Délmagyarország, 1954. január (10. évfolyam, 1-26. szám)

1954-01-24 / 20. szám

VASÁRNAP, 1954. JANUÁR 24­5 DELM0GY0RORSZBG ; (Folytatás a negyedik oldalról.) feladatok elé. A nép bizalom1-"! van irán­• ' íinket azon az úton, amelyen békés építőmun­kánk közben, dolgozó népünk­kel eggyéfor nártunk veze­tésével biztos lépésekkel hala­dunk magasztos célunk, a szo­cializmus diadala felé. Velünk a nép, velünk a győzelem! (Nagy taps.) A minisztertanács elnökének hosszantartó lelkes tapssal foga­dott besz:'J" "tón Rónai Sándo. elnök az ülést 15 percre felfüg­gesztette. Nagy Imre elvtárs beszédéhez hozzászóltak: Földvári Rudolf, az MDP Politikai Bizottságának tagja, Darvas József népműve­lési miniszter, Pesta László, a budapesti városi tanács vb. el­nökhelyettese, Horváth Ede, a szocialista munka hőse. Lovas Lajos, a turkevei „Vörös Csil­lag" tsz Kossuth-díjas elnöke, Juhász Imréné országgyűlési képviselő. A város és községgazdálkodási minisztérium létrehozása Az országgyűlés a miniszter­tanács elnökének beszámolóját tudomásul vette, majd rátért a város- és községgazdálkodási mi­nisztérium létrehozásáról szóló törvényjavaslat tárgyalására. Nánási László előadó bejelen­tette, hogy a jogi bizottság a tör­vényjavaslatot megtárgyalta és változtatás nélkül elfogadta. A kormányprogramm gyakor­lati végrehajtása során igen nagy feladat hárul a város- és községgazdálkodásra — mon­dotta Nánási László. Ennek hi­vatása a dolgozók lakással és ivóvízzel való ellátása, a városok és községek belső közlekedésé­nek lebonyolítása, a belső utak, járdák, hidak, fürdők fenntar­tása, valamint a szennyvízleve­zetés, a köztisztaság biztosítása, a városok és községek fejleszté­sével és rendezésével kapcsola­tos feladatok ellátása, a városok­ban és községekben zöld öveze­tek létesítése és a dolgozó nép mindennapi szükségleteit érintő sok más szolgáltató tevékeny­ség. Ezek a feladatok a helyi taná­csok tevékenységi körébe tartoz­nak. Ezen a fontos területen mindezideig a munkát az gá­tolta. hogy a város- és község­gazdálkodás szervezetileg igen szétforgácsolt volt. A város- és községgazdálkodás felügyeletét négy minisztérium látta el. A közvetlen irányítást pedig a he­lyi tanácsok vonalán 3 osztály végezte. Szétfolyt irányítás aka­dályozta a lakosság érdekeinek megfelelő, gazdaságos és terv­szerű munkát. A város- és köz­séggazdálkodás szervezete csak a megyei és egyes városi taná­csoknál épült ki. A város- és községgazdálkodás ezért nem tu­dott eleget tenni a kormánypro­grammból eredő, megnövekedett feladatoknak. A minisztertanács a mult év november 27-i ülésén határoza­tot hozott a város- és községgaz­dálkodás munkájának megjaví­tásáról. Többek között elrendelte a város- és községgazdálkodás irányításnak összevonását. A város- és községgazdálkodás fel­ügyeletét ez év január 1-től a könnyűipari minisztérium vette át. A minisztertanács határoza­tának megfelelően a kommunális, építési és közle­kedési osztályokat a helyi taná­csoknál — Budapestet kivéve — »város- és községgazdálko­dási* osztályba kell összevonni. A községgazdálkodás teendőit a községekben a községsazda fogia ellátni. A város- és községgaz­dálkodással foglalkozó vállalato­kat is át kell szervezni, hogy megfelelőbben elégíthessék ki a dolgozók igényeit. Az új szerve­zeti felépítés