Délmagyarország, 1954. február (10. évfolyam, 27-50. szám)

1954-02-17 / 40. szám

ÖÉLMRGYDRORSZflG SZERDA. 1954. FEBRUÁR 11. PARTELET • LEVELEZŐINK ÍRJÁK a vezetőségválasztó taggyűlésekről A szovjet javaslatok a békés rendezésre irányulnak Nyugati sajtóvélemények a berlini értekezletről | MÁV IGAZGATÓSÁG | A vezetőségválasztó taggyűlése­ket Igazgatóságunkon jó szervező és politikai előkészítő munka előzte meg. A pártszervezetek ve­zetői a pártbizalmiak és népneve­lők segítségével tudatosították a dolgozókkal a vezetőségválasztó taggyűlés jelentőségét. A Szabad Nép vezetőségválasztással foglal­kozói cikkeit pártcsoportjaink párt­csoportértekezleteken megvitatták. Ugyancsak megvitatták az értekez­leten a vezetőség munkáját. A ve­zetőségválasztó taggyűlések előké­szítésénél megmutatkozott, hogy a párttagok mellett a pártonkívüli dolgozók is felismerték a vezető­ségválasztás jelentőségét. A pártvezetőség a vezetőségvá­lasztó taggyűlés beszámolóját kol­lektíven állította össze. Nagy kö­rültekintéssel gyűjtötték össze az eltelt két évre visszamenően a munkájukat értékelő anyagot. Hiba volt azonban a beszámolóban, hogy nem bírálta kellően a gazdasági vezetők munkáját. Ez a hozzászó­lásokat is befolyásolta. A felszólaló elvtársak sem bírálták a gazdasági vezetők munkáját, pedig a helyes bírálat elősegítette volna a munka javítását. A beszámoló részletesen foglalkozott az alapszervezet mun­kájával, értékelte a Központi Ve­zetőség határozata óta a pártszer­vezet munkájában bekövetkezett változásokat. Megjavult a kollektív vezetés, kifejlődött a bírálat és önbírálat alkalmazása. A bírálat végigvonult az egész beszámolón is, feltárta a pártoktatás, a népnevelő­munka hiányosságalt. A pártvezetőség beszámolója után a felszólaló elvtársak is bí­rálták a pártvezetőség, egyes párttagok, pártcsoportbizalmiak munkáját. A megbírált elvtársak közül nem egy, mint például Süli Julianna elvtársnő, ígéretet tett, hogy a pártbizalmi munkájá­ban megmutatkozó hibákat meg­szünteti és csoportján belül rend­szeresíti a családlátogatást. A vezetőségválasztó taggyűlés résztvevőit a Dártonkivüli dolgozók üdvözölték. Küldöttük elmondta, hogy a pártonkívüli dolgozók is bi­zalommal tekintenek a vezetőség­választó taggyűlés munkája elé. ígéretet tettek arra, hogy a párt­tagokkal vállvetve dolgoznak a kongresszusra tett felajánlások maradéktalan teljesítéséért. A taggyűlés fontos eseménye volt az új vezetőségi tagok jelölése és az ezt követő vita. A párttagság élt azzal a jogával, hogy a jelölő­bizottság által javasolt elvtársak mellé új elvtársak neveit is java­solta a szavazólistára való felvé­telre. A jelöltek egyenkénti meg­vitatásánál komoly vita alakult ki, az elvtársak helyesen értékelték a jelölésre kerültek eddigi munkáját, erdemeit, ugyanakkor rámutattak munkájuk, magatartásuk hibáira is. Mindez azt bizonyította, hogy párttagságunk komolyan felkészült pártszervezeti életünknek erre a fontos eseményére. Alapszervezetünknél héttagú ve zetöséget választottak és a párt­tagság hangsúlyozta a taggyűlés végén, bizalommal tekintenek az új vezetőség munkája elé és elvár­ják az új vezetőségtől, hogy a tag­gyűlésen hozott határozatokat a párttagság és a pártonkívüli dolgo­zók érdekében reánk váró felada­tok elvégzését legjobb tudásuk sze­rint fogják elvégezni. Szilád! Sándor ismertette, hogy az alapszervezet tagsága 1953. évben politikailag