Délmagyarország, 1954. február (10. évfolyam, 27-50. szám)

1954-02-14 / 38. szám

OíLMQGYQRORSZAG A szovjet kormány nagy jelentőséget tulajdonít as osztrák kérdés megoldásának Molotov elvtárs a berlini külügyminiszteri értekezlet pénteki, 18. ülésén nagyjelentőségű javaslatot terjesztett elő az osztrák kérdés megoldására Berlin, február 12. (MTI) szabad és független Ausztria Iljicsov, a szovjet küldöttség szó- helyreállítására, Ausztria negyvivöje pénteken este sajtóértekez- hatalmi ellenőrzésének és megleten számolt be a négyhatalmi ér- szállásának megszüntetésére. VASÁRNAP, 1954. FEBRUÁR 14. tekezlet pénteken délután lefolyt 18. üléséről, amelyen Bidault francia külügyminiszter elnökölt. Az ülésen a négy hatalom megállapodása értelmében résztvett Ausztria küldöttsége is, amelynek vezetője, Figl külügyminiszter részletesen ismertette a nagyhatalmak képviselőivel kormányának az osztrák államszerződéssel kapcsolatos álláspontját. Figl az osztrák kormány és az osztrák nép nevében felkérte a nagyhatalmak kormányait, tiogy kössék meg Ausztriával az államszerződést, amely visszaadná Ausztria önállóságát és függetlenségét és egyben hozzájárulna az európai biztonság megszilárdításához. Figl a továbbiakban kijelentette, hogy az államszerződés 1949ben kidolgozott tervezetének egyes pontjai elvesztették időszerűségüket és az osztrák kormány e pontok felülvizsgálatát, illetve megváltóztatását kívánja. Az osztrák külügyminiszter ezzel kapcsolatban kérte a szerződéstervezet 35. cikkelyének megváltóztatását, mégpedig olyan értelemben, hogy Ausztria az eredeti megállapodástól eltérően külföldi valuta helyett áruszállításokkal róhassa le a Szovjetunióval szemben a német vagyon átadása révén keletkezett anyagi kötelezettségeit. Figl a 35. cikkely érvénytelenítését és teljes újjáfogalmazását kérte; Az utóbbi évek eseményei azt; mutatják — mondotta a továbbiakban Molotov — hogy az államszerződésben fokozott figyelmet kell szentelni Ausztria demokratikus és békés fejlődésének. Ezért az osztrák államszerződésbe kiegészítő cikkelyt kell felvenni, amely kimondja, hogy Ausztria nem vehet reszt olyan katonai csoportosulásokban, amelyeknek éle a második világháborúban résztvett szövetségesek bármelyike ellen irányul és nem engedheti meg területén külföldi katonai támaszpontok létesítését. Ausztria csak így válhat Európa békéjének egyik fontos támaszává. A Szovjetunió nem hagyhatja figyelmen kívül, hogy a három nyugati hatalom nem siet a német békeszerződés megkötésével, olyan német békeszerződés megkötésével, amely lehetővé tenné Németország békés és demokratikus fejlődését. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy a német militarizmus az utóbbi évtizedek minden agressziója előkészítésének során igyekezett Ausztriát ilyen vagy olyan formában a maga hadiszekerébe fogni és így Ausztria anyagi és embertartalékai a német militarizmus céljait szolgálták. Ezért hatásos intézkedésekkel biztosítani kell, hogy Nyugat-Németország ne tehesse rá Eden angol külügyminiszter ja-1 kezét Ausztriára. Az államszerző,, . 1 — „ U .. , .. 1 . I L-afMoqni frtflia AilcTtrlát hnov vasolta, hogy a négy hatalom jelenlegi értekezletén erősítse meg az osztrák államszerződés tervezetének 47. cikkelyét, amelyben már előbb megegyezett és igyekezzék megegyezni a még hátralévő öt cikkelyre vonatkozólag is, hogy a berlini négyhatalmi értekezleten létrejöhessen az osztrák államszerződés. Utána Molotov szovjet külügyminiszter emelkedett szólásra és rámutatott, hogy A szovjet kormány nagy Jelentőséget tulajdonít az osztrák kérdés megoldásának. A szovjet kormány — mondotta Molotov — nem tartja normális helyzetnek azt, hogy hétévi tárgyalás után nem sikerült megegyezni az osztrák államszerződés kérdésében. Az errevonatkozó előkészületek befejezését a nyugati hatalmak késleltették. A Szovjetunió