Délmagyarország, 1954. február (10. évfolyam, 27-50. szám)

1954-02-18 / 41. szám

CSÜTÖRTÖK, 1954 FEBRUÁR 18. 5 DELMHGYHR0RSZÍ6 Képes híradó ^"^^^wwntavvvvyyvvvvyvvwvvvy^ Új iskola Moszkvában A 683. számú új iskolaépület Moszkva Leningrád-kerületében. A szőregi Petőfi tsz-ben délszlávok és magyarok együtt formálják még gazdagabb életüket A szőregi Petőfi termelőszövetke­zetben délszlávok és magyarok egyemberkónt dolgoznak a maga­sabb terméshozamért. A dús ter­més alapját a föld termőereje fo­kozásával, a tavaszi munkára való gondos felkészüléssel most terem­tik meg. Lengyel Károly növénytermesztő brigádjának tagjai: Pein Szvetozár, Csapó István és a többiek 500 kocsi érett istálló trágyát hordanak ki kertészetük föld­jére. A rossz, zord időjárás sem állta útjukat. Beleszlin Péter bácsi, a tsz dél­szláv tagja már túl van a 60. élet­évén. Négy esztendeje már annak, hogy mint középparaszt belépett a tsz-be. Szorgalmas ember. De az is igaz, hogy az elmúlt év őszén megfordult fejében, kilép a termelő­szövetkezetből. Ennek oka mint an­nakidején megírtuk — az volt, hogy nem eléggé hallgattak szakértel­mére, s néha hibák voltak a közép­parasztok megbecsülésénél. Ezeket a bajokat megbeszélték a termelő­szövetkezet közgyűlésén és aho­gyan kell, megszüntették a hibákat. Beleszlin Péter nem lépett ki a tsz-ből, s becsülettel dolgozik most is. Beleszlin Péter és a többi dél­szláv dolgozó paraszt emlékezeté­ben már csak rossz emlékként él a mult, a régi rendszer. A mult, ami­kor a szőregi délszláv dolgozó pa­rasztok életét is keserítette, nyug­talanná tette a soviniszta uszítás, a gyűlölködés. Azt a délszlávot, aki harcolt a jogaiért a Horthy-rend­szer megbélyegezte, minden lépését figyelték, s hetenként kellett je­lentkeznie a szőregi csendőrségen. A távoli tanyákból számosan men­tek jelentkezni a csendőrségre csak azért, mert délszláv nemzeti­ségűek voltak és meg akarták őrizni nyelvüket, szokásaikat. Ma szabad a délszláv beszéd, az ének. Az elfelejtett délszláv tánco­kat kultúrcsoportok elevenítik fel. Délszlávok és magyarok egyformán megbecsült tagjai a szövetkezetnek is. Együtt dolgoznak, együtt tették meg kongresszusi vállalásaikat is, — mint erről a vállalásról már be­számoltunk. Beleszlin Péter, Sztrain Mládet — akiket tanácstagnak is megválasz­tottak — Simon Istvánnal, Takács Józseffel és a többi magyar dolgo­zóval felkészülten várják a tavaszt, — új sikereket érnek el. A tsz tagjai 200 mázsa műtrá­gyát szereztek bc, hogy a hó olvadása után a fejtárgyázás mielőbbi elvégzésével is segít­sék az őszi kalászosok fejlő­dését. A Petőfi termelőszövetkezetben délszlávok és magyarok együtt for­málják derűsebb, még gazdagabb életünket. atvas-áiiiUiiaU 3 Az osztrák államszerződés a berlini négyhatalmi értekezlet napirendién Bürgés Mjhályné ejvlársnő, a Szegedi Kenderfonó és B&barcz! Andrásné elvfárxnö a Szegődj Mez .gazdasági Technikum dolgozója arra, kérték szerkesz_ tőségünket, hogy cikk keretében ismertesse Ausztriává] és az o;Z]rák államszerződéssel kapcsolatos korábbi és Jelenlegi helyzetet A kérdéseikre közöljük az alábbiakat: I bordányi bábcsoport előadása Szegeden A nagy hideg miatt egy hóna­pig szünetelt a szegedi Bábszínház játéka. A gyermekek meleg szó­báliba szorultak, nagy kíváncsian várták a rádió gyermekjátékait, különösen a Csin-Bum cirkuszt. Most már enyhül az idő, az utcán megjelentek a szegedi Bábszínház új műsort ígérő plakátjai: Aladdin és a csodalámpa, Hófehérke és a hét törpe, Kasperl milliomos lesz. Szombaton délután már játszot­tak, de ezt még nem tudta min­den gyerek. A vasárnap délelőtti napsütés kicsalta őket is az utcára ps meglátták a plakátokat. A szegedi Bábszínház helyiségé­ben vasárnap délelőtt a bordányi bábjáték csoport mutatkozott be. Nem gyermek nézők előtt, hanem a szegedi Bábszínház csoportjának mutatták