Délmagyarország, 1954. március (10. évfolyam, 51-76. szám)

1954-03-03 / 52. szám

DELMRGYRRORSZRG SZERDA, 1954. MÁRCIUS 3. Pá rtélet • ' —MMMM^mmmm^mamm^ Dolgozzék az alapszervezet vezetőségének minden tagja A Központi Vezetőség júniusi határozata előtti időkben alapszervezeteink vezetésében az a helytelen gyakorlat alakult ki, hogy egyedül a párttitkár intézte jólrosszul, de többnyire rosszul a pártügyeket. Előfordult — különösen falusi alapszervezeteinkben —, hogy a pártvezetőség többi tagja csak jegyzőkönyv szerint volt vezető, a valóságban alig vagy egyáltalán nem. Ilyen körülmények között szó sem lehetett kollektív vezetésről, ami a taggyűlés határozatainak legtöbbször tökéletlen végrehajtását vonta maga után. A pártvezetőségi lagok tétlenségéhez jelentősen hozzájárult általában az a tény, hogy a pártvezctöségi üléseken nem hoztak határozatot minden egyes reszortfelelős feladatáról és esak egyedül a párttitkár intézett el valamit a pártépítés sokoldalú és nem egy esetben bonyolult problémáiból. És mivel a párttitkár sok esetben nem Is nagyon engedett beleszólást a pártügyekbe, a vezetőség többi tagja könnyen ráhagyta, mondván: majd csinálja a párttitkár, ő a felelős mindenért. A párttitkár természetesen nem tudta, mert nem is tudhatta hibátlanul ellátni azt a feladatot, amely a vezetőség egészének, kollektívájának feladata lett volna. Ha a pártpropaganda megjavítását tűzték napirendre, akkor szem elől tévesztették a termelés emelkedésének kérdéseit, — ha a tag- és tagjelöltfelvétellel foglalkoztak, akkor elakadt a tömegek közötti politikai felvilágosítás és így tovább. Ennélfogva nem erősödött sem a pártszervezet, sem a párt és a tömegek közötti kapcsolat; Meg kellett szüntetni az ilyen helytelen párt szervezet-veze lést. Ezért mondta ki a Központi Vezetőség határozata a vezetőségválasztó taggyűlések előkészítéséről és a pártvezetőségek újjáválasztásáról: „El kell érni, hogy a pártvezetőségek újjáválasztása tovább fokozza a pártaktíva és a párttagság mozgósítását a párt politikája és a kormányprogramm soronlévő feladatainak, elsősorban a termelési feladatoknak eredményesebb végrehajtására. A pártvezetőségek és a pártszervek újjáválasztása során a politikai és szervezőmunka eredményeként alapvetően meg kell javítani a pártnak a tömegek közötti munkáját, és különösképpen az agitációs munkát mint a tömegek között végzett munka legfontosabb részét. A kongresszusig el kell érni, hogy a pártszervekben és a pártszervezetekben az eddiginél jobban érvényesüljön a kollektív vezetés elve." Olyan fontos és sürgős feladatok ezek, amelyeknek végrehajtása az új vezetőségek jó munkájától függ elsősorban. A vezetőségválasztó taggyűléseken nem titkárt választott és választ a párttagság, hanem vezetőséget választott és választ a legjobb, legállhatatosabb kommunistákból; A pártvezetőségnek és nem a párttitkárnak kell végrehajtania a taggyűlésen hozott és a tagság által jóváhagyott határozati javaslat minden pontját. Nem a párttitkórtól, hanem a vezetőségtől kérik majd számon a következő taggyűlések, hogy a párttagság bevonásával mennyiben hajtotta végre a taggyűlés döntését. Azt jelenti ez, hogy a pártszervezet, minden vezetőségi tagjának dolgoznia kell a pórtélet Ilyen vagy olyan területén; azt jelenti, hogy a pártszervezet elnökének nemcsak a taggyűlések megnyitása és bezárása a feladata, az agit.