Délmagyarország, 1954. március (10. évfolyam, 51-76. szám)

1954-03-09 / 57. szám

KEDD. 1954. MÁRCIUS 9. S DÉLMRGYRRORSZRG Az ukrán nép nagy dalnoka 140 ÉVVEL EZELŐTT, 1814 március 9-én született az ukrán nép nagy kölője, Tárász Grigorjevics Sevcsenko. Nehéz életútjában, mint egy cseppben a tenger, tükröződik vissza az ukrán nép nehéz, elnyomott élete. Ezért nagyszerű, szenvedélyes verseibe is az ukrán parasztság, az egész nép bánata és fájdalmai nyertek kifejezést. „Amikor egyéni sorsát panaszolja, szavában egész Kisoroszország panasza cseng". (M. Gorkij). Kiev mellett, Morinci faluban született Engelhardt földbirtokos jobbágyaként. Korán árvaságra jutott és saját tapasztalatából megtanulta, mi az rabnak lenni, hogyan él a nép. Odaadták pásztornak. Itt megismerte az ukrán mezők végtelenségét, a rétek virágait és langyos, illatos levegőjét. Később, amikor a sors messzevetette hazájától, nagy szeretettel és vágyakozással idézte fel lelkében a felejthetetlen ukrán természetet: a füves réteket, a zöldelő erdőket, a Dnyeper lassú, méltóságteljesen hömpölygő vizét. Sokat hallgatta a vándorló vak énekesek, a kobzosok dalait Ukrajna hősi múltjáról, arról, hogy milyen odaadóan harcolt egykor a nép a tatár és lengyel hódítók ellen. Egy iszákos falusi papnál tanult meg írni-olvasni, ott kezdett el rajzolgatni szénnel a ház falára — de mindez sok szenvedésbe került neki; Mikor 15 éves lett, a földesúr magához rendelte és „belső cselédjévé" tette. Tárászra kiáltott akkor, ha meg kellett tömni a pipát, neki 1.ellett odaadni az ura orra előtt lévő vizespoharat, stb. Mikor itt is továbbfestegetett, elverék, de végül s az úr engedett kéréseinek: odaadta Péterváron egy festőhöz inasnak, hogy majd jó „udvari festőt" ? ináljanak neki Tárászból. Ez volt az első komolyabb iskola a fiatal tehetség számára: paloták és templomok falain kellett festeni, de légii ed vesebb időtöltése mégis az volt, ha kimehetett a híres Nyári kertbe és gyönyörködhetett az ottani antik szobrokban. Mikor egyszer ott rajzolgatott, akkor talált reá az egyik neves művész, aki felfigyelt a mezítlábas, darócinges fiú tehetségére és bemutatta a nagy orosz festőnek, Brjullovnak, a Szépművészeti Akadémia professzorának. Azonnal rájöttek, hogy a fiatal Sevcsenkóban hatalmas őstehetség van és helye a Szépművészeti Akadémia hallgatói között lenne. Az Akadémia kapui azonban jobbágyok előtt teljesen bevoltak zárva. Tárgyalni kezdtek Engelhardttal a kiváltásáért. A földesúr 2500 rubelt kért. Ekkor Brjullov megfestette a neves orosz költő, Zsubovszkij arcképét, amit aztán árverésen eladtak s a kapott összegen kiváltották az ifjú jobbágyfestőt. 1838 április 22-én Sevcsenko szabad ember lett, megnyílt előtte az Akadémia kapuja is, ahol aztán tehetsége teljes virágzásnak indulhatott; EKKOR KEZDTE ÍRNI VERSEIT. Első műveiben, mint a „Katyerina" című ballada, a szegények, az elhagyott milliók fájdalmas panaszát szólaltatja meg. Már ekkor egyik legfontosabb témájává válik a hazai történelem — az ukrán nép harca a betolakodó ellenséggel. „Tárász éjszakája" című költeményében megelevenednek előttünk az 1630. évi nagy népi felkelés képel. Népének hősi múltját dolgozza fel olyan elbeszélő költeményekben, isj mint a „Hajdamak sereg", „A vak", stb. 1840-ben jelenik meg első vékony kis verseskötete „A kobzos" címmel, mely rögtön nagy sikert és széles ismeretséget biztosít a költőnek. Költészetének új eszméi és új témái már ebben az első gyűjteményben is világosan kifejeződnek: Sevcsenko mint a parasztság nehéz életének lantosa, a nép szabadságvágyó gondolatainak és érzéseinek szószolója lép fel. Maga a cím is mutatja, hogy Sevcsenko folytatja azoknak a névtelen ukrán népi énekeseknek a hagyományait, akiket ő oly meghatóan és oly szeretettel ábrázol költeményeiben. 