Délmagyarország, 1954. március (10. évfolyam, 51-76. szám)

1954-03-05 / 54. szám

PÉNTEK, 1954. MÁRCIUS 5. DELMBGYRRORSZAG Éliizemavató ünnepség a Szegedi Gőziűrészben (Tudósítónktól) A Szegedi Gőzfűrész dolgozói teg­nap délután tartották meg élüzem avató ünnepségüket az üzem kul­túrtermében. Lakó Ferenc elvtárs, műszaki ve­zető, igazgatóhelyettes üdvözölte az üzem dolgozóit és a vendégeket ab­ból az alkalomból, hogy a Szegedi Gőzfűrész jó munkája elismerése­ként kétszer egymásután elnyerte a kitüntető élüzem címet. Váczi Mátyás elvtárs, a Földmű­velésügyi Minisztérium Fűrész- és Lemezipari Igazgatóságának igazga­tója mondott ezután beszédet. Annak, hogy a Szegedi Gőzfűrész most kétszer egymásután élüzem lett, különös jelentősége van most >— mondotta Váczi elvtárs —, mert az ország minden dolgozója lelke­sen harcol a kongresszusi verseny sikeréért és ebben a versenyben nagy szerep vár a Szegedi Gőzfű­rész dolgozóira. Rámutatott Váczi elvtárs továbbá arra, hogy az üzem dolgozói karöltve a műszaki veze­tőkkel egyemberként harcoltak ép harcolnak most is azért, hogy a jó munkájukkal hozzájárul­janak a kongresszusi verseny sikeréhez és ezzel a kormány­programm megvalósításához. A szokatlanul hosszú és hideg tél ellenére, amely alaposan igénybe vette a dolgozókat, becsülettel tel­jesítették munkájukat. Az eddigi eredmények nagy kötelezettséget rónak az üzem dolgozóira — mon­dotta befejezésül Váczi elvtárs , de a dolgozók a most már lényege­sen jobb munkakörülmények és le­hetőségek között elvégzik felada­tukat, szem előtt tartják az anyag-, energiatakarékosságot, a minőségi munkát és a munkafegyelmet, ak­kor biztos, hogy kormányzatunk to­vábbi elismerése nem marad el; Balogh Zoltán elvtárs, a Szegedi Városi Pártbizottság nevében szó­lalt fel. A Szegedi Gőzfűrész dol­gozói minden elismerést megérde­melnek. A feladatok megkövetelik, hogy a termelés minden vonalán fegyelmezetten harcoljanak a kor­mányprogramm végrehajtásáért. Ilyen munkával tudják bebizonyí­tani pártunkhoz és kormányzatunk­hoz való hűségüket. Fel kell szá­molni — mondotta végül Balogh elvtárs — a munkában még meg­mutatkozó összes hiányosságokat és akkor az eddigi eredményeket is feltétlenül túl tudják szárnyalni. Nagy Miklós, a Városi Tanács ne­vében szólalt fel és elmondotta, hogy Szeged dolgozói büszkék a Szegedi Gőzfűrész eredményeire. A további munkához erőt és jó egész­séget kívánt. Szeles György üzemi párttitkár hangsúlyozta, hogy a Szegedi Gőzfűrész a pártunk­nak és kormányzatunknak tett ígéretét teljesítette és teljesí­teni fogja a jövőben is. Ezután Dékány Antal, az üzemi szakszervezet elnöke rámutatott ar­ra, hogy amikor legutoljára átvet­ték a versenyzászlót az üzem dol­gozói, akkor megfogadták, hogy nem adják ki egykönnyen a kezük­ből. Ez sikerült is. Nyári Mihály elvtárs, a Cson­grádmegyei Pártbizottság nevében szólalt fel és elmondotta, hogy a Csongrádmegyei Pártbizottság örömmel tapasztalja, hogy a Szege di Gőzfűrész olyan eredményeket ért el, amivel Csongrád megye te­rületén csak néhány üzem dicse­kedhet. Részletesen vázolta Nyári elvtárs azokat a feladatokat, ame lyek a Szegedi Gőzfűrész dolgozóira hárulnak a III. pártkongresszus tiszteletére tett felajánlások terén. Tóth László a Szegedi Szalámi gyár dolgozóinak üdvözletét tolmá­csolta; Végezetül Lakó Ferenc igazgató­helyettes elvtárs lelkes szavak kí­séretében adta át a minisztérium és az üzem vezetőségének