-prop. felelős tennivalója nemcsak annyiból áll, hogy a taggyűlésen ő is az asztal mellé ül. hanem konkrét pártfeladatot kell elvégeznie minden vezetőségi tagnak. A Csongrádi Bútorgyár pártvezetősége már a legelső ülésén nemcsak elosztotta a reszortokat, hanem a vezetőségi tagok részére •! konkrét tennivalót is megszabta. Más csongrádi alapszervezetek vezetői már két héttel ezelőtt azon -'óigoztak, hogy a tag- és tngjelöltr vétel megjavítása céljából számüaveszik a termelésben és begyüjt • ben legpéldamutatóbb munkásokét és dolgozó parasztokat; Soha nem volt még olyan nagy szükség erős pártszervezetekre, a párt és a tömegek közötti szilárd kapcsolatra, mint éppen napjainkban. Ha dolgozó parasztsáriunk most nem feszíti meg minden erejét, hogy megvesse alapjait a magas terméshozamnak, ha üzemeink munkásai nem teljesítik tervüket és kongresszusi felajánlásaikat, könnyen egy egész esztendőt elsza! ijlhatunk a népjólét emelésének pi ogrammjából. Márpedig ezt senki nem akarja a mi mcgyéntjften sppig A siker javarészt attól függ, hogy a megválasztott pártvezetőségek hogyan tudják munkába szólítani, példamutatásra serkenteni és mozgósítani a pártszervezeteket és a pártszervezetek ezáltal hogyan tudják felsorakoztatni maguk mögé az egész üzemet, az egész falut. De ha csak egyedül a párttitkár vállalja magára a pártvezetést, a tanács munkájának és a község áruellátásának ellenőrzését, a dolgozó emberek ügyes-bajos dolgainak orvoslását — előbb-utóbb rádöbben, hogy nem képes erre. A pártonkívüli munkások és parasztok előtt pedig mihamarabb elveszti tekintélyét és akarva-nemakarva újból falat emel pártunk és a nép közé. Ujszentivánon szereti és betsüli a lakosság Putnik Miklós párttitkárt és rajta keresztül szereti a pártszervezetet, a pártot, De ha Putnik elvtárs nem osztja meg a munkát a vezetőség többi tagjával, akkor községében hamarább vagy később megreked a trágyázás, a talajelőkészítés, a vetés, ami a dolgozó parasztok bizalmát csökkentené a pártszervezet iránt. Ellenben, ha az agit.-prop. felelős jól megszervezi és állandósítja az agitációt, ha a pártszervezet elnöke segíti és ellenőrzi a tömegszervezetek munkáját, ha a gazdaságvezető nemcsak adminisztrál, hanem rendszeresen foglalkozik a pártbizalmiakkal, ha a párttitkár ellenőrzi a vezetőség tagjainak tevékenységét — akkor fokról-fokra megnövekszik bennük a felelősségérzet, kifejlődik bennük a kommunista munkastílus és szívesen követik őket a dolgozó tömegek. A pártvozotősógok tagjain van most a kommunisták és pártonkívüliek szeme; ellenőrzik, hogy megfelelnek-e arra a bizalomra, amit a taggyűlés beléjük helyezett. Emellett szükséges azonban, hogy a városi és járási pártbizottságok illetékes osztályvezetői személyesen többször is beszélgessenek a pártvezetőségek tagjaival. Mondják meg nekik, hogy mit hogyan kell elvégezni, és menetközben nyújtsanak nekik segítséget. Minden pártvezetőségi tag legyen tudatában annak, hogy azon a poszton, ahová a párttagság állította, a dolgozó emberek boldogulásáért, jobb, vidámabb életéért dolgozik. A legközelebbi taggyűlésekre már munkájuk tapasztalata alapján, közösen készítsék el a beszámolót, hogy lássa a párttagság: jól vá'lasztott, amikor az új vezetőségre ladta szavazatát; Az első ötéves terv eredményeit és a második ötéves terv feladatait tárgyalta a Bolgár Kommunista Párt VI. kongresszusának március 1-1 ülése Szófia (TASZSZ) Március elsején a Bolgár Kommunista Párt VI. kongresszusa áttért a harmadik napirendi pont tárgyalására. Adélelőtti ülésen Georgi Csankov "A Bolgár Kommunista Párt VI. kongresszusának irányelvei a Bolgár Népköztársaság fejlesztését szolgáló 1953—1957. évi második ötéves tervhez-* címmel tartott