szükségesnek tartja, hogy az Amerikai Egyesült Államok és Anglia teljesítse azokat a kötelezettségeket, amelyeket az olasz békeszerződésben a trieszti kérdés megoldására vállalt. A szovjet kormány megengedhetetlennek tartja, hogy az Amerikai Egyesült Államok és Anglia nem teljesítette ezeket a kötelezettségeket és Triesztet ténylegesen amerikai-angol katonai támaszponttá tette. A szovjet kormány meg akarja akadályozni, hogy Ausztriával ugyanaz történjék, ami Trieszttel történt. Nem lehet figyelmen kívül hagyni Trieszt Szabad Terület problémájának kielégítő rendezését — hangsúlyozta Molotov, majd utalt arra, hogy 1952 márciusában az Amerikai Egyesült Államok, Anglia és Franciaország kormányai a Szovjetunió közreműködése nélkül váratlanul úgynevezett rövidített szerződéstervezetet dolgoztak ki Ausztria számára. Ezúttal is a már szokásossá vált külön intézkedések gyakorlatához folyamodtak — mondotta Molotov. — Váratlan jelenség volt, hogy Ausztria is aktívan támogatta ezt a tervezetet, amely ellentétben áll az előbb kötött megállapodásokkal Miért volt elfogadhatatlan a „rövidített szerződés" tervezete a Szovjetunió számára? Először azért, mert a rövidített szerződés nem biztosítja az osztrák nép demokratikus jogait, amelyekre nézve az államszerződés tervezete világos intézkedéseket tartalmaz. Másodszor azért, mert a rövidített szerződés sérti a Szovjetunió jogait, amelyeket a potsdami egyezmény biztosít. Közel két év telt el, amíg az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország kormányai lemondtak a rövidített szerződés szerencsétlen tervéről. Most, amint látjuk, a három nyugati kormány végre elállt a rövidített szerződés tervezetének további megvitatásától. A szovjet kormány úgy véli, hogy megvan » lehetőség a dés kötelezni fogja Ausztriát, hogy együttműködjék a négy hatalommal abban, hogy Németország ne használhassa ki esetleg militarista céljaira Ausztria iparát. A mai helyzetben a négy hatalom kötelessége, hogy az európai béke megszilárdítása érdekében az államszerződés megkötésével kapcsolatban olyan rendszabályokhoz folyamodjanak, amelyek biztosítják Ausztria függetlenségét és megakadályoznak minden új *Anschlusst*. — Hallottuk Figl osztrák külügyminiszter fejtegetéseit — hangsúlyozta Molotov. — Amikor a szovjet küldött javasolta, hogy a berlini értekezlet napirendjére vegyék fel az osztrák kérdés megtárgyalását, egyben kijelentette, hogy e kérdés tárgyalásánál hallgassák meg Ausztria képviselőit. Most üdvözlöm körünkben az osztrák képviselőket. Annál sajnálatosabb, hogy a német kérdés tárgyalásánál nem volt alkalmunk meghallgatni Kelet- és Nyugat-Németország küldötteit. Figl úr az osztrák kormány nevében kérte, hogy Ausztria a Szovjetuniónak járó összegeket. amelyeket a 35. cikkely értelmében dollárban kellene fizetnie, áruszállításokkal ráhassa le. A Szovjetunió kormánya hajlandó teljesíteni Ausztria e kérését. Ami Figl úrnak a 35. cikkelyre vonatkozó egyéb megjegyzéseit illeti, a szovjet küldöttség úgy véli, hogy e cikkely teljesen új megtárgyalása felesleges bonyodalmakkal és időveszteséggel járna. Molotov ezután beterjesztette a szovjet küldöttség javaslatát a független és demokratikus Ausztria helyreállításáról szóló államszerződés megkötésére. A javaslat szövege a következő: A szovjet küldöttség javaslata A Szovjetunió, Franciaország. Anglia és az Amerikai Egyesült Államok kormányai elismerik, hogy az európai béke megszilárdításának érdekei, valamint az osztrák nép nemzeti jogai biztosításának szükségessége a szabad és független Ausztria mielőbbi helyreállítását követeli és hogy az osztrák kérdést a négy hatalom fennálló egyezményének megfelelően kell rendezni. A négy hatalom kormányai ennek megfelelően a következőkben egyeznek meg: "1 A külügyminiszterek helyet-*-• teseit meg kell bízni azzal, hogy három hónapon belül