Délmagyarország, 1954. január (10. évfolyam, 1-26. szám)

1954-01-21 / 17. szám

(CSÜTÖRTÖK, 1954. JANUÁR 21. DÍLMRGYARORSZIG Legdrágább kincsünk a gyermek PITYUKA ÉS MARIKA ' Csupa-vidám em­ber Fodor István elvtárs, az újszegedi Haladás termelőszö­vetkezet elnöke. Ko­ra reggeltől késő es­tig ereje legjavával dolgozik szövetkeze­téért — a még jobb közös életért. Tár­gyal a tanácsnál, szép szóval fordul egyik-másik olyan tag felé, akik vala­mit nem értenek. Amikor kell, határo­zott és kemény em­ber. Fodor István azon­ban nemcsak a szö­vetkezet áldozatos, lelkes tagja, nemcsak termelőszövetkezeti elnök. Édesapa is. Olyan édesapa, aki nagyon szereti gyer­mekeit. Amikor dél­ben hazamegy ebé­delni, megcirógatja a két kis apróságot, rá­juk nevet, s azok vissza rá. Feledhe­tetlen petcek ezek! Fodor Istvánnak két gyermeke van. Az egyik kislány: Marika. A másik kis­fiú és Pistának hív­ják. A kis Pista mindössze hathóna­pos. Apja nevét vi­seli és nem kis büsz­keséggel mondja sze­rető édesapja: „ele­ven, okos gyerek lesz abból." A kis Pityú is sokat szo­kott mosolyogni és mikor anyja, apja beszél hozzá, több­ször mondja: „gö .. t gö... gö..." Fodor István sze­ret olyan értekezle­ten részt venni, amely hasznos, és segíti a munkát, de a nesze semmi, fogd meg jól értekezletek­ről az a véleménye, hogy többet ér, ha azt az időt otthon, a gyerekeivel tölti el. Olyan az újszegedi Haladás termelőszö­vetkezet, mint egy nagy család. A békét akarják és munkál­kodnak is érette. Ez a munka egyszerre történik szeretteikért, a termelőszövetkeze­tért, a jobb életért, a drága hazáért. A gyermekek mosolya, az anyák öröme, a tsz földjén ízes gyü­mölcsöt termő fák, a kis Pisták gügyö­gése: mindez a béke •— mindez az élet. i.. Este van. A pihenés ideje. Az el­nök — egy az édes­apák közül, — sok vidám percet tölt gyermekei, családja körében, M. S. UiszüföttcU is édesanyák UöziiU Katicabogár» hegedű, csillag... A Női Klinika magasföldszintjé­nek folyosóján az újszülöttek szo­bája felől kedves, aprócska gyer­mekek sírását hallhatjuk. Három szobában egymás mellett sorakoz­nak piciny, fehérrácsos ágyacskák. Minden apró ágy felett felfüggesz­tett rózsaszín kartonlapról olvas­hatjuk: ebben a piciny ágyban — például — Farkas Józsika tölti éle­tének első napjait. Nagy a rend és a tisztaság. Az egyforma fehérszínű kis fejkötőcs­kékben, fehér dunyhában lévő cse­csemők szinte egyformának látsza­nak. Szabó Lajos, a Gyermekklinika fiatal gyakornok orvosa vizsgálatot tart. Minden ágy előtt megáll, min­den kisbabát megvizsgál. Megnézi, minden rendjén van-e, nincs-e a — Nagyon féltjük picinyeinket — mondja a fiatal orvos — és na­gyon gondos ápolásban részesítjük őket. Születése után minden baba megkapja a BCG oltást. Ma már egyetlen mama sem kifogásolja ezt, sőt örül, hogy itt szakorvosok olt­ják be gyermekeiket. A féltő gondoskodást tükrözi, hogy az újszülöttek szobájába senki Sem mehet be orrkendő nélkül. A már járni tudó mamák az üvegab­lakon keresztül gyönyörködhetnek legdrágább kincsükben. — Jaj, milyen szépen alszik mondja Réger Józsefné fiatal mama — és boldogan jelenti ki: Annus­kám nagykislány, már hatnapos Hatvan drága piciny gyermekla­kója van a klinikának. Az "időseb A nagy termet betölti a nyugodt, " békés szuszogás. Szőke és barna fejecskék süppednek a párnakba, alszik a MÁV napközi otthonának gyermekserege. Csönd van. Gon­dos kezek még a bejárat­hoz is kiírták: "1 órától fél 4-ig csöngetni és kopogni, a gyer­mekek nyugalma érdekében, nem szabad.