Délmagyarország, 1954. március (10. évfolyam, 51-76. szám)

1954-03-17 / 64. szám

SZERDA. 1954. MÁRCIUS 17. 3 DELMBGYRR0RSZA6 Erről írnak levelezőink iiniiiiniimiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiniiiiniiii A kötöttárugyárak képviselői a szegedi üzletekben tanulmányozták a vásárlók igényeit Kormányunk különös gondot fordít az anya- és csecsemővédelemre. V kormányprogramm végrehajtásának szellemében a Csongrádmegyei Kereskedelmi Iroda meghívta a Hódmezővásárhelyi Kötöttárugyárat, hogy helyszínen látogassák meg a esecsemökelengye boltokat és ismerjék meg a vásárlók által felvetett problémákat is, mert a kötött cseesemőkelengyék jelentős részét a Hódmezővásárhelyi Kötöttárugyár készíti. A holtok dolgozói — a hódmezővásárhelyi Kiskereskedelmi Vállalat 40. számú holtjából Bartlia elvtársnő árudavezető, valamint a szegedi Ruházati Bolt 11. számú esecsennőkelengyo bolt dolgozói — megállapították, hogy a múlt év nyara óta a kötöttárugyár által készitett babakelengye cikkek minősége lényegesein megjavult. Különösen tetszenek a dolgozóknak a legújabb fazonú gyermeksapkák, a kantáros tipegők, a gyenneknapozók, boleróval. A szegedi Ruházati Bolt kelengye boltjában azonban kiderült, hogy kantáros tipegőből nem áll megfelelő mennyiség rendelkezésre. A vásárlók azt is kifogásolták, hogy a Budapestzuglói kötöttárugyár a belül bolyhos tipegőkhöz nem készített sapkát és a bolyhos tipegőkből igen kevés nagyméretűt lehet kapni, holott abból több kellene. A Kötöttárugyár képviseletében megjelent Molnár Antal elvtárs a boltok dolgozói által felvetett észrevételeket feljegyezte és megígérte, hogy azokat továbbítja a gyár vezetősége felé. Máté Ferenc Az ünnepi műszak eredményei az Újszegedi Kender-Lenszövő Vállalatnál Az Újszegedi Kender-Lenszövő Vállalat dolgozói lelkesen veszik ki részüket a kongresszusi versenyből. Március 13-án a cérnázó üzemrész munkásai egynapos versenyre hívták a szövő, felvető, kopszoló és a stoppoló üzemrész dolgozóit a vasárnapi pártértekezlet tiszteletére. Ezen az egynapos műszakon a mennyiség és a minőség területén kimagasló eredmények születtek. A cérnázó üzemrész 125 százalékra teljesítette aznapi tervét, a szövő 109, a felvető 106.3, a kopszoló 90.8, a stoppoló üzemrész pedig 126.3 százalékos napi tervteljesítéssel dolgozott. A minőség területén a szövő a nyers elsőosztályú árunál 97 százalékot ért el a tervezett 91.6 százalékkal szemben. A vállalat az elsőosztályú árutervét 99 százalékra teljesítette, ezzel szemben a tervezet 94.8 százalék, Az egynapos műszakban a dolgozók minden területen túlszárnyalták előző napi eredményüket. Bunford Jánosné szövő 172 százalékot ért el, Fogas Andrásné 195 százalékra teljesítette normáját. Vincze Anna DISZ-fiatal 164, Hajdú Lászlóné cérnázó 137, Muskó Andrásné kopszoló 181, Kónya Béla felvető 182, Bálint Jánosné láncorsózó 166 százalékos tervteljesítéssel dolgozott A szép eredmények eléréséhez hozzájárultak a műszakiak is, akik biztosították a termelés zavartalanságához szükséges feltételeket Szűcs Tibor A Szegedi Kenderfonógyár kötélverő osztályának dolgozói kimagasló eredményei az ünnepi műszakon Az elmúlt vasárnapi üzemi pártértekezlet tiszteletére indított ünnepi műszak alatt a Szegedi Kenderfonógyár kötélverő osztályának dolgozói is kivették a részüket a munkából. Igyekeztek többet és jobbat termelni. Ezt bizonyítja a 2-es szálazó csoport 155 százalékos teljesítménye is. Bödő János párttag is kiváló munkát végzett ezen a napon, mert tervét 151 százalékra teljesítette. Molnár Márton gépzsinórzó is jól dolgozott, bizonyítja ezt 150 százalékos teljesítménye is. Magam is Goldmann Tiborral együtt 150 százalékot értem el ezen a napion; Dicséretet érdemel Kovács Rezső 141, Tarr Kovács Kórolyné 124, Molnár II. Mihály, Papp József, Börcsök József 155—155 százalékos teljesítménye, Papái István A DÁV dolgozói tudják: ha többet termelünk jobban élünk Március 15-én reggel a DAV Kossuth Lajos-sugárúti üzemvezetőségének ebédlőjében a dolgozók egymásnak újságolták a zsír- és a húsárak leszállítását. Vlasits József lakatos így mondotta társainak: „Látjátok, pártunk ismét beváltotta ígéretét, pártunk szavára mindig számíthatunk". Mehesán Rudolf szerelő csoportvezető is nagyon örül az árcsökkentésnek, — s mint mondta — főleg annak, hogy a hentesáru olcsóbb lett Állandóan külterületen dolgozik, igen sokat költ hentesárura, most pedig a megtakarításból még többet tud magának venni. Szekszárdi elvtárs is nagy megelégedéssel mondotta, hogy háromtagú családjának az árleszállítás lényeges megtakarítást jelent havonként. Mándokiné elvtársnő mint háziaszszony, a következő szavakkal adta kifejezésnek örömét: „Nagyon jelentős dolog ám ez, különösen azoknál a családoknál, ahol a tél folyamán nem vágtak sertést. A DÁV dolgozói tudják: ha többet terimelünk, jobban élünk, éppen ezért a pártkongresszus tiszteletére indított munkaversenyben üzemünk dolgozói felajánlásaikat maradéktalanul teljesítik, Jurka József „Haltemető" a holt-Tisza ágakban Teremtsenek rendet a Szegedi Kossuth Halászati Szövetkezetben SZEGEDI JEGYZETEK Matyi bácsi a műtős A szegedi és a szegedkörnyéki holt-Tisza ágakban, amint a vízről eltűnt a jégpáncél, itt is, ott is elpusztult halak bukkantak fel. Az arrajárók nem kis megrökönyödéssel nézték a "haltemetőt". Az elpusztult és romlásnak induló halak közül számos már elmerült a vízben; sokat közülük pedig a vizet fújó szél kisodort a partra. Nehéz lenne pontosan megállapítani, hogy mennyi hal pusztult el a holtágakban. Egy azonban bizonyos: igen számottevő és sok mázsa hal — több tízmázsa — döglött meg. Jelentős kár érte ezzel a dolgozó népet — hiszen hússal való ellátás javítását gátolja. Tudott dolog, hogy Szegeden balatoni halat szoktak árusítani. Most pedig sokmázsa hal elpusztult a holt-Tisza ágakban. A holt-Tisza ágakon a halászás — és ezzel együtt a vizek gondozása — a szegedi Kossuth Halászati Szövetkezeté. Károsodtak a halászszövetkezet tagjai is, mert a holtágakból jórészt kiveszett a hal. Nem könnyű feladat a kipusztult halak helyébe újabbakat telepíteni, nevelni. A Kossuth Halászati Szövetkezetnek lett volna a feladata, hogy a szokatlanul erős télen a szó-szoros értelmében biztosítsák a halak életét, a befagyott víz jégpáncélja alatt. A halaknak is levegő, oxigén kellett volna. Ezt rendszeres és tervszerű jéglékeléssel mindenképpen biztosítani kellett és lehetett volna. Hi történt? Két szegedi halászt — a szövetkezet két tagját — Szvekán Ferencet és Pintér Györgyöt bízták meg a szövetkezet vezetői, hogy a csikorgó hidegben, hófúvásban lékeljék a befagyott holtágakat. A két szegedi halásznak tíg kilométert kellett gyalogolnia, mire kiértek a vízhez. Nyilvánvaló, nagyon helytelen volt, hogy a szövetkezet vezetői nem gondoskodtak arról: legyen egy brigád a tagokból a rendszeres jéglékeléshez — s így biztosítsák a halaknak szükséges levegőt. Minden lehetőség adva volt ahhoz is, hogy a nagy