Délmagyarország, 1954. február (10. évfolyam, 27-50. szám)

1954-02-12 / 36. szám

PÉNTEK, 1954. FEBRUÁR 12, 3 DELMGGYRRORSZBG 145 évvel ezelőtt született Darwin 4O O! december 27-én egy Beagle " nevű hajó hagyta el De­venpor kikötőjét. A hajó fedélze­tén volt a fiatal Darwin Károly, akit a hajó parancsnoka Fitz-Roy kapitány, mint természetbúvárt vitt magával. Többéves feladatot kel­lett megoldani: befejezni Patago­nia és a Tűzföld feltérképezését, kikutatni Chile, Peru és a Csendes­óceán néhány szigetének partvidé­két, sorozatos időméréseket végezni a föld körül. A hajó csaknem öt év múlva tért vissza. Ez az utazás döntő szerepet ját­szott Darwin életében, de a tudo­mányok történetében is. Maga Darwin így emlékezik meg erről: „Második létem kezdődik ezzel az időponttal... A Beagle útja leg­fontosabb esemény volt életemben és ez határozta meg egész pálya­futásomat*. Ütján sokmindennel találkozott ez az angol burzsoá családból szár­mazó fiatalember. Találkozott az angol gyarmatosítással, s Ausztrá­liában, Üj-Zeelandban, a Fok-föl­dön egyaránt megállapítja: „A bennszülöttek száma rohamosan csökken. Úgy látszik mindenütt, ahol az európai megveti lábát, a halál üldözi a bennszülötteket". Chiliében sajnálkozik a rosszulfize­tett, rosszultáplált, munkában ki­merült bányászokon és a jobbágyi sorsba vetett mezőgazdasági mun­kásokon. És találkozik egy gondo­lattal, mely hosszú éveken át nem hagy nyugtot Darwinnak, s megte­remtője lesz a darwinizmus elmé­letének. V alóban ez az utazás, mely anyagot szolgáltat hatalmas geológiai munkái számára, ugyan­akkor felébresztette benne azokat a gondolatokat is, melyek naggyá tették. Darwint, aki életmódjában, társadalmi nézeteiben, szándékai­ban semmiképpen sem forradal­már, aki korának felemelkedő an­gol burzsoáziájához tartozik, a Beagle útja tette forradalmárrá a tudományban. A törekvésekkel teli, de határozott hivatásérzet nélküli fiatalembernek ez az utazás élet­célt ad: megérteti mindazt, amit az egzotikus természetben ötévi kuta­tás folyamán látott. Ettől az időtől kezdve Darwin teljes szellemi élete e feladat köré csoportosul. Sikerrel oldja meg fel­adatát, megteszi a biológia terén azt a döntő lépést, amelyre kora várt. 1859-ben jelenik meg könyve: „A fajok eredete", mely a biológiát tu­dományos alapra helyezte. Darwin fellépéséig az a nézet uralkodott, hogy az állat- és növényfajok „te­remtő aktus* eredményeképpen je­lentek meg a földön és, hogy a szerves formák mindenkor válto­zatlanok a természetben. A nagy tudós bebizonyította, hogy az álla­tok és növények változnak, egyik formából a másikba mennek át, megvilágította a szerves világ fej­lődésének természeti törvényeit és igyekezett megadni az élő termé­szet jelenségeinek tudományos, ma­terialista magyarázatát. D arwin elmélete a szerves for­mák fejlődéséről a XIX. szá­zad derekán a tudomány legna­gyobb vívmánya volt. Üj fényt vet a biológia alapvető kérdéseire, s hatalmas sikerek forrásának bizo­nyult a természettudomány külön­böző ágazataiban. Az élettudomá­nyok egész további története meg­mutatta, mennyire szükségszerű volt a darwini elmélet kifejlődése. Eddig az időpontig a metafizika uralkodott itt, a tudományos idea­lizmus, mely elválasztotta az élet­től és terméketlenné tette a tudo­mányt. Marx és Engels elsők között üd­vözölték „A fajok eredete* megje­lenését. Valamennyi kortársa közül, aki a biológia alapvető kérdéseinek megoldását tűzte ki célul, Darwin közelítette meg legjobban a világ dialektikus felfogását. A darwiniz­mus nemcsupán