Délmagyarország, 1954. március (10. évfolyam, 51-76. szám)

1954-03-14 / 62. szám

APJA A március 15-i pesti események ről 17-én, pénteken délután jött a hír. A nemzeti zászlókkal föllobogózott „Pannónia" gőzös hozta Szegedre. Egyik-másik utas, magával hozta Petőfi kinyomtatott Talpra magyar-ját is. Nemsokára híre járt annak is, hogy lovas-posta sürgönyt hozott a helyettes főbíróhoz, aki a mai Széchenyi-téren összegyűlt tömeg előtt olvasta fel. Az országgyűlésről küldték a követek. „Hazánk újjászületésének órája megkondult, a magyar hazánk 300 éves küzdés és szenvedés után egy nagy és dicsőbb jövendőnek nézhet elébe, a régi átok szűnni kezd,... a bécsi abszolutikus irányú kormány megbukott, herceg Metternich, ezen átkos rendszernek személyesítője többé — Istennek hála! nem miniszter!" Este már a Hódtó-partján is kigyúltak az örömtüzek, Hódmezővásárhelyre is elérkezett a nagy hír és a madárnál sebesebben végig szállt az egész megyében. Megalakult az első magyar felelős minisztérium, melynek egyik tagja Csongrád megye legnépszerűbb embere, a megyei törvényhatóság ellenzékének vezére, Klauzál Gábor lett: A MÁRCIUS 15-1 ESEMÉNYEK UTÁN két héttel, március 31-re Szegvárra (az akkori megyeszékhelyre) "összehívták a megyei közgyűlést, melyen a főispán és az alispán: Bene József és Temesváry István, letűnt feudális rend gyűlölt emberei, nem mertek megjelenni — így a néppel rokonszenvező, liberális gondolkozású másodalispán, Dobossy Lajos vezette a gyűlést; Igazi népgyűlés volt ez a közgyűlés. Nem a méltóságos karok és rendek képviselői jelentek meg itt, hanem mindenki Csongrád megyéből, aki tehette. Kicsinek is bizonyult a vármegyeháza gyűlésterme és ezért a vármegyeháza előtti nagy téren, a szabad ég alatt tartották meg a gyűlést: Óriási lelkesedés közepette olvasták fel az első magyar miniszterelnök első leiratát, mely az eseményekről tudósítja a megyét. Elhatározta a gyűlés: „addig is, míg a népnek a politikai jogokban való részesítése a megállapítandó képviseleti rendszer alapján létrejön, a Csongrád vármegyei nép a köztanácskozásba bevétetik". Ezzel annyi mellőzés és szenvedés után a megye népe végre kezébe vette saját sorsának intézését. Nagyszerű napok következtek. Rövid idő alatt megalakult a nemzetőrség, a közcsendi bizottság, megszüntették az úri bíráskodást. Közben az országgyűlés törvényre emelte a márciusi 12 kívánságot. Ezeket az új törvényeket Csongrád megyében a Szegváron május 2-án tartott rendes közgyűlésen hirdették ki. Erre a megye egész lakosságát meghívták, bárki felszólalhatott, szavazhatott. Itt erősítették meg Szemere Bertalan belügyminiszternek leiratát s választották Csongrád megye és a szabadságharc meg főispánnak Kárász Benjámin szegedi földbirtokost, Kossuth lelkes hívét és barátját. 1848 nyarán megválasztotta Csongrád megye is képviselőit az első népképviseleti országgyűlésbe. Vásárhelyről Török Bálint, a szegvári kerületből Bagyó Sándor, a tápéi kerületből Somogyi Antal, Szentesről Horváth Ferenc, Csongrádról Klauzál Gábor, Szegedről pedig Osztrovszky József és Rengey Ferdinánd képviselte a választókat. A HAZA és a saját háza tájékának szabad, békés építésére törekedtek megyei elődeink, az új, jobb haza alkotására, — de délről és nyugatról egyre rémítőbb hírek érkeznek, hogy „A fondor hatalommal — Rabló, zsivány szövetkezett", a Béccsel szövetkezett Jellasich hátba támadta a magyar szabadságot. Aggasztó hírek jöttek Torontálból, Temesből, Bácskából. A zentai polgármester