Délmagyarország, 1954. február (10. évfolyam, 27-50. szám)

1954-02-27 / 49. szám

OÍLWVGY1RORSZBG SZOMBAT, 1954. FEBRUÁR 21. Vlko Cservenkov beszámolója a Bolgár Kom munista Párt VI. kongresszusán Szófia (TASZSZ) A Bolgár Kom­munista Párt VI. kongresszusának február 25-i délelőtti ülésén Vlko Cservenkov, a Bolgár Kommunista Párt központi bizottságának főtit­kára beterjesztette a Bolgár Kom­munista Párt központi bizottságá­nak beszámoló jelentését. A beszámoló első része a nem­zetközi helyzettel és Bulgária kül­politikájával foglalkozott. Vlko Cservenkov Bulgária kül­politikájáról szólva hangsúlyozza: . a népi demokratikus Bulgária elválaszthatatlanul összefügg a Szovjetunió-vezette demokra­tikus és szocialista táborral. A párt és a kormány minden lehető módon támogatja és tovább­ra is sajátjaként támogatni fogja a Szovjetunió békeszerető külpoliti­káját, a Szovjetuniónak a nemzet­közi feszültség enyhítésére irányuló erőfeszítéseit. A továbbiak folyamán a követ­kezőket mondotta: Elengedhetetlen itt mégegyszer kiemelni kormá­nyunknak azt a készségét, — hogy megjavítsa a délen és nyugaton velünk szomszédos államokkal való kapcsolatokat. Vlko Cservenkov rámutatott a Görögországgal és Jugoszláviával való kapcsolatokban az utóbbi idő­ben beállt javulásra, majd kijelen­tette, hogy » közeljövőben várható a dip­lomáciai kapcsolatok helyreállí­tása Bulgária és Görögország között. Bulgária belső helyzetéről szólva elmondotta, hogy a bolgár ipar és mezőgazda­ság teljesítette az első ötéves tervben lefektetett feladatokat, hála a Szovjetunió állandó, ön­zetlen segítségének, a bolgár mun­kások, parasztok és értelmiségiek lankadatlan munkájának, a párt és az állam helyes politikájának. Vlko Cservenkov ezután a párt belpolitikai főfeladataival foglalko­zott, majd beszédét a következők­kel fejezte be: Rendíthetetlenül követve Marx— Engels—Lenin—Sztálin mindent le­győző tanításait, hűségesen kitartva Georgi Dimitrov végakarata mel­lett, előre újabb győzelmek felé! A Szakszer vezeti Világszövetség felhívása a világ asszonyaihoz és leányaihoz Bécs (TASZSZ). A Szakszervezeti Világszövetség felhívásnál fordnlt u világ asszonyaihoz és leányai­hoz: A Szakszervezeti Világszövetség felhív minden dolgozót és minden szakszervezetet, vegyen tevékenyen részt a Nemzetközi Nőnap megünnep­lésében. A Nemzetközi Nőnap nagy szere­pet játszik a nők függetlenségé­ért vívott harcban és szoros kap­csolatban áll a munkásmozgalom fejlődésével. A Szakszervezeti Világszövetség felszólítja a szak­szervezeteket, fokozzák a harcot, hogy a nők egyenlő munkáért egyenlő bért kapjanak, fize­téses szabadságban részesül­jenek, a dolgozó nők gyerme­kei számára létesítsenek gyer­mekvédelmi intézményeket, biztosítsák a nők szakmai to­vábbképzését és szüntessék meg a nők mindenféle megkü­lönböztetését. A Nemzetközi Nőnappal kap­csolatban a Szakszervezeti Világ­szövetség különösen felhívja a fi­gyelmet arra, hogy a munkások és a szakszervezetek ne csökkentsék a nőknek a szakszervezeti munká­ban való bevonásáért vívott har­cukat A genfi értekezlet megtartására vonatkozó döntés a berlini tárgyalások egyik kiemelkedő és reménytkehő eredménye Az angol alsóház vitája a ber lini négyhatalmi értekezletről London (MTI). Az angol alsóház vitájának második napján felszólalt Winston Churchill miniszterelnök. A miniszterelnök bevezetőben a négy hatalom külügyminisztereinek berlini tanácskozásával foglalkozott. Azt mondotta, hogy „ha számos