Délmagyarország, 1954. február (10. évfolyam, 27-50. szám)

1954-02-23 / 45. szám

KEDD, 1954. FEBRUÁR 23. 3 DELMOGYARORSZKG PAR fELET • Bírálat és önbírálat a párlvezelöségehet úiiáválasztó taggyű éseken C1 ejlödésünk hatalmas mozgató ereje a bírálat és az önbírálat. A mi pártunk ezzel a fegyverrel harcol a munkában előforduló hiányosságok megszüntetéséért. A bírálat és az önbírálat alkalmazása, a tevékenységünkben előforduló hibák őszinte, nyilt feltárása pártunk erejének, elért és további eredményeinknek egyik forrása. A Központi Vezetőség júniusi határozata óta lemérhető változás, fejlődés van a bírálat alkalmazása terén. Ez megmutatkozik abban, hogy a pártszervezetek vezetői és a gazdasági vezetők is, bátrabban bírálják a felsőbb szervek és saját maguk hibáit. A párt- és gazdasági vezetőknek a bírálat és önbírálathoz való viszonyában komoly fejlődés tapasztalható a DÉMA Cipőgyár vállalatvezetőjénél, a Szalámigyár párttitkáránál. Ennek nyomán is egyre bátrabban bírálnak a párt tagjai, a dolgozók is. A bírálat és az önbírálat alkalmazásának fejlődését különösen le lehet mérni most a vezetőségújjáválasztó taggyűléseken, amelyeken a vezetőségek beszámolója és a párttagság hozzászólásában bátor önbírálattal és bírálattal mutatnak rá a feladatok végrehajtása során elkövetett hibákra. Eredményes, mindenképpen gyümölcsöző volt ebből a szempontból is a vezetőségújjáválasztó taggyűlés — a többi között — a Kötél- és Hálógyárban, a Csongrádmegyei Nyomdaipari Vállalatnál, a Szálloda- és Vendéglátóipari Vállalatnál és még számos helyen. Az Újszegedi KenderLenszövő Vállalat IV-es alapszervezetének taggyűlésén a felszólalók többsége igen helyesen bírálta a pártszervezet régi vezetőségének titkárát, amiért nem érvényesítette a pártszervezet irányításában a kollektív vezetés elvét, és legtöbbször ahelyett, hogy maga kereste volna fel a dolgozókat munkahelyükön, behívatta őket a pártirodába, megszakította ezzel munkájukat is. A bírálat alkalmazása terén elért jelentős arányú fejlődést elősegítette, hogy a vezetők többsége az elmúlt hónapok során minden szépítgetés nélkül felvetette 6aját hibáit és törekedett azok megszüntetésére. Ezt a megállapítást azonban nem általánosíthatjuk minden párt- és gazdasági vezetőre egyaránt. Vannak még most is olyanok, mint Gazdag elvtárs, az Alkotmány tsz elnöke, Balázs elvtársnő, a bankok igazgatója, vagy Nagy Endre elvtárs, a Gyufagyár vállalatvezetője, akik még most is legtöbbször a bírálatot személyeskedésnek veszik és igyekeznek az őszinte önbírálat helyett „kimagyarázkodni". Követendő példa részükre a Jutaárugyár vezetőinek munkája. Itt a különböző értekezleteken a tapasztalatok és a jegyzőkönyvek alapján felvetődött hibákat is mind a pártszervezet, mind a gazdaságvezetők külön feljegyzik s rövid idő alatt megkeresik a hibák felszámolásának módját. S a dolgozók megelégedésére megszüntetik a hiányosságokat. Ott, ahol törődnek a dolgozók ügyeivel is és meghallgatják őket, elintézik sérelmeiket — mindinkább javul a bírálat szelleme. A bírálat és önbírálat neveli az emberekben azt az igényességet, hogy lelkiismeretesen, becsülettel teljesítsék a rájuk bízott feladatot. A bírálat és önbírálat nevel és hasznos segítője a fejlődésnek. A bírálat alkalmazása esetében elengedhetetlen alapvető követelmény, hogy a párt álláspontjából kiindulva kell bírálnunk, hogy minden tényt a párt politikájának szellemében kell bírálnunk. Saját munkánk és más elvtársak munkájának elbírálásában sem nézhetünk el a hibák felett, nem kendőzzük el azokat. A z elvtelenség komoly kárt okoz. A "kéz kezet mos* "elve* alapján a hibák elhallgatása, vagy azok erősen szépített formában