nagy önállóságot biztosit a helyi tanácsoknak és megszünteti az eddigi szétforgá­csoltságot. A város- és községcrazdálko­dás ténykedése alapvetően eltér az iparétól, mind tervezés, mind adatszolgáltatás, de főleg mű­szaki feladatok tekintetében. Ennélfogva a városi- és község­gazdálkodás nem tud jól beil­leszkedni a könnyűipari minisz­térium munkájába, amely telje­sen az ipar irányítására ép'.lt fel. A város- és községgazdálkodás munkájának megjavítására, valamint a tanácsok önállósá­gának növelésére hozott hatá­rozatok a gyakorlatban egy ön­álló minisztérium alapját te­remtik meg. Ezért szükséges a könnyűipari minisztériumon belül működő város- és községfejlesztési, lakás­gazdálkodási, közmű és szolgál­tató vállalati igazgatóságból, va­lamint az építésügyi miniszté­riumtól átvett tanácsi váiiaiati főosztályból és a nehézipari mi­nisztériumtól átkerült gázszol­gáltató osztályból a város- és községgazdálkodás minisztériu­mát létrehozni. Mindezek alapján javasolta az országgyűlésnek, hogy az al­kotmánv 24. szakaszának kiegé­szítéséről és a város- és község­gazdálkodási minisztérium létre­hozásáról szóló törvényjavasla­tot fogadja el. Az előadó beszéde után az or­szággyűlés a város- és község­gazdálkodási minisztérium f">'­állilásáról szóló törvényjavasla­tot általánosságban és részletei­ben elfogadta. Ezzel az ország­gyűlés ülésszaka végetért. A 811. pártkongresszus tiszteletére megépítjük Szatymaz nagyfeszültségű hálózatát (Levél) Mi, a Délmagyarországi Áramszol­gáltató Vállalat dolgozói lelkes han­gulatban készülünk a III. pártkon­gresszus megünneplésére. Célkitű­zésünk, hogy az időjárás viszontag­ságai ellenére is sikeresen befejez­zük az 1954. évi első negyedéves tervünket. Izsó István csoportve­zető, az építő csoport tagjainak nevében a következőket mondotta: — A pártkongresszus tiszteletére megépítjük Szatymaz nagyfeszült­ségű hálózatát a transzformátorál­lomással együtt. Ezzel az eredmé­nyünkkel fejezzük ki hálánkat a párt irát. További feladataink teljesítésé­hez is azzal a gondolattal kezdünk hozzá, hogy minél jobb és gyor­sabb munkát végzünk a tsz-ek és állami gazdaságok villamosításá­nál, annál inkább elősegítjük a kormányprogramm megvalósítását és még virágzóbbá tesszük terme­lőszövetkezeteinket, könnyebbé tesszük a paraszti dolgozók életét, elősegítjük kulturális felemelkedé­süket. Valamennylőnknek nagy örömet okozott a minisztertanács és a SZOT elnökségének határozata, amely a munkaverseny néhány V. M. Molotov megérkezett Berlinbe Berlin (TASZSZ). Január 23-án Berlinbe érkeztek V. M. Molotov és a kíséretében lévő személyek, hogy résztvegyenek a négy ha­talom külügyminiszterének ér­tekezletén. A schönefeldi repülőtéren V. M. Molotov fogadására megjelentek a Német Demo­kratikus Köztársaság kor­mányának tagjai, élükön Ottó Grotcwohl miniszter­elnökkel. V. M. Molotov, a Szovjetunió külügyminisztere megérkezése­kor nyilatkozatot tett a szovjet és a külföldi sajtó képviselőinek: „A berlini értekezlet olyan mértékben felel majd meg fő­feladatának, amilyen mértékben előmozdítja a béke megszilárdí­tását, a nemzetközi feszültség enyhítését — mondotta a többi között. — A Szovjetuniónak nem voltak és nincsenek olyan célkitűzései, amelyek más álla­mok ellen, más népek szabad­sága és nemzeti jogai ellen