ajándé­kát a dolgozóknak; Három dolgozó: Kószó István, Rátkai János és Lovászi Pál 25 éves munkájukért kapták meg havi fi­zetésüknek megfelelő összeget hű­ségjutalomként. Ezután 32 dolgozó kapott jó munkájáért jutalmat. At ünnepség után a vezetőség uzsonnával látta vendégül a dolgo­zókat} Bárót János Az áramtakarékosság érdekében átvizsgáljuk a vezetékeket Pártunk és kormányunk a legna­gyobb energiatakarékosságra hívta fel a dolgozó népet. Számos üzem­ben takarékossági mozgalmak kez­dődnek. Nálunk, a Szegedi Erőmű­nél, Selmeci Mihály karbantartó sztahánovista művezető a vállalaton belül versenyre hívta a sztaháno­vistákat a III. pártkongresszus tisz­teletére. Azt tűzte ki célul, hogy az eddigi karbantartási munkák el­végzéséhez szükséges villamosener­gia szükségletet március 1-től má­jus l-ig öt százalékkal csökkentsük. A motorok elindítását csak akkor végezzük, ha az anyagot, és a szer­számokat már a géphez készítettük, mert egy közepes motor, ha tíz per­cig üresen jár, 400 watt áramot fo­gyaszt és sok ilyen tíz perc sokra megy. A világítási lámpáknál az összes meglévő vezetékeket átvizs­gáljuk, mert egy-egy megkopott ve­zeték, amely érintkezésbe kerül az épület falával, s az vezeti az ára­mot, és sok energiát hagy veszen­dőbe menni.­A háztartásokban sok család mél­tatlankodik, mert magas s* villany­számla, hiszen mindössze csak egy, vagy két lámpát égetnek. A ház­tartásban nem számítják azt, hogy esetleg rossz belső vezetékeken ke­resztül az áram eltűnik; Ezért he­lyes lenne, ha a meglévő vezetéke­ket, kapcsoló berendezéseket szak­emberekkel megvizsgáltatnák; Misán György Az ígéret szép sző, ha megtartják úgy jő Javítsák meg végre a Szegedi Kötél- és Hálógyár dolgozóinak szociális ellátását Sok helyen ismeretes az a jó magyar közmondás, hogy: ©Az ígé­ret szép szó, ha megtartják, úgy jó*. A Szegedi Kötél- és Hálógyár dolgozói tudják ezt talán a legjob­ban. ök évről-évre megtartották, amit ígértek. Nemcsak teljesítették, de határidő előtt befejezték a ha­vi, negyedévi és az évi tervüket is. A vállalat a hálókötéssel rentábilis volt. Beruházni mégsem tudott jóformán semmit, mert erre évek hosszú során nem kapott pénzügyi keretet felsőbb szerveitől, a Könnyűipari Minisztérium Len­Kenderipari Igazgatóságától. A Szegedi Kötél- és Hálógyár vezetői nem egyszer fordultak már felsőbb szervükhöz, hogy a külön­böző beruházásokra egy bizonyos összeget engedélyezzen. A válasz legtöbbször igen helytelenül ez volt: ©kisüzem vagytok, elsők a nagy­üzemek*. Teltek a hónapok és ez­zel egyidejűleg változott a felsőbb szervek válasza is. ígéreteket han­goztattak. Ezek az ígéretek azon­ban nem akarnak még ma sem valóra válni. A dolgozók nagyon szeretnék, ha kérésük végre meghallgatásra ta­lálna. Második otthonuknak akar­ják tekinteni munkahelyüket. Az otthonossághoz azonban sok min­den kell. öltöző, fürdő, meg ebédlő is. Öltöző az ugyan most ls van, de a helyiség és a berendezés egyálta­lán nem alkalmas arra, hogy ott öltözni lehessen. Télen nem fűt­hető, a mosdója, jobb is, ha nem említjük, mert annyira kezdetle­ges. A szekrényekbe nem lehet a ruhákat berakni, korhadtak, ajtajai leszakadozva lógnak. Mégis hol öl­töznek akkor a Kötél- és Hálógyár munkásai? Sehol. Abban a ruhá­ban dolgoznak, amiben bemennek. Kabátjaikat a falba vert szögekre akasztják. Van, aki az ablakki­lincsre, vagy a lépcső alá teszi, mert másutt nincs hely. Egy fogas van ugyan, de erre csak harminc dolgozó ruhája fér. A napokban a nagy súly alatt leszakadt. Így most már ez sincs. Az öltözőszekrények beszerzését ez évben beütemezték a vállalat vezetői. 