való "feltárása« nem tartozhat a kommunisták tulajdonságai közé. El kell azonban természetesen ítélni az olyan jelenségeket is, amikor — ugyancsak elvtelenül — a bírálat helyett személyeskedő megjegyzések hangzanak el valaki ellen. Ilyen személyeskedés, csaknem rosszindulatú "bírálat* tapasztalható még. Az ilyen esetek abból adódnak legtöbbször, hogy a vezetők sem bírálnak helyesen, s nem törekszenek az őszinte, elvtársias alapon álló bírálat légkörének megteremtésére. A kommunista párt a kádereit és tagjait a bírólathoz és az önbírálathoz való pártszerű viszony szellemében neveli. A pártszerű bírálat, melynek célja a hiányosságok kijavítása, valójában a kölcsönös elvtársi segítségnyújtás eszköze a munka megjavítása érdekében. Ennek a tudatában bíráljanak pártszervezeteink vezetői és tagjai mindenkor és most is, a vezetőségek újraválasztása alkalmával. Minden vezetőségi beszámoló érdemben és a szükségeshez mérten foglalkozzon a bírálat kérdésével, de ne egyoldalúan. A pártszervezetek tagjai minden gátlás nélkül mondják el véleményüket a pártvezetőség és a gazdasági vezetés, a termelő munka rossz oldalairól, hiányosságairól. A mostani taggyűlések további kedvező fordulatot jelentenek a bírálat terén és bizonyára a bírálat további fejlődésének emlékezetes állomásai lesznek minden pártszervezetnél, ha a beszámolók önkritikusan ismertetik a vezetés hibáit és segítő szándékkal mutatnak rá a párttagság hibáira és a hibák okaira. Az őszintén elismert hibák, elmondott vélemények lehetőséget adnak arra, hogy pártszervezeteink munkája, az új vezetőségek tevékenysége a párt megváltozott politikájának megfelelően alakuljon. "P rre mindenképpen szükség van. Ha pártszervezeteink vezetőségei mindenkor biztosítják a pártdemokrácia betartását, az őszinte bírálat szabad érvényesülését, munkájukhoz bizonyára sok segítséget kaphatnak majd a párttagságtól és eredményesen tudnak dolgozni. Gera József A Szovjetunióval való barátságunk a békés építőmunka biztosítását jelenti számunkra Ünnepélyes keretek bözö.t nyitották meg Szegeden a Magyar-Szovjet Barátság Hónapját Február 21-én délelőtt a szegedi Nemzeti Színházban ünnepélyes keretek között nyitották meg a Magyar-Szovjet Barátság Hónapját. A megnyitó ünnepség elnökségében helyet foglaltak a párt- és tömegszervesetek, üzemek, valamint iskolák képviselői. A magyar és szovjet himnusz elhangzása után Dénes Leó elvtárs, a Szegedi Városi Tanács végrehajtó hizottságának cinüke nyitotta meg az ünnepséget, majd Fodor Gábor elvtárs, Kossuthdíjas egyetemi rektor, az Akadémia levelező tagja mondott beszédet. Fodor Gábor elvtárs beszéde Fodor Gábor elvtárs beszédében többek között hangoztatta, hogy a magyar-szovjet barátság a mi számunkra nem csupán a nagyhatalom Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségével kötött barátságot jelenti, amely magában véve is megtisztelő egy kis népre, hanem jelenti egyben a biztos utat a szomszédainkkal és más demokratikus népekkel történő egészséges kapcsolatok megteremtésében. A két nép történelmének számos eseménye bizonyította, hogy népeinkben régesrégen megvan a baráti együttműködésre való törekvés. A történelem során igen sokszor nyújtott segítőkezet egymásnak a két nép, vagy legalább is érzésekben igyekezte kifejezni rokonszenvét a másik nép törekvései iránt. Ez az együttműködés új formát, mélyebb tartalmat az Októberi Szocialista Forradalom győzelmével kapott. Dolgozó népünk ettől az időponttól tekinti példaképének a nagy forradalmat kivívó orosz népet s a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltása 1919-ben szükségszerű következménye ennek a kapcsolatnak, az orosz nép példája követésének. 