Délmagyarország, 1954. január (10. évfolyam, 1-26. szám)

1954-01-21 / 17. szám

(CSÜTÖRTÖK, 1954. JANUÁR 21. DÍLMRGYARORSZIG Legdrágább kincsünk a gyermek PITYUKA ÉS MARIKA ' Csupa-vidám ember Fodor István elvtárs, az újszegedi Haladás termelőszövetkezet elnöke. Kora reggeltől késő estig ereje legjavával dolgozik szövetkezetéért — a még jobb közös életért. Tárgyal a tanácsnál, szép szóval fordul egyik-másik olyan tag felé, akik valamit nem értenek. Amikor kell, határozott és kemény ember. Fodor István azonban nemcsak a szövetkezet áldozatos, lelkes tagja, nemcsak termelőszövetkezeti elnök. Édesapa is. Olyan édesapa, aki nagyon szereti gyermekeit. Amikor délben hazamegy ebédelni, megcirógatja a két kis apróságot, rájuk nevet, s azok vissza rá. Feledhetetlen petcek ezek! Fodor Istvánnak két gyermeke van. Az egyik kislány: Marika. A másik kisfiú és Pistának hívják. A kis Pista mindössze hathónapos. Apja nevét viseli és nem kis büszkeséggel mondja szerető édesapja: „eleven, okos gyerek lesz abból." A kis Pityú is sokat szokott mosolyogni és mikor anyja, apja beszél hozzá, többször mondja: „gö .. t gö... gö..." Fodor István szeret olyan értekezleten részt venni, amely hasznos, és segíti a munkát, de a nesze semmi, fogd meg jól értekezletekről az a véleménye, hogy többet ér, ha azt az időt otthon, a gyerekeivel tölti el. Olyan az újszegedi Haladás termelőszövetkezet, mint egy nagy család. A békét akarják és munkálkodnak is érette. Ez a munka egyszerre történik szeretteikért, a termelőszövetkezetért, a jobb életért, a drága hazáért. A gyermekek mosolya, az anyák öröme, a tsz földjén ízes gyümölcsöt termő fák, a kis Pisták gügyögése: mindez a béke •— mindez az élet. i.. Este van. A pihenés ideje. Az elnök — egy az édesapák közül, — sok vidám percet tölt gyermekei, családja körében, M. S. UiszüföttcU is édesanyák UöziiU Katicabogár» hegedű, csillag... A Női Klinika magasföldszintjének folyosóján az újszülöttek szobája felől kedves, aprócska gyermekek sírását hallhatjuk. Három szobában egymás mellett sorakoznak piciny, fehérrácsos ágyacskák. Minden apró ágy felett felfüggesztett rózsaszín kartonlapról olvashatjuk: ebben a piciny ágyban — például — Farkas Józsika tölti életének első napjait. Nagy a rend és a tisztaság. Az egyforma fehérszínű kis fejkötőcskékben, fehér dunyhában lévő csecsemők szinte egyformának látszanak. Szabó Lajos, a Gyermekklinika fiatal gyakornok orvosa vizsgálatot tart. Minden ágy előtt megáll, minden kisbabát megvizsgál. Megnézi, minden rendjén van-e, nincs-e a — Nagyon féltjük picinyeinket — mondja a fiatal orvos — és nagyon gondos ápolásban részesítjük őket. Születése után minden baba megkapja a BCG oltást. Ma már egyetlen mama sem kifogásolja ezt, sőt örül, hogy itt szakorvosok oltják be gyermekeiket. A féltő gondoskodást tükrözi, hogy az újszülöttek szobájába senki Sem mehet be orrkendő nélkül. A már járni tudó mamák az üvegablakon keresztül gyönyörködhetnek legdrágább kincsükben. — Jaj, milyen szépen alszik mondja Réger Józsefné fiatal mama — és boldogan jelenti ki: Annuskám nagykislány, már hatnapos Hatvan drága piciny gyermeklakója van a klinikának. Az "időseb A nagy termet betölti a nyugodt, " békés szuszogás. Szőke és barna fejecskék süppednek a párnakba, alszik a MÁV napközi otthonának gyermekserege. Csönd van. Gondos kezek még a bejárathoz is kiírták: "1 órától fél 4-ig csöngetni és kopogni, a gyermekek nyugalma érdekében, nem szabad.