Délmagyarország, 1954. február (10. évfolyam, 27-50. szám)

1954-02-09 / 33. szám

KEDD, 1954. FEBRUÁR 9. bmbm «—libwltqm 3 DELMBGYORORSZAG Móra Ferenc emlékkiállítás a múzeumban Móra Ferenc halálónak husza­dik, közszolgálatba lépésének ötve­nedik évfordulóján a szegedi Móra Ferenc Múzeum, Somogyi Könyv­tár és Városi Levéltár a múzeum é c jletében a Móra Ferenc-emlék­1 íllítás helyiségeiben közös kiál­1 :st rendeztek. Bemutatják Móra a reá bízott múzeum és könyvtár fejlesztéséért a különböző hatósá­gokkal folytatott. A múzeum előcsarnokában ezen a héten (február 9—13-ig) eredeti­ben kiállítják a Szeged-nagyszék­sósi hun fejedelmi sírleletet is. A 163 darabból álló, közel 1 kg súlyú 1 erenc irodalmi, múzeumi mun- | aranykincs-lelet naponként 10—16 kússágát és azt a harcot, amelyet | órák között tekinthető meg. Móra Ferenc, a régész Halála huszadik tvloiduló/ara Vtég Tömörkény István volt a múzeum és könyvtár igazga­tója, amikor ötven évvel ezelőtt, 3904-ben, múzeumi íróasztala mellé ült Móra Ferenc. Az igazgatói szé­lcet 13 évvel később foglalta el. Amikor a városi tanács igazgatóvá választotta, a Közgyűjtemények Országos Főfelügyelősége nagy öröm­n cl fogadta a határozatot. „...Tö­i. Örkény István féltő gonddal ápolt is fejlesztett intézete — úgymond — egy tudatosan és energiával dol­gozó jeles szakember kezébe ke­rült". Amint bekerült a „Kultúrpalotá­ba", mindjárt megkezdte ásatásait. Ezek közül legnagyobb a Csóka­kremenyákdombi. Nyolc esztendőn át tárta fel ezt a régészeti szem­pontból rendkívül értékes és tár­g \ leletekben csodálatosan gaz­dag formákat mutató újabb kőkori lakótelepet. Régészeti tanulmányo­kat Kolozsvárott, az egyetemen Fosta Bélánál folytatott. Tőle ta­nulta meg, hogy egy leletdarab, eredeti környezetéből kiszakítva, a környezet tanulmányozása, leírása nélkül, tudományos szempontból csaknem semmit sem ér. Megfi­gyelte tehát azokat a kultúrrétege­kct, amelyekből az anyag előkerült és ezek leírásával tisztázta mind­azokat a kérdéseket, amelyek az ujkőkori ember mindennapi életét jellemezték. | egelőször, 1905-ben Feketeszé­len kezdte „vallatni a földet", amint maga szokta mondani ásatá­sairól. Ugyanabban az esztendőben öttömösön 75 sírból álló temetőt tárt fel. Az öttömösi Anjou-kori temető lebontásával Móra Ferenc egyike volt azoknak, akik a magyar kö­zépkori kutatásban elsőként igye­keztek a magyar történelem meg­íratlan lapjairól a fehér foltokat az asó tudományával eltüntetni. Közel félévszázaddal ezelőtt rájött Móra Ferenc, hogy nem ismerjük a feu­dális kor jobbágyainak életét, nem ismerjük mindennapjaikat, nem tudjuk, hogyan éltek, laktak és ho­gyan haltak meg. Nemcsak hiteles források, de „csacska regösök" sem emlékeztek meg a szegény parasz­tokról. Móra az öttömösi temető sírjairól pontos leírásokat közölt, s ebből megismertük, hogy a XIV. s/.áradban, Nagy Lajos korában mi­lyen volt a jobbágy-parasztok vi­selete, temetkezési szokása. A gaz­dagabbak koporsókban földelték el halottaikat; Móra ásatásainak időben két szélső határát éppen a csókái és az öttömösi ásatások jelentik. Az ujabb kőkortól, i. e. a IV—V. év­ezredtől kezdve az Anjou-korig ..vallatta az ősöket". 