irá­nyulnának. A Szovjetunió támo­gatásáról biztosítja mindazok­nak az országoknak törekvéseit, amelyeknek célja a népeik jólé­téről és biztonságáról való gon­doskodás, mivel ezek a törekvé­sek nem állnak ellentétben más államok érdekeivel és jogaival. A Szovjetunió kormánya ilyen magatartást szeretne látni a Szovjetunió irányában is. fontos kérdéséről intézkedik. Bár üzemünkben eddig is voltak szép eredmények, de ezek mellett nem mindig használtuk ki a lehetősége­ket. A szakszervezeti bizottság nem volt egészen gazdája a munkaver­senynek, sokszor formális volt a versenyszervezés. Éppen ezeknek a hibáknak a felszámolásához nyújt nagy segítséget a határozat, amely a sztahanovista-mozgalom kiszéle­sítését és a műszakiak fokozottabb bevonását is előírja a munkaver­senyben. Nagyjelentőségű az a rendelke­zés is, hogy ezután az üzemek, mű­helyek dolgozói döntik el azt, hogy ki érdemes a sztahánovista szintre és ezen keresztül a dolgozók fele* lőssége méginkább fokozódik » tervek teljesítésénél. Szente János sztahánovista szerelő például úgy vélekedik, hogy az új határozat­tal a jövőben minden üzem egy­forma eséllyel indul az élüzem cim elnyeréséért, s ő, mint sztaháno­vista, mindent elkövet, hogy a Sztahánov-mozgalom üzemünkben kiszélesedjék. Matuszka elvtárs, műszaki dolgozó örömmel vette tu­domásul, hogy a jövőben a műsza­kiak is elnyerhetik a sztahánovista kitüntetést és ezáltal még nagyobb kedvvel versenyeznek. Jurka József Csongrád megyében már 4052 tsz tag gazdaságában van háztáji tehén A párt Központi Vezetőségének és a minisztertanácsnak határozata a mezőgazdasági termelés fejleszté­séről kimondja: feladatul kell ki­tűzni, hogy 1956. végére minden családos termelőszövetkezeti tagnak legyen háztáji tehene. Kormányza­tunk ennek végrehajtását azzal is elősegíti, hogy középlejáratú hitelt folyósít a termelőszövetkezeti ta­goknak háztáji szarvasmarha vá­sárlásához. A vásárhelyi tsz-ek élnek is ezzel a lehetőséggel, hiszen tudják, hogy az olyan szövetkezeti tag, akinek háztáji állatállománya van jobban él és több jövedelemhez jut. Ezt látják Hajnal János és özv. Rostás I Józsefné is, az Alkotmány tsz tag- I jai, Bakos János, az Engels tsz tagja és Bozó István, a Kossuth ter­melőszövetkezetben, akik most vá­sároltak háztáji gazdaságukba te­henet. De lehetne sorolni tovább azoknak a neveit, akik hasonlóan jártak el. Csupán Hódmezővásár­helyen az utóbbi időben 52 szövet* kezeti tag vásárolt háztáji tehenet; A megye területén viszont ma már 4052 olyan családos termelő­szövetkezeti tag van, aki saját gaz­daságában háztáji tehenet nevel; amely úgy a maga, mint családja szükséglete mellett még a szabad­piacra is ad tejet. Csatordai Antal főállattenyésztő A kisteleki rBékehét" előestjén a négyhatalmi értekezletnek üzentek a község békeharcosai Mintegy 200-an — dolgozó pa­rasztok, tanítók és más békehar­cosok — jöttek össze szombat este Kisteleken a „Szabadság" kultúrotthonban, hogy a 24-től 31-ig tartó békehét megnyitó előadásán résztvegyenek. Az ünnepi est bevezetőjeként Réti László 17 holdas középpa­raszt, községi béketitkár a kiste­leki dolgozó parasztok üzenetét tolmácsolta Berlinbe: „Mi kisteleki békeharcosok azt várjuk, hogy a négyhatalmi tárgyalások olyan határozatokat hozzanak, amelyekkel elérjük azt, hogy az