csalódást keltő mozzanata volt is a tárgyalásoknak, bizonyos, hogy néhány valóságos előnyt sike­rült nyerni. Az értekezlet igen figyelemreméltó volt, néhány igen szerencsétlen példa után helyreállította az ilyen találko­zók presztízsét". Churchill annak a véleményének adott kifejezést, hogy „a nagy vita során megjavultak a személyi kap­csolatok és a tárgyaló felek jobban megismerték egymás álláspontját. Így az értekezlet távolról sem bizonyult kudarcnak, vagy ka­tasztrófának, hanem a valóság- • ban a felmerült kérdések meg­vitatása kevésbbé kényes és ve­szélyes lett, mint az értekezlet előtti időben volt". A beszéd a továbbiakban a kül­ügyminisztereknek azzal a döntésé­vel foglalkozott, hogy április 26-ra Genfbe értekezletet hívnak össze a koreai és indokinai kérdésről. A beszéd fő kérdése Nyugat-Né­metország felfegyverzésének pro­blémája volt. Churchill azt állítot­ta, hogy „a mai körülmények között nincs más hátra, mint hogy a né­meteknek erőteljesen hozzá kell já­rulniok az európai védelemhez". Az osztrák kérdésről szólva az angol miniszterelnök a berlini ér­tekezlet „egyik logszembeszököbb csalódásának" minősítette. hogy nem tudták megkötni az osztrák államszerződést, hozzátette azon­ban: „nem hiszem, hogy az ajtó végleg becsapódott". Az angol miniszterelnök emlékeztetett 1953. május ll-'x beszéd're, amelyben javasolta, hogy kivonatos lenne a nemzet­közi kérdések megvitatására a nagyha'almak legmagasabb színvonalú lálálkotója. „To­vábbra is ügy vélem — mon­dotta —, hogy egy ilyen talál­kozó lehelőségét nem kellene kizárniu. Befejezésül újra úllástfoglalt az „erő politikája" mollett, amely — mint mondotta — „az egyetlen jnód a béke elérésére". Az ellenzék nevében Clement 'Attlee, a munkáspárt vezére szó­lalt fel. 'Abban a buzgalmában, hogy igazolási találjon a párt ve­zetőségének álláspontjára Nyu­gat-Németország újrafelfegy­verzése kérdésében, még a konzervatív párti vezetőknél és képviselőknél is szélsőségesebb kijelentésekre ragadtatta ma­gát. Ugyanakkor Attlee nem hagy­hatta figyelmen kívül az elmúlt napokban a munkáspárt vezetősé­gében és parlamenti csoportjában történteket. Beismerte, hogy „a munkáspárton belül jelentkező őszinte véleménykülönbség a né­met fegyverkezéssel kapcsolatban egész „Angliában tapasztalható". A vita további részében több olyan munkáspárti képviselő szó­lalt fel, aki szembeszállt a párt vezetőségének a német militarizmus feltámasztását elősegítő politikájá­val. Az alsóház kétnapos külügyi vitáját Eden külügyminiszter zár­ta be, aki korábbi beszédeihez ké­pest semmi újat sem mondott. li osztrák küldöttség a berlini értekezleien az amerikaiak utasítására cse ekeden Bécs (TASZSZ). Figl osztrák kül­ügyminiszter február 24-én a par­lamentben kormánynyilatkozatot tett az osztrák kérdésnek a berlini négyhatalmi külügyminiszteri ta­nácskozáson történt megvitatásáról Figl igazolni próbálta az osztrák kormánynak azt az eljárását, hogy elutasította az osztrák bé­keszerződésnek a szovjet kül­döttség által a tanácskozáson előterjesztett javallatok alapján történő megkötését. A Figl nyilatkozatával kapcsola­tos vitában felszólalt Fischer, az osztrák népi ellenzék képviselője. Fischer kiemelte, hogy a külügy­miniszterek berlini tanácskozásán az osztrák küldöttség nem volt szabad határozataiban, hanem az amerikaiak utasítására cse­lekedett. Fischer után a szocialista Pitter­mann, majd az Osztrák Néppárt két képviselője szólalt fel. Vala­mennyien helyeselték az