je­lentősen fejlődött. Ez évben öt ok­tatási formát indítottak meg és az üzem dolgozói közül 104 hallgatót osztottak be oktatásra. Ez szép eredmény, de az oktatási munká­nak súlyos hiányosságai is vannak. Például az alap- és közép­fokú szemináriumok hallgatóinak jelentős százaléka lemorzsolódptt. A beszámoló bírálta az oktatás el­lanyhulésáért a párttagságot, . a propagandistákat, amiért nem biz­tosították a szemináriumok látoga­tottságát. De itt is hiányzott az önbírálat. A beszámoló nem mon­dotta el, hogy a vezetőség nyúj­tott-e segítséget a propagandisták­nak és a hallgatóknak. Bárkányi József propagandista felszólalásá­ban ezzel kapcsolatban elmondotta, hogy sokkal több segítséget kelle­ne kapnia elsősorban a pártveze­tőségtől és a pártbizalmiaktól is munkájukhoz. Bulik István propa­gandista felszólalásában elmondta, hogy az oktatási év elején az elbe­szélgető bizottságok gépiesen vé­gezték munkájukat, a beosztottak egyrésze nem is tudta, hova kell járnia. Hiba volt az is, hogy nem minden esetben biztosították a hall­gatók részére a meleg szeminári­umi helyiséget. A beszámoló az üzem termelő munkáját ismertetve rámutatott, hogy a kommunisták példamutatása is nagymértékben segítette a szép termelési eredmények elérését. 1953. évben végleg elnyerték a Csongrád­megyei Pártbizottság vándorzászla­ját és a Szegedi Gőzfúrész jelenleg élüzem. A kormányprogramm meg' jelenése óta kapott szociális beru­házások — zárt fúrészcsarnok, me­leg munkaruha, gumiköpeny, gu­micsizma — fokozták a dol­gozók munkakedvét. összesen 14-en szóltak hozzá a beszámolóhoz és nagy érdeme a taggyűlésnek, hogy a felszólalók él­tek a bírálat és önbírálat fegyve­rével. Ezek a bírálatok nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy az új vezetőség tisztán láthatja az előt­tük álló feladatokat. A munka megjavítására a régi vezetőség határozati javaslatát a tagság egy-két módosítással elfo­gadta. A Szegedi Gőzfúrész új vezető­ségének a bírálat és önbírálat he­lyes alkalmazásával kell harcolnia a meglévő hibák, hiányosságok megszüntetéséért, hogy a pártszer­vezet még jobb munkát végezzen. Barát János Az Egyesült Államok fokozza beavatkozását az indokinai háborúba Peking (Uj Kina). Washington közvetlen szárazföldi és haditenge­részeti beavatkozásra készül Indo­kínában. Az amerikai légierő szóvivője lalkozik, amelyek a valóságban fegyveres amerikai beavatko­zást jelentenének az indokínai háborúba. Washingtonban ezzel egyidejűleg Washingtonban február 12-én ki-1 azon mesterkednek, hogy jelentette, hogy a Tokió közelében, Tacikavaban állomásozó amerikai I 315. légihadosztály repülőgépei egy-1 re több amerikai repülőt, felszere­lést és utánpótlást szállítanak In­dokinába. . Az „International News Service" február 11-i tokiói jelentése sze­rint az amerikaiak az elmúlt he­tekben 600—700 repülőtisztet és legénységi állományú repülőt szál­lítottak Indokinába. Az Eisenhower elnök által léte­sített „stratégiai tervező bizottság" — washingtoni jelentések szerint olyan akciók gondolatával fog­rávegyék Li Szin Mant, Csang Kaj-sek-et, Magsaysay fülöp­szigeti elnököt, Szonggram thai­földi miniszterelnököt és Joszi­dát, küldjenek ágyútölteléket Indokinába, hogy — amint Eisenhower ciniku­san mondotta —, „Ázsiaiak harcol­janak az ázsiaiak ellen". Az Egyesült Államok kezdemé­nyezésére, — hogy ezzel is fokozza a feszültséget — február 15-én 10 napos