beszámolót. A második ötéves terv — mondotta Csankov —i előirányozza a szocializmus további építését országunkban, biztosítja a még nagyobb fellendülést a népgazdaság legfontosabb ágainak fejlesztésében és a dolgozók jólétének nagyarányú növelését. Georgij Csankov részletesen foglalkozott az első ötéves terv teljesítésének eredményeivel. Hangsúlyozta, hogy az elmúlt években megvalósították az ötéves terv főfeladatát: az országban felépültek a szocialista társadalom alapjai. Csankov áttérve a második ötéves terv alapvető feladatainak ismertetésére, a következőket mondotta: ad első ötéves terv éveiben a szocializmus építése terén elért nagy sikerek lehetővé teszik a pártnak cs a kormánynak, hogy a második ötéves terv éveiben biztosítsa a népgazdaság további fejlesztését s ennek alapján nagymértékben növelje az ország dolgozóinak anyagi és kulturális jólétét. Az előadó elmondotta, hogy a második ötéves tervben a népgazdasági beruházások összege az első ötéves terv négy éve alatti beruházásokhoz viszonyítva körülbelül kétszeresére emelkedik. Csankov részletesen — a népgazdaság minden ágára vonatkozólag — ismertette a második ötéves terv feladatait. Elmondta, hogy 1957-ben az ipari termelés színvonala az 1952-es évhez viszonyítva az előirányzat szerint 60 százalékkal lesz magasabb. Az ötéves terv végére az ipari termelés részaránya az össztermelésben körülbelül 56.4 százalék lesz, a mezőgazdasági termelés részaránya pedig 26.6 százalék. Az ipar egyik alapvető feladata a vaskohászat és a színesfémkohászat fejlesztése. A bolgár gépgyártás a második ötéves tervben mezőgazdasági gépek, fémforgácsoló gépek, bányaberendezés, erőműberendezés, építőipari gépek és a szükséges tartalékalkatrészek gyártására fog berendezkedni. Jelentősen megnövekszik a könynyú- és élelmiszeripar termelése. Igy az élelmiszeripar 1957-ben 50 százalékkal több terméket fog előállítani, mint 1952-ben. A mezőgazdasági termelés területén rendkívüli jelentőségük van azoknak a feladatoknak, amelyek arra irányulnak, hogy megszüntessük a mezőgazdasági termelés elmaradottságát az ipar fejlettsége és az ország szükségletei mögött — hangsúlyozta Csankov. Iz angol munkásmozgalom megakadályozhatja ás meg is kell, hogy akadályozza a német militarizmus ujabb felfegyverzését London. Nagy-Britannia Kommunista Pártja nyílt levelet intézett a munkáspárt, a szakszervezetek és a szövetkezeti mozgalom tagjaihoz. A nyílt levél a többi között ezeket mondja: — Az angol munkásmozgalom megakadályozhatja, és meg is kell, hogy akadályozza a német militarizmus újabb felfegyverzését. Bún lenne a béke és az angol nép ellen, ha ismét fegyvert adnának azoknak a kezébe, akik két világháborúért voltak felelősek. De éppen ez az amerikai kormány és az angol tory-kormány célja, Keresztül akarják erőszakolni az „európai védelmi közösséget". Ez Nyugat-Németország felfegyverzését jelenti. — Adenauer kormánya már keresztülerőszakolta a nyugatnémet parlamentben, a sorozási kötelezettséget megengedő törvényt. Az angol nép törhetetlen, hatalmas ellenállását a nyugatnémet felfegyverzéssel szemben a munkáspárt parlamenti csoportjában és a munkáspárt országos végrehajtó bizottságában lezajlott viták is tükrözik. A jobboldali vezetők minden erőfeszítésük ellenére is csak a legcsekélyebb többséget tudták megszerezni politikájuk számára a munkáspárt parlamenti csoportjában; A levél a továbbiakban hangsúlyozza, nem igaz, hogy a berlini értekezlet azt mutatta: nem lenne értelme további tárgyalásoknak a Szovjetunióval. Azért nem