lf"' év a béke esz­tendeje legyen." A város dolgozói, üzemi mun­kások keresték fel ezen a napon a kistelekieket. Szeged egyik legjobb kultúrcsoportjának, a Szegedi Kenderfonógyárnak énekesei, táncosai, színjátszói szórakoztatták nívós műsoruk­kal a megjelenteket. A békehéten Kistelek legjobb békeharcosai a legtávolabbi ta­rjákba is elviszik a béke szavát, ismertetik a négyhatalmi érte­kezlet tárgyalásainak eredmé­nyét. NEMZETKÖZI SZEMLE 1954. január 20-án amerikai meg­figyelő repülőgépek, vadászgépek és helikopterek köröztek a tongjangni hadifogolytáborok felett. A szöges­drót-kerítéseken amerikai, liszin­manista és kuomintangista zászlók lobogtak, a szögesdrótból épített alagutakon pedig ötös sorokban vo­nultak a hadifoglyok az amerikaiak és csatlósaik rabságába. Ezen a napon „adta át" az indiai fegyveres őrség — a semleges ha­zatelepítési bizottság lengyel és csehszlovák tagjának tiltakozása ellenére — az ENSZ-haderőinek a Dél-Koreában őrzött koreai és ki­nai hadifoglyokat. A valóságban ezen a napon zajlott le a régó'ta tervezett hadifogolyrablás, amely 20.000 hadifoglyot vetett további rabságba, s juttatott a kuomin­tangista és liszinmanista pribékek kezébe. Ez a legújabb gaztett — amely betetőzi az amerikaiak és csatló­saik koreai provokációnak soroza­tát — azt a célt szolgálja, hogy fo­kozza a nemzetközi feszültséget és a berlini értekezleten kedvezőtle­nül befolyásolja a tárgyalásokat. A hadifoglyok elrablása — amely amerikai fegyveres erők tevékeny részvételével zajlott le — a koreai fegyverszüneti egyezmény teljes felrúgását jelenti. A fegyverszüne­ti egyezmény ugyanis előírja, hogy a koreai-kínai fél 90 napon át fel­világosító munkát végez a közvet­lenül hazatelepülni nem kívánó ha­difoglyok között. Az amerikaiak titkos ügynökeinek provokációja; terrorja következtében azonban a koreai-kínai fél csak 10 napig foly­tathatott felvilágosító munkát, s így a hadifoglyok 85 százaléka nem ré­szesült felvilágosításban.. Ezért tel­jesen jogos volt a koreai-kinai fél­nek az a követelése, hogy hosszab­bítsák meg a felvilágosítás határ­idejét úgy, hogy valóban 90 napot fordíthassanak erre a munkára; Azoknak a hadifoglyoknak a sor­sáról, akik a 90 napos felvilágosí­tás után sem élnek hazatelepítési jogukkal, a fegyverszüneti egyez­mény értelmében a politikai érte­kezletnek kellett volna intézkednie; A semleges hazatelepítési bizott­ság több tagja azonban a fegyver­szüneti egyezmény nyílt megszegé­séhez folyamodott, amikor a hadi­foglyok -átadását* határozta el, elősegítette azok elrablását. Az amerikaiak vezetésével végre­hajtott hadifogolyrablás tehát el­odázza a koreai kérdés békés ren­dezését, s ilyen körülmények kö­zött méltán váltja ki a békeszerető erők nagy felháborodását. A kisebb kutya, ' a Berci, amelyiket nap­palra se kötnek meg, kinyargalt a gyepről, megkerülte a haragos­zöld búzatáblát. Míg odaért a Tompáék föld­jükig, ugatott, ugatott nagyon, mintha hara­gudna. Már a mesgyénél van. Már nem ugat, csak nyüszít, vakkant, ugrándozik bolondosán. Lám, ott egy másik kutya is, Berci hozzá futott és most teszi a szépet neki, udvarol a szomszédék nőstény kutyájának. Tavasz van, kétségtelenül. A bejáró felől kocsizörgés hallik. Jön Vak Hegedűs, a gazda. Beáll az udvarra. A két legény: Vasas Tamás, az