amerikai-angol-francia ten­geri hadgyakorlatok kezdődtek az indokinai partok és Kina felség­vizei közelében. Végeféri az orosz mezőgazdaság élenjár* dolgozóinak értekezlete | SZEGEDI GŐZFÚRÉSZ | A Szegedi Gőzfúrész kommunis­táinak vezetőségválasztó taggyűlé­sén Szeles György párttitkár elv­társ a vezetőség beszámolóját is­mertetve rámutatott a pártszerve­zet munkájának eredményeire, hi­báira és hiányosságaira. A beszá­moló többek között bírálta a párt­bizalmiakat, akik közül töb­ben nem végezték el azokat a fel­adatokat, amelyeket pártunk a pártbizalmiak elé tűzött. Elhanya­golták a tagság nevelését és tevé­kenységük a tagsági díj összesze­tlésében merült ki. Hiányossaga volt a beszámolónak, hogy nem be­szélt arról, mit tett a vezetőség a pártbiznlmtak munkájának meg­javításáért. A beszámoló bí­rálta a népnevelők munkáját ls, mert a népnevelőmunka ellany­hult Az üzemi népnevelő keves, a kerületbe pedig csak a népneve­lők- egy töredéke jár ki. Sok szó esett a taggyűlésen ­oktatás kérdéséről is. A beszámoló M - ügy ,s kell azt, fiam. Moszkva (TASZSZ). A Kreml­palotában február 15-én folytatta munkáját az orosz mezőgazdaság élenjáró dolgozóinak értekezlete, amelyet a Szovjetunió Kommu­nista Pártjának központi bizott­sága, a Szovjetunió Minisztertaná­csa és nz OS7,SZSZK Miniszterta­nácsa hívott össze. A megjolon'ek lelkes tapsától kísérvo az elnökségbe helyet fog­lalt G. M. Malenkov, N. SZ. Hrus­csov, K. J. Vorosilov, N. A. Bulga­nyln, L. M. Kaganovics, A. I. Mi­kojan, M. Z. Szaburov, M. G. Per­vuhin, N. M. Svernyik, M. A. Szuszlov, P. N. Poszpjelov, N. n. Katalin. Folytatták a vitát Pavel Lobanov­nak, az OSZSZSZK mezőgazdasági miniszterének beszámolója felett. Nagy beszédet mondott az érte­kezleten N. Sz. Hruscsov, az SZKP központi bizottságának első titkára. Az értekezlet végén a megjelen­tek egyhangúan felhívást fogadtak el, amely felszólítja az OSZSZSZK mezőgazdasági dolgozóit, hogy in­dítsanak versenyt az SZKP köz Berlin (MTI). A nyugati burzsoá sajtót az elmúlt napokban mester­ségesen elárasztották a berlini kül­ügyminiszteri értekezlet kudarcá­nak hangulatával. Csakhogy az a szellem, amelyet így kibocsátottak a nagy nyugati hírgyárak méreg­palackjaiból, most felidézőit kezdi fenyegetni. így azután több újság már azt bizonygatja, hogy az értekezlet lépést jelent a nemzetközi feszültség enyhítése felé vezető úton. Ezek a hangok a nyugati országok közvéleményének elégedetlenségét akarják elcsittítani, hiszen Rómától Párizsig, Londontól Washingtonig milliók látják, hogy a berlini értekezleten a szovjet javaslatok irányulnak a békés rendezésre, s a nyugati küldöt­tek nemleges válaszai akadá­lyozták mindeddig a kibonta­kozást. Több lap arról fr, hogy értekez­letek várhatók a feszültség enyhí­tésére. A „Francé Soir" cimú fran­cia lap úgy véli, hogy „újabb kelet­nyugati konferenciákra kerül majd sor", Boothby angol konzervatív képviselő pedig így ír a „News of The World" című folyóiratban: „Nem észszerútlen az a remény, hogy Berlin előjátéka lesz a két világ közötti értekezletek hosszú sorozatának, ami egyszer megvaló­sítja majd a békét a földön és a jóindulatot az emberek között". Más sajtóorgánumok felvetik a kér­dést, ki a felelős az értekezleteken felmerült nehézségekért. S a válasz — bármilyen nehéz is ezt kimon­daniok a nyugati burzsoá sajtó cikkíróinak — a nyugati külügymi­nisztereket marasztalja el. A „Le