értek el Berlinben megegyezést, mert Eden szolga módjára nyomon követte Dtillest. A békés, egyesített Németország ügyének tárgyalás útján történő megoldása előtt a fő akadály az volt: a nyugati hatalmak nem voltak hajlandók lemondani arról a céljukról, hogy Nyugat-Németországot felfegyverzik és bevonják a nyugati katonai tömbbe. — A Szovjetunió azt javasolta* hogy mialatt tovább folynak a tárgyalások Németországról, készítsék el az európai biztonsági szerződést. Ez kiterjedne Európa valamennyi országára, nemcsak az „európai védelmi közösség" hat országára és valamennyit biztosítaná bármely oldalról kiinduló támadás ellen. Ezt a javaslatot komolyan meg kellett volna fontolnia főként Angliának, mert egyszersmindenkorra végetvetne a német támadásnak és új lehetőségeket nyitna a békés fejlődés és kereskedelem előtt. — A Nyugat ezt vita nélkül visszautasította, de a munkáspártnak követelnie kell, hogy folytassanak tárgyalásokat a Szovjetuniónak erről a javaslatáról. Egyszersmind a berlini találkozónak azt a döntését, hogy hívjanak össze Genfbe értekezletet Korea és Indokina kérdésében, a lehető legerősebb népi nyomásnak kell követnie a koreai helyzet békés rendezése és az indokinai háború megszüntetése érdekében. — A jelen pillanatban, amely oly sorsdöntő Anglia és a béke jövője szempontjából, a munkásmozgalom tagjainak kötelességük megbuktatni a tory-kormányt és érvényre juttatni a béke, a nemzeti függetlenség és a társadalmi haladás politikáját. Az Egyesült Államok nemcsak Indokínában, de Észak-Afrikában is semmibe veszi a francia érdekeket Bemard Lavergne professzor a francia-amerikai viszonyról Párizs (TASZSZ). A „La Tribüné des Nations" című folyóirat közölte Bemard Lavergne professzor cikkét a francia-amerikai viszonyról. Bemard Lavergne megírja, hogy az Egyesült Államok nemcsak Indokínában, de Észak-Afrikában is semmibe veszi a francia érdekeket. „Washington franciaellenes politikájában odáig ment — írja Lavergne —, hogy mogengodto a madridi kormánynak, vagy talán még bíztatta is arra —, hogy Tetuanban megszervezze o spanyol övezetben élő marokkóiak megmozdulását Ben Arafa szultán ellen. Minthogy Washington katonai egyezményt irt alá Fanoo tábornokkal és milliószámra küldi neki a dollárokat, magától értetődik, hogy John Fostor Dulles egyctltn intésével megakadályozhatná, hogy Madrid, következésképpen, hogy a spanyol övezetben élő marokkóiak nyugtalanságot és zavart keltsenek a mi övezetünkben" ... „Kormányunk — folytatja Lavergne — már annyira hűbéressé alacsonyodon, hogy nem meri megmondani Washingtonnak, hogy Franciaország nem hagyja magát többé az orrúnál fogva vezetni, hanem, mini látjuk, felkérte Washingtont, hogy tegyen jó szolgálatokat" ... Washington nzonban mitsem váluBzolt. Végül is a következő helyzet alakult ki: Indokínában az Egyesült Államok zsoldosai Irt'ii k < ét hogy gyalázatunk teljes legyen, Marokkóban és Tuniszban még rúgásokat kapunk az amerikaiaktól ... Lavergne követeli, hogy Frar.claország minél előbb szüntesse meg a „becstelenség" politikájúi, azaz azt a politikát, amely alárendoli a francia érdekeket a nyugatnémet követeléseknek. Bcrnurd Lavergno követek továbbá, hogy Washington úgy bánjék a franciákkal, mint „szövetségesekkel, ne pedig mint alárendeltekkel, hogy ne is mondjuk mint szolgákkal, ahogy ez mostanában történik". 