Délmagyarország, 1954. március (10. évfolyam, 51-76. szám)

1954-03-11 / 59. szám

pe;.... CSÜTÖRTÖK. 1951. MÁRCIUS 11. 5 DELMflGYARORSZlC A !sz*ekbSS kilépett dolgozó parasztok ügye Irta: ORBÁN LÁSZLÓ megyei ügyész A kormányprogramm a termelő-Íjét, ha erre mód lett volna Aközszóvetkezeti tagoknak biztosította! gyűlések csak vontatottan foglalazt a jogot, hogy a gazdasági ev végével a termelőszövetkezetekből kiléphetnek. Ez az intézkedés a termelőszövetkezetek fejlesztésével kapcsolatos hibákat kívánta orvosolni és végeredményben a szövetkezetek megerősítését szolgálta s az egészséges továbbfejlődés alapjait lerakta. A termelőszövetkezetekből való kilépést részletesen szabályozták a 4/1953./IX. 25./F. M. számú rendelet és a 278/1953./X. 3./ F. M. számú utasítás. E rendeletek végrehajtása körül számos törvénysértés észlelhető megyénkben mind tanácsszerveink, mind a kilépő dolgozó parasztok részéről. A kilépő tagokkal kapcsolatos elszámolások még máig sem zárultak le teljesen és félő, hogy a rendezetlen kérdések gátjává válnak a tavaszi mezőgazdasági munkáknak és ezen keresztül hátrányosan befolyásolják a mezőgazdaság fejlesztését, A termelőszövetkezetekből kilépett tagok ügyeinek intézésénél a kormányprogramm alapelveiből kell kiindulni. A kormányprogramm politikánk döntő láncszemeként jelölte meg a mezőgazdasági termelés fejlesztését mind a szocialista szektorban, mind a kisárutermelőfcnél. Tekintettel arra, hogy a termelőszövetkezetek fejlesztése folyamán az önkéntességet többször megsértették, megengedte a termelőszövetkezetekből való kilépést, ugyanakkor azonban a szövetkezetek fokozott támogatásával igyekezett biztosítani a szocialista szektor fölényét a mezőgazdaságban. Ebből következik, hogy a termelőszövetkezetekből kilépőkkel kapcsolatos elszámolásokat akként kell végrehajtani, hogy a kilépők, mint egyéni dolgozó parasztok, zavartalanul tudjanak tovább gazdálkodni, de figyelemmel kell lenni arra is, hogy a kilépések a termelőszövetkezetek fejlődését ne akadályozzák. A mult év őszén arra törekedtünk, hogy a kormány által biztosított kedvezmények tudatosításával meggyőzzük a kilépni szándékozókat a termelőszövetkezetben maradás előnyeiről. Egyes helyi szerveink azonban a kilépni szándékozókat gazdasági hátrányokkal sújtották, hogy lehetetlenné váljék részükre az egyéni gazdálkodás és 'gy igyekeztek őket a szövetkezetben való bennmaradásra birni. Az említett rendeletek előírják, hogy a földet legkésőbb november 15-ig birtokába kell adni a kilépőnek, hogy az erről készült jegyzőkönyvet telekkönyvezés végett a járásbíróságnak meg kell küldeni; továbbá, hogy a közgyűlésnek, amelyet november 5-ig meg kell tartani, döntenie kell arról, hogy az állatokat és a felszerelést természetben, vagy pénzben adja kl a kilépőknek. Amennyiben a termelőszövetkezet az állatállománynak és felszerelésnek a fel nem osztható szövetkezeti alaphoz csatolt százalékán felüli ellenértékét a kilépőnek teljes egészében kifizette, úgy a kilépő tag a visszaadáskori piaci árat köteles megtéríteni. Ha a termelőszövetkezet még nem térítette meg a fenti öszszeget, a tag által megtérítendő piaci árból a ki nem fizetett rész levonandó. Ha pedig a szövetkezet pénzben számol el, úgy a kilépő tag a megállapított ellenértéket kapja meg. A pénzbeli elszámolásnál a munkaegységre járó juttatást a termelőszövetkezet a zárszámadáskor köteles kifizetni, a többit egy éven belül. A tag tartozásaínak kiszámításánál számba kell venni a termelőszövetkezet tartozásaiból a tagra eső részt, meg kell állapítani a kivitt föld után a jövedelmi adót, elő kell írni a tag terhére a termelőszövetkezet beadási hátralékának arányos részét az egyéni dolgozó parasztok magasabb mértéke szerint. A helyi tanács köteles