* Nem is szegi meg senki ezt a belső csendrendeletet. Halk zaj csak az ebédlőből hallatszik, ott már uzsonnára terítenek. Mintha Hófehérke törpéinek modern otthonában járnék. Apró asztalok, székek, padok sorakoznak egymás mellett. De az uzsonna — vaniliás-krém és egy szelet sárga könnyű piskóta — úgy látom, nem törpéknek való adag, olyan bőségesen méretezték. A csöppségek azonban vígan bekebelezik. Alvás után kipirult arccal, vidám csacsogással látnak hozzá. reknek van egy jele: a csengő Sánta Gyöngyit jelenti, a csillag Dombovári Lacit, a szív Szabó Dittát, s így tovább, a katicabogár, a hegedű, a rózsa, a cseresznye, mind egy-egy csöppséget jelent. És milyen jól ismerik ezt a jelrendszert. Az egymás alá helyezett képekről le tudják olvasni a névsort, n%g tudják állapítani ki a napos, — mert ilyen is van. Persze, nem sok, amit ezek a kis naposok végeznek, de mégis feladat, amelynek végrehajtása okosítja őket, előkészíti igazi feladatok végrehajtására. A kép-névsor mellett még egy színes tábla függ a falon. Az egyik kis képen házikó, mellette kismadár ül egy kerítés tetején, tágrányított csőrrel. A ház alatti képen kacsa, mellette tornázó gyerekek. A kacsa alatt szélmalom, mellette rajzoló gyerek. — Mi ez? — kérdezem a gyerekekyt Az uzsonna, a tízórai és az • ebéd után ez a harmadik étkezésük itt benn. Az egyik "nagy* — két korcsoport van — az öt és féléves Török Jutka meséli el a napirendet. Ügy beszélget ez az okos, élénk kisleány, mintha már legalább is felnőtt lenne. Török Jutka "beszámolójában* érdekes, hogy azt is pontosan felsorolja, hányszor kell naponta törvényszerűen kezet mosni. Ezek a gyerekek pici koruktól megszokják, mennyire fontos, hogy csak tiszta kézzel nyúljanak ételhez, vagy induljanak aludni. A napközi nevelése tudatosítja bennük, mennyire fontos a tisztaság, hogyan kell vigyázni az egészségükre. És vigyáznak egymásra is. Az egyik kisfiúnak baj lett az orrocskájával. Nem törölte meg, s erre egyszercsak kézenfogta őt egy hasonló apró leányka, nem volt több négyévesnél. — Gyere, keresd meg a zsebkendődet, töröld meg az orrodat — és kicipelte magával az öltözőbe. Az öltözőben kezdődik a gyerekek napja. Itt kell levetni az otthoni ruhákat és felvenni azt, amelyben csak itt tartózkodnak. Egyforma barna mackóruha, mindegyik jelzéssel, mindnek külön polc, külön akasztó. A nagyobbak önállóan öltöznek, a kisebbeknek segít a védőnéni. A maga polcát azonban kicsinagy megtalálja, pedig itt még a "nagyok* sem tudnak olvasni. De amit a betű nem tud közölni velük,. azt megérteti a kép. Minden gye- [ tői és pillanatnyi megdöbbenéssel hallom a választ. — Ez a mi tervünk! — vágják rá habozás nélkül többen is. Nem értem a képet és furcsa a terv szó is a kicsik szájából. — Mondd, mi-a terv? — faggatom tovább az egyik nagyszemű fekete kisleányt. — Hát, hogy mit