be ©A kis Lillianka* cí­mű bábjátékot. Nagyban folyt az előadás, amikor a terem ajtaját türelmetlen gyermekkezek dönget­ték. Kinyitották az ajtót és egy kis gyermek kíváncsian várva a feleletet, megkérdezte: — Lesz ma bábjáték? — Igen. — Akkor kérek egy jegyet. A hófehérke és a hét törpét akarom megnézni.., Így várták a gyermekek az elő­adásokat. Várták és várják nem­csak itt Szegeden, hanem Bor­dányban is és a környező tanyai iskolákban is. A bordányi bábjá­ték csoport játékával nagy élményt és komoly nevelést ad a gyermekek­nek. Két hónapja alakította a bordá­nyi bábjátékcsoportot Tóth Vil­mosné dolgozó parasztasszony. A csoportba lelkesen jelentkeztek dolgozó parasztfiatalok, pedagógu­sok és a tanács dolgozói. Maguk készítettek színpadot, színfalakat, sőt az előadott darabban szereplő Erdők tündére bábot is ők készítet­ték. A lelkes kis csoport minden kedden este összeül, ruhákat varr­nak, fejeket formálnak papírmassé­ból, színfalakat készítenek, próbál­nak, hogy játékuk tökéletesebb le­gyen. A bábcsoportnak nagy tervei vannak. Nemcsak Bordányban akarnak játszani, hanem el akar­nak látogatni a falutól 4—5 kilo­méterre lévő tanyai iskolákba is. El akarják vinni oda is játékukat, a gyermekek szórakoztatására, ne­velésére. A tökéletes játékhoz azonban még sokat kell tanulniok. Tanulni jöttek Szegedre is. A szegedi Báb­színház csoportja átadta nekik ta­pasztalatait és bemutatta a "Hófe­hérke és a hét törpe* című bábjá­ték három jelenetét. Üj, gazdag tapasztalatokkal men­tek haza a bordányi bábcsoport tagjai a kis falusi gyermekek közé, akik talán még türelmetlenebbül, még nagyobb kíváncsisággal vár­ják őket. (n. m.) A berlini külügyminiszteri érte­kezlet február 12-én, pénteken kezdte meg az osztrák államszerző­dés vitáját. AUSZTRIA HABORÜUTANI helyzetével kapcsolatban először 1943-ban, a német fasizmus ellen háborút viselő nagyhatalmak moszkvai közös nyilatkozatában hangzottak el iránytmutató kije­lentések. A nyilatkozatok hangsú­lyozták, hogy Ausztriát függet­len, szabad államként kell a háború után helyreállítani. Ausztriát 1945 áprilisában a Szovjetunió csapatai szabadították fel és a szövetségesek közötti megállapodás értelmében angol, francia, szovjet és amerikai csapatok szállták meg. 1946 június 28-án a négy megszálló hatalom képviselői között megállapodás jött létre az úgynevezett Szövetséges Ellenőrző Tanács felállítására vo­natkozóan. A Szövetséges Ellenőrző Tanács a négy hatalom főbiztosá nak legfőbb tanácskozó és végre­hajtó szerve. Feladata, hogy az osztrák kormánynak az ország újjáépítésében és demokratikus ót' alakításában segítséget nyújtson és a szövetségesek érdekei felett fel ügyeietet gyakoroljon. A főbiztosok a megállapodás szerint kötelesek saját övezetükben a Szövetséges Ellenőrző Tanács döntéseit végre­hajtani. Ehhez a megállapodáshoz azonban kezdettől fogva csak a Szovjetunió tartotta magát. A nyu­gati hatalmak intézkedéseiket a Szövetséges Ellenőrző Tanács leg­teljesebb mellőzésével, saját érde­keiknek megfelelően hajtották végre. Ugyancsak saját érdekeiket tartották szem előtt az osztrák ál­lamszerződés-tervezet elkészítése­kor is. Halogató magatartósuk kö­vetkeztében az államszerződés-ter­vezet csak 1949-re készült el, azon­ban távolról sem jelentette azt, hogy Ausztria végre visszanyeri függetlenségét. 