* Nem is szegi meg senki ezt a belső csendrendeletet. Halk zaj csak az ebédlőből hal­latszik, ott már uzsonnára teríte­nek. Mintha Hófehérke törpéinek modern otthonában járnék. Apró asztalok, székek, padok sorakoznak egymás mellett. De az uzsonna — vaniliás-krém és egy szelet sárga könnyű piskóta — úgy látom, nem törpéknek való adag, olyan bősé­gesen méretezték. A csöppségek azonban vígan beke­belezik. Alvás után kipirult arccal, vidám csacsogással látnak hozzá. reknek van egy jele: a csengő Sánta Gyöngyit jelenti, a csillag Dombovári Lacit, a szív Szabó Dit­tát, s így tovább, a katicabogár, a hegedű, a rózsa, a cseresznye, mind egy-egy csöppséget jelent. És mi­lyen jól ismerik ezt a jelrendszert. Az egymás alá helyezett képekről le tudják olvasni a névsort, n%g tud­ják állapítani ki a napos, — mert ilyen is van. Persze, nem sok, amit ezek a kis naposok végeznek, de mégis feladat, amelynek végrehaj­tása okosítja őket, előkészíti igazi feladatok végrehajtására. A kép-névsor mellett még egy színes tábla függ a falon. Az egyik kis képen házikó, mellette kis­madár ül egy kerítés tetején, tág­rányított csőrrel. A ház alatti ké­pen kacsa, mellette tornázó gye­rekek. A kacsa alatt szélmalom, mellette rajzoló gyerek. — Mi ez? — kérdezem a gyerekek­y­t Az uzsonna, a tízórai és az • ebéd után ez a harmadik étkezésük itt benn. Az egyik "nagy* — két kor­csoport van — az öt és féléves Tö­rök Jutka meséli el a napirendet. Ügy beszélget ez az okos, élénk kisleány, mintha már legalább is felnőtt lenne. Török Jutka "beszámolójában* érdekes, hogy azt is pontosan fel­sorolja, hányszor kell naponta tör­vényszerűen kezet mosni. Ezek a gyerekek pici koruktól megszokják, mennyire fontos, hogy csak tiszta kézzel nyúljanak ételhez, vagy in­duljanak aludni. A napközi neve­lése tudatosítja bennük, mennyire fontos a tisztaság, hogyan kell vi­gyázni az egészségükre. És vi­gyáznak egymásra is. Az egyik kisfiúnak baj lett az orrocskájával. Nem törölte meg, s erre egyszercsak kézenfogta őt egy hasonló apró leányka, nem volt több négyévesnél. — Gyere, keresd meg a zsebken­dődet, töröld meg az orrodat — és kicipelte magával az öltözőbe. Az öltözőben kezdődik a gyere­kek napja. Itt kell levetni az ott­honi ruhákat és felvenni azt, amelyben csak itt tartózkodnak. Egyforma barna mackóruha, mind­egyik jelzéssel, mindnek külön polc, külön akasztó. A nagyobbak önállóan öltöznek, a kisebbeknek segít a védőnéni. A maga polcát azonban kicsi­nagy megtalálja, pedig itt még a "nagyok* sem tudnak olvasni. De amit a betű nem tud közölni velük,. azt megérteti a kép. Minden gye- [ tői és pillanatnyi megdöbbenéssel hallom a választ. — Ez a mi tervünk! — vágják rá habozás nélkül többen is. Nem ér­tem a képet és furcsa a terv szó is a kicsik szájából. — Mondd, mi-a terv? — faggatom tovább az egyik nagyszemű fekete kisleányt. — Hát, hogy mit fogunk csi­nálni. Ez