Csongrád megyétől kért segítséget. A vásárhelyi öreg templom előtti téren Török Bálint képviselő toborzott a zentaiak megsegítésére nemzetőri csapatokat: „Hazafii kötelességet teljesítek, midőn itt e helyről fölkérem polgártársaimat, hogy a vész elhárítására testvéreink segélyezésében nemeslelküleg siessenek". Július elején újabb veszedelemről jött értesítés. A szerbek Szt. Tamásnál erős állást foglaltak, felgyújtották a vidéket, a császári csapatok is támogatták. Éder Frigyes tábornok újabb 2000 nemzetőrt kér Csongrád megyéből, — megyénk a kérésre méltó választ ad: 6000 fegyveres, kaszás népfelkelő indul Jellasich hordái ellen. A veszély egyre nő, más és más oldalról újabb és újabb ellenséges csapatok törnek hazánkra. Kossuth személyesen indult el, hogy az alföldi magyar népet tömeges fegyverfogásra tüzelje. Kecskemétről jött Csongrádra; Szeptember 30-án érkezett ide. Vele jött Jókai is. Igen rossz úton kellett a kocsinak haladnia, leszállt a kocsiról és társaival toronyirányt tartott a városba. A csongrádi népfelkelő lovasok vagy kétszázan, vágtatva siettek a várva várt nagy férfi elé. „Kétezer ilyen lovassal a poklokon is keresztül mennék" — felelte a csongrádiak üdvözlésére. Október 1-én Szentesen, 2-án Hódmezővásárhelyen beszélt Kossuth, ott ahol ma ércszobra áll. Vásárhelyről azzal az üzenettel ment Jókai a honvédelmi bizottmányhoz Pestre, hogy százezer magyar harcos van indulóban a Duna felé. KOSSUTH SEREGE nőttön-nőtt. Szegeden október 4-én valóságos tengerré nőtt az utca, tízezer ember mondta esküre emelt kézzel Kossuth után a szent fogadást: „hazánk szabadságából egy hajszálnyit utolsó csepp vérünkig elraboltatni nem engedünk. Esküszünk, hogy hazánkat védeni fogjuk, míg lesz közülünk egy, aki karját felemelheti". E nap tetőpontja az volt, amikor Kossuth a szegedi nép lelkesedését látva, meghatódottan kijelentette, hogy ő is Szeged zászlajához csatlakozik; Egressy Gábor, minden idők legnagyobb magyar színésze, a lelkes szabadságharcos, Csongrád megye kormánybiztosa 28-án elrendelte, hogy a vásárhelyi nemzetőrség 48 óra alatt Nagybecskereken legyen és Kiss Ernő tábornok rendelkezésére álljon. Csongrád megye területén nem voltak komoly csaták, de megyénk harcosai az ország különböző részein, főleg a déli végeken vívtak a haza szabadságáért. Mindenütt vitézül harcoltak, olyan harcosoknak mutatkoztak, amilyennek Kossuth Lajos festette a csongrádi harcosokat, a poklok tüzén is keresztül verekedték magukat. Hány pokollal kellett megküzdeniük Jellasich hadaival, az osztrák és a cári ágyúkkal. De elődeink bátran harcoltak; tudták, hogy a haza szabadságáról, családjuk, gyermekeik jövőjéről van szó. 1848—49 nemcsak az ország, de Csongrád megye történetének is ragyogó fejezete. Megmutatta népünk, hogy mire képes, ha szabadnak érzi magát, ha magának vallhatja hazáját. Csongrád megye felszabadult népe büszkén emlékezik a március 15-i évforduló alkalmával szabadságharcos nagy elődeire; Osváth Béla Orvostörténeti előadás a Közalkalmazottak Szakszervezetének Szeged orvosai, egészségügyi tudományos dolgozói méltó keretek között ünneplik meg március 15-e emlékét. A Társadalom és Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat rendezésében Dr. Jáky Gyula egyetemi tanár, az I. sz. Sebészeti Klinika igazgatója tart előadást. Orvosok a szabadságharcban címmel március 15-én este 7 órai kezkultúrotthonában dettel a Közalkalmazottak Szak© szervezetének Kultúrotthonában (Vörösmarty-utca 5.) Az érdekesnek ígérkező