a kilépő tagot haladéktalanul beidézni a beadási kötelezettség rendezése végett. E rendelkezések alkalmazása körül számos törvénysértés történt Csongrád megyében. Sokhelyt még ma sem adták birtokba a földet, máshol célzatosan rosszminőségü, távoleső földeket adtak a kilépőknek; volt rá eset, hogy határozatot hoztak a föld mikénti kiadásáról, de azt nem tartották be, hanem a valóságban gyengébb minőségű, távolabb eső földet adtak, vagy aka megkoztak az állatok és felszerelések kiadásának kérdésével, túl magasra szabták a lovak piaci árát. Késedelmesen halad a munkaegységek kifizetése, a kilépők munkaegységen felüli pénzbeli követelését pedig az ezévi költségvetésben nem tervezik meg, amely majd a kifizetés elkövetkeztekor újabb zavarokat fog előidézni. A föld kiadásának és egyéb elszámolásoknak a mértéktelen elhúzódása a kilépő tagokat bizonytalanságban tartja, gazdálkodásukat lehetetlenné teszi és a kormányprogramm iránti bizalmában megingatja. Másrészt késedelmesen halad a kilépő tagok beszolgáltatás! kötelezettségeinek rendezése is. Néhol egyáltalán nem foglalkoznak kérdéssel, máshol túlzottan terhelik a kilépőket. A kilépő tagok nem egyszer megnehezítik a helyzetet azzal, hogy a törvényben biztosított jogaikon túlmenő követelésekkel lépnek fel. Például: mindenáron ragaszkodnak saját volt földjükhöz, még akkor is, ha az a tábla közepén fekszik és lei nem adható; spekulálnak az állat és felszerelés kiadása körül, hosszasan mérlegelik. hogy melyik megoldás számukra a kedvezőbb és többször változtatják álláspontjukat e kérdésben, kihasználva a termelőszövetkezetek sokszor tanúsított azon méltányos álláspontját, hogy a tag kívánságát figyelembe veszik az elszámoltatásnál. Mások a munkaegységen felül járó összegnek is az azonnali kifizetését követelik annak ellenére, hogy az csak egy éven belül esedékes. Ezek a hiányosságok a mezőgazdasági termelést hátrányosan befolyásolják. Helyi tanácsaink tekintsék egyik legsürgősebb feladatuknak a kilépő termelőszövetkezeti tagok ügyének mindkét fél jogos érdekeire figyelemmel történő, haladéktalan, végleges rendezését, akilépő tagok számára az egyéni gazdálkodás feltételeinek a termelőszövetkezetek érdekeinek a sérelme nélküli megteremtését, valamint a beszolgáltatási kötelezettség előírt rendezését. A kilépő tagok pedig indokolatlan igények támasztásával, a rendeletekben biztosított jogokon túlmenő követelésekkel ne hátráltassák a vitás kérdések számukra is igen fontos, gyors rendezését, hogy a kilépő tagok ügyeinek végleges rendezése után úgy a helyi tanácsok, mint a termelőszövetkezetek és az egyénileg dolgozó parasztok minden erejüket a mezőgazdaság terméshozamának fokozása érdekében az egyébként is késedelmesen induló tavaszi munkák jó elvégzésére tudják összpontosítani. Aki behúzódik az idő elől, azon kifog a dolog Beszélgetés Drágity Nándor délszláv dolgozó paraszt családjával — Nagy munkában van az egész falu. A jó gazdaember télen se húzódik a kuckóba, mert üres marad a kamrája. Most pedig itt a tavasz, s különösen nekibátorodtunk a munkának. Minden szál trágya kinn van már a földön. Bezzeg tavaly nem volt ilyen nagy a munkakedv. Kihordtuk ugyan a trágyát, de nem szórtuk széjjel, mert a tagosítások miatt azt sem tudtuk, hol fogunk majd vetni. Olyan trágya-hegyek voltak a határban, hogy egyebet se látott az ember. Most bizony egy villára való sincs, ami ne lenne szétszórva. De kell is a földnek, mert az utolsó esztendőkben nagyon kizsaroltuk. Márpedig akinek nem adunk semmit, attól mi se várjunk egyebet, Májusban újkrumplit árulok a piacon Drágity Nándor újszentiváni dolgozó paraszt, az I. típusú Kossuth tsz-tagja, a tűzhely mellett ül és szenvedélyes szeretettel beszél a paraszti munkáról. Nagy hozzáértés