45 darab kell belőlük és ez 40 ezer forintba kerül. Ebben az ügyben hetek óta vitáznak már a minisztérium illetékes osztályaival. A len-kenderipari igazgatóság mű­szaki osztálya azt mondja, hogy a pénzügyminisztérium dönt és a szükséges pénzt megadja a szekré­nyek beszerzéséhez. Mosdó is kellene a gyárban. Az egyik üzemrész felé vezető sötét folyosón láthatunk néhány vízcsapot. Ezek állandóan és bősé­gesen ontják a vizet, ha kell, ha nem. El sem lehet zárni a csapó* kat, mert rosszak. Sokszor csinál* tatták már, de eredmény nélkül..—* Ügy látszik, már a javítást is meg* unták a vállalat vezetői. — Itt kel* lene mosakodni a munkásoknak, de nem veszik igénybe, ez érthető is. A zuhanyozót sem használhat­ják. Nyáron igen kellemes, hűsítő a vize, de télen nem használható, mert nem tudják mivel fűteni a helyiséget és melegíteni a vizet.. A kormányprogramm megjele* nése után ezekre a beruházásokra a Len-Kenderipari Igazgatóság meg* ígérte, hogy megadja a pénzt. Mire azonban ideérkezett ez az összeg, már az év vége felé járt az idő és nem akadt olyan kivitelező válla* lat, amely az új év beköszöpte előtt megvalósította volna az öltöző és fürdőberendezés elkészítését. Az 1953-as év végével pedig erre it célra szánt pénzösszeget visszavon* ták. A minisztérium kiküldöttel el* lenőrző körútjaik alkalmával lát* ták, milyen mostoha gyerekek a Kötél- és Hálógyár dolgozói a munkásvédelem területén. Fel is Jegyezték, hogy itt tenni kell va* lamit. Ígértek, ígértek és mindig csak ígértek. Az üzem dolgozói már megunták a sok kérést. Ennyi év eltelte után most már joggal el* várják, hogy az ígéret ne csak puszta szó maradjon, hanem való* ság legyen, A megyei tanácsülés jóváhagyta Csongrád megye 1954. évi költségvetését A csongrádmegyei tanács szerdán rendkívüli tanácsülésen vitatta meg a megye 1954. évi költségveté­sét. Az elnöki megnyitó után Da­rabos György, a pénzügyi osztály vezetője ismertette a költségvetés adatait. Darabos elvtárs beszámoló­ja elején arról szólott, hogy ha a mult évi zárszámadási adatokat az ezévi betervezett hitelekkel ösz­szehasonlítjuk, megállapítható: kormányunk Csongrád megye szükségleteinek kielégítésére ezévben 20—22 százalékkal na­gyobb összeget juttatott, mint a mult évben. Ebből is különösen jelentős pénz­összeget kap a mezőgazdaság. Már a részletadatok is ezt bizonyítják: az állattenyésztési feladatok meg­valósítására az elmúlt évben csak négymillió, ezévben közel hétmillió forintot fordítunk; az állategész­ségügyi célokra a mult évinek két­szeresét költjük el. A költségvetés minden adatá­ból kitűnik a kormánypro­gramm célkitűzéseinek megva­lósulása. Ez lemérhető elsősorban abban, hogy a dologzók igényeit kielégítő költségvetési összegek emelkedtek. Például az általános iskolákra kö­zel Kilenc, a napközi otthonos óvo­dákra több mint egymillió, a könyv­tárakra 120 ezer forinttal többet költünk el ebben az évben. Az egészségügy fejlesztésénél például csecsemőotthonokra 600 ezer, böl­csődékre egymillió, anya- és gyer­mekvédelmi szolgáltatásokra négy­százezer forinttal több összeg áll Csongrád megye dolgozóinak ren­delkezésére, mint az elmúlt évben. A beszámolót vita követte. Nóvák Károly megyei főagronómus hozzá­szólásában arról beszélt, hogy az ezévi költségvetés