Délmagyarország, 1954. március (10. évfolyam, 51-76. szám)

1954-03-10 / 58. szám

SZERDA, 1954. MÁRCIUS 10. delmagyarorszag A Magyar Szovjet Barátság Hónapja keretében Kecskeméten szerepelt a Szegedi Konzervgyár knltúrcsoportja Szombaton délben a megszokott képet mutatta a szegedi nagyállomás: utasok siettek, hogy elérjék vonatjukat, mozdonyok pöfékeltek, sípoltak, vasutasok serénykedtek a vágányok között. Mégis vidámabb, hangulatosabb volt a személyvonat indulása, mint máskor. Az egyik különkocsiból ugyanis harsár-in szállt a nótaszó, a szívderítő . p népdalok egymásutánja és friss zene kísérte a dallamokat. A Szegedi Konzervgyár már eddig is sok sikerrel szerepelt kultúrcsoportja indult útnak Kecskemétre, hogy a Magyar-Szovjet Barátság Hónapja keretében bemutassa tudását a Kecskeméti Kinizsi Konzervgyár és a Nagykőrösi Konzervgyár kultúrcsoportjával együtt. Szállt az ének és zeneszó, harsogott a vidámság összevegyülve a kerekek csattogásával. A sziveket pedig megtöltötte az öröm, hogy az Alföld egy másik nagy városába is vihetnek a magyar és szovjet kultúra legszebb darabjaiból. Boldogan, derűsen énekelt mindenki, vidámak voltak, vidámak, talán azért is, mert magukkal vitték Tápé szép dalait, táncait. Mikola Emiiné, az énekkar felelőse, sorra mondta a szebbnél-szebb dalokat: hadd gyakoroljanak az úton is, hiszen sohasem árt a gyakorlás. „Vasárnap délután Tápén" Szállt a nóta, szállt az idő és alkony lett, mlkorára Kecskemétre értek. A Kinizsi Konzervgyár ünnepien feldíszített nagy kultúrtermében már gyülekezett a közönség. Nemsokára zsúfolásig megtöltötték a termet. Nemcsak az üzem munkásai jöttek el, hanem az első sorokban szovjet vendégek ültek s velük együtt a város legkiválóbb dolgozói, kormánykltüntetettek, sztahánovisták. De ott volt a közönség soraiban a Szegedi Konzervgyár vezetősége is. A változatos műsor minden száma után lelkesen csattant a taps. Népdalok, tárogató- és harmonikaszámok hangzottak el. Szép sikerük volt a nagykőrösieknek és a kecskemétieknek is. A nagykőrösiek egyenruhás, húsztagú zenekara már megjelenésében is igen szép képet nyújtott. De nem kellett szégyenkezniük a szegedieknek sem. Fergeteges tapsvihar fogadta bemutatott orosz táncukat és a szovjet vendégek külön is elismerésüket fejezték ki. Az ünnepély zárószáma is a szegedieké volt. A „Vasárnap délntán Tápén" című tánckompozíciót és a tápai lakodalmas című táncot mutatták be. A szegedkörnyéki népkultúra, tánc- és népdalhagyományok legszebbjei elevenednek meg a színpadon Tóth Alexandra táncmfivésznö összeállításában és betanításában a kiváló népi táncosok és énekesek előadásában. Méltán érte őket a taps és a dicséret. Az idős Ács házaspár Szinte megfiatalodott még az is, aki látta a friss táncokat. Az idős Ács-házaspár, Gyuri bácsi, meg a felesége Tápéról úgy járták a tápai lakodalmast a színpadon, mint valamikor legény- meg leánykorukban, Sokan el som akarták hinni, hogy nem húszévesek és csak úgy öltöztek fel öregeknek. Igazuk is volt, mert csakugyan fiatalok. Ha el is szállt felettük egy kissé az idő, de szívükben fiatalok maradtak és ifjú lélekkel járják szép népi táncaikat. , Színpompás, nagyszerű keretekben olvadt össze a magyar és szovjet népi kultúra. A zene, az ének, a tánc nyelvén tolmácsolták az együttesek a két nép elszakíthatatlan barátságát. A műsort követő találkozón erre ürítette poharát a szovjet vendégek nevében Nyizsegorlo alezredes. Éljen és virágozzék a magyar-szovjet barátság — mondotta — és kívánom, hogy tovább fejlődhessék ez a szép kulturális együttműködés mindkét nép javára, a béke védelmére. A szovjet vendégek elismerésüket fejezték ki A Szegedi Konzervgyár kultúrcsoportját külön is nagy megtiszteltetés érte: a szovjet vendégek emlékkönyvükbe is írtak néhány sort és ebben nagy elismerésüket fejezték ki az együttes munkája iránt A kecskeméti kulturális találkozó valóban újabb állomás a Szegedi Konzervgyár kultúrcsoportja eddigi szép szereplései sorozatában, amellyel a szegedi legutóbbi kultúrversenyen is az első helyezettek között foglalt helyet. i— Most újabb munkára, újabb szereplésre készülünk — mondja Silovszki László elvtárs, a kultúrcsoport vezetője. — Teljesíteni akarjuk a pártkongresszusra tett felajánlásunkat és új népi gyűjtések felhasználásával, új műsorszámok megtanulásával igyekszünk még szélesebb körökben terjeszteni népi kultúránkat és erősíteni tartós békénk, boldog jövőnk szilárd alapját: a magyar-szovjet barátságot,; 5 D. Molnár László Állandó alkalmazottat nem tart, de mégis Tan cselédje Két gyermek sorsa egy zsombói kuláknál Szegeden, a tiszaparti Sebészeti Klinika 1. emeletén, a 6-os számú szobában gyógykezelik a tizenhatéves Hercegh Katót. Jobb kezén volt egy csúnya seb, — szinte feldagadt az egész keze. Ha tenyerén begyógyul a seb, a gondos orvosi kezelés után, akkor továbbra is a klinikán kell maradnia, mert mindkét lábán erős fagyási sebek vannak. Még kicsit félénk, a szöszkehajú Hercegh Kató. Tizenhat éves, — mint ahogy már írtuk — de növésben, fejlődésben elmaradt és nem igen néz ki többnek, mint egy tízesztendős lány. Ki ő? Honnan jött? Miért került ide, a Sebészeti Klinikára? Egyszerű kis élet Hercegh Katókáé, de egyszerűségében is szívet facsaró. Szülei a múltban uraságnál, kuláknál cselédeskedtek, ott koptatták el életüket. A kicsi lány a menhelyre, két esztendővel ezelőtt pedig a zsombói Márki Bélánéhoz került. Márkiné együtt él egy Juhász Kálmán nevű férfivel. Márki Béláné kevély tanyaháza három szobájával, a Dózsa-dülő 3. számot viseli. Van még ezenkívül egy kisebb tanyája földdel, aztán az úgynevezett Gyapjasi- meg a Fodor-féle részen is szántói terülnek el. Márkinéból olykor kibukkan a hetykeség, de talán legtöbbször arcán kifinomult álarc. Szava úgy csurog, akár az olvasztott méz, — simulékony. A kis Hercegh Katóval, ezzel a kedves lánnyal is úgy hívatta magát: „Pannika néni" S ezt a nevet: „Pannika néni" — emlegette lázasan éjszaka a kis Hercegh Kató. A vele egy kórteremben lévő becsületes, egyszerű munkásasszonyok az egyik éjjel hallották a kislány szavát: — Ne üssön már Pannika néni, mert nagyon fáj! Ne bántson:-.; Éjfélig is fenn leszek ha kell, és morzsolok elég kukoricát. A lázas kis homlokot akkor éjszaka is a 6-os kórteremben lévő dolgos, egyszerű asszonyok keze simította. Ezek az asszonyok valamennyien édesanyái lettek Hercegh Katónak. Jeges döbbenet markolja meg az embert, amint hallgatja Hercegh Kató néha sírásba csukló szavát: a Márkinénál töltött két esztendőről. Vagyis nem csak Hercegh Kató életéről van szó, hanem a tizenegy esztendős Daka Józsiéról is — ott Márkinénál. Hercegh Kató embertelen életéről kötetnyit lehetne írni. De néhány kiragadott mozzanat is mutatja sorát, s gazdája jellemét, mivoltát: Márkinénak három tehene, két kis borjújEL. két lova is van. Nemrégiben még nyolc disznó is röfögött az ólban. Egyet levágtak közüle, — elérte jócskán a kétmázsát. Egyet eladtak, egyet pedig beSZEGEDI JEGYZETEK Moszkva 18. Skola 243 Szeged város kedves vendége, Oszipova elvtársnő meglátogatta az Uttörőházat is. A szegedi Uttörőház mindig ragyog a tisztaságtól, a rendtől, de most különösen nagy volt a tisztaság. A pajtások már