és körültekintés jellemzi munkáját, de beszédét is. Közbe-közbe tart egy kis szünetet, hogy jobban összeszedje mondanivalóját. — Én, tudja, úgy okoskodok, hogy mi kell az államnak és mi hoz legtöbbet. Mert az élelmetes paraszt azon van; miből lehetne többet meg jobbat termelni. Igy aztán vetünk két hold krumplit. Ha az idő úgy fordul, már májusban újkrumplit árulok a piacon. De már ebből is jut a beadásba Hétfőn már hozzá is fogtak a munka nagyjához: megkezdték a krumpli-vetőmag előcsíráztatását. Mihelyst aztán az idő engedi, el is ülteti. A földben van annak a helye. Micsoda pénzt ad az a két hold föld! Igaz, meg lesz vele a dolog, de megéri. Sokan azt mondják, meséli Drágity Nándor: „A paraszt könnyen beszél, átszunyókálja az egész telet. „Jönne csak ide, aki azt mondja, fogná hátul a kabátomat és csak jönne-menne velem egész nap! Ha a parasztember télen nem készít elő mindent a tavaszi munkához, lesheti a jó termést, mert ha nem teszünk mindent idejében a földbe, várhatjuk, a jószerencsét. Ilyenkor, tavasz előtt összeszaporodik a munka. Itt lesz majd az idő az árpa meg a zab vetésére is. Ahhoz is elő kell készíteni a magot, meg a szerszámokat, mert rossz szerszámmal kétszeres erőbe kerül a munka. No meg a cukorrépa! Egy holdra kötöttem szerződést. Azzal van csak meg igazán a munka! Egy hold répán még végignézni is sok. De nagyon jól fizet. Ha megterem a kétszáz mázsa, — márpedig én abból nem engedek —, az is hoz vagy öt-hatezer forintot. Hát még a cukor! Abból is esik vagy öt mázsa. Esztendők óta nem adtunk pénz cukorért, inkább még nekünk volt eladó. De más ipari növényt is, mert abban mindig megtalálom a számításomat. Pedig csak tizenhárom holdon próbálgatom a szerencsét. flki megfogja a dolog végé', azon nem fog ki a szerencse Fia mellette ült egy kisszéken. Mélyeket szívott cigarettájából. Már régen szólni akart, de csak most jutott szóhoz, hogy apja egy kicsit megállt a beszéddel. — De mi nem hét órakor ballagunk ám ki a földre! Meg a nagy dologidőben nem delelünk itthon. Igy, persze, hogy boldogulunk. Aki most megfogja a dolog végét, azon nem fog ki a szerencse, aki meg behúzódik az idő elől, azon kifog a dolog. Hatalmas, izmos termetén látszott, hogy nem fél a dolog nehezebb végétől sem. Szereti munkáját és érzi, hogy lélek is kell a mezőgazdasági munkához. — Nincs is nálunk fönnakadás. De az adóval is tartjuk a lépést. A beadást meg még a tavalyi, aszályos esztendőben is megtoldottam, Most meg könnyebb a dolog, mert majd — hogy — nem fele a beadás a mult esztendeihez képest, — vette át újra a szót Drágity elvtárs. De nem sokat szólhatott, mert az eddig csendesen üldögélő nagymama is felénk fordult. — Én mindig azt mondom, hogy az adó az első meg a kötelesség. Az a mienk ami marad. De marad itt bőven, mert igen dolgos család vagyunk. Annyi az oklevél, clig győzi az ember számlálni Drágity elvtárs felesége is tartogat valami mondanivalót, de utoljára hagyta. Most is csak keveset szólt, de látszott arcán, hogy valami boldog érzés feszegeti nyelvét. — Van is itt a szobában annyi oklevél, hogy nem győzné számlálni! Mondom is sokszor az uramnak, hogy hová gyűjti még mindig, hisz nem lesz hová akasztani, de ő csak makacskodik és azt mondja: ha minden jól megy, egyet még csak szerez hozzá a pártkongresszusig. Én meg úgy vagyok vele, hogy akkor már annak is szorítok egy kis helyet a falon, • Milyen nagyszerű érzés belelátni egy ilyen parasztcsalád életébe? Csak egy pillanat kell ahhoz, hogy megismerje az ember egész életük értelmét; A föld iránt érzett határtalan szeretetet, a lankadatlan munkakedvet, a józan gondolkodást és a hajthatatlan kötelességtudást. Simon István A Szegedi Filharmónia zenekarának hangversenyéről A Szegedi Filharmónia zenekarának