1919-ben a nemzetközi reakció összefogása folytán átmeneti időre elbukott a magyarországi szocialista köztársaság megteremtésének ügye, de a Szovjetunió iránti szeretet, mélyen a dolgozó nép szivében, élő maradt. A szovjet nép vezetői már 1945 előtt is mindent megtettek azért, hogy a Szovjetunió és Magyarország egyenlő jogokkal szerződéseket kössön. A magyar szabadságharcban zsákmányul ejtett zászlók visszaadása szimbóluma volt annak, hogy a szovjet állam nem folytatja a cári Oroszország szabadságtipró imperialista politikáját, hanem becsüli minden nemzet szabadságharcait, haladó hagyományait. Magyarország azonban 1945 előtt nem fogadta el a feléje nyújtott baráti jobbot. Horthy Magyarországában üldözték azokat, akik a demokratikus, szabad Magyarországért harcoltak. Nem elégedtek meg az elszigetelés politikájával, hanem tudva, hogy a Szovjetunió sikerei jelentik a legfőbb erőt a felszabadulás harcához, rágalmakkal igyekeztek elidegeníteni népünket a szovjet néptől. Fejlődésünk alapja a szovjet segítség A 25 éven keresztül módszeresen és kíméletlenül végrehajtott uszítás nem járt azzal az eredménnyel — amelyet a rendszer urai vártak. Munkásságunk, parasztságunk, a német fasizmustól sokat szenvedett értelmiségi és egyéb dolgozó rétegek is szeretettel, felszabadítóként fogadták a szovjet katonákat. A szovjet emberek tanítottak meg bennünket hazánk alkotó módon és nem soviniszta módon való szeretetére, ök tanítottak meg bennünket arra, hogyan kell szocialista ember módjára élni, hogyan lehet és kell más népek kultúráját, eredményeit megbecsülni, egymást segíteni. Ennek köszönhető, hogy ipari termelésünk is ma minőségi és mennyisági tekintetben egyaránt messze felülmúlja a háború előtti Magyarország termelési színvonalát. Az új, szocialista kultúra és tudomány eredményeinek átvételét és továbbfejlesztését, meghonosítását ugyancsak a szovjet embereknek, azoknak köszönhetjük, akik tudásukat egész lelkük szeretetével rendelkezésünkre bocsátották. Hogy azon a hatalmas úton, a felemelkedés felfelé ívelő útján, amelyen a nemzethalál veszélyétől, melybe a Horthy-rendszer sodort, néhány év alatt eljutottunk a szocializmus építéséig — azt a szovjet emberek baráti segítőkészségének köszönhetjük, népünk rátermettsége, akaratereje, tehetsége, építő munkája mellett. Ezért a baráti segítségért érzünk ma az eddiginél is melegebb, forróbb szeretetet a Szovjetunió népe iránt és ennek szimbóluma február 18. A barátsági szerződés megkötésének dátuma ünnep számunkra, az új szocialista élet megindulásának és fejlődésének szimbóluma. Minden évben a Barátsági Hónap lehetőséget nyújt nekünk arra, hogy a szovjet nép legkiválóbbjaival személyes kapcsolatokat is létesíthessünk. Üj lendületet ad ez a termelési, művészeti és tudományos eredmények átvételén keresztül építő munkánk fokozására. A Barátság Hónapja alkalmából helyes, ha visszanézünk arra, milyen eredményeket, sikereket értünk el a szocializmus építése terén e baráti segitség igénybevételével. Évről-évre büszkébbek lehetünk ezekre az eredményekre. Élni tudtunk a szabadsággal, s erősebbek vagyunk, mint tegnap voltunk és minden lehetőségünk megvan a további fejlődésre. A szovjet emberek életünk minden vonatkozásában velünk vannak, segítenek harcolni az elmaradottság, a mult káros öröksége ellen, s egyben segítséget adnak az új sikerek eléréséhez, együtt örülnek velünk ilyen alkalmakkor. Szovjet segítség Szegednek De a mi szűkebb, szegedi életünkben is érezhetjük a szovjet tudományt és a szovjet tudósok alkotó segítségét. 