121 temetőt, illetve telephelyet tárt fel. Amihez Móra Ferenc nyúlt, kezében min­den arannyá változott. Egymásután szállította a szegedi múzeumba a szarmaták, hunkori népek, gepidák, avarok honfoglaló- és árpádkori magyarok sírokban felhalmozott gazdagságát, a sok-sok „encsöm­bencsömöt". A nagyszéksóst hun­kori aranylelet súlyra is tekinté­lyes: több, mint háromnegyed kiló. T egszívesebben a népvándorlás­kori népek, közülük is a hon­foglaló magyarok sírjait ásatta. Ez természetesen nem jelentette azt — különösen fiatalabb korában — hogy őskori kultúrákkal nem törő­dött volna. Szőregen a bronzkornak nemcsak egyes szakaszaiból tárt fel temetőket, hanem leleteivel meg­találta az egyes szakaszok közötti, átmeneti korok tárgyi emlékeit. Pitvaroson pedig Magyarország egyik legnagyobb bronzkori teme­tőjét tárta fel. Soha nem hajszolt ábrándképe­ket. Nyilt szemmel nézett és csak az objektív eredmények érdekelték. Elitélte azokat, akik fanatikusan keresték Attila sírját. Tőle hallot­tuk, amint egy fiatal régésznek eze­ket mondotta: „Edesöcsém, jegyezd meg, hogy Attilát nem keresni kell, hanem megtalálni!" Népszerű­sítő írásaiban is mindig ezt han­goztatta: „Utazás a földalatti Ma­gyarországon" kötetében sok szív­vel. bensőséges melegséggel irta, hogy Jeszámolt Attilával". A magyar föld népének szeretete itatta át lelkét. A régészet körében is ez érdekelte legjobban, s boldog volt, ha a honfoglaló magyarság egy-egy emlékét megtalálta. Az „előmagyar-kérdés" izgatta, s sze­rencsés kézzel, lankadatlan szorga­lommal, még lázas betegen is gyűj­tötte ehhez adatait. Különösen nagy szeretetlel vizsgálta a régé­szet és néprajz párhuzamait. Meg­figyelte, milyen különbségek van­nak a szegény és gazdag sírok kö­zött, figyelte, hogy az ogyik sír zsugorított, a másik meg lóval van eltemetve. Feljegyezte, a rajzokat készített a padkás- és aknás-sírok­ról, s pontos leletleirásokat adott a halottak mellé helyezett harci esz­közökről (íj, tegez, kengyelek, zab­Iák, stb.), edényekrő és egyéb mel­lékletekről, (tojás, fésű, tű, ruha­kapcsok, tűzkószségek, stb.). A ma­gyar irodalom egyik legszelídebb hangú elbeszélője csodálatos me­legséggel ír egy avar kislánynak nyakában talált bronzcsengőről. „A szegedi tanyákon a tanyai asz­szony a mászkáló kisgyerek nyaká­ba csengőt kötött, ennek szaváról mindig tudta, hol ténfereg a ta­nya körül". S amikor a néprajzi párhuzamot megtalálta, a tudós régész írását igy folytatta: „Va­lószínűleg ugyanazt a célt szolgál­ták azok a kis gyerekcsontvázak nyakában lelhető csengőcskék is, amelyek elég ritkán találhatók a népvándorláskori csontvázakon ..." Néprajzi szakfolyóiratban is han­goztatta a régészet és néprajz ösz­szetartozandóságát, mert „nincs két összetartozóbb karaja a tudo­mánynak, mint az ethnographia és az archaeologia. A régészet: meg­kövesedett néprajz és a néprajz.