1844-ben kiváló eredménnyel elvégezve az Akadémiát, Sevcsenko útnak indul. Meglátogatja az elnyomott Ukrajnát, hogy tollával és ecsetjével ábrázolja a nép szenvedéseit. Szoros kapcsolatba kerül Petrasevszkij forradalmi utópikus szocialista körével, melyben nagy orosz írók is résztvettek. Ekkor írja forradalmi szatirikus elbeszélő költeményét „Álom" címmel, melyben «nagy erővel leplezi le a földesúri önkényt és maró gúnnyal rajzolja magát a „cár-atyuskát" is, a népnél? ezt a kegyetlen hóhérát. Ezt a lémát folytatja „Kaukázus" című versében is, ahol megrázó színekkel ecseteli a cári Oroszországot, mint a „népek börtönét". Innen már csak egy lépés halhatatlan verséig, a „Végrendelet"-ig, amelyben nyíltan felkelésre hívja a népet a zsarnokok ellen: „Keljetek fel, zúzzátok szét valamennyi láncot, zsarnok-vérrel öntözzétek a szent szabadságot. S akkor majd a nagy családban csendes szóval hordozzátok szabad, új családban nevem a hazában". 1847-ben a cári rendőrség letartóztatja mint „felforgató elemet". Az orenburgi erődbe száműzik, ahol mint sorkatona tölt le 10 évet. Annak ellenére, hogy nap mint nap kegyetlenül bánnal? vele a sötét cári őrmesterek, hogy megtiltják neki azt, ami életeleme — festeni és írni, hogy tönkreteszik egészségét — Sevcsenkót lelkileg nem sikerült megtörni. Titokban festeget és legszebb verseit éppen itt, a homoksivatag közepében írja. AMIKOR KISZABADUL, 1857ben, ezt írja a naplójába: „Azt hiszem, ugyanaz vagyok, ami 10 évvel ezelőtt. Egyetlen vonás nem változott meg bennem. Jól van ez? Jól!": Pétervárra érve azonnal, minden ingadozás nélkül csatlakozik a forradalmi demokraták táborához, Csernisevszkij és Dobroljubov „Kortárs" című folyóiratához. Sevcsenko aktív részesévé válik annak a harcnak, mely a jobbágyrendszer megsemmisítéséért folyik. Lángoló verseiben a döntő harcra, fejszére és villára toborozza a néptömegeket. ö meg van győződve arról, hogy a nép megelégeli helyzetét és felkel elnyomói ellen, hogy a régi világ romjain egy új, boldog életet hozzon létre: a::.a cár csűre ég-lobog S felnő a nép. A herék hullnak s akik még csak petéből bújnak... A tájon felszakad a szender és nem lesz több véres ellenfél és megfér testvérrel a testvér s a földön ember lesz az ember". ö azonban már nem tudott résztvenni ebben a nagy, döntő harcban. A börtön, száműzetés, katonáskodás teljesen tönkretette egészségét és 1861 március 10-én utolsót dobbant a nagy költő szíve. Halála előtt azt kívánta, hogy szülőföldjén, Ukrajnában temessék el. Teljesült ez a végakarata: hamvai ukrán ég alatt, a Dnyeper magas partján nyugszanak és a hálás, szabad utódok kegyelettel zarándokolnak a nagy kobzos sírjához. A VILÁGIRODALOMBAN Sevcsenko mint nagy népi költő méltó helyet foglal el. Már kortársai is rámutattak költészetének teljesen népi jellegére. Ö a népből jött, a néppel élt és nemcsak gondolataiban, hanem élete körülményeivel is összeforrott a néppel: Mint Puskin az új orosz, úgy Sevcsenko az új ukrán irodalom megalapítója. A művészi eszközök egyszerűsége, tömörsége és gazdagsága, csillogó, kifejező költői nyelv jellemzik költészetét. Alkotásai, melyekben a legteljesebben kifejezte korának leghaladóbb törekvéseit, éppúgy halhatatlanok, mint halhatatlan népe, mely ezt a