fogunk csinálni. Ez a hétfő, mutat rá a házra, ez a kedd, mutat a kacsára. A szélmalom szerda. Itt énekelünk, ahol a kismadár van, itt tornázunk, itt rajzolunk, kíséri ujjacskája a képsort. Most már értem én is a képek nyelvét és csodálom a gyerekek logikus, élénk magyarázatát. A módszeres, átgondolt, igényes pedagógia, amellyel nevelik őket, és a közösségi élet úgy fejleszti fantáziájukat, képességeiket, ahogy azt a legjobb otthoni nevelés sem tudja megadni. Mennyi mindent tudnak! Verset, s milyen hosszúakat, éneket, mesét, táncot, s nem is akármilyent. Pompás színérzék-r kel fűznek fagyöngyöt, szimmetrikusan építenek a rengeteg kockából, a nagyobbak legtöbbje biztosan számol a hetes számkörben a didaktikus játékok segítségével. A velük töltött kevés idő ás igen nagy élményt jelent és őszinte elismerést vált ki. A búcsúnál már nem is csodálkozom, kedves, udvarias köszönésükön és azon, hegy többen is mondják: .— Tessék eljönni máskor is! Cs. M. piciny testen valami elváltozás.1 Ha valahol komolyabb bajt talál, amelyet ott helyben nem lehet meggyógyítani, azt a beteg csecsemőt azonnal átküldi a Gyermekklinikára, bek« már hazafelé készülnek. Helyettük új lakók érkeznek. Most is az egyik üres ágyba Szabó Katika került, ő a legfiatalabb a szobában, — alig pár órája született. Nem sír, úgylátszik, tetszik neki is az új kiságy, s mély álomba merül. A szülőszoba előtti helyiségben is újszülöttek vannak — villanymelegítőben. . — Ide kerülnek születésük után először a babák — mondja Kovács István, a Női Klinika adjunktusa. — S nem kell félni a mamáknak, nem cseréljük össze gyermekeiket, születésük után azonnal kis szalag kerül kezükre, amelyre ráírjuk nevüket. A szülőszoba ügyeletes ápolónője, Hajdú Istvánné félrehúzza a melegítő fehér függönyét. Hat csecsemő élvezi az első féltő gondoskodás jelét, a melegítőt. — Ma hét órától 11 óráig hat baba született, — mondja az ápolónő. Mind nagyon édesek, szépek, és egészségesek. Az óra mutatója 12-őt mutat. Az újszülöttek megéheztek, itt a szoptatás ideje. Féltő ápolónői kezek egy hosszú gumikerekű kocsira helyezik el a babákat, fejülcet vékony fehér kendővel takarják le, fertőzés elkerülése miatt. A mamák felrakják az orrkendőket, s boldogan szorítják magukhoz gyermekeiket, J. ZsAhol a gyermekörömök készülnek Három évvel ezelőtt kezdték meg a játékok gyártását a Nívó Játék KSZ-ben a Rókusi feketeföldek 22. szám alatt. 1950-ben 15-en voltak a szövetkezetben — ma már csaknem tízszerannyian vannak. Ha belépünk a gyár kapuján, gondozott, tiszta udvar fogad bennünket. Hátul az épület mögött hóval borított, hatalmas farönkök pihennek: feldolgozásra várnak. Többmázsás rönkökből készülnek azok az apró fajátékok, amelyek gyermekeinknek annyi örömet szereztek már. Érdekes itt az élet a Játékországban. A famegmunkáló üzemrészben süvítenek a szalagfűrészek, sikolt a körfűrész, sustorog a gyalugép, az esztergapadok fölött magasra röppen a forgács. Az összeállító teremben ezer és ezer apró kerék, deszkadarab, kis ágyvég, babakocsi oldal, mozdonytest, hajóalkatrész, félig kész asztal, szék, ágy, szekrény — és ki tudná felsorolni mindazt, ami