Délmagyarország, 1954. március (10. évfolyam, 51-76. szám)

1954-03-04 / 53. szám

CSÜTÖRTÖK. 1954. MÁRCIUS 4. DELMBGYDRORSZDG TISZAPARTI SZERELEM Olj luaqtjar operett a tztqedi Qlemzeti Színházban A Szegedi Állami Nemzeti Szín­házban nemrég mutatták be Ambrózy—Romhányi—Szenkár: Ti­szaparti szerelem című háromfel­vonásos operettjót. A bemutatót méltón előzte meg nagy érdeklődés: olyan új magyar darab bemutatá­sáról volt szó, melynek színhelye Szeged, a szegedi egyetem, a Tisza­part és Tápé. A bemutatott darabnak vannak értékei. A szerzők szándéka dicsé­rendő, a zene ötletes és dallambő, a kiállítás látványos, s megismertet a mű néhány kedves, rokonszenves és jellegzetes egyetemi figurával. A darabnak azonban nagyon sok hi­bája is van. Ezek elsősorban abból adódtak, hogy a szerzők nem tanul­mányozták eléggé a mai egyetem, a mai ifjúság életét, ezenfelül, hogy nem tudták mindig helyesen és si­keresen ábrázolni az embereket, s végül, hogy nem tudták jól felépí­teni a darab szerkezetét. Az a szándék, amellyel a szerzők a mai egyetem életének egyik fon­tos problémájához nyúltak — di­csérendő. A darab azt akarja be­mutatni, hogyan harcol az egyetem egy hallgató, a mű főhőse, a szak­érettségis Péter megmentéséért, — azért, hogy Péter visszakerüljön az egyetemre. Ezt a helyes szándékot és törekvést a szerzők azonban nem tudták helyesen megvalósítani. p éter gyengén tanul, „veszélyez­teti" az évfolyam „tanulmá­nyi átlagát". Ebből összeütközés tá­mad és Péter ezért elhagyja az egyetemet. Ezzel kapcsolatban a da­rabnak az a legfeltűnőbb hibája, hogy Péter problémája izoláltan jelentkezik. Péter szakérettségis hallgató, nehezen megy neki a ta­nulás; ez érthető. A darabból azon­ban úgy tűnik ki, hogy Péteren kí­vül másnak még csak hasonló pro­blémája sincs, az évfolyamon a da­rab szerint ő az egyedüli szakérett­ségis, egyedül áll problémáival. Hamis beállítás ez! A másik probléma, hogy a gyen­ge tanulás nem a Péter és a hozzá hasonló szakérettségis hallgatók tu­lajdonsága. Letagadhatatlan tény, hogy a szakérettségisek általában jól megállták helyüket az egyete­men. Természetesen voltak, akik abbahagyták a tanulást. A legrit­kább esetben, vagy talán egyáltalán nem történt meg azonban az, hogy ezek a hallgatók a Péter-féle fiata­lok közül kerültek ki. Péter becsü­letes, szorgalmas, jófejű fiú, — akik abbahagyták a tanulást, lusták voltak, nem tanul­tak eléggé komo­lya, vagy karrie­risták voltak, s túlságosan köny­nyűnek tekintet­ték az egyetemi munkát. Ezzel kapcsolat­ban jelentkezik a darab konfliktusá­nak fő hibája is. Péter gyengén ta­nul és az egyetemi fiatalok egy min­den bizonnyal kár­tevő hallgató su­galmazására bírál­ják, s arra igyekeznek őt rávenni, hogy jobban tanuljon. Akik isme­rik egyetemeink életét, tudják, hogy 1950-ben, 51-ben a kártevő szándékok nem a jobb tanulásra akarták rávenni a szakérettségis hallgatókat, hanem azzal igyekez­tek pályafutásukat derékbatörni, hogy túlságosan rózsaszínűnek tün­tették fel az egyetemen a helyzetü­ket, arra akarták rávenni őket, hogy ne tanuljanak komolyan, hi­szen őket „úgysem fogják szigorúan venni". Ennek a törekvésnek két­ségtelenül mutatkozott is hatása a szakérettségisek egyrészének maga­tartásában, tanulásában. Az egye­temnek, az egyetemi pártszerve­zeteknek elsősorban azért kellett küzdeniök, hogy az ellenségnek ezt a szándékát