dolgozzák kl "A független és demokratikus Ausztria helyreállításáról szóló államszerződés* végleges szövegét a következő szempontok alapján: fejezzék be az osztrák államszerződés tervezetének előkészítését. amelyben a négy hatalom 1949-ben lényegileg már megegyezett és amelynek értelmében Ausztriát szuverén, független és demokratikus, a négy hatalom ellenőrzése alól felmentett államként állítják helyre a jelenlegi ellenőrző gépezetet — az Ausztriai Szövetséges Ellenőrző Tanácsot és ennek valamennyi szervét — feloszlatták és megszüntetik Ausztria megszállását az osztrák államszerződés szövegébe a következő kiegészítő cikkelyt kell felvenni: "Ausztria kötelezettséget vállal, hogy nem vesz részt semmiféle csoportosulásban, vagy katonai szövetségben, amely valamely olyan állam ellen irányul, amely haderejével résztvett a Németországgal vívott háborúban és Ausztria felszabadításában. Ausztria kötelezi magát arra is, hogy területén nem engedi meg külföldi katonai támaszpontok létesítését, sem külföldi katonai tanácsadók és szakemberek igénybevételét Ausztriában*. Az Amerikai Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Franciaország és a Szovjetunió a maguk részéről kötelezettséget vállalnak e cikkely rendelkezéseinek betartására: tudomásul kell venni a Szovjetunió kormányának bejelentését, hogy az osztrák kormány kívánságának eleget téve, beleegyezik, hogy Ausztria áruszállítással fedezze' azokat a pénzösszegeket, amelyekre a Szovjetuniónak a volt német vagyon fejében az államszerződéstervezet 35. cikkelye értelmében jogigénye van. O Üj "Anschlussra* irányuló • kísérletek megakadályozására 0 német békeszerződés megkötésé: nek időpontjáig el kell halasztani a négy hatalom Ausztria megfelelő övezeteiben lévő csapatainak kivonását. Az Ausztriai Szövetséges Ellenőrző Tanács feloszlatásával egyidejűleg ki kell vonni Bécs városából minden külföldi csapatot. A ' négy hatalom csapatai, amelyek átmenetileg Ausztriában maradnak, nem tekinthetők többé megszálló csapatoknak, nem látnak el többé megszállási funkciókat és nem avatkoznak be az osztrák közigazgatási hatóságok ügyeibe, sem pedig az ország közügyeibe és politikai életébe. E csapatok jogi helyzetét külön egyezmény határozza meg. Ez az egyezmény, amelyet a négy hatalomnak Ausztria részvételével kell kidolgoznia, az osztrák államszerződés életbelépésével egyidejűleg lép érvénybe. O A külügyminiszterek helyetteseit meg kell bízni, hogy foglalkozzanak a trieszti kérdéssel a szovjet kormánynak azzal a javaslatával kapcsolatban, bogy Trieszt városát és a hozzátartozó területet ne lehessen katonai támaszpontként felhasználni. A szovjet javaslat beterjesztése utón Dulles amerikai külügyminiszter tett nyilatkozatot. Kijelentette, hogy mindenekelőtt alá kell írni az osztrák államszerződést, más "nagyobb dolgok* csak azután következhetnek. Dulles, majd Bidault francia külügyminiszter felszólalásaikban nem érintették a szovjet javaslatot, hanem azt mondották, hogy Eden javaslatához csatlakoznak. Szünet után a négy külügyminiszter az osztrák küldöttség jelenléte nélkül folytatta munkáját. Az elnöklő Bidault francia külügyminiszter javaslatot tett az osztrák kérdés megtárgyalásának további ügyrendjére vonatkozólag. Eden angol külügyminiszter ajánlotta, hogy az osztrák kérdés megtárgyalása az osztrák küldöttség jelenlétében menjen végbe. Szükség esetén — mondotta Eden — mellőzhetjük az osztrákok jelenlétét. Molotov szovjet külügyminiszter kijelentette, hogy a szovjet küldöttség véleménye szerint az osztrák küldöttség jelen lehet kivétel nélkül minden ülésen, amelyen az osztrák kérdésről tanácskoznak. Dulles magáévá tette ezt a felfogást. Az elnöklő Bidault mosolyogva jegyezte meg: «Ez az egyetértés jó előjel az osztrák kérdés megvitatásának kezdetén*. A négy külügyminiszter szombaton délután folytatta az