osztrák küldöttségnek a berlini tanácskozá­son elfoglalt álláspontját, A vita után a kormánypártok többségi szavazataival olyan hatá­rozatot hoztak, amely támogatja az osztrák küldöttségnek a berlini ta­nácskozáson elfoglalt álláspontját. Az Eayesült Államok katonai „segélyt" nyújt Pakisztánnak (MTI). Pakisztán miniszterelnö­ke csütörtökön bejelentette, hogy az Egyesült Államok hivatalo­san hozzájárult a Pakisztánnak nyújtandó katonai „segélyhez". — jelenti az „AFP". Rövidesen amerikai katonai misz­szió utazik Pakisztánba, hogy az amerikai katonai „segély" kere­tén belül felmérje' Pakisztán kato­nai szükségleteit. Az „AFP" közli, hogy Mohammed Ali pakisztáni mi­niszterelnök pénteken reggel „meglepetésszerű" látogatást tett Uj-Delhibcn. Mohammed Ali a repülőtéren né­hánypere.es beszélgetést folytatott Nehru indiai miniszterelnökkel, majd folytatta Útját Dakka felé. Sisakli szíriai elnök lemondott és elhagyia az országot (MTI) Egybehangzó nyugati je­lentések szerint az aleppói esemé­nyekkel kapcsolatban Sisakli tábor­nok, Sziria elnöke csütörtökön este lemondott és repülőgépen azonnal elhagyta az országot. Sisakli tartóz­kodási helyét illetően a jelentések eltérőek: egyes hírek szerint Kai­róban, más források szerint Bejrut­ban tartózkodik. Mint a „Reuter" az aleppói rádió jelentésére hivatkozva közli, Hasem El Ataszit, az úgynevezett Néppárt egyik vezetőjét nevezték ki a fel­kelők Szirai új elnökévé. Emlékeztetni kell a „Novoje Vremja", szovjet külpolitikai fo­lyóirat egyik legutóbbi számának cikkére, amely rámutat, hogy a szíriai úgynevezett Néppárt szoros kapcsolatokat tart fenn angol kö­rökkel. Az „AFP" jelenti, hogy péntekre virradó éjszaka szabadonbocsátot­ták a börtönökből azokat a poli­tikusokat, akiket Sisakli kormánya vetett tömlöcbe. PÁRTELET • A vezetőségválasztás hírei A kellő taglétszámmal rendelkező üzemekben és az egyetemen újravá­lasztják a pártválasztmányokat pártértekezleteken. Azután pe­dig a megválasztott küldöttek a vá­rosi és utána a megyei pártértekez­leten újraválasztják a városi, illet­ve a megyei pártválasztmányt. Az eddig lezajlott vezetőségválasztó taggyűléseken sok értékes beszá­moló és vita hangzott el. A meg­tartott taggyűlések általában visz­szatükrözték a párttagság fejlődé­sét. Akadtak azonban bizonyos hiá­nyosságok. Ezeknek elkerülésére a vezetőség újraválasztással még hát­ralévő alapszervezeteknek komo­lyan kell ügyelniök. • Szinte általános jellegű hibája a taggyűléseknek, hogy igen hosz­szúak. Megtörténik az, hogy egyes taggyűlések 5—6 órán át, sőt to­vább is eltartanak. A taggyűlés vé­gére a jelenlévők kifáradnak és gyakran nem vitatnak meg elég alapossággal fontos kérdéseket, pél­dául a határozati javaslat pontjait. Sokszor a beszámolók és a beszá­molóhoz elhangzó hozzászólások, valamint az arra adott válasz tölti ki a taggyűlés idejének kétharmad részét. A taggyűlés elnökének fel­adata, hogy kézbentartsa a taggyű­lés menetét, ne engedjen hosszú, ismétlődő felszólalásokat, terméket­len vitákat. A beszámolóhoz el­hangzó hozzászólásokra tömören és ne mindenkinek külön-külön, a fel­szólalásokat ne elismételve vála­szoljon a beszámolót tartó titkár, vagy vezetőségi tag. Igen élénk érdeklődés és lelkes hangulat mellett tartották meg Munkaerőtartalékok Hivatala párt­vezetőség újraválasztó taggyűlést; A taggyűlésen egy alapszervezet­be vonták össze az MTH Délke­rületi Igazgatóságának ós az MTH iskola tanszemélyzetének eddig kiilön lévő