itt látható. A festőteremben a sűrített levegővel működő festőpisztolyok sziszegve fújják a féligkész játékokra a festéket. Bent a szárítóban sokezer számra száradnak a mér kész játékok. A „mackóüzemrészben" fagyapot, kiszabott plüss mackóminták és berregő varrógépek között 10—12 nő dolgozik énekelve, vidáman. A csomagolóban rózsaszín, fehér és kék selyempapírba csomagolva szállításra várnak az apró játékok, hogy ma, holnap vagy egy hét múlva Pécsett, Sztálinvárosban s Egerben, Debrecenben, Békéscsabán vagy Miskolcon — mindenfelé az országban egy-egy örömszülte sikolyt, gondtalan kacagást s boldogságot, örömet szerezzenek az apró gyermekeknek. A NIVÓ Játéküzem készítményeit ismerik az egész országban. Néhány év alatt hírnevet, becsületet szereztek a KSZnek a szorgalmas tagok. A játéküzletek s az ajándékboltok kirakataibii pompázva kínálják magukat a szebbnélszebb ötletes játékok. A Lenin-utcai játéküzlet előtt is ezer és ezer szülő áll meg naponta hosszan gyönyörködő gyermekével. Ilyenkor a csöppségek azzal dicsekednek, hogy otthon már van a kis vonatból, a hajóból, a kocsiból, a bölcsőből, a kis szobabútorból. Némelyik így dicsekszik, némelyik pedig várakozón néz fel szüleire és csacsogva mondja: — Vedd meg nekem ezt a mackót. A szülők, ha akkor nem is, de fizetéskor feltétlen eleget tesznek gyermekük kívánságának: elsején a hozzájuk költözött hófehér mackó mélázó tekintete a szobába varázsolja még az erdők csillogó levelű karcsú fáit s az illatos málnabokrokat is. Máshol az apró vonatszerelvény A Nívó dolgozói nagy szeretettel és gonddal készítik a kedves mackókat. Üj játékok: gyermek kis ágy, villamos, autó — gyermekörömök. (Liebmann Béla felvétojei. Fény. SzövJ kapja szárnyra a parányi gyermekek képzeletét és kijelentik: „mozdonyvezető leszek". Régen a játékok készítőit csak a profitért való hajsza irányította. Most a Játéktervező Intézet, az Oktatásügyi Minisztérium, a Népművelési Minisztérium, a Kereske-> delmi Minisztérium, valamin t az ország élenjáró úttörőiből alakult bizottság vizsgálja felül a játékokat. Ma már olyan játékokat készlie-i nek, amelyek olcsók, szépek és a boldog életre nevelik minden dolgozó gyermekét. A NIVÖ Játéküzemnek is külön játéktervező osztálya van, ahol Dán Károly tervező vezetésével születnek meg az új ötletek, az új játékok. Három esztendő alatt sokat dolgoztak, sok új játékot terveztek és készítettek a NIVÖ dolgozói. Egy-egy játékot sokszor 35—40 darabból állítanak össze és ezeket is ugyanolyan szeretettel csinálják, mint az egyszerű kuglibabákat. Három év alatt közel egymillió játékot gyártottak, tíz- és százezer kacagó emberapróságnak szereztek örömet. A NIVÓ Játéküzem dolgozói ebben az esztendőben 86 ezer hófehér és barna mackót gyártanak és 24 új játék készül az első negyedévben. Rövidesen a napközi otthonokban fut majd. a budapesti autóbusz kicsinyített mása, az „Ikarus 66". Vele együtt beköltözik a dolgozók otthonába is a legújabb mintájú villamos, a gumi motoros csónak, a vitorlás hajó, az összecsukható számológép, a miniatűr szoba- és konyhaberendezés és kétezer darab hófehér nyuszi —i a gyermekek örömei. K. Li l