vetítettképes előadás után a szegedi Állami Nemzeti Színház művészei szerepelnek, Kovács János Petőfi© verseket mond, Radics Tibor pedig a Bánk bán-ból és a Háry János© ból énekel részleteket. A DISZ a Márciusi Ifjúság dicső hagyományainak örököse és folytatója Március 15-én az egész magyar ifjúság forró lelkesedéssel ünnepli az 1848—49-es forradalom 107 éves évfordulóját. Ezen a napon népi demokráciánk ifjúsága hitet tesz amellett, hogy méltó örököse és egyenes folytatója a márciusi ifjúság dicső forradalmi hagyományainak. A márciusi ifjúságot Petőfivel és Vasvárival az élen mindenkor a haza, a nép iránti odaadás, hűség és szeretet jellemezte. A magyar haza függetlenségéért, a magyar nép szabadságáért, szebb jövőjéért harcoltak és áldozták fiatal életüket. A forradalomban való helytállásuk bizonyítja a márciusi ifjúság hősiességét, lángoló hazaszeretetét, Szeged ifjúsága is tevékenyen résztvett az 1848—49-es forradalomban, a Habsburg-rendszer elleni harcban. A Pozsonyból hazatért szegedi jurátusok terjesztették az ifjúság között Kossuth forradalmi eszméit. A szegedi fiatalok a magyar szabadságharc számos ifjú hősét adták. Amikor Kossuth toborzó útja során a hon védelmére hívta fel Szeged népét, ehhez a felhíváshoz elsősorban Szeged lelkes fiatalsága csatlakozott. A honvédő harcok során a szegedi fiatalok sok dicsőséget szereztek a hazának. Az 1848—49-es szabadságharc a tömegek hősiessége ellenére vereséget szenvedett, azonban március eszméi, és a magyar szabadságharc hagyományai kiolthatatlanul éltek az elnyomatás sötét éveiben a magyar nép és a magyar ifjúság szívében. A Magyar Kommunista Párt megalakulásától kezdve élére állt a Föltámadott a tenger Föltámadott a tenger, A népek tengere; Ijesztve eget-földet, Szilaj hullámokat vet Rémítő ereje. PETŐFI SÁNDOR VERSE Látjátok ezt a táncot? Halljátok e zenét? Akik még nem tudtátok, Most megtanulhatjátok, Hogyan mulat a nép, Reng és üvölt a tenger, Hánykódnak a hajók, Süllyednek a pokolra, Az árboc és vitorla Megtörve, tépve lóg. Tombold ki, te özönvíz, Tombold ki magadat, Mutasd mélységes medred, S dobáld a fellegekre Bőszült tajtékodat; Jegyezd vele az égre Örök tanulságul: Habár fölül a gálya, S alul a víznek árja, Azért a víz az úr! magyar nép évszázados szabadság© küzdelmének és győzelemre vitte a márciusi forradalom célkitűzéseit, a magyar dolgozó nép felszabadításának ügyét. A márciusi ifjúságot a lángoló hazaszeretet és a nép ügyének odaadó szolgál-.:ta jellemezte. Ezek a tulajdonságok kell, hogy jellemezzék Szeged DISZ fiataljait is, ha a márciusi ifjak forradalmi örökébe akarnak lépni. Szeged DISZ-istái a márciusi eszmék szellemében harcoljanak hazánk szocialista felvirágoztatásáért, népünk jólétéért és boldogulásáért. Minden magyar fiatal hazafias ügye, hogy egyember© ként vegye ki részét a béke és jólét programmjának megvalósításából, a magyar föld felvirágoztatásáért folyó harcból. Azok méltók a márciusi fiatalok emlékéhez, akik ma erejüket nem kímélve fáradoznak a párt III. kongresszusára tett felajánlás teljesítésével, akik jobb munka- és tanulmányi eredményekkel segítik elő népünk jólétét, a szocialista társadalom építését. Ebben a harcban különösen nagy feladatok állnak a falusi DISZ fiatalok előtt. A falusi fiatalok jó munkája nagyban hozzájárul ahhoz, hogy több kenyér, hús, zsír jusson dolgozó népünk, a munkásosztály asztalára, hogy még szebbé, gondtalanabbá váljon az élet. A falusi fiatalok jó munkája elősegíti, hogy több nyersanyag