vasárnap délelőtti hangversenyét nagy érdeklődés előzte meg, hiszen a műsor a szegedi zeneélet két elismert, népszerű művészének közreműködését jelezte. A filharmonikus zenekart Paulusz Elemér, a Szegedi Nemzeti Színház karnagya vezényelte, Chopin f-moll zongoraversenyét Höchtl Margit, a Zeneművészeti Szakiskola tanára adta elő, kinek önálló hangversenyei már annyi sok szép sikert arattak. Höchtl Margit előadóművészetének legfőbb területe a romantikus zeneirodalom, s abban is Chopin finom, bensőséges lírával teli világa. Az f-moll zongoraverseny előadásában is Chopin művészetének sokrétű érzésvilágát minden részletében hűségesen, meleg emberi érzésekkel tolmácsolta. A zenekar finom, egybehangolt és mértéktartó kísérete méltó keretben foglalta össze a ritkán hallható, de elmélyült lírával oly gazdag versenyművet. A hangverseny bevezető számaként a zenekar Wéber: Oberon nyitányát adta elő, a hangverseny második részében pedig Dvorzsák: Űj világ szimfóniája szerepelt. Dvorzsák a cseh nemzeti zenének ötven évvel ezelőtt elhunyt kiváló vetek én képviselője ezt a művét Amerikában írta, mikor néhány évig a newyorki konzervatórium igazgatója volt. Művészi alkotó munkásságát ezzel a müvével koronázta meg, amely a hangverseny-életnek mai napig legnépszerűbb számai közé tartozik. Eredeti hangvételű melódiái, változatos színekben tobzódó hangszerelése, s egyre tornyosodó monumentális felépítése hallgatóira egyaránt mély hatást gyakorol. A Szegedi Filharmómiai Zenekar egészében jól oldotta meg feladatát, a hangszínek legváltozatosabb árnyalatait szólaltatta meg, a dinamikai hanghatások is helyes arányban érvényesültek, a tételek felépítésében az ellentétes hangulatok drámai szembenállássá fokozódtak. Különösen felszabadultan ömlött a befejező tétel elsodró ereje. Mindamellett rá kell mutatnunk arra, hogy egyes részletek alaposabb kidolgozásával a zenekar adós maradt. Paulusz Elemér kar-i nagy a zenekart biztos kézzel, ha* tározott, magával ragadó egyéni-t séggel vezette. A hangverseny sikere azt mutatja, hogy a filharmónia helyes úton jár, amikor mind nagyobb mértékben ad lehetőséget Szegeden élő -művészeknek művészi képessé* geik kibontakoztatásához. Erdős János Nagy mozgolódásra ébredt 1946 nyarának egyik napján Szeged-Alsóváros dolgozó népe; "Nagyboldogasszony* napjának megünneplésére készülődtek. De nemcsak Szeged népe mozdult meg erre a napra, hanem a környéke is. Az a hír járta, hogy a plébánia "szentéletű« plébánosát napok óta gyötrik a különböző látomások. Előbb maga a Boldogságos szűz látogatta meg a szentéletű férfiút, majd később a plébánia "bennfentesei* arról kezdtek beszélni, hogy az új magyar szentjelölt, Kaszap István látomásai nem hagyják pihenni. Űgy látszik, ez a hír volt a maradandóbb, mert szájrólszájra járt, hogy Nagyboldogasszony napján Kaszap István megjelenik a nagymisén (ha elég bűnbánó lesz a nép) és ott rögtön csodát is tesz. — Erre bizony nagy szükség van mostanában — mondotta Karácsonyi Guidó atya, a templom plébánosa, mert »semmirekelők« ültek be az ősi városháza patinás szobáiba, akik igen istentelen dolgokat visznek véghez. Nem akarják tisztelni az ősi jogokat, s hozzájuttatták az éheseket ••testvéreink és jóbarátaink« földjéhez. — Szodoma és Gomorra „lía&xafi-c&oda* — Aisá\ VÁWWH neinkért, mert hagytuk ezeket — szólt az ige Guidó atya szájából. — Készüljetek fel jó erősen erre a szent napra, legyetek áldozatosak — tódították Guidó atya hadsegédei, József és László atyák —. Tégyen benneteket erőssé az, hogy innen indult Szeged-Alsóvárosból dicsőséges útjára Horthy legnagyobb erőssége, Zadravetz atya is, ki később a legnagyobb kegyelmesség folytán püspök lett. Áldozatosságotok necsak lelkiek legyenek, hanem anyagiakban is hozzatok