1952-ben Szkriabin akadémikus látogatott el hozzánk, 26. — Ti is tudhatnátok. liogy az ilyesmit nem kell kikiabálni. Ne szólj szám, nem fáj fejem. Ezzel tovább pöfékelt. — Jól tette, hogy megvédte a komáját — jelentette kl hangosan István. — Félholtra verték volna Vinczo Janit a gazdalegények, ha a maga fia közbe nem szól a meggyfabottal. Aki szegény, álljon a másik szegény pártjára. „A szentségit. Már ez is tudjn" — morgott magában az öreg, Vasasné bánatosan csóválgatta a fejét: — Hát azért ment el szegény Imrém oda, az isten hátamögé? ... Pedig hát ha kiment volna a tanyára, senki se tudta volna meg. — Nom csak azért ment az. — Mondom, nom kell az ilyesmit kikotyogni — zsörtölődött Vasas, — Persze, hogy nem — bizonyította István. — Mert igaz, már két hónapja történt, do, ha hiro megy, jön a csendőr, keresi, hogy hol a logény, apját-anyját kivallatják, meg minden. Hallgatni kell erről. Ámbár, itt magunk közt vagyunk, nem árulkodik miközülünk senkise. Az emberek ós asszonyok helyeseltek. Ugy van, Istvánnak igaza van. — De nemcsak azért ment az el — tetto hozzá István. — Azért ment el az a fiatalember, mert a boldogulását keresi. Vinczónó vette át a szót: — Furcsa módon keresik a boldogulásukat a mai fiatalok. Az én Jancsim, gondolják ol, a könyvekben ceresi. Szegény boldogult uram után maradt valahány könyv, mert nagy oueilista volt az KOVÁCS MIHÁLY REGÉNYE én boldogult uram is, hát Jancsim azt mindet előkereste, mindet elolvasta. Aztán újakat hozott... Más fiatalember a lányok ntán jár ilyenkor, az enyém meg egész nap, egész este a könyvet bújja. Igaz, nincs munkája, de azért nem kellene mindig a szemét rongálni avval a sok olvasással. — Kis Istvánhoz fordult: — Igaz az, hogy tőled kapja azokat a könyveket, Pista öcsém? — Az Egylettől. Janinak megtetszett a mi eszménk. Apja fia. Tamás is közénk áll előbb-utóbb, hogy városi ember lesz, mert ott a helye minden szegényembernek. Csak most még a szoknya után szaladgál. — Ez a Piéta, ez a Pista, mindig politizál — mosolygott a rokka mellett egyik öregasszony. — Ilyenek ezek a mai fiatalok. Bezzeg az érc időmben ... — Ejnye, örzso néném, hát nem lehetnek olyanok, mint maguk — esiripo'.t kő-be a kis Maoa, az édesanyja azonban rögtön leintette: — Hallgass tel Do fölvágták a nyelvedet. Gyerek vagy te még, ne szólj bele az emk: rek dolgába! Maca duzzogott, többen a pártjára állta':, mivelhogy Maca inkább nagylány volt már. mint kislány. Kisné, a házi s zony csitíte'ta őket: » Ne osztozzatok, lelkem, így kell ennek lenni. A fiatal, az fiatal. — Oszt írt-e már az Imre-gyerek? — tudakolta Vasasnétól örzse néni. — Mit csinál ott, mit dolgozik? Vasasnét kínosan lepte meg a kérdés. Szégyelte, hogy muzsikás lett a fiából, mint valami cigány. Felállt, odament a lámpához, s ennyit felelt: — A múlt héten kaptunk tőle levelet. Piispökpalotún van, azt írja, hogy jó egészségben van, amit a szüleinek is kíván. — Ezzel Vasasné óvatoskodva ráhelyezte a kenyírhéjdarabkát a petróleumlámpa üvegére, kissé e'őrehajolva, minden figyelmét erre a munkára összpontosítva, hogy ne kelljen a kérdés másik felére válaszolnia. Nem akar már világítani ez a lámpa, így kell feljebb csalogatni a lángját. Persze, nem is csoda. Olyan nagy a pipafüst a szobában, annyira elhasználódott a levegő, hogy u lámpa lángja elvörösödik, elkékül, főt, né ha el is feketedik mérgében. 'Friss levegő kéne neki. Vasasné, hogy másra terelje a szót, bejrientctto a Taniá3 fia házasságát, amit különben is tudott már a szomszédság, A lányok összesúgtak, Örzse néni, a mindent-tudó öregasszony megkérdezte: — Jlorvá* Ferenc lányét kérte me;r, úgy bal lottam? — Azt. azt. Együtt tendrig. Megf Z"r?ttfí: t nyán. szolgá'ta': cgi's-. egegymást odakint ; (Folytatjuk.) s adott új lendületet egyetemünk biológus kutatóinak a közösségért vállalt tudományos munka területén. 