adatai szerint a mezőgazdaság igen sok problémája oldódik meg. — Jogosan ért bennünket bírálat a mult évben az apaállatok minő­sége és kondíciója miatt — mondot­ta a többi között — és éppen ezért igen örvendetes az, hogy ebben az évben költségveté­sünk 630 bika, 108 kan, 380 kos eltartását teszi lehetővé. Nagymértékben javul az állategész­ségügy is megyénk területén, amit bizonyít az a tény, hogy több állat­egészségügyi rendelőt állítunk fel. Jelentős még a költségvetésben az is, hogy a növényvédelemre is igen jelentős összeget fordíthatunk. De ha ehhez hozzávesszük azt, hogy kormányunk a növényvédelmi gépállomások közül egyet Csongrád megyében létesít, ak­kor azt látjuk, hogy az 1954. évi költségvetésünk teljes mér­tékben szolgálja a mezőgazda­ság megerősítését, továbbfej­lesztését. Lövő Ferenc elvtárs, a Csongrád­megyei Pártbizottság tagja hozzá­szólásában bírálta a beszámoló hiá­nyosságait, megemlítette, hogy a beszámolóból hiányzott a bírálat. Nem szólt arról, hogy az egyes ta­. 35. Melle, nyaka forró lett, szívó gyorsan kala­pált. Maga elé nézett, le a büdös csizmája or­rára. Vinoze Jancsi kék szeme, Maca vastag, szökő hajfonata vibrált a szem© előtt. Sze­retett volna otthon lenni mostan, de itt áll, mega! ázottan, még most is bűzösen, ebben az istállóban, s az éjszakát ott tölti majd a pe­nészes lyukban... Hazudott a levélben a barátjának, a szüleinek, hisz ez rosszabb a béreskedésnél. Elmegy innen. — Ezen törte a fejét, i De Károllyal le kéne még számolni ezért A csúfságért. Azonban rcszkir-dolog. Károly bicskával jár. Gyuri elmondta, hogy nem érdemes vele kikezdeni, egykettőre megszúrja az embert. Legjobb lenno, ha este, vagy hajnalban, észrevétlenül hagyna itt osapot-papot, s elfe­lejtené az egészet. De merre menjen, hova menjen? Mezőberkenyésret 'Az lenne tán a legjobb. Ha Jancsi is, Tamás is dolgozik, ő is kapna kubik-munkát. 'Az édesapjának megvan még a talicskája. Avval dolgozhatna. De hogy nézzen a szeme közé a szülei­nek, a barátjának, Macának, Tamásnak, hogy így megy haza, pénz nélkül, rossz ruhában! Egész estig így évődött. Sőt éjjel is a vackán. Hívta, vonzotta a család, az otthon, de dolgozott vérében a virtus is. meg a lené­zéstől való félelem is. A Vasas-család tagjai, kevés kivétellel, nyersnyakasok voltak, se isten, se ember előtt meg nem alázkodtak. Imrében is Vasas-vér, KOVÁCS MIHÁLY REGÉNYE buzogott, akárcsak Tamásban. De míg Tamás, főként húszéves koráig, hirtelen haragjában elvesztette sokszor a fejét, addig Imre óvato­sabb, meggondoltabb, számítóbb legény lett. És ment, batyuval a fütykös végén. Kora hajnalban nesztelenül lelépett az ágyáról, csendbon felöltözött. A batyn már összekötve bent lapul* az ágy alatt. Kihúzta a batyuját, elővette a fütyköst és kiosont a kamrából. — Gyere Hattyú, csiba Pici — szólt oda a kutyáknak, nehogy csaholjanak, s kinyi­totta a nagykaput, mert a kiesi zárva volt. A nagykapun lépett ki az utcára, s felfelé fordult, a nagyutca irányába. „Cigányélet volt ez itt. Lesz, ami lesz, hazamegyek... Szégyenszemre,. " És ment, batyuval a fütykös végén. A községháza előtt meglátott egy nyillal jelölt táblácskát: „Arad felé". Egy percre megállt a táblánál. „Arad... Arad. Nagy és híres város ... Megélek én ott valahogy. Csak azért i,s meg­mutatom, boldogulok én a magam ember­ségéből .. És elindult a széles, eperfákkal szegé­lyezett aradi úton. Nemsokára feljött a nap, g ő ballagott a