leleplezzék és a szak­érettségisekkel beláttassák az egye­temi munka komolyságát és ne­hézségeit. rF ermészetesen nem feltétlenül kötelező éppen ezt megírni. Kötelező azonban ezt tudni azok­nak, akik az egyetem mai életéről írnak. De a Tiszaparti szerelem-ben a leghalványabb jele sincs annak, hogy a szerzők erről tudomást vet­tek volna. Nyilván nem arról van itt szó, hogy monográfiát kell írni a szakérettségis problémáról, hanem arról, hogy a mai életünkről szóló darab megírásához elengedhetetle­nül szükséges az élet alapos isme­rete. Ebből önmagában természete­sen még nem lehet jó irodalmi al­kotás, az azonban bizonyos — és az egész előadás ezt sugalmazza hogy a régi rutin önmagában kevés jó mai darab meg­írásához. A darab konflik­tusával kapcsola­tos hiba a darab­nak az a sajátossá­ga, hogy a konflik­tus megoszlik, ille­tőleg, hogy tulaj­donképpen két konfliktus van a darabban. A mű elején összeütkö­zés támad Péter és az egyetem között. De ez már a má­sodik jelenetben megoldódik. Akkor azonban rögtön keletkezik egy újabb, egy másik konfliktus Péter és szerelme, Már­ta kapcsolatában. A továbbiakban az eredeti konflik­tusnak, Péter és az egyetem össze­ütközésének semmi szerepe nincs. Minden azért történik ezután, hogy Mártát és Pétert kibékítsék, s meg­szüntessék azt az akadályt, amely Pétert visszatartja az egyetemtől. F zzcl kapcsolatosak Péter ábrá­zolásának, írói megalkotási­nak gyengeségei is. Péter az egye­temet azonosítja Mártával. Számá­ra az egyetem és Márta egyet je­lent. Nem hihető ez! Arról van szó, hogy Péter és Márta kapcsolatának rendezése az egyetemen belül épp­úgy elképzelhető, mint az egyete­men kívül. Ez nyilván nem lehet akadálya annak, hogy Péter vissza­kerüljön az egyetemre. Éppen ezért nem hihgtő, hogy Pétert ennyire megsemmisítené, ilyen magatartás­ra bírná egy egyébként is mester­kélten nagyított összeütközés közte és Márta között. Péter azt hiszi, Márta nem szereti őt. Ez természe­tesen zavaró dolog lehet, sőt bizto­san az is, de a megoldás semmi esetre sem az, hogy Péter nem ta­nul tovább az egyetemen. Ezt neki is tudnia kell. A darab másik emberábrázolási hibája Nándi alakjának elnagyolt­sága. Nem világos és nem érthető az az írói szándék, amely létrehoz­ta őt. Nándi két dolgot akar: sze­retne gyakornok lenni és szeretné eltávolítani Márta közeléből Pétert. Nándi mindkét törekvését egyfor­PAPP TERI, VARADI ARPAD ÉS INKE LÁSZLÓ mán rosszul képviseli. Gyengén, ho­mályosan ábrázolták az írók Márta iránt érzett szerelmét. Ennél vilá­gosabb Nándinak az a törekvése, hogy gyakornok akar lenni. Zava­rossá teszi azonban az írói ábrázo­lást, hogy néha úgy tűnik, mintha gyakornokká válásának akadályát Péterben látná. Pedig erre nyilván szinte semmi oka sincs: Péter gyen­ge tanuló. Nagyon zavaros Nándi­nak és Miskei bácsinak, az egyetem gondnokának „szövetsége". Nr.m is egészen érthető, miért akar Nándi, aki a darab szerint olyan kiválóan képviseli a maga önző érdekeit, szö­vetséget kötni az öreg Miskeivel, akivel szemben kétségtelenül min­dig fölényben volt és fölényben is van. De nem világos az sem, miért dobják ki Nándit olyan egy-kettőre az egyetemről. Ebben természetesen nem a gyor­saság az alapvető hiba. Az írónak joga van bizonyos folyamatokat sű­rítve bemutatni. A hiba itt az egye­temi ifjúság ábrázolásának jellegé­ből adódik. Ugyanez az ábrázolási hiba