pártszervezeteit. Ez­által még nngyobb lehetőségo lesz annak, hogy az MTH iskola több segítséget kapjon és még szebb eredményeket érjen el a tanulás­ban, a munkában. A taggyűlésen elismerésreméltó bíráló szellem alakult ki, s őszintén elismerték a résztvevők a saját hibáikat is. Birálták a felsőbb állami vezetést nz iskola vonalán, mert nem tö­rődik a dolgozók személyes ügyei­vel és egyéni problémáival. A fel­szólalók közül többen kifogásol­ták, hogy az intézetnél még nem indult, nem kezdődött meg a kon­gresszusi verseny, bár több javas­lat hangzott már el ennek érde­kében. A taggyűlésen a párttagoknak több mint 90 százaléka résztvett és a jelenlévőknek csaknem 60 szá­szaléka szólalt fel és fejtette kl véleményét. Az új vezetőség tag jait is körültekintő vita után választották meg. A vezetőség újon­nan megválasztott tagjai megígér­ték, hogy legjobb tudásuk szerint és teljes Igyekezettel végzik majd munkájukat. Megjutalmazták a forint-takarékossági napok munkájában kitünteket Néhány nappal ozelőtt tartották meg a KPDSZ kultúrtermében a forinttakarékossági napok záró­ankétját és a jutalmak kiosztását. A forinttakarékossági napok eredményeiről Ábrahám Antal elvtárs, az SZMT elnöke tartott beszámolót, melyben a többi kö­zött a következőket mondotta: — A takarékossági napok alkal­mával 2146 darab betétkönyv nyilt, s ezekben valamint már a koráb­ban nyitott 1223 betétkönyvben ösz­szesen 1,148.000 forint összegben történt elhelyezés a szegedi dolgo­zók részéről. Ennek alapján az OTP szegődi fiókjánál január 25­től február 10-éig a takarékossági napok ideje alatt 761.000 forint ösz­szegű állományomelkodés keletke­zett. — Az összegszerű eredmények mutatják, hogy bátran támaszkod­hatunk szakszervezeti ezerveink aktíváinak munkájára. A takaré­kos dolgozó, aki napi háztnrtási kiadásai mellett a nagyobb idő­közbon jelentkező szükségleteire: családiház, bútor, ruha, tüzelő stb. — ha rendszeresen takarékbe­tétben gyűjti össze fizetésének egyrószét, tervszerűbben, s jó beosztással tudja pénzét felhasz­nálni. Ilyen takarékos dolgozók tízezrével vannak megyénk terüle­tén. is. Ábrahám elvtárs beszámolója ntán Móró Ferenc elvtárs, a buda pesti OTP takarékossági propagan da osztályának helyettes vezetője a takarékossági mozgalom idősze­rű kérdéseiről beszélt. A takarékossági napok alkalmá­val kitűnt Területi Bizottságok közül az OTP központjától okle­vél jutalmat kaptak: a Postás, a Textiles, a KPDSZ és n Pedagógus Szakszervezet Területi Bizottsági). A Szakszervezeti Bizottságok kö­zül: a Textilmüvek, a Múv Igaz-, gatóság, a Dólmagyarorszúgi Áramszolgáltató Vállalat, a Gyógy. . szertár Vállalat, a Konzervgyár, a Hungária Szálló, a Szalámigyár, a Posta 1. sz. hivatal, a NIVO ksz, a Kovács-bognár ksz vezetősége. Tárgyjutalomban 23 elvtárs részesült, akik közül a legtöbben szakszervezeti bizottsági elnökök és aktívák. Az OTP által pénz­jutalomban részesült 12 takarékos­sági megbízott. A forinttakarékossági napok városunkban szép eredménnyel zá­rultak le. A takarékossági megbí­zottak további jó munkájukkal te­gyék a forinttakarékosságot a dol­gozók mindennapi megszokott tény­kedésévé, mert ennek hasznát az egyéneken kívül az egész nép­gazdaság is élvezi. 