1952 tavaszáig ugyanis hosszú és meddő vitákat provokáltak a szerződéstervezet egynéhány cikkelyével kapcsolat­ban, majd 1952 márciusában a há­rom nyugati hatalom képviselői a Szovjetunió közreműködése nélkül úgynevezett rövidített szerző­déstervezetet dolgoztak ki. ami elfogadhatatlan volt a Szov­jetunió számára egyrészt az­ért, mert nem biztosította az oszt­rák nép demokratikus jogait, más­részt, mert sértette a Szovjetunió­nak a potsdami egyezményben Ausztriában biztosított érdekeit. A szovjet kormány a három nyugati államhoz intézett jegyzékében többször is követelte a rövidített szerződés viszavonását és hajlandó­nak mutatkozott arra, hogy foly­tassa a tárgyalásokat A nyugati hatalmak végül csaknem kétévi eredménytelen kísérlet után a berlini értekezletet megelőzően lemondtak a rövidített szerződés tervezetéről és visszatértek a ko­rábbi államszerződés-tervezethez. Mint ismeretes, a Szovjetunió kor­mánya, a mielőbbi megegyezés ér­j A NYUGATI HATALMAK ma* j gatartása következtében az osztrák államszerződés tehát ismét nem ju­tott tető alá. A három nyugati külügyminiszter ezzel is lehetővé kívánta tenni, hogy a nyugati csa­patok továbbra is Ausztriában ma­radjanak. Az osztrák kormány hű* ségesen kiszolgálja ezt a törek­vést, sőt amerikai segédlettel egyre szorosabb kapcsolatokat épít ki Adenauer kormányával is. Nyugat­német gazdasági körök egyre na­gyobb befolyásra tesznek szert az osztrák gazdasági életben és egyre vakmerőbben követelik az úgyne­vezett *német vagyon- visszaadá­sát. Azokról az üzemekről és érde­l dekében teljesítette Ausztriának a kéltségekről van szó, amelyeket a 35. cikkelyre vonatkozó kívánságát és hozzájárult ahhoz, hogy a német vagyon átadása során keletkezett kötelezettségeit az osztrák kormány dollárban történő fizetés helyett áruszállítással róhassa le. Általános feltűnést keltett, hogy a nyugati külügyminiszterek az értekezlet február 14-i, vasárnapi ülésén meg­lepő gyorsasággal egyeztek bele az államszerződés-tervezet utolsó öt pontjának a szovjet fogalmazás szerinti elfogadásába, holott ko­rábban csaknem meghiúsultak emiatt a megegyezés lehetőségei. Ez a hirtelen támadt megegyezési készség is csak egy újabb akadály hirnöke volt csupán: a nyugati kül­ügyminiszterek nem fogadták el a Szovjetuniónak az államszerződés 33. cikkelyének új fogalmazására vonatkozó javaslatát. Az említett cikkely kimondja, hogy a négy ha­talom a szerződés aláírása után át­menetileg — a német békeszerző­dés megkötéséig — korlátozott lét­számú csapatokat hagyhat Auszt­ria területén. E csapatok nem lát­nák el a megszállók funkcióit és jogi helyzetüket a négy hatalom és Ausztria kölcsönös megállapodás alapján határozzák meg. német töke 1938 előtt és főleg az Anschluss után elnyelt. Ez a vagyon egy angol lap adatai sze­rint Ausztria egész iparának 44 szá­zalékát teszi ki. E nyugatnémet körök követeléseiket az amerikai politikusok és a bonni kormány között létrejött megállapodásra ala­pozzák. Egy olyan amerikai terv­ről és annak fokozatos végrehajtá­sáról van szó, amelynek alapján Ausztriát a nyugatnémet monopó­liumok kezére játsszák. LÁTHATÓ TEHÁT, hogy az osztrák államszerződés további el­húzódása mögött egyformán fellel­hetők az amerikai és nyugatnémet monopolisták törekvései. Molotov elvtárs javaslatának elfogadása ugyanis azt jelentené, hogy Ausz­tria nem lehetne többé amerikai és nyugatnémet militarista és gazda­sági törekvések felvonulási területe. Az osztrák nép nem kívánja sem a német militarizmus túlságosan is jólismert uralmát, sem pedig azt, hogy országa az atlanti tömb fel­vonulási területévé váljék. Egyet kíván csupán: az államszerződés mielőbbi aláírását, amely visszaadja Ausztria függetlenségét, szuvere­nitását. ÖREGEK KÖZÖTT ZálbQalcuó a dtociáíid (UtAónúeur A Bolgár Kommunista Párt szófiai szervezetének értekezlete Szófia (TASZSZJ. A Bolgár Kom­munista Párt február 25-én meg­kezdődő VI. kongresszusával kap­csolatban valamennyi pártszerve­zetben beszámoló- és vezetőségvá­lasztó értekezletet tartanak. A na­pokban ért véget a szófiai városi pártszervezet beszámoló és vezető­ségválasztó értekezlete. Az értekezleten A. Mandov, a szófiai város] pártbizottság titkára tartott beszámolót. Az értekezlet megválasztotta a Bolgár Kommunista Párt szófiai városi bizottságának tagjait, va­lamint küldötteket választott a