a hétfő, mutat rá a házra, ez a kedd, mutat a kacsára. A szél­malom szerda. Itt énekelünk, ahol a kismadár van, itt tornázunk, itt rajzolunk, kíséri ujjacskája a kép­sort. Most már értem én is a képek nyelvét és csodálom a gyerekek logikus, élénk magyarázatát. A módszeres, átgondolt, igényes pedagógia, amellyel nevelik őket, és a közösségi élet úgy fejleszti fantáziájukat, képességeiket, ahogy azt a legjobb otthoni nevelés sem tudja megadni. Mennyi mindent tudnak! Verset, s milyen hosszúa­kat, éneket, mesét, táncot, s nem is akármilyent. Pompás színérzék-r kel fűznek fagyöngyöt, szimmetri­kusan építenek a rengeteg kocká­ból, a nagyobbak legtöbbje bizto­san számol a hetes számkörben a didaktikus játékok segítségével. A velük töltött kevés idő ás igen nagy élményt jelent és őszinte el­ismerést vált ki. A búcsúnál már nem is csodálkozom, kedves, udva­rias köszönésükön és azon, hegy többen is mondják: .— Tessék eljönni máskor is! Cs. M. piciny testen valami elváltozás.1 Ha valahol komolyabb bajt talál, amelyet ott helyben nem lehet meggyógyítani, azt a beteg csecse­mőt azonnal átküldi a Gyermek­klinikára, bek« már hazafelé készülnek. Helyettük új lakók érkeznek. Most is az egyik üres ágyba Szabó Ka­tika került, ő a legfiatalabb a szo­bában, — alig pár órája született. Nem sír, úgylátszik, tetszik neki is az új kiságy, s mély álomba merül. A szülőszoba előtti helyiségben is újszülöttek vannak — villanymele­gítőben. . — Ide kerülnek születésük után először a babák — mondja Kovács István, a Női Klinika adjunktusa. — S nem kell félni a mamáknak, nem cseréljük össze gyermekeiket, születésük után azonnal kis szalag kerül kezükre, amelyre ráírjuk nevüket. A szülőszoba ügyeletes ápolónője, Hajdú Istvánné félrehúzza a me­legítő fehér függönyét. Hat csecse­mő élvezi az első féltő gondosko­dás jelét, a melegítőt. — Ma hét órától 11 óráig hat baba született, — mondja az ápoló­nő. Mind nagyon édesek, szépek, és egészségesek. Az óra mutatója 12-őt mutat. Az újszülöttek megéheztek, itt a szoptatás ideje. Féltő ápolónői ke­zek egy hosszú gumikerekű ko­csira helyezik el a babákat, fejülcet vékony fehér kendővel takarják le, fertőzés elkerülése miatt. A mamák felrakják az orrkendőket, s boldo­gan szorítják magukhoz gyermekei­ket, J. Zs­Ahol a gyermekörömök készülnek Három évvel ezelőtt kezdték meg a játékok gyártását a Nívó Játék KSZ-ben a Rókusi feke­teföldek 22. szám alatt. 1950-ben 15-en voltak a szövetkezetben — ma már csaknem tízszer­annyian vannak. Ha belépünk a gyár kapuján, gondozott, tisz­ta udvar fogad bennün­ket. Hátul az épület mö­gött hóval borított, ha­talmas farönkök pihen­nek: feldolgozásra vár­nak. Többmázsás rön­kökből készülnek azok az apró fajátékok, ame­lyek gyermekeinknek annyi örömet szereztek már. Érdekes itt az élet a Játékországban. A fa­megmunkáló üzemrész­ben süvítenek a szalag­fűrészek, sikolt a körfű­rész, sustorog a gyalu­gép, az esztergapadok fölött magasra röppen a forgács. Az összeállító teremben ezer és ezer apró kerék, deszkadarab, kis ágyvég, babakocsi ol­dal, mozdonytest, hajó­alkatrész, félig kész asz­tal, szék, ágy, szekrény — és ki tudná felsorolni mindazt, ami itt látható. A festőteremben a