30. — Hallgassunk el, emberek! — kiáltott Kis István, s szavaival el­vágta a beszélgetés fo­nalát. — Elkezdjük a felolvasást! — Jancsi elé tolt egy papírt, s halkabb hangon mondta neki: — Szép hangosan olvasd föl ezt, Jancsi öcsém. Tamás az újságot, Kis Istvánt, meg Vincze Jancsit figyelte. — Nem tudok én felolvasni, olvasson inkább maga! — Jancsi összehúzta kissé magát, tétovázva hárította el kezével az újságot. Tamásnak úgy tünt, hogy István kissé fölényesen viselkedik. Jancsi pedig elpirul, mint a lány, ha a legény huncutságot súg belo a fülébe. Nem állhatta meg, hogy vé­delmébe no vegye a bérestársát: — Ne erőltesd, ha egyszer nom akarja ­szólt oda Istvánnak. Ezt a szavát azonban meg is bánta nyomban, mert az egész ven­dégség a vaeok felé fordította a fejét. — En azt mondom, olvasd, öcsém. Fia­talnak való az, majd belejössz, mint kiskw tya az ugatásba. Szegény apád is szeretett fololvasni. Ismertem ... A fekete üstőkü Kapás Kemény Jáno Így biztatta Jancsit. Sötét lángú szemével elítélően pislantott Tamás felé, s ő zavarba jött. Gyevi Balog is megszólalt: — No dévánkozzunk, emberek, mert u: idő múlik. — .Olyassálj Jani íjam — dörögte Kapás. KOVÁCS mihály regénye — Arra ügyelj, hogy jó hangosan mondjad, hogy mindnyájan megértsük. Kis István felemelte, s a Jancsi kezébe adta a Közjólét című, Aradon nyomtatott, szocialista újságot. — Tarts a világosság felé. A lámpában meglebben a láng, mint valami pillangó. Tamás olröstelltc kissé magát, s duzzogott belülről. „Mit kínozzák ezt a szegény gye­reket?" Egy valamin csodálkozott: hogy lehet az, hogy az elnök, Énekes Bálint, alig szólt még egy-két szót! (5 volna itt a halljakend. ö volna a legokosabb, azért elnök. Furcsa, milyen hallgatag. István beszél, Gyevi bácsi beszél. Kapás • beszél, mindenki beszélget, de ő, mint süket disznó a búzában, egyre hallgat. Pedig Énekes Bálint egyáltalán nem volt kevés szavú ember. Ha rájött a hangulat, s rz alkalom, fakó arca kigyulladt és zuhatng­ként ömlöttek a szavai. Ilyenkor aztán mondta, mondta nagy pátosszal, szépen, fo­lyékonyan. s az emberek úgy hallgatták, mint a prédikációt. Annak, hogy most nem 'ehetett szavát venni, oka volt, nem ls ép pen akármilyon. Jancsi fészkelődött, kinyújtotta a nya kát, a papiros remegett a kezében és egy kicsit akadozva olvasni kezdett, éneklő, ma­gas hangon, ahogyan a tanítótól tanulta az iskolában. — A szocialif.ta esz­me. Látjuk, hogy az emberiségnek egy el­enyészően csekély ré­sze hatalmas úr, soha semmi hasznos munkát nom végez, mégis úszik a bőségben, a fény­ben és pompában. Az emberiség túlnyomó nagy többsége, a munkások pedig, akik a társadalom jólétéhez mindent előteremtenek, a föld színén és a föld gyomrából nyomorog­nak, rongyoskodnak, éheznek, fáznak. A kisebbség hatalmas úr, a többség megalázóit rabszolga. És a gaz próféták ezt novezik sza­badságnak és egyenlőségnek... Tamás tenyerébe hajtotta az állát, úgy nézett, alulról fölfelé Jancsi mozgó ajkaira. A fiú lelkesült szava egészen lebilincselte. — A többség még tűri a zsarnokság uralmát, hordozza a jármait, feláldozza éle­tét is elnyomóinak javáért és hatalmáért, ha nem is nyugodtsággal, de szolgai megalázko­dássál. Miért van ez Így? A vagyonosoknak gondjuk van arra, hogy az elnyomottakat minél nagyobb szellemi vakságban, butaság­ban tartsák, mert ők minden áron uralkodni akarnak, uralkodni pedig csak tudatlanokon lehet... — Mi azt követeljük, hogy a termelő­eszközök az emberiség összességének birto­kába vitessenek át... Miért kell a nagyvá­radi püspöknek egymagának az a 150 ezer hold birtok ós Pallavicini grófnak 100 e/r itt a megyében, mialatt a zsellérek százezrei föld, kenyér és hajlék nélkül nyomorognak! (Folytatjuk!

Next

/
Thumbnails
Contents