simogató tavaszi szélben, amely kifújta a ruhájából a nyirkos kamra, meg az egész Hargitai-ház szagát, ezt a dohos, szennyes szagot. Könnyűnek érezte magát és szabadnak, mint a fecske. Nem gondolt a messzi jövő­jére, do még a holnapra se. Most csak az volt fontos számára, hogy kint van az úton. s megy, megy rajta előre, dc le is ülhet a zsengén zöldelő, pázsitos fűre, ha kedve úgy tart­ja, mert szabad, mert senki nem parancsolhat neki. Se Károly, se a fekete bajaszú Gajjas Péter. A mezők zöldje csodálatosan" tiszta illa­tokat árasztott. Imrét nem búsította már a berkonyési otthon hívó emléke se. ,.Bár jönne itt egy lány is most, olyan hozzámvaló, mint Vincze Maca" — gondolta és nevetett. Régen nevetett már, do most igazán ne­vetett; nevetett a szemével, a szájával, neve­tett a szívével is. Öröm és boldogság lakott most a szívé­ben. együtt az ébredező szerelemmel, amely társra, egy keményhúsú lány mosolyára, szí­vére vágyódott, LFolylaHvU nácsok közöttük a megyei ta­nács is — mit tett és mit nem tett meg az elmúlt évi költségvetés vég­rehajtásáért, holott megtörtént az elmúlt évben az, hogy a tervszerűtlenség követ­keztében sok helyen, főleg a Csongrádmegyei Tatarozó Vál­lalatnál egész évben szórtuk a pénzt Á továbbiakban arról szólt Lövő elvtárs, hogy az elmúlt évben a ta­nács nem fordított kellő gondot a költségvetés kérdésére. Ugyanis csak akkor foglalkozott már velej amikor az év utolsó hónapjai kö­vetkeztek és ekkor költöttek el igen komoly összegeket, holott tervsze­rűen kellett volna a költségvetést felhasználni az egész év folyamán} Megállapította, hogy az idén néhány millióval több a költségvetésünk, dc ez csak akkor szolgálja megyénk fejlő­dését, ha élünk a költségvetés adta lehetőségekkel és mara­déktalanul végrehajtjuk a fel­i adatokat. Éppen ezért már most tervet kell készíteni a pénzösszegek tervszerű felhasználására} Hegedűs Imre elvtárs, a szentesi járási pártbizottság titkára felszó­lalásában elmondotta, hogy a helyi tanácsok nem mindég helyesen használták, illetve használják fel a költségvetésben előirányzott pénz­összegeket. Javasolta, hogy a me­gyei tanács osztályai az eddigiek­nél több segítséget adjanak a helyi tanácsoknak a költségvetés szak­szerű felhasználásában. Megemlí­tette azt is Hegedűs elvtárs, hogy több gondot kell fordítani a kisebb községek — mint Mártély, Csere­bökény vagy Magyartés — kulturá­lis életére. Papp Sándor elvtárs, a megyei ta­nács elnöke hozzászólásában kiemel­te, hogy az ezévi költségvetés igen reális és a számokból kiérződik kor­mányunk gondoskodása. Arra is fel kell figyelnünk a költségvetés ada­taiból, hogyha egy parasztember az államnak 25 forintot ad,, akkor he­lyette közvetetten 60 forintot kap vissza utak javításában, iskolák lé­tesítésében, napközi otthonok, kul* túrházak építésében. Ezt tükrözi vissza ezévi költségvetésünk is. Te­hát dolgozó parasztságunk, az egész magyar nép most többet kap a kormánytól, mint amit ad, nem úgy, mint a mult rendszerben. A továbbiakban arra hívta fel Papp elvtárs a figyelmet, hogy az ezévi költségvetésünk sok problémát meg­old, de minden feladat megoldására csak akkor lesz mód, hogyha a költségvetés összegeivel he­lyesen gazdálkodunk, szigorúan követjük a takarékosság elvét és emellett feltárjuk a ,K.elyl erőforrásokat is. A hozzászólások után a megyei tanácsülés elfogadta az előterjesz­tett 1954* évi megyei költségvetést}

Next

/
Thumbnails
Contents