33. Az idő lassan', do biztosan ós dorüsen elhozta a tavaszt. Egy májusi reggelen Károly hová gódott a legények kamrájába és így szólt, elnézve az Imre füle mellett, valahová a falra: — Fontos dolgod lesz, Imre. Más ezt nem is tudná megcsinálni helyetted. — Mi lesz nz? A hajnal fényo homályosan derengett a nyirkos kamra közepén. A sarkokban, az emeletes ágyak közt még áporodott sötét ftég volt. Imre egy ingben és gatyában ült az ágy szélén. — Majd meglátod. Siess, öltözz és gyere be a konyhába. Imre felkapkodta a ruháit, felhúzta a csizmáját, amit éppen a napokban talpaltatott meg, s ment. Károly felugrott a konyhai asztal mellől, s magyarázott, de nem nézett egyszer so az Imro szeme közé: — Szép munka. Ilyet te már úgy is sokat csináltál, hát biztosan kodvolod. Gyere 1 — Károly felrántotta a konyha üvegezett ajtajút, az udvaron keresett egy rossz vödröt, meg egy lapátot, odaadta Imrének, s ment az árnyékszék felé. Jmre tétovázott, nem akarta követni, erre Károly hátraszólt: — Gycre-gyero! Mit állsz meg? — Megkerülte az árnyékszéket és azt mondta, komolyságot erőltetvo ronda ábrázatára: — Ki kell pucolni! Imrében felfortyant a méreg. Látta, Károly csúfondárosan nevet beesett két szemével. — Pucolja maga, a gazdája istenit. Én .magtem KOVÁCS MIHÁLY REGÉNYE és eldobta a lapátot. — Ráadásul pont ilyen Időben? Akinek eszo van, télen csinálja az ilyesmit! Nem lehet tudni, Károly gúnyolódik c, vagy őszintén beszél, do szépen kórlelto vá luszként a fiút: — Csináld meg, kiskomám, nem tart az sokáig. Hargitai úr parancsolta. — Igy könyörgött neki, de Imre hajthatatlannak látszott, Károly erre ígért neki ötven krajcárt. — Mindegy már nekem, az öi (Adaton . Iniro beadta a derekát, s doVíl^^, dör mögve emelte fel a lapátot. Az árnyékszéknek hátul nagy,dr0 _ Imro felszedte a palincsokat és unat^ got lapátolni kezdte kifelé. Károly nein nagy távolsági néztc a müveloíet, amig a gödörből M**®? _ cl nem lepte. Erre megfordult, elmegy Jmre utána kiáltott: . - Legalább ogy kis p ál Int Az ember bélo kifordul ettől a«dösBéB Mindjárt hozok, kiskoré1 — vigyorogta Károly, « bement a lenyelt kamrajába. Imre lapátolt, lapútolt siive- a t0ll,™t dörrel szaoorán lépkedett a kertben us nagy lyuk felé, liogy mielőbt utána legjei ennek a sintérmunkának. Zuorgott a nanv ingertől a gyomra, s Károly várta a P kával, de az nem jött, egétz früstökig ne" jött. A laeáH*' feúaBPlt » B*** fenekén, mikor Károly mégis megjelent, szinte észrevétlenül. ^ — Hamarább is jöhetett volna — morogta Imre szemrehányóan. A lapátot belevágta a földbe, törülte a kezeit, nagyot köpött, hogy szájában tiszta helyet csináljon nz égető folyadéknak. Károly nyiltan Ingerelte Imrét. Tenyerével zsebére csapott, s vigyorogva azt mondta: — Nem olyan olcsón adják ezt a kisüstit. Merd esak toli azt a vödröt még ogyszerl — Ne vacakoljon már, Károlyi — Addig podig nem adok. Imro némileg már hozzászokott a bűzhöz, mert mindent meg tud szokni nz ember, a vödör félig volt, veszekedni so volt kedve, odaállt hát a gödör legszélére, még le ls kucorodott ogy kicsit, mert már csak úgy érte el a fenekét, s merítetto a lapátot. A gödörből leszedett vastag deszkák a háta mögött feküdtek, s Károly is a háta mögött állott. És Károlynak pokoli gondolata támadt. Az egyik palincsot, amelynek vége majdhogynem az Imre csizmája sarkáig ért, teljes erejéből megrúgta, a palincs hátulról nekí•ngódott Imre csizmájának, miro a legény lvesztette egyensúlyát, s lábal lecsúsztak a ödörb®. A lapátban támaszkodni igyekezett, pá\:l ködör feneke pulin, iszapos volt, a lamúi\ belemélyedt nz iszapba, Imre kapálódzott, do 3 a gödör szélében is kapaszkodott volna, szenYn8ú'ya lefelé húzta és belecsúszott egéa gödörbe, vadul káromkodva.