jusson üzemeinknek, több cipő, ruha jusson a dolgozóknak. A falusi fiatalok nagy munkáját komolyan segíthetik az üzemek, az iskolák, az egyetemek ifjúsága, akik védnökséget vállalnak egy-egy gépállomás, tsz és falu fiataljai fölött, Az egész magyar ifjúság hazafias ügye segíteni a pártot és a kormányt a magyar föld felvirágoztatása, programmjának diadalra juttatásában. — Szeged ifjúságának ismernie kell, hogy ma a hazaszeretet, a nép iránti odaadás egyetlen fokmérője a fegyelmezett, kitartó munka a nép ügyéért, a haza javára. Ifjúságunk ma magasra emeli a márciusi fiatalok dicső lobogóját és tömörülve szeretett pártunk köré, ifjúi lelkesedéssel harcol a boldogság és jólét társadalma — a szocialista társadalom felépítéséért. DISZ Városi Bizottsága Tartsátok tiszteletben e napot, melyen a nép szava először megszólalt. Mártius 15-dike az, írjátok föl sziveitekbe és el ne felejtsétek. A magyar nemzet szabadsága e naptól kezdődik. A nemzet történetében ez volt az epochalis nap. Ezentúl minden új dicsőséget fog számotokra hozni; a nép fölébredt, a nép kivítta jogait, miknek lánczait legközelebb találta. Martius 15-dikén reggel a fővárosi fiatalság, melly a józanabb pártnak nevezett töredék által ajánlott türelmet és várakozást sérelmei gyógyszeréül nem tartotta elegendőnek, adandó reformlakomája fölött tanácskozni egybegyülekezvén, ez alkalommal Jókai Mór következő proclamátiót kiáltott ki ügybarátaihoz: „Testvéreim! A pillanat, mellyet élünk, komolyabb teendőkre szólít fel bennünket: Európa minden népe halad és boldogul, haladnunk, boldogulnunk kell nekünk is. Legyen béke, szabadság, egyetértés! Követeljük jogainkat, mellyeket eddig tőlünk elvontak, s kívánjuk, hogy legyenek azok közösek mindenkivel. Kívánjuk a sajtó szabadságát, censura rögtöni eltörlését; — felelős minisztériumot Budapesten; —• évenkénti országgyűlést Pesten, és azt, rögtön! — Törvényelőtti egyenlőséget polgári és vallási tekintetben; — kívánjuk: hogy a nemzeti őrsereg rögtön fölállíttassék, védje hazáját minden férfi; — közös teherviselést; — úrbéri viszonyok megszűntetését; — esküdt széket képviselet alapján; magunk választjuk bíráinkat magunk közül; — nemzeti bankot, idegen bankjegyeket nem akarunk elfogadni." E proclamátió minden egyes pontjait mennydörgő helyesléssel fogadta a nép s kinyilatkoztató: hogy azt saját manifestumául fogadja el. Ekkor Petőfi Sándor lép fel s honfi dal át 1848 MÁRCIUS 15 Dicső napra emlékezünk, amelyről oly sokat olvastunk jeleseinktől. Mondja el ezúttal egy szemtanú március 15-e történetét. Az alábbiakban az „Életképek" ismeretlen újságírójának tudósítását közöljük, amely a lap 1848. március 19-i számában jelent meg. ) szavalá el a nép között: Talpra magyar, hí' a haza!::: A vers utolsó sorait dörögve esküdte utána a nép s innét ment egyenesen az egyetemi fiatalsággal egyesülni. Vasvári Pál hítta fel közgyűlésre a tanulóifjúságot s az egy akarattal követte a vezéreket. A nép szónokai közül Jókai harmadszor is nyilt piaezon felolvasá a proclamátiót, s Petőfi elszavaló fentebbi dalát, mellynek végeztével rögtön elhatároztatott, hogy a nép a proclamátió első pontját, a sajtószabadságot, saját önhatalmánál fogva teljesülésbe viendi, mit meg is tett, innét tömegestül Landerer és Heckenast nyomdájára menvén, hová a rend és a béke fönntartása tekintetéből választmány tagokul Petőfi, Vasvári, Vidács és Jókai küldetének be, a nyomdatulajdonost felszólítandók: hogy kívánja-e az el nem kerülhető kényszerítés be