* élő régészet..." Af óra a megtestesült szerénység. Sok-sok írásában mondja, hogy ő csnk adatgyűjtő, „téglahor­dó", s a feldolgozás dicsőségét azok­ra bízza, akik hozzáértők és tudó­sok. „Nem vagyok igazi szakem­ber", ez a munka ... „amely igazi szakembernek erejét is próbára tenné, a magamforma jószándékú laikus képességeit... meghaladja". Ennek ellenére rámutatott, hogy ... „ekkora anyag, pontos megfigye­lésektől támogatva, bőséges alkal­mat ad összehasonlításra, ...héza­gok kitöltésére... és új kérdések felvetésére." Bár „laikus" volt, mégis 15 jelentős tudományos cik­ket irt a szakfolyóiratokba. Egész élete harcból állott. Csen­des hangján vádolt. Vádolta, akik a magyar népet kulturális elmara­dottságban tartották, akik nem segítettek az elhagyatott országon. Harcolt, hogy a tudatlan népet felvilágosítsák. Nem utolsósorban harcolt, hogy múzeumát, könyvtá­rát fejleszthesse. Külön hadako­zott, hogy az ásatásaihoz megfe­lelő fedezetet kapjon. A bürokrá­cia elleni harcáról külön' cikket lehetne írni. Mindegy volt Bzámá­ra, hogy kinn, ásatásai színhelyén, az „árokparton", vagy íróasztala mellett írta nyílt leveleit. Támad­ta a minisztert, támadta és vádolta a polgármestert, s forrón szeretett magyarjai érdekében kért, panasz­kodott. és követelt. Utálta az olyan munkát, amit vártak tőle: .. .„rub­rikákat kell vonalaznom", e külön vigyázott a fináncra, mert, „ha nem nyalok elég bélyeget a nyug­tákra, megleleteznek". Persze a bürokrácia virágkorában múzeumi személyzete az ilyen hivatali meg­kötöttségekhez a kevésnél is keve­sebb volt. Hiába kérte a „torony­alatti urakat", sem személyi, sem dologi kiadásokra nem kapott töb­bet, mint addig, igen gyakran meg. történt, hogy a múzeumi kasszában egy fillérje sem volt. ugyanakkor valahonnan jelenették, hogy faülte­tés, vagy egyéb munkálatok során „csontvájszt" találtak. Nem tehetett egyebet, benyúlt saját zsebébe és abból fizetette a napszámosokat. TJalála évforduló ián kőnél ma­" radandóbb emléket állíthat az utókor, ha a harminc éven át végzett ásatásainak eredményeit feldolgozza és publikálja. BÁLINT ALAJOS a Móra Ferenc múzeum igazgatója a, XXK éagja Több önállóságot tanúsítsanak egyes kérdésekben a helyi tanácsok « t Megyénk mezőgazdasági és egyéb problémáiról tárgyalt a megyei tanács szombati ülése A megyei tanács szombati ülé­sén Kovács Margit elnökhelyettes teriesztette az ülés résztvevői elé a VB beszámolóját, melyet lapunk vasárnapi számában részletesen is­mertettünk. A beszámolót élénk vita követte, melynek során szá­mos tanácstag felszólalt. Dr. Ormos Pál korházi igazgató-fő­orvos szólt arról a hősies munkáról, amellyel az egészségügyi dolgozók küzdöttek az influenza-járvány megakadályozásáért. Elmondotta azt is, hogy kormányunk újabb egészség­ügyi rendeletei lényegesen ja­vítják a betegellátást. Például a kórházakban a tuberku­lózis betegek húsfejadagját fel­emelték. Ezzel kapcsolatban kérte a megyei tanácsot, hogy biztosítsák a szükséges húsmennyiséget. Dénes Leó, a szegedi városi ta­nács elnöke a tanácsok tömegkap­csolatáról szólott. Nem dolgoztunk jól ezen a területen — állapította meg —, pedig a kormányprogramm megvalósítása szempontjából erre fokozottabban szükség van. A tömegkapcsolatok erősítésé­nek egyik eszköze a most ala­kuló termelési bizottságok munkája. Ügy kell a termelési bizottságokat megalakítani és