osztrák .kérdés tárgyalását* PARfElET • flz újonnan választott alapszervezeti vezetőségek jó munkájának egyik biztositéka: a kollektív vezetés tal igyekeztek javítani a beszámolón. Természeteson vannak pártszervezeteink, mint például az újszegedi pártszervezet, a Jntaárugyár pártszervezete, az újszegcdi Kender- és Lenszövő Vállalat pártbizottsága, ahol mindinkább érvényesül a kollektív vezetés elve. Ez megmutatkozik abban, hogy a felsőbb pártszervezetektől kapott feladatokat közösen beszélik meg. A vezetőség tagjai elmondják javaslataikat és vezetőség tagjai között felosztják a feladatokat. A következő vezetőségi ülésen pedig szánionkérik a feladatok végrehajtását, megbírálják egy-egy elvtárs végzett munkáját. Természetes azonban, Rmellett, hogy a munkát kollektíven végzik, megvan az egyszemélyi felelősség a titkárok részéről. A kollektív vezetés rom zárja ki az egyszemélyi felelősséget. mint azt helytelenül egyes pártszervezeteinknél értelmezték. A titkárok továbbra is, sőt még fokozottabban felelősek az egész pártvezetőség, aa egész pártszervezet munkájáért. Felelősek a kollektíven hozott határozatok végrehajtásának jó megszervezéséért, a végrehajtás ellenőrzéséért. Ugyanakkor az egyes vezetőségi tagok is egyénilog felelősek a rájukbízott feladatok végrehajtásáért. Kötelesek beszámolni a vezetőség tagjainak a végzett munkáról. A vezetőség tagjainak pedig joguk van őt felelősségre vonni, pártszerüon megbírálni, ha nem kielégítően végezte el a kiadott feladatokat. A kollektív vezetés a kádcrnevelésnek ls fontos eszköze. Ennek különösen most van nagy jelentősége, amikor az új pártvezetőség megválasztásával sok fiatal elvtárs kerül pártszervezeteink vezetőségébe. Ezek a fiatal elvtársak fejlődőképesek, tele vannak mnnkalendülettel, de nincs még meg a vezetéshez szükséges tapasztalatuk. Ezek az elvtársak csak akkor válhatnak rövid idő alatt jó vezetőkké, ha kollektíven segitik őket, ha a pártvezetőségbe egyenlő félként kezelik. Rendszeresen tájékoztatják őket az alapszervezet munkájáról, problémáiról és meghallgatják ezzel kapcsolatban véleményüket. A munkában elkövetett hibákért pedig nem ledorongolják, hanem olvtársias módon bírálják magatartásukat, munkájuk hiányosságait. Ahol a vezetőség így foglalkozik az új vezetőségi tagokkal, ott gyorsan fejlődnek ezek az elvtársak é3 rövid időn belül bekapcsolódnak a kollektív munkába és teljes egészében érvényesülni tud a kollektív vezetés elve. Ezzel szemben, ahol nem törődik a vezetőség az új káderek nevelésével, nem segítik a hibák kijavítását, ott az elvtársak visszahúzódnak, passzívakká válnak, egyedül maradnak a titkárok, nem élvezhetik a koUektíwezetés nyújtotta segítséget. Tokozott feladatok várnak pártszervezeteinkre. A tervek maradéktalan teljesítése, a minőség javítása, a zord téli időjárás okozta nehézségek leküzdése, a dolgozók jogos követeléseinek orvoslása mind tervszerű és lelkiismeretesebb munkát követel meg pártvezetőinktől. A kollektív vezetés meghonosítása éppen ezért rendkívül jelentős, mert fokozza a pártvezetőség szervezőerejét, képességeit, megkönnyíti a dolgozók nevelését, mozgósítását s ez visszatükröződik a termelési eredményekben, a párttagok aktivitásában, a párt és tömegek kapcsolatának elmélyülésében, Pártunk Központi Vezetősége 1953 június 27—28-i ülésének határozatában feltárta pártszervezeteink munkájának hiányosságait s a többi között a kollektív vezetés hiányára is felhívta a figyelmet. Alapszervezeteinkben a határozat megjelenése után megkezdődött a harc a hibák felszámolásáért, a kollektív vezetés megvalósításáért. Ebben a munkájukban a határozat megjelenése óta jelentős javulás van e tekintetben is, azonban még nincs minden rendben. Van, ahol nem helyesen értelmezik a kolektív vezetést. Egyes alapiszervezeti vezetők még mindig nem szívesen veszik az alulról jövő