1953-ban Druzin filológus elvtárs jött el hozzánk, ebben az évben pedig a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának oktató-nevelő és tudományos munkája jelentős alátámasztást kapott két kiváló szovjet elvtársunk professzorrá történő kinevezése útján. Ugyancsak a gazdag tapasztalatok átadását jelentette a Szegeden is fellépő Mojszejev-együttes vendégszereplése 1951-ben. A szovjet ipari tapasztalatok súlyát mi, szegediek, különösen jól tudjuk értékelni a Szegedi Textilművek építésén és munkáján keresztül. A legmodernebb szovjet gépekkel felszerelt üzem szerelésénél szovjet mérnökök segítettek s ez az üzem most már negyedízben lett élüzem és kétszer szerezte meg a SZOT és a minisztertanács vándorzászlaját. Ez az eredmény nemcsak a jó gépeknek és a jóképességű szakmunkásoknak köszönhető, hanem annak is, hogy a Sztahánovkomplex mozgalmat bevezették, meghonosították a Korabelnyikova anyagtakarékossági, a Csutkin minőségi és a Názárova gépállapotmegőrzési mozgalmakat. De nemcsak a mindennapi élet kis és nagy kérdéseinek megoldásához kapunk a megvalósult szocializmus országának fiaitól segítséget, hanem a nemzetközi politikában is. Ha a béke megszilárdításáról, vagy a nemzetközi feszültség enyhítéséről van szó, a kezdeményező lépést mindig a Szovjetunió teszi meg. A szovjet kormány javaslatai tették lehetővé a koreai fegyverszünetet, az ő érdeme a berlini értekezlet összehívása is. Mi magyarok külön meleg hálával tartozunk a Szovjetuniónak ezért a tevékenységéért, melynek célja békeszerető, egységes Németország létrehozása. A magyar történelem figyelmeztető bizonyítéka annak, mit jelent a Habsburg, majd a biserharki, hitleri német imperializmus. Ezért kell szembeszállni a revanspolitikával, ezért kell helyeselni Németország demokratikus, békeszerető államként történő egyesítését. A Szovjetunió ebben a kérdésben világosan képviseli a német nép igazi érdekei mellett a mi érdekeinket is. Minden okunk megvan arra, hogy szeressük i Szovjetuniót, a szovjet népet. A Barátsági Hónap tovább segíti népünkben a Szovje.unió iránti szeretetet Ezért készülődtünk különös gonddal és szeretettel ez év Barátsági Hónapjára. A' Barátság Hónapjának az idén is az a feladata, hogy növelje a dolgozók millióiban a párt < iránti szeretetet és megtanítsa dolgozó népünket, hogy az igazi hazafisághoz tartozik a Szovjetunió szeretete. A Barátsági Hónap tovább erősíti, mélyíti népünk szilárd nemzeti egységét, amely az alkotásnak soha nem látott szilárd biztosítéka. Az új kormány programmjának megvalósítása ezen keresztül boldogabb, megelégedettebb, derűsebb életünk megteremtése éppen pártunk és dolgozó népünk, a Szovjetunió szeretete, a szocializmus építése iránti lelkesedésen keresztül valósul csak meg. Fodor Gábor beszédét ünnepi műsor követte. A Konzervgyér tánccsoportjának, a Belügyminisztérium Csongrádmegyei Főosztálya zenekara, a Szegedi Egyetemek és Főiskola Népi Együttese és a szegedi Nemzeti Színház művészeinek közreműködésével. Az ünnepség második részét Almási József, a Nemzeti Színház művésze nyitotta meg szavalatával, majd a Belügyminisztérium Csongrádmegyei Főosztályának zenekara Szaniszló •János vezényletével szovjet dalegyveleget játszott. A Konzervgyár tánccsoporlja az 1951-ben Szegeden járt Mojszsjev együttestől tanult táncot mutatott be nagy sikerrel. Az Egyetemek és Főiskola Népi Együttesének énekkara Sos',takovics: Mi dalunk, Szeghy-Csodcfurulya című és Kodály Békeda'át adta elő, a zenekar cs lánckor Molnár: Verbunk és csárdás c'rmi tanckompoz'c'óját. Az ünnepi műsort Erkel Bánk bán c'mű operája részleteinek c'őadá tóval zárta be a zenekar,