irányítani, hogy a parasztság érezze: ez az ő szerve­zete. A termelési bizottságok a tanácsoknak már a tavaszi mező­gazdasági munkáknál is sokat tud­nak segíteni. Ezután Hetényi Józsefné tanács­tag, a makói járási pártbizottság titkára beszélt, majd Pálinkó Sán­dorné tanácstag, a csongrádi já­rási pártbizottság titkára szólalt fel. A tanácsülésen felszólalt Sinkó Antal elvtárs, az MDP Csongrád­megyei Bizottságának másodtitkára is. Megállapította, hogy eredmé­nyeink, amelyeket a kormánypro­gramm óta elértünk, nagyok és ezt nemcsak mi, hanem az ellenség is kénytelen elismerni. Az ipar és különösen a helyi ipar területén is érezhető ez. Sokat javult az ellátás is a meglévő igények maximális kielégítése érdekében. Eredmény ez is, hogy sokezer dolgozó paraszt maradt a tszcs-ben és ugyancsak eredmény, hogy tanácstagjaink ak­tívabbak. Nem szabad ezeket az eredmé­nyeket lebecsülnünk, de a hi­bákat sem szabad eltitkolnunk. Vannak még hibák, de ezek olyanok, amelyeket ki tudunk és ki is fogunk javítani. Ilyen például az is, hogy a helyi tanácsok nem eléggé kezdeménye­zőek. Sok esetben a helyi, a járási, városi tanácsok is tétlenek. Felso­rolják a hibákat — mint itt a me­gyei tanácsülésen is — és arra várnak, hogy a megye kijavítsa, ahelyett, hogy intézkednének. Fel kell számolnunk a helyi vezetők közömbösségét — hangsúlyozta —, amely abban mutatkozik meg, hogy nem mozgósítják a dolgozókat, nem támaszkodnak a tömegek kez­deményezésére. Nagyon sokszor megnyilvánul az a tény, hogy mindig másról beszélnek és kike­rülik a helyi problémákat. Például beszélnek a nemzetközi helyzetről, de arról már nem, hogy a község­ben lévő itatóvályú rossz. A továbbiakban arra), beszélt Sinkó elvtárs, hogy most, a kormányprogramm vég­rehajtásának kellős közepén fo­kozottabb éberségre van szük­ség, mert az ellenség igyekszik túlhajszolni a dolgokat. A helyi vezetőknek meg kellma­gyarázniok azt, hogy amit elron­tottunk két év alatt, az^ nem le­het helyrehozni máról-holnapra és az igények maximális kielégítésé­nek is vannak feltételei. Az igé­nyek kielégítése sem megy máról­holnapra és a feltételek megterem­téséhez valamennyiünknek jó mun­kával kell hozzájárulnunk. Hozzászólásának további részé­ben Sinkó elvtárs utalt arra, hogy a tanácsok fő feladata a kor­mányprogrammból következő rendeletek szigorú betartásán való őrködés, a dolgozók bejelentéseinek, pana­szainak gyors elintézése, az önálló­ság, a kezdeményező készség. A hozzászólásokra Papp Sándor elvtárs, megyei tanácselnök adott választ, majd sor került a második napirendi pont megtárgyalására. Papp István elnökhelyettes ismer­tette a tanácsüléssel megyénk me­zőgazdaságának hároméves fejlesz­tési tervét. A hozzászólások elhangzása után a tanácsülés határozati javaslatot fogadott el, amelyben megjelöltél: a helyi tanácsok legfontosabb ;o­ronkövetkező feladatait. A Városi Tanács ku!túrgárdá*a szerepelt a KSZ kuKúrotthonában A Közalkalmazottak Szakszerve­zete kultúrotthonában nagysikerű előadást tartott a Városi Tanács kultúrgárdája és a kultúiház ba­lettiskolája. A Városi Tanács kul­túrgárdája több egyfelvonásos jele­netet adott