öregbéres, meg Vincze Jancsi, a fiatal béres az istálló előtt várják, hogy tüstént kifogják majd a lovakat. Lajkó, a kanász, a gyepen legeltet, Zsófi bent van a konyhában. A gazda már négy nap óta nem volt k;nt a tanyában a koreaházi vásár miatt. Mert Vak Hegedűs kupcckedett, kereskedett, méghozzá társas viszonyban az igazi marha­kereskedőkkel. Ez volt a főfoglalkozása. Tamás és Jancsi kifogták a lovakat. A gazda egyenest az istállóba ment. Megnézte az ökröket, a teheneket, meg a nagy csikót, nincs-e valami bajuk, jól gon­dozzák-o őket a béresek? M g az apja hagyta rá, hogy csak az a jó gazda, aki folyton uta­sít, parancsol, a kákán is megkeresi a cso­mót. Felingerelte magát, rárivallt a béresre: — Mért nincs széna az előtt a csikó előtt? Hallod Tamás? A szentségedet! Lopjátok itt a napot, oszt a jószág éhezik!? Még mindig tfíófarerürfetm KOVÁCS MIHÁLY REGÉNYE I. fejezet itt vagy? Ne tátsd itt a szádat, mozogj. Már ide is érhettél volna egy villa szénával... Ne a lányokon járjon az eszetek, hanem ott, ahol egy béresembernek kell... A kazlakat is körülnézte hunyorgó sze­mével, a hombárt is felnyitotta, s visszafelé jövet a górén is megvizsgálta a lakatot. Későn jött ki a városról, s dél felé járt, mire mindezt elintézte. Ekkor a konyhába nyitott be. — Mit főzöl, hékám? — kérdozte Zsófitól, a szolgálótól. — Paszulylevest. — Jó is az. Majd nekem is adjál egy tányérral. Tünölődött egy kicsit, megszagolta a túrószaeskót, s megint Zsófihoz fQrdult: — Nagyon megéheztem, hallod-e? Vágjál le ogy csirkét is a decemberi keltetésből. Csináld meg kirántva. * Ezzel bement a tiszta szobába, s a kor­caházi vásár elszámolását nézte át. Másfél óra múlva Zsófi jelentette: Kész az ebéd. Vak Hegedűs felnézett, tekintete végig­siklott a szolgálón. — Hozd be ido, hékám — mondta ked­veskedve, s leszedte az asztalról a papírokat. Zsófi megterített, behozta a bablevest, utána egy nagy, zöld­mintájú cseréptányéron az illatozó rántott csir­két, s illendően távozott. A gazda rengő tokája egy-kettőre elnyelte a levest, s a csirkének is felét. Ivott rá két pohár bort. aztán fogta a ma­radékot kivitte Zsófinak. — Ez jólesett, hallod-e? Ezt a mellchú­sát meg is hagytam neked. Meg ezt a kis bort is ni. Fogyaszd el. Zsófi csak nézett a fekete szemével lefelé, a tömpe orrocskájára és semmit so szólt. Furcsálta, nagyon furcsálta, hogy ilyen mé­zes-mázos barátsággal beszél a Vak, meg hogy így kihozta a maradékot. Pláne a bo­ros üveget is. Do sok ideje nem volt rá, hogy megköszönje, mert már megint szólt a gazda: — Átmegyek Tompáikhoz. Át is ment. s esak naplementekor jött haza. Megint szétnézett az istállóban, aztán kiporciózta a cselédség vacsoráját, majd be­ment a szobába, füstölt kolbászt szedett elő, megvacsorázott és kiszólt Zsófinak: — Hallod-e hékám, melegítsél egy fazék vizet, majd lábat mosok. Azután majd ágyaz­zál meg. mert itt hálok az éccaka. „Ugyan mi üthetett belé? Máskor oda­haza alszik a városi házánál" — gondolkozott Zsófi. Feltette melegedni a vizet, r bement ágyazni, hogy az is készen legyen. Bevitte a lavórt, meg a szappanos tányért is. A papucsa sarka kopogott a tiszta szoba padlóján. A Vak lehúzatta vele a csizmáját. — Hozhatod a vizet, hékám — szólt a Vak és • mosolygott. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents