Délmagyarország, 1954. február (10. évfolyam, 27-50. szám)

1954-02-26 / 48. szám

OtlMlCYlRORSZAG 4 PÉNTEK. 1954. FEBRUÁR 26. Páriélei • Csak az a vezető állhat feladatainak magaslatán? aki á.landóan kénezi mását s eisa*áiitia a marxizmus-leninizmust la SZKP XVIII. kongresaauaán 1939-ben Sztálin elvtárs a pártpropagandáról szólva a következőket mondotta: „A fiatal káderek nevelése és kialakítása nálunk rendszerint az egyes tudományok és technikai ágak szerint, szakmák szerint történik. Ez szükséges és célszerű. Nincs szükség arra, hogy az orvosszakember egyúttal szakember legyen a fizikában, vagy a növénytanban és fordítva. De van egy tudomány, amelynek ismerete feltétlenül kötelező minden tudományág bolsevikjai számára — ez a marxista-lenínista társadalomtudomány, a társadalom fejlődési törvényeiről, a proletárforradalom fejlődési törvényeiről, a szocialista építés fejlődési törvényeiről, a kommunizmus győzelméről szóló tudomány". Sztálin elvtárs e megállapításai különösen élességgel kell, hogy irányítsák figyelmünket állami és gazdasági funkcionáriusaink marxistaleninista képzése felé. Szeged üzemeinek éléről a forradalom elsöpörte a volt tőkéseket és azok hú kiszolgálóit, s dolgozó népünk bizalmából a proletáriátus soraiból kerültek kl a szegedi üzemek jelenlegi vezetői és sok más felelős gazdasági és állami funkcionárius is. A proletariátus vezetésre hivatottsagát és alkalmasságát becsületes, odaadó és eredményes munkájukkal igazolták és igazolják ezek az elvtársak. Nem kevés azoknak a vállalati igazgatóknak a száma, akik 4—6 éve állnak egyes üzemek kormánykerekeinél s vezetik a termelőmunkát, a szocializmus építéséért I öt hónap eltelt. Kovács Ferenc elv- Nagygyörgy Mária elvtársnő, a társ, a Sertéshizlaló Vállalat igaz- Szegedi Kenderfonógyár, Csiszár gatója, rendszertelenül és felkészü- Károly elvtárs, az ÜVEGÉRT, letlenül vesz részt a foglalkozaso- Faragó Imre elvtárs, az Üzemélelkon. mezési Vállalat. Krizsán Feienc Sarnyai Vencel elvtárs, a Xl.szá- elvtárs, a Jutaárugyár igazgatója, mű Autójavító Vállalat igazgatója akik példamutatóan tanulnak e és más intézmények, hivatalok ve- gondos propagandamunkájukkal, zetöi szintén nem, vagy nem kielé- saJ'át képzettségük állandó novegítő módon tanulnak. Martonosi lésével egyre nagyobb és nagyobb István, a Városi Tanács ellenőrzési részt vállalnak magukra a szooiacsoportjának vezetője maga is elis- lizmus Bokoldalú feladatainak nemerte, hogy akkor sem vett részt mes harcából. a politikai gazdaságtan I. évfolya- j Gondoljanak arra az oktatást mának konferenciáján, amikor mód- elhanyagoló elvtársak, hogy a szójában lett volna. Ezek az elvtársak [ cial izmus gazdasága lényegesen nemcsak, hogy maguk nem tanulnak, hanem még azt sem érzik kötelességüknek, hogy oktatómunkát végezzenek, pedig erre nagy szükség volna, mivel sok helyen előadónak alkalmas elvtárs hiányában senyved a propaganda munka. Vájjon miből táplálkozik ez a nézet és pártszerűtion gyakorlat. Tgon sok a munka, nem jut idő tanulásra? Nem, semmiesetro sem. A sok munka ugyan fent áll, do őzzel nem lehot mindent magyarázni. Táplálkozik ez a nézet a kényelmességből, az engedékenységből, „a könnyebb" megoldás elfogadásából. Gondoljanak arra ezek az elvtársak, hogy a feladatok állandóan növekedni fognak, do a saját és környezetük nevelésének, oktatásának elhanyagolásával megoldásuk egyTe nehezebb és nehezebb lesz. Vegyenek példát az emiitett elvdolgozó elvtársaktól, akik ok! aló munkájukkal eredményesen ostorozzák a kispolgári befolyást, harcolnak az újért, a dolgozók szocialista öntudatának kialakításáért. Ilyen fáradhatatlan munkása pártunknak Vincze Antal elvtárs, a Ládagyár igazgatója, aki rendszeresen és jól tanul, a pártörténetre oktatja hallgatóit és számtalan eset bon különböző kampányfeladatok megoldásánál segíti előre vinni a szocializmus építésének ügyét. Kairó (MTI). A nyugati hírszolgálati Irodák és rádiók egybehangzó jelentése szerint Nagib, Egyiptom köztársasági elnöke csütörtökön lemondott valamennyi állami hivataláról. Csütörtökön korán reggel közölték Kairóban, hogy az egyiptomi úgynevezett forradalmi tanács elfogadta Nagib tábornok lemondását. A „Forradalmi Tanács" közleménye bejelenti, hogy „Nasszer ezredes vezetése alatt tovább gyat'olyó harcot üzemeinkben. Eredmé- 11ársak hasonló, vagy esetenként nyes munkájukkal rászolgáltak és bonyolultabb körülmények között rászolgálnak a nép, a párt bizalmára s egyre jobban formálódik ki bennük a bolsevik vezető ezernyi erénye. Ezt bizonyítják a tervek sorozatos teljesítése és túlteljesítése, az „élüzem" megtisztelő cím többszöri elnyerése, a takarékosság, az önköltségcsökkentés, a munkafegyelem terén elért eredmények. Ezek melett az eredmények mellett azonban fogyatékosságok is vannak a vállalati munka irányításában, valamint a vállalat dolgozóinak szocialista szellemben való nevelésében. Ezek a fogyatékosságok gyakran a vezető elvtársaknak saját politikai továbbképzésük elhanyagolásából is adódnak. Nem kevés azoknak az igazgatóknak a száma, akik amíg a nép bizalmából nem kerültek az üzemek élére, sokkal lelkesebben, odaadóbban tanultak, képezték magukat, — s többek között azért is kerültek vezető funkcióba, — mint most, amikor az üzem vezetésének bonyolult feladatai e munka fokozását követelik meg. Hogyan tudják vájjon megállni helyüket azok a vezetők a jövőben, akik nem képezik magukat s mint szűklátókörű prakticisták elvesztik a dolgozók bizalmát? A feleletet erre vonatkozóan Malenkov elvtárs adta meg az SZKP XIX. kongresszusán mondott beszédében. „Az, aki eszmei-politikai téren elmarad, aki betanult formulákból él s nincs érzéke az új iránt, nem tájékozódhatik helyesen a belés külpolitikai helyzetben, nem állhat a mozgalom élén, de nem is méltó rá, s az élet előbb-utóbb félrelöki". Üzemeink mindegyikének fontos feladata van a szocializmus építésében, egy-egy kapcsot, láncszemet jelentenek népgazdaságunkban. Terveik teljesítésére számítunk, termékeiket az ipar és a mezőgazdaság dolgozói mint vásárlók várják. Ezeknek a várakozásoknak pedig csak úgy tud minden üzem ma és méginkúbb a jövőben megfelelni, ha vezetője új módon tudja üzemét irányítani. De képtelen új módon irányítani az a vezető, aki csak halványan látja meg az újat, s homályos elképzelései vannak a vezetés új módszeréről. Még herénké tudnak megfelelni azoknak a követelményeknek, melyet dolgozóik nevelésének feladata velük szemben támaszt. A jó vezető környezetének marxista nevelője is, s ez elválaszthatatlan része a vezetésnek. Ezt azonban csak képzett s maeukat állandóan képező vezetők oldhatják meg. Olyan „vezetők", akik saját magukat sem tudják öntudatos emberhez illően képezni, képtelenek másokat tanítani és nevelni. Olyan nagykiterjedésű vállalat, mint a Délmagyarországi Közraktárak irányítása nehéz és bonyolult feladat. Ennek ellenére igazgatója, Dani János elvtárs, — aki egyébként elvégezte a Vörös Akadémiát is — sehol nem tanul, senkit sem gyorsabb ütemben születik meg szemünk láttára és munkánk nyomán, mint a dolgozók szocialista öntudatának kialakulása, az emberek tudatában lévő kapitalista, kispolgári gondolkodási mód felszámolása. Ez nyilvánvalóan minden funkcionáriust arra kötelez, hogy a saját tudatában meglévő ferde nézetek ellen harcolva amennyibon ideológiai műveltsége alkalmassá teszi őt erre, végezzen oktató munkát, segítsen kiformálni a jövő öntudatos emberét. Különösen vonatkozik ©z a Vörös Akad'miát végzett elvtársakra, mint Balázs Teréz elvtársnő a Bankok igazgatója és mások, akikot az akadémiai végzettség egyszersmind erre kötelez is. Legyen irányadó mindennapi életükben és munkáinkban Malenkov elvtársnak a XIX. kongresszuson mondott szavai: „Csak az a vezető dl'hat pártunk feladatainak masgasla án, aki állandóan képezi magát, teremtő módon elsajátítja a marxi emus-leninizmust, kifejleszti és tökéletesíti magában a leninisztálini típusú vezető tulajdonsá• gaW. Minden gazdasági és hivatali funkcionárius tartsa pártkötelességének az emberekkel való rendszeres foglalkozást, tannsitsanak nagyobb megbecsülést és fejtsenek ki következetesebb munkát a pártoktató munka színvonalának emelésében. Megkezdődött a Bolgár Kommunista Párt VI. kongresszusa Lemondott Nagib egyiptomi köztársasági elnök korolja hatalmi jogkörét, s a tanács Nasszer ozredest miniszterelnökké nevezi ki". Nagib tábornok lemondásának híre későn éjjel érkezett meg Londonba és rendkívül nagy feltűnést keltett. Az angol lapok a lapzárta miatt már nem tudtak állást foglalni Nagib lemondásával kapcsolatban. Mindazonáltal — mint az „AFP" jelenti — Londonban nagyjelentőségű eseménynek tartják a tábornok lemondását. Szófia (TASZSZ). Február 25-én Szófiában megkezdődött a Bolgár Kommunista Párt VI. kongresszusa. A kongresszust a Bolgár Kommunista Párt nevében és annak megbízásából Georgi Damjanov, a Bolgár Kommunista Párt központi bizottsága politikai irodájának tagja nyitotta meg. Damjanov javasolta, hogy felállva adózzanak Lenin ügye nagy folytatója J.V.Sztálin és Georgi Dimitrov, a bolgár nép vezére és tanítója emlékének. A kongreszszus ugyancsak felállva adózott Vaszil Kolarov, Vladimír Poptomov és a Bolgár Kommunista Párt más funkcionáriusai emlékének, akik a párt V. kongresszusa óta elhunytak. A kongresszus 24 tagú elnökséget választott. Az elnökség tagjává választották Vlko Cservenkovot, Georgi Csankovot, Rajkó Damjanovot, Georgi Damjanovot, Anton Jugovot, Mincso Nejcsevet, Todor Zsivkovot, Georgi Cankovot, Dimitr Dimovot, Dimitr Ganevet, Encso Sztajkovot és a Bolgár Kommunista Párt más neves funkcionáriusait. Ezután A kongresszuson résztvevő küldöttek nagy lelkesedéssel választották a díszelnökségbe a Szovjetunió Kommunista Pártjának központi bizottságát. A kongresszus a következő napirendet hagyta jóvá: 1. A Bolgár Kommunista Párt központi bizottságának beszámoló jelentése — előadó: Vlko Cservenkov, a Bolgár Kommunista Párt központi bizottságának főtitkára. 2. A központi revíziós bizottság beszámoló jelentése — előadó: Jordán Katrandzsiev. 3. Módosítások a Bolgár Kommunista Párt szervezeti szabályzatában. Előadó Todor Zsivkov, a Bolgár Kommunista Párt központi bizottságának titkára. 4. A Bolgár Kommunista Párt központi szerveinek megválasztása. A napirend jóváhagyása után Vlko Cservenkov kapott szót, hogy az első napirendi pont értelmében beterjessze a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának beszámoló jelentését. Vlko Cservenkovot a kongresszusi küldöttek és megválasztották a kongresszus töb- I vendégek meleg fogadtatásban rébi szerveit. | szesítették. <* ffl németek hozzájárulása az ,eurápai véde'mi küzüsséfiez' ismét felé esziené a porosz mintájú német militarizmus! London (TASZSZ). Eden angol külügyminiszter február 24-én az alsóházban megnyitotta a berlini értekezlettel foglalkozó kétnapos vitát. Eden megismételte néhány nyugati propagandahősnek azt a tételét, hogy a berlini értekezlet „kiábrándultságot keltett". Ennek ellenére — ismerte be Eden — az értekezlet némi haszonnal járt. Megegyezésre jutottak a genfi értekezlet összehívásában, amit Eden szavai szerint "szerény eredménynek* lehet tekinteni. Az értekezleten olykor megnyilvánuló keménység és élesség ellenére — folytatta Eden — az értekezlet nem vezetett a nemzetközi feszültség fokozódására. Eden beszédének jelentős részében Angliának és a többi nyugati hatalomnak a német kérdésben elfoglalt álláspontját védelmezte. Továbbra is védelmébe vette az „európai védelmi közösséget" és az északatlanti tömböt, hangoztatva, hogy ezek szavatolják „Európa biztonságát". Eden végzetül kijelentette, hogy a nyugati országoknak folytatnlok kell katonai erőfeszítéseiket. Az angol alsóház szerdán megnyílt külügyi vitájában Eden külügyminiszter után Herbert Morrison, a volt munkáspárti kormány külügyminisztere, a munkáspárti ellenzék egyik vezetője mondott beszédet. Kijelentette, hogy a berlini értekezletnek vannak pozitív mozzanatai, bár a felszólalásokban „bizonyos élesség" volt tapasztalható. Gúnyos nevetés kísérte Morrison azon bejelentését, hogy igyekszik majd ismertetni az ellenzék álláspontját. A parlament tagjai ugyanis tudják, hogy Morrison — aki Németország "európai védelmi közösségen belüli újrafelfegyverzésének bajnoka* — alig tudott csekély többséget szerezni arra a határozatra, amely helyesli Németországnak az európai "Védelemben* való részvételét. Az "AFP* jelentése szerint a határozatot 16 szavazattal 9 ellenében fogadta el a végrehajtó bizottság, míg a munkáspárt parlamenti csoportjában ugyanez a határozat 113 szavazatot kapott 104 ellenében. "Hiába tagadnám —• mondotta Morrison —, hogy nézeteltérések állnak fenn pártunkban a német felfegyverzés ügyében. A munkáspárt parlamenti csoportjának kisebbsége (újabb gúnyos derültség) mély és őszinte meggyőződés alapján fél a kollektív biztonsághoz való német katonai hozzájárulás következményeitől és ezt a meggyőződését nagyon sokan osztják a parlamenten kívül. Ösztönszerűleg attól tartanak, hogy a német katonai hozzájárulás ismét feléleszti a porosz mintájú német militarizmust, amelyet nemzedékünk olyan jól ismert. Attól tartanak, hogy ismét feltámad majd a német vezérkar. amely az állam fölött állónak is tartotta magát, amely fenyegette nemcsak a világ békéjét, hanem a német nép szabadságát és jogait ls*. Morrison azzal az ájtatos kijelentéssel folytatta beszédét, hogy felhívja a németeket, "bizonyítsák be saját magatartásukkal, hogy ezek az aggodalmak alaptalanok* A munkáspárti szónok végül utalt az ellenzéknek arra a véleményére. hogy a genfi megbeszélések és a várható további megbeszélések megegyezéshez fognak vezetni. ü<ttökű, éltesebb oldalszekiUl bo29 Egyenként vette szemügy ro az embereket. Közönséges, egyszerű ember volt valamennyi. Egy-két perees nézkéiődés után mégis magára vonta figyelmét egy fekete férfi, akinek tömött fekete rította az arcát. Támlás deszkaszéken ült. Hallgatott, de valahogy másképpon, mint a többi ember. Söt'tfényfl szeméből ölelkező gondolat és törhetetlon erő sugárzott ki. Kapás Kemény János volt, az ismert bandagazda. A kétkarú gondolkozó székbon egy nagyorrú. keahedt ruhás, idősebb ember ült ós magyarázott, hol az asztal irányába, hol meg hátra, a kemence 03 vacok felé tekintgetve, mintha ellenőrizné, hogy kellő figyelemmel hallgatják-o mindnyájan: — Áthaladtam ötven éven isten jóvoltából, _ beszélte, — do azelőtt feles volt a kukorica. Most? Harmados is ritka embernek jut. Egy holdam volt tavaly nyáron, attól két napot robotoltam saját kenyeremen, s még kóciót is tettem. Do azért a gazda még haza se hordta. Sohse volt még ilyen nagy a megéihetetlenség. Mégis adót követelnek az élhetetlen napszámoson. Az öreg gyufát gyújtott, s szipákolva meggyújtotta füstös csercppipá-'út. A szót Kapás Kemény János vette át. Dörgő hargjn meghökkentette Tamást. Szava úgy kopogott, akár az ítélet: — A gazdák a Gazdasági Egyletben összebeszélnek, hogy ennyinél meg ennyinél többet ne adjanak. Se az aratásban, so a kukorica munkában, se napszámon. Szerveztanít, pedig ebből a tanévből már!ködnek ellenünk. Ellenségünk minekünk KOVÁCS MIHÁLY REGÉNYE vagyonos osztály. A tanítás is ezt mondja, de magunk is láthatjuk. Pedig nálunk nélkül nem élhetnének meg. Ezért kell nekünk is szervezkednünk őellenük. — Ki kellene járni, hogy ne a nagybérlőknek, hanem nekünk parcellázzák ki bérletbe a városi birtokot — mondta Énekes. Hangja épp oly fakó volt, mint az arca, a homioka. — Azoktól várhatod — legyintett Kapás. Tamásnak úgy tűnt: Kapás Kemény haragszik. Talán az urakra, talán Énekesre. — Disznót se ölhet mostanság a munkásember — szólt megint az előbbi öreg. — Egy öklömnyi kismalacot öltem le az idén, de hogy? Csak úgy, hogy a magam jó igyekezetéből harmadévi kukoricám volt megtakargatva. Az eleség így is kevés volt neki. Csak két újjnyi lett a szalonnája. Nem is füstöttiik föl, így se romlott ránk. Már csak a bödön fenekén van belőle egy pár kanál zsírozó. — Mi meg száraz kásán kornyadoznnk, mert nekünk még annyi sincs — sípolt közbe egy as zony. — A szívem majd leszakad, mikor zsíroskenyérórt rimánkodnak azok az ártatlan kis neveletlen gyerekek. A boltból is csak akkor veszek fertálykilót, ha az uram hoz egy kis pénzt... — Az asszony, aki ezt mondta, elcsuklott és kötőjével a szemét törölgette. — Honnan hozna? — kérdezte, az aszszony felé fordulva, ©gy nagybajuszú férfiA homloka fehér volt, mint a fal, az arca azonban egész barna, mint olyan embernek, aki se télen, se nyáron nem jár soha hajadonfővel. — Ott lődörgünk a piacon mindnyájan. Kubik nincsen, mezei munka nincsen. — A munkásnép túlságosan el van szaporodva. A kisbirtok a család fejét még cl tudná tartani, de a többi családtag leszorul miközénk. a munkásokat szaporítja — magyarázta Gyevi Balog, rázogatva bajszos, ráncos, kun fejét. — Ezért kéne a nyolcórás munkaidő — csapott le rá Kapás Kemény. — Akkor aztán ahol most hatan vagyunk, lennink tizenketten. Mindenkinek jutna a dologból. Vélekszel:, a sövényházi Tisza-gátnál míg 40—50 krajcárt adtak méterenként. Most? Jó, ha 19—12 krajcárt fizetnek. Sokan vrgyunk, ba az egyik nem vállalja ennyiért, elvállalja a másik. Vasas Tamás évi keresménye érintetlenül bent vo't a kamrában. S bár nem gondolt a teli zsákjaira, azok a teli zsá' ok mégis ott éltek a tudatában. A sok panasz, a rengeteg sopánkodás eleinte nem is ért el a lelkéig, idegen volt számára. De amint a kubikmunkára teretődött a szó m ghökkent és tépelődött magában. Vájjon rá is munkán lkülirég, száraz kása. zsírozatlan káposzti'evcs vár? Egy ilyen erős, munkabiró ember e? Meg Zsófira is! Aztán a születendő gyerekei nem ehetnek zsíros kenyeret se? Nem értett meg irindent, amiről beszéltek. Fészkelődött a vackon, egyik arcról a másikra sandított. (Folytatjuk.) '