elő. Az előadásból lát­szott, hogy a kultúrgárda tagjai nagy lelkesedéssel készültek fel. Az is megmutatkozott az egyes szereplők játékában, hogy még vannak kezdeti nehézségek, még sokat kell tanulniok és fejlődniök, hogy tökéletesen vissza tudják adni a darab eszmei mondaniva­lóját. A kultúrotthon balettiskolájának (amely októberben alakult) ez volt az első nyilvános szereplése. Kiss Anikó és Jeszenszki Márta szóló­tánca nagy tetszést aratott. Sok tapsot kapott Z. Nagy Rózsa, Ozs­vár, Mária, Kiss Anikó és Je­szenszki Márta Mozart Don Jüan menüettjének előadásáért. A kislá­nyok mozgásában és előadásában meglátszott, hogy az iskola tánc­tanárnője, M. Kádár Andrea sokat és gondosan törődik a gyermekek tanításával. Békebizottsági tagok találkozója Szombaton délután a Városi Bé­kebizottság nagytermében béketa­lálkozót rendezett a Városi Béke­bizottság. A béketalálkozón a bel­város I. kerületének bókebizottsági titkárai és békebizottsági tagjai vettek részt. Lacsán Mihályné, a Városi Békebizottság titkára is­mertette a nemzetközi helyzetet és a békeharc mai szakaszán legfon­tosabb feladatait. A beszéd után egymást érték az értékes felszólalások. Hofner Fe­rencné, Gulyás Györgyné, Tamási Imre a békeboszélgetések szervezé­sével kapcsolatos tapasztalataikat mondták el felszólalásukban. Több felszólalás hangzott el arról is, hogy a béke megvédése érdokében ismertetni kell a nemzetközi hely­zetet, meg kell mutatni minden em­bernek az igazság, a béke útját. A sok lelkes felszólalás után meleg baráti beszélgetés kezdődött a különböző területeken dolgozó bé­kebizottsági titkárok és békohizott­sági tagok között. A beszélgetés során megismerték egymást, át­adták tapasztalataikat. Megbeszél­ték terveiket is, azt, hogy ezután még nagyobb kitartással és alapo­sabb felvilágosító munkával vonják be városunk minden becsületes em­berét a békéért folyó harcba. Nagy sikere volt a vasárnapi ruhabemutatónak Vasárnap délelőtt a Szabadság filmszínházban ruhabemutatót ren­dezett immár másodízben a Köny­nyúipari Minisztérium Értékesítési Igazgatósága, melyen szebbnél­szebb modellek gyönyörködtették a közönséget. A bemutatott anyagok és ruhák az 1954-es év második fe­lében kerülnek gyártásra. Vasár­nap délelőtt az előzetes mintabe­mutatót láthattuk, melynek a cél­ja az, hogy a tervező vállalatok ál­tal készített mintadarabok közül maga a vásárló közönség és a ke­reskedő szakemberek válasszák ki a legszebb és legcélszerűbb model­leket tömeggyártásra. A bemutató és az ehhez kapcsolódó cipő, kö­tött- és szövöttáru és ruhakiállítás híven tükrözte a könnyűipar célki­tűzéseit: bővebb választékú és jobb minőségű ruházati cikkeket a fo­gyasztóközönségnek. A bemutató első darabjai mun­karuhák, köpönyegek voltak. Ez­után láthattunk pongyolákat, házi ruhákat, egybeszabott és kétrészes ruhákat, kosztümöket, kabátokat. A közönség tetszésnyilvánító tapsai jutalmazták a női-, férfi- és gyer­mekruha mintadarabok gazdag bő­ségét. Szebbnél-szebb anyagok, kamgárn-, tropikál-, kordszöve­tek sorakoztak fel, mind-mind szemmellátható bizonyítékai, hogy fejlődő könnyűiparunk a közönség ízlésének, kívánságainak