sűrí­tett levegővel működő festőpisztolyok sziszegve fújják a féligkész játé­kokra a festéket. Bent a szárítóban sokezer számra száradnak a mér kész játékok. A „mackó­üzemrészben" fagyapot, kiszabott plüss mackó­minták és berregő varró­gépek között 10—12 nő dolgozik énekelve, vidá­man. A csomagolóban rózsaszín, fehér és kék selyempapírba csomagol­va szállításra várnak az apró játékok, hogy ma, holnap vagy egy hét múlva Pécsett, Sztálin­városban s Egerben, Deb­recenben, Békéscsabán vagy Miskolcon — min­denfelé az országban egy-egy örömszülte si­kolyt, gondtalan kaca­gást s boldogságot, örö­met szerezzenek az apró gyermekeknek. A NIVÓ Játéküzem készítményeit ismerik az egész országban. Néhány év alatt hírnevet, becsü­letet szereztek a KSZ­nek a szorgalmas tagok. A játéküzletek s az ajándékboltok kirakatai­bii pompázva kínálják magukat a szebbnél­szebb ötletes játékok. A Lenin-utcai játéküzlet előtt is ezer és ezer szülő áll meg naponta hosszan gyönyörködő gyermeké­vel. Ilyenkor a csöppsé­gek azzal dicsekednek, hogy otthon már van a kis vonatból, a hajóból, a kocsiból, a bölcsőből, a kis szobabútorból. Néme­lyik így dicsekszik, né­melyik pedig várakozón néz fel szüleire és csa­csogva mondja: — Vedd meg nekem ezt a mackót. A szülők, ha akkor nem is, de fizetéskor feltétlen eleget tesznek gyerme­kük kívánságának: else­jén a hozzájuk költözött hófehér mackó mélázó tekintete a szobába va­rázsolja még az erdők csillogó levelű karcsú fáit s az illatos málna­bokrokat is. Máshol az apró vonatszerelvény A Nívó dolgozói nagy szeretettel és gonddal készí­tik a kedves mackókat. Üj játékok: gyermek kis ágy, villamos, autó — gyermekörömök. (Liebmann Béla felvétojei. Fény. SzövJ kapja szárnyra a parányi gyermekek képzeletét és kijelentik: „mozdonyve­zető leszek". Régen a játékok készí­tőit csak a profitért való hajsza irányította. Most a Játéktervező Intézet, az Oktatásügyi Minisztéri­um, a Népművelési Mi­nisztérium, a Kereske-> delmi Minisztérium, va­lamin t az ország élen­járó úttörőiből alakult bizottság vizsgálja felül a játékokat. Ma már olyan játékokat készlie-i nek, amelyek olcsók, szé­pek és a boldog életre nevelik minden dolgozó gyermekét. A NIVÖ Já­téküzemnek is külön já­téktervező osztálya van, ahol Dán Károly terve­ző vezetésével születnek meg az új ötletek, az új játékok. Három esztendő alatt sokat dolgoztak, sok új játékot terveztek és ké­szítettek a NIVÖ dolgo­zói. Egy-egy játékot sok­szor 35—40 darabból ál­lítanak össze és ezeket is ugyanolyan szeretet­tel csinálják, mint az egyszerű kuglibabákat. Három év alatt közel egymillió játékot gyár­tottak, tíz- és százezer kacagó emberapróságnak szereztek örömet. A NIVÓ Játéküzem dolgozói ebben az esz­tendőben 86 ezer hófehér és barna mackót gyárta­nak és 24 új játék ké­szül az első negyedév­ben. Rövidesen a napkö­zi otthonokban fut majd. a budapesti autóbusz ki­csinyített mása, az „Ika­rus 66". Vele együtt be­költözik a dolgozók ott­honába is a legújabb mintájú villamos, a gu­mi motoros csónak, a vi­torlás hajó, az összecsuk­ható számológép, a mi­niatűr szoba- és konyha­berendezés és kétezer darab hófehér nyuszi —i a gyermekek örömei. K. Li l

Next

/
Thumbnails
Contents