jóval három óra, a szakkörök megkezdése előtt megérkeztek. Pontosan három órakor megkezdődtek a szakköri foglalkozások. Az olvasó, az orosz, az asztalos és a zene szakkör tagjai nagy munkában voltak, de állandóan nyugtalanította őket valami. A várakozás. Az ügyeletes két pajtás a kapu előtt állt, várta a vendégeket. Minden autóról, amely az Uttörőház előtt ment el, úgy vélték, Oszipova elvtársnő autója. De amikor tovább robogott, mindig szomorúan jegyezték meg: — Ez sem 6.:-. Egyszerre csak szürke autó áll meg az Uttörőház előtt. Nagy volt a boldogság, megérkezett a vendég. Felvezették az olvasóterembe. Itt Bálint Ibolya, a Mátyás-téri általános iskola nyolcadik osztályos pajtása orosz nyelven üdvözölte Oszipovát. Az üdvözlő szavak után két kéknyakkendős úttörő nagy csokor virágot nyújtott át. Oszipova elvtársnő mindjárt itt maradt az olvasóteremben, megnézte a szakkör munkáját. A pajtások elmondták, hogy 19-en vannak a szakkörben. Oszipova figyelmesen végighallgatta, majd a következőket kérdezte: — Szeretném, ha elmondanátok, hogy ezen a körön kívül mit csináltok itt az úttörőházban, mi tetszik nektek legjobban? Sebők Katalin, a Gutenberg-utcai általános iskola növendéke válaszolt a kérdésre: — Sok szakkör van itt. A szaköri munka sok segítséget nyújt tanulásunkban. Én legjobban az olvasó szakkört szeretem. Most Tury Zsuzsa: Francia lány című könyvét olvassuk. Amikor Sebők pajtás befejezte beszédét, Oszipova odalépett hozzá. — Látom, igen aktív tagja vagy a szakkörnek. Adok neked egy szép jelvényt, őrizd meg. S mellére tűzte a jelvényt. Az orosz szakkör az olvasóteremből nyíló kis szobában tartotta a foglalkozásait. Oszipova belépett a terembe. A szakkör tagjai felálltak és orosz nyelven üdvözölték. Itt a társalgás oroszul folyt, de azért a tolmácsnak sokat kellett segíteni, hogy megértsék a pajtások Oszipova kérdéseit. — Mit szoktatok csinálni? — kérdezte kedvesen, mosolyogva. A pajtások oroszul mondták el, hogy játszanak, olvasnak, beszélgetnek. Oszipovának sok kérdése volt a szakkör tagjaihoz. — Milyen könyveket szerettek olvasni? Természetbúvárok nincsenek köztetek? Melyik orosz film tetszett nektek lejobban? A pajtások minden kérdésre feleltek. A filmek közül a Vitorlás titka tetszett nekik legjobban. A mi úttörőink is nagyon szeretik ezt a filmet — mondta Oszipova. Aztán azt is megkérdezte a szakkör tagjaitól, hogy leveleznek-e a szakkör tagjai szovjet úttörőkkel. Nem volt jelentkező. — Én szeretném, ha leveleznétek a szovjet úttörőkkel. Ha akarjátok, írjátok fel az iskolánk címét és írjatok a mi úttörőinknek. A pajtások örömmel vették ceruzáikat és a füzetükbe a legfeltűnőbb helyre felírták a következő címet: Moszkva, 18. Skola 243. — Kedves pajtások — mondja végül Oszipova — én kívánom, hogy tanuljatok meg jól oroszul, tudjatok sok ifjúsági regényt olvasni és mikor eljöttök Moszkvába, ott már oroszul beszélgessünk egymással. De kérlek benneteket, hogy elsősorban a magyar nyelvet tanuljátok meg. Viszontlátásra! •— fejezte be Oszipova. — Viszontlátásra! *— mondták oroszul kórusban a szakkör tagjai. Minden szakkört végig látogatott Oszipova, csak ezután búcsúzott az Uttörőháztól és a pajtásoktól. A pajtások mélyen szívükbe zárták a kedves vendéget és nagyon boldogok voltak. (j-zs) adtak. Négy órakor — hajnalban — kelt Hercegh Kató és rendbe tette a jószágokat. Kitakarította helyüket. Amikor aztán ezzel elkészült, jött a „gazda-asszonya" és ellenőrizte a munkát. Parancs volt a kislánynak a hajnali felkelés, a jószágokkal való foglalkozás. Daka Józsikának is kellett volna segíteni, de a kislány azt mondta neki: „Te csak maradj Józsika, és aludj. Majd én megcsinálom;.." Iskolába is kellett volna mennie, mert most járja az általános iskola nyolcadik osztályát. Megesett azonban, hogy „Panni néni" nem engedte el az iskolába. „Van itt dolog, maradj csak;:." Hercegh Kató maradt. Dolgozott egész nap a ház körül, gyakorta férfinek való munkát. Este újból ellátta a jószágokat. Aztán mehetett csak be a nyári konyhába, ahol a kis Daka Józsival, ki tudná megmondani, mennyi éjszakán át sírtak kegyetlen, mostoha életük miatt. Mert a tanyaház szobáiba legfeljebb csak takarítani mehettek be, egyébként oda tilos volt a bejárás. A nyári konyhában hideg volt; hidegben aludtak. Rongypokróc volt a „lepedőjük" és egy olyan lópokróccal takaróztak, amit a gazdasszony napközben, ha például a szegedi piacra jött, a lovakra terített. Hogy mit evett Márki Béláné és Juhász Kálmán (akivel összeállt az asszony), azt nem tudja Hercegh Kató. De nem tudja Daka Jóska sem. De azt tudják, hogy ők legtöbbször puliszkát, hajába főtt krumplit ettek. Éhes volt a két gyerek. Megtörtént, amikor a jószágoknak főzték a takarmány-krumplit, vettek belőle; Meglátta ezt Márkiné, fakanalat kapott és azzal verte véresre Hercegh Kató kezét. A hideg télen át megfagyott a lába és kisebesedett; A sátáni asszony tégladarabbal dörzsölte le a kislány lábáról a sebeket, majd utána kékköves tejföllel kente be. Hiába sírt, hiába könyörgött a kis Kató, — az emberbőrbe bújt farkas — ügyet sem vetett rá. Az elmúlt nyáron más aratta Márkiné gabonáját. Igaz, egy kicsit Juhász Kálmán is aratott. De az is igaz, a markol a gyereklány szedte A kukoricavetésnél, meg kapálásnál és minden munkában sokat dolgozott a kislány és a kisgyerek. Márkiné a kukoricavetésnél például a sorok között haladt, s anynyit „megtett", hogy sarkával ráhúzta a földet a szemekre. A minap nagyon megdagadt Hercegh Kató keze. Munkában hasadt fel a tenyere, s egyideig hiába volt minden panasza. Megkapta a durva választ: „Nyughass, vagy elverlek". Félt a kislány, nagyon félt;:; Hisz' igen csak mindennap megverték. És amikor keze félelmetesen megdagadt — mégis a kórházba került: Márki Bélánénak most húsz és fél hold földje, két tanyája van. A rókábbnál-rókább asszony jól tudja: a nép törvényeivel nyíltan nem lehet ujjat húzni. Kendőzi, álcázza is ilyen irányú törekvését. Költi faluszerte jó hírnevét, s hogy port hintsen a helyi tanács szemébe, a beadást is igyekszik teljesíteni. Mézes-mázos szava azonban alábbhagyott az elmúlt év júniusa — a kormányprogramm óta. Nincs kuláklista — s titokban szőtte is a terveket. Hogyan lehetne újból nagy és hatalmas ő: egy a Márki famíliából, egy a kulákok közül. Finomak a módszerei, hálóját úgy szövi, mint a pók. Büszkén hangoztatja: beszélhetek, mit képzelnek... Szemtelenségében odáig merészkedett: írt a Megyei Tanácsnak, hogy tudják be ezévre az elmúlt évben az általa fizetett mezőgazdasági fejlesztési járulékot. (Márkiné annak az összegnek elengedését követelte, amit a kulákok fizettek.) Kulák-e hát Márkiné? Földje húsz és fél hold, de a Márki familiának mintegy száz holdja volt. Márkiné anyjának, Gyurisnénak is jónéhány hold szántója, gyümölcsöse, szőlője volt és van: Nagyobbára mással műveltették a területet, s ők főként csak „irányították" a gazdálkodást. Kuláklistán volt Gyurisné, — kuláklistán volt a lánya: Márkiné. Most, nincs kuláklista, De a kulák: listával, vagy lista nélkül — kulák marad, s nem lesz középparaszt. Még akkor is kulák marad, ha földjét régebben leadta. Mert érzésében, gondolkozásában nem változik. Megfeledték ezt