nagy költőt szülte: Fenyvest István A Szegedi Egyetemi Könyvtár — a mezőgazdaság fejlesztéséért Megyénk és az egész Délalföld legnagyobb tudományos könyviára, a Szegedi Egyetemi Könyvtár az egyetemi oktatás és tudományos kutatás szükségleteinek kielégítése mellett reszt vállal abban a fontos munkában is, amelyet a mezőgazdaság fejlesztéséről szóló párt- és kormányhatározat népünk növekvő életszínvonalának minél teljesebb kielégítése érdekében mindenkitől megkíván. Az Egyetemi Könyvtár mindenekelőtt rendezite szakkatalógusának a mezőgazdasággal foglalkozó 63-as és a mezőgazdasággal kapcsolatos tudományok anyagát tartalmazó 5-ös szakok katalóguscéduláit, bőven ellátta osztólapokkal, hogy a kutatók tájékozódását megkönnyítse, a szakirodalom keresését meggyorsítsa. A folyóiratokban és különféle gyűjteményes munkákban, évkönyvekben „megbúvó", nehezen áttekinthető tanulmányokat, dolgozatokat úgynevezett analitikus címfölvétellel teszi hozzáférhetővé a könyvtár. Igy nemcsak a folyóirat vagy évkönyv kerül földolgozásra, hanem minden egyes tanulmány is megtalálható szerzője vagy tárgyköre alapján. A könyvtár a napokban ket ajánló-bibliográfiával, szakirodalmi jegyzékkel sietett a mezőgazdasági szakemberek és az olvasni, tanulni vágyó kertészek segítségére. A szegedi zöldségtermelési ankét alkalmából megjelentette „A jó kertész olvasmányai" címmel ezer példányban a zödségtermesatés agrotechnikájára, magtermelésére, öntözési problémáira vonatkozó legfontosabb, legújabb irodaimat öszszefoglaló jegyzéket. A makói hagymjaitermelők értekezletére ugyanilyen példányszámban jelent meg „Ezt olvassa a makói hagymás!" címmel a hagyma történetére, termesztésére, nemesítésére, növényvédelmére a bagymaértékesités tanulságos múltjára, & hagyma gyógyhatására vonatkozó könyvek, cikkek legértékesebbjeit összegező bibliográfia, újszerű, szöveges megoldásban. ami közvetlenebbé teszi az egyébként netán száraznak ható fölsorolást. flz orvosok a szabadságharcban Jáki professzor tart előadást a Közalkalmazottak Szakszervezetének kultúrotthonában Á Társadalom és Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat március 15-én, hétfőn délután 6 órai kezdettel tudományos előadói ülést rendez a Közalkalmazottak Szakszervezetének kultúrotthonában. (Vörösmarty-ntca 5.). Előadást tart Jáky Gyula cgyeteimi tanár, az I. ez. Sebészeti Klinika igazgatója. „Orvosok a szabadságharcban" címmel. Jáky professzor nemcsak a sebészetnek, hanem az orvostörténetnek is kiváló ismerője, s a magyar orvostörténet e kitűnő fejezetet, a magyar orvosok részvételét népünk szabadságharcában, ő kutatta ki. Az előadást kultúrműsor követi, a Szegedi Állami Nemzeti Színház művészeinek közreműködésével. A könyvtár hivatásának tartja, hogy a helyi sajátosságot jelentő táji kultúrával, a paprikatermesztcssel kapcsolatban is a kutatás segítségére legyen. Előkészületben van s még az idén megjelenik egy nagyszabású paprika-bibliográfia, amely a tudományos kutatók számára teszi könynyúszerrel áttekinthetővé a lehető legteljesebb mértékben a paprixa termelésével, nemesítésével, földolgozásával, értékesítésével, társadalmi jelentőségével kapcsolatos gazdag irodalmat. Ezek mellett a könyvtár még több. időszerű válogató jegyzéket ad majd ki egy-egy mezőgazdasági kérdésről, különösen a kertészet, az öntözés és a talajművelés köréből. Az Egyetemi Könyvtár fölvette a kapcsolatot a megyei tanács mezőgazdasági osztályával, s kérte azoknak a mezőgazdasági szakembereknek, agronómusoknak névsorát és címét, akik