megfele­lően akar dolgozni. Férfiruha mo­dellek is kerültek bemutatásra. Nagy sikere volt a bemutatónak és a kiállításnak. Itt különösen a cipőipar modelljei arattak tetszést. Közvélemény-kutatást rendez a Konzervbolt Kormányunk a dolgozók meg jobb ellátása érdekében fokozd! gondot fordít az élelmiszeripar fej­lesztésére. Ennek megfelelően kon­zervgyáraink és köztük a Szegedi Konzervgyár is több és változato­sabb élelmiszerfélével igyekszik ellátni a dolgozókat. A Szegedi Konzervgyár Lenin­Utca 12. szám alatti Mintaboltjá­nak dolgozói most, a Magyar Dol­gozók Pártja közetedő III. Kon­gresszusa alkalmából Mintaboltunk minden dolgozója felajánlást tett, hogy elősegítse a dolgozók még jobb ellátását. Többek között vá! laltuk, hogy közvéleménykutatást végzünk. A kéréseket azonnal to­vábbítjuk a gyárhoz, hogy ennek megfelelően készíthessék el a ter­melési tervet és még kielégítőbben szolgálhassák a fogyasztóközönség igényeit. Ezzel a felajánlásunkkal azt a célt akarjuk szolgálni pártunk kon­gresszusa tiszteletére, hogy minél szélesebb körben ismertessük meg az egyre jobban fejlődő szocialista, magyar konzervipar termékeit, de e mellett a kormányprogramm szel ­lemében még inkább biztosítsuk a dolgozók bőséges ellátását. 11. Molnár László Washington „ideges" Molotovnak a Kelet-nyugati kereskedelemre vonatkozó javaslata miatt New York (ADN) Molotov szov­jet külügyminiszternek a berlini értekezleten tett javaslata, hogy hozzanak intézkedéseket a Nyugai­keleti kereskedelem kibővítésére, igen idegessé tette a washingtoni kormányköröket — írja a New York Times. A takarékossági napok hírei Szeged üzemeiben naponta egy­re több és több szakszervezeti bi­zottság teszi magáévá a SZOT el­nökségének felhívását és mindent megtesz a takarékossági napok si­kere érdekében. Azokon a munka­helyeken, ahol a szakszervezeti bi­zottságok, amelyek még könnyebbé akarják tenni a dolgozók szükség­leteinek kielégítését, ott az ered­mények meg is mutatkoznak. Eze­ken a helyeken mind több és több dolgozó csatlakozik a takarékossá­gi mozgalomhoz. Ujabb és újabb jó eredményekről érkeznek naponta jelentések. A Szegedi Textilművekben, a Hun­gária-szállóban, a Kiskereskedelmi Vállalatoknál, az újszegedi általá­még számos helyen jól működnek a szakszervezeti bizottságok. Több munkahelyen azonban nem foglalkoztak eléggé a szakszerve­zeti bizottságok a dolgozókkal, s az illetékes területi bizott>*|p»k sem végeztek kellő ellenőrzést. Nom kielégítöek az eredményeit a köz­lekedési dolgozók, az éléffifezésipari dolgozók, a közalkalmazottak te­rületi bizottságánál, s erősíteni kell a munkát az orvos-egészségügyi szakszervezet területi bizottságá­nál, nem különben a Szegedi Tu­dományegyetem központi szakszer­vezetében. Február 10-én zárulnak a Taka­rékossági Napok. Van még tébát idejük a területi bizottságoknak és nos iskolában, a Délmagyarországi j szakszervezeti bizottságoknak arra, Áramszolgáltató Vállalatnál, a 65. i hogy lemaradásukat méfesziintes­Építőipari Trösztnél, a Magyar ! sék és a tőlük várt eredményeket Nemzeti Bank vároei fiókjánál, dcl elérjék.

Next

/
Thumbnails
Contents