nem vártával a kikiáltót tizenkét pontú programmot s Petőfi felolvasott költeményét censura nélkül kinyomtatni? A nyomdatulajdonos engedett s a kívánt iratok rögtön németre is lefordítva néhány pillanat múlva a gyorssajtó alól ezrével kerültek elő. Tóközben többen kezdtek szónokolni a G néphez: Szólt Irinyi József, Vasvári, Bulyovszki, Egressi Gábor, Irányi, Vidács, Jókai s néhányan németül is, mi annak manifestuma: hogy az ügyet idegen ajkú polgártársaink is fölkarolták. Az eső szüntelen esett. Jó jel! mondá a nép. Párizsban, Palermóban és Bécsiben is esett, mikor a nép jogait-követelte, Délután a museum terén összegyűlt nép elhatározó a városházára menni s ott a polgári kart s városi tanácsot az egyesülésre s kívánatai aláírására felszólítani. A nép, ideiglenes választmányát a tanács és polgárság választmányával egyesítendőt kinevezve, kívánta, hogy Stancsics Mihály, ki sajtói állítólagos vétségei miatt fogva van Budán, — miután kimondatott, hogy censurai törvények nálunk nincsenek, nem is voltak soha — szabadon bocsáttassák s a censurale collogium rögtön mentessék fel hivatalától. Ez nap délutánján a nép kívánta a színházi aligazgató Bajza Józseftől: hogy a színházban e nap ünnepélyére teljes kivilágítás mellett Bánk bán adassék elő. Ez alatt a nép, a megszabadított Stancsics kocsiját önkezével vonva át Budái'ól a színház teréig, bevonult a színházba, melly mindenki számára ingyen megnyittatott. A zenekar fölváltva a Rákóczi-indulót, Marseillaiset és Hunyadi László szebb helyeit hangoztató. [VTásnap legelső teendője volt a népnek -1-"- nemzetőrség tettleges életbeléptetését követelni, s e végre aláírások nyittattak meg azok számára, kik a nemzetőrséget alkotni kívánják; néhány óra alatt több ezerre ment az aláírás. A nép követelte a fegyvereket. A katonai hatóság jelenté: hogy csak 500 fegyvert adhat, mert a többi Komáromba vitetett. Ezt Lederer tábornagy katonai becsületszavára állítá. Az arsenált fölnyitni nem akará. Lenn pedig a nép, melly már ekkor mintegy 20—25 ezerre ment követelte a fegyvereket s fenyegetőzék, hogy az Arsenált feltöri, ha fegyvert nem kap. Ekkor alválasztmány neveztetett ki a fegyverek kiosztása tárgyában. Este a két testvérváros ki volt világítva, az utczákon lelkesült néptömeg forrongott harsogtatva: éljen a szabadság! az ablakokból nemzeti lobogók függtek alá, a szabadság nevével beírva. Mart. 17-kén az ideiglenes kormányzó választmány által, (melly állt a nép, tanács, megye, polgárság és egyetemi fiatalság küldötteiből, közte három héber) elhatároztatott: hogy a mostani napok örök emlékére az egyetemi tér, hol a forradalom legelőször kikiáltatott: „Martius 15-kei térnek", a hatvani utcza, hol a sajtó elfoglaltatott „Szabad sajtó utczának", a városház tere pedig „Szabadság térének" fog ezentúl elneveztetni, melly határozatot a tanács azonnal foganatba is vette, A kétfejű sasok minden királyi hivatal homlokáról levétettek, helyökbe a nemzeti czímer tétetett. A fekete-sárga színek helyébe a nemzeti háromszín festetett. A 7. egyetem is beadta reformkérdése pontjait. Szabad tanulás, szabad oktatás, a pénzügynek nemzet általi kezeltetése, ezeknek főpontjai, maguk a tanárok s az összes fiatalság aláírva.A csend és béke forradalom mellett olly jó lábon áll, mint még soha. A boltok kirakatai nyitvák, a vásár rendben foly, a nemzetőrök minden utczában portyáznak. Éljen a magyar szabadság! E három szót hallani iminden ajakról, minden utczán, minden zászlón, cz van kifestve- „ i