áldozatot. A nagy ünnep előtti napon József és László atyák Guidó látomásait már telÚgy gondolta, ha már itt van, széjjelnéz ebben a nagy vásárban, hátha valami hasznosat is talál magának. De bizony jártábankeltében nem talált ő semmiféle érdemes dolgot, amivel gazdaságán, vagy saját magán segítene. Ilyen gondolatokkal járt-kelt a sátrak között, mert Mihály Lajos falujában is megkegyes adományokat a plébánia elfogadott. Telt az idő, a portéka nagyon fogyott. Az adománygyűjtő perselyt egyre sűrűbben kellett cserélni. Mihály Lajos újgazda, mint akit fejbeütöttek, úgy állt a sokaság közepette. Állt és számolt, minden összefolyt körülötte. Közben a tömeg magával sogondolt embernek ismer- dorta, s egészen közel jutók, aki pénzét nem költi haszontalanságokra. Apjától tanulta ezt az életfelfogást és ez jutott most is eszébe. Mély gondolataiból harsány hang riasztotta fel. A hang irányába fordulva csődületet vett észre. Közejesen biztosra vették és azt lebb ment a vásári kikiálhíresztelték az egész környéken, hogy "Kaszap* biztosan megjelenik. Másnap az ünnep déltóhoz és a bámészkodók közé furakodott. Csodálkozása csak nőtt, amikor látta és hallotta, előttjén óriási kirakodó vá- ahogy egy "szentéletű zarándok* kicsiny ruhadarabokat árul, melyek nem voltak nagyobbak egy öt forintosnál. Értelme alig tudta felfogni az árus kiKaszap-oltárocska, abálását: — Vegyétek bűnös híveim Kaszap eredeti ruhadarabjait, megsegít bennesár fogadta a búcsúra jövőket, volt minden, ami "szentek szolgálatára hasznos*: szentelt gyertya, csodatévő Kaszap-kép, csodatévő stb. Mindig nevezetesságszámba ment az alsóvárosi búcsú. Mór a látványosság teket a bűnös, nehéz időkkedvéért is sokan elmentek, ben ... minden bűne ránk nehezekor sem adták ki a tag saját föld- dik, vezekelnünk kell búEzzel a gondolattal ment a búcsúra Mihály Lajos kisA szentéletű zarándok egyre kínálta portékáit. Fitott az elárusító "zarándokhoz*. Annak mindjárt feltűnt a paraszt értelmes kifejezése és hangtalanul mozgó szája. Előbb azt hitte, hogy ez az ember imádkozik, de csakhamar rájött, hogy számol. Erre haragra gyulladt és kilépve a sátorból, szelíden, de határozottan elvezette a bámészkodó férfit. Mihály Lajos újgazda tovább fűzte gondolatait és tovább számolt: mekkora nagy ember lehetett ez az új "jövendő magyar szent*, akinek a ruhájából ennyit el lehet adni. Mindjobban érlelődött benne az a gondolat, amit már valahol hallott, hogy nem minden úgy van, ahogyan a papok mondják. Szoktak ezek olyat :s mondani, ami nem igaz. Ez pedig bizonyosan nem igaz, mert látja, hogy itt minkundorozsmai újgazda is, zctni nem kellett érte, de den arra megy, hogy minél több pénzt zsaroljanak ki. Ügy gondolta, ebből enynyi is elég, de dacos _ paraszti észjárása azt súgta: ne menj. nézd meg, vájjon mit tódít "Guidó atya*. Most már szilárd meggyőződése volt. hogy "Kaszap*, az új magyar szent, nem fog megjelenni, mert akkorra elfogya az áru. Űgy is lett. A déli nagymisén Guidó atya ájtato3 arccal jelentette be, hogy a -nagy magyar szentjelölt, Boldog Kaszap* csak 5 előtte jelenhetett meg, mert az anyaszentegyházra »nagy és erős bűnös vörös köd ül«, ami miatt Kaszap elhalasztja a megjelenést. De azért a vásárolt kegytárgyakat Guidó megáldja és házi csodaszerré nyilvánítja. • Ez a történet jutott eszébe Mihály Lajos dolgozó parasztnak, amikor évek multán meglátogatta egyik rokonát, az öreg Boris nénit, aki nagy tisztelője lévén Kaszapnak, filléreit gyakran csúsztatja be a mindent elnyelő perselyekbe. Nyomban el is mesélte a -csoda* történetét. Nem volt könnyű Boris nénit meggyőzni arról, hogy filléreit jobban is gyümölcsöztethetné, de reméljük, hogy ez a kis történet őt is és a többi adakozókat is — meggondolkoztatja... Tóth Benedek