Bol­gár Kommunista Párt VI. kon­gresszusára. Szeged legöregebb épületei közé tartozik a Mátyás-téri ferences zár­da. Nemrég még a ház körüli kert, a szőlőtől görnyedő lugas, a kis gazdasági udvar, nyáron hűvös, té­len meg a meleg szobák, mindez 14 barát kényelmét szolgálta. Most 260 magányos öregember életét te­szi szebbé, nyugalmasabbá. A sze­gedi szociális otthon kapott helyet a régi kolostorban, ahol a kedves, fehéfalú szobákban az öregek igazi otthonra találnak. otlenttyue mád ez a hajlék, mint a hajdan volt szeretetház, ahová sírva költöztek be azok, akiknek más választásuk már nem esett és részük nem volt semmi jóban, csak megvetésben. Nagyon panaszos volt ez a kenyér. Menyire máskép fogad bennün­ket ma, ha belépünk a szociális ott­hon bármelyik szobájába, munka­termébe. Minden helyiségbe tiszta ágyak, ragyogó sárgára kefélt padló, s ami még szebb ilyen téli időben, — a sarokban mindenütt jókora cserépkályha, bőségesen el­látva jófajta tüzelővel. A gondozottak — melegedhetnek, pihenhetnek, azt tehetik, amit ép­pen akarnak. Kocsis Maria néni 79 éves, korán árvaságra jutott. Na­gyon hamar meg kellett tanulnia, hogy a betevő falatért magas az ár. Gyermek volt még, amikor iskola helyett kicsapták a legelőre pász­torkodni, s ahogy felcseperedett, elnyelte őt is a végtelen éhségú. város, Volt pesztra, cselédlány, kif-l liárús, még házmester ls. De akár­hogy akart kikecmeregni a nyomo­rúságból, nem ment. Arcán látszik, hogy nem szívesen beszél ezekről a mult dolgokról. A szekrényhez megy, aztán {eídetüló- aucal emel ki a ruhák közül két füzetet — "Nézze csak, kisdiák lettem*. Előkerül a ceruza, a radír, s az ir­kalapokról gömbölyű "o* betűk ne­vetnek. Mari néni röstelkedve vallja, hogy nagyon nehéz ezekkel a kacifántos betűkkel boldogulni. "Azért már a nevemet le tudom írni* — dicsekszik boldogan. A mult embertelen sötétjét oldja itt fénnyé a jelen. Az élet végén, közel a ha­lálhoz külsőleg megtört öregek ta­nulják a betűk tudományát, olyan örömmel és igyekezettel, mint a gyermek. 23-án lesz az első vizs­gájuk. Nagy nap. A közös ebédlő­ben közösen készülődnek. Mutogat­ják egymásnak a szépen hajló vo­nalakat, tanulnak. Különösen az asszonyok között nagy a láz. A fér­finép inkább pipázgat egy emelettel lejjebb. Börcsök Antal bácsi négy éve lakik az otthonban, de nem menne el innét semmi kincsért sem, amint mondja. Most ő a "há­ziasszony*, fút a többieknek. Egye­dül van a szobában, do a kérdésre, hogy nem unatkozik-e egyedül, mosolyogva válaszol: — Nem érek én rá unatkozni, öreg vagyok én ahhoz. Kevés van hátra. . No, ez ugyan nem látszik Bor-j csök bácsin. Nyugodt arcvonásoK, csillogó szem tanúsitja, hogy nem. dAÍÍkód iU at, élet, bőséges, jó ellátást kapnak, szerető bánásmódot. Baráth Jánosné és Németh Pálné ápolónők szinte anyás szeretettel évődnek — "Azért szeretne Börcsök bácsi húsz éves lenni*. — Az nem lenne éppen rossz —< egyezik bele a játékba az öreg. Mind a két asszony a lánya le­hetne. Derű ragyog a szemekben és szeretet a búcsúzásnál. Ember­számba veszik az ápoltakat, nem úgy, mint régen. Van az Otthonnak asztalos, cl* pész, szabómúhelye, mosodája és virágkertészete, gazdasági udvara szép, tisztántartot sertésólakkal. Mészáros Ferencné, a gondnoknő nem titkolt büszkeséggel mutatja gazdaságukat, összesen 50 darab hízója van a szociális otthonnak. Levágtak már egy 270 kilós kocát. Lesz bőven hús az öregeknek. Az 54-es évben hetenként levág­hatnak egy disznót. Elégedettség, tisztaság és rend uralkodik a szociális otthonban. Mindenük meg van a gondozottak­nak, ami az öjieg. lio-ii dtéttfvé, békéssé teheti. Időnkint eljönnek vendégsébe az üzemek kultúrcso­portjai, műsorral kedveskednek. Együtt van ilyenkor a népes család. Szép esték ezek. Szeretet veszi kö­rül a szociális otthon lakóit. László Ibolya

Next

/
Thumbnails
Contents