a megye különféle intézményeinél, gépállomásokon, termelőszövetkezetekben vagy állami gazdaságokban működnek, hogy részükre a megjelent és a könyvtár által újonnan beszerzett szakmunkákról rendszeres tájékoztatást küldhessen. Az Egyetemi Könyvtár a megye mezőgazdasági szakemberei részére vidékre is, postai úton is kölcsönöz ki műveket, s levélbeli vagy telefon útján történő megkeresésükre szívesen öszszeállítja egy-egy szakkérdés irodalmát, ha szükséges, nemcsak a hazai, de a szovjet és egyéb külföldi szakirodalomból is. A megye mezőgazdászainak minél kielégítőbb szakkönyv-ellátása érdekében az Egyetemi Könyvtár szoros kapcsolatot épített ki a budapesti Országos Mezőgazdasági Könyvtárral és az Országos Dokumentációs Központtal. A kapcsolat megteremtése céljából a könyvtár bibliográfiai csoportjának több dolgozója tapasztalatcsere céljából a helyszínen tanulmányozza a Mezőgazdasági Könyvtár anyagát, bibliográfiáit. Ez art együttműködés lehetővé teszi, hogy a megye agronómusai, mezőgazdasági szakemberei olyan ritka kiadványokhoz is hozzájuthassanak, amelyek Szegeden máskülönben nem lennének hozzáférhetők, s az Egyetemi Könyvtárban sin© csenek meg. Az Egyetemi Könyvtár dolgozói remélik, hogy Szeged és a megye mezőgazdasági szakemberei igénybe is veszik a könyvtári szolgáltatásoknak ezeket az újszerű lehetőségeit, Könyves László Sokgyermekes anyákat tüntettek ki Szegeden a Nemzetközi Nőnap alkalmából Ünneplőbo öltözött vasárnap délelőtt Szegeden a Szabadság-filmszínház. Piros-kék drapériák között, sok szines virág, zöld növény tette még ünnepélyesebbé az épületet ós vele együtt ezt a napot, a Nemzotközi Nőnapot. A Belügyminisztérium Csongrádmogyei Főosztályának zenekara szórakoztatta az érkezőket. Tizenegy órára több mint ezer asszony, édesanya gyűlt össze a Nemzetközi Nőnap ünnepségére, fejkendős dolgozó parasztasszonyok, a termelőszövetkezetekből, a környékbeli tanyavilágból, Szeged üzemcinek dolgozó aszonyai, a Szegedi Tudományegyetem laboratóriumában dolgozó, gimnáziumban, iskolában tanító és a háztartás ezernyi munkáját ellátó asszonyok találkoztak a virágokkal díszített mozi-teremben. Farkas Istvánné, az MNDSZ szegedi szervezetének titkára üdvözölte az ünnepség résztvevőit, majd lelkes tapsvihar csendült fel, amikor Farkasnó elvtársnő bejelentette, hogy ,T. Oszipova az elmúlt napokban történt szegedi tartózkodása során megkérte, adja át nevében ezen az ünnepségen a szovjet nők üdvözletét a szegedi asszonyoknak. Majd piros nyakkendős úttörők üdvözölték a Nemzetközi Nőnap alkalmából a szerető édesanyákat. Ezután Szilágyi Júlia elvtársnő, a Csongrádmegyei Pártiskola igazgatója mondott ünnepi beszédet. Hangsúlyozta, hogy március 8-n Nemzetközi Nőnap, a béke nagy iinnepo is, mert az anyák békében akarják nevelni gyermekeiket. Az ünnepi beszéd után a sokgyormekes édesanyák megjutalmazása következett. Összesen 12 ezer forintot adtak át a megjutalmazottaknak. Ezen kívül ötven anyasági érdemrendot és érdemérmet osztottak ki a vasárnapi ünnepségein a szegedi anyák között. A városi, a MÁV és a felsővárosi MNDSZ-szervezefc és a városi békebizottság titkársága a legjobh aktívákat könyv, illetve oklevéllel tüntette ki. Az ünnepség második részében a városi tömegszervezetek csoportjai szórakoztatták népség résztvevőit. kultúraz ünMárcius 12-én és 13-án lesz a gépállomások élenjáró dolgozóinak országos tanácskozása A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége és a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa 1954 március 