Zsombón? Hagyták, tűrték, hogy Márkiné lopja a gyerekek életét, élősködjön munkájukból. Állandó cselédet nem tartott a kulákasszony. Mert az kockázatos dolog lett volna. De mégis volt cselédje. Akit agyonhajszolt, s anynyira sem becsült, mint az állatot: Ez a kisemmizett cseléd Hercegh Kató volt. Sorsában pedig osztozott a kis Daka Józsi; Felelős ezért a zsombói tanács, de a helyi pártszervezet is. Mert nem vették eléggé figyelembe: a Márkinék rothadt, bűzös levegőt árasztanak, s kenetteljes álarc ördögi arcukon, Körülfonta, körülszőtte „finom" módszerekkel Márkiné a dorozsmai tanács szociális előadónőjét: Fekete Istvánnét. Neki lett volna a feladata, hogy ellenőrizze, milyen sorban él a két gyerek Márkinénál. Feketéné — szégyen még le is írni — ellátogatott Márkinéhoz az igaz, de a gyerekekkel vajmi keveset beszélt, s törődött. A kulákasszony kedves mosollyal, szíves szóval, forralt borral és más jóval várta, ami szemnek, szájnak ingere. Aztán a szatyorba is került egy kis „tanyai elemózsia", A hálóban ott volt Fekete Istvánné. Amikor beszéltünk vele, méltatlankodott: „Mit akarnak azokkal a szegény (!) Márkiékkal? Mindig fúrják őket". Ugy látszik, Feketénénéi megtette a hatást a szíves szó, fogadtatás és a „tanyai elemózsia". Ilyen szociális előadókra nincs szükség! Fekete Istvánné is felelős a Hercegh Katóval, a Daka Józsival történtekért. Viselnie kell a következményeket. De felelősség terheli az Újszegeden lévő Megyei Gyermekvédő Otthon vezetőit is, mert nem törődtek Hercegh Katóékkal. A kulákasszony járt a kórházban, „meglátogatni" Hercegh Katót. Kimutatta akkor is a foga fehérjét, — ahogy felháborodva mesélték a 6-os kórteremben lévő aszszonyok. — Csípőre tette kezét Kató ágya előtt, és valahogy így mondta: „Akkor gyere ki a tanyára, ha egészen meggyógyulsz és tudsz dolgozni". Márki Béláné bűnös módon hajszolta, dolgoztatta, zsarolta Hercegh Katót. Életét szívta, lelkét gyilkolta — kulák módra, ott kinn a zsombói tanyán. A sátáni kulákasszonynak felelnie kell tetteiért! A nép bírósága kérje tőle számon tetteit, s példásan büntesse meg; Tanulja meg Márki Béláné és mindenki: a népé a haza, a hazában a nép az úr. Aki kezet emel a népre, annak bűnhődnie kell! Morvay Sándor Kétnapos pedagógiai újítási anHé! Szegeden Kedden délelőtt kilenc órakor a szegedi Pedagógiai Főiskolán megkezdődött a kétnapos pedagógiai újítási ankét. Az ország minden részéből eljöttek a megyei tanács oktatási osztályainak, az egyetemek és főiskolák újítási felelősei és a legjobb újító pedagógusok. Székely Miklós elvtárs, az Oktatásügyi Minisztérium tanszeripari főosztályának vezetője üdvözölte a megjelenteket, majd Orbán Sándor elvtárs, a tanszeripari főosztály újítási osztályának vezetője ismertette a pedagógus újítás eredményeit és hiányosságait és beszélt az 1954-es év feladatairól. A beszámoló után az újító pedagógusok, újítási felelősök, a pedagógus szakszervezet küldöttei szólaltak fel. Az ankéton Dunai Ernő, a Találmányi Hivatal elnöke is részt vesz. Az ankét részletes ismertetésére még visszatérünk. A finnországi parlamenti választások eddigi eredményei Nyugati hírügynökségek jelentései szerint hétfőn Helsinkiben közzétették a múlt hét végén megtartott finnországi választások eredményeit. A megszámlált szavazatok szerint a mandátumok a következőképpen oszlanak meg az egyes pártok és pártcsoportok között: (Zárójelben közöljük az 1951. évi eredményeket.) Szociáldemokrata Párt 54 (52) Finn Nép Demokratikus Szövetsége 43 (42 > Agrár Szövetség 53 (51) Konzervatívok 24 (28i Svéd Néppárt 13 (15) Finn Néppárt 13 (10) I