hidegek idején a lékelő brigádnak a vízhez közel eső valamelyik tanyában szállást létesítsenek. Szvekán Ferenc és Pintér György nem vállalta a cudar időben a vízhez való gyaloglást, a lékelést. Ezzel egyidőre annyiban is maradt a dolog. Majd később — és tegyük hozzá késve — Forró György halőrt és Szekeres Veszter nevű röszkei embert — nem szövetkezeti tagot — bízták meg a jéglékelés elvégzésével. Ki tudja, mit csináltak ők? Mindez a néhány mozzanat is mutatja, hogy a halászszövetkezet vezetői nem fordítottak elég gondot és figyelmet a holt-Tisza-ágakra; a halak megmentésére. Nagy károsodás érle ezzel a halászszövetkezetben dolgozó becsületes, szorgalmas embereket. A halászat nem könnyű mesterség. A minap három napig halásztak a szövetkezet tagjai a Maroson. (A Maros is a Szegedi Kossuth Halászati Szövetkezeté). Két mázsa halat fogott kilenc ember három nap kemény munkája után. A gondatlanság, a felelőtlenség következtében a holtágakban sokszorosa ment tönkre a Marosban három nap alatt megfogott halaknak. Fábián Ferenc, a szövetkezet adminisztrátora, jobban mondva könyvelője, pénztárosa úgy állapította meg, amikor beszéltünk vele: nem pusztult el három mázsánál több hal a holtágakban és ez a szövetkezetnek úgyszólván nem jelent kárt. Juhász József, az elnök, már azt mondotta: húsz, huszonöt mázsa hal pusztult el. Még ez a szám is szépítgetése a kárnak. S nem igaz, hogy a sok mázsa hal nem jelent kárt a halászoknak! Kárt jelent nekik, kárt jelent közvetlenül a szegedi dolgozóknak. A halat szeretik és vásárolnák is, ha lenne. Az is kérdés: miért nem lehetett a sok halat az elpusztulás előtt kihalászni?! Hogyan? A jéglékelésnél — a halak levegőért a lékhez jönnek. Miért nem vették ki a vízből a léknél lévő halakat — ha lékeltek —, miért hagyták — ahogy mondani szokás — ebek harmincadjára. Az illetékesek — és ezek között a Szegedi Járási Tanács vizsgálja meg kit, vagy kiket terhel a felelősség a sok mázsa hal elpusztulásáért, mely érzékenyen érinti a becsületes halászokat is. Elsők között a halászati szövetkezet becsületes, szorgalmas tagjai érdekében teremtsenek rendet a Kossuth Halászati Szövetkezetben. Fontos az is, hogy az elpusztult, oszlásnak induló és bűzt árasztó —• a vízben el nem merült, hanem a partra kisodródott halakat mielőbb mindenütt összeszedjék, elföldeljék. Tehetséges, munkájukat szívvellélekkel szerető emberekből áll zömmel a halászati szövetkezet. Juhász József elvtárs, az elnök, jószándékú ember, kis halász volt maga is a Maroson. Hiba azonban, hogy a szövetkezetben lévő egy-két "spekuláns és okoskodó" szép szavakkal megtéveszti. Ideje lenno ennek ls véget vetni. Mindehhez is az kell — mint már írtuk —, hogy rendet teremtsenek a Kossuth Halászati Szövetkezet házatáján. Morvay Sándor &z Üzemélelmezési Vállalat is tegye magáévá a minisztertanács hús- és zsiradékára!* leszállításáról szóló határozatát Március 15-én a nagy nemzeti ünnep napján, a szegedi egyetemisták ós főiskolások nagy örömmel olvasták a minisztertanács határozatát a hús- és zsíradékárak leszállításáról. Igaz, hogy őket csak közvetve érinti most egyelőre a határozat, Legtöbben a menzán étkeznek. A napi lapokban közölt határozat rájuk vonatkozó részeit aláhúzták, hogy mindenki, aki kezébe veszi az újságot, azonnal meglássa, „Az üzemi élelmezésnél az árleszállítás következtében jelentkező megtakarítást — változatlan étkezési árak mellett — a minőség javítására kell fordítani Nagyon várták hétfőn a