12-re és 13-ra összehívja a gépállomások élenjáró dolgozóinak országos tanácskozásét. A tanácskozáson megvitatják a Központi Vezetőség és a minisztertanács mezőgazdasági termelés fejlesztésére vonatkozó határozata alapján a gépállomások előtt álló feladatokat. (MTI) 38. A főispán felállt, leföl sétált a szőnyegen, s kimért taglejtésekkel kísérte a szavait. Rába le nem vette alakjáról a szemét Végtelenül csodálkozott. Eddig nem hitte volna, hogy a főispán úr ilyen súlyos hazafias gondokkal terheli magát, A szokatlan, heves szavak, érezte, őt js felvillanyozzák. Az orosz forradalmárok jutottak az eszébe, akik Sándor cárt meggyilkolták. — Ne gondoljon mindjárt sznronyra, meg puskára — magyarázta a főispán és megállt. — Azok hasznos szerszámok, do csak végső esetben. Csellel, gánccsal, furfanggal ós fifikával kell dolgozni, kapitány úrt Csak azután puskával... Csak azután, hogyha mindez nem használt. — Én is éppen így gondoltam, méltóságos uram. Már is pontos értesüléseim vannak a felforgatók minden lépéséről. Van köztük egy megbízható emberem, aki... — Helyes. Nagyon helyes. De jöjjön esak egy percre... — A főispán karonfogta Rába Gáspárt és az ablakhoz vezette. — Nézzen rá a rongyaikra. Miféle jelvényeket viselnek ezek? Minden harmadiknak jelvény van a gúnyáján... Nos? Lássam, milyen értesülései vannak? Ez a bizalmas beszéd nagyon-nagyon jólesett a kapitánynak. Ugy érezte, kedveli őt a főispán, bízik benne, csaknem egyenrangú, fonto3 személynek tekinti. Az agya, (s ez furcsa volt), megtelt gondokkal. Világosan emlékezett Zaszulics Vera nevére, aki revolverrel agyonlőtte Trepov orosz rendőrfőnököt. Ez a forradalmár leány akkoriban, gimnaKOVACS MIHÁLY REGÉNYE zista korában, hónapokig izgatta a képzeletét. Szép. vakmerő leány volt. — A főispán mellett állt és lepillantott a térre. A főispán mellett állt és lepillantott a térre. Mind a ketten azt látták, hogy sok ember van odalent, talán kétezernél is több. És ma több van, mint tegnap volt, holnap több lesz, mint ahányan ma vannak. Szaporodnak, egyro szaporodnak. Ábrázatuk keskenyedik, soványodik. A hatóságot nem respektálják, pimaszkodnak, feleselnek. — Májusi jelvények, méltóságos uram. Igy nevezték el: májusi jelvény... Jelenthetem. hogy elsején gyűlésezni akarnak. — Látja — mondta a főispán ugyanolyan bizalmasan, mint előbb ós visszaült a helyére, — Nőim csalt az én szimatom. Igy kezdődött Orosházán is két évvel ezelőtt. A végén rájuk kellett lövöldözni néhány kiló puskagolyót... Nem, itt ne május elsejézzenek! Maradjanak csak otthon a kuckóikban! Berkenyésen túlontúl sok rossz gondol kozású lázító és munkakerülő csavarog. ímhol látjuk... — Szabad legyen megjegyezni, méltóságos uram; ha nem kapnak engedélyt, titkos gyűlést tartanak. Az még rosszabb. Talán a városon kívül, mondjuk a szigetben... — Meg kell akadályozni! — Nagyon bajos, méltóságos uram. Kevés a karhatalom. — Hatvannégy rendőr, negyvenkét fegyveres tűzoltó, tizennégy lovas pusztazó. no meg a csendőrök... Hány kellene még ma gának? Ez már parancsoló hang volt, s kissé megütötte Rábát. — Öl? huszonötezren vannak, méltóságos nram! — vágott vissza. — A lakosság harmadának nincs semmije. Se föld, se bérlet. Másik harmada egy-két holddal bajlódik. Ma már ezek körében is sok a szocialista. Ezt az ellenvetést Rába kitűnőnek találta. Érezte, hogy a sz.emo felvillan, s hangja színezetével iparkodott alázatot mutatni a méltóságos úr előtt, A főispán jóidéig hallgatott, mintha zavarban volna. — Skandalum — modta aztán. (Folytatjuk4