Monde" a nyugati kül­ügyminiszterek magatartását olyan „taktikának" nevezi, amely „velejárója a Nyugat ha­gyományos politikájának". Ez a politika „a Szovjetunióra kí­vánja hárítani a felelősséget a nemzetközi feszültségért. Ez a po­litika semmiképpen sem irányul arra, hogy kedvező feltételeket te­remtsen egy kompromisszumos meg­egyezés számára, amely különben is lehetetlennek látszik mindaddig, a német kérdéstől függetlenül kí­vánja megoldani". A „Le Monde" azonban azt is leszögezi, hogy a közvélemény nyomására egyes kér­désekben engedékenyebb álláspor­tot kellett a nyugatiaknak clfogad­niok. „Ugy látszik ugyanis — írja <— hogy a zártkörű ülések során sikerült olyan tárgyalásokat kezdeményezni, amelyek lehető­séget nyújtanak, hogy diplomá­ciai úton vagy egy újabb kon­ferencián tárgyalni lehessen olyan eszközökről, amelyek vé­getvetnének az indokinai hábo­rúnak, Koreában pedig túl lehetne jutni a mostani egyszerű fegyverszünet sok bizonytalanságot jelentő szaka­szán", Arra vonatkozólag pedig, hogy a francia közvéleményben milyen visszhangot keltett a Szovjetunió biztonsági célokat szolgáló javas­lata hadd idézzük a „Western Mail" című angol lapot: „Az a közvetlen hatás, ame­lyet Molotov javaslata Francia­országban előidézett, aggasztó volt a többi nyugati hatalomra nézve. Franciaország természetesen fél a német felfegyverzéstől és hajlan­dónak látszik arra, hogy a Molotov­tervvel kacérkodjon, aminek segít­ségével megakadályozhatná, hogy a német fák az égig nőjjenek". Az angol sajtó sem titkolja, hogy Dnlles, Eden és Bidault magatar­tása visszatetszést kelt világszer­to az egyszerű emberek között. A „News Chronicle" fgyik cikke az angol hivatalos köröknek a fele­lősségre vonástól való félelmét tükrözve aggódik a várható fejle­mények miatt: 'Az átlagember, amikor a ku­darc okain töpreng, megkérdezi majd, hogy a nyugati álláspont vájjon valóban o'yan méltá­nyos és szükségszerű volt-e, mint ahogy a szóvivők állít­ják. 8 ha azt kérdezi majd, hogy a Nyugat miért utasította vissza a Mo'.otov-tervet, akkor ezt nem le­het majd olyan érvekkel elintézni. amíg a Nyugat QZ osztrák kérdést hogy & kérdező kommunistabarát". Az osztrák kérdés szerepelt a külügyminiszterek kedd!, 23. ülésének napirendjén ^ Berlin (MTI). Figl osztrák kül­ügyminiszter felhatalmazást ka­pott kormányától, hogy Ausztria nevében nyilatkozatot tegyen az osztrák államszer­ződésre vonatkozó szovjet ja­vaslatban a négy hatalom kül­ügyminiszterei előtt. Ezért n beriini értekezlet kedden délután megtartott 23. ülésén, amelyen Bidault francia külügy ponti bizottságának szeptemberi minÍ!?2ter elnökölt, újra az osztrák teljes ülésén a mezőgazdaság fej lesztéeévol kapcsolatban hozott ha­tározatok teljesítéséért, hogy még több élelmiszert adjanak a lakos­ságnak és több nyersanyagot a könnyű'parn ak. kérdéssel foglalkoztak Figl osztrák külügyminiszter ki­jelentette, hogy kormánya nem fogadhatja el a szovjet küldöitség kiegészítő javaslatait. Figl felkérte a kül­ügyminisztereket, hogy Ber­linből való távozásuk előli ad­ják meg Ausztriának az állam­szerződést. Eden angol külügyminiszter fel­hívta a szovjet küldöttséget, hogy az osztrák államszerződés létreho­zása érdekében vonja vissza kiegé­szítő javaslatait. Dulles amerikai és Bidault fran­cia külügyminiszter hasonló érte­lemben szólalt fel, majd Molotov szovjet külügyminiszter válaszolt Figl és a nyugati külügyminiszte­rek fejtegetéseire, fenntartva a szovjet küldöttségnek az osztrák­államszerződéshez beterjesztett ki­egészítő javaslatait. 