az első felvonásban is meg­mutatkozik, azokban a percekben, amikor Péter elhagyja az egyete­met. A szerzők az egyetemi fiatalo­kat ezekben a jelenetekben pasz­szív, lomha, tehetetlen, a legrosz­szabb értelemben vett tömegnek mutatják be. A fiatalok képtelenek önálló vélemény alkotására és ha­tározott állásfoglalásra, s a legki­sebb hatás is a célja szerinti irány­ba fcrcH őket. Szó nélkül hagyjak, BAN KLÁRI ÉS MIKLÓSY GYÖRGY hogy Péter elmenjen az egyetem­ről, s ha kell, kirúgják Nándit. A darab szerkezeti hibája, hogy Márta és Péter Tápén tör­tént kibékülését egy új konfliktus mesterkélten megzavarja. Itt az összeütközés alapja az, hogy Márta azt hiszi, Péter nem szerelmes már belé, megváltozott, hűtlen lett hoz­zá. (Itt ismétlődés van: korábban Péter hitte ezt!) Nem hihető ez! Márta Tápén „nyaral" (nem tudjuk ugyan, miért, hogyan), együtt dol­gozik a csoporttal, tehát nyilván ta­pasztalta már azt a szeretetteljes kapcsolatot Péter és Panni, a ci­gánylány között, amelyet Nándi néki újként mutat be és amelyet ö újnak fogad is el. A szerzők által ábrázolt magatartás ezért rendkí­vül mesterkélt. Ha pedig Márta valóban most tapasztalja először a kapcsolatnak ezt a bizalmas vagy bizalmassá váló jellegét Péter s Panni között, akkor neki van igaza, Péterrel csakugyan történt valami. Sok felesleges részlet van a da­rabban. A bemutató óta sokat javí* tottak ezen a hibán, egy jelenetet teljesen ki is hagytak, de felesleges részletek azért még így is vannak az előadásban. Miskei bácsi tápéi látogatása, Böske és Gyuri jelenete ugyanebben a színben, a ligeti je­lenet legnagyobb része A darab mondanivalója szempontjából, és egyrészük mindenféle szempontból — teljesen felesleges. Czinte majdnem teljesen feles­^ leges alak a darabban az öreg tápéi tanító. Az a probléma, amelyet az ő beavatkozásának kel­lene megoldani, végeredményben megoldódik Böske és Gyuri szere­peltetésével. Erőltetettnek, mester­kéltnek hat ezért a tápéi tanító egész szerepe. A darab egyik jó vonása a derű, a humor. Sajnos azonban sok ócska „kiszólás" jelenti még sok részben elsősorban a humort. Ezenkívül az apróbb hibák egész sora bosszantja a nézőt. Miskei bá­csiról folyton, mint gondnokról be­szélnek. A valóságban hivatalsegéd. Ráadásul az egy kollégiumban és az a dékáni hivatalban is (ilyen nincs). Nándi kopogtatás nélkül lép A szegedi Nemzeti Színház elő­adása, a színészek munkája termé­szetesen nem lehetett független a darab hibáitol. Nagy eredménye azonban az előadásnak, hogy jól megragadta és helyesen tolmácsol­ta a darab értékeit. Mindaz, ami jó és értékes a darabban, kiválóan tükröződik az előadásban. F egnagyobb sikerrel Sugár Mi­-Lí hály szerepelt, ö az előadás lelke. Rendkívül mulatságosan, szí­nesen és ötletesen mutatta be Mis­kei bácsi figuráját. Sajnos azon­ban az ő játékában is sok a régi és sokszor öncélú humor. Táncszáma és éneke a második felvonásban kiválóan sikerült. Papp Teri és Váradi Árpád sze­relmes párja a két legjobb egyete­mi figura. Papp Teri már megjele­nésével is, vastag, fekete keretes szemüvegével szeretetreméltó és rokonszenves fiatal egyetemistát mutatott be. Váradi Árpá Idal együtt ők kerülnek legközelebb a nézők szívéhez. Énekben és tánc­ban is kifogástalant nyújtottak. Péter szerepében a bemutató elő­adáson Miklósy György mutatko­Rendszeresen söpörjék a külterületen lévő házak kéményét