hallgatók az obédot. Délben száll a hír, az ebéd rántott loves és töltöttkáposzta. Mindenki örült a finom ebédnek, de amikor a teritett asztalhoz ültek a fiatal egyetemi és főiskolai hallgatók s a finom rántottleves elfogyasztása után a töltöttkáposztára került a sor, bizony kicsit csalódva ették a káposztát. A főiskola tanulószobájában ebéd után jól esik ogy kis pihenés tari folyosó csendes, éterszaggal telt levegőjében egy gyógyuló beteg áll az ablaknál, szemének jól esik a lassan, lomhán folyó, zajló Tisza vizét nézni. A gyönyörű, magasan ívelő Rákosl-hid oszlopai alatt gyorsan fut a villamos, gépkocsik rohannak, emberek jönnek mennek. A beteg némán áll az ablak előtt, s már arra gondol, hogy néhány nap múlva gyógyultan, egészségesen, teljes munkakedvvel ismét dolgozhat munkahelyén: Gondolataiban egy csendes hang zavarja meg: — Tessék vigyázni egy kicsit, hogy a kocsi elférjen. Gaál Máté, — ahogy a klinikán hívják — „Matyi bácsi", a Fül-, Orr-, Gégészeti Klinika műtőse a gumikerekű betegszállító kocsin fehér lepedővel letakart, alvó beteget szállít ágyába. — Sikerült a műtét, Matyi bácsi? — kérdi halkan a gyógyuló beteg. — Nehéz volt egy kicsit, de sikerült — fejével is bólint hozzá. Nem mondja, mert természetesnek veszi, hogy mindenki tudja: a Gégészeti Klinikán dolgozó orvosok hivatásuk lelkiismeretes, becsületes teljesítésének eredménye, a nehéz műtétek sikere. Atyai féltő gonddal emeli két karjába a tizenhatesztendős Jánosi Pistát, ügyelve, nehogy frissen operált beteg bekötözött fejét megüsse. Matyi bácsi jóságos arca rámosolyog a még alvó, kipirult arcú fiúra, s lassan óvatosan emeli át az ágyra. Aztán betakarja, s még egy pillantást vet az alvóra és siet az ambulanciára. Már ott is várják őt nagyon, hisz nagy segítség, ha ilyen műtős dolgozik az orvosok mellett. Matyi bácsi belép az ajtón, s a kezelés alatt lévő betegek arca felvidul. Nyugodt lépéseivel közeledik az egyik szék felé, s két kezével a beteg fejét fogja. — Már nem is fáj úgy — hangzik Matyi bácsi felé. S az ügyeskezű „öreg" műtős szeretettel simítja meg az izgalomtól könnyes szemű arcot. Igy megy ez egymásután. Minden beteg szeretettel, reménykedve néz az orvosokra, a műtősre és kezelés alatt eszébe jut az is: menynyire törődnek itt az emberrel. Vége felé jár a kezelés, Matyi bácsi a fali órára néz, s hangtalan lépésekkel indul meg a férfi kórterem felé. Megáll a most már ébredező fiú ágya előtt, megfogja kezét, szeretettel simítja meg arcát, aztán „jóreggel"-t kíván neki. A beteg rámosolyog, s valamit halkan felel vissza. — Na, ugye nem is fájt? — mondja mosolyogva a betegnek. A kis Pistának mosoly ül az arcán, halkan válaszol: — Nem. Már a nővér is ott van a beteg mellett, s Matyi bácsi gondjaira bízza a beteget, aztán szónélkül távozik a szobából. Telnek a napok, s a felgyógyultak helyett, újabb, kezelésre szoruló betegek kerülnek a Gégészeti Klinikára. Félve, izgalommal lépnek be az „újak", de izgalmuk csak addig tart, míg a klinika ; személyzete közül valakivel nem beszélnek. A klinikán szívós, erős munka folyik, az orvosok minden tudásukkal, lelkiismeretesen gyógyítják a betegeket. Ez az odaadó munka eredménnyel jár s a távozó betegek, szeretettel gondolnak vissza a klinika orvosaira, ápolónőire s a jó „öreg" Matyi bácsira. RÓNYAI EMMA nnlás előtt-. Hyenkor mindent meg lehet beszélni, így esett szó az ebédről is. — Hát igen. 