert az igazi tudomány az egész emberiség közös ügye, így országhatárokon feletti. — Beszélgettem — mondta töb­bek között Fodor elvtárs — egy nemzetközileg ismert professzorral, akitől amikor megkérdeztem, hogy eljönne-e egyszer hozzánk Magyar­országra, azt válaszolta, szívesen megtenné, de most ő Amerikába készül ösztöndíjjal, a Howard Egyetemi-e és ha megtudnák, hogy Magyarországon járt, nem hívnák meg. A békcmozgalomnak igyek­szik határt vonni Amerika merev álláspontjával, amelyet a népi de­mokratikus országokkal szemben tanúsít. Elég, ha valaki eljön hoz­zánk, maris a megbízhatatlanok listájára kerül. Fodor Gábor Kossuth-díjas be­szélt még a svájci egyetemek ok­tatási rendszeréről, egyes egyete­mek anyagi ellátottságáról. Meg­mutatta a svájci kollégáknak a szegedi egyetem Béke-épületét, tan­termeit, laboratóriumainak felsze­relését képeken. Egyaránt elisme­réssel adóztak. — A feladatot, hogy megismer­tessem népünk építőmunkáját a tu­domány területén, becsülettel tel­jesítettem — fejezte be beszámoló­ját Fodor elvtárs. Egy hétlel később tartják a termelőszövetkezetek dolgozóina országos tanácskozását kezetek dolgozóinak országos ta­nácskozását március 19—20. helyett március 27-re hívja össze. A Magyar Dolgozók Pártja Köz­ponti Vezetősége és a miniszterta­nács közli, hogy a termelőszövet­Javultak az Olasz Kommunista Párl választási esélye: Angol lap a baloldali pártok olassoraaági előretöréséről (MTI). A „Manchester Guardian" római tudósítója hosszabb cikkben foglalkozik a baloldali pártok olasz­országi előretörésével. A lap bevezetőül elmondja, hogy a baloldali pártok nagyarányú olaszországi előretörése aggoda­lommal tölti cl az amerikai hi­vatalos köröket, annak ellenére, hogy a vezető olasz politikusok nyilatkozatokban és cik­kekben igyekeztek bizonyítani, hogy számukra „az olaszországi helyzet nehéz, de nem veszélyes." A „Manchester Guardian" meg­állapítja, hogy az Olasz Kommunista Párt vá­lasztási esélyei javultak. Ez nagyrészt saját türelmes mun­kájának és szervezkedésének köszönhető­dé mindenesetre annak, hogy Dél­Olaszország népe politikai öntudat­ra ébredt. A pápa kegyeltje A közelmúltban a La Quinzaine című francia katolitoss d lap közölte a hírt, hogy XII. Pius Pápa a „Krisztiig rend" legmagasabb lokál adományozta Franconak. a spanyol nép fw reskezü hóhérjának. Ez a kitüntetés egyébként a legmagasabb papai kitüntetések egyike, amelyet a XIV. században alapítottak kivali katolikus személyek és államfők részére. Emlékszünk még azokra az időkre, amikor a Vatikán az éledő, ébredező fasizmust istápolta, nem csekély lelkesedéssel. — XI. P»uí Pápa volt az, aki 1929. februárjában igy nyilatkozott Mussoliniróli „Olyan ember. akit a gondviselés hozott nekünk". Majd a Vatikán hivatalos véleményét képviselve Vannutclli bíboros a következőket, mondotta: „Nagy csodálója vagyok Mussolininek, ennek as acéU akarattal és fcnkölt szellemmel megáldott államférfiúnak, a római szellem és nagyság letéteményesének". Hasonló volt a Vatikán állásfoglalása a tipikusan fasiszta, rabz lójellegű abesszíniai háborúval kapcsolatosan. Igy a Vatikán hivat talos lapja az Osservatóre Romano a gyarmati háborúra való biztat tűsként a következőket irta: „A gyarmatosítást ma az emberi szolit darilás nagyszerű munkájának kell tekinteni". Schustcr bíboros 1937. február 26-án mondott beszédében, Igy nyilatkozott Mussoliniról: „Isten olyan tulajdonságokat ruházott Renito Mussolinire. amelyek öt, — az 6 történelmi alakját Aus gustus és Nagy Konstantin fenkölt szelleméhez teszik hasonlóvá". Nem árt tudni, hogy ugyanez a Schustcr bíboros volt az, aki a fclszas badulás után egyházi terror hadjáratot indított, azok ellen az olasz kaloliMisok ellen, akik a Népi Demokratikus Front jelöltjeit propa* gálták és reájuk akarták szavazataikat leadni. Tehát ugyanez a Schuster bíboros, aki Mussolinit Avguslut és Nagy Konstantinnal hasonlította össze, államférfiúi nagyságban• felszabadulás után a Népi Demokratikus Frontra való szavazást — halálos bűnnek — nyilvánította. > i | Volt már idő, amikor nagy volt a fasizmusért való lelkesedés a Vatikán részéről. Igy 1938. januárjában 72 püspök és 2340 plébá* nos járult a Plazzo Vcnezziába, Mussolini rezidenciájába — a duces üdvözlésére és ünneplésére. — Hol van azóta Mussolini és mit hozott Olaszországnak én az egész világnak a fasizmus. „Sok-sok millió ember oktalan halálát és nyomorúságát. És a józanul gondolkodó emberek millió, köztük az olaszok is saját bőrükön tanulták meg gyűlölni a fasizmust, az em* beriscgnek ezt a rákfenéjét. Gondolkodóba ejti az embert, hogy ilyen előzmények után mi ösztönözte XII. Piust arra, hogy a fasiszta hóhér Franconak, Mussolini és