arra tanít meg, hogy a természetet megértsük, ha­nem, hogy uralkodjunk is rajta. Darwin tanítása azonban nem mentes lényegbe vágó fogyatékos­ságoktól, melyekre a marxizmus klasszikusai mutattak rá. Az ember társadalmi és erkölcsi vonatkozá­sait illetően Darwin érvelése lé­nyegesen elmarad élettani fejtege­téseitől. Darwin tehát nem oldotta meg számunkra kielégítően az em­ber problémáját, de a megoldás­hoz jelentős mértékben hozzájárult. Marx és Engels tökéletes követke­zetességgel folytatták Darwin mun­káját a tények tudományos össze­foglalásában és megállapították, hogy az ember anyagi lény, anyagi eszközökkel hat az anyagi termé­szetre, az pedig visszahat rá, úgy. hogy együtt fejlődnek és történel­mük szünet nélkül megújul. A Szovjetunióban a darwiniz­mus második hazáiára talált. A szovjet biológia Micsurin, Vil­jamsz, Liszenko. I. Pavlov, Lepe­sinszkaja műveikben alkotóan vit­ték tovább Darwin fejlődéselméle­tének tételeit, kivették belőle, to­vábbfejlesztették. s a tudomány és gyakorlat legújabb adataival gaz­dagították a haladó tudományos, materialista tartalmat, ugyanakkor kivettek belőle minden tökéletlen, hibás nézetet. A szovjet tudósok megtisztították az elméletet hibáitól és gyengeségeitől, magasabb fokra emelték. A kapitalista országokban az uralkodó osztályok ellenszenvvel viseltetnek a darwinizmus iránt. A mai Weissmann-morganisták elve­tik Darwin tanaiból azt, ami a leg­értékesebb, viszont szinte dogmává teszik Darwin hibás nézeteit. Ma tehát a darwinizmusnak két tökéletesen eltérő felfogása, a biológiának két alapvetően ellen­tétes irányzata van. Az egyik al­kotóan használja fel a darwiniz­must, harcol a közösség anyagi ja­vainak sokasításáért, az élő termé­szet birtokbavételéért, az emberek boldogságáért, jólétéért. Ebben az irányban fejleszti a darwinizmust a szovjet micsurini biológia. Vele szemben áll a kapitalista országok­ban uralkodó másik, népellenes, embergyűlölő biológiai irányzat, a Weissmann-morganisták hazug, el­ferdített, az igazi darwinizmussal gyökeresen ellentétes irányzata. IN arwin Károly születésének 145. évfordulóján — február 12-én — megemlékezünk a nagy tudósról. Darwin azoké, akik mű­vét az élet, az emberiség szolgála­tába állították: a békéért és a vi­lág népeinek jólétéért harcoló egész haladó emberiségé. Félóra a Szegedi lientlerfonógyár főmérnökénél Keskeny, zárt folyosó végén az egyik ajtóra fekete, aranybetűs kis üvegtábla van erősít­ve: TÖMÖRKÉNY LÁSZLÓ főmérnfik Belepünk. Tömörkény László feliér köpenybei: íróasztala fölé hajolva dolgozik. Kedvcsen fo­gad. Idősebb ember már — úgy hatvan év fele jár. Évtizedek óta itt dolgozik a Szegedi Ken­derfonógyárban, s érté­kes tettek dicsérik mun kój t. A kende, ipar ki­váló szakembere, tapasz­talatait eredményesen felhasználják a tudom ­nyos munkában is. A szoba berendezése egyszerű, olyan, mint a legtöbb irodáé. Az egyik sarokban állványra sze­relt szerkezet áll: rosl­szakitó gép. Ö maga szerkesztette — egy újí­tása a sok közül —, hogy próbákat, kísérleteket tudjon rajta végezni, pontosan lemérhesse a kenderszálak szakít ási szilárdságát és egyéb mérése!:, számítások alapján meg tudja ál­lapítani, milyen fona­lat készítsenek a külön bözö belföldi és külföldi roslféleségckből. Az ajtó éppen nyílik, s egyfor­ma hosszú és súlyú• kis papírral gyűrűként kö­rülvett kender csomócs­ákat hoznak. — Tegye az ablakbu, majd később megvizs­gálom — szól Tömör kény elvtárs a belépő­nek, majd érdeklődi ­sünkre elmagyarázza, hogy a kender nedves­ég-tartalmára