'Á rántottleves az jó volt, •— állapítja meg szakértően Sípos Péter másodéves földrajztörténelem szakos hallgató. — Do a töltöttkáposzta az nem volt jó. — A későn érkezők esak székelygulyást kaptak már. — mondja Fésűs Ida. — Most, a minisztertanács határozata után — folytatja Fésűs Ida, — reméljük, hogy az Üzemélelmezési Vállalatunk is magáévá teszi a határozatot és nagyobb gondot fordít a minőség megjavítására. — En ugyan nem a menzán étkezem, — szól közbe Gaál János másodéves hallgató — én érzem legjobban, mit jelent ez az árleszállítás. Hétfőn vásárolt a feleségem zsírt és amikor visszatért az üzletből, örömmel újságolta, mennyivel kellett kevesobbet fizetnie. örültünk ennek mindketten, de velünk örült négy gyermekem is, a Dezső, Zoli, Gyurka és Margit, tudták, hogy ezután még több cukorkával és csokoládéval ajándékozzuk meg őket. ftt&'zailuyU a SzwfctuHiá cUtéfát — A szovjet dolgozók a legutábl/i. párthatározatok végrehajtásáért. A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának teljes ülóso 1954. március 2-án határozatot hozott „az ország gabonatermelésének további növeléséről, valamint a szüzföldek és a parlagon hagyott földek termővétételéről". A szovjet parasztság körében lelkes visszhangra talált a határozat. „A párthatározatok mindig a legfontosabbra irányítják a figyelmünket — mondotta Zaszluzsec, a Kiev-tcrület egyik kolhozának agronórousa. — Jelen esetben tehát arra, hogy az egész mezőgazdasági termelés alapja a gabona". Az Altáji határvidék szovhozainak és kolhozainak dolgozói elhatározták, hogy idén 500.000 hektár új földön termelnek majd gabonát. Munkájukat u gépállomások dolgozói is segítik. A szlavgorodi gépállomás gépkezelői a legjobb munkásokból 14 új traktorosbrigádot szerveztek, hogy biztosítani tudják a szükséges gépeket. Az ukrán Paszecsnaja falu parasztjai a Trubezs folyó árterületét teszik termővé. Ezeken a földeken burgonyát, zöldséget és több takarmánynövényt termelnek majd. Ezáltal nagy területek szabadulnak fel, amelyekon értékes élelmiszernövényt, őszi búzát termelhetnek. Idén 100 hektárnyi árterület megművelését határozták el. A gabonatermelés további növelését segítik elő az új gabonatermelő szovhozok. Ezért a kusztanaji területen 16 új gabonatermelő szovhozt alakítottak, amelyeket a legkorszerűbb technikai berendezésekkel szereltek fel. A Novoszibirszk-terüleli kolhozok ós szovhozok dolgozói az idén 7.5 ezer hektár új földön termelnek majd gabonát. A gépkezelők e cél sikeres megvalósítása érdekében nagy munkába kezdtek. A gépjavítást már befejezték, s új gépeket is készítettek. Az új földeket válogatott vetőmagvakkal teszik majd termővé. A kolhozparasztok és a gépkezelök minden erejükkel arra törekednek, hogy a szűzí'öldeken és a parlagon hagyott földeken, hoktáronkint legalább 15—16 mázsás búzatermést érjenek el. — Tavaszi mocsdrlecsapolásra készülnek Litvániában. Az ötödik ötéves terv feladatul tűzi ki, hogy a litván kolhozokban mintegy 300.000 hektár területen csapolják le a mocsarakat. A Litván SZSZK mocsárleosapoló gépállomásain javában készülnek a tavaszi munkákra. Az eddigi hét mocsárleesapoló gépállomáson kivül májusban további három kezdi meg munkáját. — Kultúr verseny a tengermelléki határterületen. A napokban zajlott le a tengermelléki falusi kultúresoportok határterületi versenyo, amelyben több mint 600 kultúresoport tízezernél több taggal vett részt. A verseny kiemelkedő eseménye a Vlagyivosztokban rendezett záró hangverseny volt, amelyen a többi között nagy sikerrel lépeti fel az udege kultúresoport.