bírálatot és saját munkájukat nem értékelik kellő önkritikával. Igyekeznek a munkájukban lévő hibákat eltitkolni, ahelyett, hogy nyíltan feltárnák azokat s harcolnának kijavításukért. Az ilyen vezetők szívesen veszik az elvtelen dícsérgetők hízelgő szavait s elszakadnak a párttagságtól, pártszervezet többi vezetőjétől. Megszűnik a kollektív vezetés, helyét az egyszemélyi vezetés, a kiskirálykodás váltja fel. Az ilyen vezető, bármilyen fejlett is. önelégültségében egymásután követi el a hibákat, mindjobban elszakad a tömegektől és ha nem veszi ezt időben észre, előbb-utóbb az ellenség hálójába kerül, nem egyszer jóvátehetetlen hibákat követ el. Példa erre a Szegedi Cipőgyár volt pártt.itkára, akit az elmúlt hetekben kellett leváltani nem megengedhető magatartása miatt. A kollektív vezetés fontos feltétele a pártvezetőség minden tagja egyenjogúságának biztosítása. Ez azt jelenti, hogy a pártvezetőségen belül minden vezetőségi tag egyenlő jogokkal bir és ezzel a jogukkal kell is, hogy éljenek ezek az elvtársak. Ez a jog biztosítja, hogy résztvegyenek javaslataikkal, észrevételeikkel a taggyűlések beszámolóinak összeállításában és a határozati javaslatok elkészítésében. A kollektív vezetés elvét azonban sok esetben azzal sértik meg. hogy a vezetőség tagjait nem egyenjogú tagként kezelik. Például a vezetőségi ülések napirendi pontjait párttikárjaink többsége csak a vezetőségi ülés megkezdésekor ismertetik a vezetőségi tagokkal. A résztvevő elvtársak tehát nem tudnak felkészülni, nem tudnak érdemlegesen hozzászólni a vitára bocsájtott kérdésekhez és így a beszámolók, a javaslatok, az egész vezetőség véleménye helyett csupán a párttitkár véleményét tükrözi. Azonban az is gyakori eset, hogy a vezetőségi tagok kényelemszeretetből, különböző kifogásokkal kivonják magukat a munkából, mindent ráhagynak a párttitkárra azzal a jelszóval, ő a legfejlettebb, hát csinálja ő. Meg volt ez a helytelen jelenség a Textilművek II. alapszervezeténél, a Belsped, a Szegedi Gőzfűrész, a Kenyérgyár pártszervezeténél. Ez abból adódott, hogy egyes vezetőségi tagok, nem érzik át megbízatásuk fontosságát és nem értékelik megfelelően a párttagság bizalmát. Mindez odavezetett, hogy egyes párttitkárok kénytelenek voltak egyedül, vagy másodmagukkal végezni a pártszervezet vezetését. Egyes vezetőségi tagok részéről megmutatkozó kényelmesség most a vezetőségválasztó taggyűlések beszámolójának elkészítésénél is tapasztalható volt. E felelősségteljes munkában nem egy helyen teljesen magárahagyták a titkárt, még az a jobbik eset volt, ha a vezetőségi ülésen egy-egy kiegészítő javaslatMilyen előnyöket nyújtanak Ausztria számára a Szovjetunióval folytatott kereskedelem Bécs. Az „Österreichische Volksstimme" a Szovjetunióval folytatott kereskedelem előnyeiről ír. Az osztrák termelési viszonyokra alkalmazva, ez annyit jelentene, hogy Ausztriában hatvanezer munkanélküli jutna munkához, ha az osztrák kormány is felvenné a kereskedelmi kapcsolatokat a Szovjetunióval. Az osztrák gazdaságkutató intézet nemrég közölte, hogy Ausztriában mintegy 160 ezer dolgozót foglalkoztat az exportipar. Ha összehasonlítjuk ezzel a számmal az esetleges szovjet rendelések folytán szükséges munkáslétszám növekedést, úgy világosan látjuk, milyen hatalmas lehetőségeket nyújtana Ausztria számára a Szovjetunióval folytatott kereskedelem, Li Szin Man beavatkozása az indokínai háborúba Párizs (TASZSZ). Szöuli jelentés szerint a délkoreai külügyminiszter hivatalosan megerősítette: Li Szin Man javasolta, hogy küldjenek egy délkoreai hadosztályt Indokmába. Li Szin Man Hull tábornokkal, a .Távolkeleten tartózkodó anxfikai csapatok és haderők főparancsnokóval folytatott tárgyalása alkalmából tette ezt a javaslatot. A liszinmanista kormány képviselője nem közölte, hogy tájékoztatták-e erről a javaslatról a francia kocraánrt.