vigyáz, ezért nem akarja, hogy a szobában száradjon. — Minden beérkező nyersanyagot meg szok­tam vizsgálni — folytat­ja. — Van olyan bála lilolt kender, amelyet csak „szubjektíve" né­zek meg, vagyis tapin­tással. kézi szakítással már meg tudom állapí­tani, milyen fonalat ké­szítsünk belőle. Azon­ban legtöbbször elvég­zem a szakítást próbát. Papírlapot vesz elő. mutatja a különböző számításokat. Aztán a műszakiak munkájára, a kongresszusi verseny­re terelődik a sró. — Sajnos, az idei nagy hó a mi munkánkat is erősen megnehezíti. Hogy úgy mondjam, lö­késszerűen érkeznek a vagonok, a nyersárú a gyárba és bizony ilyen­kor mindig újabb és újabb keverési arányt kell kikísérleteznünk, mert nagyon változóa!; a beérkező rostfélesé­gek. Fokozott munkát kell végezni a műszaki­nknak, hisz a minőség állandó javítása most a legfontosabb felada­tunk. Gyengébb minő­ségű rostokból jobbmi­nöségű fonalat készíteni — ez a harmadil: párt kongresszusra való fel­ajánlásunk lényege is. Vj „pihentető" művele­tei iktatunk be a fonal­készítés munkafolya­matába. Amikor ugyan­is a kendert puhítjuk, befogunk egy nyaláb­hal a puhitógép recés hengerei közé, akkor hú­zóigénybevétel is törté­nik. A húzásnak nyúlás rt következménye. Meg­különböztetünk rugal­mas nyúlást és maradan­dó nyúlást. A rugalmas nyúlás az, amikor az anyagot kihúzzuk és utána visszaugrik. A maradandó nyúlásnál a kihúzott anyag nem ug­rik vissza. Mi egy kö­zépső megoldást, az úgy­nevezett „késleltelett ru­galmas nyúlási" akar­juk érvényesíteni azzal az eljárással, hogy a pu­hítás után, vagyis még a fésülés előtt 24 óráig pihentetjük az anyagot. A kender ezáltal meg­tartja rugalmasságát, erösebb lesz, jobb lesz u kész fonál minősége. Ezt a pihentetést eddig ínég nem csináltuk. A meg­előző kísérletek már megtörténtek és fokoza­tosan bevezetjük ezt az új eljárást. Még tovább is beszél­gettünk. Kitüntetései is szóba kerültek. 1952-ben a Népköztársasági Ér­demérem bronzfokoza­tát kapta, okleveleket, jutalmakat, több minisz­teri dicséretel. — Hogy most elüzem lettünk, immár hatod­szor, ez is kitüntetés számomra — mondja végül mosolyogva. — De ebben a negyedévben a pártkongresszus tiszte­letére még jobbminőségű fonalat termelünk. M, T. 'Theg&ecdüét uendégei a uédnöJiö-íi a patronált kolhoznak... Már három éve annak, hogy gyá­runk dolgozói és a Moszkva terület lihovici kerület Malenkov-kolhoz tagjai között tartós barátság fej­lődött ki. Ez a barátság úgy kez­dődött, hogy üzemünk néhány dol­gozója meglátogatta a kolhozt. Az első látogatás alkalmával elv­társaink megtekintették a kolhoz földjeit, kertjeit és konyhakertésze­tét. Láttak sok szép eredményt, de láttak hiányosságokat is. Üzemünk pártszervezete megtárgyalta, miben nyújthatunk segítséget a kolhozta­goknak. Mérlegeltük lehetőségein­ket és legelőször is a termés betakarí­tásában segédkeztünk. Rendbe­hoztuk és kijavítottuk a kol­hoz autóját is. Második látogatásunk alkalmával egy marha- és egy borjúistálló alapjait építettük meg. Mint isme­retes, ez egyike a legnehezebb építkezési munkálatoknak. Egy má­sik alkalommal dolgozóink észre­vették azt, hogy a kolhoz asszonyai messziről hordják a vizet. — Bizony nagy segítség lenne ne­künk, ha a közelben lenne egy kút — mondotta akkor egy idősebb kolhozparaszt. — Nem kutat építünk, hanem vízvezetéket i— mondta Cseszno­kov, üzemünk igazgatója. És úgy is lett. A kolhozban nem­csak az állatok itatásához kell a víz, hanem a melegágyi gazdálko­dás számára is. A konyhakerti gaz­dálkodás a kolhozgazdaság egyik