is! Panasszal fordulok a Délmagyaf ország szerkesztőségéhez. Az Etel­ka-sor 12. szám alatt lakom. Amig a Belvárosban ha kell, U napon­ként is elvégzik a kéményseprők munkájukat, nálunk a külterületen, négy-öt hónap alatt sem jelennek meg söpörni, s akkor is csak úgy, ha azt egy csomó telefonálás, eré­lyes felszólítás előzi meg. A mi házunkban októberben rö* pörtek és nagynehezen február, 10-én — dohogással fűszerezve. A kéményseprő azzal védekezett, hogy ö minden hónapban itt volt, de nem kérték a lakók a seprést, tehát ő nem sepert. A nyáron minden hónapban tudtak seperni kérés nélkül — télen nemi Hogy a kéményseprő itt volt, azt igazolja a házigazda aláírása, de söpörni nem söpört és a ház la­kói máskor ií ki vannak téve ilyen félrevezetésnek. Éppen ezért ké­rem az illatékesek nagyobb ellen­őrzését, hogy különösen télen rend-' szeresen söpörjék a külterületen lévő házak kéményeit is. VARGA ALAJOS SUGÁR MIHÁLY (Liebmann Bé|a felvé olci. Fény. Szöv.) be a dékán szobájába. Elképzelhe­tetlen ez! Dormándi, a dékán elme­séli, hogy egyszer, 34 évvel ezelőtt az emeletről az esőcsatornán má­szott le egy éjszaka. Tudott dolog, hogy ezt az egyetemi hallgatók nem így csinálták. A darab zenéje kétségtelenül sok­kal jobb, mint szövege. Szenkár muzsikája dallambő, jól és könnyen megjegyezhető, ötletes muzsika. A szerző a hangszerek és a hangsze­relés kiváló ismerője, ügyes, kifo­gástalan a munkája. Nagy hibája azonban, hogy a népzenei részek szürkék, unalmasak. Látszik, hogy a szerzőnek nem vált még vérévé a népi muzsika. Kár az is, hogy a jelenetek közötti zene nem más, mint egy szám unalomig való is­mét lé sea KADAR ETA ÉS KOVÁCS JÁNOS zott be. Jól mutatta meg a figurát, — a szerep énekes részeivel kap­csolatban azonban komoly nehézsé­gei voltak. Márta szerepében Bán Klári, a Fővárosi Operettszínház művésznő­je, mint vendég mutatkozott be. Alakítása hibátlanul és nem kis meggyőző erővel tolmácsolta a sze­rep mondanivalóit. Szép éneke az előadás egyik legszebb eredménye. Kátay Endre Csutka szerepében kitűnően oldotta meg feladatát. Tí­pust állított a színpadra, minden mozdulata rokonszenves és hihető volt. Kovács János jó színészi mun­kát végzett. Azokat a hibákat azon­ban, amelyek a darabban megvan­nak, természetesen Kovács János egyébként kifogástalan játéka sem tudta megszüntetni. Pelsőci dékán­helyettes szerepében jó munkát végzett Inke László. Játékában- a máskor tapasztalt modorosságnak nyoma sem volt. Dormándi dékánt Károlyi István helyes és jó munká­val mutatta be. Gémesi Imre, a tanító szerepében kifogástalan mun­kát végzett. ízes, szép beszéde kü­lön dicsérendő. Kádár Eta Pannija sikerült színészi alakítás. Énekszá­ma a darab zeneileg legjobban ki­dolgozott és megoldott része. Mére Ottilia Júlia szerepében rokonszen­ves volt. A többi szereplő: Rosta Mihály, Fátyol Károly, Rácz Imre, Nagy Sándor, Tiszai József, Lakatos János jó munkát végzett. Az előadás zenei részének veze­tésében kiválóan dolgozott Pau­Itisz Elemér. Űjj József a mindvé­gig kitűnő kórus betanításával végzett kifogástalan munkát. Roboz Ágnes koreográfus és a tánckar kiváló munkát végzett. A hatásos díszleteket Sándor Sándor tervezte. Az előadást Benedek Árpád, a Magyar Néphadsereg Színházának rendezője rendezte. Munkájának fő érdeme, hogy a darab értékeit jól kidomborította. Fő hibája vi­szont, hogy nem ismerte