Hitler szövetségesének az egyik legnagyobb egyházi kitüntetést adományozza... Talán nem volt elcg neki a háborúból, a véres fasiszta diktatúrákból és meg akarja mutatni, hogy a fasiszta zsarnok Franco az, akit a Vatikán ideálig államfőnek és politikusnak tart? Ilyen politikai irányzatot akar a pápa propagálni a hivő katolikusoknak? A fasiszta politika már megmutatta, hogy hová vezet, — a történelem szemétdombjára. És ha nem ma, akkor holnap Franco is, úgy, mint a többi fasiszta, ide fog kerülni, hiába a nagy kegy, a vállveregető kitüntetés, 1 ÉRCES FERENC A Magyar Népköztársaság honvédelmi miniszterének távirata a Mongol Néphadsereg ünuepe alkalmából Szanzsjin Altábornagy Elvtársnak, a Mongol Népköztársaság honvédelmi miniszterének, ULAN-BATOR Engedje meg, hogy a Magyar Néphadsereg személyi állománya nevében a legforróbb üdvözletemet küldjem a Mongol Néphadsereg harcosainak, tiszthelyetteseinek, tisztjeinek és tábornokainak a Mon­33| gol Néphadsereg megalakítása évfordulója alkalmából. További sikereket kívánok önnek és a baráti mongol néphadsereg* nek a harci és politikai kiképzés* ben, a mongol nép békés építő* munkájának védelmében. Bata István altábornagy, a Magyar Népköztársaság honvédelmi minisztere A vietnami néphadsereg újabb sikere Esxak- Vietnamban Párizs (MTI). Párizsban egyre­másra érkeznek a hírek a vietnami néphadsereg hatalmas lendületű tá­madásáról Dien Bien Phu megerő­sített tábor ellen. Egy francia hivatalos katonai szó­vivő már kénytelen volt elismerni, hogy a heves küzdelemben a vietna­mi néphadsereg egyes osztagai­nak egy ízben már sikerült kö­rülbelül 800 méternyire megkö­zelíteni a védelmi gyűrű köz­pontját. A vietnami néphadseregnek a hét­fölt: virradó éjjel sikerült a védelmi övezet északi szakaszában egy második ellen­állási központot is elragadni a franciáktól, miután szüntelen ágyútüzben és közelharcban le­gyűrték a védők ellenállását. A néphadsereg ezen sikere annál jelentősebb, minthogy a szóban for* gó megerősített állás kulcsfontos* sógú a repülőterek védelme szem* pontjából. A két repülőtérre szün* telen ágyútűz zúdul és így gyakor* latilag már nem használhatók erő* sítések és anyagi utánpótlás száüí* tására. Magyar művészek hangversenye Moszkvában Két hót alatt háromezerszáz ifjúmunkás és diák kérte felvételét Németország Szocialista Egységpártjába Berlin (MTI). A Német Demokra­tikus Köztársaság dolgozói lelkes munkaversennyel készülnek Német­ország Szocialista Egységpártja március 30-án kezdődő IV. párt­kongresszusára. A kongresszusi elő­készületek során a német ifjúság újra kifejezi a munkásosztály párt­jába vetett rendíthetetlen bizalmát. Március első felében háromezerszáz ifjúmunkás, fiatal alkalmazott és diák kérte felvételét Németország Szocialista Egységpártjának tagje­löltjei közé. Moszkva (TASZSZ). A Magyar Népköztársaság művészei nagy si­kerrel hangversenyeznek a szovjet főváros legnagyobb hangverseny­termeiben. A március 16-án a mosz­kvai konzervatórium nagytermében megrendezett hangverseny kezdete előtt Ivan Martinov zenekritikus röviden ismertette a magyar zene­kultúra fejlődését, a mai magyar zeneszerzők munkásságát. Hangversenyen a szovjet rádió szimfónikus zenekara játszott So* mogyi László Kossuth-díjas, a Ma* gyar Népköztársaság Érdemes Mű* vésze, Bántay Tivadar oboa-mű* vész, VIT-díjas vezetésével, illetve közreműködésével. A moszkvaiak meleg fogadtatás* ban részesítették a magyar művé* szeket. Az 1954. évi hadügyi költségvetés a francia parlament előtt Párizs (MTI) A francia nemzet­gyűlés március 16-án kezdte meg a Laniel-kormány 1951. évi hadügyi költségvetési előirányzatának tár­gyalását. A felszólalók már az első napi vitában egyértelműen rámutattak, hogy f a költségvetési előirányzatban tükröződő kormánypolitika alárendeli a nemzet érdekeit az atlanti paktumnak és az "euró­pai védelmi közösség" tervé­nek. A bizottság jelentése szerint az 1954. évi katonai költségve­tési előirányzat végösszege 1110 milliárd frank cs ezen belül 391 milliárd frank az indokínai háború céljait szolgálja. A végösszeg magában foglalja az amerikai kormány részérói kilátás­ba helyezett dollár-*segély« egy részét is. A felszólalások során König tá­bornok, URAS-párti képviselő han­goztatta, hogy véleménye szerint a katonai költségvetés állandó emelkedése ellenére egyre job­ban csökken a francia fegyve­res crök hatékonysága. Soustelle volt miniszter, az RPF főtitkára Lyonban egy gyűlésen rá­mutatott arra. "Ha a francia parlament meg­szavazná az európai védelmi közösséget, ez azt jelentené, hogy beletörődünk a háborúba. A demokrácia akkor üres szó ma­radna csupán, nemzeti független­ségünk pedig eltűnne*-.

Next

/
Thumbnails
Contents