legjövedelmezőbb ága. És abban az évben, amikor víz­vezetékből kapták a kolhozpa­rasztok a vizet, a korai kerti veteményekért a kolhoztagok már százezer rubelt kaptak az államtól. Fokozni akartuk a konyhakerti gazdálkodást más módon is. Épp ezért újjá kellett építeni a konyha­kertészetet. Üzemünk dolgozói vállalták, hogy 1700 új melegágykeretet létesíte­nek. Az elmúlt évben az 1700 új melegágykeretből 500-at vállal­tunk. Az SZKP Központi Bizottsá­ga plénumának szeptemberi hatá­rozatait figyelembevéve azonban úgy döntöttünk, hogy az év végéig elkészítjük mind az 1700 darab vasbeton melegágykeretet. És adott szavunkat beváltottuk. Időközben elkészítettünk két siló­gödröt is. Üzemünk dolgozóinak munkáját egyre több billenő teher­autó segítette. Üzemünk kommunistái, akik résztvettek ebben a nemes munká­ban, széleskörű agitációs munkát is végeztek a kolhoztagok között. Megmagyarázták a kolhozparasz­toknak az SZKP Központi Bizott­sága plénumának határozatát. Segítettek a munkaverseny megszervezésében, a mezőgaz­dasági termékek begyűjtésének határidőelőtti teljesítésében. Komszomolszervezetünk kezde­ményezésére üzemünk dolgozói többszáz könyvvel ajándékozták meg a kolhoz könyvtárát. Üzemünk dolgozói és a Malen­kov-kolhoz tagjai között rendszeres levelezés indult meg. Ezekben a le­velekben üzemünk dolgozói beszá­molnak a gyár sikereiről. A kol­hozparasztok pedig megírják ter­méseredményeiket és azt, hogyan küzdenek a kolhozparasztok a szov­jet kormány és a kommunista párt célkitűzéseinek megvalósításáért. Kolhozt támogatni fontos és meg­tisztelő feladat. Üzemünk kollektí­vája mindent megtesz, hogy segít­sen a Malenkov-kolhoz munkájá­ban és ezzel is erősítse a munkás­paraszt szövetséget. N. Goncsarov, a gumiabroncsgyár igazgató­helyettese. A minőség javítása a Szegedi Ruhagyárban A Szegedi Ruhagyár munkásai tudják, hogy eredményeinket pár­tunk segítségével értük el. Ezért készülnek lelkesen az MDP harma­dik kongresszusára. Alig van már az üzemben olyan dolgozó, aki ne tett volna vállalást. Mivel a gyár­tott áruk minősége nem kifogás­talan, köze] 800-an felajánlották, hogy javítják minőségi munká­jukat, kiszélesítik a Zsédely-moz­Vigyázni kell, n«­17. Jancsi megütődött: — A gazdád fia az a fe­keteképű? — Az új gazdámé, Gajjas Péteré. — Hüü, az árgyélusát. Ez már cifra mulatság, hogy kitudódjon. — Az apjával megalkudtunk, fizetett egy fél liter bort. Aztán fejbevágtam a fiát, hogy rögtön kinyúlt. — Imre idegesen kacagott, majd elkomorult. — Az lesz a legjobb: nem állok be hozzá. Mert biztosan kitudódik. — Hangján bizonytalanság érzett, amint to­vább folytatta, mintegy hangosan gondolkoz va: — Az a baj, hogy napszámra is inkább az idősebb embereket hívják, akiknek ismeret­ségük van. — Azt mondom, Tmre, aludj itt minálunk. Hátha keresnek apádéknál. Mit lehessen tudni? — Ha nem leszek terhetekre, hát Itt al­szok. — Elférsz a kanapém. Gyerünk is he, hűvös van. — Jancsi felvette a lámpát, s láb­ujjhegyen bementek a szobába. Imre odanézett a Maca ágyára. A kislány piros arccal, édesen aludt, kicsit összecsücsö­rítve a száját. Vincze néni horkolt. Jancsi az ágyába, Imre a kanapéra fe­küdt le. Éjfélre járt az idő. Jancsi ágya felől csakhamar mély, egyenletes lélegzés hallat­szott, Imrét azonban békítő álom helyett iz­gató gondolatok szállták meg, s ezek kerget ték, zavarászták ogymást a fejében. „Cudar helyzet... Gajjas Péter... Mint /iOVACS MIHÁLY REGÉNYE egy fekete bika. Csendőrkézre adna... Hát elverték azt a bivalyerős bátyámat.. .1 Valami reccsent