fel teljes egészében azokat a lehetőségeket, amelyekkel a darabon javítani le­hetett volna. A további munka azonban még szükséges. Egyes ré­szek elhagyása, tömörítése, javít­hat még az előadáson. A rendező mellett az elsietett be­mutatóért természetesen felelős a színház vezetősége is. Sokkal komo­lyabb kritikával kellett volna a művet elemezni és gondosabb mun­kával kellett volna előkészíteni a bemutatót. A darab Szegeden játszódik, de nem helyi darab. A Ti­szavarti szerelem szegedisége for­mális. Ezzel a helyi darab színre­hozatalának feladatát a szegedi színház nem oldotta még meg. Ebben az irányban tehát tovább | . .kell tevékenykednie. Jelentős segítséget nyújtották a MÁV Felépítményi Vasanyagjavító Vállalat dolgozói az óföldeáki és a batidai gépállomásnak A MÁV Felépítményi Vasanyag­javító Vállalat is csatlakozott ag országos mozgalomhoz: a dolgozók elhatározták, segítséget nyújtanak u batidai cs az óföldeáki gépállo­másnak. Szakmailag és politikailag jólképzett elvtársak siettek a gépállomás dolgozóinak segítésére. Óföldeákra egy öt főből álló szta­hánovista brigád került. Munká­jukról a gépállomás igazgatója le­vélben így nyilatkozik: „A kiküldött elvtársak munká­jukkai és szaktudásukkal igen komoly segítséget adtak dolgozó­inknak. Szabó János hegesztő meg­tanította egyik dolgozónkat he­geszteni. Ez azt eredményezi, hogy a továbbiakban még rövidebb idő­alatt tndjuk elvégezni a gépjaví­tásokat. A többi szerelő elvtársak munkájuk végzése mellett állan­dóan oktatják a melléjük beosz­tott traktoristákat. A Felépítményi Vasanyagjavító Vállalaí itt dol­gozó öt sztaliánovistáját gépállo­másunk dolgozóinak szeretette ve­szi körül. Tudjuk, hogy az ipari munkások eddig is komoly áldoza. tokát hoztak a mezőgazdaság to­vábbfejlesztéséért. Ezért példa­képül állnak előttünk. Az ipari munkások segítségnyújtásának meg is lett az eredménye, mert február 25. helyett a téli gépjavítás! mun­kákat a határidő előtt négy nap­pal, február 21-én délután 4 óra­kor befejeztük. Kijavítottak tíB darab erőgépet, nyolc cséplőgépet, 21 ekét, négy tárcsát, három darab kultivátort, három darab vetögépet, két szelektor-motort. Ez­zel a kiváló teljesítménnyel a gép­állomás dolgozóival együtt a javí­tási tervüket minden részletében teljesítették". Hasonló szép eredményeket ér­tek el a batidai gépállomáson is a MÁV Felépítményi Vasanyagjavító Vállalat dolgozói. Itt egy nappal hamarabb, vagyis február 25-e he­lyett 24-én teljesítette a gépállo­más a téli gép.iavítási tervét. Itt kijavításra került 17 darab erő­gép, 17 darab eke és ugyanennyi tárcsa. Katona Lajos. DáioAióinak <vt iiíeléléeátlí A Délmagvarország január 22-i számában „Elmaradt jutalom" cím­mel bíráló levelet közölt. A cikkre a Közlekedés- és Postaügyl Minisz­térium I. Vasúti Főosztálya vála­szolt, többi között az alábbiakban: „A mérési metodikának 1953. év folyamán fennálló tisztázatlansága lehetetlenné tette azt, hogy a forgó­eszköz csökkentés eredményeit kon­krét módon lemérhessük. Az 1953. évre alkalmazandó mérési metodi­ka jóváhagyása 1954. év február ha­vában történt meg, ez ad magyará­zatot arra, hogy amíg az eredmé­nyeket szabatosan le nem mertük, ezen a címen történő jutalom folyó­sítását is függőben kellett tarta­nunk. A kiérdemelt jutalmak folyósítá­sa megtörtént. K. P. M. I. Főosztály főkönyvelő Rupp

Next

/
Thumbnails
Contents