21. Vasasnó görgette a súly­kolót a nyújtófára fel­esavart ruhákon. Hangja élesebb lett: — Azt mondják, fiam, nézd mog az anyját, vedd cl a lányát. Persze, az a fő, hogy a lány legyen ogészségos. Ott a tanyán kiismerhetted. Nem valami heptikús tán? Mert az egészség többet ér ám mindenféle hozománynál... — Tüsszenteni so tüsszentett sohase. Mint az élőt, olyan egészséges. A munka megállt Vasasné kezében. Sze­mét a legényre függesztette: — Ugy nézem, túlságosan megszeretted te azt, Tamás fiam. !Én is szeretném meglátni, hogy magadhoz való-c? — Egy dunnája, egy derékalja, valahány párnája, nz van. Az a baj, hogy nyoszolyu nincs. Van aztán egy sublót. is. Do egyéb aztán semmise egy szókon kívül. — Hiszen attól még boldogulhattok. Sze­gény embernek szegény a fole. Ha csakugyan ennyire tudott dolgozni a gazdának, még job­ban tud magának. Nekem se volt semmim se, mikor megesküdtünk apáddal, mégis meg­vagyunk hál istennek, mert megvolt az egészségem. — Ugy gondolom, csak lesz egy kis ke­reset, apránként majd veszünk ezt is, azt is. Valahogy addig is megleszünk. — Tamás fel­állt a padkáról, öltözködött. £ mángorló kOVACS MIHÁLY REGÉNYE megint gurigázott az asztalon. — De elhív­jad no soká. Szeretnék a szeme kőzé nézni, hogy milyen lányt választottál,.. Hogy milyen lesz a második menyem ... Oda mégy most is? — Nem küldök én kérőt, majd én magam beszélek az apjával. — Arra ügyelj, nehogy elhamarkodtl, fiam. Tamás elmeint, Vasasné hosszan nézett utána. Az öreg Horvát Ferencnek a Füzfa­utoán volt a háza. Mikor Tamás belépett a szobájukba, az öreg az ágy előtt ült a kis­széken. ösz, kerek kis feje, ráncos arca előre csüngött. A háta, mint egy akós hordó, ke­rek volt. Nem is hát volt ez, hanem egyetlen nagy kerek púp. A kubikos talicska-hámja alatt szerezte. A pipa a szájában volt, de nem égett; az öreg üres pipából szipákolt. Horvátné a kemencénél kézi rokkán font. Zsófi meg az ablak mellett varrt valami vásznakat. Tamást az asztal mellé, a kanapéra ül­tették. Beszélgettek erről-arról egy ideig. Tamás néheBon szánta rá magát, hogy n lánykérésre fordítsa a beszédit. A vőfély, a kérő mester­sége ez, ő meg csak egy parasztlegény. Végre is belekezdett: — Mondani szeretnék én valamit. Horvát bácsi. — Tamás öblös hangja rekodtes volt. — Ki vele, mondott szóból ért az ember — válaszolt az öreg és a púpja kiegyenesedett. C'.sak az orsó pörgéso hallatszott, olyan csend lett hirtelen. Tamás úgy érezte, nyomja öt a csend, szorongatja a szívét, a tüdejét. 8 az öreg olyan hetykén, legényesen rikkan­totta: „ki vele", hogy Tamás arca vörös ha­jához hasonlóvá változott. Már az imént ki­találta, hogyan kéri meg a Zsófi kezót, do azonmód kivágódott a fejéből. Azt mondta hát egyszerűen: — Feleségül akarom én venni a lányukat. Horvátné kezében megállott az orsó, a esend még nagyobb lett. Horvátné átült a kemence padkájára, Zsófi lehajtotta a fejét. Nem lehotett megnézni, milyen most a fekete szeme. Az öreg Horvát belenézett egyenesen n legény tágra nyitott, világorkék szemébe. A ráncai táncoltak a homlokán cs azt mondta: — A mi lányunknak, öcsém, kicsike a staférungja! — Tovább nézett vöröshéjú két szemével, kutatóan, szemöldökét rázkódtatva. Tamás szeme közé. (Folytatjuk.),

Next

/
Thumbnails
Contents