a szobában; Imre erről Macára gondolt. „Milyen szép lány lett be­lőle. Mekkorát sikított. Tavaly még kis csitri volt, most meg milyen domború az inge alatt a keble... De jó lehet a városi fiúknak. Ilyen lányok mellett. Takaros kis fehércse­léd..." Átfordult a másik oldalára, jól lecsukta a szemét. Aludni akart, de nem birt. „Édesapám úgy beszél, hogy a szegény­embernek el kell tűrni mindent. És meg kell csinálni mindent, amit csak a kenyéradó gaz­dánk kíván. Urak mir.dig voltak, meg szegé­nyek is, amióta világ a világ. És ha jó volt eddig, legyen jó a mai fiataloknak is..." — Ezek a gondolatok felmérgelték Imrót. Sűrűn forgott a kanapén, egyik o1 daláról a másikra. „Jancsi nem lesz többé béres. Könnyű neki. Gajjashoz nem állok be. Keressek új gazdát? Mit csináljak? Gajjashoz nem állok be... Legyen, ami lesz, nem állok be..." A kakasok javában kukorékolták a haj­nalt, mikor végre elszunnyadt. Vasasoknál csendesen telt a hosszú é szaka. Vasasné csak reggel vette észre, hogy Imre fia nem aludt otthon. Nyugtalankodott, s az öreg Vasast faggat­ta, hogy mi történt a fiúval? Az öreg nagyon mo­gorva volt. Szűkszavú­an elmesélte, hogy le­ütöttek valami gaz­dakölyköt, de Imre szereplését kihagyta a históriából. Gondolta: az asszonynak eljárhat a szája és baj lehet belőle, ha eddig még nincs. Bálint gyanította, hogy Imre ütötte le a gazdalcgényt, mert furcsa volt, ahogy az ő moggyfabotja egyszerre csak eltűnt a kezéből. Látta azonban az édesapja mord viselkedé­sét, magának tartotta meg a gyanúját. Imre későn ébredt Vino.záéknél másnap reggel. Vincze néni megkínálta früstökre ke­ni én ymngos-levcssel és kolbásszal, Maca is marasztalta. Majdnem délig ott maradt. Az ebéd megfőtt Vasaeéknál, mikor Imre belé­pett a Bem-utcai házacska kaptáján Az édes­anyja tüstént korholni kezdte: — Hol csavarogtál ennyi ideig, Imre fiam? A lányoknál aludtál, vagy mi? Korán lesz még az neked Felébredek, lámpát gyúj­tok. hát üres az ág"ad. Máskor ilyet ne csi­nálj, fiam. Nagyon fiatal vagy még, hogy ki­maradozz! A délelőtt folyamán Imre végleg eltö­kélte Janesiéknál, hogy nem áll be Gajjashoz. Do új gazdánál so akart töbté béreskedni. Más életet óhajtott, a bérességből elego volt. — Janesiéknál kártyáztunk — füllentette a legény. — Eltet az idő. lehevertem a kara­pén. Azon vettem észre magam, hogy már ki is pitymallott. Friistököltiink, elbeszéltük az időt. (Folytatjuk.) galmat. A szalagban, ha valaki hi­bát vét, társai azonnal figyelmez tetik. így akarják a jelenlegi 88 százalékos minőségi munkájukat a kongresszusig 98.5 százalékra javí­tani. Sokan tapasztalataik átadá sával készülnek a kongresszusra. Molotov fogadta Figl osztrák külügyminisztert Berlin (MTI). V. M. Molotov, a Szovjetunió külügyminisztere csü törtökön délben a berlini szovjet nagykövetségen fogadta Leápold Figl osztrák külügyminisztert. H nyugati Htlügyniinisz'erek cstier'ökön csfebítfet és fogadást adtak a szovjet küldöttség tiszteletre Berlin (MT). A három nyngati külügyminiszter csütörtökön a volt Szövetséges Ellenőrző Tanács épü­letében estebédet és fogadást adott a berlini értekezleten résztvevő szov­jet küldöttség tiszteletére. A foga­dásra 300 személyt hívtak meg. Meg lí ezdödStt a tiiiIfígy miniszterek második zári ülése Berlin (MTI). Az „afp" francia hírügynökség jelenti, hogy csiilör­tökön a kora délutáni órákban megkezdődött a külügyminiszterek második zárt ülése. a tárgyaló­: asztalnál küldöttségenként n^gy ! személy foglalt helyet.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents